[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 17:50 -kor

[lameXpert]

idézet:

---

Az elsõ hazai hangok

Mindössze néhány hónappal a Singing Fool bemutatója után - amíg a hangosfilm szabadalmak pere folyt a különbözõ filmgyártó cégek között -, egy magyar szabadalom, Misik Sámuel hangos kamerája segítségével megkezdték az elsõ magyar könnyûzenei felvételek forgatását. Egyszerre több filmet is készítettek, aminek az volt a titka, hogy egyik sem volt hosszabb 5-6 percnél. Voltaképpen rövid, különálló jelenetekrõl, zenés darabról van szó, amelyeket összeragasztva elõször Nevetõ Budapest, majd nem egészen egy évvel késõbb újabbakkal megtoldva Budapesti hangos filmkabaré címen mutattak be.

A kisfilmek, amelyek ilyen formán „megtöltötték" a nagyfilmeket, leginkább tréfák, gyermekdalok, sanzonok és magyarnóták voltak. Csekély a könnyûzenei felvételek aránya a 15 különbözõ epizód között, s ma már azok sincsenek meg. Weygand Tibor két slágere, a Köszönöm, kicsikém és a Ne haragudjon rám (ez utóbbinak Weygand Tibor az egyik szerzõje is volt!) címû tangó az elsõ magyar filmslágerek voltak. E két film széttagoltságának okát úgy érthetjük meg a legkönnyebben, ha tudjuk azt is, hogy a nem sokkal azelõtt készült Biller Irén mulat címû Fox filmet28 Hans Pebal rendezõ, az irányítása alatt álló Fox hangoskocsival úgy készítette, hogy az bármikor beilleszthetõ legyen a Fox Movietone News híradóba. Ez a filmkészítési koncepció egyébként nem elszigetelt jelenség a magyar filmtörténetben. Ugyanennek a felfogásnak szellemében készült 1932-ben a Csókolj meg, édes! 3 epizóddal és egy prológussal, egy évvel késõbb a Mindent a nõért! szintén 3 epizóddal és egy bevezetõ kerettörténettel, 1936-ban a Szenzáció 3 történettel és egy keretjátékkal, 1939-ben a Nõnek mindig sikerül 3 különálló epizóddal és keretjátékkal, valamint 1944 tavaszán a Szerelmes szívek 6, más források szerint 7 kisfilmmel!

Mivel Misik hangfelvevõ szerkezete egyazon szalagra rögzítette a hangot és a képet is, a késõbbiek során semmi lehetõség nem adódott a vágásra. Így a két film meglehetõsen unalmasra sikeredetett. Ez látható legalábbis a ránk maradt töredékekbõl, amelyek közül egy a közelmúltban került elõ az Egyesült Államokból. A két filmet egyébként Kovács Gusztáv rendezte, aki akkor már négy esztendeje vezette a „Kovács és Faludi filmlaboratórium kft"-t. Ez a laboratórium volt az elsõ Magyarországon, amely hangosfilm gyártására rendezkedett be.............[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Igazán semmilyen különösebb kapcsolatban nem voltunk Komlóssal, bár furcsa módon ez rajtam múlott, hiszen jószerével nyolc éven át hívott a Mikroszkóphoz. Gondolom, Hofi Géza szólt az érdekemben, akivel én nagyon jóban voltam. Bizonyos mûsorai elõtt megtisztelt azzal, hogy az õ mindenkori Mercedesében elmondta nekem a szövegét, tesztelte rajtam, mint fiatalemberen, a hatást. Hofi a barátságunk okán újra és újra mondta a Komlósnak, hogy van itt egy fiú, aki vonzódik ehhez a mûfajhoz, de akkor én vidéken rendeztem. Ettõl függetlenül Komlós mindig hívott. A 70-es évek elején szervezett ilyen ötletbörzéket, nyolcan-tízen összejöttünk, és egész délután ontottuk magunkból a gegeket. Komlós két-két és félezer forintot kifizetett akkoriban honoráriumként, ami egy havi fizetés volt. Ebbõl is lehetett tudni, hogy ez egy jól szituált színház.

Hofi Kádár paródiája, amely egy sakk parabolára épült, az én ötletem alapján született. Volt egy írott monológom, azt vette meg a Komlós, és adaptálta a Hofira. Közben, mint fiatal siheder, találkoztam Komlóssal a Rádiókabaréban, ahol õ konferált. Rajta kívül olyan nevek voltak, hogy Abody, Major, Gobbi, Schubert, Agárdy, Csákányi. Számunkra a Kern Andrissal rettenetesen nagy megtiszteltetés volt, hogy ilyen komoly színészekkel együtt dolgozhattunk. Komlóst nem szerettem. Engem taszított az õ privát cinizmusa, a magabiztossága, a rendszer kegyeltjeként tanúsított – bocsássa meg, hogy holtában mondom – arroganciája, nagymellényûsége. Azért is nem fogadtam el a meghívását a Mikroszkópra, mert már akkor sem nagyon szerettem, ha lekezelnek. Amikor interregnumok voltak az életemben, és elszegõdtem egy vidéki színházhoz, akkor sem használtam ki ezt a lehetõséget, mert tudtam, hogy ebbõl csak konfliktus lenne. Ha csak egyszer úgy szólt volna hozzám, ahogy a beosztottjaival hallottam beszélni, én nekimegyek, vagy jobb esetben becsukom az ajtót, és soha többé nem lát.

A történethez hozzátartozik, hogy amikor 1970-ben végeztem Várkonyi Zoltánnál a fõiskolán, a nagy pofám miatt nem volt szerzõdésem. Várkonyi ugyan felajánlotta, hogy leszerzõdtet a Vígszínházba, ahol az apám, és az apám felesége is ott volt, de nagyon sokat kellene várni, hogy szerepet kapjak, menjek inkább a Mikroszkóp Színpadhoz. Felháborodtam ezen, mert nem azért tanultam a fõiskolán négy évig, hogy egy kabarészínházhoz menjek. Mire Várkonyi azt mondta: maga ne mérlegeljen, menjen bárhova, de ahova megy, ott mindig legyen elsõ, arra vigyázzon. Az érdekes az, hogy Komlós és Várkonyi is 1980-ban halt meg, és én ugyanabban az évben kerültem a Mikroszkóphoz. Akkor már itt volt a Hofi, és ezért nem lehettem elsõ. De amikor Hofi két év után elment, akkor elsõ lettem. Várkonyi jóslata tíz év után beigazolódott.

Azt el kell ismernem, hogy Komlósnál kulturáltabb, az információkat, amikhez hozzájutott, nála okosabban, politikailag és ideológiailag jobban kezelõ szerzõ ebben a mûfajban nem volt. Az egyik vácrátóti humorfesztiválon volt egy szimpozion, és Marton mindenkit kiszólított. Komlós nem készült erre, de amikor a vita során valahogy megrótták a mûfajt, felállt és elmondott egy negyven perces értekezést. Lenyûgözõ volt. A rögtönzött értekezés arról szólt, hogy a mûfaj elleni averzió tulajdonképpen abból ered, hogy a Bach-korszakban a nevetés vagy a derû nemzetgyalázásnak számított. Aztán ez úgy maradt. Komlós ezt levezette történelmileg, szociológiailag, lenyûgözõ módon és rendkívül populárisan, hogy a passzív rezisztenciának ellentmondó nemzetietlen derû, ez a bélyeg végig rajta volt a magyar kabarén.

