[HWSW]

Idén már nem sikkes webkettesnek lenni. Ma már a közösségi médiát, mikroblogot, webes eszközöket használók nem számítanak ûrlénynek. A fejlett internetes szolgáltatások mára olyanná váltak, mint a csapvíz. Tudjuk, hogy van, tudjuk, hogy kell megnyitni és nem érdekel senkit, hogy hogyan mûködik.
https://www.hwsw.hu/...on-twitter.html' target='_blank'>https://www.hwsw.hu/...on-twitter.html

[Virus9AX]

Pont le*arom ezeket a közösségi oldalakat.
Csak azért vagyok fent hogy a tényleg közeli ismerõsöket el tudjam érni ha szükségem van rájuk vagy nekik rám.
Mint egy online telefonkönyv csak kicsit több infoval.
Több nem is kellene bele sztem.

[Lulu64]

Eh, anyám pont tegnap jelölt facebookon    :Ð

[Warrior]

Amennyiben a geek-eskedés azt jelenti, hogy mindenáron követni a netes "divatot", egyre gyorsabban, akkor ma valóban nehéz azzá lenni. Csakhogy szerintem éppenhogy lassítani kéne - a lényeg meg elsiklik az ember szemei elõtt. A nagy sebesség - ha nem ésszel használjuk - nem csak az úton halálos.

[des]

Engem valahogy nem kötnek le ezek a dolgok, hogy twitter, lastfm, facebook / iwiw, meg a többi "divat" dolgok. És nem is érzem, hogy kimaradnék valamibõl. Wiwen ott vagyok mondjuk, de csak "vagyok", mert nem használom még csak levelezésre sem.

[ADAMEX]

Én csak 1 közösségi oldalt használok: myVIP. Errõl miért nincs szó sehol? Pedig 2.775.000 ember nem kevés.

[special]

@ADAMEX:

- van róla szó, ha kell
- általánosságban a közösségi oldalakról beszélve minek legyen róla szó, csak a 2.
- én biztosan nem hiszem el, hogy 2,7 millióan használják. no fucking way.
- a myvipet nem nevezném univerzális közösségi oldalnak. inkább a fiatal generációé. tizenévesek, fiatal huszasok talán. meg azok a 30-40-esek, akik a bankba jártak, amíg volt.

[kChris]

@des: egyetértek. pedig informatikus mérnök a végzettségem, htc hd2-m van, meg egyéb dolgok de valahogy nem fognak meg ezek a dolgok. Lehet hogy pont azért mert nap mint nap a gép elõtt ülök nem akarom a maradék idõt is a gép elõtt fészbúkolva-tvitterezve eltölteni? Enyhén szólva gagyinak találtam hogy a T-Mobile képes volt hivatalosan a twitteren keresztül frissíteni a dolgokat amikor bedöglött a hálózatuk... jessz..

[Watt]

Ennyi trendi hozzászólást egy cikkhez sem nem láttam még!

[simcax]

Igen, ez mókás mikor mindenki rákattan a fészbúkos cikkre, csak hogy aláírhassa, hogy õ aztán nem használ ilyeneket

[Warrior]

Annyiban azért egyetértek, hogy a kommunikációs technológiák ma már annyira fejlettek, hogy igazándiból egy mozdulattal gyakorlatilag bárki elérhetõ - rengeteg embert kötnek össze. Ez jó is meg rossz is; meg kell tanulni kezelni, mert nem csupán elõnyei vannak:
Pl. van 1-2 ismerõs, akinek házaspárja néhány év után az iwiw-rõl szépen áttért pl. a randivonal-ra, mert 1 kattintásra volt csak... Persze azt gondolná az ember, hogy ha nem lenne gond ott olyankor, akkor biztosan nem kattintott volna.
Szerintem egyre több a digitális hulladék, amit a mai kor telekommunikációs vívmányai kitermelnek, olyan érzés, mintha egy hatalmas digitális szeméttelepen lene az ember, s onnan kellene csemegéznie. Talán konzervatívnak tûnök, de saját ismerõsök közül, aki a webkettõt egyre aktívabban hasznnálja, úgy tûnik, mintha az élete senkinek sem lenne igazán jobb.

Azonnal publikálhatok egy cikket, amit bárki olvashat, felrakhatok új fényképeket, amiket bárki azonnal megnézhet. Na és? Kérdés: vajon én akarom-e ezt? Vajon ilyen ember vagyok-e? A válasz az, hogy többnyire nem.
Hiába fejlõdnek, színesednek a kommiunikációs vonalak, az azokon ömlõ tartalom óhatatlanul hígul, szennyezõdik.

Anno figyeltük az XP telepítõt, volt egy ilyen szöveg, hogy "tegye közzé fényképeit, dokumentumati, megoszthatja azokat bárkivel a világon..." <--- szép dolog volt, a kezdeményezés hasonló gyökereket rejt, mint a w2.
Csakhogy hamar jött a kérdés, ami hasonló szintû gyökereket rejtett, s a fentivel ellentétes: "mi van, ha én azt akarom, hogy ez vagy az NE láthassa az én tartalmamat?" <---- észre kell venni, hogy bármilyen fura, talán fölösleges ez amondat, alapvetõen hihetetlenül nagy szerepe van az ember életében, a mai világban.
Szóval a magunkról való "megmutatás" és "titkolózás" együttesen játszik szerepet abban, hogy életünk kiegyensúlyozott és "normális" legyen. (ennek a mai korban sajnos rengeteg példáját látom, mármint negatív értelemben).

Ezt a finom egyensúlyt pedig manapság meglehetõsen nehéz fenntartani. Szóval szerintem azért óvatosnak kell lenni, természetesen nem csak a web2 miatt, inkább felfogásban, valahogy keresni kell ezt az egyensúlyt, mert magától nem fog jönni; a média nem errõl szól, nyilván ott sosem lesz olyan "fék", amit az embernek a mindennapi életben használnia kell ahhoz, hogy el ne szabadulhasson a dolog.

Bocsi, ha elhaladtam volna a téma mellett.

[Warrior]

Idézet: simcax - Dátum: 2010. jan. 8., péntek - 9:07

Igen, ez mókás mikor mindenki rákattan a fészbúkos cikkre, csak hogy aláírhassa, hogy õ aztán nem használ ilyeneket ...

Nincs ebben semmi meglepõ: egyre több kommentelési lehetõség, egyre több komment, egyre hígabb tartalom.

Manapság bárki hozzászólhat valamihez egy szempillantás alatt. Miért csodálkozol azon, hogy ezt meg is teszi?  (vagy talán - ahogy 1 régi filmbõl idézek: te a vágóhidat félted az ökröktõl?)

ps.: A világ, ha így haladunk, egy hatalmas piactér irányába formálódik, ahova mindenki beugat, mert épp ez a lényege. Óhatatlan következmény. Nyilván abban egyetértek, hogy nem feltétlen jó. Csakhogy velejáró.

ps/2.: barátnõm képeket rakott fel iwiw-re. Aztán elkezdték kommentelni azokat - pozitívan. De ez õt zavarta, mert azt mondta, hogy úgy szép, ha nincs ott senki írása. Azt mondtam neki, hogy olyan érzése van, mintha csinálna egy fehér falat, amit másnapra graffiti-k borítanának? Azt válaszolta, hogy igen.

Na itt a lényeg: a veszélyek, az igazán valós veszélyek abban rejlenek szerintem, hogy ennek a digitális világnak az "érzelmi vonulatai" visszahatnak az ember lelkére. Pl. cseten önkéntelenül keresik a másik félben az embert, tudják, hogy virtuális világ, de tadat alatt azt is, hogy a vonal másik végén is egy ember ül. Aki alapvetõen tapasztalatlan, annak bizony sok göröngyön kell átesnie, hogy ezeket kezelni tudja. Nagyon sokan kapcsolják össze tudat alatt a virtuális és valós dolgokat, aki éretlen, annál meglehetõsen súlyos következményei lehetnek ennek - s általában vannak is.

Szerintem - ez is csak vélemény - az "egy kattintásra vagyok bármitõl" nem valami jó dolog. Mert könnyedén, észrevétlenül átalakíthatja az értékrendünket. A világ fájdalma, az emberek bajai pedig már nem virtuálisak.

Szerkesztette: Warrior 2010. 01. 08. 08:27 -kor

[MisterY]

[aDoayen]

McLuhan bátyánk sírna az örömtõl, ha látná...

falunak is falu, világnak is világ

[aDoayen]

@MisterY: Looool ))

[Signal]

Egyszer olvastam egy cikket, ahol azt fejtegették, hányan szívták meg amiatt, hogy amikor munkahelyet akart keresni, a lehetséges munkaadó elsõ dolga volt utánanézni a közösségi oldalakon, ezután kapásból rostálták is az illetõt.

[Ytse]

@Signal: Elképzelhetõ ez is persze, de a közösségi oldalakra ugyanúgy igaz mint minden másra, hogy nem kell ész nélkül használni... amirõl nem akarod hogy mások tudjanak, na azt nem kell a közösségi oldalakon megosztani, például bulizós/hányós fotókat vagy szélsõséges nézetekhez való vonzódást, satöbbi. De ez nem a közösségi oldalak hibája vagy gyengesége.

Ez csak egy kommunikációs csatorna ami pont annyit ér, amennyi tartalommal a felhasználók megtöltik. Ha szar a mûsor a tévében, azért sem a tévé mint találmány, mint mûszaki cikk a felelõs és nem lehet azt mondani rá hogy "a tévé egy szar dolog".

Egyébként amennyire tudom, a HR-esek és fejvadászok ma már mindenkinek utánanéznek a közösségi oldalakon. A HWSW-n is volt cikk errõl: https://www.hwsw.hu/...o-meztelen.html

[MisterY]

Idézet: Signal - Dátum: 2010. jan. 8., péntek - 9:27

Egyszer olvastam egy cikket, ahol azt fejtegették, hányan szívták meg amiatt, hogy amikor munkahelyet akart keresni, a lehetséges munkaadó elsõ dolga volt utánanézni a közösségi oldalakon, ezután kapásból rostálták is az illetõt.

Hát igen, az egyik kedvencem nekem is az, amikor az profil tele van buliós-behányós képekkel, esetleg némi romashoppal tarkítva.

Ennél már csak az a jobb, ha a profilképnek valami absztrakt rajzot választ vagy egy fotót, ami száz méterrõl kb. két pixelesnek látszik. A többi fotón vagy csak a kedvenc állatai szerepelnek vagy õ is, de kizárólag csoportképeken. Ezek után ha megjelöl ismerõsnek, fel van háborodva, ha megkérdezed tõle, hogy mégis kicsoda õ. A végén persze kiderül, hogy az kisöcsédnek volt osztálytársa alsó tagozatban abban a faluban, ahonnan már tíz éves korodban elköltöztél.

[MisterY]

Idézet: Signal - Dátum: 2010. jan. 8., péntek - 9:27

Egyszer olvastam egy cikket, ahol azt fejtegették, hányan szívták meg amiatt, hogy amikor munkahelyet akart keresni, a lehetséges munkaadó elsõ dolga volt utánanézni a közösségi oldalakon, ezután kapásból rostálták is az illetõt.

Egy ilyen klasszikus:

[Capri]

@Signal:

Errõl Vonnegut mondása jut eszembe:
"Be careful what you pretend to be because you are what you pretend to be.