[Renwick]

Február 29.

idézet:

---

Mézga Aladárt nem szükséges bemutatni. Fúró-faragó tehetségérõl, szülei "szomorításáról" és egyéb kalandjairól már jól ismerik a tévénézõ gyerekek. [...] Aladár, miután kapcsolatot teremtett a 30. századbeli EMZÉPERIX-szel, olyan értékes tapasztalatokat és anyagokat szerzett, amelyekkel éjszakánként végre tudja hajtani elképesztõen vakmerõ kalandjait. Elsõ alkalommal - miután elkészült felfújható, hegedûtokba rejthetõ ûrkabinja, a Gulliverkli-V, a Lepénybolygón kötött ki. Következõ útjaira már Blökit, emberi hangon beszélõ kutyáját is elvitte. Kétszeres fénysebességgel értek a Tébolygóra, ahol igen furcsa lényekkel találkoztak, majd látogatást tettek Masinián, az elgépiesedett világban. Jártak az Imbolygón és Rapidián, de eljutottak Szuberbellumra, sõt Füllentinára is. Mindegyik bolygón veszedelmes kalandokba keveredtek, de Aladár furfangos ötleteivel, találékonyságával reggelre sikerült visszatérniük a Földre...[/quote]

üdv

R.

[lameXpert]

Március 1.

idézet:

---

Reitter Ferenc (1813-1874)



Temesváron született 1813. március 1-jén. Az Institutum Geometricumban szerzett oklevelet 1835-ben. Az 1830-as években a Duna és a Tisza vízmérészeti felméréseinél, 1844-ben a Pozsony és Nagyszombat közötti vasútnál dolgozott. Ezután elõbb a Helytartótanács, majd a Budai Építészeti Hatóság fõmérnöke lett. A Duna-Gõzhajózási Társaság számára 1853-ban építette ki a dunai rakpartot a Lánchídnál, 1856-ban a Rudolf rakpartot a Lánchídtól északra, s 1856–66-ban tervezte és irányította a Gellért-heggyel szembeni pesti rakpart (ma Belgrád rakpart) kiépítését. Duna-szabályozás Buda és Pest között címû mûvében hangsúlyozta a Pest alatti Duna-ág szabályozásának fontosságát a jégtorlaszok keletkezésének elkerülésére, valamint a soroksári Duna-ág bejáratának töltésekkel való védelmét. Elkészítette a mai Nagykörút helyén kialakítandó hajózható csatorna terveit. Errõl tartotta akadémiai székfoglalóját is 1867-ben A pesti Duna-csatorna s a hozzá kapcsolt minden remények valósítására alkalmas utak és módokról címmel. Terveit a Nagykörút kialakításakor felhasználták. Nyugati nagyvárosokat tanulmányozva szorgalmazta a Sugár (ma Andrássy) út létesítését. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet a megalakulásakor, 1867-ben alelnökévé választotta. Andrássy Gyula miniszterelnök felkérésére emlékiratban összegezte a városfejlesztés szempontjából legfontosabb teendõket Pesten és Budán. Ennek nyomán állították fel a Fõvárosi Közmunkák Tanácsát. Õ dolgozta ki a fõváros fejlesztésére 1871-ben kiírt nemzetközi pályázat követelményeit, s elkészítette az egész fõvárosra szóló szabályozási tervet, amelynek elfogadása után a munkálatok irányítója is õ volt.


"........ A bal parti városrész csatornázásánál Reitter teljes mértékben magáévá tette Bazalgette fõgyûjtõinek vonalvezetését, attól csak annyiban tért el, amennyire azt az új városrendezési terv megkívánta. Kõbánya részére önálló új gyûjtõt javasolt. A Fõvárosi Közmunkák Tanácsa határozatában kimondta, hogy "e csatornázási munkálat milliókba fog kerülni és az századok tartamára készül", javasolja,

hogy a város hirdessen tervpályázatot. 1875 márciusában felkérték Bodoky Lajost, Durand, Clay és Mille francia mérnököket, Lechner Lajost és Vogler Józsefet, hogy a Reitter-féle elgondolások alapján készítsék el a csatornázási terveket.

A mérnöki hivatal Martin Ottót bízta meg az eddig összegyûjtött javaslatok, tervek alapján az általános csatornázási terv elkészítésével, következõ utasítással: " a körúti fõgyûjtõ a tervbe mindenesetre felvétessék, a csatornahálózatba a pesti rész egész lakott területe bevonassék, a pincetalaj is vízmentesíttessék." Ezt követõen a Soroksári úton a ferencvárosi szivattyútelep építését határozták el. ...."[/quote]

[lameXpert]

Március 2.

idézet:

---

Arany János (1817-1882)



Arany János életrajza nem olyan látványos, mint a kortárs Petõfié vagy Jókaié. Ifjúkori vándorszínész kalandja kudarccal végzõdött, s mivel hazatérve idõs szüleit súlyos betegen találta, életét mintegy vezeklésként rendezte be, példás hivatalnokká vált. Attitûdjére haláláig jellemzõ a feladatteljesítõ beállítottság; igaz, ennek ellentételeként kifejlõdött benne a gúzsba kötve táncoló ember belsõ szabadsága, a dolgok és a „világ” ironikus, illetve humoros eltávolításának képessége.


AZ ÖRÖK ZSIDÓ


Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sûlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létezõ,
S teher minden következõ;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülölöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midõn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megõl szivembe kés...
Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,
Mint délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivûl arany, belûl hamu...
Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg? s én egyedûl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott.
Tovább! tovább!

Az üstökös meg' visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kõ megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább![/quote]

[lameXpert]

Március 4.

idézet:

---

Csortos Gyula 1883



Furcsa, ellentmondásos emberi tulajdonságokkal araszolt feltartóztathatatlanul elõre, egyre feljebb és feljebb még egy magyar mozilegenda, Csortos Gyula, a sovány, vörös hajú, szeplõs fiatalember, aki a sikeres, dicséretekkel teli akadémiai évek után Budapesten egyetlenegy színházban sem kapott szerzõdést, s ezért vándorszínészként, Makó Lajos dalitársulatával csavarogta be az országot. Rejtélyes ember volt, kiismerhetetlen, szeszélyes, akár egy puccos dáma, s ezzel a misztikummal az életrajz írói sem tudtak, megbirkózni. Kerülendõ, de mégis csodálni való ikonná vált. A legtöbb anekdota róla szólt, s azok is emlékeznek ,,esetei"-re, akik még nem látták régi filmjeit, és a színházban sem nézhették meg.

Csortos gátlásos, kemény ember volt. A szó szoros értelmében elkülönült színésztársaitól. A filmgyárban rendszerint egy sötét sarokban húzta meg magát, kellõ távolságból szemlélte a körülötte sürgõ-forgó világot. Minden alkalmat megragadott, hogy az eseményeket, mindent és mindenkit gúny tárgyává tegyen. Oldalvágásai azonban mindig célba találtak.

Kevés barátja volt. Látványosan szakított mindenkivel. Sokak szerint embergyûlölõ volt, ami sanyarú gyermekkorával - erre még visszatérünk - és nyomorával magyarázható (részben talán igazolható is). Petschauer Attila, a magyar kardvívó bajnok mégis a közelébe férkõzött. Együtt csavargott Csortossal a pesti éjszakában, színház után néha hajnalig rótták a néptelen utcákat. Sokat ugyan nem beszéltek, mert Csortos köztudomásúan szûkszavú ember volt.

Végül összevesztek. Valami apróságon. Csortos ugyanis azt tapasztalta, hogy a kardvívót többen vették észre az utcán, mint õt, az ünnepelt színészt. ,,Örök harag'' - üvöltötte Csortos, és a barátság megszakadt. Hetekig, hónapokig nem találkoztak. Egyik éjjel aztán megcsörrent a kardvívó telefonja. Síró, nyöszörgõ hang hívta segítségül. Csortos - állítólag - haldoklott. Petschauer Attila azonnal a színész lakására rohant, orvost hívatott, elszaladt a gyógyszertárba, majd addig maradt a beteg ágya mellett, amíg a beteget el nem nyomta az álom.

Másnap déltájban a kardvívó betért a New York kávéházba. Csortos a megszokott helyén gõgösen kanalazta a kávéját. Petschauer meg akarta kérdezni a haverjától, hogy: ,,Hogy van, mester?'', de a színész egy pillantást sem vetett rá, a megmentõjére. Végül elhárító mozdulatot tett, és csak úgy, foghegyrõl odavetette: ,,A harag megy tovább!"

Hát ilyen ember volt Csortos Gyula, aki 1883-ban született Munkácson, hivatalnokcsaládban. Egykoron csendõrõrmester apja durva reguláit konoksággal viselte. Versekkel, festegetéssel vigasztalódott. Egy asszony aztán a fiatal segédjegyzõt rábeszélte, hogy próbálkozzon meg a színmûvészettel, belsõ tüze, szenvedélye, lobogása nem mindennapi tehetséget takar. Csortos olyan nyughatatlansággal tanult és alkotott, hogy annak csodájára lehetett járni. Negyvenkét esztendõ alatt csaknem háromszáz színpadi és nyolcvan filmszerep! Megfordult Budapest valamennyi színházában, nem volt mûfaj, amelybe nem kóstolt bele, és alig akadt olyan magyar színész, aki tehetségben felülmúlhatta. Olyan színész sem akadt, akit a mozirajongók ennyi szerepben csodálhattak meg.

Csortos tudta, hogy az igazgatók és a filmgyárakban a producerek gyûlölik, félnek tõle, mint a tûztõl, de tehetsége, karizmája révén mégis szükségük van rá. Ezért minden kívánságát teljesítették. Megtette azt is, hogy faképnél hagyta a rendezõt, aki aztán sápadtan oltatta le a reflektorokat. Miért tett ilyet? Mert mindig, mindenütt halálosan komolyan vette a munkát, igazi profi volt. Akkor is, ha Luciferként oktatgatta Ádámot a színpadon, és akkor is, ha egy olcsó filmvígjátékban tortát dobott a partnere arcába. Alig megírt szövegeket is életre keltett, megtelítette életszerûséggel. Minden figurába a saját ellentmondásait vitte bele, de a legapróbb részletekig nyitott volt, érthetõ, bár a barátságban és a szerelemben sohasem adta ki magát. Természetes pátosz, tiszteletet parancsoló emelkedettség jellemezte játékát, ami gyakran modorosságba csapott át, néha bántó volt természetellenes beszéde, de szerinte az élet komédia, elegendõ, ha a színész pózokkal vesz részt benne. Nem pazarolja el saját magát, élvezi a játék apró örömeit.