Komlós egy fantasztikus elme volt. Különösen, ha meggondoljuk, hogy mint konferanszié az õ hinterlandjával – rabbiképzõ, ávo, Népszabadság – a hetvenes években mire volt képes. Az hogy a Népszabadságtól, amely a hatalmi centrum lapja volt, lépett át egy progresszív színházba, ez egy furcsa, bizarr légkört adott a megjelenésének. Ráadásul õ nem kompenzálta ezt, hanem éppen ellenkezõleg: provokálta a közönséget. Offenzív, éles és érdes volt, ugyanakkor megkérdõjelezhetetlenül érvelt a színpadon. Az õ jelenléte egy hallatlan okos dramaturgra vall, aki tökéletesen átlátta azt, hogy ha az elsõ részben így építkezik a mûsor, akkor a Hofival hogy koronázódik meg. Komlós kiváló szerkezeteket, gondolatmeneteket tudott megvalósítani. Az utolsó olyan pali volt, aki bizonyos intellektuális léptékekben csinált egy mûsort, elkezdte az Á-nál és befejezte a Z-nél. Nála volt egy sorrend. Több nyelvet beszélt, hallatlan tájékozott volt, leszûrte az információt, és már fél évvel elõtte tudta, hogy gazdasági mechanizmus készül. Tudta, hogy áremelés lesz, három hónappal elõtte. Ezért volt mindig ilyen cassandrai helyzetben a színház............[/quote]

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 17:51 -kor

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 17:52 -kor

[lameXpert]

Idézet

.......................
– Apám a címe szerint „nemzetes és nemes vitéz” volt. Az elsõ világháborúban tanúsított huszárvirtusáért ütötték azzá. A valóságban azonban zsellérkedett egy Vas megyei földbirtokon. Negyedévenként terményben kapta meg a járandóságát, a kommenciót. Pénzt akkor láttunk, ha anyám napszámot vállalt. Kapált napi 40 vagy 60 fillérért, amikor egy kiló cukor 1 pengõ 20 fillérbe került. Hatan voltunk testvérek, közülünk egyedül én tanulhattam.

Reggelenként ministrálni mentem. Az apát úrtól kakaót kaptam és zsemlét vagy kiflit, ráadásul megihattam, ami a miseborból kis ezüstkancsóban megmaradt. A polgáriban nekem ítélték az osztály legszegényebb tanulójának szánt öltözet ruhát.

A negyedik polgári után dolgozni próbáltam, de a malomból elzavartak: már az elsõ vállamra tett zsák földhöz vágott. Egy társam azt ajánlotta, hogy tanuljak tovább. Apámék nem támogathattak, az apát úrhoz fordultam segítségért. Õ ajánlólevelet írt a pápai gimnáziumba. Ott azt mondták, elkéstem, jöjjek jövõre, és készüljek a különbözeti vizsgára.

Sikerült. Attól kezdve reggel ötkor keltem. Meggyújtottam a spirituszfõzõt, anyám már este odakészítette a pótkávét. Egy szelet kenyér jutott hozzá. A diákvonattal mentem és jöttem. Délután tanítottam – a latint jól tudtam, hiszen a ministrálásból megvolt hozzá az alapom. Egyébként
sohasem buktam meg, de kitûnõ sem voltam soha. Azok között, akikkel latinoztam, akadt gróffiú és késõbbi neves mérnök meg kémiaprofeszszor. Néha megkínáltak – nem tudták, hogy a reggeli után az volt a napi ennivalóm. A tanításért kapott havi öt pengõbõl tudtam fenntartani magam. Nyaranként malomban dolgoztam – akkor már elbírtam a zsákot – meg agyagbányában. És voltam kõtörõ, bazaltból faragtunk utcaburkoló kockákat.

Nem szégyellem, sírtam

A gimnázium befejeztével anyám azt javasolta – 1939-et írtunk –, töltsem le önkéntesként a katonaidõmet, aztán, ha lesz erõm hozzá, próbálkozzam meg az egyetemmel. Vonzott a jogi pálya.

Érettségizettként önkéntes karpaszományos lettem. Hajmáskéren kaptunk igen kemény kiképzést. Utána a Sopronban akkor megalakuló hadsereg közvetlen tüzérosztályához vezényeltek. Hadapród tûzmesterként – a tüzéreknél így nevezték az õrmestereket – tüzérségi felderítõ lettem. Az alakulatunknak tizenkét messzehordó lövege volt. Hat méter hosszú csövû monstrumok. Tíz és fél centiméter átmérõjû lövedék járt hozzájuk. Kivonuláskor félelmetes látványt nyújtottak. A csövüket le is takartuk, hogy még titokzatosabbak legyenek. A használati értékük azonban csekélynek bizonyult. Ha valaki a 25-30 kilós lövedék becsapódási helyétõl akár csak tíz méterre a földre feküdt, biztonságban érezhette magát.

A bajok már akkor elkezdõdtek, amikor a négy és fél tonnás lövegeket terepen vontatni kellett. A magyar vontatók gyengék voltak. Nem váltak be az elsõ olaszok sem. Az újabb olaszok sima tömörgumi kereke pedig folyton kipörgött.

Aztán valaki kitalálta, hogy próbálkozzunk a Hofherr KV 40-es hazai traktorral. Az végre bevált. Igaz, csak sík terepen. Ezekkel aztán eljutottunk a Dnyeperig. Útközben több településen láttam körülbelül kétszer kétméteres, vékony gallyakkal körbevett terecskéket. Hármashalom emelkedett bennük, a középsõbe kettõs fakeresztet tûztek. A keresztre feliratos táblát erõsítettek. A felirata betû szerint ez volt – magyar nyelven és Ukrajnában! –: „Oroszok! Itt járt a magyar hadsereg, mely a földet,kenyeret, szabadságot visszaadta néktek”.

Elõrehaladásunk közben szovjet katonákkal nem találkoztunk. Õk viszonylag szervezetten vonultak vissza, mi pedig nem akartunk igazán közel férkõzni hozzájuk. Egyebeken kívül azért nem, mert egy fél nap kellett az ágyúink tüzelõállásba helyezéséhez. Õk meg – ahogyan ez késõbb kiderült – a könnyû aknavetõiket percek alatt tûzkészültségbe hozhatták. És nagyon jól lõttek velük. Ha valamitõl féltem a fronton, hát az õ aknatüzüktõl igen.

A Dnyeper partján a mi alakulatunk nem keveredett harcba. Szakaszparancsnokként azonban részt vettem fegyveres felderítésben. Elõtte láttam, hogyan robbantanak fel a németek egy erõmûvet. Nem szégyellem, sírtam a látványtól. Átmentünk a túlpartra, hogy célpontot keressünk a tüzérségünknek. De hiába jutottunk be Dnyepropetrovszkba, a városban senkit sem találtunk. Nem volt kire lõnünk. Visszafelé jövet aknás terepen kellett átjutnunk. Az utánam jövõ szakaszvezetõ aknára lépett. Elveszítette a fél lábát. A németeknek volt rohamcsónakjuk, de nem jöttek át a sebesültért. Félig úszva, a sekélyebb részeken az iszapban gázolva hoztam vissza a mi oldalunkra. Kórházba került, hazajutott. A háború után õ igazolta, hogy nem voltam fasiszta, hogy ezért a tettemért, nem pedig fegyveres tevékenységért kaptam német vaskeresztet.

Év végére hazakerültünk. Úgy, hogy a Dnyepernél az ágyúinkból egyetlenegyet sem lõttünk. Szilveszter éjszakáján szégyenkezve, a sötétség leple alatt szinte settenkedve vonultunk be Sopronba.

Közben 1941 õszén lejárt a katonaidõm. A feletteseim közölték, hogy leszerelnek ugyan, de már másnap behívnak, hogy frontot viselt emberként betanítsam az újabb kivonulókat. Elmondták azt is, hogy ha kérelmezem a „próbaszolgálatos továbbszolgálatot”, azzal még egy esztendei katonáskodást vállalok, de már rendes fizetésért. Úgy gondolkodtam: behívnak akkor is, ha ezt nem vállalom, de ha vállalom, pénzt kapok érte. És megírtam a kérvényt, a fizetésemet pedig a szüleimnek utaltattam át.

Hajmáskéren elvégeztettek velem egy tiszti tanfolyamot, és 1942 nyarán a Jány-hadsereggel már zászlósként indultam a Donhoz. Akkor már Botondokkal, terepjáró tehergépkocsikkal vontattuk a lövegeket. Ezúttal sem találtunk ellenállásra. Legföljebb 70-80 éves öregasszonyokkal meg
kamaszlányokkal találkoztunk – az ukrán kislányok az iskolában németül is tanultak, egyszerû dolgokban megértettük egymást. Én ellenséges katonát akkor láttam, amikor elhaladtunk egy völgy mellett. Ott vagy tízezer szovjet foglyot õriztek a németek.

