HWSW Informatikai Kerekasztal: Ma született - HWSW Informatikai Kerekasztal

Ugrás a tartalomhoz

Mellékleteink: HUP | Gamekapocs

  • (25 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

Ma született Értékeld a témát: -----

#321 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 01. 21:13

Március 30.

Idézet

Gelléri Andor Endre (1906-1945)

Kép

A huszadik század magyar irodalmának egyik legnagyobb magyar novellistájaként számon tartott Gelléri Andor Endre szegény, budapesti munkáscsaládban született 1906-ban. Fiatalon kezdett írni és szinte színre lépéstől fogva, sikeres, sőt ünnepelt író volt.

Klasszikus értelemen véve nem volt iskolája, elvégezte ugyan a műszaki technikumot és fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Sokféle munkával próbálkozott, volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben számtalanszor munkanélküli. Még középiskolás, mikor novellákat küldött Az Estnek. Mikes Lajos, a nagy tehetségkutató fedezte fel és közölte első novelláját az Estben.

Huszonöt éves korában már irodalmi díjat kap és a kortársak ámuló elismerését nyeri el, ösztöndíjjal külföldet járhat, minden kötete irodalmi szenzáció, többször is adnak neki Baumgarten-díjat.

1928-29-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt, ott írta meg 1930-ban írta egyetlen regényét, A nagymosodát. Ennek ellenére tehetsége a novella műfaj koronázatlan királya közé emelte, ebben a műfajban érte el írásművészete a legmagasabb szintet.

Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok. Verseinek hűsei a hétköznapok hűsei, akikkel szakadatlan kapcsolatban áll, az irodalom mellett aktívan sportolt, olyan szívóssággal, hogy gyönge, betegségekre hajlamos testalkata ellenére kifejezetten jó, egy időben a sportpályákon nyilvántartott diszkoszvető is volt.

Életében négy novelláskötete jelent meg. A szomjas ittasak c. novelláskötetéért 1933-ban kapta első Baumgarten-díját. Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; a társadalmi problémák és baloldali beállítottsága ellenére a kor legtöbb irodalmi alakjától eltérően a kommunizmus által érintett marad, soha nem kötelezte el magát az irányzat mellett.

1935-ben Sallai és Fürst kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt Ukránok kivégzése címmel. 1941-től többször hívták be munkaszolgálatra, zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig. Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, amelynek az Egy önérzet története címet adta és amely csak 1957-ben jelenhetett meg. 1944-ben a németek deportálták és előbb az ausztriai Mauthausenben volt koncentrációs táborban, majd 1945. május elején a Günskirchenben megérte ugyan a felszabadulást, de a kiütéses tífusz néhány nap alatt végzett az embertelen körülmények között legyengült szervezetével.

Kép

Andersen meselátása és mesélni tudása, Gorkij proletármélysége és a szegények lelkében felismert szépség-jóság élménye Füst Milán látomásos-biblikus pátosza, Csehov prózában kifejezett halk bánatú lírája, Kafka szorongása az ismeretlen szörnyűségektől, de talán még Arany Toldijának izomerő-ünneplése is sajátos, sosem volt egységként válik írói és olvasói élménnyé Gelléri Andor Endre novelláiban. Azért írt, mert érzéki gyönyörűséget talált mindenben, amit érzékeivel felfogott, és amiket hozzáábrándozott; és azért írt, hogy szebbé tegye a szenvedő, a megalázott emberek életét; és azért írt, hogy a munkában élő emberek felismerjék és élvezzék saját erejüket. Azt hiszem, soha ilyen nagy műveltségű és sok minden tudnivalóban jártas művész nem írt ilyen ösztönösen, soha ösztönösen rögtönző művész nem írt ilyen biztonságos formatökéllyel, soha ilyen mélységesen részvevő, proletársorssal azonosuló és ráadásul még a marxista társadalomtudományban is jártas író nem maradt ennyire érintetlenül a munkásmozgalomtól, és általában a társadalmi problémák elméleti végiggondolásától. És úgy vélem, talán soha senkiben nem vált ilyen tökéletes egységgé a szegény emberek világának valósága és a költői fényekkel csillogó mese, senkiben nem vált ennyire látomássá a két szemmel látott mindennapi tény. Gellérinél csillog a sötétség, és káprázatos színekkel teljes a szürkeség. Merjük végre leírni, hogy a XX. század világirodalmának legalábbis az egyik legnagyobb novellistája. Szerintem akkor is világirodalmi klasszikus, ha a nagyvilág még nem ismeri eléggé, akárcsak József Attilát.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#322 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 01. 21:29

Március 31.

Idézet

Szabó Lőrinc (1900 – 1957), költő


Kép

1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc vasúti fékező és Panyiczky Ilona gyermekeként. Szülőházát a költő sem tudta azonosítani, hiszen hároméves, mikor elköltöznek, de az bizonyos, hogy lebontották, helyén a Vörösmarty lakótelep panelházai épültek. A szülőváros képe csak homályosan dereng fel a Tücsökzene néhány versében.
A család Balassagyarmatra majd Debrecenbe költözött, itt érettségizett a költő. Budapesten egyetemi tanulmányokba kezdett, tanítványa és barátja lett Babits Mihálynak. 1944-ig Az Est-nél dolgozik, 1927 és 28 között a Pandora című irodalmi lapot szerkesztette. A második világháború után az irodalmi élet peremére került, csak halála előtt kap Kossuth-díjat. 1957-ben halt meg Budapesten
Versei egy részét gyerekversként ismerjük, ezeket saját gyerekeihez (Lóci és Klári) írta vagy gyermekkora emlékeit idézi fel bennük (Tücsökzene). Műfordítói életműve gazdag, a világirodalom időben és földrajzilag egymástól távol eső remekeit ültette át anyanyelvére nagy igényességgel és tehetséggel.
Az Avasi Gimnázium elötti szoborral emlékezik Miskolc híres szülöttére.
Ózdon a református lelkészi hivatal homlokzatán elhelyezett tábla őrzi annak emlékét, hogy 1946 szeptemberében itt vendégeskedett a költő Dóczy Antal lelkész meghívására és az itt élőkkel kölcsönösen megszerették egymást. A Tücsökzene mintegy húsz verse is itt született.

Kép

És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se bírtál.. Hangod szenvedő
állat hangja volt: olvadni akarva
símultak össze forró tagjaink
s a szerelemtől szavunk elapadt.
Elapadt, elakadt, - óh, szenvedő,
szegény kis állatom, mily részegen
néztél föl rám! Milyen édes beszéd
volt néma mosolyod, s mily túlvilági
ez az egész szótlan odaadás!...
Most is így látlak, te szép, remegő
angyal és gyermek, virág és arany,
oly félénken s mégis úgy bizakodva
bújtál hozzám, mikor égő kezem
s ajkam simogató hulláma melled
bimbóiban gyönyörré merevült.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#323 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 01. 21:42

Április 1.

Idézet

Vikár Béla (1859 ápr. 1-1945. szept. 22.)

Mindig a haladás és a fiatalság oldalán állott, tudományban és irodalomban egyaránt. Nem volt irigy Bartók és Kodály dicsőségére, sőt, segítette őket, és szívből örült később fényes, nemzetközi sikereiknek is. Vikár Béla széleskörű munkásságának legismertebb darabja talán a pompás Kalevala-fordítás, melyet az Akadémia adott ki. A finn és észt, valamint a nyugati nyelveken kívül a grúz nyelvet is annyira elsajátította, hogy Rusztavelli 800 éves eposzát: a Tarielt is híven lefordította.

Szülőföldjén -Somogyban- korán megfogta lelkét a paraszt nóták, mesék világa. Édesanyja ajkáról jegyezte le gyorsírással az első dalokat, majd az 1879-es években az egész megyét bejárta. A kilencvenes években ismerkedett meg Rákóczi Izidor pesti műszerésznél az Edison-féle fonográffal s az egész világot megelőzve ment ki falura, fonográffal dalt gyüjteni. 1896 őszén kezdte meg Borsod megyében -Mezőcsáton-, a viaszhengerre való felvételt. Mikor külföldön ráeszméltek a gyűjtés ilyen módjára, neki már egész sorozat hengere volt. A Néprajzi Társaság vezetői hiába jártak segélyért gr. Csáky kultuszminiszternél, csak jóval később, Wlassicstól sikerült némi támogatást kapniuk, hogy Vikár folytathassa gyűjtőútjait. Az 1900-as párizsi világkiállításon Sebestyén Gyula e fonogrammokat mutatta be.

Világcsodája volt az akkor, de a folklore-nak akkor is kevés volt az értő közönsége.
Vikár , mintegy hétezer dalt jegyzett föl 19 vaskos füzetében. Ezeket a Tudományos Akadémia vásárolta meg, évtizedeken át életjáradékkal segítve e kiváló tagján, a szövegek későbbi kiadása reményében. Vikárnak a Néprajzi Múzeumban őrzött sok száz fonográf hengerét pedig maga Bartók Béla is oly nagyra becsülte, hogy többszöri gondos lehallgatás után saját kezűleg kottázta le. E fonográfhengerek kétharmad része pótolhatatlan zenei régiséget tartalmaz! A gyorsírásos följegyzéseket gyűjtőútjáról hazatérve azonnal letisztázta, és 1910-ben átadta a Népköltési Gyűjtemény szerkesztőjének, Vargha Gyulának, aki az egész kéziratot elvesztette.

Kép

Vikár gyűjtőútjai sikerét több jó tulajdonsága eredményezte: tréfálkozó modora, mély életbölcselete, kedvessége, a paraszt nyelvének és hangulatának megismerése, abba való beilleszkedése.

A megmaradt, több mint ötvenéves gyorsírójegyzetek csonkasága, az anyag túlnyomó részének sehol sem közölt volta teszi nehézzé, hogy gyűjtőútjait térképen ábrázolják.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#324 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 02. 05:59

Április 2.

