[bbence]

Üdv mindenkinek!

Egy középiskolás ismerõsöm a napokban megkeresett egy kérdéssel, aminek a tartalma az volt, hogy nem volna-e kedvem Angliában szociális munkára elmenni egy évre. Õ errõl az iskolájában kapott tájékoztatást ill. fog majd még kapni, ha elmegy egy ezt a lehetõséget ismertetõ alkalomra. Rögtön kérdeztem tõle mindent, amit csak tud a szervezõkrõl (intézmény neve, székhelye) valamint egyéb dolgokról. Mint kiderült, egyedül az utazást kell fizetni, a többit õk (heti 60-70 font költõpénz, nem túl sok tehát), valamint a biztosítást is nekünk kell állni. A munkakört is megválaszthatja a jelentkezõ egy bizonyos határok között, valamint azt, hogy nagyvárosban szeretne-e ilyen elhelyezkedést kapni.
Õszintén szólva kicsit idegenkedem a dologtól még úgy is, hogy semelyik irányba nem döntöttem. Nem is félelem van bennem, mert az tényleg nincs, hanem inkább bizonytalanság, ami legalább olyan rossz. A másik kontra érv részemrõl az, hogy ha ilyen indíttatásból mennék ki külföldre, akkor pont azokat a dolgokat nem tudnám végezni, ami a két legfontosabb helyen szerepel nálam a külföldi hosszabb tartózkodási célok mérlegelésénél. Éspedig a tanulás és a munkavállalás. A tanulást természetesen valamilyen felsõfokú oktatási intézményben értem, a munkát pedig valami olyan helyen, ahol tapasztalatokat és gyakorlatot tudok szerezni az esetleges jövõbeni állásomhoz.
De mindenképpen szeretném meghallgatni a Ti véleményeteket is, esetleg ha valaki vagy ismerõse már tapasztalatokkal is rendelkezik ilyen téren, akkor azt ha megosztaná, hálás volnék.

[T2k]

Ne gondolkozz: MENJ!

Ez egy NAGYON JO kezdo loket ahhoz, amit kesobbiekre tervezel - ugyanis ezzel a valogatos, kisse 'fisi-fosi' hozzaallassal nem jutnal messzire sehol...

Igy legalabb megedzodnel, de megsem kellene attol felned, hogy esetleg ugy jarsz, mint anno en a masodik honapban, miutan idejottem (ti. par hetig mocskos ehes voltam nonstop, mert nem volt egy kanyim sem addigra).
Nem is félelem van bennem, mert az tényleg nincs, hanem inkább bizonytalanság, ami legalább olyan rossz. A - Azaz felsz. Nem kell simitani, ezt IS felelemnek hivjak.

ha ilyen indíttatásból mennék ki külföldre, akkor pont azokat a dolgokat nem tudnám végezni, ami a két legfontosabb helyen szerepel nálam a külföldi hosszabb tartózkodási célok mérlegelésénél. Éspedig a tanulás és a munkavállalás. - nem vagy te egy kicsit NAGYON eltajolva?

Gondolod, hogy valogathatsz majd a munkak kozott es persze mellette a munkaadod megertoen mosolyog majd, amikor neked orara kell menned?
Egeszen vicces elkepzeleseid vannak a kapitalizmusrol, Bencem.

1. orulj, ha kapsz tanulovizumot
2. orulj, ha van loved befizetni egy iskolat (itt NYCben a legolcsobb csumpedlaj college (tehat nem egyetem) is $10K/ev azaz $2,500 per quartertol indul
3. a tanulovizum szamos orszagban NEM engedi a munkavallalast - ahoz mvallalasi kell, azt meg ritkan adjak unatkozo, valogatos kulfoldieknek
4. ha megis, csaknem kizarom, hogy total kezdokent, meg az iskolaba jarva a szakmaban helyezkedj el (es ez NEM CSAK a nyelvtudas szintjere vonatkozik!)
5. de ha MEGIS, akkor az nem fog megtortenni az uccso egy-ket eved elott, akkor lehet elkezdeni internship temaban erdeklodni (addig ugyanis zerot ersz szakmailag, egy irastudo, am nativ anyanyelvu fekaval tobbet ernek, plane, hogy arra altalaban meg tamogatast is kapnak)
5. fentiek okan tehat a $10K pl nem annyi, mert enni-inni is kellene egy evig, azaz vmi melot kell talalni, azaz szepen elhuzodsz pizzat/ujsagot/ kihordani reggel/este meg hetvegen avagy bussernek vmi vendeglobe, rosszabb esetben runnernek

Kabe igy - namarmost ehhez a te vazolt hozzaallasod harmatos.

Magyaran azt tanacsolom, vallald el azt az angliai akarmit es tapasztalj.

Utana gyere vissza es megbeszeljuk, mennyire maskeppen latod mar a vilagot.

[lameXpert]

Idézet: bbence - Dátum: 2004. április 2, péntek - 1:17

....... A másik kontra érv részemrõl az, hogy ha ilyen indíttatásból mennék ki külföldre, akkor pont azokat a dolgokat nem tudnám végezni, ami a két legfontosabb helyen szerepel nálam a külföldi hosszabb tartózkodási célok mérlegelésénél. Éspedig a tanulás és a munkavállalás. A tanulást természetesen valamilyen felsõfokú oktatási intézményben értem, a munkát pedig valami olyan helyen, ahol tapasztalatokat és gyakorlatot tudok szerezni az esetleges jövõbeni állásomhoz.....

Pontosan ez az a kettõ, ami nem ellenérv. 
Munkavállalás lenne a javából, ahol tapasztalatokat és gyakorlatot tudnál szerezni bármely jövõbeni állásodhoz és felsõfokú tanulás lenne. Magad és az emberek megismerése.

Azt nem mondtam, hogy könnyû is.......... 

[bbence]

Nos igen, egy ici-picit naiv vagyok, ezt eddig is tudtam. Persze ez a naivitás egy apró tájékozatlanságból fakad, ezt is aláírom.

Azt egyébként nem mondtam - és ezzel valamennyire tisztában is vagyok - hogy a tanulást és a munkavállalást nem egyszerre képzelem el, hanem idõben egymás után. Tanulni meg úgy is lehetne, hogy valami szép kis ösztöndíjat kapok, de persze ez is csak egy bizonytalan lehetõség.
A másik dolog (tudom, most sorolom az érveket, amik elgondolkodtatnak, mert ezeket szeretném mindenképpen magamban mérlegelni, hiszen legalábbis az elõnyökkel valamennyire tisztában vagyok), hogy itt le kéne pauzálni a tanulmányaimat egy évre (most elsõ éves vagyok). Nem is tudom, ez miért baj, miért írom.

Kikérem magamnak, hogy válogatós volnék egyszerûen csak ... na jól van, bevallom: félek a dologtól. Nem tudom, mitõl, ez a baj. Angliában már voltam háromszor, tehát nem teljesen új környezet, persze gondolom ott élni és ott nyaralni néhány hetet olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtõl. Talán ez az egy év soknak tûnik egyszerre, de nem azért, mert nem tudnám magam mögött hagyni az ismerõseimet, a barátaimat, a családomat. Szerintem ezt meg tudnám tenni.

Itt motoszkál valahol a "Let's go!". Ezt nem gondolom, hanem érzem. Lehet, hogy gondolnom is kéne, akkor már minden rendben volna.

Szerkesztette: bbence 2004. 04. 02. 09:36 -kor