A 2. magyar hadsereg jobb szárnyára vezényeltek bennünket. Tõlünk délre már olaszok voltak. Az volt a feladatunk, hogy a két hadsereg találkozási pontjánál lefogjuk az esetleges szovjet támadást. A Don jobb partján, a folyótól három-négy kilométernyire egy horhosos domboldalon építettük ki a tüzelõállást. Három-három löveget a folyóra irányoztunk, egyet-egyet oldalt telepítettünk, hogy szembõl jövõ támadás esetén oldalazva lõhessük a szovjeteket. A messzehordó ágyúk azonban nem ilyen célra valók. Ráadásul tartalékolni kellett a lõszert. Még külön parancsra is naponként legföljebb két lövedéket használhattunk volna el. De nem is volt igazi célpontunk. Még távcsõvel is legföljebb azt láttuk, hogy fiatal lányok mezítelenül fürdenek a túlsó parton. A szemben álló hadsereg távol volt a folyótól. Mi meg nem mentünk át rajta.

Aztán õszre fordult az idõ. A németek dolga lett volna, hogy eljuttatják hozzánk az élelmiszereket, de hiába vártunk. Azt mondták, csalánból nagyon tápláló ételeket lehet fõzni. Hetekig csalánfõzeléket ettünk, nagyon ritkán jutottunk mellette kenyérhez. Akkoriban eljött hozzánk egy tábori pap – az egyetlen volt, akivel tizennégy hónapnyi frontszolgálatom alatt találkoztam. Megdöbbenve ismertünk egymásra: a bencés gimnáziumban õ volt a magyartanárunk! Azért küldték, hogy magyar katona ne maradjon temetetlenül. Mert már voltak halottaink. Vele mentem, a gyerekkori ministrálások emlékeit felidézve segítettem neki a szertartásban. Utána leültünk egy árok partjára. Azt mondta: „Fiam! Én mostanában sokat temettem. De ezeknek a bajtársainknak a többsége nem ellenséges golyótól, hanem az éhségtõl halt meg! Nincs senki, aki szót emeljen emiatt?” „Ki szólhatott volna, tanár úr? – válaszoltam. – És kinek? A hadsereg-parancsnokságon e nélkül is tudják ezt. De csak hitegetnek, hogy hamarosan minden jobbra fordul.”

Keserves út volt

Hátul más volt a helyzet. Amikor egyszer a hadsereg-parancsnokságra kellett mennem, a tisztekkel ebédelhettem. Húsleves, sült hús, rántott hús, egészben sült malac, sütemény, dobostorta, finom bor volt az asztalon. Ettem, mert éhes voltam.

Túl voltam már hat hónapi frontszolgálaton, amikor egy buta baleset ért. Beleestem egy álcázott gödörbe, és az ott tárolt lõszeresláda sarka megsértette a lépemet. Két hét betegszabadságra hazajöhettem. Visszatérõben az alakulatomnál hátrább lévõ Alekszejevkán találkoztam a tartalékos tizedes gépkocsivezetõ bátyámmal. Azt tanácsolta, ne menjek vissza, mert az oroszok támadásra készülnek. Õ ezt attól a fiatal tanítónõtõl hallotta, akinél lakott. És akinek a bátyám élelmet szerzett. Megtette ezt különben egy zsidó munkaszolgálatosnak is. Utánpótlás-szállító volt, könnyen hozzájutott egy-egy pótfejadaghoz.

Én azonban nem tudtam megtenni, hogy ne menjek vissza a katonáimhoz. A parancsnok is hallott már valamit a szovjet támadási elõkészületekrõl. Kérte, nézzek utána a hírnek. Igaz volt. Ezt egy Rája nevû, Leningrádban tanuló egyetemista lány megerõsítette. Sebesülésemkor néhány napig a családja házában feküdtem. Tõlük megtanultam néhány ukrán szót. Így ha akadozva is, „konyhaukránul” megértettük egymást.

Vártuk a támadást. A felderítõimmel azt a parancsot kaptuk, hogy a Dontól távolabb építsünk ki az ütegeinknek egy úgynevezett második vonalat. Jól tudtuk, persze, hogy fölösleges volt anynyi technikát a frontra vinnünk. Ez akkor világlott ki igazán, amikor a szovjetek január 12-én megindították a támadást. Nem ott, ahol a lövegeink voltak, hanem a hídfõállásukból kiindulva. Oda már korábban áthoztak a túlpartról temérdek embert, jármûvet, fegyvert, lõszert.

Mi hátul – ha csak gyér hittel is – megpróbáltuk kiépíteni az új állásokat. Nem tudtuk, hogy az északról és dél felõl is támadó szovjetek idõközben elfoglalták a lövegeinket. Az ott rekedt társaink többsége fogságba esett.

Vissza kellett vonulnunk. Keserves út volt. Pedig mi néha felszállhattunk a velünk lévõ néhány Botondra meg lõszerszállító kocsira. Igaz, nemegyszer tolni kellett némelyiket, mert csak a németek után haladhattunk, és az õ tankjaik letiporták, csúszóssá tették az utat. Nagyon hideg volt. Ma is hallom az úton megfagyott magyar katonák csontjainak ropogását. A márki völgyben keresztül kellett hajtanunk rajtuk a jármûveinkkel.

Egy alkalommal egy kis faluban esteledett ránk. Addigra a németek már lefoglalták maguknak a legjobb szálláshelyeket. Nekem egy faluszéli ház jutott. Egyetlen öregasszony lakott benne. Megmosdottam. Megvacsoráztam. És megcsináltam az asszony falióráját – nem volt nagy baja, csak ki
kellett tisztítani és meg kellett olajozni. A petróleumlámpájába is töltöttem „üzemanyagot”. Nem petróleumot, az nekünk sem volt. Hanem sós benzint. Egy gépkocsivezetõnk találta ki, hogy a sós benzin nem robban föl a lámpában. Az öregasszony nagyon hálás volt érte. Néhány órára a fia voltam az elveszített fia helyett. A háziasszony éjfél tájban megrázta a vállam: „Tiszt úr! Nemsokára itt lesznek a partizánok, meneküljön!” Szóltam a legényemnek, hogy riassza a többieket. Két vagy három faluval odébb álltunk meg. Másnap hallottuk a hírt, hogy a partizánok meglepték a németeket. Csúnya vérengzést csináltak, szinte mindegyiküket lemészárolták.

Nemsokára elértünk az Oszkol folyó völgyébe. Mi már átjöttünk rajta, a szovjetek csak a túlpartig jutottak. A németek meg akarták vetni a lábukat a völgyben. Magunk is megálltunk. Tûzpárbaj alakult ki. De nagyon egyoldalú tûzpárbaj. Nekünk alig volt fegyverünk, a szovjetek pedig hatalmas aknatüzet zúdítottak ránk. Végül sikerült tovább menekülnünk. A szovjetek kényelmes tempóban jöttek utánunk. Egy harckocsijuk azonban kivált a sorból, és lõtt. Elvesztettem az eszméletemet. A következõ néhány napra nem emlékszem.

Utóbb megtudtam, hogy a légnyomás a hóba hajított. A katonáim kocsira raktak, és szerencsésen eljuttattak a kijevi hadikórházba. A magyar orvosok lemondtak rólam, de egy leningrádi medika megmentett. A kórházban magyar ápolónõvérek dolgoztak, de takarításra fölvettek oroszokat,
ukránokat is. A medikuslány is így került oda. Hamarosan összeboronálódott egy fiatal orvosunkkal. Megkérte, hadd próbálja lecsapolni az agyvizemet. Helybelieknek tilos volt magyar sebesülthöz nyúlni, de a zászlósunk engedélyt adott rá. Sikerült a beavatkozás. Rendbejöttem. Mindezt eszméletre térésemkor mondták el a betegtársaim, amikor már indult a vonatunk hazafelé.