Idézet

Csukás István Kisújszállás, 1936. április 2.  Költő, író

Kép

Elmondani adj erőt! Versek Szépirodalmi Bp, 1962 
Előszó a szerelemhez Versek Szépirodalmi Bp, 1965 
Koromcsillag Versek Szépirodalmi Bp, 1968 
Ima a vadevezősökért Versek Szépirodalmi Bp, 1975 
A felidézett toronyszoba Válogatott versek Szépirodalmi Bp, 1977 
Az üres papír elégiája Versek Szépirodalmi Bp, 1980 
Mintha átvágnánk Tahitin Versek Szépirodalmi Bp, 1982 
Orr-beszámoló a Szépvölgyi út 67-től a Kolosy térig Versek Szépirodalmi Bp, 1985 
Mint az ejtőernyősök Összegyűjtött versek Szépirodalmi Bp, 1986 
Metszet az Időből, Szárszó, nyár Versek Szépirodalmi Bp, 1989 
Étellift a pokolba Versek Osiris-Századvég Bp, 1995 
Összegyűjtött versek Versek Kossuth Bp, 1996 
Költők éhkoppon Összegyűjtött prózai írások Osiris Bp, 1996 
Egy szürke kiscsacsi Meseregény Móra Bp, 1967 
Erdőben jártam Verses képeskönyv Móra Bp, 1968 
Mirr-Murr, a kandúr Meseregény Móra Bp, 1969. 
Pintyőke-cirkusz, világszám! Meseregény Móra Bp, 1971 
Vidám állatkert Verses képeskönyv Móra Bp, 1971 
Keménykalap és krumpliorr Ifjúsági regény Móra Bp, 1973 
A téli tücsök meséi Meseregény Móra Bp, 1974 
Síppal, dobbal Hangszertörténet Móra Bp, 1974 
Nyár a szigeten Ifjúsági regény Móra Bp, 1975 
Egy kiscsacsi története. Mirr-Murr kalandjaiból Mese Móra Bp, 1975 
Vakáció a halott utcában Ifjúsági regény Móra Bp, 1976 
Itt a kezem, nem disznóláb! Ismeretterjesztő képeskönyv Móra Bp, 1977 
Oriza-Triznyák. Mirr-Murr kalandjaiból Meseregény Móra Bp, 1977 
Hogyan fogtam el Settenkedő Tódort? Meseregény Móra Bp, 1978 
Utazás a szempillám mögött Gyermekregény Móra Bp, 1978 
Szegény Gombóc Artúr. Pom Pom meséi Meseregény Móra Bp, 1979 
A Radírpók. Pom Pom meséi Meseregény Móra Bp, 1979 
Süsü, a sárkány Meseregény Minerva Bp, 1980 

Kép

Festéktüsszentő Hapci Benő. Pom Pom meséi Meseregény Móra Bp, 1980 
Az én játékoskönyvem  Móra Bp, 1980 
Hogyan lettem filmszínész? Meseregény Móra Bp, 1981 
A bátor Tintanyúl. Pom Pom meséi Meseregény Móra Bp, 1981 
Ágacska Színdarabok. [Gyalogcsillag Utazás a szempillám körül Ágacska.] Móra Bp, 1981 
Madárvédő Golyókapkodó. Pom Pom meséi Meseregény Móra Bp, 1982 
Csicsóka és a moszkitók Ifjúsági regény Móra Bp, 1982 
A civakodó cipőikrek. Pom Pom meséi Meseregény Móra Bp, 1983 
Süsü újabb kalandjai Meseregény Minerva Bp, 1983 
Pom Pom meséi mesék Móra Bp, 1983 
Pom Pom főz Szakácskönyv gyerekeknek Pannónia Filmstúdió Bp, 1985 
A nagy ho-ho-ho-horgász Meseregény Pannónia Filmstúdió Bp, 1985 
Az óriástüdejű levegőfújó Meseregény Pannónia Filmstúdió Bp, 1985 
Sebaj Tóbiás történetek  IPV Bp, 1985 
A legkisebb Ugrifüles Meseregény Móra Bp, 1985 
Pom Pom meghív uzsonnára Szakácskönyv gyerekeknek Pannónia Filmstúdió Bp, 1986 
Makk Marci Figuratív alakú mesekönyv IPV Bp, 1986 
Ugrifüles az illemtanár  Pannónia Filmstúdió Bp, 1986 
A lesből támadó ruhaszárító kötél Meseregény Móra Bp, 1987 
Pom Pom meghív vacsorára Szakácskönyv gyerekeknek Pannónia Filmstúdió Bp, 1986 
Kelekótya kandúrok Meseregény ILK Bp, 1987 
A nagy ho-ho-ho-horgászverseny Meseregény Pannónia Filmstúdió Bp, 1987 
Tóbiás virága Meseregény Kiadó nélkül 1987 
Órarugógerincű Felpattanó Meseregény Móra Bp, 1987 
Süsü és a sárkánylány Meseregény Minerva Bp, 1987 
Hapci-rakéta a Hókuszpókusz-szigetekre Meseregény  1987

Kép
 
Süsü csapdába esik Meseregény Minerva Bp, 1988 
Csalikukac csavarog Meseregény Pannónia Filmstúdió Bp, 1987 
A magányos szamovár Meseregény Móra Bp, 1988 
Vakkancs szétnéz Budapesten Meseregény Móra Bp, 1989 
Tappancs játszani szeretne Meseregény Juventus Bp, 1989 
Cillancs felfedezi a világot Meseregény Juventus Bp, 1989 
Brum Brum Brunó Meseregény Bembo Bp, 1989 
A nagy ho-ho-ho-horgász télen Képes mesekönyv Kossuth Bp, 1989 
A kelekótya kiskakas Meseregény Új Idő Bp, 1990 
Kalandozás Betűországban Meseregény Gordiusz Bp, 1990 
Sün Balázs Gyerekversek Polygon Bp, 1990 
A sínen ült egy fehér nyúl Verses képeskönyv, leporelló Szó-Kép Bp, 1992 
Csizmás Kandúr Leporelló Santos Bt. Bp, 1992 
A karácsonyfát meghoztuk Verses képeskönyv Szó-Kép Bp, 1993 
Mirr-Murr kalandjai Meseregény Móra Bp, 1995 
Dal a hóemberről Verses képeskönyv Tóth M. Bp, 1996 
Oriza-Triznyák Meseregény Magyar Könyvklub Bp, 1996 
Süni és barátai Meseregény Gesta Bp, 1998 
Mirr-Murr nyomoz Budapesten Meseregény Városháza Bp, 1998 
Süsüke, a sárkánygyerek Meseregény Gesta Bp, 1998 
Az én játékoskönyvem. 2. átdolg. kiadás  Korona Bp, 1998 
Pom Pom összes meséi Mesék Gesta Bp, 1999 
Süsüke újabb kalandjai Meseregény Gesta Bp, 2000

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#325 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 02. 22:49

Április 3.


Idézet

Székely Éva 1927

Kép

Sírni csak a vesztesnek szabad - ezt így tudtuk, ez így volt szokás addig, amíg meg nem tudtuk: "Sírni csak a győztesnek szabad". Az 1927-ben születetett Székely Éva a magyar úszósport örökérvényű, ragyogó csillagaként mindent tudott a versenyzésről, a küzdelemrôl, a szomorúságról és a boldogságról, de a legtöbbet talán a boldogság átadásáról tudott. Több mint 20 évig volt a magyar úszóválogatott nélkülözhetetlen, sikert sikerre halmozó tagja. 68 szoros magyar bajnok, Helsinkiben 200 mellen olimpiai bajnok, megszámlálható, és szinte megszámlálhatatlanul sok EB illetve világcsúcs-tartó. Székely Éva csodálatos tehetségű sportoló és csodálatos tehetségű ember, aki örökös bajnokként, gyógyszerészként és úszó mesteredzőként egyaránt bizonyította páratlan tehetségét.

In 1952, the definition of breaststroke was such that the arms had to move in parallel. Éva Székely was the first to use the butterfly stroke when she won the gold at Helsinki. By 1956, the definition had changed and the butterfly was a medal discipline of its own.
She was the wife of Gyarmati Dezsö. Their daughter Andrea won silver in backstroke and bronze in butterfly in '72, and then married Mihaly Hesz, gold in K1 in '68, silver in '64. Gyarmati and Szekely emigrated for a short while to the US, but returned to Hungary.

Kép

Ültem a Fedettuszoda lépcsőjén, néztem a túlsó parton trécselő társaságot és a tizenötévesek őszinteségével lógattam az orromat. Hát tessék, én is úszó volnék, vagy mi a kő, a Kerülettől már tízfilléres igazolványt is kaptam, a fürdőközönséggel is bejöhetek az uszodába, ez mégis csak valami... de ők odaát - Sárosiék - más nívó. Tátos Nándi, Szatmári Cérna, Vámos Adél, Székely Éva, Nádor Zsuzsi - egy magasabb osztály, ahová én úgysem léphetek be soha. Pár év múlva mégis beléphettem, kerülő úton. A part felől.

Csakhogy közben történt valami. A blazírt angolok múló kellemetlenségnek nevezték. Mi - őszintébb lelkek lévén - azt mondtuk: a második világháború. Az első felvonás - előjátéknak is nevezhetném - maga volt a legtisztább tragikomédia.

1941 júniusában Székely Éva és Vámos Adél felállt egy szigeti verseny rajtkövére. Az indítás előtti pillanatban a szövetség egyik funkcionáriusa odarohant a partra és lerángatta a két lányt a kövekről. Nem indulhatnak, nincs helyük a "megtisztított" magyar sportban. Vad vita kerekedett, a józanabb vezetők azzal érveltek, hogy a szóban forgó törvény végrehajtási utasítása még nem látott napvilágot. Éváék mégis indulhatnak. A szégyenteljes vita különös csattanóval végződött. A nyilasok lapja másnap hatalmas szalagcímmel közölte a hírt:
"Öt órszágos rekord az első zsidómentes úszóversenyen."
Óriási gúnykacaj támadt erre az egész országban. Az öt rekodot ugyanis Székely Éva és Vámos Adél úszta.
Aztán tovább sötétedett az égbolt. Éváékat négy teljes évre száműzték az úszósportból. Nemhogy versenyeken nem indulhattak, még csak az uszodába sem tehették be a lábukat. Sárosi Imre már akkor bebizonyította, hogy elpusztíthatatlan.
- Minden rosszban van valami jó - mondta. - Most legalább nyugodtan készülődhetünk. Nem kell mindig a jövőheti versenyre gondolnunk.
Éva tehát pillangózni tanult. Éjszakánként megszólalt a sziréna, repülőerődök szórtak bombákat a városra. A Margithidat felrobbantották, a hatalom megszállottjai sárga csillagokat varrattak ártatlan emberek ruhájára. És Székely Éva pillangózni tanult. Sárosi Imrét munkaszolgálatra hurcolták, hogy lapáttal védje a hazát. Éva két teljes esztendőn át egyedül úszott. Rózsaszín tábori lapokon érkezett az edzésterv. Az erdélyi havasokból, a Keleti Beszkidekből. Az úszósport történetének sosem volt tán különösebb, felemelőbb mozzanata. Vér, könny, sár, nyomor - és néhány gyűrött levelezőlapon részidők, terhelések, tervek, adatok, a reménység számjegyei.
"Olympia-moziba megyünk!" - írta Sárosi a levlap végére. Furcsa kód volt, szívbéli rejtjelezés, az oly távoli ötkarika irányában.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#326 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 04. 03:14

Április 4.

Idézet

Kőrösi Csoma Sándor   (1784-1842)

„Dicsősége abban áll, hogy régi tévedések sorából kiindulva új igazságok egészen más sorához jutott, hogy egy álmot kergetve valóságos eredményt ért el.”

Kép

Gyerekkorában szüleit faggatta, hogy honnan is származnak a székelyek, a magyarok. Szegénysorú szülei nem tudták volna taníttatni, de az erdélyi iskolák hagyományai ezt mégis lehetővé tették, hogy a tehetségesebb gyermekek tovább tanulhassanak. Ok voltak a "szolgadiákok" akik kipucolták a gazdag diákok csizmáit, fát vágtak a tanároknak, segítettek a konyhán, de tanulhattak. A kiválóan tanuló Kőrösi Csoma Sándor ott maradt tanárnak a nagyenyedi kollégiumban. 1815-ben a fiatal tudós ösztöndíjjal a híres német egyetemen Göttingában tanult tovább. Itt ismerkedett meg a keleti nyelvekkel melyek ismeretét tartotta legfontosabbnak a régi álma - a ősmagyarok egykori lakóhelyének felkutatásában.
1819-ben indult útnak egyedül gyalogszerrel, kevés pénzzel Törökországon, Iránon, Afganisztánon keresztül eljutott Tibet közelébe. Egy angol tudós - társa híva fel a figyelmét a tibeti nyelv tanulmányozásának fontosságára, enélkül nem tárhatja fel Belső-Ázsia múltjának történetét. A Himalája déli lejtőjén egy tibeti lámakolostorba költözött és itt két éven át tanulmányozta a vallási iratokat. 1930-tól a Kalkuttában székelő angol Bengáli Ázsiai Társaság vendége volt és az ők anyagi támogatásával készülhetett el 1834-ben két fő műve: a tibeti nyelvtan feldolgozása és a tibeti-angol szótár. Ezek a kötetek lettek egy új tudományág - a keleti nyelvészet - alapvető munkái.