Már 1912-ben behívták a stúdióba. Szerepelt az Egy csók története címû filmben, az igazi sikert pedig Molnár Ferenc Liliomában könyvelhette el és Moly Tamás híres, népszerû detektívtörténetében, a Vörösbegyben. S aztán a Hypolitban a címszerep - Kabos Gyula társaságában. Ebben a szerepben megismételhetetlen, csalhatatlanul hiteles. Szolgaként harcol az úr ellen. Itt Sancho az úr, és a bús képû lovag válik szolgává, vagyis Csortos. Hyppolit, persze nem gróf, csupán a gróf szolgája. De Hyppolit nem talál méltó urat, és ezért felmond. A színész alakítását elemezve sokat, rengeteget tudhatunk meg a hatalom lélektanáról. Csortos alakítása - írja Nemeskürthy - ,,a hivatalos nagyképûség karikatúrája, és Csortosnak jól állt az ilyen nagyzási mániába szenvedõ, diktatórikus hajlamú oktató maszkja. Õ ébreszti rá az emberét, a nyárspolgárt arra, hogy nem tud nemet mondani. Csortos akár egy gólem, uralkodik a Schneider-házban. Valami gólemszerû van benne, a tegnapból a mába ugró óriásból, aki mindent legyûr maga elõtt.

De hát Csortos nemcsak a Hyppolit, a lakájban volt ilyen meggyõzõ - már-már félelmetes. Mozifilmen is eljátszotta a ligeti szélhámost, Liliomot, elzüllõ bankpénztárosként a Vissza az úton címû drámában is kiválót nyújtott. A Szerelmi lázban lecsúszott, hangját vesztett operaénekest alakít, aki bohócként, egy clown álarcában szórakoztatja a publikumot. Hatalmas komédiázó kedvét sohasem vesztette el. Hûséggel szolgálta a vígjátékot a busás tiszteletdíj és a könnyen elérhetõ siker kedvéért.

1945-ben lépett fel utoljára a színpadon. Csehov Medvéjében. Utolsó filmszerepét 1944-ben az Egy pofon, egy csók címû vígjátékban játszhatta el. Kimagasló filmjei: Hyppolit, a lakáj (1931), Ítél a Balaton (1932), Rákóczi-induló (1933), Lila akác (1934), Az új földesúr (1935), Légy jó mindhalálig (1936), Café Moszkva (1936), Ember a híd alatt (1936), Az aranyember (1936), Tommy, a megfagyott gyermek (1936), Két fogoly (1937), Fekete gyémántok (1938), János vitéz (1938), Hétszilvafa (1940), Sok hûhó Emmyért (1940), Vissza az úton (1940), Hazajáró lélek (1940), Egy tál lencse (1941), A szûz és a gödölye (1941), A régi nyár (1941), Szerelmi láz (1942), Rákoczi nótája (1943) stb

"...
A Magyar Színház igazgatói irodájába beállít egy fiatalember. Faludi Jenõ az akkori igazgató épp Csortos Gyulával tárgyalt, de azért beengedték a jövevényt.
- Parancsoljon - szólt Faludi
- Kérem, igazgató úr színész szeretnék lenni.
- Jó kérem, akkor hát szalvaljék valamit.
Az ifjú belekezdett a ?Simon Judit?-ba, de bizony olyan szörnyûségesen pengette a rímeket, hogy a ?vizsgabizottság? kétségbeesve szakította félbe, az ?élvezetes? elõadást.
-Mondja, kérem, miért akar Ön színész lenni?
A fiatalember önérzetesen felelt:
- Mert nagy tehetséget érzek magamban.
Csortos Gyula nem állta meg közbeszólás nélkül:
- Akkor igyék egy pohár vizet.
- Miért kérem?
- Mert rosszul érzi magát...."[/quote]

[lameXpert]

Március 4.

idézet:

---

Hegyi Barnabás (Zboró, 1914. márc. 4. - Bp., 1966. ápr. 28.): filmoperatõr,

Bp.-en technológiai és iparmûvészeti tanulmányokat végzett. 1936-ban került a filmszakmába, 1940-tõl operatõr. A II. világháború után 1947-ig a Magyar Rádió mûsorfelügyelõje volt, utóbb haláláig a Hunnia-filmgyár operatõrje. Az általa fényképezett filmek száma közel jár a százhoz. Látásmódja formakészségrõl, drámai erõrõl tanúskodik, a riport frisseségével hat. A m. filmmûvészet legfontosabb eredményei fûzõdnek nevéhez. - I. f. A harmincadik (1942); Kettesben (1943) Majális (1943); Valahol Európában (1947); Egy asszony elindul (1949); Díszmagyar (1949) Ludas Matyi (1949); Különös házasság (1951); Föltámadott a tenger (1953); Körhinta (1955); Éjfélkor (1957); Tegnap 1959); Zápor (1960); Alba Regia (1961); Új Gilgames (1963); Iszony (1965).

"..... A jelenetet elõzõleg már többször próbáltuk, minden jól ment. Hegyi Barnabás, az operatõr munkatársával, Kiss Lajossal együtt a felvevõgép mellett állt. A felvevõgép mellett, amelybe néhány perccel elõbb töltötték be a színes nyersanyagot, a Magyarországon elsõ, egész Európában második színes film elkészítésének céljára. Végignéztem mindazokon, akik mellettem álltak és azok e pillanatban mind rámnéztek! Ünnepélyes arcokat láttam és furcsán, lelkesen csillogó szemeket... A felelõsség érzése hirtelen megrohant. Kicsinynek és tehetetlennek éreztem magam. Erõm mintha elhagyott volna. Homlokomon veríték gyöngyözött, kezem reszketett. Ám akkor a mindenfelõl rámtekintõ, bizakodó szemekbe néztem. Munkatársaim és ezer statiszta várták jeladásomat. Felvettem a mikrofont és lassan számhoz emeltem. "Felvétel!", hangzott el a gyárépület tetején elhelyezett hangszóróból egészen idegenszerû hangon. Azután néhány izgalmas perc és megszületett az elsõ magyar színes beállítás! "

"... Hegyi Barnabás, akirol sajnos kevés szó esik, pedig az egyik legzseniálisabb magyar operator volt az ötvenes-hatvanas években, nos o azt mondta, hogy a magyar operatoröknek a legnagyobb erényük a technika szukösségébol fakadó lelemény. És ez nagyon nagy érték.
– Tizenhét éve a szakmában volt már, amikor elso filmjét, a Fábri Zoltán rendezte Hannibál tanár urat fényképezte.
– 1939-ben kerültem a filmgyárba – hogy miképp, az külön történet. Egyébként protekcióval, mert apám báró Villányinak volt a kertésze, s neki részvényei voltak a filmgyárban. A báróné pedig kitalálta, legyek operator. Én ugyan nem tudtam, mi az, de nem tiltakoztam. Tehát bekerültem a filmgyárba, és ott végigjártam az egész gyártási folyamatot – pozitív, negatív hívó, kopír, trükk részleg –, majd 1943-ban hívattak, és azt mondták, hogy maga nagyon jó laboráns, de nem lehet operator, mert nincs érettségije. Akkor nagyon megkönnyebbültem. Laboráns vagyok, gondoltam, ez egy komoly szakma, szeretem csinálni, minden rendben van.
– S aztán épp azt a Hegyi Barnabást váltotta le Fábri filmjeiben mint operator, akit egyik legnagyobb mesterének tart. S aki a korszak egyik legfoglalkoztatottabb operatore volt. Többek közt a Körhintát is o fényképezte. ....."

"Hegyi Barnabás jó nevû operatõr volt, leghíresebb munkái a Körhinta és a Valahol Európában. Barbara 12 éves volt, amikor a Filmgyár udvarán leleplezték apja fejszobrát. A fiatal lány a látványtól sírva fakadt, hiszen akkor látta elõször térben az édesapját. ..."


"Említhetem Szemes Mihály Új Gilgames címû filmjét, Domján Edit és Darvas Iván fõszereplésével, vagy Fábri Zoltán Utószezon címû filmjét, Ranódy László Aranysárkányát, meg a Keleti Márton-filmek tömkelegét. Ott Hegyi Barnabás volt a kedvenc operatõr, mert nagyon újszerûen nézte a dolgokat. Nagyon szívesen dolgoztunk együtt Tóth János operatõrrel. De említhetem Grunwalsky Ferencet, Ragályi Elemért, Ráday Mihályt, akik akkor még csak asszisztensek voltak a nagyok mellett. ..."
[/quote]

[lameXpert]

Március 5.

idézet:

---

I. (Nagy) Lajos (1308-1382)
Magyarország (1342-82) és Lengyelország (1370-82) királya.



Apjától, Károly Róberttõl erõs országot, stabil belsõ állapotokat vett át 1342-es trónra kerülésekor. Hódító háborúi és önálló nemzeti döntések alapján hatalmas, tíz nemzetet egyesítõ birodalmat hozott létre, amely a Keleti-tengertõl a Fekete-tengerig és az Adriáig terjedt.



Belpolitika:

1351. törvények: nemesi rend kialakulása, Aranybulla megerõsítése kivéve szabad végrendelkezés, helyette háramlási jog kibõvítése, lánygyermek fiúsítása, kilenced, udvari nemes kialakulása, pécsi egyetem

Külpolitika:

nápolyi hadjáratok, Horvátország, Szerbia megszerzése, Vidin bevétele de nem tudja megtartani, Havasalföld és Moldva ellen de sikertelen, 1370. lengyel-magyar perszonálunió

"...... A KÉPES KRÓNIKA

A XIV. század emlékei is gyérek. De kárpótlásul köztük van a diplomáciai egyezmények útján hazakerült kódex-kori csúcsteljesítményünk, a régebbi lelõhelyérõl Bécsi Képes Krónikának nevezett könyv. I. Lajos király, illetõleg kislánya részére 1370 táján másolták, és színpompás miniatúrákkal díszítették. Kezdõlapja iniciáléjában Lajost és nejét megáldja Szent Katalin, azt 1374-ben, négyéves korában eljegyzett Katalin hercegnõ védszentje. Szövege azonban korábbi. Régebbi krónikákból összeszerkesztett elõadását a magyarok történetérõl 1330-cal fejezi be s 1358-ban keltezi. Szerzõje valószínûleg Kálti Márk székesfehérvári õrkanonok, de nem õ a másoló és nem is õ a festõ. Az utóbbi mesélõkedvû magyar ember: a hazai viseletek és címerek kitûnõ ismerõje. A magyar viselet történetét az õ miniatûrjeinek tanulmányozása nélkül nem is lehet megismerni. Történelmünkbõl olyan részleteket tud, például I. István és I. László királyok legendáiból, minõket a szövegíró Kálti nem említ. Személyére vonatkozólag találgatásokra vagyunk utalva. I. Lajos több kézirat-miniátort foglalkoztatott, köztük a festõcsaládból származott, Sopron megyei Meggyesi Miklóst, kit egy 1352. évi oklevél a király címerfestõjének mond. 1356-ban is azt jegyzik fel róla hogy "sok különféle munkát készített a királynak, aki ezeket igen kedvelte". Ha õ volt, õ másolta az oxfordi Bodleiana könyvtár Pseudo-Aristoteles-kódexét, a Secretum Secretorumot, melynek kezdõlapján az Anjou-liliomokkal körülvett kettõskeresztes magyar címer látszik, fölötte a lengyel sassal. Ebbõl nyilvánvaló, hogy e kódex körülbelül egykorú a Képes Krónikával, mert Lajost 1370-ben koronázták lengyel királlyá. Írása és illuminációinak stílusa is ugyanaz. Jellegzetes gótikus könyv a krónika, szellemében és külsõ kiállításában egyaránt. Pedig akkor Olaszországban már felderengett a renaissance könyvízlése már hatott és hódított Dante, Petrarca és Boccaccio. Nápolyi-Anjou királyunk e díszmûve mégis a germán mûvészetet utánozza. [/quote]

[lameXpert]

Március 6.

idézet:

---

Kálmán György (Bp. 1925. márc.6. - Bp. 1989. febr.19.): színész.



A SzAk elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte a pályát. 1953-tól 1980-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1981 után a Radnóti Színpadon lépett fel. 1957-ben aratta elsõ nagy sikerét Marceau: A tojás c. darabjában. Ekkor tûnt fel eszköztelen játékstílusával, intellektuális elõadásmódjával. Mûvészetét mindvégig az irónia, az álomszerû távolságtartás jellemezte.

1985.
Csinszka
tévéfilm 93'56"
Író,költõ: Deák Krisztina
Rendezõ: Deák Krisztina
Operatõr: Márk Iván

1985.
Isteni Szikra - fejezetek Gáspár Margit regényébõl 71'42"
tévéfilm
Színész: Kálmán György

Jegor Bulicsov 89'54"
Író: Gorkij Maxim
Rendezõ: Havas Péter
Operatõr: Darvas Máté, Czabarka Péter, Gombos Tamás, Reisz Iván, Urbanics Lajos

1981.
Solness építõmester 75'12"
tévéjáték
Író: Ibsen, Henrik
Színész: Kálmán György
Rendezõ: Mihályfi Imre
Operatõr: Bíró Miklós

1984.
Mestersége színész 63'08"
Kálmán György

Play Stirndberg - Nemzeti Színház 95'08"
színházi közvetítés
Színész: Kálmán György-Kurt
Rendezõ: Marton Endre

Temetetlen holtak 89'50"
dráma
Jean Paul Sartre drámája
Színész: Benkõ Gyula-Clochet, Garas Dezsõ-Sorbier, Horváth
József-Pellerin, Joós László-Francois, Kálmán György-Jean, Koltay János-Canoris, Margitai Ági-Lucie, Nagy Attila-Henri, Náday Pál- Landieu Író: Sartre J.P
Rendezõ: Szinetár Miklós
Operatõr: Kocsis Sándor

[/quote]

[lameXpert]

Március 7.

idézet:

---

Millner Tivadar (1899-1988) vegyész



Millner Tivadar a budapesti József Mûegyetem vegyészmérnöki karán doktorált, kedvenc tárgya a kémiai technológia volt. Szakmai tevékenysége elsõsorban a Tungsram laboratóriumához kötötte, ahol fõként a volfrámhuzalokkal foglalkozott. Legkiemelkedõbb eredményének az alaktartó volfrámszál kifejlesztése számít, javarészt még ma is a Tury Pállal közös szabadalma alapján gyártják a volfrám izzószálakat. 1954-ben Kossuth-díjjal, 1970-ben pedig Állami díjjal tüntették ki, 1961-tõl volt az MTA rendes tagja.


"A MAGYAR TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA NAGYJAI": a multimédiás CD egy sorozat második tagja, amely Millner Tivadar életét és munkásságát mutatja be teljes részletességgel.
Ára: 3.500,- Ft + ÁFA[/quote]

[lameXpert]

Március 8.

idézet:

---

Romhányi József (1921. március 8. Nagytétény - 1983. május 7. Budapest) író, költõ, mûfordító.



[url="http://"http://kincsestar.radio.hu/panoptikum/humor/romhanyi.ram"]A Székesfõvárosi Felsõbb Zenei Iskolában tanult. A Magyar Rádió dramaturgja, az Állami Hangverseny- és Mûsorigazgatóság mûvészeti vezetõje, majd az MTV szórakoztató rovatának mûvészeti vezetõje volt. Évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló un. sanzonbizottságot. Több magyar opera szövegkönyvét írta, de fordított operalibrettókat is. Bravúros verselési technikával szó- és rímjátékok ezreivel tûzdelte tele mûveit, (ezért országszerte "Rímhányó"-nak hívták). Játékos állatversei máig sokat idézett kedvencei a rádió és tv szórakoztató adásainak.[/url]



Körkérdés kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat?
Magyar kuvasz:
- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
Csaholhatom reggelig!
Magát rosszul informálták, azt hiszem,
mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!
Orosz lajka:
- Hogy ne nõjön! Nincs rá keret.
Vakkantgatom csak a felet,
mert látom, már mértéktartó.
Nem nyikkanok, ha már sarló,
s ha még a kalapács is felkúszna, halkan -
csóválnám a farkam!
Német juhász:
- Hogy miért? Kétfelõl is meg lesz ugatva,
Mivel keleten kél és átmegy nyugatra.
Bõven indokolja mind a két eset,
hogy átugassanak illetékesek!
Angol bulldog:
- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,
ha éjjel barangol!
Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
...Írek!
Ír szetter:
- Õrfalkáink ma még csupán csaholnak,
de elkapjuk azt a holdat maholnap.
Ki is sütjük még este
angolosan véresre...
Kínai csau-csau
- Mi teng-leng fenn? Az ellenség kéme!
Link csel csak. Egy nagy ugrás, és vége!
Svájci bernáthegyi:
- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam
valami ilyesmit a magas Alpokban.
Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.
Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben!
Keverék kiskutyám:
- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
De mert zavaros az égbolt,
annyi fent az apró kémhold,
félelmemben vonyítok![/quote]

[lameXpert]

Március 9.

idézet:

---

Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-1971), ungarsk kommunistisk politiker.



Rákosi blev fodt i en middelklassefamilie og uddannet pa Budapests handelsakademi. Han blev medlem af Ungarns Socialdemokratiske Parti i 1910. Under 1. Verdenskrig faldt han i russisk fangenskab, og efter sin tilbagekomst til Ungarn i 1918 var han sammen med Bela Kun med til at stifte det ungarske kommunistparti. Under radsrepublikken (marts-juni 1919) indtog han forskellige mindre poster i regeringen, og da radsrepublikken brod sammen flygtede han sammen med Kun til Ostrig, og efter forvisning herfra videre til Sovjetunionen.

I 1924 var Rákosi atter tilbage i Ungarn for at organisere kommunistpartiet, der siden 1919 havde varet illegalt. Han blev dog arresteret allerede i 1925 for dette arbejde. Efter nogle ar i fangsel kom han atter pa fri fod, men blev atter fangslet i 1935, og denne gang idomt livsvarigt fangsel. I 1940 blev han dog losladt efter anmodning fra Sovjetunionen, hvor han opholdt sig de folgende ar. Han blev sovjetisk statsborger og vandt Stalins fortrolighed.

I 1944 vendte han sammen med de sovjetiske soldater der befriede Budapest fra tyskerne atter tilbage til Ungarn, og fra da af frem til sommeren 1956 var han som kommunistpartiets generalsekretar en af de mest indflydelsesrige politikere i landet. Han fulgte en stram stalinistisk kurs, der bl.a. resulterede i udrensningen af en rakke «titoister» efter bruddet mellem Jugoslavien og Sovjetunionen i 1948 - deriblandt Laszlo Rajk. I en kort periode 1955-56 var han desuden ministerprasident, efter at den mere reformorienterede Imre Nagy var blevet fjernet fra posten og udrenset af partiet.

Som folge af sin modvilje mod at folge Khrustsjovs forsoningspolitik overfor Jugoslavien, blev han i 1956 tvunget til at trakke sig tilbage, og han var saledes ude af politik, da Ungarnopstanden gjorde opror mod de herskende forhold i landet. Fra 1956 til sin dod i 71 opholdt Rákosi sig i Sovjetunionen.



".... Rákosi Mátyás: „A hidegháború nagy lánggal kezdett lobogni”

A választásokkal majdnem pontosan egy idõben kezdõdött a Rajk-ügy. 1949 áprilisában Révész Géza tábornok, aki akkor a honvédelmi minisztérium felderítési és kémelhárítási osztályát vezette, eljuttatott hozzám egy szigorúan bizalmas közlést. Ez a minisztérium egyik svájci ügynökének azt a jelentését tartalmazta, hogy Szõnyi Tibor a háború alatt Svájcban együtt dolgozott Allan Dullesszel, az ottani amerikai kémszervezet egyik vezetõjével. A közlés gépírással volt írva, Szõnyi neve a pontozással kihagyott helyen Révész kézírásával volt bejegyezve. Azért emlékszem erre a kis részletre is pontosan, mert valósággal megdermedtem, mikor ezt a néhány sort elolvastam. „Szóval nálunk is elõfordulhat ilyesmi, mint a Szovjetunióban 1937-ben!” – ez volt az elsõ gondolatom.

Szõnyi 1949-ben a párt káderosztályát vezette. A Moszkvából visszatért elvtársak 1945 elõtt nem ismerték, de az itthoniak legtöbbje sem, mert a felszabadulás elõtt hosszú évekig Ausztriában, majd Svájcban élt. Ausztriában a párt egyik összekötõje volt. Intelligens, mûvelt mérnök volt. Mikor én 1945-ben Budapestre kerültem, Szõnyi már a pártban dolgozott. Nekem, de úgy tudom másoknak sem volt vele semmiféle baja, a gyanú árnyéka sem fért hozzá, egyebek közt mert akkor örömmel és tárt karokkal fogadtunk minden munkára fogható elvtársat, s mással voltunk elfoglalva, mint az ilyen elvtársak múltjának kutatásával. Most, hogy ezt a közlést megkaptam, elsõ dolgom volt Révész Gézánál megtudni, hogy az ügynök megbízható-e, s közlését komolyan lehet-e venni. Révész biztosított róla, hogy az ügynök megbízható. Elõvigyázatból beszéltem Farkas Mihállyal, aki akkor honvédelmi miniszter volt, s õ is megerõsítette, hogy az ügynök megbízható; õ is ismerte már a jelentést. Ezzel kapcsolatban Révész vagy Farkas – már nem emlékszem, hogy ki – még kissé elégedetlen is volt, hogy kételyemet fejeztem ki, s feltételeztem, hogy a drága és nehezen megszerezhetõ svájci valutát nem megbízható ügynökök díjazására fordítják............."



Egy vezér
gyermekkora
Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések. I-II. 1892-1925

Ez már a kommunizmus,
vagy lesz ennél még rosszabb is?

HAL(L)HATATLAN POLITIKAI VICCEK
az 1948-1988 közötti idõkbõl

Szerkesztette: Homa János

TARTALOM

"TAPSOLJ, KOPASZ, MERT ELVISZ AZ ÁVO!"
(Viccek Rákosiról)

"AKI NEM HISZI, UTÁNAJÁRUNK!"
(Az ötvenes évek humora)

"INKÁBB MEGHALOK, DE A KOLHOZNAK NEM TOJOK!"
(Téeszcsés viccek)

"EGY KÁDÁRUNK VAN, AZ IS AZ OROSZOKNAK DOLGOZIK..."
(Somolygás a Kádár-korszakban)

"NEM OSZTOGATTAK, HANEM FOSZTOGATTAK"
(Szovjetunió - a mosoly országa)

"KOMBÁJNJAINK VISZONOZTÁK A TÜZET..."
(Pártvezérek Lenintõl Gorbacsovig)

A PÁRTFEGYELEM - AZ PÁRTFEGYELEM
(Középpontban a párttitkárok)

AZ ILLEGALITÁSTÓL AZ ALIG-ELLÁTÁSIG...
(A kapitalizmus nem szocializmus)

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

A KÖTETBEN SZEREPLÕ VICCEKET BEKÜLDTE

KI KICSODA?[/quote]

[lameXpert]

Március 10.

Idézet

Venczel Vera 1946



Óriás, ôzbarna meleg szemek. Finoman tört mosolyú arc. Karcsú, törékeny madárka. Olyan, mint kit Isten tart tenyerében, féltôn óvva, hogy össze ne törjön, mikor útjára röpteti, hogy mindig visszataláljon ebbe a puha, szeretô kezek ölelte fészekbe. Venczel Vera többször vissza is röppent ide. Szüksége volt rá.

Pályája tündökletesen indult. Koltai Róbert, Molnár Piroska voltak többek között osztálytársai és a nemrégen elhunyt Pártos Géza rendezômágus volt az osztályfônöke. Júliát játszhatott a vizsgaelôadáson. Rómeója, a sajnos korán eltávozott nagy tehetségu osztálytársa, Kis István volt. Várkonyi Zoltán a Vígszínház egykori legendás igazgató-fôrendezôje, aki fôiskolán is tanított és nem mellékesen remek filmrendezô volt a sztárcsinálók képességével áldottan. Meglátta Venczel Verát, és azonnal ráosztotta a Gárdonyi Géza regényébôl készülô Egri csillagokban Cecey Éva szerepét. A nagy kiugrása ez volt. Várkonyi szerzôdtette is színházához, jelenlegi igazgatójával, Marton Lászlóval egyetemben. Mindketten ma is huségesek színházukhoz. Sajnos a színház nem mindig volt az a színésznôhöz. Szonya volt a Ványa bácsiban, Latinovits oldalán. Sulyok Mária nagyasszony Bernarda Albája mellett játszhatta annak Adéla lányát García Lorca drámájában. Viharos sikere a Tersánszky Józsi Jenô-színmuben, a Viszontlátásra drágában. Téni bácsi (Páger Antal) szeretve tanította, vigyázta. Közben filmek és tévéjátékok sora. Kárpáthy zoltán, Nóra, Pillangó, Isten hozta, ôrnagy úr! Ez utóbbiban – Fábry Zoltán rendezte filmben – Ágika, a Tót házaspár gyermeke.
Kritikák sokasága magasztalta a filmet és a játszókat, benne Venczel Vera tökéletes alakítását. Olyanok partnerolták ölelô szeretettel, mint Sinkovits Imre, Fónay Márta, vagy megint Latinovits. A Színmuvészeti Fôiskola után ez volt az igazi egyeteme. Olyanokkal került össze színpadon, filmen, tévében és rádióban, akik hitték a tehetségét, nem agyonirigykedték, intrikálták a pályakezdôt. Hangja karakteres, kellemes. Jó hallgatni. Törvényszeru, hogy született szépsége és képessége magasra vitte a hivatásában. Díjakat is kapott néha. Legbüszkébb arra, hogy a társulat titkos szavazással tavaly december 30-án, Ruttkai Éva születésnapján neki adták a muvésznô emlékét ôrzô gyurut. Azért is különös öröm volt számára e kitüntetés, mert Ruttkaival léphetett életében elôször a Vígszínház színpadára, Heltai Jenô A néma levente címu színmuvében, Zilia egyik udvarhölgyeként
A Magyar Rádiótól a szinkronig mindenütt szívesen foglalkoztatott, népszeru színésznô lett. És akkor jött a törés az életében és a pályáján. Meghalt rajongásig szeretett testvéröccse. Elfogyott nagy hirtelen az oxigén a gyász pillanataiban a színésznô (és ember!) körül. Hirtelen összeszukült az élet- és színtér. A muvésznô nagyon magába záródott. Iparmuvész-formatervezô szerelme, aki már 31 éve biztos hátteret nyújtó társa, volt az, aki fogta a kezét élete drámai szakadékai szélén, és mindig visszahúzta onnan.
A színésznôk életében van egy nagyon nehéz korszak. A „már nem” és a „még nem” idôszaka. Amikor már nem játszhat ifjú hôsnôket, de még nem játszhat idôs delnôket sem. Ebben a helyzetben nagyon nagy szükségük van a muvészeknek az okos törôdésre. Visszajuttatni ôket e tetszhalál állapotból az életbe. Nem tudom ki mennyire volt hibás abban, hogy ezt a kitunô tehetségu színésznôt oly keveset láthattuk az elmúlt bô tíz évben. Bár hál’ istennek Venczel Vera mostanában ismét látható anyaszínházában, a Vígben, egyszerre két darabban is.
Úgy tunik, most mintha reneszánsza lenne e mély lelkiségu játékosnak. Isten óvó kezei vigyáznak rá. Mivel valamennyiünknek szüksége van erre, mégis hangosan kiáltok miértet így az írás vége felé minden hasonló sorsú nevében. Belôlük is – mint Venczel Verából – szintén csak egy van. Itt és most. És holnap már késô, úgyhogy vigyázzátok valamennyit. A lelketek csak így nyugodhat.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 08. 23:06 -kor

[lameXpert]

Március 11.

idézet:

---

Polgár Tibor (1907-1993) zeneszerzõ, karmester



TIBOR POLGAR, composer, conductor, pianist, professor of music, writer, was born March 11, 1907 in Budapest, Hungary [and died on August 26, 1993]. After graduating from the Ferenc Liszt Academy of Music, where he studied with Zoltán Kodály, he began his career with the Hungarian Radio, first as pianist and accompanist. Shortly afterwards he became the permanent conductor of the Radio Symphony Orchestra, of which he was one of the founders. He later became Head of the Music Department and finally Artistic Director of the Corporation.

During the same period of time he was a prolific composer in every field of music from opera, through symphonic works to pop music. He also composed the musical scores for a great number of stage pieces and for more than 200 films, both features and documentaries. His stage pieces have been performed in almost all the important theatres in Hungary, where he also conducted with the Budapest State Opera House. He was honoured for his musical activities in Hungary by twice being awarded The Ferenc Erkel Music Prize for composers, and he also won several prizes for his film music.

In the early sixties Polgar conducted the Philharmonia Hungarica for two years. A few years later, in 1964, he and his wife, actress-singer Ilona Nagykovacsi, immigrated to Toronto, where they became citizens in 1969. Polgar's activities since arriving in Canada include: Teaching privately piano and theory of music (1964-74); Conductor of the University of Toronto Symphony Orchestra (1965-66); Teaching in the Royal Conservatory of Music Opera School (1966-68); Working with the Canadian Opera Company (1966-75); Working as a composer and pianist with the Canadian Broadcasting Corporation (1966-); Composer of TV commercials (1966-); Associate Director of Music Prologue to the Performing Arts (1975-76); Guest conductor for both the Oshawa and North York Symphony (1972-73); Course Director in orchestration at York University, Toronto (1976-77); Received many commissions as a composer through the Ontario Arts Council.



"Németh László..... Szerette Erdélyt, történelmi s modern szellemét, népiségét és demokratizmusát. De nem voltak illúziói a tekintetben, hogy Erdély „visszacsatolása” hosszú életu lesz, hiszen sosem hitt a németek háborús gyozelmében. Különösen taszította a magyarországi tobzódás: a hivatalból szított ízléstelen lelkesültség, a törtetõk, sõt kalandorok Erdélybe áramlása és a többi. A leggusztustalanabb ilyen megnyilvánulás volt az Erdélyi induló, ez a szöveg- s dallamszörnyszülött, ami az egész országot elborította: áradt a rádióból, mást alig is lehetett hallani vendéglõben, az utcán, a fiatalság, a masírozó leventék, katonák ajkáról. Szabó Dezsõ egy szóval ítélte meg: „Fertelmes!” Ami a rádiót illeti, ennek a kormányzóhoz (anyagilag is) közel álló intézménynek a feje, Horthy kegyence, vitéz Náray Antal altábornagy volt az induló szerzoje. Bár azt is rebesgették, hogy – a nagy pénzekre tekintettel – csak a nevét adta, a tulajdonképpeni szerzo a rádió zenei mindenese, Polgár Tibor. Náray eszerint közönséges stróman-szerepet vállalt... Németh, aki Kozma Miklós rádióelnöksége idején egy ideig próbált valami jót kihozni az irodalmi osztály élén, különös undorral figyelte ezt a legmagasabb helyrõl jövõ ízlésrombolást. És szívesen hallgatta az érzelmeinek és ízlésének megfelelõ kritikai észrevételeket.

Ilyennel állított be hozzá 1940 végén az a Vas István Ákos, akit ez év tavaszán még mint hódmezõvásárhelyi diákot ismert meg. Vas idõs szülei szintén a Rózsadombon laktak, s õ, noha a vásárhelyi gimnáziumba járt, a szünetekben eddig is többször meglátogatta Némethet, aki elsõ vásárhelyi útja alkalmával meg is kedvelte, és – mint a vásárhelyieket általában – szívesen látta. Vas – ekkor már a Zeneakadémia növendéke – nemcsak arról pletykált, hogy az Erdélyi indulót állítólag Polgár Tibor szerezte, hanem hogy – mintegy névjegyül, s talán hogy kompromittálja Náray kegyelmes urat – egy õsi zsidó vallásos ének motívumaiból formálta a soviniszta induló dallamát. A plágium határán lévõ dallamegyezésre Antal Zoltán, egy félig-meddig arisztokrata zenész barátja hívta fel a figyelmét, s észrevételét egy izraelita énekeskönyv kottájával is alátámasztotta. Vas elkérte ezt a kottát, s Némethéknél eljátszotta a héber dallamot meg az Erdélyi indulót.....[/quote]

[lameXpert]

Március 12.

idézet:

---

Moldova György 1934 író.



[url="http://"http://kincsestar.radio.hu/panoptikum/humor/humor_moldova.ram"]A Színház és Filmmûvészeti Fõiskola dramaturg szakán végzett 1957-ben. 1957-64 között fûtésszerelõ, konzervgyári és építõipari munkás, filmgyári alkalmazott. 1964-tõl szabadfoglalkozású író. 1983-tól a Ludas Matyi, 1984-85-ben a Magyar Nemzet munkatársa. 1955-tõl közlik az irodalmi orgánumok elbeszéléseit, regényeit, szociológiai ihletésû riportjait. Az 1960-as évek közepétõl a hazai humor és szatíra hasonlíthatatlanul eredeti, meghatározó, példátlan népszerûségû egyénisége.[/url]

Moldova György Az elbocsátott légió
Moldova György Az utolsó határ
Moldova György Bûn az élet
Moldova György Ég a Duna!
Moldova György Égi szekér
Moldova György Elhúzódó szûzesség
Moldova György Ésszel fél az ember
Moldova György Ferencvárosi koktél
Moldova György Ferencvárosi koktél
Moldova György Kis aljasságok lányaimnak
Moldova György Lopni tudni kell
Moldova György Magányos pavilon
Moldova György Magyar atom
Moldova György Magyarország szennybemenetele
Moldova György Malom a pokolban, A változások õrei
Moldova György Sötét angyal
Moldova György Sötét angyal
Moldova György Szabadíts meg a gonosztól
Moldova György Titkos záradék
Moldova György Tökös-mákos rétes
Moldova György Vigyázat, harapok
Moldova György Akit a mozdony füstje megcsapott...
Moldova György Akar velem beszélgetni?
Moldova György A végtelen vonal
Moldova György Árnyék az égen
Moldova György A szent tehén
Moldova György A Puskás-ügy
Moldova György A pénz szaga
Moldova György A negyven prédikátor
Moldova György Akit szerettek a nõk
Moldova György A törvény szolgája
Moldova György A Szent-Imre induló
Moldova György A napló Che Guevara élete
Moldova György Az Õrség panasza
Moldova György Régi nóta önéletrajzi töredékek
Moldova György A tékozló koldus 1-3 Riport az egészségügyrõl
Moldova György Történelemóra [/quote]

[lameXpert]

Március 13.

idézet:

---

Kodolányi János (Telki, 1899. márc. 13. - Bp., 1969. aug. 10.) író, publicista, kritikus



Kodolányi János vidéki köznemes családban látta meg a napvilágot 1899-ben Telkiben, erdész édesapja és édesanyja között folyamatosak voltak az ellentétek és szülei szétbomló családi élete számos novellájában és regényeiben visszaköszönt pályája során. Középiskolai tanulmányait Pécsett és Székesfehérváron folytatta, ahol 1919-ben érettségizett le.

Már diákkorától kezdve írt és szerkesztett, elsõ verseskötete Hajnal címmel, 1915-ben jelent meg Pécsett, ahol 1917-tõl Diák-toll címen irodalmi lapot is szerkesztett. 1919 után filozófiai, esztétikai és szociológiai tanulmányai mellett rendszeresen publikálja a pécsi Krónika címû folyóiratban.

1921 õszén veszi feleségül Csõszi Matildot, akivel közösen Budapestre költözött. Második, egyben utolsó verseskötete a Magyar Írás kiadásában jelent meg, Uzenet enyéimnek címmel, 1921-ben. Ezután már nem írt verseket. Sötétség címû elbeszélése mely a Nyugatban jelent meg, hatalmas sikert aratott, ezzel hívta fel magára Móricz Zsigmond figyelmét, aki megismertette Mikes Lajossal, aki elõször juttatta rendszeres publikációs lehetõséghez.

Regényeinek, novelláinak fókuszában a dzsentri középosztály élete és a parasztság sorsának alakulása állt. Irodalmi munkássága mellett több napilap és folyóirat munkatársa volt. Közeli kapcsolatban állt Bajcsy-Zsilinszky Endrével, József Attilával, és szoros szálat fûzték a munkásmozgalom baloldalához is, késõbb azonban szakított velük.

Mûvészetére ebben az idõszakban mind a marxizmus, mind Freud elmélete jelentõs hatással volt. 1932-ben az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) megszervezésének egyik kezdeményezõje, titkára, majd fõtitkára, késõbb társelnöke 1944-ig. Egyik vezetõ egyénisége volt a népi írók mozgalmának, rokonszenv fûzte Szabó Lõrinchez, Németh Lászlóhoz, Tamási Áronhoz. Részt vett a Válasz c. folyóirat szerk.-ében, a folyóirat állandó munkatársa 1938-ig.

A harmincas éveknben színházi szerzõként is bemutatkozott két társadalmi drámáját a Belvárosi Színházban 1939-ben mutatták be (Földindulás, Végrendelet). Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón õ mondta el a megnyitó beszédet, de kapcsolata a népi írókkal addigra már meglazult. A II. világháború alatt írt cikkeiben, beszédeiben egyre jobbra tolódik és munkáiban egyre fajsúlyosabban érzõdik a fajelmélet, a nacionalista eszmék hatása.

Bár a németekkel kollaboráló fasizmust élesen elutasította, cikkeket írt a szélsõjobboldali Turul Bajtársi Szövetség hetilapjába, a Nemzetõrbe is, amelynek egy ideig a fõszerkesztõje is volt. A II. világháború után önkritikát gyakorolt és szembefordult korábbi téves nézeteivel. 1946 tavaszán Pécsre utazott, itt írta meg a Vízöntõ címû regényét, amely 1948-ban jelent meg. 1950 és 1956 között Balatonakarattyán élt miközben súlyos anyagi gondokkal küzdött egészségi állapota egyre inkább leromlott. 1955-ben tért vissza hivatalosan az irodalmi életbe, ekkor jelentek meg válogatott elbeszélései Éltek, ahogy tudtak címmel. . Tagja lett az Írószövetségnek is, miközben a pécsi Nemzeti Színház bemutatta Végrendelet c. darabját.

1956 tavaszán súlyos szívbetegséggel Balatonfüreden kezelték. A hatvanas években életrajzi munkáin kívül sajtó alá rendezte Szív és pohár c. tanulmánykötetét is. Ennek megjelenését azonban már nem érhette meg. A Finn Köztársaság a Finn Oroszlánrend lovagkeresztjével kitüntetett, a második Nyugat-nemzedék egyik kiemelkedõ prózaírójának tartott írónk, 1969-ben halt meg Budapesten.

"... Kodolányi János és Finnország

Sokunkban támadnak, élnek vágyak távoli országok, idegen népek fölkeresésére, mégha nem is mindig valósulhatnak meg. Kodolányi János, apám, voltaképpen nem sokat járt külföldön. Hogy mûvei mégis azt sugallják, mintha sokfelé utazott volna, úti tapasztalatait, élményeit hasznosította volna írásaiban. Gondoljunk a középkori Bolognára, ahol Julianus és rendtársai tanultak. Bizonyos, hogy egy hosszabb-rövidebb ideig tartó tanulmányút alakíthatta volna a képét. Ám nem így történt, az író nyomtatott forrásokra támaszkodva alkotta meg a középkori Bologna környezetét, úgy, hogy az olvasói kétségek nélkül elfogadták az általa eléjük tárt képet. Folytathatnám a sort Julianus Volga felé vezetõ utazásának állomásaival, valamint a Mózes-kori Egyiptom ábrázolásával, krisztus életének helyszíneivel, hiszen nem járt a délkelet-európai stepp-vidékeken, sem Egyiptomban, sem Palesztinában. Kolozsvári, vagy pozsonyi utazásait nem tekinthette külföldi utaknak s nem is írói munkássága indokolta õket.
Finnország összetartozik apámmal, apám összetartozik Finnországgal. Írásai, valamint elõadásai hozták létre az összetartó kapcsot....."

"... KODOLÁNYI JÁNOS: DEBRECEN •
A mi s ami lehetne
Amikor utoljára jártam Debrecenben, a kövezet hepehupás volt, a mellékuccák télen derékig sárosak, nyáron derékig porosak voltak, züllött, kétségbeesett képe volt Hajduság szívének. Szegény Debrecen is megszenvedte a román megszállást, a bizonytalan s majdnem állandósult átmeneti állapotokat. Nem lehetett programmot csinálni s nem lehetett a programmokat keresztülvinni.

Ma Debrecen teljesen megváltozott, legalább külsõleg. Az uccák olyan tiszták, mint a márványasztal, a rossz kövezetet kitünõ aszfalt váltotta fel, a sár és por egyre jobban kiszorúlt a városból s ma már a tisztaság és rend egyre távolabb nyújtózkodik a külvárosok felé. Mint csiga a szarvait, úgy nyújtja ki Debrecen az aszfaltos, kövezett utakat a perifériákra. Még egy-két esztendõ s teljes lesz a rend és tisztaság, ami egy alföldi városban kétszeresen fontos, mert az Alföld víztelen, fátlan, dombtalan tájain a por és sár terjeszti legjobban a betegségeket. S a Hajduság szegény népe bizony rettenetes harcot vív a tüdõvésszel s ebben a harcban eleddig a tüdõvész diadalmaskodott.

S mennyi új épület! Ahol azelõtt kis házakat láttam, vagy üres telkeket, most nagy paloták emelkednek. Egyes régi épületeket átépítettek. Nincs az az elkényeztetett angol, vagy amerikai üzletember, aki jól ne érezné magát Debrecenben, aki meg ne találná a hideg-meleg vizet, a kényelmet és tisztaságot. Debrecennek nem kell szégyenkeznie, ha idegeneket fogad. Van hol hangversenyt adni Hubermannak, van hol vitaestéket, társas összejöveteleket rendezni, esetleg táncmulatságot, vagy politikai beszámolót is. Hogy lehetett ennyit építeni s úgy, hogy a városban senki sem sugdos panamákról, az bizonyítja, hogy érdemes ebben az országban dolgozni......"

Kodolányi János A vas fiai
Kodolányi János Az égõ csipkebokor
Kodolányi János Boldog békeidõk
Kodolányi János Boldog Margit
Kodolányi János Fekete sátor
Kodolányi János Holdvilág völgye
Kodolányi János Jehuda bar Simon
Kodolányi János Julianus barát
Kodolányi János Julianus hazatér
Kodolányi János Két lányarc
Kodolányi János Ojbarsz futása
Kodolányi János Pogány tüzek
Kodolányi János Rókatánc
Kodolányi János Sötétség, Vallomás
Kodolányi János Süllyedõ világ
Kodolányi János Szép Zsuzska
Kodolányi János Új ég, új föld
Kodolányi János Vízözön [/quote]

[lameXpert]

Március 14.

idézet:

---

Budó Ágoston (1914-1969) fizikus



fizikusi pályája rendhagyó módon indul. A szülôi rábeszélés a jogászi pálya felé tereli, ahol az elsô félévben jelesen kollokvál. Ezt követôen azonban részt vesz az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat által megrendezett, elsôévesek számára kiírt versenyen. S a társulat akkori elnöke, Rados Gusztáv neki, a joghallgatónak nyújthatta át a fizikai elsô díjat. Ezt az eredményt szülei is respektálták: Budó Ágoston matematika-fizika szakos hallgató lett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.
Még egyetemistaként bekapcsolódik a mûegyetemi molekula-spektroszkópiával foglalkozó kísérleti kutatómunkába Schmid Rezsô mellett. Dolgozata jelenik meg a nemzetközi hírû, nagy tekintélyû Zeitschrift für Physik folyóiratban. A cikk a kétatomos molekulák spektrumaiban mutatkozó finom szerkezetrôl szól. A jól induló tudományos pálya két éves ösztöndíjjal jutalmazza. Az egyiket itthon, a másikat Berlinben, a Vilmos Császár Fizikai Intézetben tölti, amelynek igazgatója a Nobel-díjas Peter Debye. Debye professzor mellett tudományos témát kell változtatnia. "Kötelezô" programja a dielektrikumok fizikája lesz: a molekulák nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedését tanulmányozza.
1938. nyarán tért haza. A Mûegyetem Fizikai Tanszékén mint úgynevezett "fizetéstelen" tanársegéd kapott kinevezést. Így nappal a Dohány utcai iparitanuló iskolában és a Reáltanoda utcai gimnáziumban óraadó tanárként tanít, éjszakánként pedig kutat, újra molekulaspektroszkópiával foglalkozik. Ezeket a vizsgálatokat, amelyeket elsôsorban Kovács Istvánnal közösen folytatott, majdnem húsz évig, szegedi professzorsága idején is mûveli. Molekulaspektroszkópiai eredményeiért 1951-ben Kossuth-díjat kapott. 1940-ben kerül Szegedre, az Állami Polgári Iskolai Tanárképzô Fôiskolára (jelenleg Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskola), fôiskolai tanárnak.
Itt kezdi el tankönyvírói tevékenységét, itt készülnek azok a jegyzetek, amelyeket késôbb egyetemi tankönyvekké fejleszt. A Kísérleti Fizika három kötetébôl nemzedékek tanulták és tanulják a fizikát. (Az optikát és atomfizikát tartalmazó harmadik kötetet már nem tudja befejezni, ez halála után Mátrai Tibor társszerzôi, valamint Ketskeméty István és Nagy Elemér lektori munkája eredményeképpen jelenhet meg.) Budó Ágoston rendkívüli következetességgel, tudományos lelkiismeretességgel ír és fogalmaz. Naponta egy oldal készül el a "Budóból". Precizitására jellemzô, hogy nem egy alkalommal a már teljesen kész tudományos munka vagy tankönyv-részlet megírása során napokon keresztül megáll egy két-háromsoros mondatnál és azt újra meg újra megfogalmazza, amíg el nem éri, hogy minden árnyalatában pontosan azt fejezze ki a mondat, amit szándékában állt elmondani.
A szegedi fôiskoláról 1949-ben rövid ideig a debreceni tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetébe kerül tanszékvezetônek. Itt írja a híres Mechanika tankönyvet, amely német nyelven is négy kiadásban jelenik meg. Debrecenbôl 1950-ben kerül vissza Szegedre, akkor már a Kísérleti Fizikai Intézet élére, amelynek 1969-ben bekövetkezett haláláig tanszékvezetôje lesz.[/quote]

[lameXpert]

Március 15.

idézet:

---

Berky Lili (Gyõr, 1886. márc.15. - Bp. 1958. febr.5.): színésznõ.



1903-ban elvégezte a SzAk-t. 1905-06-ban a Király Színház szerzõdtette, majd vidékre került és operettprimadonna lett. 1906-1911 között Kolozsvárott aratott sikereket. 1911-tõl ismét a Király Színház tagja volt. Ünnepelt némafilm színésznõ volt. Idõsebb korában drámai hõsnõk alakításában tûnt ki. Kellemes orgánumával évekig a rádió kedvelt mesemondója volt.

"... Berky Lili sugárzó szépsége, verõfényes fiatalsága, sötét színezetû, galambbúgásszerû, szívbe lopakodó hangja egyszeriben meghódította a kolozsvári közönséget. Sajnos ez a nagyszerû színésznõ hosszú éveken át aprópénzre váltotta fel ritka értékeit. A színmûvészeti akadémiát végezte, de Beöthy Lászlónak szüksége volt hirtelenjében operettprimadonnára, felléptette tehát õt a Magyar Színházban, ha jól emlékszem a Víg özvegyben. Onnan jött Kolozsvárra, természetesen operettprimadonnának. Rendkívül muzikális volt, zongorázott, kitûnõen táncolt, tudott énekelni, hiába volt tehát a zsebében a színmûvészeti akadémia drámai szakának oklevele, operettszubrett lett, mert családfenntartó volt, s az énekes színésznõket akkor is jobban fizették, mint a drámai színésznõket. Tisztán anyagi szempontok tartották õt a lenge mûfaj varázsában. Szüksége volt arra a többletre, amit az operett színjátszás jelentett. Pedig tulajdonképpen sohasem volt "énekesnõ", hanem kivételesen tehetséges drámai színésznõ, akinek a játék volt az eleme, s igazán elragadó finomságokat láttunk tõle. A primadonnák émelyítõ kedvességébõl semmi sem volt benne. A színpad számára begyakorolt és a közönség "fõzésére" szolgáló szubrett ügyeskedéssel sohasem dolgozott. A lehetõ legegyszerûbb és legtermészetesebb játék volt az erõssége. A színpadi játéknak arra a ritka magaslatára emelkedett, ahol életté vált a színészkedés. Szerepeinek megelevenítésére nem volt szüksége többre, mint amennyi egy választékos ízlésû nõ finom kacérságából telik. Mindig tudtuk, hogy ez nem kevés, de nála láttuk, hogy milyen sok...."

[/quote]

[ 2004. március 15.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

Március 16.

idézet:

---

Gutai Magda 1942 költõ, író, orvos

M.: Zászló a hóban, v., 1968; Költözés, v., 1972; Dalok egy régi házból, v., 1975; Részvétel, v., 1977; Találj ki engem, v., 1980; Koronatanú, v., 1984; Van itt még egy hely, v., 1996.

"... Nem kerülgetve tovább a kását, e cikkben mindenekelott két antológiáról és fogadtatásuk közegérol lesz szó, mindketto 1969-ben jelent meg. A címek: Elérhetetlen föld. Kiadja az Írószövetség KISZ-szervezete, Bp., 1969. 183 oldal, 10 Ft; Költok egymás közt. Felelos szerkeszto: Domokos Mátyás. Szépirodalmi, Bp., 1969. Megjelent 9500 példányban, 440 oldal, 30 Ft. E két antológia probléma volt a korszakban, nem legelsosorban esztétikai értékei miatt. A minden cikkben többes szám elso személyben beszélo, gyomorforgatóan atyáskodó hangot megüto „idosebbek” számára fenyegeto probléma lett, hogy egy újnak ható, meglehetosen kezelhetetlennek látszó „nemzedék” jelentkezett. Már a pályakezdok száma is rémületes volt, Gáll István, a lap megjelölése szerint „író, KISZ-titkár” a Napjaink 1969. szeptemberi számában adott interjújában így beszél: „Amint mondtam 300 [!] jó képességu írogató fiatalról tudunk. A rendszeresen bizonyítók e számnak 10%-át teszik ki.” (Pomogáts Béla ugyanezen folyóirat augusztusi számában felelos ráncoktól redozött homlokkal vallja be, hogy „aggódik a fiatalok miatt”. Sajnos nemigen ismerjük oket. „A mai jelentkezok arca homályban marad. Nem ismerjük életüket; szociográfiai vizsgálatuk alighanem izgalmas felismerésekre vezetne.” És hát szomorú, hogy a fiatalok elégedetlensége – valódi szerep hiányában – egyre no. „Ülnek a presszóban, és egymást biztatják, csoportjuk szuk körében keresik közönségüket.” Egyszóval a kérdés kezelése elodázhatatlanná vált, olyannyira, hogy az Új Írás 1969-ben ankétot szervezett (micsoda szép emléku szó, de már megvan a mai párja: „diskurzus”!) a fiatal írók problémáinak megvitatására. A júliusi számban már befutott írók-költok beszéltek indulásukról, a mai irodalom helyzetérol, az augusztusi számban az új „nemzedék” tagjai válaszoltak a körkérdésre, a szeptemberi kiadásban pedig – mintegy kiértékelve és helyre téve az egész ügydarabot – tekintélyes kritikusok (Almási Miklós, Juhász Béla, Faragó Vilmos, Kovács Sándor Iván) mondták el véleményüket a kialakult helyzetrol. A megkérdezett, fényképeikkel megjelent, fiatalnak nevezett írók listája 1969-ben így festett az Új Írásban: Apáti Miklós, Béres Attila, Dobai Péter, Döbrentei Kornél [tengerésztiszti egyenruhában!], Gutai Magda, Haraszti Miklós, Keresztes Ágnes, Kertész Péter, Kiss Benedek, Konczek [Konc] József, Lugossy Gyula, Marsall László, Mezey Katalin, Módos Péter, Munkácsi Miklós, Nádas Péter, Nádudvari Anna, Oláh János, Papp József, Pardi Anna, Péntek [Molnár] Imre, Rózsa Endre, Simonffy András, Szántó Erika, Szentgallay Géza, Szepesi Attila, Takács Zuzsa, Urbán Gyula, Utassy József, Vámos Miklós, Vathy Zsuzsa, Verboczi Antal. Iszonyatos kérdéseket kaptak („hogyan fogalmazná meg röviden írói programját?” , ennek megfeleloen csak kevesen voltak képesek emberi módon válaszolni. (Urbán Gyula nem tartozott ezek közé: „Szeretem Mozartot, a matematika tündérét és Bartókot, aki ötpilléru hidat vert a fényben rezgo porszemek s a bolygók közt.” Haraszti Miklós megemlíti, hogy legkedvesebb költoje Ladányi Mihály. Szentmihályi Szabó Péter bevallja: „Én örülök, hogy magyar lehetek itt és most a szocializmusban. Nagyon érdekes, sok feladatot nyújtó korszak ez... A gondolat, a szellem új mechanizmusát szeretném beindítani, ezt tartom mai költohöz egyedül méltó feladatnak.” Hogy az irodalmi hivatalnokok számára milyen kínos probléma lehetett a fiatalok csoportos pályakezdése, azt jól mutatja, hogy a debütálók szinte mindegyike megemlíti: szükségük lenne egy önálló folyóiratra. Kovács Sándor Iván, gondolom, alaposan lehutötte a kedélyeket, amikor a folyóirat szeptemberi számában odanyilatkozott: „volnék bátor megemlíteni, hogy ma legalább nyolc-tíz, anyagilag abszolút stabilizálódott (az állam részérol sokszor súlyos százezrekig ráfizetéses!) folyóirat létezik nálunk, közülük nem egy túl a huszadik évfolyamán! Mi hát a kivetnivaló abban, hogy a szocialista muvészetpolitika alaposan meggondol egy több százezer forint nagyságrendu új irodalmi beruházást?! A bizonyosság tudatával hiszem, hogy az új nemzedék akár holnap kiküzdi magának – pontosabban az egész magyar irodalomnak – az új fórumot, de csak akkor, ha sorai határozottabbá rendezodnek, ha arculatának esztétikai-politikai garanciái biztatóbban kirajzolódnak.” Ha nincs garancia, nincs folyóirat – ez világos beszéd. Aztán persze mégis lett valami, az eleinte negyedéves Mozgó Világ; további sorsa közismert. ..."

Terelõút

Terelõút. Bogáncs ténfereg,
csalán szitkozódik, porköpenyben,
vascölöpök közt, utószezonban;
egy katonai terep
elõbázisán.

Mihez tartsuk magunkat?

Terelõút, kínos kerülõkkel.
Kitérõk. Eltérések.
Se mérõrúd, se metronóm,
csak számozatlan
kilométer- vagy sírkövek.

Bárányfelhõk farkasfogsora
morzsolta szét a szép idõt, amelyben
annyira jó volt
egykor elidõzni.

Terelõút. Elterelõ-elterelõdõ
szóváltások, rokokó modorban:
tapéta-tearózsák illatáról,
birkák vendéghajáról, tiszta szívû
lovagok tetteirõl, a halkés
helyes használatáról;
s a "pásztorbot" meg a bot
jelentésköreirõl.
A gobelin-madonna mosolya
felrostozódott; moly rágta szét
selyemszívét is, a benne lakozó
derûs ligetekkel,
leánderrel, tujákkal.

Kukkantsunk be az így nyílt résen!

Ó, áldott birodalom!
Kendõzetlen fogalmak!
Sugárzó
"farkasfogsor", "katonai terep",
rések, "rés".

Kések.
Bot.[/quote]

[lameXpert]

Március 17.

idézet:

---

Marton Endre (1917-1979) rendezõ, színházigazgató



Marton Endrét színházi szakmaszerte sértõdékeny rendezõnek tartották, jóllehet üldözték is. Mindahányszor sikere lett, újra kellett kezdenie a pályáját. Annyiszor kényszerítették újraindulni, hogy kevésbé érzékeny lelkek régen hátat fordítottak volna a színháznak, ahelyett, hogy fegyelmezett szerelemmel nyelték volna a kínokat. Pályafutása úgy kezdõdött, hogy nem kezdõdhetett el. Pünkösti Andor Madách színházi stúdiójának növendékeként megrendezi vizsgaelõadásként a Figaró házasságát (Bozóki Istvánnal). Katona lesz. Katonaszökevény. Az ostrom után Jób Dániel újraindítja a Vígszínházat a lebombázott épület helyett a Nagymezõ utcában (a mai Thália helyén). Marton Endre 28 évesen a Víg fõrendezõje. Sikerre viszi Molnár Ferenc Hattyúját. Színre visz új magyar szerzõket. Gyárfás Miklós Vásott apostola felett államosítják a színházat. Major Tamás megmenti. Odaveszi a Nemzetihez „polgári csökevénynek”. Bajor Gizi tündöklésével megrendezi a színház kamarájában, a Magyarban, a Karenina Annát. Akkora siker, hogy menten neki adják Szabó Pál A traktoros címû tsz-stréber-drámáját Nyári zápor címmel megrendezni. Évadról évadra Marton kapja a Nemzetinél a muszáj-feladatokat. A kötelezõ beszolgáltatás-színmûveket. Hatszáz új lakás. A viadukt. A Nagy Imre-kormányprogram után jut Marton levegõhöz. Urbán Ernõ Uborkafa címû szatírája nagy siker rendezésében. Az Írószövetség elnöke maga náspángolja el a Szabad Népben. Betiltják. Urbán átdolgozza a színdarabot. A közönség örömmel nézi. Marton közremûködik Az ember tragédiája cenzúratörõ felújításának triumvirátus-rendezésében. (Lovas rendõrök vigyázzák a rendet az elõvételi pénztár megnyitásának napjaiban a Blaha Lujza téren.) Elsõ önálló, komoly rendezõi sikere García Lorca Bernarda Alba háza elõadása a Katona Józsefben (akkor a Nemzeti kamaraszínháza). Ez az elsõ színházi rianás a szocialista realista színház kasírozott falán. Kis közönségsiker, de nagy mûvészi elõrelépés a Tavaszi áradás. A Volga–Don-csatorna építkezésénél játszódó dráma reformszíndarab. Az SZKP XX. kongresszusának drámairodalmi mellékterméke. Az 1952–1953-as évadban izgalmat keltett Moszkvában a darab. Csepurin színdarabját lekésette a pártbürokrácia. Addig-addig halogatták engedélyezését, hogy a zeitstück kifutott az idõbõl. Ostorral hajtották az embereket szovjet drámákat elõadni és megnézni, amikor azonban valóban érdeklõdött egy színház szovjet mû iránt, mert idõszerûséget látott benne, mert érdekelte volna a közönséget, akkor mûködésbe lépett a cenzúra. A Tavaszi áradás valóságos nedvei kiszáradtak, ameddig szíveskedett engedélyezni a mûvészetelhárító hivatal. A színház ilyenkor magát hergeli a színpadra állításkor. Marton Endre élvezettel bajlódott a próbákkal. Elõadása kiszabadult a szocialista naturalizmus szobákba zárt természethûségébõl. Az árvizet nagy mûgonddal és gazdag képzelettel teremtette meg a színház. Ha már nem fakaszthat az elõadás társadalmi árvizet hatásával, legalább szép, mutatós árvizet produkáljon Upor Tibor tervezõ, a technikusok és a rendezõ. A színpadot hatalmas selyemlepel fedte be. Alulról ventilátorokkal mozgatták-hullámoztatták. Az elõadás második részében – Hacsaturján Tavaszi áradásának hangjaira – fényjátékkísérettel a nézõk elé hazudták egy valóságos természeti csapás színházzá stilizált mindent-mindenkit tisztára mosó vízáradatát. Ha nem lehet megfogalmazni a mondanivalót, átfogalmazzák a fogalmazásmódot. Marton elöl jár abban, hogy megváltoztassák a színházi elbeszélésmódot. Csepurin színre állításában a kínai színház idegen konvenciórendszere került színpadra. Odáig mosókonyhákba, hátsó udvarokba ragadt bele a játék.

A tojás a Nemzeti Színház nagy sikere és nagy megütközése a kulturális irányítással. Marceau bulvárját Párizsban Charles Dullin színháza, a Theatre de l’Atelier mutatta be a Dullin-tanítvány André Barsacque rendezésében. Budapesten bármikor kerítik színpadra: nem kelt izgalmat. 1957. november 5-tõl azonban fölforralta a kedélyeket. A kultúraelhárító hivatal menten intézkedett. Betiltották. Szabatosabban szólva: korlátozták, hányszor tûzheti havonta mûsorára a Nemzeti. A heti elõvételi pénztár nyitásakor hasonló tumultuózus jelenetek adódtak, mint nem sokkal annak elõtte a Tragédiánál. A tojásban benne lenni vagy kívül rekedni azon – szállóigévé vált. Kálmán György (Magis) egy csapásra vezetõ színész lett. A tojás a modernség megtestesülését jelentette.

Utóbb sok mindent rendezett. Igazgatta is a Nemzetit. Említett rendezései fordulópontot jelentettek színháztörténetünkben. Marton Endre a színházi autonómia lovagja volt. Rendezõ-Don Quijoteként csatázott a vaskalapos nézetek szélmalmai ellen. Elõharcosa volt „a színház az nem más, mint színház” felfogásnak. A szemléleti lerakódásoktól megtisztította az élõ színházat. Elõharcosa volt az alkotói szabadságnak akkor, amikor hivatalok minden módon igyekeztek megkötni a színháziak kezét.[/quote]

[lameXpert]

Március 18.

idézet:

---

Borsos József (Hódmezõvásárhely, 1875. márc. 18. - Debrecen, 1952. jan. 23.) építész

A budapesti mûegyetem elvégzése (1898) után Münchenben tanult. Elõbb a MÁV-nál dolgozott, 1903-ban Hódmezõvásárhely vezetõ fõmérnöke lett, majd 1908-ban Debrecen város építésze, 1923-tól 1935-ig, nyugdíjazásáig a mûszaki osztály vezetõje volt. Õ készítette el 1929-30-ban Debrecen városszabályozási tervét. Több református templomot tervezett (pl. Szeged, Honvéd tér ), középületei közül nevezetes a debreceni rendõrség épülete, a debreceni köztemetõ ravatalozója és a krematórium.



A 20. szám alatt áll a Rendõrségi Palota: Borsos József tervezte 1914-ben, aki Németország és Skandinávia szecessziós középületeinek kiváló ismerõje volt, és sajátos magyaros szecessziós stílust alakított ki. A hódmezõvásárhelyi születésû építész bõségesen használta az épülethez szülõvárosának mázas kerámiáit. A fõbejáratot kerámia Debrecen-címer díszíti.

Szentes

... 1906. december 9-én felavatták a Református Kör szecessziós stílusú, téglaszalagdíszes székházát a Kiss Bálint utcában. (Az épületet Borsos József tervezte. Az avatási ünnepségen leleplezték az adományozó, Szûrszabó Nagy Imre arcképét, Lakos János Pál helyi festõmûvész alkotását.)...


A kupola 1868-ban beomlott
(Borsos József korabeli felvétele, Vasárnapi Újság, 1905.)

Hódmezõvásárhely

1910
.... Az év folyamán megnyílik az Uránia Színház elsõ legjelentõsebb vállalkozása a fõutca és a Batthyány utca sarkán épült Koncz palotában. - Elkészül a tiszai rakpart. - A Kossuth téren aszfaltozott bérkocsi állomást létesítenek. - A Völgy utcában Kruzslicz Károly tervei szerint felépül az unitárius templom. - Susánban Borsos József tervei alapján elkészül a református templom. - A Nagytakarék új épülete mellett felépül a görög egyház bérpalotája. - Átadják a forgalomnak a kutasi és makói mûutakat. - A Klauzál utca végén átadják az új közvágóhídat.... [/quote]

[lameXpert]

Március 19.

idézet:

---

Kabos Gyula (1887-1941) színész



Kabos Gyula a magyar film- és színmûvészet kiemelkedõ komikus színésze. A színészmesterséget Solymosi Eleknél tanulta, pályáját húsz évesen vidéki színházakban kezdte, 1908 és 1913 között játszott Szabadkán, Makón illetve Nagyváradon is. A fõvárosban 1913-ban a Király Színház tagjaként a Mozikirály címû operettben mutatkozott be.

1916 és 1920 között táncoskomikusként lépett fel orfeumok és a fõvárosban, polgári körökben igen divatos, mûsoros mulatóhelyek színpadán (Kristálypalota, 1916; Fõvárosi Orfeum, 1917; Dunaparti Színház, 1919-20). 1921-ben komikus szerepkörben vissszatért a színpadra, ahol az elsõ évadban a Belvárosi Színház tagja volt, majd 1922-ben és 1923-ban a Magyar Színház, illetve egy évad erejéig a Renaissance Színház tagja (1924).

1924-tõl két évig a Vígszínház tagja volt, majd ismét az Operetthez pártolt (1926-29). 1929-ben õ alakította újjá a társulatot s nyitotta meg a színházat Fõvárosi Mûvész Színház néven. Rövid igazgatósága alatt nagyrészt párizsi vígjátékokat és bohózatokat mutatott be.

Szerzõdése egészen emigrációjáig, kisebb megszakításokkal ugyan, de végig a Magyar Színházhoz kötötte. Ezekben az években egészen érett alakítások jellemzik pályafutását. Szakadozott beszédével, félszeg mozgásával, eszköztelen játékával nemcsak a komikus alakokat figurákat jelenítette meg nagy sikerrel, de tragikomikus, sõt tragikus szerepekben is hiteles tudott lenni.

A magánéletében is olyan gátlásos és esendõ volt, mint a filmszerepeiben. Mai napig tartja magát a legenda, hogy legénykorában egy szabadkai lányért párbajra hívta a szintén udvarlójelölt Kosztolányi Dezsõt. Magánéletében késõbb is zûrös viszonyai voltak. Szerette a feleségét, imádta fiát, de színházigazgatóként megismerkedett egy színésznõvel, akivel évekig titkos kapcsolatot ápolt. Ebbõl a románcból egy lánya is született.

Filmen már 1914-ben is szerepelt, de igazi népszerûséget a 30-as évek magyar hangosfilmjeiben szerzett. Legnagyobb sikere az 1934-ben bemutatott Meseautó volt, másik legismertebb filmes szerepe Schneider Mátyás, a Hyppolit, a lakáj címû filmben. A vidám szerepek mellett világviszonylatban is jelentõs típust teremtett meg, aki a kelet-európai országokban akkor már egyre fenyegetettebb zsidó kispolgár megtestesítõjeként, mélyen humanista vonásokkal, egy egyetemesebb érvényû, a hatalom által felhasznált, megalázott és megfélemlített típussá vált. 1939-ben a fasizmus elõl az USA-ba emigrált.

Az Egyesült Államokban próbált megélni korábbi filmes sikereibõl, de alig fizettek neki a szereplésekért. Kevés magával vitt pénze szép lassan elfogyott, legutolsó New York-i lakhelyén már konyha sem volt, feleségével két éven át szörnyû szegénységben éltek. Végül néhány pénzember megsajnálta, és anyagilag támogattak egy kis költségvetésû színházi elõadást. De a próba közben a színpadon összeesett és kómába zuhant. Két nappal késõbb a kórházi ágyon szívszélhûdésben meghalt.

[url="http://"http://www.osember.hu/amfel.mp3"] Kabos Gyula hazai földben nyugszik. A legendás színész földi maradványai elõtt rótta le tiszteletét a színházi szakma és a közönség. Az Amerikában elhunyt mûvész koporsóját a Farkasréti temetõben helyezték végsõ nyugalomra. A ravatalnál Székhelyi József színmûvész mondta búcsúztatójában: Kabos Gyula teste ugyan már elporladt, de testámentuma, szelleme közöttünk járkál, csámpázik színháziak, filmesek és mozinézõk, vagyis valamennyiünk között. A honi kultúrtörténet legnagyobb kisemberének, a humánum és a humor óriásának egész életmûve, sõt halála is a kirekesztés, a lenézés, a megalázás elleni vádirat volt.[/url]



Kabos Gyula & Gózon Gyula:
A pénzemet én máma mind elmulatom

(Kabos Gyula
Már régen macerál a bankvezér,
hogy éljek jól a pénzemért -
ezennel megnyugtatom végleg ot:
most forgatom a pengot!
A pénzemet én máma mind elmulatom,
kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
a Svábhegyet is a fülembe huzatom,
kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!

Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
mától tehát sírjon a bankigazgató,
a pénzemet én máma mind elmulatom,
kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!

(Gózon Gyula
Kötök a hajamba kis máslikat,
hogy mostan én, s nem más vigad,
magamnak megveszem a Lánchidat
antique zsebóraláncnak!
A pénzemet én máma mind elmulatom,
kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
a Svábhegyet is a fülembe huzatom,
kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!

Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
mától tehát sírjon a bankigazgató,
a pénzemet én máma mind elmulatom,
kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom![/quote]