Visszakaptam a gyûrût

Kijevbõl vonattal hoztak bennünket haza. Nem fogadott bennünket senki. Öt hetet a hajmáskéri külsõ táborban kellett töltenünk. Karanténban. Május végén engedtek el. A menyasszonyom nem jött elém. A húgával küldte vissza a gyûrûjét.

Leszereltek. Hogy ne hívjanak be újra, megpróbáltam a vasútnál elhelyezkedni. Volt ott egy ismerõsöm. A fronton találkoztunk. Kértem, hogy segítsen. Betartotta a szavát. Letettem a szükséges vasúti szakvizsgákat. Dolgozni kezdtem.

De a háború még nekem sem ért véget. Megkeresett a Keleti Frontharcosok Bajtársi Szövetsége. Volt frontharcosként csatlakozzam hozzájuk, mert – így mondták 1944 nyarán – a kormány nem eléggé erélyes. De nekem elegem volt, senkit nem akartam a szövetségbe toborozni. Újra és újra kerestek. Én mindig új és új munkahelyekre meg kórházba menekültem elõlük. Végre Zircen egy kis nyugalmam akadt. Ott meg azt láttam – novembert írtunk már –, hogy érkezik egy vonat, sok-sok arannyal megtöltött ládával. A nyilasok elõször egy közeli barlangba rejtették a kincseket. Aztán visszarakodtak, hogy a vonattal nyugatra menekülhessenek. Egy másik szerelvény szõnyegekkel volt megrakva.

A rablás már Ukrajnában megkezdõdött. Ikontól zongoráig vonatszámra indultak haza a legkülönfélébb értékes holmik. Magyar tisztek ajándékba küldték õket a hozzátartozóiknak. De nemcsak az ukránoktól raboltak. Raboltak azok közül a holmik közül is, amelyeket a magyar katonáknak gyûjtöttek az itthon maradottak. Hallottam – nem tudom, igaz volt-e –, hogy Karády Katalin a Váci utcában egy tisztfeleségrõl lehúzta azt a bundát, amelyet õ a fronton fagyoskodóknak ajánlott fel a ruhatárából. Nem mondom, hogy minden tiszt ilyen volt. De a Kijevben nagyságosuraskodó „megszálló csapatoknál” sok ilyen akadt. Utáltuk õket. És undorodtunk azoktól a „partizánvadászoktól”, akik öregasszonyokat kínoztak, hogy valljanak a partizánokhoz állt férjük, gyerekük hollétérõl. Õket nem is tekintettük – ma sem tekintjük – bajtársainknak. Hõsöknek meg kiváltképpen nem.

A nyilas uralmat sikerült végigbujkálnom. Aztán újabb megpróbáltatások következtek. A „fasiszta” múltam miatt. Szerencsémre az akna miatt amputált lábú katonatársam, akirõl már beszéltem, tanúskodott mellettem. Végül rendezõdtek a dolgaim, egy egészségügyi intézmény felsõ vezetésébõl mentem nyugdíjba.

Azóta elég idõm volt gondolkodni. Érthetetlennek tartom, hogy hatvanvalahány évvel ezelõtt miért volt lehetõsége annak a rendszernek a Donhoz vinni bennünket. És érthetetlennek tartom azt is, hogy miért hittük el a tábori levelezõlapok feliratát: „2000 kilométerre az otthontól is édes magyar hazádat véded”........

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 17:56 -kor

[lameXpert]

idézet:

---

És újra Recsk: A szökés

A legutóbbi filmszemlén bemutattak egy filmet: a Szökést. Rendezõje GYARMATHY Lívia, a forgatókönyvet BÖSZÖRMÉNYI Géza írta. A téma, mint már annyiszor pályafutása során -- Recsk, pontosabban a recski internáló tábor. Igaz ugyan, hogy a forgatókönyvet díjazták, de maga a "mozi" (legalábbis társadalmi fogadtatását tekintve) nem lett átütõ siker. Vajon miért?

Valamikor a kádári "ancien"-ben híre ment, hogy egy történész -- akkor éppen egy közgyûjteményi intézetben dolgozott -- gyûjti a valahai recski internáltak visszaemlékezéseit. Maga a tény -- micsoda daliás idõk -- hogy ez az ember, különben a munkáját végezvén, errõl a témáról kezdett anyagot gyûjteni, önmagában politikai tettnek számított. Fel is szólította a "szerv", hogy saját jól felfogott érdekében véve is, hagyjon fel izgató, ellenzéki tevékenységével. A közgyûjteményi hely így nem lett, nem is lehetett az internáló táborokat érintõ kutatások központja.

Magam akkoriban -- a hetvenes évek végét, a nyolcvanas évek elejét írtuk -- a második világháború alatti nem kommunista egyetemi ifjúsági ellenállási mozgalommal foglalkoztam. Olyan emberekkel ismerkedtem meg személyesen, vagy levéltári anyagokban szereplõ nevekként, mint BENKÕ Zoltán, ZIMÁNYI Tibor, JÓNÁS Pál, KISS Sándor, SZTÁRAY Zoltán, B. RÁCZ István, NYESTE Zoltán, GÁBORI György, EGRI György és még sorolhatnám a többieket. Õk 1944 õszén-telén aktívan kivették a részüket a HITLER-ellenes fegyveres küzdelembõl is. Életútjukat a háború után tovább követvén, egyre többször találkoztam a recski internáló tábor nevével. Ugyanis a hajdani antihitlerista fiatalokat szisztematikusan begyûjtötte a PÉTER Gábor, DÉCSI Gyula, TIMÁR István neve fémjelezte Belügyminisztérium Államvédelmi Osztálya, s elõször a kistarcsai, majd késõbb a recski táborba internálták õket.

Az õ életútjuk követése vezetett el ezelõtt egy évtizede az új kutatási témámhoz is, az 1956-os forradalom és szabadságharchoz. Mert ott is ott voltak.

Meg kell mondanom, amit akkor Recskrõl megtudtam -- kutatási téma ide, kutatási téma oda -- leginkább félelemmel vegyes borzalommal töltött el. Magam Recsken keresztül tanultam meg gyûlölni a diktatúrát, s fordultam szembe egyértelmûen azokkal, akik még akkor sem voltak képesek szembenézni hajdani önmagukkal s igazságot szolgáltatni az általuk internáltaknak. 1983-ban kaptam Benkõ Zoltántól egy döbbenetes kazettát, amely a volt recski internáltak egy részének visszaemlékezéseit tartalmazta, köztük KISS Dánielét is, akinek az egyik kézfejérõl az ávósok brutalitása miatt több ujját amputálni kellett. Akkor határoztam el, hogy kutatni fogom Recsket, s megkísérlem elérni azt is, hogy Recsk, mint fogalom kerüljön be a magyar társadalom tudatába, illetve rehabilitálják végre a recski internáltakat. Ez utóbbi érdekében VITÁNYI Ivánnal írt könyvünk dedikált példányát eljuttatván ACZÉL Györgyhöz -- köteles példány --levelet írtam Aczélnak és kértem, hogy járjon közbe a recskiek rehabilitálása érdekében. Könyvünk alapján -- A Magyar Diákok Szabadság Frontja -- számára is egyértelmû lehet, hogy ezeket a demokratákat, bár nem voltak kommunisták korábban méltatlanul üldözték és bélyegzik meg a levél írása idején is. Óh naiv ifjúság! Aczél szóbeli reagálásáról évek múlva értesültem, s ez nem azt bizonyította, hogy azonos hullámhosszon lettünk volna. ........[/quote]

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 17:57 -kor

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 17:59 -kor

[lameXpert]

idézet:

---

Oly távol, messze van hazám…

Csak még egyszer láthatnám… Hányan és hányszor dúdolták maguk elé ezt a dalt, amikor 1956 után Magyarországot elhagyva egy távoli, idegen városban újra meg újra hazaálmodták magukat. De voltak olyanok, akik nem tudtak vagy nem is akartak külföldön élni, és valóban hazajöttek. Reménykedtek, és nem is minden alap nélkül.

A Moszkvában megalakult bábkormány, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnöke Kádár János 1956. november 4-i Ungvárról sugárzott rádióbeszédében kijelentette: A kormány nem tûri meg, hogy a dolgozókat bármily ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idõk eseményeiben részt vettek. Kádár János még november folyamán megismételte ezt az ígéretét. Hogy a nyilatkozatokat komolyan gondolta-e vagy már ekkor tudatosan hazudott, ma már nehéz lenne kideríteni. A magyar bíróságok álságosan függetlenségükre hivatkozva figyelmen kívül hagyták a miniszterelnök szavait, és a nyugatról hazatérõket kémkedés, gyilkosság vagy az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával súlyos évekre-évtizedekre ítélték.

És aztán volt halálos ítélet is. Szám szerint tizennégy. Bartók János, Földesi Tibor, Huszár László, Kiss István, Kóté-Sörös József, Nickelsburg László, Preisz Zoltán, Steiner Lajos, Sticker Katalin, Tihanyi Árpád, Török István, Újvári József, Veréb László, Zsigmond Imre. Õk, akik elmentek Nyugatra, akkor úgy mondtuk, disszidáltak, ha még néhány évig kibírják külföldön, csak addig, amíg a hatalom irreális bosszúszomja elcsitul, õk, rövidebb-hosszabb börtönbüntetéssel ugyan, de megússzák. Talán. De õk hazajöttek, mert várta õket az asszony, az otthon, a munka: a haza - és egy bölcsebb halál. ...És hívta õket egy dal is.

Oly távol messze van hazám
bár csak még egyszer láthatnám
ott ahol él anyám, ott van az én hazám
ott lennék boldog csupán.

Holdfényes májusok
muskátlis ablakok
hozzátok száll minden álmom

Ott ahol él anyám
ott van az én hazám
ott lennék boldog csupán [/quote]

[lameXpert]

KÕRÖSI CSOMA SÁNDOR



1819 február 20-án gyalog indult Temesvárra, majd onnan tovább Zágrábba. November elsején érkezett vissza Nagyenyedre. A távol töltött 8 hónap alatt megtanult szerbül, horvátul és szlovénül. Eredeti terve az volt, hogy a cári Oroszországon keresztül átutazva kísérel meg bejutni Kína É-i részébe, s ehhez volt fontos számára a szláv nyelvek ismerete. Ám többszöri kérvényezés ellenére sem kapott szabályos útlevelet, ezért kereskedõként a hatóságok kijátszásával jutott külföldre. 1819. Novemberében a Vöröstornyi-szoroson keresztül hagyta el az országot.

A térképen feltüntetett útvonalon haladva ( Szófia- Plovdiv- Énosz- Rodosz- Alexandria- Ciprus- Latakia- Appelo- Urfa- Mardin- Moszul- Bagdad- Kermansah- Hamadan- Teherán- Meshed- Buharát- Kabul- Pesavar- Lahore- Kasmír- Szrinagar- Zodzsi-hágó- Leh) jutott el Tibetbe. Ny-Tibet hegyvilágában találkozott William Moorcrofttal, a brit indiai kormány megbízottjával. Moorcroft felismerve rendkívüli nyelvérzékét támogatta Csomát a tibeti-angol szótár és egy nyelvkönyv megírásában. Beajánlotta a ladaki uralkodó, Tszepál udvarába és a ladaki király fõminisztere ajánlólevelet adott neki a zanglai kolostor tudós lámájához, hogy segítse a tibeti nyelv elsajátításában, a buddhizmus megismerésében a magyar tudóst.

1822. júniusában vágott neki a Himalája 5000 m-es hegyvonulatainak, hogy elérje a Ladak DK-i határvidékén Zanszkár tartomány szívében, az azonos nevû folyó jobb partján található Zanglát. Itt vetette meg a tibeti tanulmányainak alapját, miközben igen kemény emberi megpróbáltatásokon, nélkülözéseken ment keresztül, melyeket zokszó nélkül tûrt.

1825-26-ban Tetha zanszkári faluban, 1827-30-ban a phuktali láma kolostorban egészítette ki tanulmányait. A Himalája hegyei között rendkívül kemény körülmények között élt, fõ tápláléka a tibetiek árpaliszttel kevert, jakvajjal ízesített teája, a campa volt.

Életének utolsó 10 esztendejét a Bengáli Ázsiai Társaság meghívására Calcuttában töltötte, kutatómunkával. Itt kereste fel honfitársa, a neves pesti festõmuvész, Schoefft Ágoston, akinek egyetlen hiteles arcképét köszönhetjük.

1842 elején ismét útra kelt, hogy eredeti célját valóra váltva, a magyarság õshazáját felkutassa. Akkori meggyõzõdése szerint a dzsungár nép lehetett a magyarok õse, Lhasszától ÉK-felé Kína határán, ezért Közép-Ázsiát jelölte meg úticéljaként. A Hoogly folyóágon evezõs bárkán jutott fel Kisangandzsig, ahonnan gyalogosan folytatta útját É-felé. É-Bengáliában az egészségtelen terai vidék mocsarain áthaladva megkapta a maláriát. 1842. március 24.-én érkezett meg a brit indiai határállomásra, Darjeelingbe és április 11.-én áldozatul esett a trópusi láznak. Végsõ nyughelyén, Darjeelingben, a Bengáli Ázsiai Társaság emelt számára méltó síremléket, melynek jobb oldalán az MTA 1910-ben emléktáblát helyezett el.[/quote]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 18:00 -kor

[lameXpert]

idézet:

---

Chronica Hungarorum (A magyarok krónikája) címen 525 évvel ezelõtt, 1473. június 5-én (pünkösd vigíliáján) került ki Andreas Hess (Hess András) budai nyomdájából a nyomda elsõ terméke, amely egyben az elsõ Magyarországon nyomtatott könyv volt. A Budai krónika néven közismert latin nyelvû mû a magyar nép történetét dolgozta fel a kezdetektõl saját koráig. Terjedelme hetven levél. A mû szerzõje az Anjou-kor krónikái közül Kálti Márk Bécsi Képes Krónikáját és János minorita barát munkáját, valamint a Küküllei János által írt Nagy Lajos életrajzot használta fel. Más nemzeteknél ritkán fordult elõ, hogy elsõ nyomtatványként világi könyveket jelentessenek meg. A Budai krónika megjelent példányai gyorsan elkeltek. Példányszáma a korabeli nyomdák gyakorlatának ismeretében 240 lehetett. Mátyás király ellenfelének. A Budai krónikáról is számos kéziratos másolatot készítettek. A mûnek mindössze tíz példánya maradt fenn. Ebbõl a legutóbbi, egy addig ismeretlen példány 1990-ben egy müncheni aukción került kalapács alá, csaknem félmillió márkáért kelt el.
Hess András a mû elõszavában maga írta le, hogyan és miért jött Rómából Magyarországra: Kárai László budai prépost, Mátyás király római követe hívta Budára, ahol õ 1472-ben berendezte Magyarország elsõ nyomdai mûhelyét. Hess nyomdájából a Chronica Hungarorumon kívül még két görög nyelvû munka latin fordítása került ki: Basilius Magnus A költõk olvasásáról és Xenophon Socrates védõbeszéde címû mûve. Hess halála után nyomdája is megszûnt.
A Chronica Hungarorum fakszimiléjét (Horváth János magyar fordításával) megjelenésének 500. évfordulóján, 1973-ban újból kiadták.[/quote]

[lameXpert]

Idézet

TELLER EDE
magyar fizikus
1908. január 15., Budapest

A középiskolát a Trefort utcai Minta Gimnáziumban végezte.

Rendkívül vonzotta a matematika és szeretett volna ezzel foglalkozni, de édesapja kérésére mégis vegyésznek kezdett tanulni, elõszõr Budapesten a Mûszaki Egyetemen. Pár hónap után Németországban folytatta tanulmányait és itt ismerkedett meg a kvantummechanikával. Két év vegyészeti tanulmányok után véglegesen elkötelezte magát a fizika mellett. Sommerfeldnél folytatta a tanulást.

1928. július 14-én leugrott egy mozgó villamosról és az levágta jobb lábfejét. Gyógyulása után befejezte tanulmányait és 1930-ban doktorált. Elõszõr molekulák vizsgálatával foglalkozott.

Tanulmányi évei alatt megismerkedett szinte mindenkivel, aki a fizika új területén akkor vagy késõbb jelentõs szerepet játszott (pl.: Heisenberg, Sommerfeld, Fermi stb.).

Hitler hatalomra jutásakor átköltöztek Angliába.

1935-ben G. Gamow hívására utaznak az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a George Washington Egyetemen tanít. 1938-ban a csillagok energiatermelését Gamow és Teller közösen a magfúzióval, vagyis a termonukleáris reakcióval magyarázzák.

1939-ben közösen szerveznek konferenciát és az erre meghívottként oda érkezõ N. Bohrtól hallanak O. Hahn Németországban elért eredményérõl, a maghasadásról.

Késõbb dolgozik Los Alamosban az atombomba kutatásokon, de 1942-tõl igazán a hidrogénbomba érdekli. Legfõbb hajtóereje az a félelme, hogy Sztálin veszélyezteti a békét és ezt megõrizni csak az erõfölény birtokában lehet. Az atombomba ledobását is ellenezte és ez vezette a hidrogénbomba kutatások szorgalmazásában is. 1952. november 1-én volt az elsõ kísérleti robbantás.

Sokat foglalkozott az atomreaktorokkal is. Elnöke volt az Egyesült Államokban a Reaktorbiztonsági Tanácsnak. Felismerte az urán-grafit-víz típusú reaktorok veszélyforrását (Teller-effektus) és Amerikában be is zárták ezeket.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 18:01 -kor

[lameXpert]

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Illyés Gyula : Puszták népe

  1. Tájékozódás. Puszta a Dunántúlon. A puszta lakóinak lelkülete.
  2. A táj lelke. A pusztaiak hazája. A szülõföld.
  3. A puszta külön világa. A cselédek a tulajdonról. Az összetartó erõ. Két feltörekvõ család.
  4. Két ellentétes család s két puszta találkozása. A puszta vallása. Az öregek.
  5. A pusztaiak multja. Parasztok, zsellérek és cselédek a történelemben. Az utódok a multról.
  6. A puszta kormányzása. Pásztorok parancsolók, gazdatisztek.
  7. Hétköznap és vasárnap.
  8. A fegyelem és fegyelmezés. A munkabeosztás s a munkamenet. A cselédek közönye s a közöny oka.
  9. A pusztaiak egymás közt. Társalgási nyelvük. Civódások. Ajándékok. Alkalmak a vidámságra.
10. A pusztaiak, táplálkozása. Jövedelmük. A konvenció. Egy cselédház.
11. A gyermekek nevelése, felvilágosodása, barátkozása. A szerelem.
12. A béreslányok kiszolgáltatottsága. A puszta erkölcse. A hódítók.
13. A puszta kultúrája. Iskola és egyházi élet. A hírköltõk.
14. A szagról. Idegenek a pusztán.
15. Kuruzslók és orvoslók. A puszta egészségügye. Sebészek. Népi gyógymódok.
16. Summások, aratók, napszámosok. Azok jövedelme és élete a pusztán.
17. A "szólítás". Akik elkerülnek a pusztáról. A pusztaiak a falvakban.
18. A pusztaiak jövõje. A zsellérek.
19. Akik kiemelkednek. A második és harmadik nemzedék. Út a társadalomba

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 18:04 -kor

[lameXpert]

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 18:04 -kor

[lameXpert]

Idézet

Magyarországon, a második világháború utáni szocialista érában a gyógyszerek reklámozását nem engedélyezték. E helyett a gyógyszergyárak minisztériumi jóváhagyással orvosoknak szánt körleveleket készíttettek, amelyekbõl a gyakorló orvosok tájékozódhattak az új készítmények alkalmazhatóságáról, illetve az addigi alkalmazások során szerzett tapasztalatokról. Ezek közül az egykor oly népszerû Andaxin 1960-as leírását választottam ki:

Az elmúlt esztendõk során egy új gyógyszercsoport terjedt el az orvosi therapiában, az ataracticumok, vagy tranquillansok csoportja. Az ataraxia a gyógyászatban új keletû fogalom ugyan, filozófiai értelemben azonban már az antik görögök is használták egy olyan állapot meghatározására, amelyet a teljes nyugalom és kiegyensúlyozottság jellemez.
Az ataraxia igényével ez utóbbi évek orvosi praxisában egyre gyakrabban találkozunk. Ez fõleg két körülménnyel magyarázható. Az egyik az, hogy a XX. század embere a rendkívüli mozgalmasság, az idegrendszert terhelõ számos külvilági behatás és nem ritkán a személyes, illetve a közösségi élet iránti felfokozott felelõsség állapotában él. Ez a legkülönfélébb panaszokban és tünetekben nyilvánul meg, melyekre a beteg és egészséges ember egyformán orvoslást kér. A másik körülmény az, hogy számos organikus vagy psychés idegrendszeri zavarban szenvedõ beteg gyógyulása érdekében is kívánatos az ataraxia állapotának elérése, ami az ismert gyógyeljárások eredményességét fokozni tudja, sõt néha önmagában is gyógyító hatású.
A tranquillansok rohamos elterjedésének még egy oka van, mégpedig az, hogy ezek a nyugtatók mentesek a barbiturátkészítmények nem kívánatos, sokszor káros mellékhatásaitól. Öngyilkossági kísérleteknél pl. a tranquillansok még egy esetben sem okoztak halált. Ezzel magyarázható ennek az új keletû gyógyszercsoportnak rohamos térhódítása. Amerikában például 1957-ben ötvenmillió tranquillanst írtak fel receptre, és a gyárak harmincmilliárd tablettát adtak el.
Ebben az új gyógyszercsoportban az egyik legjobb hatású készítmény az Andaxin (meprobamat) nevû tranquillans. Hatása depresszív a központi idegrendszerre, ezenkívül gátolja a centrális interneuronális összeköttetést, és elernyeszti a vázizomzatot.
Az Andaxin leggyakoribb indikációi: csökkenti a szorongást, a félelmi érzést, az idegállapot túlfeszítettségét, a motoros és psychés nyugtalanságot, véd a környezet zavaró behatásaitól és a mûtétet megelõzõ izgalmaktól.
Jól bevált a praemenstruumban jelentkezõ idegesség és hangulatlabilitás gyógykezelésében éppúgy, mint a gyermekkori neuropathia különbözõ megnyilvánulásaiban.
Az Andaxin-kezelésnek súlyosnak nevezhetõ melléktünetei nincsenek. Az esetek egy részében — fõleg a kezdeti idõszakban — egy kis kábultság, vagy álmosságérzés szokott fellépni, bõrtünetek csak egészen kivételes esetekben. A megszokás veszélye is csak kis mértékben fenyeget, de emiatt, és ezen kívül még azért, mert sok beteg nem képes betartani az orvosi utasítást, és a saját feje szerint szedi a gyógyszert: ajánlatos az Andaxin-kezelést állandó orvosi felügyelet mellett végezni.

A kézirat nyilvántartási száma: EGIS-dok.: 152
Jóváhagyás: Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti és Mûszerügyi Fõigazgatóság körbélyegzõje
Aláírás: Dr. Fritz Dátum: 1960. VIII. 4.

Ezen a ponton a legtürelmesebb olvasóban is felmerül a kérdés: hogyan kerül ez ide? A válasz egyszerû: az idézett orvoslevél szerzõje egy igen kiváló magyar író, aki 1956-os szerepvállalásáért szilenciumra ítéltetett, azaz írhatott, de nem publikálhatott. 1958-ban — gyógyszerészi végzettségével összhangban — engedélyt kapott az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyárban való elhelyezkedésre. Itt vált az orvoslevelek egyik szerzõjévé. Az Andaxiné mellett õ írta a Lidocain injekció, a Kofka, Trioxazin, Gracidin, Relaxil-G, Gerovit és Frenolon készítmények ismertetõit. (Nagyobb részük máig is forgalomban van, de többségüket mára háttérbe szorították az újabb készítmények.) Hõsünk néhány év múlva újra visszatérhetett az irodalmi életbe. Kossuth-díjas (1973), hatása óriási, de nevét és mûveit egyelõre hiába is keressük a Digitális Irodalmi Akadémia szerzõi között.

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 18:06 -kor

[FakeJack]

Újra támad az eredeti Tisza cipõ

A hír hallatán fel kellett szippantanunk egy jó adag Limo szörpport, persze csõvé tekert papírhúszassal: ismét piacra lép a háromcsíkos hazai. Szolnok megye leghíresebb divatcikkét egy titokzatos üzletember élesztette újra és gerillamarketinggel népszerûsíti...

Forrás: [url="http://"http://www.index.hu/"]Index[/url]

Már látom lelki szemeim elõtt a "legtrendibb" deszkás csukákat, oldalukon a legendás T-vel...

[lameXpert]

Papp Ferenc, 48-as honvéd portréja

Szerkesztette: lameXpert 2004. 04. 12. 18:08 -kor

[lameXpert]

Petõfi Sándor : AZ APOSTOL

Szilveszter története: példázat.
Az elbeszélõt nem annyira az események, mint inkább hõse viselkedésének eszmei és érzelmi rugói érdeklik. Rendkívül nagy szerepet kap a meditáció, Szilveszter belsõ monológjai a költemény nyelvileg legszebben megformált részei. (Közülük a szõlõszem példázata – Az apostol talán legismertebb részlete a 11. fejezetben, a költemény felezõponján helyezkedik el.) Jóllehet elbeszélõ költeményrõl van szó, melyben fontos szerepet kap a jelenetezés, az elõadásmód mégis a lírai elemet teszi dominánssá. Az elbeszélõ elfogultan figyeli hõsét, teljesen azonosul vele, kudarcait kizárólag a körülményekbõl és a helyzetébõl származtatja. Színe és fonákja: pátosz és irónia kettõssége jellemzi a modalitást. Az irónia forrása mindenkor a démonikus világ: „Bõszülten hagyta el a nép / A templomot, / Az isten és a béke házát.” Olyan világ ez, melyben az értékek teljesen megfordultak, éppúgy, mint a Felhõk egyik darabjában (Igazság! alszol?).[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

GERMANUS GYULA: VÁMBÉRY ÁRMIN
(1832–1932)

Csak két évtizede múlt, hogy a pesti Dunapart egy jelentõs lakójával lett szegényebb. Bicegõ úr vastag botjára támaszkodva pontosan délután három órakor megjelent háza kapuja elõtt, pillanatra megállt, végigjártatta szemeit a fenséges Dunán, aztán lassú léptekkel megindult a Nemzeti Kaszinó felé. A boltosok, a rakpart munkásai megigazították óráikat, oly pontos volt az öreg úr, s volt idõ, amikor Albion politikai óramutatóját ez után a szerény, kedves mosolyú, de acélakaratú és törhetetlen energiájú kis ember után igazgatta.

Vámbéry Ármin egyénisége, tettei és élete sokunknak példaképe és vigasza volt. S ha ma a magyar alkonyatban újból felelevenítem emlékeimet, kell hogy ifjúságunknak, öregeinknek ismét buzdítása, a tespedésbõl, csüggedésbõl felrázó riadója legyen. Szegény sorsban született, szegényebb nála alig lehetett, gyümölcsöt árult a Dob-utcában, hogy éjjelre egy félágyat kapjon nyughelyül, taníttatásra nem tellett, ezért tanított, hogy azalatt maga is tanulhasson és mindez az anyagi és társadalmi eltaposottság nem törte meg erejét, nem szédítette el értelmét meddõ fantáziák hajszolására, hanem törhetetlenül követte azt az ideált, amelynek realitása egyuttal sikerének biztosítéka is volt. Ezért a reális célkitûzésért korunk méltán mintaképének tekintheti Vámbéryt, mert miközülünk sokan politikában, tudományban és mûvészeti hitvallásban elvesztettük önmagunkat, megtagadjuk multunkat, a távolba nézünk és szemünk elõl eltûnik a megfogható közeli, a valóság helyett álomvilágban akarunk élni, mert félünk ezt a keserves, nyomorúságos valóságot üstökön ragadni és becsületes, életrevaló utakra szorítani.

Vámbéry orientalista volt. Nem ama szobatudósok fajtájából, akik évtizedek fáradságos munkájával értékes theoriákat kovácsolnak; de a való életet nem ismerik, ezért theoriájuk csak szellemi épület, amelyet más theoria ledönthet, de nem szól bele az emberek boldogításának vitájába, – hanem beutazta a Keletet, éveken át élt dervismódra, pasák palotájában, mecsetekben, a tudósok és papok házában és praktikus szemekkel az embert és az életet magát fürkészte és kevés hitelt adott az elvont elméleteknek. «Nem egyszer volt alkalmam – úgymond – az elmélet félszegségét belátnom s az magától annyira visszariasztott, hogy eltökélém inkább a vándor tatárok dsidáitól testemet, mint az elmélet betûitõl lelkemet megöletni.»

Ismerte a mohamedán Keletet és mégsem vált keletrajongóvá, hanem felismerte a Kelet minden szertelenségét, elmaradottságát, küzdött az ázsiai sötétség és barbarizmus ellen azzal az elszántsággal, amelyet csak a XIX. századi európai öntudatosság kölcsönözhetett. Míg az iszlám valláskulturális képességeit és az iszlám ethikai tanítás légkörében való társadalmi élet lehetõségét körömszakadtáig védte azokkal szemben, akik egyoldalúan csak a vallásban látták Kelet hanyatlásának okait, addig nem habozott, hogy az ázsiarajongókat felébressze narkotikus álmaikból és a realitás borzalmait tárja szemeik elé: a keleti despotizmust, a tudatlanságot, az emberi élet értéktelenségét és azt a szellemi tespedést, amely Keleten a középkor óta uralkodóvá vált. Mindeme kérdésekben az a meggyõzõdés vezette, hogy Európa kulturáját ethikai célkitûzések vezetik, amely ezért felette áll az eltokolódott keleti kulturáknak, amelyek régebbiek ugyan, de ma többnyire csak csökevényes maradványok. Nem a keresztény misszionárius buzgalma vezette; az európai kultúra az õ szemében elsõsorban az az erkölcsi postulatum volt, hogy az évezredek óta felhalmozott tudást az emberi szabadság és jólét szolgálatába kell állítani. Keleten a jólét és szabadság fogalmait megzavarta a dicshimnuszok émelyítõ hangja és az emberi szellem legmagasztosabb termékeit, sõt az isteni kinyilatkoztatásokat is csupán a sikerre támaszkodó kalandor-uralmak alátámasztására használták fel.

Ez a meggyõzõdés Vámbéry lelkében nem a véletlen szüleménye volt. Magyar volt, szegény volt. Születése oly idõbe esett, amikor a magyar nemzet a világ haladó, bátor nemzetei elõtt a sötétséget honszerelme lángolásával törte meg. A harmincas évek több költõt, tudóst és hazafit emeltek ki a nemzet megtermékenyült testébõl, mint az azelõtti századok, és a magyar népet francia, német, angol és amerikai költõk egy szebb jövõ bajnokának ünnepelték. «Hungarians save the world!» kiáltja Mathew Arnold babérkoszorús költõ. Vámbéry politikai állásfoglalásában Angliában látja a civilizáció és humanitás képviselõjét azzal az orosz cárizmussal szemben, amelynek átkos beavatkozását a magyar szabadságharcba saját szemeivel látta. Keleti utazásai alatt pedig ismét itélhetett az angol (európai) kultúra és az orosz (ázsiai) imperializmus felett.

Vámbéry Ármin, mint a legtöbb lángész, nem haladt életében szûk, egyoldalú pályán. Szintétikus elméje az egészet látta és a nagy összefüggéseket kereste. Az a kép, amely ilymódon felvetült szellemében, részleteiben lehetett elnagyolt, apróbb hibák is betolakodtak és ottfelejtõdtek, de az egész mégis harmonikus kép volt. Ez a szemlélet csak sokoldalú tehetség eredménye lehetett és Vámbéry munkássága oly sokoldalú, hogy nehéz meghatározni helyét az irodalomban: nyelvész, ethnografus, földrajztudós, politikus vagy elragadó író volt-e. Mindeme tudományágakban oly jelentõs eredményeket ért el, hogy a szaktudósok érdeklõdését, helyeslését, ellenmondását a legmagasabb fokban felkeltette és olyan viharokat korbácsolt fel, mint kevesen – pedig mindezekben a tudományágakban csak magatanult amatõr volt!

Földrajzi ismeretei alig lehettek, Középázsiát álruhában, kolduló dervisnek öltözve utazta be, jegyzeteket, térképvázlatokat nem készíthetett (csak egy ujjnyi nagyságú plajbászt rejtegetett mellénye bélésében) és tisztán intuicióval következtetett arra, hogy az Oxus folyását megváltoztatta, amit késõbb tudósok igazoltak. Nyelveket maga tanult, a nyelvi kutatások módszerére saját útjain jutott és a magyarok eredetének kérdésében oly vihart vert fel, amelynek cikkázó villámai kialudtak már, de dörgése még ébren tart. Tagadhatatlan, hogy ha álláspontjában nem is volt igaza, zseniális volt, gondolatébresztõ volt, új volt és megzavarva a finn-ugor theoria vizeit, tárgyilagosabb mederbe terelte azokat. Minden téren ujító volt. Német-török szótára (1858) az elsõ ilynemû kísérlet, egyúttal az elsõ Konstantinápolyban nyomott német könyv. A török-tatár faj primitív kulturájáról írt könyve nyelvi magyarázattal fejti meg a török nép ethnologiáját.

Mint politikus a világ évtizedeken át felfigyelt szavára. A nyolcvanas évek beigazolták Vámbérynak húsz évvel azelõtt középázsiai útja után angol államférfiak elõtt kifejezett aggodalmait Oroszország hatalmi terjeszkedése felett. A liberális angol korszak politikusai, elsõsorban Gladstone, tényleg a kereszténység szellemében fogták fel Anglia politikai hivatását Keleten. Az orosz elõnyomulás Középázsiában nem nyugtalanította õket, hiszen az indiai bõséges aratás kárpótolt minden esetleges elmaradt nyereségért és elismerték, hogy Oroszország éppen oly kulturális és civilizatórius hatást tud gyakorolni Ázsia népeire, mint Anglia. Az angol liberálisok politikájában mindig felcsillan az a morális hang, amely hódításaikat az emberiesség jegyében történteknek tünteti fel. Húsz év alatt a Vámbéry által 1864-ben felidézett veszedelem valóra vált. A konzervatívok meghívására 1885-ben Angliába sietett, elõadásokat tartott óriási hallgatóság és az angol arisztokrácia szine-java elõtt, amelyeken ékesszólásával és világos, csak a realitásokat számbavevõ okfejtéssel oly sikert ért el, mint egyetlen idegen sem. A hallgatóságban ült Gladstone miniszterelnök is, aki figyelmesen követte Vámbéry szavait, amint azok beszéde vége felé mindinkább emelkedettebbé, határozottabbá és fenyegetõbbé váltak, míg utolsó mondatai egyenesen az õsz államférfiúnak voltak irányítva: «You have squandered English money, you have squandered English blood…!»

A beszédnek példátlan hatása volt. A liberálisok némán maradtak helyükön, míg az imperialista konzervatívok lelkesedése viharos tapsban tört ki. A bicegõ dervis, a magyar-török szóegyezések szorgos kutatója, a szegény magyar tudós megrendítette, megdöntötte Anglia leghatalmasabb politikai pártját: Gladstone beadta lemondását és konzervatív kabinet váltotta fel.

Vámbéry a középázsiai politikai kérdések legnagyobb szaktekintélye maradt és véleményét az angol, német, francia folyóiratok és napilapok minden fontosabb eseménynél kikérték. Az angol imperialista politika szócsöve maradt a XX. század elsõ éveiig, amikor VII. Edward bekerítõ politikája újabb irányt szabott meg és azt a mottót, hogy Oroszország Anglia legveszedelmesebb vetélytársa India birtokáért, elfojtották a németgyûlölettõl izzó angol napilapok és Vámbéry tekintélye háttérbe szorult.

A háború elõtti években már csak vonakodva közölte a Times leveleit. Régebbi dolgozataiban gyakran tünõdött azon, vajjon fennragyoghat-e Albion csillaga dacára annak a közönynek és tudatlanságnak, amelyet az angol nagyközönség az ázsiai politikai dolgokban nyilvánított és arra a következtetésre jutott, hogy a népet vezetik és amíg Anglia külügye olyan avatott kezekbe van letéve, mint akkori vezetõi, világbirodalmi helyzete biztosítva van. Vámbéry az angol államférfiak kiválóságában és nem a néptömegek érzés- vagy tudásanyagában látta a birodalom sorsát meghatározva. Felfogását szomorúan igazolták a tények Angliában és különösen Magyarországon. A nép a vezetõkre bízza magát, kikben különb tehetséget képzel önmagánál és szívesen engedi át magát ama hangulatoknak, amelyeket vezetõi szuggerálnak beléje.

Vámbéry mementója az orosz középázsiai veszedelemre nézve a világháború és az utána bekövetkezett események által újból jogosulttá vált. A helyzet a földrajzi adottság következtében azonos maradt, de a világháborúban presztizsét vesztett Anglia Indiában nem rendelkezik azokkal a feltétlen erõkkel, mint azelõtt. Az utolsó 40 év alatt az európai kultúra külsõségeit eltanult indusok és az indusztrializmus nivelláló hatása Ázsia népeiben az európai politikai élet, a demokrácia és önrendelkezési jog minden jelszavát meghonosították a kisszámú, de az ázsiai nagytömegek természetes tunyasága következtében annál hatékonyabb intellektuálisok táborában. Ha valaha valahol a vezetõ egyén kiválósága döntött népek sorsában, úgy az Ázsiában volt, ahol a tömeg vakon engedelmeskedett a szó, vagy a kard hatalmának. Amit Anglia elmulasztott megtenni Vámbéry intelmére – a középázsiai khánságok pacifikálását és az oszmán török néppel való földrajzi és politikai összekapcsolását Anglia égisze alatt –, az ma súlyosan megbosszulja magát az orosz bolsevizmus indiai propagandájában és Gandhi felforgató, bomlasztó tendenciájú mozgalmában.

Vámbéry legragyogóbb sikereit a tollával aratta és ezek a sikerek mindaddig élni fognak, amíg emberek könyvet vesznek kezükbe. Jókai Mór nagy mesemondónknak három kedvenc olvasmánya a biblia, Shakespeare és Vámbéry útleírása voltak. Dickens Vámbéryval folytatott beszélgetésében így szólt hozzá: Önnek, Uram, regényírónak kellene lennie! Középázsiai útleírását minden mûvelt nyelvre lefordították és a földrajzi irodalomban alig van könyv, amely tanulságosabb, érdekesebb és szebb lenne. Cikkei és nagyobb dolgozatai; amelyekben a Kelet társadalmi, vallási és kulturális életét festi, oly plasztikusak, mint az élet maga és ma megbecsülhetetlen kútforrások, mert az a Kelet már a történelemé. Születésének évfordulóján olcsó népszerû kiadása utazásának és önéletrajzának már azért is kivánatos, mert a mai lethargia és törpeemberek korában ez a legbuzdítóbb hang és a leghatékonyabb intelem, hogy csak a becsületes lélekkel a realitások felé való törekvés politikában, tudományban és mûvészetben az, amely a magyarságot – a mai szélmalomhõsök keleti képzelgéseikben és tudománytalan turánista túlzásaikban való handabandázásától – megmentheti.[/quote]