HWSW Informatikai Kerekasztal: Vers minde(gy/n)kinek - HWSW Informatikai Kerekasztal

Ugrás a tartalomhoz

Mellékleteink: HUP | Gamekapocs

  • (135 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

Vers minde(gy/n)kinek Értékeld a témát: -----

#1 Guest_lameXpert_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 11:25

RADNÓTI MIKLÓS : Nem tudhatom...

idézet:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcson és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdot, füttyös gyümölcsöst, szöllot és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elotte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bunösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra ujbol a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ok felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.[/quote]

#2 Guest_FCs_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 11:46

idézet:
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.


[/quote]



[Ezt a hozzászólást FCs szerkesztette (2001. December 16.).]

#3 Guest_Ducika_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 11:53

Kovács András Ferenc: Kys maghyar nyelw:emleec (Kis magyar nyelvemlék)

idézet:

andrás édes atya köszön krisztinának
valamint fény köszön
vízen futó árnynak
magasba szökkenő tündér szivárványnak
messzi örömének
üzenget az bánat
szülő atya ígyen köszön kis lányának

krisztinkám tűnt kedvem szépséges rózsája
elszakíta tőlem burgundok országja
kerüljön el hazug briteknek rossz szája
vesse ki gazságok kegyelem rostája
kerüljön el rontás sok bajok postája
idegen földeknek keserű morzsája
ne hadd hogy lelkedet hazugság dajkálja

andrás édes atya köszön krisztinának
mindörökkön legyen könnyebb ínjának
száz jó napot kétszáz jó éjt hozzája
ne búsítsa tegnapnak torzsája
legyen boldog illatozás osztálya
isten úgyis víg harmatot hoz rája
haja haja virágom

ezerkilencszáz kilencven után ötben
kisasszony havának hatodik napján erdélyben


[/quote]

ps. (átírásban közlöm, hogy könnyebben olvasható legyen) Kép

#4 Guest_lameXpert_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 23:13

Félelmen túli...
Bródy János

idézet:
Hogy fényesednek az éjszakák!
amint élesednek a kések,
de a félelmetes penge-arzenált
kicsorbíthatja az ÉNEK.

Aki a félelmen túli tartomány
dalokra elszánt kölyke,
jól tudja miért e földi vágy,
s miért a csillagok - fölötte.[/quote]

#5 Guest_Integer_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 23:26

Edgar Allan Poe

idézet:

A holló

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva,
fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.
"Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn
a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelemmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár,
S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymü
zengés
Fájó, vájó sohse sejtett torz iszonyt suhogva jár, --
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csititottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár.
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Vissztérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsájtja, ugyebár?
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg
roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." -- S ajtót tártam, nyílt
a zár:
Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra
retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár;
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott
megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!" -- halk,
sovár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sovár,
Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos
ablak,
No te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár,
Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok
lejár.
Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen
hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye
vár,
Ajtóm felett, Pallasz szobrán megült, mint kit helye
vár --
Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságu tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár --
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem
vagy te beste,
Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad
ár?"
S szólt a Holló: "Soha már."

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár,
Kinek neve: "Soha már."

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már;
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messzi
száll,
Mint remények, mint barátok, holnap ez is messzi száll",
S szólt a Holló: "Soha már!"

Megriadtam: csendziláló replikája mily találó --
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és
igetár;
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva
már,
Ezt, hogy: "Soha -- soha már!"

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás
székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár;
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltünődtem; mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már"?

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se
ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már;
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan
hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár
S nem nyomja -- soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál;
"Bús szív", búgtam, "ím a Szent Ég szállt le hozzád,
égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét s felejtést ád e pohár,
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", nyögtem, "szörnyü látnok! ördög légy,
madár vagy átok!
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár
Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg --
lelkem esdve vár..."
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy,
madár vagy átok!
Hogyha istent úgy félsz, mint én s van hited, mely égre
száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben
vár-e jó rám,
Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj,
madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se
hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút
madár!
Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre
fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen -- soha már
[/quote]

#6 Guest_Tie_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 23:30

Laár András: Buborék

idézet:

Hej buborék, buborék,
Színejátszó, csodaszép!
Emitt veres, amott kék,
Az orromból gyött ki elébb.
[/quote]

Írta Laár András verse.

Kép

[Ezt a hozzászólást Tie szerkesztette (2001. December 16.).]

#7 Guest_Integer_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 23:41

Villon

idézet:

Ellentétek

( Ballade des contre Vérités )

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is a fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ. [/quote]

#8 Guest_Integer_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 23:43

Poe az egyik kedvencem, ezért még egyet:

idézet:

Álomország

Bús, magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
hol az Éj, egy ős eidolón
fenn uralg gyász-színű trónon,
most érkeztem épp, egy távol
ködös Óperenciából,
világtalan vidékről, hol vad varázs terem,
túl időn - túl teren.

Fenéktelen völgyek, folyók,
szurdok, mosás, titán-bozót,
formákkal, miket senki sem sejt,
mert a harmat mindent elrejt;
part nélküli tengerek,
s rájuk hulló meredek;
tengerek, mik nem hevernek,
tűz-egekre habot vernek;
tavak, melyek hányják folyton
holt vizük, mely holt és zordon,
hűs vizük, mely halk és fáradt
s rajt a lenge liljomszálat.

S e tavaknál, mik így folyton
holt vizet, mely holt és zordon,
hűs vizet, mely halk és fáradt
s lengetnek lenge liljomszálat;
e hegyeknél - e folyóknál,
lassan, egyre mormolóknál -
vak bozótnál s hol a rossz
béka és gyík táboroz -
e lápoknál és tarlóknál,
hol a ghoul jár-
mindez átokvert helyekben
minden néma szögeletben-
rémült utas mit lel itt ?
Múltja leples rémeit. -
Szemfedős formákat, melyek
sóhajtanak, s továbbmennek,
holt barátaiét, kik rég be-
költöztek a földbe - s az Égbe.

Ha szívünk száz sebe fáj,
ez nyugtató és enyhe táj,
s a sötét és árny-imádó
és a csupán árnyat látó
szellem számára Eldorádó.
De szétnézni nyílt figyelemmel
az utas benne nem bír, nem mer,
s titkát halandó gyenge szem
nem issza tárva sohasem,
mert tiltja szigorú királya
rojtos pillát emelni rája.
S a vándor itt csak lopva lát
fekete szemüvegen át.

Bús, magányos úton át,
hol jó lélek sohse járt,
hol az Éj, egy ős eidolón
fenn uralg gyász-színű trónon,
most érkeztem épp, egy távol
ködös Óperenciából.

[/quote]

[Ezt a hozzászólást Integer szerkesztette (2001. December 16.).]

#9 Guest_Tie_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 16. 23:50

Szabad kicsit meredekebb verseket is idézni esetleg? Kép

#10 Guest_Tie_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 00:15

Na jó. Legfeljebb modera áldozatául esik.

Paul Verlaine: Nyitány
(Szabó Lőrinc fordítása)

idézet:

Combotok s farotok börtönébe vágyom,
Lányok, kikben örök temploma él a Kéjnek,
hogy veletek vigan hancurozva az ágyon
csak testetek sötét nyilásaiban éljek!

Szeretem lábatok, mely szeretõk után
s szeretõk oldalán szerelmesen tipeg,
s csak szeretõ köré fonódik vad-buján,
ha már a férfi-test kifárad és liheg;

a talp hüs bársonyán suhanva, s az öt ujjon,
miket langy bágyadás ölel s kéjvágy acéloz,
csókom a friss bokák havát kóstolva ujjong:
szebb s szentebb lábakon nem járt se Szent, se Hérosz!

Szeretem szájatok: fölizzó bíbora
fûti az ajk s a fog s a nyelv játékait,
mikor mardosni kész inyetek bõ bora
részeg vággyal elönt s tüzével elvakit.

Szeretem kebletek iker halmát s a völgyet,
hol férfi-agyaram, kedvére kóborolván,
lejtõre száll le, majd ujból fölfele törtet,
mint dühös vadkan a Parnasszus s Pindus ormán.

Szeretem karotok s a márványkikötõt,
mely húsa izgató ivén elõmbe nyil:
fehér mint farotok s szilaj csatánk elõtt
bibortüzü bilincs s utána enyhe sir.

Szeretem kezetek mely csalogatva kúszik
felém, s ujjatok: õk izgatják elaggot
tagom és mikor a helyes utról lecsúszik,
óva igazitják vissza a tömzsi makkot.

De mindez semmi, mert combjaitok közül
elõmosolyog a Fõ-Fõ-Üdv, melyet ha lát,
izlel, szagol s tapint: hivetek üdvözül
és kész betörni a Gyönyörök ajtaját!

Combotok s farotok szent börtönébe vágyom,
Lányok, kikben örök temploma él a Kéjnek,
hogy veletek vigan hancurozva az ágyon
csak testetek sötét nyilásaiban éljek!
[/quote]

#11 Guest_lameXpert_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 07:55

József Attila: Két hexameter

idézet:
Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.[/quote]

#12 Guest_Jareth_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 13:42

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar,
Bölcsőd az 's majdan sírod is,
Melly ápol 's eltakar.

A' nagy világon e' kivűl
Nincsen számodra hely,
Áldjon vagy verjen sors' keze,
Itt élned, halnod kell.

Ez a' föld, mellyen annyiszor
Apáid' vére folyt;
Ez, mellyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a' hős
Árpádnak hadai,
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
'S elhulltanak legjobbjaink
A' hosszu harcz alatt.

És annyi balszerencse közt,
Olly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e' hazán

'S népek' hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezred évi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
'S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a' honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És olly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Száz ezrek' ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A' nagyszerű halál,
Hol a' temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

'S a' sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körűl,
'S az ember' millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar,
Ez éltetőd 's ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A' nagy világon e' kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors' keze,
Itt élned, halnod kell.


------------------
"Nem jobb mint a nephilim, de mégis felráz!" - Kartel

[Ezt a hozzászólást Jareth szerkesztette (2001. December 17.).]

#13 Guest_Integer_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 16:41

idézet:
Babits Mihály

Sunt Lacrimae Rerum

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Tán azt hiszik, nem látja most szem őket:
ki járna a sötétben eleven?
De én, szobáknak baglya, nézem őket,
örülve, hogy van, aki sír velem.

Nézem, hogy elhagyja magát az asztal,
silány terhét emelni únja már.
Az ágy, mint akit senki sem vigasztal,
gyötrelmes éjet önmegadva vár.

(Keresztény rabnő várhat így az éjre,
bírván basája undok, únt kegyét.)
A vén karszék némán huzódva félre
bús daccal tölti bársonyos begyét.

Szégyenlett kínjuk fájlalják a képek,
szegekre fölfeszített vértanuk,
s mint este egyedül maradt cselédek,
sírnak a tárgyak, bárha nincs szavuk.

Sírnak, mint néma lelkek, mint vak árvák,
süket szemek, sötétbe zárt rabok,
halottlan–holtak és örökre lárvák,
léttelen lények, tompa darabok.[/quote]

#14 Guest_Integer_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 17:39

idézet:
Eredetileg Tie írta:
Szabad kicsit meredekebb verseket is idézni esetleg? Kép[/quote]

Az igazi művészetnek nem állhatja útját senki sem... De csak akkor, ha az tényleg igazi művészet.

#15 Guest_Ducika_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 18:03

Abu Nuvász

idézet:

Egy keresztény leányra
......................

Elmész előttem, némán elpirúlok,
elfordulsz büszkén, mintha meg se látnál.
Ruháidnak alatta minden este
reszket egy illatárasztó virágszál.
Elnyűtte testemet a vágy miattad,
szememnek héja vért hullajt utánad;
moszlim-gyötrő keresztény őzikém, te,
minden igazhitü áhítja bájad.
S ha nem tudnám, hogy a gyehenna vár rám,
bizony Alláh helyett Krisztust imádnám!

(Jékely Zoltán)
[/quote]

#16 Guest_Ducika_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 18:09

Zrínyi Miklós

idézet:


BEFED EZ A KÉK ÉG...
.................

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a' föld lészen alsó.

[/quote]

#17 Guest_Jareth_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 18:25

idézet:
Eredetileg Tie írta:
Szabad kicsit meredekebb verseket is idézni esetleg? Kép[/quote]

A Toldi extreme verziójára gondolsz? Kép

Ja, hogy a hozzászólásnak joga legyen itt lenni:

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak REMÉNY!
Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan. --
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig ültetéd;
Csörgô patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt,
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
LILLA szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zôld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Ó! csak LILLÁT hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, ó, Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Vólt erôm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem fôldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mezô kisűlt,
A zengô liget kietlen,
A nap éjre dűlt. --
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák! --
Isten véletek!

(1803)


------------------
"Nem jobb mint a nephilim, de mégis felráz!" - Kartel

[Ezt a hozzászólást Jareth szerkesztette (2001. December 17.).]

#18 Guest_Jareth_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 18:31

De a kedvencem:

Arany János: A walesi bárdok

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

(1857. június.)



------------------
"Nem jobb mint a nephilim, de mégis felráz!" - Kartel

#19 Guest_Netmaster_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 18:36

Juhász Gyula
idézet:

De profundis

A mélyből jöttem. Vár rám a magas,
A diadalmas, a tűzsugaras.

A mélyből jöttem, az égbe török,
Vár rám az élet, a boldog, örök.

A mélyből jöttem. Ott minden sötét,
Orr örököltem gyászok örökét.

A mélyből jöttem. Ott fojtó a lég,
Mindig sötéten, egyedül valék.

A mélyből jöttem árván, szomorún,
Hogy átvergődjem az örök borún.

Hogy születésem gyászán győzve én,
Meghalni tudjak az élet hegyén!
[/quote]

------------------
Netmaster

#20 Guest_Tie_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2001. 12. 17. 21:25

idézet:
Eredetileg Jareth írta:

A Toldi extreme verziójára gondolsz? Kép
[/quote]

Nem. Az utána szereplő Paul Verlaine versre gondoltam. Kép (egyébként talán ez az egyik legfinomabb verse... a többi csak még "színtisztább" Kép)

Téma megosztása:


  • (135 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó