[HWSW]

Az Intel megkezdte a Tukwila kódnéven ismert Itaniumok kereskedelmi szállításait, és a chip piacra lépésének bejelentése még ebben a negyedévben várható. A Tukwilára épül? els? szerverek tavasszal érkeznek, és ?szre zárul le a megjelenési hullám.
http://www.hwsw.hu/h...-integrity.html

[Herr]

Ez a kép felülnézetbõl van?

[debaj]

Mármint melyik?

[special]

teszt

[bogdan]

"de a kód újraoptimalizálása sem szükséges"
az UMA->NUMA atmenet vajh nem olyan valtozas, ami miatt ujra kene optimalizalni? valahogy nekem az az erzesem, hogy nem arthat..

[special]

@bogdan: elõször is a szükséges és optimalizáció közt erõteljes különbség van, így értettem.

Másrészt pedig a 4 foglalat feletti cellás konfigurációk már most is NUMA-k, így nem újdonság ez a szoftverek számára, a HP-UX 11i v3 Update 5 pedig tovább optimalizálta az adatlokalitás kérdését a NUMA rendszerek számára, és kézzel kérhetõ a futásidejû lokalitás újraoptimalizáció, vagyis a HP már felkészítette a HP-UX-ot ennek alacsony szintû kezelésére.

[pret83]

Nekem olyan kerdesem lenne, hogy konkretan milyen programok futtatasara hasznaljak ezeket a procikat es milyen elonyuk van az x86-al szemben? Miert olyan fontos itaniumot fejleszteni? Csak azert kerdezem, mert nincs hozzaferesem ilyen rendszerekhez, es szeretnem tudni, hogy mire es miert jo.

[bogdan]

hat ezt sokan kerdezik..

[special]

@pret83:

Ezek a processzorok elsõsorban az úgynevezett mission-critical területet célozzák meg, vagyis olyan feladatokat, ahol a számítások hibátlansága, avagy megbízhatósága, a rendelkezésre állás és a szervizelhetõség (hibaelhárítás) elsõdleges szempont. Ilyen feladatok lehetnek tipikusan a különféle pénzügyi és kereskedelmi tranzakcionális rendszerek, vállalatirányítési, egészségügyi, közlekedés és termelésirányítási rendszerek, ahol a számítógép esetleges hibás mûködése vagy leállása súlyos következményekkel járhat, a károk tipikusan nagyságrendekkel haladják meg a számítógép értékét. A leginkább tipikus ilyen terület a kritikus jelentõségû adatbázisok kiszolgálásá. Nagyságrendileg ezekbõl a gépekbõl sokkal kevesebb fogy, mint x86-os szerverekbõl, a különbség nagyjából úgy alakul, hogy minden százból mondjuk 2-3 gép ilyen.

Mûszakilag ez a szempont úgy érvényesül, hogy a mérnökök sokkal kiterjedtebben alkalmaznak különféle hibajavító kódokat, paritásbiteket, ellenõrzési pontokat nem csak a processzor áramköreiben, hanem a gép összes kritikus kommunikációján,beleértve a memória felé történõt is. Ezen túlmenõen az ilyen processzorok áramköreit elektronikailag úgy tervezik, hogy sokkal ellenállóbbak legyenek a külsõ besugárzás ellen, mint például a kozmikus és környezeti mesterséges sugárzások, amelyek egyébként a bithiba veszélyével fenyegetnek -- egy regiszterben megváltozik egy bit állapota, és adatkorrupcióhoz vezethet. Egy ilyen áramkör statisztikailag nagyságrendekkel lehet megbízhatóbb, mint egy tömegpiacra szánt x86-osé.

Ezek a technikák nincsenek ingyen, nem üzleti hanem mûszaki szempontból sem. Tervezési idõt, szilíciumterületet, tranzisztort, huzalozást, energiát fogyasztanak, ergo teljesítménybe kerülnek. Ezt az áldozatot a fentebb említett 2-3 százaléknyi területre boldogan megfizeti a piac, ettõl valamivel drágább lesz az IT-rendszere (ahol a vas egyébként sem a legnagyobb tétel ilyen helyeken), viszont nyugodtabban alhat, azzal a tudattal, hogy mindent megtett az adatok és folyamatok védelme érdekében.

Ezek a rendszerek képesek arra,hogy ha az ügyfél úgy kívánja, akkor egyes utasításokat kettõ processzormag párhuzamosan, teljesen azonos gépi kontextusban hajtanak végre, és összevetik az eredményt, hogy megegyezik-e. Ha nem, akkor újra végrehajtják az elõzõ ismert helyes ponttól, és ha ismét nem egyezik, akkor képesek más párosra sérülés és leállás nélkül áttenni. Ahol erre sincs idõ vagy felesleges kapacitás, ott háromoldalú szavazással döntik el a helyes eredményt, gépen belül, pl. a mainframe-ek esetében. A legmagasabb szintû megbízhatóságot és rendelkezésre állást szolgálni hivatott rendszerek képesek hiba nélkül túlélni bármilyen hardver meghibásodását, legyen szó memóriachiprõl vagy processzorról, sõt, akár egész gépcelláról.

Szigorúan mûszaki tervezési szempontból ez a lényeg, a gyakorlatban ennél összetettebb, sok helyen a döntõ szempont nem feltétlenül a hardver ilyen képességei, amelyet tényleg csak a legfelsõ 1 százalék fizet meg, hanem a chipekhez kötõdõ UNIX-ok rendelkezésre állási és biztonsági képességei, amelyek így védik az adatokat.

A harmadik mozgatórugó már sokkal kevésbé érdekes, ez pedig az elõzõ két évtized UNIX-os öröksége, vagyis hogy sokan azért is vesznek ilyen gépeket, mert akkor nincs gond migrációval, csak frissíteni kell a vasat, szoftververziókat.

[pret83]

Koszonom a magyarazatot. Szoval a megbizhatosagrol szol? Es a teljesitmenyuk szempontjabol milyenek az x86-al osszevetve? Ha pl. desktop rendszernek hasznalna az ember, akkor gyorsabbnak tunne? Mert olvastam, hogy a kesleltetesek kisebbek halozat, lemez es talan memoria fele is. Na meg hogy jobban skalazodnak a magog/foglalatok szamanak novelesevel. Valami adatbazisos muveletben kb mennyivel gyorsabb egy itanium mint egy x86?

[special]

@pret83:

A teljesítmény egy képlékeny kérdés, hol méred a teljesítményt és milyen kóddal. Ha desktop rendszer alatt azt érted, hogy egyfoglalatos PC hétköznapi feladatokra, akkor a válasz az, hogy nem volna gyorsabb, mint az x86-os gépek, csak drágább és többet fogyasztana. Az x86-os architektúrák fejlesztéseinek fõ fókusza a PC-piac igényeinek kiszolgálása, és másodlagosak a szerverekek. A legtöbb PC-szoftver nem profitál a mai napig a sok magból, többfonalas végrehajtásból.

A jobb skálázódást, stb. az elõzõ Itaniumhoz értettem elsõsorban, relatív változásként, nem pedig abszolút értelemben fölényként más architektúrákkal szemben.

Adatbázisok kiszolgálásában a Tukwila magonkénti teljesítménye valószínûleg nagyjából hasonló dimenzióban mozoghat majd a Nehalemekével, de mint mondtam ,nagyon sok függ a kódtól, általános igazságot nem lehet mondani, és meg kellene várni majd az eredményeket, mikor megjelenik a chip. Mivel 65 nanométeres és négymagos, ezért hátrányban lesz a 45 nanométeres szerverprocesszorokkal szemben, mint a 8 magos Nehalem-EX és Power7, ami a foglalatonkénti teljesítményt illeti. Ha mûszaki összevetést akarsz készíteni, akkor a csúszások hatását kiszûrve más 65 nanométeres chipekkel kell majd összevetni, mint a Power6, AMD Barcelona. Az Intel Dunnington unfair hátrányban volna egy ilyen elemzésben.

[Leni]

@pret83: Altalaban ezeknel a rendszereknel a teljesitmeny nem szempont. Ha peldaul a vasuti bitosito berendezeseket vesszuk, ott a legfontosabb a biztonsag. Nyilvan 24/7-ben mukodnie kell, de az sokkal fontosabb, hogy SOHA ne adjon hibas jelet. Ezt a mar fent emlitett redundans architekturaval lehet megoldani.

Egyebkent valahol lattam egy videot, hogy egy Integrity-t atlonek egy puskaval es utana vigan mukodik tovabb

[Leni]

http://www.youtube.c...feature=related

[special]

@Herr: "Ez a kép felülnézetbõl van?"

kicsit megkésve. igen, felülnézetbõl, azok a csatlakozók körben a tápellátást szolgálják, a kommunikáció alul van.