Kép

A tibetisztika alapítójának, Kőrösi Csoma Sándornak (1784-1842) tibeti kéziratai és fanyomatai 1885-ben kerültek a Magyar Tudományos Akadémiára életrajzírójának, Duka Tivadarnak köszönhetően. Csoma 1839-ben ajándékozta ezeket a műveket S. C. Malannak, a Bengáli Ázsiai Társaság akkori titkárának, aki Duka kérésére annotálta, majd megküldte a 40 tételből álló Csoma-könyvtárat az Akadémiának. 1933-ban Ligeti Lajos ismertette először ezt az anyagot a Tou'ng Pao című folyóiratban megjelent cikkében, kifejtve, hogy a 40 tétel valójában 36 könyvet jelöl. 1942-ben Nagy Lajos Gyula, a gyűjtemény első katalógusának készítője ehhez még két tételt sorolt. Terjék József, a tibeti kéziratok akkori kurátora, 1976-ban megjelent Kőrösi Csoma dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben című munkájában részletes elemzést ad a művekről. Formai alapon két részre osztja a kis gyűjteményt: a legfontosabbak az ún. Alexander-könyvek, amelyeket tudós lámák írtak Csoma kérdéseire válaszolva, a többi vásárlás illetve másoltatás útján jutott birtokába. Tematikailag a Csoma-könyvtár darabjai tibeti nyelvészeti, irodalomelméleti, csillagászati és történelmi művek, amelyek feltehetően Kőrösi Csoma Sándor tibetisztikai munkásságának utolsó területeit reprezentálják. Ez a hagyaték még kiegészült Duka Tivadar Csomára vonatkozó gazdag gyűjteményével és tibetisztikai témájú könyveivel. A kis Csoma-gyűjtemény képezi az alapját a Keleti Gyűjtemény mára legnagyobb számú, mintegy 3,000 tételből álló tibeti kézirat és fanyomat gyűjteményének.

Kép

"Jókai regényének Barkó Páljában, a tíz nyelvet beszélő orientalista, önérzetes, aszkétikus természetű, ősrokonokat kereső, egy időre a világ szeme elől eltűnt és életét a Himalája alatt befejező regényhősben nem nehéz tudományosságunk büszkeségére, Kőrösi Csoma Sándorra ismernünk." (Csetri Elek)

Kép

„Egy szegény árva magyar,
pénz és taps nélkül,
de elszánt, kitartó
hazafiságtól lelkesítve
-KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR-
bölcsőjét kereste a magyarnak
és végre összeroskadt
fáradalmai alatt.
Távol a hazától alussza örök álmát,
de él minden jobb magyarnak lelkében."

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#327 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 07. 15:15

Április 5.

Idézet

Örkény István   (Bp. 1912. ápr.5. - Bp. 1979. jún.24.): író.

Kép

Jómódú polgárcsalád fia. 1930-ban a bp-i piarista gimnáziumban érettségizett, és beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével, 1938-ban Londonba utazott; 1939-ben Párizsban alkalmi munkákból élt, 1940-ben hazatért, ismét beiratkozott a műegyetemre, 1941-ben kapott diplomát. A háború előtt leszolgálta katonaévét és zászlósként szerelt le. Amikor kitört a háború és őt is behívták, természetesen tiszti egyenruhájában jelentkezett. És azonnal szembetalálkozott a személyes megaláztatással. Szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy az áhítatosan katolikusnak nevelt író-vegyész-zászlós zsidószármazású, munkaszolgálatosnak hívták be. Tiszti egyenruháját azonnal megalázó szidalmak, gúnyolódások, sőt ütlegek közt kellett levetnie, és azonnal el is indították ócska zsávolyöltözékben egy munkaszolgálatos században gyalog keletre a Don felé. Ez 1942 tavaszán volt. Voronyezs környékén érte az összeomlás, a tömeghalál. 1943. január 12-én éjszaka, amikor addig ismeretlen, rémítő hangjukkal a "Sztálin-orgoná"-nak elnevezett sorozatvetők először megszólaltak, mínusz 47 fokos hideg volt. A Második Hadsereg java része ottveszett, az élve menekülők túlnyomó többsége a visszavonulás 2700 kilométeres viszontagságai közben pusztult el. Örkény sebesülten fogságba esett. Átélte a hadifogság legkülönbözőbb változatait. Közel három év után, 1946 decemberében érkezett haza. A végső esztendőben már írni is volt lehetősége. Egyéb kéziratok mellett magával hozta A lágerek népe kéziratát: tanúság és tanulság, személyes vallomás és hiteles szociográfia a Voronyezst átélő magyar népről. Ez hamarosan meg is jelent, és hasonlóképpen kis könyv alakban napvilágot látott a máris történelmi drámának olvasható Voronyezs című színjáték is. - Ebben az időben halomszámra írtak riportokat, emlékiratokat, statisztikákat, vádbeszédeket a tűzvonalról, a lágerekről, a szörnyűségekről. Legtöbbjük silány ponyva, fércmű, borzalmak felsorolása. Sokan kapkodták ezeket, újságok írtak róluk. És amikor végre Örkény műveiben művészi színvonalon, hitelesen, maradandó irodalmi értékkel megszólalt a közös tragédia valósága - csaknem némaság fogadta. Az emberek nagy része valójában nem is akarta tudomásul venni, ami valóban történt. A hivatalos vélemény nem kívánta hangoztatni azt a mindenkitől tudott tényt, hogy mi a szovjet nép és a szovjet hadsereg ellen harcoltunk, meg azt, hogy a szovjet hadifogság nem volt kellemes üdülés. Szó sincs róla, eltűrték, hogy egy író a sok selejt közt egy valódi dokumentumértékű, művészi színvonalú könyvet írt erről, de a kijáró elismerést a "fordulat éve" felé haladó kultúrpolitika nem adhatta meg a szerzőnek. Elvárták tőle, hogy ha ilyen jól tud írni, akkor írjon hivatalos "tématervek" szerinti "szocialista realista" regényt, vagyis olyat, amit rövid esztendőkkel később "sematikus" jelzővel bélyegeztek meg ugyanazok, akik előbb elvárták. Örkény pedig, megélve a kor szenvedéseit, nagyon szeretett volna igazi, hívő, pártfegyelmet betartó kommunista lenni. És mivel jól értett az írás mesterségéhez, tehát egymás után írt néhány olyan művet, amilyet elvártak tőle. Nagyon rossz, ostoba, ráadásul unalmas regényeket épített fel (Házastársak stb.). Ezeket pedig a sajtó ünnepelve üdvözölte, az olvasók vásárolták is, mert jó kommunistának tűnt, aki ilyesmit tartott könyvespolcának első sorában. Örkény egy pillanatig a "szoc.-reál" vezető írói közt szerepelt.
Persze ezt maga sem bírta megszakítás nélkül. És gyanútlanul írt egy nagyon ártatlan, de kétségtelen erotikus tartalmú novellát, a Lila tintát. Tulajdonképpen bele is illett volna a politikai vonalba, hiszen a polgári világ halódásáról szólt. De igazi író lévén nem tudta megállni, és alakjai élő jellemekké, érzéseik és magatartásuk valódi erotikává sikerült. És mintha leszakadt volna az égbolt, maga a kultúrpolitika diktátora, Révai József bélyegezte meg pártgyűlésen, mint a dekadens polgári ízlés támadását a szocializmus ellen. Erre az egész sajtó ráuszult Örkényre, mintha a sematikus művek után váratlanul kiderült volna, hogy ő az ellenség. Persze ez az igazán abszurd fordulat ráébresztette, mennyire mást várt a szocializmustól és eszméjétől. A közeledő 1956 természetes módon találta a forradalmat előkészítő és képviselő írók - Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán és a többiek - körében. De természete folytán eléggé passzív volt. Ellene nem folyt bűnvádi eljárás, de amikor a többiek börtönbe kerültek, ő kiátkozott, eltiltott, kirekesztett lett. Fordíthatott, gyógyszertári vegyész lehetett, de egyetlen sora sem jelenhetett meg. Egy jó évtizedig a neve sem fordult elő az irodalom köreiben. Persze írhatott az íróasztalnak a majdani megjelenés reményében. Még dramaturgiai tanácsadó is lehetett különböző színházakban. Így, titokban épült fel néhány olyan elbeszélése, amelyből idővel a világsikerű drámák lettek, néhány eleve drámának gondolt mű vázlata, amely idővel úgyszintén megvalósult, mint színházi siker. És a hatvanas évek derekán, amikor az a "lágyuló" diktatúra mégis olyan új hangot keresett, amely látványosan elszakad a máris rossz emlékű sematizmustól - egyszerre kiderült, hogy Örkény abszurdnak mondott, valójában groteszk, tragikomikus életlátása a keresett és megtalált újdonság. A legfanyarabb abszurditás is eltűri a happy endet. Ez történt Örkénnyel. A Tóték már kisregény korában is az önkénynek és a kiszolgáltatott kisemberek életének paródiája, de színpadi formában minden komorsága ellenére fergeteges komédia lett. Majd a Macskajáték az idős emberek szerelemért küzdő kései vágyait mutatja be olyan egyszerre szatirikusan és megértő érzelmességgel, hogy magántörténetével még nagyobb világsikert keltett, mint a Tóték politikaparódiája. Örkény tulajdonképpen visszatért, de sokkal magasabb művészi formában ahhoz, amit ifjan a Tengertánc őrült-történetével kezdett. És maradt még annyi ideje, hogy megírja az életveszélyes élet képtelen komédiáját, a Pisti a vérzivatarban-t és legvégül, mintegy csúcspontját a bizarrságnak, groteszkségnek és abszurditásnak: a Rózsakiállítás című kisregényt arról, hogy milyen mulatságos egy temetés. Lehetséges, hogy ezután gúnyos mosollyal az ajkán fogadta a halált.

Örkény István : Tudnivalók, közlekedési korlátozások
a február 1-jei eseményekkel kapcsolatban


Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik.
A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül.
Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat - az esetleges beomlás veszélye miatt - délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet hídon közlekedik.
A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé.
Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még terhes anyák és újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek.
Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#328 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 07. 15:24

Április 6.

Idézet

Klapka György  (1820-1892)

Kép

Az 1848-49-es szabadságharc dicső, a magyar nemzet köztudatában örökre népszerű alakja volt és marad Klapka György. Neve úgy él a magyarság lelkében, mint a legendás végvári hősök - Dobó István, Zrínyi Miklós - méltó utódja. Világosnál már rég lebukott a zászló, amikor még hetek múltán is, magyar trikolórt lengetett a szél a komáromi vár fokán. „ Mi valánk- írja Klapka - kik utólsóul tartottuk fel a szabadság zászlaját a kontinensen, s én személyesen a legutolsó, ki azt a zászlót védelmeztem."
Klapka György 1820. áprílis 7-én született Temesvárott, ahol apja polgármester volt. Az ifjú György katonai pályára lépett. Mint kiváló tüzértiszt, 1842-ben a bécsi magyar testőrséghez kerül, ahol öt esztendőt töltött. 1847-ben főhadnagyi rangban a 12. határőr ezredhez vezénylik. 1848 tavaszán - a forradalom - hatására önként jelentkezik honvédségi szolgálatra, ahol századosi rangot kapott. Ez esztendő szeptemberében gróf Battyhány Lajos miniszterelnök Komárnomba vezényli, a helyőrség eskütétele után őrnaggyá léptették elő. 1849. január 7-én Kossuth kéreti magához és kinevezi a felső - tiszai hadtest parancsnokává, s egyúttal erzedesi rangot kapott. A sikeres tavaszi hadjárat során, az isaszegi győzelem után, 1849. április 6-án tábornokká nevezik ki. Mint hadtestparancsnok vesz részt Komárom felszabadításában április 22-én. Majd még e hónap 26-án, ő vezényli az első komáromi ütközetet, a Duna partjának elfoglalását.
1849 májusában Debrecenben tagja a Szemere-kormánynak, mint hadügyminiszter (Görgey helyett). Május 28-án nevezik ki Komárom parancsnokává. Még három csatát vívott ezért a városért: 1849. július 2., július 11., augusztus 3. Október 4 - én adja fel Komárom várát, biztosítva a 30 ezres sereg szabad elvonulását. (Menlevél)
1867-ig nyugaton szervezi a magyar ellenállást a Nemzeti Direktórium tagjaként; Kossuth és Teleky László társaságában. A kiegyezés után hazajött és tagja lett a magyar országgyűlésnek. 1892. május 7-én halt meg Budapesten. Sírja felett 30 ezren énekelték a Klapka indulót, melyet itt Komáromban szerzett Egressy Béni, az ő tiszteletére. Klapka Budapesten van eltemetve, de mégis komáromi földben nyugszik, mert Tuba János koporsójára szórta annak a városnak a földjét, melyért négy véres csatát vívott.

Egy tábornok bankár Konstantinápolyban
A morva eredetű, megnemesített temesvári polgárcsaládból származó Klapka György még nem töltötte be harmincadik életévét, amikor a nép ajkán már elhíresült katonai dicsősége. Érthető, hogy a keserű leveretés után a magyar politikai emigráció élén szerette volna folytatni szabadságharcos küldetését. A Banque Générale de Suisse munkatársaként szilárd polgári egzisztenciával és egyben kellő mozgásképességgel rendelkező tábornok először 1853-ban, az Oroszország és Törökország között kirobbant krími háború hírére utazott Konstantinápolyba, hogy felajánlja szolgálatait a török kormánynak. Lépése teljes összhangban állt azzal az általános feltételezéssel, hogy Ausztria – az 1849-es segítség fejében – a cári Oroszország mellett lép hadba, és így nagyhatalmi érdekké válik, hogy a magyar emigráció újra forradalmasítva Magyarországot lekösse az osztrák katonai erőt. Ezt a veszélyt a bécsi diplomácia is felismerte, így közvetve a magyar emigráció keleti mozgósítása is hozzájárult ahhoz, hogy Ausztria végül cserbenhagyta Oroszországot. I. Miklós cár csalódottságában állítólag az egyik lakájának adta az asztalán álló Ferenc József-szobrot. A ha csak formálisan is, de szövetségessé váló osztrákok kímélése miatt nem lehetett Klapka tábornok sem a dunai török front, sem a kaukázusi seregek főparancsnoka.
A súlyos csalódás ellenére a törökországi tartózkodás mégsem volt haszontalan. Klapka közelebbi viszonyba került a liberális román politikusokkal, megismerte véleményüket a különböző konföderációs elképzelésekről, és mindinkább úgy találta, hogy a tervezett felszabadító háború első céljának Erdélyt kell tekinteni, ehhez pedig a legjobb operációs bázis a román fejedelemségekben állítható fel.
Visszatérve Svájcba, az ötvenes években a tábornok-bankár további rendkívül értékes kapcsolatokra tett szert. James Fazy, a svájci államtanács elnöke (egyben bankbéli kollégája és közeli barátja) révén bekerült a párizsi Credit Mobilier vezetőjének, Alexander Bixiónak a szalonjába. Innen két irányba is tovább mehetett. Az egyik út Jérome Napoléonnak, a „vörös herceg”-nek, a francia császár unokaöccsének palotájába vitt, ahol más emigráns vezetőkkel együtt már a hatvanas évek francia politikájának terveit formálták. A másik irány délre vezetett, Torinóba, a zseniális piemonti miniszterelnök, Camillo Benso di Cavour gróf dolgozószobájába.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#329 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 07. 15:34

Április 7.

Idézet

Justus Pál (Pécs, 1905. ápr. 7. - Temesvár, 1965. dec. 28.): társadalomtudományi író, költő, műfordító.

Bolognában és Párizsban végezte bölcsészeti tanulmányait 1924-1927-ben. 1944-ig Bp.-en bank-, ill. magántisztviselő volt. 1944-ben Borba deportálták. 1945 után az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus c. lap szerk.-je, majd ogy.-i képviselő. 1949-ben koholt vádak alapján bebörtönözték. 1955 végén szabadult, akkor rehabilitálták. Haláláig a Corvina Könyvkiadó felelős szerk.-je volt.

Idézet

Fenyő László: AZ UTAK ÉNEKE
Justus Pál versei
A fiatal költő mindegyik verse alatt évszám jelzi: mikor íródott - bizonyára azzal az igénnyel, hogy az olvasó nyomon követhesse költői fejlődésének vonalát. Ha már most csakugyan keresni kezdjük - az évszámok vezette úton - e háromíves füzet fejlődésvonalát, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy az évszámok nem segítik, de zagyválják az összbenyomást. Fejlődésvonalról pedig - dátummal vagy anélkül - nem is beszélhetünk - csak a szinte versről versre való ingadozások hullámvonaláról. Justusnál mindig kimutatható, hogy melyik az a személyhez tapadt költői ideál, amelynek láthatatlan vagy látható lebegése verseit vezeti; az 1927-ből való «Az utak éneke»-ciklus első verseiben például Rilke ez a költői ideál, főkép a Stundenbuch hangját próbálja: «isten is egy út. A legegyszerűbbik.» stb. és napjait nevezi vak madaraknak, ami kevésbé meglepő és kevésbé szemléletes is, mint Rilkénél: Deine Hände, wie blinde Vögel
S mint amikor a sétáló gyanútlan, csupazöld erdei útján hirtelen egy meredek szélére ér: ilyen hirtelenséggel zuhan az olvasó Rilkéből - Kassákba. A pontos rendben tartott, nagyobbrészt rímes strófákat szeszélyes hézagokkal tarkított hosszú sorok váltják fel, interpunkció nélkül, ötletszerű sormetszetezéssel, képek jönnek és mennek és sisteregnek, mint a rakéták és elpukkannak, mint a rakéták és nem marad semmi a tetszetős szódrapériák mögött és az egész vers szaga, mint a megpörkölt művirágé. - A világosság «kivirágzik» itt, többször egymásután, de «kivirágzik» a költő szavainak tisztasága is, a világosság több versben visszatérőleg «könyörtelen», mintha a jelző patent volna. S mialatt az ember olvassa és Kassákra gondol: (aki persze ennek a stílusának legjobb verseiben mindezt keményebben, önkonomikusabban és meggyőzőbben csinálta), felötlik itt-ott az «új költészet» egy-egy másodrangúbb csillaga is és helyet kér a sorokban.
Fentiekből könnyű volna következtetésképpen kimondani, hogy Justus Pál epigon - ha - húszegynéhány éves fiatalemberről lévén szó - ez a kimondás nem volna megfontolandó. Justus korában Ady is még epigon volt, sőt Justus versei átlagban nívósabbak, mint Ady epigon-lírája. Ámbár. Éppen ez a bizonyos nívó kelt gyanút... Mert az elhanyagolt televényen még minden megteremhet, de a szíkföld, mégoly ápolt, szíkföld marad.
Meg kell említenem, hogy a füzetben két oly verset is találtam, és pedig a legújabbak közül, amelyek mindazonáltal indokolttá teszik, hogy az epigon cím és jelleget egyelőre várakozási állományba helyezzük: «A csillagok ellen» és főkép «A távozó utána», mely utóbbiban kollektív általánosságok, iskolás «új költészet» helyett mindössze személyes élményt ad a költő.
Személyes élményt, Justus Pál!


Idézet

A VERBÁLIS ÉS KÉPI ÖSSZETEVŐBŐL FELÉPÍTETT KOMMUNIKÁTUMOK TIPOLÓGIÁJÁHOZ
PETŐFI S. JÁNOS


2.1.1. Adva van egy verbális vehikulum. Egy képi reprezentáció alkotója azt interpretálja, és egy olyan [‘Kp-vb’ típusú] képi-verbális vehikulumot hoz létre, amelynek képiségét a kiindulásul adott vehikulum verbális matériájából formálja meg. A létrehozott vehikulum két komponense egymástól elválaszthatatlan, ennek következtében azok befogadása csak egyidejűleg történhet.
E típust képviselik például azok a képversek, amelyeket alkotójuk egy tradicionális vers anyagából hozott létre. Lásd például néhány Shakespeare-szonett képverssé transzformált változatát a „William Shakespeare Szonettek Justus Pál fordításában” című kötetben. (A verbális komponens ezekben a változatokban ugyan elválasztható lenne a képitől, de az elválasztás után mindkét komponens teljes mértékben elvesztené funkcióját.)

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#330 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 08. 10:16

Április 8.

Idézet

Antall József (1932-1993)

Kép

Antall József, młodszy (1932-1993), syn Józsefa st., węgierski polityk, historyk, archiwista, bibliofil i muzeolog. Uczestnik rewolucji węgierskiej 1956, aresztowany wiosną 1957. 1989 brał udział w pracach węgierskiego Okrągłego Stołu. 1987 jeden z założycieli, a od 1989 przewodniczący Węgierskiego Forum Demokratycznego (MDF). Od 1990 premier, bezskutecznie próbował rozwiązać problemy bezrobocia oraz zapobiec spadkowi produkcji.

Idézet

- Február 1-jén, a szenátus külügyi bizottságában, ahol Baker külügyminisztert hallgatták meg, Antall József is jelen volt. Úgy mutatták be önt, mint aki a márciusi választások után a legesélyesebb a magyar miniszterelnöki tisztségre. Ezt kovetoen a jövendo Magyarország egyik vezetojeként fogadták önt, vagy pedig csupán az egyik magyar ellenzéki párt vezetojeként?

ANTALL JÓZSEF: Ezt nem én tudom megítélni, legalábbis nem lenne ildomos, hogy én ítéljem meg. Azt azonban nyugodtan elmondhatom, hogy mindenhol megkülönböztetett udvariassággal és érdeklodéssel kezeltek bennünket. A Magyar Demokrata Fórum elnökeként tárgyaltak velem, de azt szinte minden tárgyaláson megjegyezték, hogy a jövendo kormány vezetoi posztja várományosának, a majdani kormányzás részesének tekintenek. Ez természetesen nem kényelmes szerep. És felelosséget is ró az emberre, hiszen hónapokkal a választások elott ilyen kérdésre egyértelmu válasz, természetesen, nem adható. Sot, személy szerinti elhatározást sem lehet még ilyenkor közölni. Én tehát mind politikai, mind emberi okokból nem tehetek mást, mint hogy elhárítom ezt a kérdést.


Dr. Antall József

SEMMELWEIS IGNÁC ÉLETÚTJA 1818-1865
THE POSITION OF MEDICAL HISTORICAL SCHOLARSHIP IN HUNGARY
AZ ORVOSTÖRTÉNELEM HELYZETE MAGYARORSZÁGON

Idézet

Kép

Ez a könyv tulajdonképpen már 1990 nyarán készen volt. A szerző lezárta a kéziratot, Göncz Árpád megírta az előszót, a Zrínyi Katonai Könyvkiadó pedig már a nyomólemezeket is elkészítette, a kötet azonban a hirtelen felizzott politikai légkörben mégsem jelent meg.


Sajnálhatjuk, mert ez a könyv lehetett volna az első igazi Antall-portré, Antall József politikai nézeteinek első hiteles összefoglalója. És persze mérce is lehetett volna, a politikai kultúra, a politikai beszédmód mércéje. Föltételezhetjük ugyanis, hogy hatására a magukra valamit is adó politikusok, újságírók civakodás helyett inkább politikai párbeszédet folytattak volna.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#331 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 08. 23:03

Április 9.

Idézet

Victor Vasarely (1908 Pécs - 1997 Paris)

Kép

Vásárhelyi Győző 1908-ban született Pécsett. Budapesten orvostudományi egyetemre járt, majd 1928-29-ben a "budapesti Bauhaus"-ban, az úgynevezett Atelierben festészetet tanult. 1930-ban Párizsba költözött. 1947-től alakította ki újszerű, absztrakt-geometrikus stílusát, és Victor Vasarely néven az op-art megteremtőjeként vált világhírűvé.

Kép

A Káptalan utcában található a Vasarely Múzeum is. A múzeum különlegessége, hogy ebben az épületben született Vásárhelyi Győző, azaz Victor Vasarely, az op-art, vagyis az absztrakt geometria világhírű atyja. A művész több elismert alkotását tekinthetik meg eredetiben a nézők.

Kép

Kétség kívül a XX. századi képzőművészet egyik legnagyobb, legjelentősebb hatású művészegyénisége. Az Op Art mint művészeti és modern filozófiai rendszerből kiindulva, építkezve számos követője és rajongója volt Vasarelynek. Művészetében a szín és a forma azonos minőség, e kettő együtt az a plasztikai egység, amelyből Vasarely művészete felépült.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#332 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 10. 07:20

Április 10.

Idézet

Joseph Pulitzer  (1847-1911)

Kép

The first syllable of the family name is pronounced "pull," not "pewl." Weaver, Paul H. News and the Culture of Lying. New York: The Free Press, 1994. 34.

Joseph Pulitzer, the son of a grain dealer, was born in Makó, in the Austro-Hungarian Empire in April, 1847. He emigrated to the United States in 1864 and settled in St. Louis. He worked as a mule tender, waiter and hack driver before studying English at the Mercantile Library. In 1868 Pulitzer was recruited by Carl Schurz for his German-language daily, the Westliche Post.

Pulitzer joined the Republican Party and was elected to the Missouri State Assembly. In 1872 he, like many Radical Republicans, supported Horace Greeley against Ulysses S. Grant, the official Republican candidate. Despite the efforts of Pulitzer and Carl Schurz in Missouri, Grant won the presidential election by 286 electoral votes to 66.

In 1872 Pulitzer was able to purchase the St. Louis Post for $3,000. This venture was a success and six years later was able to buy the St. Louis Dispatch for $2,700. He combined the two newspapers and launched crusades against government corruption, lotteries, gambling, and tax fraud.

By 1883 Pulitzer was a wealthy man and was able to purchase the New York World for $346,000. The newspaper, which had been losing $40,000 a year, was turned into a journal that concentrated on human-interest stories, scandal and sensational material. Pulitzer also promised to use the paper to "expose all fraud and sham, fight all public evils and abuses, and to battle for the people with earnest sincerity".

Kép

The Pulitzer Prizes, originally endowed with a gift of $500,000 from Joseph Pulitzer, are highly esteemed and have been awarded since 1917. However, it took years before they made a significant impact on the public. In the journalism the Prizes were awarded in the 1920s for exposing the practices of the Ku Klux Klan, revealing the dehumanizing prison conditions and exploring the problems of labor during a national coal strike. The novel prize was to be given only to a work 'which shall best present the whole atmosphere of American life, and the highest standard of American manners and manhood'. The wording has been since changed from 'whole atmosphere' to 'wholesome atmosphere'. In 1921 the advisory board unanimously turned down Sinclair Lewis' Main Street, recommended by the jury, and chose instead Edith Wharton's The Age of Innocence. - The awards in letters are for fiction, drama, U.S. history, biography or autobiography, verse and nonfiction not covered by another category. The prizes are awarded annually by Columbia University, New York City. The novel award, which was changed to an award in fiction in 1948, has proved to be the most controversial.

Kép

Joseph Pulitzer (1847-1911), akit a modern amerikai sajtó atyjaként tartanak számon, végrendeletében kétmillió dollárt hagyományozott a híres New-York-i Columbia Egyetemre, azzal a kikötéssel, hogy az összegből létrehozzák az egyetem újságíró fakultását. A pénz egy részét – félmillió dollárt – pedig a róla elnevezett díj alaptőkéjébe kell fektetniük. Az alapítványtevőnek az volt a kívánsága, hogy először nyíljon meg és működjön eredményesen az újságírás tanszék, s csak azután kezdjék kiosztani a díjakat.

Így is történt. A Columbia University Graduate School of Journalism 1912-ben nyitotta meg kapuit, a díjat pedig először 1917-ben ítélték oda. A díjkiosztó minden májusban az amerikai szellemi élet egyik legfontosabb eseménye, pedig sosem jár nagy ceremóniával. Évekig csak odatelefonáltak a Columbiáról egy-egy szerkesztőségbe és közölték az újsággal, hogy ez és ez a munkatársa Pulitzer-díjat kapott ezért és ezért az anyagáért. A díjat pedig utólag postázták. De még ma sem tartanak ünnepi szónoklatokat: az illető csupán kezet szorít az egyetem rektorával.

A Pulitzer-díj kezelője maga az újságíróiskola. A díj odaítéléséről az egyetem kuratóriuma dönt. A zsűriben részt venni nagy megtiszteltetés, nem díjazzák semmivel. Az alapító végakaratát egyvalamiben nem hajtotta végre aggályosan az amerikai újságíró-társadalom: a zsűriben csak újságírók szavazhatnak.. S hiába alapkövetelmény a szakmai tekintély és a feddhetetlenség: a krónikások följegyezték, hogy 25 évig, amíg Kent Cooper az Associated Press hírügynökségtől ott ült a zsűriben, addig a rivális United Press egyetlen Pulitzert sem nyert. Az AP viszont tizennégyet.

Kezdetben nem volt túl nagy az érdeklődés: 1917-ben mindössze 19 pályázatot kellett elbírálniuk. Mostanában sok százat néz át az előzsűri, és több tucatból választ maga a díjkiosztó testület.

Nehezen hihető, de a Pulitzer-díj presztízsdíj, az erkölcsi és szakmai elismerésen kívül pénz nem sok jut a nyerteseknek. Csak a nyolcvanas évek második felében emelték föl a díjjal járó összeget ezer dollárról háromezer dollárra. A kitüntettek ezen kívül legfeljebb fizetésemelést vagy óraszámcsökkentést kapnak a munkahelyükön.

A díjat 14 kategóriában osztják ki: nyolcat a sajtó, ötöt a szépirodalom és egyet a zene területén. Az újságírók közül nemcsak riporter és vezércikkíró, hanem fotóriporter és karikaturista is lehet díjazott. Külön kategóriája van az országos és a helyi ügyek – szakmailag kiváló és a közérdeket szolgáló – tárgyalásának: a The Washington Post a Watergate-botrány leleplezéséért éppúgy Pulitzer-díjat kapott, mint a Lexington Herald-Lader a helybéli kosárlabdacsapat bundaügyeinek felderítéséért. Az irodalmi díjak amerikai szerzők amerikai tárgyú műveit jutalmazzák, a zeneművészeti Pulitzer is csak amerikai komponisták eredeti alkotásaiért adható. A díjazottak között a szakma olyan kiválóságai szerepelnek, mint Walter Lippman, Harrison Salisbury, James Reston (a sajtóban), illetve Hemingway, Steinbeck, Tennessee Williams és William Faulkner (a szépirodalomban). Az amerikai irodalom olyan nagyságai, mint Dreiser, Scott Fitgerald, Dos Passos vagy Saul Bellow azonban lemaradtak a listáról. Sinclair Lewis pedig nem volt hajlandó átvenni a díjat.

Visszaadni is csak egyvalaki kényszerült: 1981-ben a The Washington Post újságírónője Janet Cooke, mert bebizonyosodott, hogy hatásos riportsorozatának főszereplőjét, egy kábítószerfüggő kisfiút ő találta ki.

Ez azonban a kivétel, amely erősíti a szabályt. A Pulitzer-díj máig őrzi nemcsak szakmai, de erkölcsi presztízsét is, hűen alapítója szelleméhez. Pulitzer József egyik sokat hangoztatott jelmondata szerint ugyanis „a világon a legnagyobb morális hajtóerő a nyilvánosság”.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#333 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 11. 06:36

Április 11.

Idézet

József Attila  (1905-1937)

1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám - néhai József Áron - három esztendos koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédo Liga Öcsödre adott neveloszülokhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek - disznópásztorkodtam. Hét esztendos koromban anyám - néhai Pocze Borbála - visszahozott Budapestre s beiratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két novéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltol estig s én szüloi felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön neveloszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntoen hatott ettol kezdve minden törekvésemre, végso soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit o maga gondol, hogy Attilának hívják.

      Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek elott való álldogálásokból, - volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem elott várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorrakerültem volna, jelentették ki az orrom elott, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen futenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élo gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb. 1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédo Ligánál - így rövid idore Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre újságot árultam, bélyegekkel, majd kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke kávéházban. Közben - öt elemi elvégzése után - polgári iskolába jártam.

      1919 karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most elhunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevu vontatógozösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz. Itt csak két hetet töltöttem, hiszen görög keleti vagyok és nem katolikus.

      Innen Makóra kerültem, a Demke internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezohegyesen. A gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen valójában sem akkor, sem elozoleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senkisem. Már megjelentek elso verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.

      A VI. osztály elvégzése után ott hagytam a gimnáziumot meg az internátust, mert elhagyatottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat: nem tanultam, mert a tanárok magyarázata után is tudtam a leckét, hiszen errol jeles bizonyítványom is tanúskodott. Kukoricacsosznek, mezei napszámosnak mentem Kiszomborra és házitanítónak szegodtem el. Két kedves tanárom kérésére mégis elhatároztam, hogy érettségizem. A VII. és a VIII. osztályból összevont vizsgát tettem s így egy évvel elobb végeztem, mint volt osztálytársaim. Tanulásra azonban mindössze három hónap állt rendelkezésemre s így történt, hogy a hetedikbol tiszta jó, a nyolcadikból pedig tiszta elégséges osztályzatot kaptam. Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és történelembol kaptam elégségest. Ekkor már egy versemért Istenkáromlás miatt pörbefogtak. A Kúria fölmentett.

      Ezután egy ideig könyvügynök voltam itt Budapesten, majd az infláció idején hivatalnokoskodtam a Mauthner féle magánbankházban. A Hintz-rendszer bevezetése után itt a könyveloségbe osztottak be s nem sokkal utóbb idosebb kollégáim bosszúságára engem bíztak meg annak ellenorzésével, hogy kasszanapkor milyen értékek adhatók ki. Iparkodásomat itt egy kissé kikezdte az, hogy saját munkámon kivül önnön dolgaik egy részét is nyakamba varrták idosebb kollégáim, kik nem mulasztották el különben sem, hogy bosszúságot okozzanak nekem a lapokban megjeleno verseim miatt. "Ilyen idos koromban én is írtam verseket" - mondogatta mindegyikük. A bankház késobb megbukott.

      Elhatároztam, hogy végképpen író leszek és szert teszek olyan polgári foglalkozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar-francia-filozófiai szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából kollokváltam kitunoen. Napokat nem ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat. Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetbol kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú elott - ma is tudom a nevüket, ok már tanárok - kijelentette, hogy belolem, míg o megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert "olyan emberre - úgymond - ki ilyen verseket ír" s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, "nem bízhatjuk a jövo generáció nevelését". Sokszor emlegetik a sors iróniáját s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben "a kései korok számára", Ignotus pedig "lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta" ezt a "gyönyöruszép" verset, ahogy a Nyugatba írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.

      A következo évben - húsz éves voltam ekkor - Bécsbe mentem, beiratkoztam az egyetemre s abból éltem, hogy a Rathaus Keller bejáratánál újságot árultam és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit takarítottam. Lábán Antal igazgató, mikor tudomást szerzett rólam, ezt megszüntette, ebédet adott a Collegium Hungaricumban s tanítványokhoz juttatott: Hajdu Zoltánnak, az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának két fiát tanítottam. Bécsbol - egy szörnyu nyomortanyáról, ahol négy hónapig lepedom sem volt - egyenesen a Hatvany Kastélyba kerültem vendégnek, Hatvanba, majd a ház asszonya, Hirsch Albertné ellátott útiköltséggel és a nyár végeztével Párizsba utaztam. Itt beiratkoztam a Sorbonnera. A nyarat a délfranciaországi tengerparton töltöttem egy halászfaluban.

      Ezután Pestre jöttem. Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Tanári vizsgát mégsem tettem, mert - Horger Antal fenyegetésére gondolva - azt hittem, úgysem kapnék állást. Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar-francia levelezonek alkalmazott, megalakulásakor, - referenciával azt hiszem szívesen szolgál Kóródi Sándor úr, volt vezérigazgatóm. Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki - az OTI elobb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt neuraszténia gravisszal. Hivatalomtól megváltam, beláttam, hogy nem lehetek tehertétel egy fiatal intézmény nyakán. Ezóta írásaimból élek. Szerkesztoje vagyok a SZÉP SZÓ c. irodalmi és kritikai lapnak. Magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt gépíró vagyok. Tudtam gyorsírni is, - egy havi gyakorlattal ezt a tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.


Kép

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#334 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 11. 22:58

Április 12.

Idézet

Rómer Flóris (1815, Pozsony - 1889, Nagyvárad)

Kép

Régész, művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (I. 1860, r. 1871). 1830-ban a Benedek-rendbe lépett, bölcsészeti doktor lett. 1839-től a győri gimnáziumban a magyar és latin nyelv, utóbb a természetrajz tanára. 1842-től a győri bölcsészeti tanfolyamon a bencés növendékek természettudományos képzését vezette. 1845-től Pozsonyban a felső iskola természetrajztanára. A szabadságharc alatt kapitányi rangot szerzett. A Bach-korszakban 8 évi börtönre ítélték.

1854-ben kiszabadult, majd több helyen tanított és volt nevelő. 1861-ben Pestre költözött, kivált a bencések kötelékéből, előbb a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárnoka, 1862-től gimnázium igazgató, 1868-ban az egyetemen az archaeologia tanára lett. 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre. 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki. 1861-68 között Ráth Károllyal együtt szerkeszti a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket. 1868-72 között az Archaeológiai Értesítőt, 1864-73 között az Archaeológiai Közleményeket szerkeszti. Rómer érdeme, hogy az ősrégészek és antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát 1876-ban Budapesten tartották meg.

Kép
[ Kattints ide a teljes méretű képhez ]

Kiadatlan, saját rajzaival ellátott több kötetes naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem igen értékes forrása. A magyar régiségtudomány egyik alapítója és kiváló művelője volt. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#335 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 13. 08:16

Április 13.

Idézet

Bornai Tibor 1955

Kép

"Gyerekkoromban, Szegeden, az Aidában néger rabszolgát alakítottam. Fekete parókát adtak rám, mert vörös hajú etiópok nincsenek. És annakidején nem vörös hajam volt, hanem "jaj piros" színű."

Bornai Tibor zeneszerző, szövegíró, billentyűs 25 éve zenél. Az idők kezdetén (ahogyan minden rendes tizenéves) helyes félamatőr együttesekben - Bogyó, Küllőrojt -tette, mígnem az 1981-ben megalakult KFT zenekar a Táncdalfesztiválon viharos gyorsaságú és igen látványos sikert aratott (Bábu vagy). Az országos hírnév az illegalitásból s így az arcfestés kényszeréből is kiszabadította őket (Bornai mindig is utált sminkelni). Izgalmas, eseményszámba menő zenekar voltak, zenéjük is, szövegeik is a mai napig messziről felismerhetők. Még tehetségesebb epigonjaiknak is hamar be kellett látniuk, a KFT olyan műfajt teremtett, amely egyedül az övé, utánozhatatlan. Működésük tíz éve alatt hét nagylemezük jelent meg. 1990-ben, amikor a világzene épp csak sejtetni kezdte, hogy a világon van, Bornai már a Baba Yagával nyomul - 1992-ben lemez Münchenben, európai turné Norvégiától Olaszországig, közös tévéshow Párizsban Paul McCartneyval, a prágai kereskedelmi rádiók slágerlistáját heteken át vezetik. Ehhez képest első lemezük évek óta porosodik egy nagy német lemezcég pincéjében (túlélő-felszereléssel és egy kevés orosztudással a kalózkiadás persze megszerezhető a moszkvai újságoskioszkokban). Bornai a várakozás éveit sem töltötte tétlenül: október elején megjelenik harmadik önálló lemeze, a Balatoni tél.
Magyar Narancs: Első lemezed, az Átvitt étterem még eléggé káeftés volt. A Mágus már egy új figura körvonalait kezdte sejtetni, egy szociálisan érzékeny, de erősen rejtőzködő alakét. A Balatoni tél tűnik az első igazán személyes lemezednek. Nevezhető-e a hármójukat összekötő út fejlődésnek?

Bornai Tibor: Megdöbbent, hogy van, aki ismeri mind a három lemezt, és ilyen finomságokra figyel ahelyett, hogy mentené a bőrét, nehogy lelőjék az utcán, és közben befogná a fülét, hogy ne hallja a mindenhonnan előkalapáló egyenzenét. De ha mondjuk rajtad kívül még van néhány ember, aki ezeket a lemezeket ismeri és számon tartja, azoknak azt mondom, hogy a lemezek természetesen változnak. Persze nem olyan egészségtelen módon, hogy ne lehessen mögöttük ugyanazt az embert érezni - éppen csak meglátszik rajtuk, hogy élek. A változás talán csak azt jelzi, hogy vágyaim vannak, amiket igyekszem megvalósítani. Többnyire 60-70 százalékosan sikerülnek is. Ez olyan, mint amikor valaki nagyon szeretne magának egy nadrágot, s ha már van egy kék, akkor legközelebb szeretne egy sárgát, s aztán egy pirosat. Az én nadrágjaim türkizre, okkerre meg téglavörösre sikerülnek, de ezt csak én tudom, meg most már te. Azért így is hordhatók.

MN: A KFT hőskorában nem tüntettétek föl a lemezeken a szerzőséget. Ha az ember véletlenül tudta is, melyik dalt írta a Laár, s melyiket te, az se nagyon jelentett támpontot, valahogy nagyon egy húron pendültetek. Aztán, ahogy szétszéledt a társaság, ez a nagyon jellegzetes "káeftésség" mindenkiből eltűnt.

BT: Én a KFT-dalok összességét nem nagyon látom, én minden egyes dalra külön emlékszem, mindegyiket külön, önálló élőlénynek tartom. Ha mégis muszáj valami elemző általánosságot mondanom, akkor nagyon halkan, hogy még te se halld, talán azt kockáztatnám meg, hogy azokban a dalokban én voltam a zene és a Laár a jellegzetesség. A KFT szétválása után a saját súlypontja mindenkit oda rántott, ahová igazán való, és ahol jól érzi magát. Ha az én dalaimat bele lehetne önteni egy pohárba, a L´art pour l´art Társulatot bele lehetne csöpögtetni, beleszórni egy nagy adagot a Márton meghökkentő gondolataiból és a Lengyelffy precizitásából, s jól fel lehetne keverni, akkor a pohárban KFT keletkezne.

MN: Ha valaki zenét is, szöveget is ír, együtt öregszik benne ez a két dolog, vagy következnek egymásból?

BT: Erre a pontos válaszom az, hogy mit tudom én. Sokáig hablatyolhatnék mindenféle lilát, de egyszerűbb, ha bevallom, nem szoktam ilyesmiken gondolkodni. Azért nehéz válaszolni, mert én mindig azt írom, amit a legjobb képességeim engednek. Ezért a mostani lemezemről nehezen tudok beszélni. Azt, hogy régebben milyenek voltak a legjobb képességeim, azt valahogy jobban látom a távolság miatt, és ha valami fejlődés mutatkozik, akkor azok a legjobb képességeim fejlődései.

MN: Az Aki csak pisilni ment a cukrászdába is szellemi termék, de egészen más, mint mondjuk a Somlónak írt India.

BT: Azt hiszem, van egy olyan erényem, ami manapság inkább hátrány vagy egyenesen hiba, ez pedig a sokoldalúság. Többféle labdába is képes vagyok belerúgni. Ettől van az, hogy nem tartozom sehová, egyik irányzat sem mondhat a magáénak, és ez baj. Viszont irigylésre méltó függetlenséggel jár együtt, ugyanis nekem semmi más dolgom nincs, mint hogy én legyek a legjobb Bornai Tibor. Mellesleg ez sikerül is. Aki nálam jobb Bornai Tibor, az hívjon fel telefonon.

MN: Mennyire adod ki magad a dalaidban?

BT: Nagyon szemérmes vagyok. Annyira, hogy legszívesebben teljesen elbújnék, de mivel ez szöges ellentétben áll azzal a foglalkozással, amit választottam, mindig attól félek, túlságosan is kiadom magam. Gondolkoztam már rajta, hogy minden rendben van-e velem, ugyanis nekem hangerő-, szereplési és tömegiszonyom van. Ez olyan, mint amikor a halnak víziszonya van, de hát mindannyian neki vagyunk nyomva valamilyen köszörűkőnek, és ezáltal leszünk egyre jópofábbak.

MN: Nem oldja a feszültséget, ha mondjuk a Somló áll ki a dalaiddal, és nem te? A közönség a gondolatokat többnyire nem a szerzővel, hanem az előadóval azonosítja.

BT: Nem oldja, mert amikor Somlónak írok dalt, vagy Koncz Zsuzsának, akkor igyekszem átváltozni Somlóvá vagy Koncz Zsuzsává, és olyankor egy szemérmes Somló és Koncz Zsuzsa születik. Ők nem az én gondolataimat éneklik el, hanem olyan dalokat, amilyeneket ők írnának maguknak, csak én kapom érte a jogdíjat.

MN: Bárkivel képes volnál azonosulni?

BT: Nem.

MN: Milyen szempontok szerint választasz?

BT: Általában engem választanak, akikkel dolgozom, és nem én őket, de akik engem választanak, azok között én válogatok. Többnyire azért persze olyanok keresnek meg, akik valahonnan ismernek, és tudják, mire számíthatnak. Olyan is ritkán van, hogy valaki téved, és azt hiszi, én majd szívesen dolgozom vele, holott én utálom. Soroljam azokat, akikkel semmi szín alatt nem dolgoznék? Nem sorolom, de ők nagyon pontosan tudják, kik ők, és nem is jönnek. Olyanokkal nem dolgoznék, akikkel szemben súlyos szakmai kifogásom van, és sajnos újabban van még egy szempont: akiknek a politikai megnyilvánulásai szélsőségesek.

MN: Az új lemez címe Balatoni tél. Csak nem a Balatoni nyárról jutott eszedbe?

BT: De igen. A Balaton szerelmese vagyok. Ma már sajnos az egész tó körbe van kerítve, és megközelíthetetlenné vált, de az idősebbek még mesélik, hogy a kempingek, strandok és magánbirtokok kerítései mögött állítólag víz van. Amióta pedig egyszer eltöltöttem egy hetet a téli Balaton partján, rájöttem, hogy ez a hely német turisták nélkül is gyönyörű. Egyébként az a tervem, hogy a lakcímemet budapestiről végleg balatonira változtatom. Ez nem jelenti azt, hogy lesz Balatoni ősz és Balatoni tavasz című dalom is, bár ki tudja. De a Balatoni nyár és a Balatoni tél című dalok a szerzeményeimmel zsúfolt kirakatban valahol az első sorban foglalnak helyet.

MN: A dalok mögött rejlő történetek valóságosak?

BT: Mivel tényleg rejtőzködő ember vagyok, legtöbbször azt válaszolom erre a kérdésre, hogy nem mondom meg. De most mégis bevallom, hogy például a Zsó című dal valóságos személyről szól. Osztálytársak, sőt padtársak voltunk Zsuzsával, akit mindenki Zsónak hívott. Nem jártunk, hanem barátok voltunk. Svédországban él, és az ő története ez a dal. Egyébként még a gimnáziumban elhatároztuk, hogy mind a ketten disszidálni fogunk, s mivel nem tudtuk, hogy melyik lágerből hová sodor majd minket az élet, kitűztünk egy helyet és egy időpontot, ahol és amikor találkozni fogunk. Ez 1980. május 20. Róma, Trevi-kút, délután három volt. Ahonnan ezt mi néztük, még hét év volt hátra.

MN: És találkoztatok?

BT: Én a mondott időpontban egy mikrobuszban ültem Koncz Zsuzsával és a zenekarral, Jászberény felé közeledtem, és pocsékul éreztem magam. Évekkel később kiderült, hogy ő sem volt ott, ami egyáltalán nem volt szép tőle.

MN: Ez egy veszélytelen történet.

BT: Bevallom, ez a történet volt a legkisebb kockázattal elmondható az összes közül. Természetesen vannak kitalált történetek is.

MN: Követsz-e valamilyen vallást vagy pártot?

BT: Pártsemleges vagyok. Ifjú korom tapasztalatai már a szocializmusban elvették a kedvem attól, hogy párttag legyek, és ez azóta is így van. Nagyon furcsának találom, hogy egy asztalnál ül három ember, és a kopasz mindenről ugyanazt gondolja, mint a kövér meg a bajuszos. Hát még ha nem is hárman vannak, hanem háromezren! Egyetlen magyarázatát találom ennek, hogy az ember a saját gondolatai helyett a pártja által meghatározott sémákat használja - és ez a pénz. Én is szeretnék sok pénzt, de annyit még senki sem ajánlott, amennyiért a saját világlátásomról lemondanék.

MN: Az milyen?

BT: Misztikus idealista vagyok. Nagyon közel állnak hozzám a hinduizmus és a buddhizmus magyarázatai a világról, sőt egynémely keresztény hittételt is csak ezek segítségével tudok megmagyarázni. Hamvas Bélának legszívesebben minden sorát megtanulnám kívülről. Kialakulóban van egy szervezet, hatalom és pénz nélküli vallás, amelyik a világvallások közös vonásait keresi, és egyre többen érzik úgy, hogy ezen az alapon tartoznak össze. Az embereknek abba az egyre növekvő csoportjába tartozom, akik keresgélnek. Az ember egyszer csak rájön, hogy keresni nem bűn, sőt. A manapság tapasztalható zűrzavarban szinte az egyetlen normális állapot. Akik azzal jönnek, hogy megtalálták, és nem nyitottak többé más gondolatokra, akikkel már beszélgetni sem lehet, azoktól félek. Fékeveszett szeretetrohamuk alig különböztethető meg a gyűlölettől, nézzünk csak szét a világban. Aki megtalálta a maga hitét, boldog, mint egy alma a fán, de nem igyekszik kötelezővé tenni mások számára a saját boldogságát, azzal nincs semmi baj. Szinte minden komoly bajt a fanatizmus okoz. Úgy látszik, a legnagyobb bölcsesség a mértéktartás, és még a hitben is mértéket kell tartanunk, ha nem akarunk ördögökké válni.

MN: Mennyire jellemzi ez a zavarodottság a szakmádat?

BT: Látszólag nincsen zavarodottság, teljesen egyértelmű az egész, sőt teljesen egyszínű, kapcsold be akármelyik rádiót, éjjel-nappal ugyanaz hallatszik, mintha bizony az emberiség végre rátalált volna arra az egyetlen dalra, amit mostantól hallani akar az idők végeztéig. A valóság azonban más. Mint ahogyan még soha semmi nem maradt változatlanul, ez is eltűnik majd, sőt azok számára is nevetségessé válik, akik ma még ott rázzák a fejüket a büdösben és a sötétben. Jelenleg ez a legolcsóbban beszerezhető kábítószer, ráadásul legálisan fogyasztható, de hát tudjuk, a kábítószer menekülés éppen az elől a dolog elől, amiről beszélünk.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#336 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 13. 23:06

Április 14.

Idézet

Tóth Árpád  (1886-1928)

Kép

Tóth Árpád a legfiatalabb nyugatos költő. 1886-ban született Aradon. A gyerekkorát Debrecenben töltötte. A szülei diplomás embert akartak belőle faragni.

Lelke mélyén ő rajztanár akart lenni. Írni kezdett. Eldöntötte végül, hogy író lesz. Fontos háborúellenes versek születtek. Pl. Az új Isten. Ebben egy világforradalmat éltetett. Emiatt egy jó darabig nem közöltek tőle verseket.

Visszament Debrecenbe. Műfordító lett. Francia szimbolistákat fordított. Anyagi gondokkal küszködött. Az Est című lap bocsátott meg neki először. Munkatársként felvették. Baumgarten-díjak is segítették a megélhetésben.
1928-ban halt meg.

Tóth Árpád költészetének alaphangja a bágyadt tehetetlen lemondás, az állandó és testetlen szomorúság, az emberi árvaságba való elmerülés fájdalma. A betegsége, az egyetemi álmokkal való leszámolás, az elszigeteltség és a szegénység váltotta ki lírájából a csüggedt szemlélődést. Művészetére az impresszionizmus nyomta rá bélyegét. Versei gazdagok képekben, hasonlatokban, és különösen jelzőkben.

A MŰBABA

Van már műláb, van már műfog,
És vannak már műszerek,
Van műfül, műorr, műgége,
Mindmegannyi műremek!...

Van vízmű, és van mű víz is,
Példa rá a köntösgát,
Ott a vízmű úgy szuperál,
Hogy direkt művizet ád!...

Van azután egy színmű is,
Gyan Thuláé e remek,
Ezt a színműt egy szép műszín:
A frész fene ette meg!...

Van aztán még egyéb mű is,
Például egy elmemű:
Szávi tata távirata:
Talpnyaláshoz elve hű!...

Mind e műveket azonban
Lefőzi egy műremek.
Dőderlein professzor műve,
Amely mű egy műgyerek!

Műbabát hoz a műgólya,
Így lesz eztán a divat,
S ez, úgy mondják, a jövőben
Szerelmünkre is kihat.

Műszerelem, műölelés,
Műcsókokból műnemű,
S régimódra születendő
Gyermekünk lesz -- parvenű!

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#337 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 15. 05:46

Április 15.

Idézet

Gyarmati Andrea 1954

Sport:
swimming

Kép

Country Represented:
Hungary

Years Competed:
1968, 1972

Medals Received:
silver, bronze

Olympic Info:
The daughter of Olympic legends Eva Szekely, and Dezso Gyarmati, Andrea competed for Hungary in two Olympiads. At the 1968 Mexico City Games, when she was only 14 years old, Andrea swam in three events. In the the 100-meter backstroke, she finished third in her preliminary heat (1:11.3), and then finished fifth in the final with a time of 1:09.1 (missing a medal by 1.0 seconds). Gyarmati then competed in the 100-meter butterfly and advanced to the finals after finishing second in her preliminary heat (1:07.4). In the final, she again finished in fifth place with a time of 1:06.8. Her final competition at the 1968 Games was as a member of Hungary's 4x100-meter freestyle relay. The Hungarians made the final after finishing second in thir preliminary heat (4:13.6); in the final, Andrea and her teammates finished fifth in 4:11.0 (she swam the third leg).

Egyszerűen iszonyú jól éreztem magam. Bár rettenetesen elfáradtam, tökéletes kiszolgálásban volt részem a színpadon és a színfalak mögött egyaránt. Úgy éreztem, itt van végre egy este, amikor minden miattam van és minden kívánságom teljesül. Rendkívül összetartó, jó osztály voltunk, ma is van egy öt-hat fős mag, akiket nagyon szeretek. Tőlük tudom, hogy ők is kifogástalanul jól érezték magukat. Osztályfőnökünk, Podi mama megjelenése nagyon meghatott mindnyájunkat. A gimnázium az utolsó lehetőség az ember életében, hogy egyfajta horizontális, általánosan átfogó alapműveltséghez jussunk. Gondolok például az irodalomra, és arra, hogy nem fogom tudni soha eléggé meghálálni azt, amit az osztályfőnökömtől kaptam. Amíg könyv lesz a kezemben, nem felejtem el soha, hogy ő nyitotta rá a szememet az olvasás örömére.

Rendesen szorongtam a felvétel előtt, ilyen fellépésben még nem volt részem. Drukkoltam, hogy minden jól sikerüljön, ne égjek le, lelkileg nagyon rá kellett készülnöm. De Friderikusz Sándor mellett abszolút biztonságban éreztem magam, amikor már kint álltam a színpadon, tudtam, nem sülhet el semmi balul. Sándor az életben is nagyszerű ember, hihetetlenül szuggesztív egyéniség. Most is olyan hatással volt rám, amivel átsegített minden korábbi félelmemen. Kiderült, hogy ez az egész játék. Nem tudom megítélni, hogy mennyi ment át a képernyőn, mi volt érezhető, mert a stúdióban teljesen más volt átélni minden egyes pillanatát.

Egy sportoló mindig önmagát adja; a versenyeken is ebből él, a hétköznapok is erről szólnak. A verseny nagyon belső ügye az embernek. Bár jórészt az alkati adottságok azok, amelyek alapján kiválasztódnak a sportolók, bizonyos szintig nyitottság is kell hozzá, és így exhibicionizmus kérdése is ez. Intenzívebben éljük meg az élet sok dolgát. Ráadásul nálunk a népszerűség, az emberek figyelme családilag belénk nevelődött.

Szerencsémre osztálytársaim annak idején magától értetődőnek vették, hogy olimpikon voltam, és emiatt viszonylag kevés időt tölthettem a gimnáziumi évek alatt velük. Sosem éreztették velem azt, hogy más lennék, mint ők. Ugyanúgy lehülyéztek, ha kellett, ugyanúgy sutyorogtak velem órák alatt, sosem irigyeltek, és mindig segítettek, amikor látták, hogy szükségem van rá.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#338 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 16. 06:00

Április 16.

Idézet

Weiner Leó (1885-1960) Zeneszerző

Kép

1901-1906. Koesslernél tanult a Zeneakadémián
1907. A Vígopera korrepetítora
1908. óta a Zeneakadémia tanára (zeneelmélet, kamarazene)
1922-tól csak kamarazenetanítással foglalkozott
1928. Szervezett egy karmester nélküli zenekart
Tanulmányúton járt Bécsben, Berlinben, Lipcsében és Párizsban
1958-ig tanított a Zeneművészeti Főiskolán

Az új zene konzervatív ágának egyik legjelentősebb képviselője volt. Kétszeres Kossuth-díjas (1950, 1960), 'Kiváló művész' (1953) és egyéb díjak nyertese (Ferenc József jubileumi pályadíj, Coolidge-díj stb.). Zenepedagógiai munkássága is nagyfontosságú: számos zeneelméleti cikke és könyve jelent meg.

Kép

"Kodály Zoltán tanított meg reá, hogy mi is a zene művészete, és Weiner Leó mutatta meg nekünk, hogy hogyan kell vele bánni." A Weiner születésének századik évfordulójára, 1985-ben megjelent kötetben a többi között ezzel a találó mondattal jellemezte mesterét a világhírű dirigens, Doráti Antal. A Weiner Leó előtt tisztelgő, hosszú ideje csak könyvtárak mélyén megtalálható könyvnek most, tizennyolc év múltán megjelent a második, jelentősen bővített kiadása, amelybe a szerkesztő, Berlász Melinda zenetörténész ötven visszaemlékezést és gazdag képanyagot válogatott. Nemcsak hivatásos muzsikusok, hanem zenekedvelő, hangversenyre járó "civilek” számára is tanulságos és élvezetes olvasmány ez a gyűjtemény. Kirajzolódik belőle a Bartók és Kodály árnyékában is maradandó életművet létrehozó zeneszerző, a Zeneakadémia életét, szakmai munkáját évtizedeken át meghatározó, muzsikusok generációit felnevelő zenepedagógus és – nem utolsósorban – a naiv, szorongó pesti kispolgár portréja.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#339 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 17. 06:45

Április 17.

Idézet

Hincz Gyula (Budapest, 17 de mayo de 1904- Budapest, 26 de enero de 1986)
pintor y artista gráfico

Kép

1922-29: Escuela Superior Húngara de Bellas Artes, sus maestros: Gyula Rudnay y János Vaszary. Durante su viaje de estudios de 1928 conoció en Berlín, por mediación de Hugó Scheiber, a H. Walden y con la ayuda de Moholy-Nagy expuso en la Galería Sturm en 1929. Fue miembro de la Unión de Nuevos Artistas en 1928 y de la Nueva Companía de Artistas Plásticos en 1929. Entre 1930-31 fue becado en Roma. En 1943 pintó en Transilvania. Entre 1947-48 realizó un viaje de estudios por Corea, China y Vietnam. 1946-49: profesor de la Escuela Superior Húngara de Artes Aplicadas. 1949-63: profesor de la Escuela Superior Húngara de Bellas Artes. 1952 y 1957: Premio Munkácsy; 1958: Premio Kossuth. Entre 1958-63 fue director de la Escuela Superior Húngara de Bellas Artes. 1964: nombrado “artista emérito”, 1968: nombrado “artista excelso”.

Kép
[ Kattints ide a teljes méretű képhez ]

1922-1929 között a Képzőműv. Főisk.-n Rudnay Gyula és Vaszary János növendéke volt. 1926-ban Párizsban, 1929-ben Berlinben járt tanulmányúton. Az avantgárd vonzása mellett művészi érlelődésében fontos szerepet játszott Gauguin, Kernstok Károly, Galimberti Sándor és Kmetty János festészete. 1928-ban az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagja lett, 1929-től rendszeresen részt vett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításain, majd hozzájuk tartozott. Első gyűjteményes kiállítását 1928-ban Berlinben rendezték meg. 1930-31-ben kilenc hónapos római ösztöndíjat kapott. Újabb műveit 1934-ben a Tamás Galériában, majd 1938- ban az Ernst Múz.-ban gyűjteményes kiállítás keretében mutatta be. 1947-48-ban rövid tanulmányúton járt Koreában, Kínában és Vietnamban. Az Iparműv. Főisk. tanáraként (1946-49), majd ig.-jaként (1958-63) a Képzőműv. Főisk.-n is tanított. Erőteljes hatású grafikákat, nagyvonalú könyvillusztrációkat, murális alkotásokat, köztük üvegmozaikot, kerámiát, gobelint is készített. Művészete állandó kísérletező kedvről, analitikus útkeresésről ad képet. A 20. századi sokféle művészeti irányzat, s olykor más kultúrák, pl. az indián művészet jellegzetes jegyeinek felhasználásával sajátosan eklektikus stílust alakított ki. A bravúros szerkesztés, a harsogó színek, a szimbólumok stilizált jelrendszere, a határozott grafikai vonalvezetés monumentális hatást, dinamikusan dekoratív képfelületet teremtenek.

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

#340 Felhasználó inaktív   lameXpert 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Kitiltott
  • Hozzászólások: 43.097
  • Csatlakozott: --

Hozzászólás ikon  Elküldve: 2004. 04. 18. 03:52

Április 18.


Idézet

Fazola Henrik (1730-1779) vasműves, a kohászat úttörője

A würzburgi születésű, vagyonos és vállalkozó szellemű lakatosmester készítette többek között az egri vármegyeháza kovácsoltvas kapuját, és a ma már műemléki védettséget élvező épület többi, művészi igényű vasmunkáját. Egri műhelyében több segédet is foglalkoztatott. Innen származó vagyonát a tapolcsányi, upponyi, nekézsenyi vasércbányák kiaknázására fordította. Az 1770-es években felépítette az ómassai nagyolvasztót és a hámori vasverő üzemeket. Ettől kezdve tartják számon a diósgyőri kohászat történetét.

Kép

A jelenlegi diósgyőri vas- és aczélgyár eredete azon kisebb vasgyárakra vezethető vissza, melyeket Fazola Henrik würzburgi születésű, vagyonos és vállalkozó szellemű egri lakatosmester az 1765. évben a közel fekvő tapolcsányi, upponyi és nekézsenyi vasérczek értékesítése czéljából a Garadna- és Szinvavölgyben létesített.

Ezen vasgyárak egy, Felső-Hámorban a garadnai völgy Szent-Lélekre vezető elágazási bejáratának baloldalán lévő nagyolvasztóból, azonkívül a Szinvavölgyben több kisebb kohóból állottak, mely utóbbiak a következők:

1. Egy nyújtómű a jelenlegi tógát alatt lévő hegyszorosban, a gáttól körülbelül 100 méter távolságban.

2. Két készelő tűzhely a régebbi Zartl-féle székgyár fölött, az ottani cseppkőbarlang bejárata melletti fensíkon.

3. Egy a Zartl-féle székgyár ezelőtti helyén lévő készelő tűzhely- és nyújtómű.

4. Egy készelő tűzhely, mely a mostani Zartl-féle székgyár fölötti völgyszorosban állott, szemben az ottani barlangokkal.

5. Egy készelő tűzhely- és nyújtómű azon helyen, hol a Zartl-féle székgyár jelenleg áll és

6. Két készelő tűzhely és egy nyújtómű Alsó-Hámor alsó részén, Miskolczról jövet a 4-ik háznál.

A nagy olvasztó és az 1., 2. és 3. alatt említett kohóművek üzemben tartásához szükséges hajtóerőt a Garadna szolgáltatta, a többi kisebb kohó részére pedig a Garadna és Szinva egyesített vize lett felhasználva; a vízierők használata volt mérvadó ezen összes kohók elhelyezésénél, melyek annak idején az általuk gyártott vas kiváló minősége folytán Magyarországon jó hírnévnek örvendtek.

Miután ezen kisebb vaskohók felépítései alapítójuk vagyonát felemésztették, egy haszonrészesedési társulat tulajdonába mentek át, mely azonban szintén nem prosperált, úgy, hogy ezen vasgyárak vezetését már 1770. évben - a Bükk-hegység nagy kiterjedésű erdeinek értékesítése érdekében - a m. kir. kincstár, mint főrészvényes, vette át s berendezéseit egy a jelenlegi tógáttól balra telepített és az e czélra ide átvezetett Szinva által üzemben tartott, kereskedelmi vasak (balta, patkó, szeg, csavar stb.) gyártására szolgáló kovácsműhelylyel, a 3. szám alatt említett nyújtóművet pedig egy eszterga- és lakatosműhelylyel egészítette ki.

Egy századon keresztül kezeltettek ily módon a hámori vasgyárak, hol kedvező, hol kedvezőtlen pénzügyi eredménynyel s csak annyiban történtek azoknál változások, hogy a Felső-Hámorban (Ó-Massán) lévő nagy olvasztóüzem a múlt század húszas éveiben felhagyatott, illetve a Garadna vizierejének jobb kihasználása czéljából lejebb (Új-Massára) helyeztetett s egyidejűleg a hámori völgygát építtetett, hogy ez által a kis vasművek üzeme a Garadna és Szinva esetleges vízállásától függetleníttessék.

A feldolgozott vasérczek csekély vastartalma, a faszénnel való tüzelés, az üzemi berendezések hátramaradottsága, valamint a gyártási mód avultsága lettek okozói annak, hogy a hámori vasgyárak - melyeknek évi termelése körülbelül 9-10,000 bécsi mázsát tehetett ki - nem jövedelmeztek s ennélfogva mindinkább hanyatlottak.

Amint aztán a múlt század 60-as éveiben foganatba vett nagymérvű magyar vasútépítkezések sínszükségletét a hazai gyárak fedezni nem tudták s a kormány szerfölött drága és többször igen rossz minőségű síneket külföldről volt kénytelen hozatni, 1867. év végével a pénzügyminisztériumban azon terv érlelődött meg, miszerint egy kizárólag vassínek és hozzá való kapcsolószerek gyártására berendezett vasgyár létesíttessék.

Kép

¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."

Téma megosztása:


  • (25 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó