Súgó
A téma zárva.
Tudom, tudom. Sok embernek nem tetszett orosz barátaink alkotása anno, de gondoltam indítok a második résznek 1 topikot, hátha érdekel valakit a game rajtam kívül
Egy kis ismertető:
Szuperkatonák akciója, avagy egy új korszak hajnala a III. Birodalomban.
Tegye fel a kezét, aki emlékszik a 2006-os Übersoldier-re. Most az olvasók jelentkezett 1%-a közül maradjon fent a keze annak, akinek valami kellemes (játékos-) élménye is fűződik ehhez az FPS-hez. Sejtettem. Azért reménykedem, csalódásotok nem lesz táptalaja bizonyos előítéleteknek, és legalább egy kipróbálás idejéig bizalmat szavaztok a folytatásnak. Ugyanis nagyon úgy néz ki, léteznek még olyan fejlesztőcsapatok, melyek tanulnak is a múltban elkövetett hibáikból.
Az ÜS2 már 2007 májusa óta kapható a világ legnagyobb területű államában (ha most valaki benyögi, hogy ő ugyan az USA-ban nem látott ilyent, esküszöm levágom a fejét és a helyére rakok egy földgömböt), azonban a nyugati világba csak a szokásos több hónapos késéssel tudott megérkezni, amit személy szerint nagyon fájlalok, hiszen tavasz végén jóval nagyobb sikerre számíthatott volna, kevés volt a megjelenő játék, most azonban a sok, év végén debütált FPS között nem sok esélye lesz érvényesülni. Az európai változat forgalmazását a City Interactive vállalta fel, eme tény sokak számára bizonyos előítéletekre adhat okot, ám legtöbbjük kicsiny szíve biztosan megenyhül, ha megpillantja a dobozon, hogy magyar felirattal került forgalomba, és igazán zsebpénzbarát áron kéreti magát a boltok polcain.
Megvallom őszintén, az első epizódot soha nem vittem teljesen végig, túl nagy kihívásnak bizonyult számomra és rendesen felidegesítettem magamat a bugyutábbnál bugyutább missziókon. A folytatásnak valószínűleg magam sem szavaztam volna bizalmat, ha nem szólt volna közbe néhány unalmasabb délután, amikor gondoltam: mindegy hogy mit, csak valami (számomra emészthető stílusú) játékot telepíccsek má’ fel. Hát, ez nyerte a sorsolást, bár nem közjegyző jelenlétében.
A folytatás már a II. világháborúnak igencsak a végére kalauzol bennünket, kábé arra az időpontra, amikor a szövetségesek már Berlin falait ostromolják, és már Hitler számára is világossá válik, hogy ezt a háborút elvesztették. Ismét egy német baka, valami Karl (nem jegyeztem meg a teljes nevét) jövőjét pátyolgatjuk, a mi feladatunk egy kis ellenálló csapat élén kiugrani a vesztes háborúból, amilyen gyorsan csak lehet, különben bennünket is bedarálnak a szövetségesek, a pár kilométer szélesre zsugorodott frontvonalról már senki nem térhet haza élve. Feladatunk roppant kockázatos, de már csak egy hősies kiugró akció lehet életben maradásunk záloga…
A külsőségek többnyire maradtak a régiek, jóformán semmi fejlődést nem venni észre sem a grafikus motoron, sem az audio-alrendszeren, sőt, még a fizikai engine-en sem, illetve egy valamit azért mégis: minden jelentős optimizáláson-hibajavításon esett keresztül. Az Übersoldier „híres” volt irreálisan magas gépigényéről, ezért a Burut gárdája nagyon odatette most megát, sőt, messze túlteljesítette az elvárásokat: sikerült a grafikus motort oly mértékben optimizálni, hogy egy mezei, egymagos processzort tartalmazó PIV-en maximális részletességnél, 1600X1200-ban tükörsimán fusson, sőt, szinte rohanjon. A fizika most már majdhogynem teljesen hibátlanul dolgozik, én magam alig vettem bugot észre benne, nyoma sincs itt a MoH: Airborne nyúló végtagú karaktereinek vagy a Quake wars egybeolvadó poligonjainak. Audio-részről már van oka a kötekedésnek, a program a legtöbb 3D audio szabványt nem támogatja, ezért kénytelenek leszünk 2.1-ben, vagy fejhallgatóval élvezni a zörejeket.
A játékmenet is kisebb polírozásokon esett át: feladataink megoldásához továbbra sem kell túlzottan igénybe vennünk agytekervényeinket, sőt, még a lehető legkisebb gondolkozás szükségességét is elvetették a Burut designerei: feladataink a folyamatos aprításon kívül kizárólag kapcsolók nyomogatására, kulcsok, robbanószerek keresgélésére korlátozódnak, melyeket többnyire tíz méteres körzeten belül fel is kell használnunk. Ezzel együtt kimaradtak az elődben viszonylagos sikert arató légvédelmi ágyús és tengeralattjárós kiruccanások, amit személy szerint nagyon nehezményezek. Cserébe viszont végre megtapasztalhatjuk, milyen az igazi csapatmunka. Társaink nem csupán tétlenül állnak és nézegelődnek minden esetben, hanem bizony rendesen ki is veszik részüket az akcióból: gyakran hagytam őket, hadd verjék le a tömegével támadó ellenségeket, előrejutásom szempontjából annyival könnyebb dolgom volt később. Társainknak nincs végtelen HP-ja, ők is hullanak, mint a legyek, azonban a más FPS-ekből származtatott gyakorlattal ellentétben nem veszítjük el automatikusan a küldetést, ha bármelyiküket lekaszálják.
A tiszta játékidő egy budget-kategóriás termékhez képest meglepően hosszú: easy fokozaton 7-8 órába telik kipörgetni az egyjátékos kampányt. Az előd 12 pályát tartalmazott, itt nagyjából 8-10 misszióra számíthatunk (bocs, de nem számoltam meg őket egyesével), viszont mindegyik több alszintre oszlik, így biztosítva számunkra sok-sok plusz órányi szórakozást. Sajnos multiplayer opció továbbra sincsen, így örvendetes, hogy eme hiány kompenzálásaként igyekeztek minél hosszabban tartó forgatókönyvet kreálni Burut-ék.
Kicsit hiányolom a pályák tekintetében a változatos kidolgozottságot (elég gyakran néz ki úgy, hogy többszörösen újrahasznosított pályaelemekkel találkozunk), és az egységes szinten tartott minőséget. Nagyon meglátszik, hogy különböző tudással felvértezett építészmesterek dolgoztak az egyes missziókon, ugyanis találkozhatunk csodálatos, szemet gyönyörködtető helyszínekkel (szétbombázott belváros, esőben), ahol gyönyörű effektek valóságos, de mégsem eltúlzott zápora zúdul a játékosra, és láthatunk irdatlan kis poligonszámú, primitív, effektezés hiányával küszködő pályákat is (lásd az első két-három küldetést, melyek puritánsága lehet, hogy sokak kedvét elveszi a további próbálkozástól). Nem maradhattak ki az Egoshooterek kötelező tartozékaiként számon tartott főellenfelek sem, melyekkel való küzdelem gyakran elég gyötrelmes, viszont ugyanazzal a taktikával mindenütt győzhetünk: lőjünk, mint az állat és közben igyekezzünk minél távolabb kerülni ellenfelünktől. Ez bizony kritikán aluli.
Kicsit rövidebben, regélnék még pár sort a hangokról és az MI-ről. A zörejek, a lövéshangok, de főképp a háttérhangok kiválóak lettek, én ennyire hátborzongató égdörgést még egyik PC-s FPS-ben sem hallottam, szó szerint összerezzentem minden egyes moraj alkalmával (bár lehet, ebben nagyobb szerepe van annak, hogy a játék telepítését megelőző éjjel azt álmodtam, belém csapott a villám). Ezek szöges ellentéteit képezik a szinkronhangok és az aláfestő zenék. A zenék még úgy-ahogy elmennek, mert viszonylag ritkán csendülnek fel észrevehetően, de a szinkron minőségére nem ártott volna sokkal jobban odafigyelni, mert sok párbeszédet hallhatunk itt-ott és a feelingjüket tönkreteszi a szinkronszínészek csapnivaló munkája. A mesterséges intelligencia nem fogja megváltani a világot, de határozottan kellemesre sikeredett: ellenfeleink fedezékbe kúsznak, az útba kerülő bármilyen tereptárgyat vagy falrészt képesek fedezékként használni és onnan osztani az áldást; emellett néha gránátokkal is dobálóznak. Nem egyszer tapasztaltam, hogy képesek bekerítéssel is próbálkozni. Mindemellett gyenge ellenfeleknek bizonyultak, szinte sosem szóródnak szét, ezért egy jól irányzott gránáttal akár fél tucat baka életének végére pontot tehetünk, így hiába jönnek ellenünk gyakran szó szerint tonnaszám, könnyen legyőzhetők.
Az Übersoldier 2 a gyengus előd szinte minden negatívumát helyre rakta, sőt, újabb fincsi csemegék is kerültek a serpenyőbe. Az egyjátékos kampány a termék árához képest meglepően hosszan tartó szórakozást nyújt, az ember szívesen veszi elő akár többször is a fiókból. Az Übersoldier 2 soha nem fogja meghódítani a keményvonalas játékosok szívét, és főleg nem sorolható egy kategóriába a tavalyi nagyágyúkkal (Bioshock, Crysis), de kategóriáján belül a lehető legtöbbet nyújtja. Vitathatatlanuk sok hibája van még most is, azonban a fejlődés jelei fokozottan látszanak a végterméken, és végre egy olyan budget shootert kaptunk kézhez a Burut jóvoltából, mellyel jópár délutánt elökörködhetünk. Akik számára a multiplayer hiánya sztornótényező egy FPS-nél, azokat hiába is próbálnám rábeszélni a kipróbálására, ugyanígy a taktikai shooterek rajongóit sem fogja még egy bágyadt mosolyra sem késztetni. A játékostársadalom maradék 90%-ának ajánlom sok szeretettel.
Értékelés
Idézet
Grafika: 7
Hangok: 6
Irányítás: 8
Hangulat: 9
Játszhatóság: 9
Érték: 9
80 - Nagyon jó
Hangok: 6
Irányítás: 8
Hangulat: 9
Játszhatóság: 9
Érték: 9
80 - Nagyon jó
info by pclife.hu
1-2 saját gyártmányú kép:
[ Kattints ide a teljes méretű képhez ]
[ Kattints ide a teljes méretű képhez ]
[ Kattints ide a teljes méretű képhez ]
[ Kattints ide a teljes méretű képhez ]
[ Kattints ide a teljes méretű képhez ]
Orosz demo
Német Demo
Gameplay movie (Youtube)
Movie 2
Gameplay Movie3
Annak aki esetleg külföldön vásárolta volna meg a gamet, annak itt a magyar nyelvet tartalmazó file hozzá.
Használata:
- A játék főkönyvtárában lévő languages.pak-ot felülíratod a csomagolt filevan levővel.
- A C:\Document and settings\User neved\My Document\US2\config.ini-bent átírjátok az english nyelvezetet hungarianra.
- Play
ui: Bár nem próbáltam, de véleményem szerint a demohoz is használható.
Lehet beteg ízlésem van, de szvsz nem lett rossz ez a játék.
(Jó nem kell várni cod4 vagy crysis szintet, de bőven el lehet vele lenni)A grafika olykor-olykor hagy némi kívánnivalót maga után, nade sebaj. Cserébe nem kell neki 50 magos cpu, meg 9800 quad sli
Egyébként kishazánkban a játék megvásárolható 3e forintért. Ennyit szerintem simán megér!
Szerkesztette: M@Xtreme 2008. 04. 22. 05:42 -kor
Elég pofásak. 
:Đ melyik file kell? 
:Đ
