[HWSW]

Az IBM Power7 chipje eddig nem látott teljesítményt sûrített egyetlen lapkára, mindez azonban csak az egyenlet egyik oldala. Egy rendszer megítélését döntõen befolyásolja a szoftverlicencelés kérdése is, és a Power7 itt sem okoz csalódást.
http://www.hwsw.hu/h...ny-szerver.html

[llamada]

A cpu alapú licenszelésben is vannak még tartalékok, rá lehet bízni a szoftvergyártókra, hogy az új teljesítményszintekhez igazítsák a licenszdíj számítás módját. Másrészt, nagyon sokszor nem cpu, hanem felhasználószám alapú licensz van érvényben, ennél szó nincs "licenszdíjmegtakarításról". Kérdéses, hogy a power7 célpiacán az egyébként létezõ, processzoralapú licenszelés mennyire jellemzõ.

Az Oracle eddig is hozzáigazította a cpu alapú licenszekben az x86 preferenciát, az itanium alacsony teljesítményét és a power procik magas magonkénti teljesítményét a beévteli elvárásaihoz, és a jelek szerint nem is sikertelenül.

A régi szerverekben processzorblokk csere mire jó? Hacsak nem cserélik vele együtt a memóriákat is, akkor már csak a régi magszám sávszélességéhez tervezett buszrendszerrel kell megküzdeni Olcsónak nem olcsó dolog, maga az eszköz ettõl nem fog teljesen megújulni, pl. karbantartás oldaláról sem fog újjászületni. Kissé propaganda-illatú a cikk.

[special]

@llamada: Ahogyan a cikkben is írtam, az Oracle, az IBM és az SAP is alkalmaz processzor alapú licencelést. Mivel az Oracle és az IBM a közép- és nagyvállalati adatbázisok terén a piac nagyobb részét uralják, ezért azt kell hogy mondjam, hogy a Power7 üzleti felhasználású célpiacán igencsak jellemzõ.

Valóban, a felhasználó számra alapozó lincenceket nem befolyásolja, de ezt is említettem, igaz, csak futólag, és nem tárgyaltam részletesen a licencelési gyakorlatot -- ez a cikk alapvetõen olyanoknak szól, akiknél van ilyen kategóriájú rendszer.

Az Oracle valóban igazgatja a faktorokat, de ezt viszonylag ritkán, és a Power7 megkapta elõlegbe az 1-est, az x86 és Itanium pedig stabilan 0,5. Az is igaz, hogy ha valaki leszerzõdik, akkor arra visszamenõleg ez nyilván nem vonatkozhat.

A processor bookok cseréje egyben a memória cseréjét is jelenti, az lénygében egy komplett alaplap, processzor, memória, I/O csatlakozás. A hardveresen fejleszthetõ Power6 gépek egyébként tipikusan legfeljebb 2-2,5 évesek, teljesen rendben vannak.

[Cathfaern]

Valószínûleg bennem van a hiba, de tulajdonképpen mi látható a grafikonokon? Úgy értem, a vízszintes tengelyen mi van?

[Ytse]

@Cathfaern: teljesítmény

[special]

@Cathfaern:

példa: ha van két architektúra, amelyek valamilyen csoda folytán pont ugyanolyan teljesítményûek, de az elsõre az Oracle magonként 0.5 licenccel kalkulál, míg a másodikra 1-gyel, akkor elõbbi dupla akkora teljesítményt ad le egységnyi licencre vetítve. ezt mutatják a csíkok, hogy az adott szoftvergyártó licencpolitikája értelmáben egységnyi licencre mekkora teljesítmény jut az SAP S&D benchmarkja alatt.

[hexyking]

@llamada:

a processor bookba benne van a memória is (powe6server/595/ :ddr2, power7server/750/:ddr3)
plusz az i/o buszok.
Nem azért jó hogy nem kell komplett cserélni mert így olcsóbb. Max egy kicsit az talán. Hanem azért, mert megúszod a migrálást, nincs hosszú rendszerleállás, nincs pénzkiesés, majdnemcsak hotswap-ba (z10nél tényleg hot swap a procbook csere) kicseréled és már kész is az upgrade. Új rendszered van a régi fizikai házban. Megtarthatod a régi I/o eszközeid, vagy modulárisan bõvítheted.

A licenszeknél meg érdekes az IBM, mert így a saját biznisze alatt is vágja a fát. Persze minden meg van tervezve, az egyik kezével ad , a másikkal meg elvesz.



2 redbook: power6VSpower7
http://www.redbooks....fs/redp4638.pdf
http://www.redbooks....fs/redp4440.pdf

[llamada]

@Bizó Dániel:
Csak éppen meglehetõsen különbözõ a cégek processzor alapú licenszelési gyakorlata, fõleg az üzleti szoftvereknél nem általános, sokkal inkább felhasználó alapú. Az Oracle-nél viszonylag alacsonyan van a processzor alapú licensz "fedezeti pontja" a felhasználó alapúhoz képest, ráadásul a felhasználó alapú licenszeknek eleve adott a minimálisan megvásárolható egy-egy termékbõl. Nyilván életszerûtlen lenne egy Oracle adatbázis Enterprise Edition-jét egy vagy két felhasználóra megvenni.
Tehát az, hogy az SAP, Oracle vagy IBM alkalmaz ugyan processzoralapú licenszelést, abból messze nem következik, hogy a P7 kategóriájú szerverek felhasználóira nagyban is jellemzõ lenne.

Korábban, még P6 korában az Oracle 0,75-tel számolta, most meg már 1,0-val, tehát eleve fogtak is rajta rögtön, hogy kifejezzék a használati értékarányát a licensz használati értékéhez képest.

Úgyhogy azokra igaz a licenszmegtakarítás, akik processzoralapon licenszelnek ilyen rendszereket (még egyszer, egyáltalán nem mindegy, hogy egy adatbázisrétegbeli szoftverrõl van szó, vagy alkalmazásiról, márpedig ha csak ezt a három szereplõt nézzük, akkor többé-kevésbé mindegyik szerepel mindkét piacon).

Ráadásul az egy külön fogalmi kérdés, hogy mit értünk "licenszmegtakarításon", hiszen ha már megvan az eszköz, mondjuk P6-tal bezárólag, és mégis úgy dönt valaki, hogy upgrade-el, akkor vajon visszaadhat-e licenszet a szállítónak? Ritka eset lenne. Ha meg most fog beszerezni új rendszert, akkor annak a licenszelésében hol értelmezzük a "megtakarítást"? Egy meg nem vásárolt opcióhoz (hardver+szoftver együttes) képest?

[llamada]

@hexyking:
Tehát igazából azok a felhasználók az elméleti upgrade célpiaca, akiknek szinte még zsír új a rendszer, amire elsõ látásra kétséges, hogy valóban újra akarnák bélelni. Akiknél meg igazán érdekes lenne, ott sem technikailag, sem gazdaságilag nem megvalósítható.
Az IBM-nek természetesen nagyon gazdaságos, ha a régi kaszniba építve is el tudja adni az új procikat, mert hamarabb piacon van vele, de szinte biztos vagyok benne, hogy az új procikhoz ki fognak jönni aktualizált felépítésû szerverek, amik sokkal jobban használhatók a proci váható teljes élettartama alatt, rugalmasabban bõvíthetõk stb. (Persze még azt is lehet mondani, hogy ez az upgrade nem most lesz esedékes, hanem mondjuk két-három év múlva, nade akkor meg ki fog akarni egy négy-öt éves szervert újrabélelni, mondjuk az elkövetkezõ három-öt évre?)

[llamada]

Az "rPerf" metrikáról meg illene odaírni, hogy egy IBM specifikus, IBM saját módszertan és metrika...

[llamada]

Ráadásul SAP SD benchmarkot meg nincs értelme rPerf-re "normalizálni" meg összevetni, mert az SAP SD 2-tier az teljes tranzakciós teljesítményt vizsgál, benne diszk-adatbázis-alkalmazás-frontenddel, az rPerf meg egy "I/O-mentes világban" hasonlítja össze az IBM Power CPU-kat egymással...<br />
Mindezekbõl meg "licenszmegtakarítást" levezetni kissé brossúraszagú.

http://www-03.ibm.co...ices/rperf.html<br />

rPerf

The relative performance metric for Power Systems servers
....
rPerf (Relative Performance)  An estimate of commercial processing performance relative to other IBM UNIX systems. It is derived from an IBM analytical model which uses characteristics from IBM internal workloads, TPC and SPEC benchmarks. The rPerf model is not intended to represent any specific public benchmark results and should not be reasonably used in that way. The model simulates some of the system operations such as CPU, cache and memory. However, the model does not simulate disk or network I/O operations.

rPerf estimates are calculated based on systems with the latest levels of AIX and other pertinent software at the time of system announcement. Actual performance will vary based on application and configuration details. The IBM eServer pSeries 640 is the baseline reference system and has a value of 1.0. Although rPerf may be used to compare estimated IBM UNIX commercial processing performance, actual system performance may vary and is dependent upon many factors including system hardware configuration and software design and configuration. Note that the rPerf methodology used for the POWER6 processor-based systems is identical to that used for the POWER5 processor-based systems. Variations in incremental system performance may be observed in commercial workloads due to changes in the underlying system architecture.

Szerk:formázás.

Szerkesztette: llamada 2010. 02. 25. 07:18 -kor

[hexyking]

@llamada:
Az IBM, a power7 upgraddel 3szoros teljesítménynövekedést kínál, ugyanannyi fogyasztás és kevesebb licenckölcség mellett, úgy hogy csak a processorbook-ot cseréled. Tehát egy 4foglalatos p6-os servert bõven kivált pl: 2 db p7es procbook.
Amint már mondtam: rövid tervezett leállás(van ahol egy órás leállással többet veszít egy cég mint amennyibe egy új server kerül), olcsóbb licensz, nagyobb teljesítmény. Szerintem már megéri mert kb 1 év alatt visszajön az ára. Fõleg aki hosszútávra gondolkozik és nem csak az egyszeri kiadást látja hanem a teljes bekerülési költséget (TCO)

Sõt ha most vennél egy power6-os servert pl 570-t akkor ezt a jövõben is felupgradelheted majd power 7re amikor szükség lesz arra a plusz teljesítményre. Így biztosítva a folyamatos, fokozatos bõvülést.
Szerintem ez egyértelmûen a felhasználó érdekeit szolgálja és nem az IBM-ét.
Amúgy már piacon van az új servercsalád(750):
http://www.redbooks....fs/redp4638.pdf
amin biztos több haszna van a cégnek mint a külön upgrade-ként árult "processzorkönyveken"
amik értékesítésénél ráadásul a régi server serialnumber-e marad a vevõnél tehát fizikailag nem is vett új gépet csak frissített. Ez biztos nem javítja a 7es serverek eladási mutatóit.

[special]

@llamada: "Csak éppen meglehetõsen különbözõ a cégek processzor alapú licenszelési gyakorlata, fõleg az üzleti szoftvereknél nem általános, sokkal inkább felhasználó alapú."

Ezek a gépek sokszor tipikusan adatbázisokat, köztesszoftvereket és adatbázis-alapú rendszereket futtatnak, ahol igenis nagyon gyakori, hogy a licencelést befolyásolja a vas. De ezekre a gépekre már csak az OS is egy kisebb vagyonba kerülhet támogatással, így nem mindegy, hogy hány foglalatot vagy magot kell licencelni.

"Tehát az, hogy az SAP, Oracle vagy IBM alkalmaz ugyan processzoralapú licenszelést, abból messze nem következik, hogy a P7 kategóriájú szerverek felhasználóira nagyban is jellemzõ lenne. "

Logikailag valóban nem, és nem is kizárólag ez a módszer, de Magyarországon is elterjedt.

"Korábban, még P6 korában az Oracle 0,75-tel számolta, most meg már 1,0-val, tehát eleve fogtak is rajta rögtön, hogy kifejezzék a használati értékarányát a licensz használati értékéhez képest."

Az aktuális processzoralapú licencelési gyakorlat alapján készült a cikk. A Power7 az Oracle-nél explicite 1, megegyezik a Power6-tal. Ezt késõbb megemelhetik, de az addig megkötött szerzõdésekre ez már nincs kihatással.

"Ráadásul az egy külön fogalmi kérdés, hogy mit értünk "licenszmegtakarításon", hiszen ha már megvan az eszköz, mondjuk P6-tal bezárólag, és mégis úgy dönt valaki, hogy upgrade-el, akkor vajon visszaadhat-e licenszet a szállítónak? Ritka eset lenne"

Nem tudom, hogy ritka-e, de leginkább azért lehet ritka, mert az ügyfelek IT-részlegeinél nem igazán törõdnek ezzel a lehetõséggel. De az aktív licencek újratárgyalása mindig is egy opció, amikor is a vendor kérhet auditot, hogy megnézhesse a gépet, amelyre a csökkentési igény van. De ha vissza nem is téríti az egyszeri díjakból (van gyakorlat arra, hogy 50 százalékát visszafizetik), akkor is az évi 18-22 százalékos supportdíjak tetemesek, ezeken is lehet fogni.

De ugyanúgy megtakarítás, ha új rendszernél jelentõsen kevesebb licencet vásárolunk az egyik rendszerre, mint a másikra.

"Az "rPerf" metrikáról meg illene odaírni, hogy egy IBM specifikus, IBM saját módszertan és metrika..."

Oda van írva.

"Ráadásul SAP SD benchmarkot meg nincs értelme rPerf-re "normalizálni" meg összevetni"

Nem noramlizáltam, azt mondtam, jól korrelál, vagyis lehet bizonyos becsléseket tenni az rPerf alapján, hogy egy bizonyos méretû Power7 vagy 6 rendszer hogyan viselkedik, így például egy 780-as rendszer hogyan is muzsikálna. Az SAP SD eredmények bemutatásakor ugyanakkor semmiféle rPerf adatot nem használtam közvetlenül.

Az egész cikk mondanivalója, hogy egy új architektúra a szoftverlicencekkel történõ gazdálkodás felülvizsgálatával kell egybeessen. Tagadhatatlan, hogy a Power7 e téren különösen figyelemre méltó.

Ha ez neked brossúraszagú, hát legyen. Hozzászoktam már, hogy mindig vannak, akik fanyalognak, ha nem éppen a kedvenc háziarchitektúrájuk vagy cégük kapja a pozitív szavakat, vagy ellenkezõleg, kritikát. 2010-ben a Power7 a mérce, semmilyen más platform nem fog a közelébe érni sem, deal with it.

[llamada]

@Bizó Dániel:
"Ezek a gépek sokszor tipikusan adatbázisokat, köztesszoftvereket és adatbázis-alapú rendszereket futtatnak, ahol igenis nagyon gyakori, hogy a licencelést befolyásolja a vas. De ezekre a gépekre már csak az OS is egy kisebb vagyonba kerülhet támogatással, így nem mindegy, hogy hány foglalatot vagy magot kell licencelni. "

Az "igenis nagyon gyakori"-t vegyük úgy, hogy "de akkor is" - legyen. Ennek ellenére az egyedi felhasználókra könnyen lebontható szoftvereket elsõsorban felhasználóra licenszelik (alkalmazások), és ehhez az adatbázis lehet (pl. Oracle esetén) korlátlan teljeskörû,alkalmazásspecifikus, vagy esetleg, nagyon speciális esetben valamilyen limitált licensz. Processzoralapú, a gyártótól származó licensz akkkor játszik inkább, amikor nem dobozos alkalmazással és/vagy konszolidációs célokkal, több alkalmazáshoz kapcsolódóan akarják használni. Nyilván sok ilyen eset van, de ez nem jelenti az üzleti alkalmazások licenszén való megtakarítást.

Oprencerek: Az IBM híres arról, hogy ott az AIX alapból "ingyen" jár a szerverhez, ami egyébként jelentõs vonzerõ volt eddig is az IBM Power szerverek iránt, tehát ezen a téren nincs megtakarítás.

"de leginkább azért lehet ritka, mert az ügyfelek IT-részlegeinél nem igazán törõdnek ezzel a lehetõséggel."
Nem, hanem azért, mert az átadott licenszeket nem szeretik a szállítók visszavenni. A megvásárolt licenszek supportdíja meg a megvásárolt licensz mennyiség és licenszértékbõl számolódik. Amirõl te beszélsz, az az esetleges "szoftverelõfizetéses" vagy "pay-as-you-go" konstrukciók, de ott igazából klasszikus licenszet nem vásárolnak meg.


"vagyis lehet bizonyos becsléseket tenni az rPerf alapján, hogy egy bizonyos méretû Power7 vagy 6 rendszer hogyan viselkedik, "
Lehet, csak nem lehet ennek alapján reálisan összevetni más rendszerekkel, mert Power-specifikus metrika és elmélet, és kizárólag CPU teljesítményre .

"Az egész cikk mondanivalója, hogy egy új architektúra a szoftverlicencekkel történõ gazdálkodás felülvizsgálatával kell egybeessen. "
Kijött egy olyan proci, aminek jelenleg (még éppen) nincs a piacon versenytársa, azaz az IBM most lépéselõnyben van.

Ha már kiemelendõ elõnye lenne, azt kéne megmutatni, hogy milyen alkalmazások esetén látszik meg a nagy,magonkénti teljesítmény ellentétben a kisebb magonkénti teljesítményt és nagyobb magszámot alkalmazó processzorokkal. A másik, hogy ehhez azt sem ártott volna bemutatni, hogy rendszerszintû I/O-ban is képes a sebességet tartani a megemelt magonkénti, processzoronkénti és processor book-onkénti teljesítménnyel a meglévõ eszközökbe építésével, ha ennek az elõnyeit hangsúlyozod.

"2010-ben a Power7 a mérce, semmilyen más platform nem fog a közelébe érni sem, deal with it. "
Ehhez még egy kis (x) jel kellett volna, úgy mutatna a legjobban. Ne felejtsd el, hogy 2010 március elején járunk, még van az évbõl cirka kilenc hónap, az pedig sok mindenre elég.

Nem elhanyagolható az IBM lépése processzoroldalról, 4p rendszerbõl valóban idáig páratlan teljesítményt tudnak leadni, és ehhez csak gratulálni lehet az IBM-nek, de ettõl fejlõdik az ipar, hogy hol az egyik, hol a másik cég és technológia elõzi meg az addigi vezetõ vagy élvonalbeli technológiát. A mostani helyzet sem sokban tér el a P6 megjelenésekoritól, mégsem forgatta fel a P6 az informatikai világot, ahogy ez a felforgatás - a cikk hangvétele és sugalmazása ellenére - a P7 után sem fog bekövetkezni.

[llamada]

@hexyking: Az IBM a moduláris rendszereiben valóban nagy (akár az 570-esek, akár az X5 technolgóiát használó 4p moduláris rendszerek), ez valóban érett és páratlan architekrúra, ami az 570-esek esetén nagyon nagy távlatokat nyit.

A dobozon belüli upgrade mára viszont továbbra is érdekes kérdés, végül is el lehet gondolkozni, hogy egy korábbi architektúrájú rendszer esetén ez viszi elõrébb a rendszer teljesítményét, míg egy modernebb architektúra esetén a felhasználószámot horizontális bõvítéssel szolgálják ki,vagy egy felhasználónkénti magasabb CPU igényt jelentõ alkalmazásverzió-váltásnál a géptermi helyigényt nem érintõ módon dobozon belül bõvítenek. Infrastruktúrális szolgáltatásnál (pl. adatbázis) megintcsak (úgy-ahogy) rendelkezésre áll a horizontális bõvítés (DB2-nél és Oracle-nél biztosan), bár gyakorlati szempontból tényleg sokszor egyszerûbb, és elõnyösebb dobozon belül lekövetni a teljesítményigény változását, mint egy esetleg addig nem is használt, és jelentõs munkabefektetést igénylõ horizontális bõvítés elõkészítésébe fogni.

[special]

@llamada: "Nyilván sok ilyen eset van, de ez nem jelenti az üzleti alkalmazások licenszén való megtakarítást."

És ki mondta, hogy csak az alkalmazásokon lehet megtakarítani? Mint mondtam, az adatbázis-alapú környezet, ahol van valahol egy tipikusan rohadt drága RDBMS, amelynek csak a supportköltsége évi több tízezer dollár még finom esetben is. Lehet azon hosszasan vitázni, hogy melyik licencelési modell mennyire elterjedt, végeredményben viszont ez nem változtat azon, hogy a gyakorlatban sok helyen alkalmazott a processzorral skálázódó licencelés, egyes általam megkérdezett értékesítõi tapasztalatok alapján az ilyen kategórájú gépeket használó ügyfeleknél a legtöbb helyen van ilyen gyakorlatra példa.

"Oprencerek: Az IBM híres arról, hogy ott az AIX alapból "ingyen" jár a szerverhez, ami egyébként jelentõs vonzerõ volt eddig is az IBM Power szerverek iránt, tehát ezen a téren nincs megtakarítás"

Köszi, tehát akkor Power7/AIX még nagyobb elõnyt élvez ilyen téren. A SLES viszont foglalat alapú licencelést alkalmaz, így nem mindegy, hogy egy partíciót mennyi Power7 SCM-mel szolgálsz ki.

"Nem, hanem azért, mert az átadott licenszeket nem szeretik a szállítók visszavenni. A megvásárolt licenszek supportdíja meg a megvásárolt licensz mennyiség és licenszértékbõl számolódik. Amirõl te beszélsz, az az esetleges "szoftverelõfizetéses" vagy "pay-as-you-go" konstrukciók, de ott igazából klasszikus licenszet nem vásárolnak meg."

A cikk nem arról szólt, hogy mit szeretnek a szoftvervendorok., vagy hogy mennyire erõs egy ügyfél tárgyalási pozíciója.

"Lehet, csak nem lehet ennek alapján reálisan összevetni más rendszerekkel, mert Power-specifikus metrika és elmélet, és kizárólag CPU teljesítményre ."

Nem csak CPU, hanem memória és interprocesszor linkek is.


"A másik, hogy ehhez azt sem ártott volna bemutatni, hogy rendszerszintû I/O-ban is képes a sebességet tartani a megemelt magonkénti, processzoronkénti és processor book-onkénti teljesítménnyel a meglévõ eszközökbe építésével, ha ennek az elõnyeit hangsúlyozod."

Rendben, a Tukwila valódi megjelenését követõen egy architekturális összevetés hasznos lehet.


"Ehhez még egy kis (x) jel kellett volna, úgy mutatna a legjobban. Ne felejtsd el, hogy 2010 március elején járunk, még van az évbõl cirka kilenc hónap, az pedig sok mindenre elég."

Hát persze, és majd elõbukkan a ködbõl egy legyõzõ. A terméktervek ismertek, a Power7 masszivitásával mûszakilag semmi nem fog tudni versenyezni idén, se Itanium, se SPARC, se Xeon, se Opteron. Ez neked lehet duma, mögötte viszont makacs számok vannak. A kilenc hónap az konkrétan már a célegyenesben való sprintelésre elég, módosításra, fejlesztésekre nem.

"Nem elhanyagolható az IBM lépése processzoroldalról, 4p rendszerbõl valóban idáig páratlan teljesítményt tudnak leadni, és ehhez csak gratulálni lehet az IBM-nek, de ettõl fejlõdik az ipar, hogy hol az egyik, hol a másik cég és technológia elõzi meg az addigi vezetõ vagy élvonalbeli technológiát. A mostani helyzet sem sokban tér el a P6 megjelenésekoritól, mégsem forgatta fel a P6 az informatikai világot, ahogy ez a felforgatás - a cikk hangvétele és sugalmazása ellenére - a P7 után sem fog bekövetkezni."

Az látod valószínû, hogy nem fogja felforgatni, ez ugyanis múlik az árazáson és az ügyfelek begyöpösödöttségi faktorán is. Az viszont az egész kérdés vállvonogatós ignorolása, hogy hát mindig ez van. Az IBM a UNIX-rendszerek terén vezetõ pozícióból ugrott tovább, és mint mondtam, nincs olyan rivális architektúra a csõben, amelyik képes lenne mûszakilag megfogni 2010-ben.

Jelentõsége pedig abban van, hogy miközben a Sun például elkelt, annyira megkopott a SPARC versenyképessége, míg az IBM messze a legerõsebb UNIX-szállítóvá nõtte ki magát, és korlátai leginkább saját magában keresendõ, az értékesítési megközelítésében, semmint a Power-vonal képességeiben.

Mindazonáltal szeretném arra is felhívni a figyelmedet, hogy a cikk pont azért született meg, hogy közelebb hozza a valósághoz a Power7 teljesítményét, mivel a cégek nem számítási teljesítményt vásárolnak, hanem a hardvernél sokkal drágább szoftverrendszereket futtanak rajtuk. Ha megfigyeled, a licencek figyelembe vételével tipikusan csökken a Power7 elõnye, mert relatíve drága rá.

Vagyis ha a hardvertõl független a licencelés, akkor új rendszer vásárlása esetén sokkal jobban megérheti Power7 felé mozogni, mivel sokkal kisebb hardverrel meg lehet oldani ugyanazt a feladatot.

[llamada]

@Bizó Dániel:
"És ki mondta, hogy csak az alkalmazásokon lehet megtakarítani? Mint mondtam, az adatbázis-alapú környezet, ahol van valahol egy tipikusan rohadt drága RDBMS, amelynek csak a supportköltsége évi több tízezer dollár még finom esetben is. Lehet azon hosszasan vitázni, hogy melyik licencelési modell mennyire elterjedt, végeredményben viszont ez nem változtat azon, hogy a gyakorlatban sok helyen alkalmazott a processzorral skálázódó licencelés, egyes általam megkérdezett értékesítõi tapasztalatok alapján az ilyen kategórájú gépeket használó ügyfeleknél a legtöbb helyen van ilyen gyakorlatra példa."

Figyelj, mondjuk már ki, hogy egyszerûen és önmagában nem igaz ez a "hatalmas licenszmegtakarítás" dolog, legalábbis messze nem abban a mértékben, ami bármelyik, most kapható versenytárs cpu termékre épülõ rendszerhez képest mérhetõ lenne. Az alapprobléma egyik fele az, hogy mindenféle összehasonlításban a kifutó vagy kifutott,vagy nem fõvonalbeli processzorokhoz hasonlítottatok. A másik pedig, hogy a hivatkozott szoftverek, és az arra épülõ rendszerek csak kis részben processzor alapúak, illetve, ahol processzor alap van, ott sok esetben magszámmal szoroznak valamilyen együtthatóval, tehát egy 4x8 magos P7-es szerver éppen 32 magra vonatkozó szerverlicenszet fog kérni, ahhoz igen hasonlóan, mintha egy korábbi rendszerben mondjuk 8x4 magos szerver lenne. A teljesítménykülönbségeket pedig a licenszfeltételek szerint az adott architektúra tetejéhez igazítják, amivel a hardvergyártók üzletét javítják, hogy ne legyen érdemes a korábbi procis rendszereket megtartani. De még ez is csak a cpu alapú licenszekre vonatkozik, az alkalmazásoldali felhasználószám-függõ licenszelésre nem. És akkor még nem beszéltünk a tranzakciószám vagy törzsrekordszám stb. alapú licenszelésekrõl, ahol ismét csak teljes mértékben független a licensz a futtatókörnyezet processzorszámától.

"Rendben, a Tukwila valódi megjelenését követõen egy architekturális összevetés hasznos lehet. "
Ne viccelj megint csak: szinte napokra vagyunk a Nehalem-EX-ek piacra kerülésétõl, és hetekre- hónapokra a Nehalem-EX-es szerverek megjelenésétõl, akkor ha nyers teljesítményt akarsz nézni, akkor esetleg az alapból 8x8 architektúrával még mi fog versenyezni? Fõleg ár/teljesítmény viszonyban.

"A terméktervek ismertek, a Power7 masszivitásával mûszakilag semmi nem fog tudni versenyezni idén, se Itanium, se SPARC, se Xeon, se Opteron."
Csak éppen elfelejted, hogy milyen piacokról és milyen volumenekrõl beszélünk Power7 és Nehalem-EX alapú szervereknél.
A licenszmegtakarításban meg a Nehalem-EX pl. Oracle licenszelésben bõven ugyanott van, mint a Power7, maga a szerver pedig töredékáron lesz. (Persze, nem AIX-szel, de most már nagyon eServer közeli RAS jellemzõkkel.)

"Az IBM a UNIX-rendszerek terén vezetõ pozícióból ugrott tovább, és mint mondtam, nincs olyan rivális architektúra a csõben, amelyik képes lenne mûszakilag megfogni 2010-ben. "
Az eleje kétségtelen, mert megvan teljes, házi fõzetû, érett, mindenre kiterjedõ hardver és szoftver választéka, amit nem kukázott ki mint a HP, és nem maradt el annyira, mint a Sun. A gond az, hogy 2010 van és nem 2000. Mostanában éppen a "begyöpösödöttséggel" szemben haladnak a horizontálisan skálázható rendszerek, itt egyfelõl hullik kifele ez a licenszelõny, amit a cikk próbál sugallni (ld. Oracle), másrészt a webes és cloud környezet térnyerése is ennek a fajta architektúrának az építõköveit díjazza, és nem az egykori monolitikus rendszerek dobozon belüli égig skálázását. Természetesen, ennek is lesznek elõnyei és célpiaca, de az összes piaci hatásra nézve távolról sem olyan jelentõs, mint a P7 nyomában loholó, olcsó, tömegszerver-piac.

Amin egyébként az IBM is erõsen dolgozik, épp most lelkendezik a HWSW - elõbb hivatkoztam az X5 alapú szervereire, tessék, már dícséritek is, nagyon helyesen - http://www.hwsw.hu/h...-x3690-hx5.html

(Hozzátéve, hogy azért az X5 alapú szerverek az olcsóságtól igen távol esnek azért.)


"Jelentõsége pedig abban van, hogy miközben a Sun például elkelt, annyira megkopott a SPARC versenyképessége, míg az IBM messze a legerõsebb UNIX-szállítóvá nõtte ki magát, és korlátai leginkább saját magában keresendõ, az értékesítési megközelítésében, semmint a Power-vonal képességeiben."

Hát, a Sun esetében egy nagyon erõs szoftver oldalhoz képest maradt egy befektetési oldalról lemaradt processzorgyártás egyrészt, másrészt ugyanúgy két lábon állnak, mint az IBM (x86-64 szerverek és saját procik), harmadrészt a Sun licenszelési modellje miatt nem csak a saját gyártóbázisáról volt szó,mert ugye a Fujitsu Sparc részlege nem kelt el, negyedrészt, a Sun-Oracle együttese még okozhat a piacon meglepetéseket.

Az "IBM magát kinövése" egy általános kijelentés, nyilván nincs benne sem idõszakra, sem régióra, sem termékkategóriára vonatkozó kitétel, tehát innentõl kezdve megint brossúraillatot áraszt.


"Mindazonáltal szeretném arra is felhívni a figyelmedet, hogy a cikk pont azért született meg, hogy közelebb hozza a valósághoz a Power7 teljesítményét, "

Tehát akkor nem a nyers cpu teljesítményt kell lobogtatni, hanem a rendszerszintû teljesítményt, és az árakat is. Egy frissen kijött processzor esetén az ugyanannak az architekturának az árazásába, volumenjébe és szolgáltatási körébe fog becsatolódni, és ugyanonnan a korábbi modellek fokozatosan kikopnak, nincsen ebben semmi csodálatos.

"Vagyis ha a hardvertõl független a licencelés, akkor új rendszer vásárlása esetén sokkal jobban megérheti Power7 felé mozogni, mivel sokkal kisebb hardverrel meg lehet oldani ugyanazt a feladatot."

Ez az õstévedés, és ezt táncoljuk körbe már egy ideje: ha a hardvertõl független a licenszelés,akkor teljesen érdektelen a szoftverlicensz díjak szempontjából, hogy harminc 2p-s Xeon dohog a gépházban, vagy két 4p-s P7-es szerver.






"Köszi, tehát akkor Power7/AIX még nagyobb elõnyt élvez ilyen téren. A SLES viszont foglalat alapú licencelést alkalmaz, így nem mindegy, hogy egy partíciót mennyi Power7 SCM-mel szolgálsz ki."
Persze, nade ez mindig ugyanígy volt, az, hogy az IBM saját magán belül újít, az tényleg szép elõrehaladás, de nem vet véget a versenynek a többi, és ráadásul Linux alatt versenyképesebb architektúrákkal szemben.

"A cikk nem arról szólt, hogy mit szeretnek a szoftvervendorok., vagy hogy mennyire erõs egy ügyfél tárgyalási pozíciója."

Akkor mire építi a cikk a hangzatos címét? Milyen licenszmegtakarításról beszél ezek után?


"Nem csak CPU, hanem memória és interprocesszor linkek is."
Csodás - csak éppen teljes mértékben I/O és valós architektúra nélküli. Ez kb. olyan, mintha kimutatnád, hogy melyik proci a leggyorsabb a cache-bõl futáskor, csak nem figyelnéd a cache-miss-t, mert arra már nem mérsz ))