HWSW Informatikai Kerekasztal: HWSW Informatikai Kerekasztal -> Mafia II Demo - Vélemény

Avagy ha beszállsz, többé nem szállhatsz ki!


Nem rég elérhető a Mafia II Demoja, én pedig gondoltam, röviden elmondom róla a véleményemet, ha már az általam leginkább várt játékról beszélünk!

A sztoriról most bővebben nem írnék, meghagyom a teljes játékról írt bemutatómra, így csak röviden vázolnám föl a fő történeti szálat. Vito Scarletta egy becsületes szicíliai fiú, ám régi barátja, Joe kérésére, valamint a könnyű meggazdagodás reményében mégis csatlakozik a maffiához, ahol egyre komolyabb feladatokat teljesítve lépdel felfelé a ranglétrán. Az alapszituáció ez, a többit pedig el lehet képzelni!



A Demo elején Vito épp kertvárosi házában végzi szokványos teendőit ( például szép lassan megtölti pisztolyát ), amikor csörögni kezd a telefon. A rövid beszélgetésből megtudjuk, hogy ideje indulni a megbeszélt találkahelyre, ahol az aktuális célpontunknak készül egy kis meglepetés. Vito indulás előtt még megiszik egy üveg sört, bedob egy szendvicset, majd kilép az ajtón. A látvány magáért beszél, a táj gyönyörű ( ez egyébként magára a játékra is igaz ), és ami a legfontosabb: él! Az utcán az emberek végzik mindennapi teendőiket, sétálnak, beszélgetnek vagy éppen kereket cserélnek az út szélén. A grafikára és a környezetre tehát nem lehet panasz! Az autóba ülve kétféle opció áll rendelkezésünkre. Beállíthatjuk, hogy árkád, vagy szimulátor stílusban kívánunk kocsikázni. Előbbiben lényegesen könnyebb az úton tartani a járgányt, utóbbinál viszont óvatosan kell bánni a kicsikével, mert könnyen megpördül, vagy kifarol.

Nézelődni ugyan a tízperces időkorlát miatt nem nagyon van idő ( ennyi időnk van, hogy a küldetés helyszínére érjünk ), de az alapok így is kirajzolódnak a játékos előtt. Természetesen rendőrök is jelen vannak, így ha gyorshajtáson, kocsilopáson, esetleg gyilkosságon kapnak minket, futnunk kell a szabadságunkért. Ha viszont felfedeznek, először felszólítanak, hogy adjuk meg magunkat. Ha engedelmeskedünk, vérontás nélkül kezdhetünk neki újból a feladathoz, ha viszont elmenekülünk, a béke őrei utánunk vetik magukat ( na meg persze jól nyakon öntenek ólommal ) ha kell gyalog, ha kell autóval, utóbbi esetben egy látványos autós üldözés szemtanúi lehetünk. A zsernyákokat elvileg le is lehet fizetni, de azt gyanítom, ez nem lesz éppen pénztárca kímélő módszer.



Az utcára érve bepattanunk egy parkoló kabrióba, és már száguldunk ( illetve óvatosan vezetünk ) a megjelölt helyszín felé. A rádió természetesen itt is jelen van, mint szórakoztató tényező a sok kocsikázás között. A választék bő, hallgathatunk nyugodt jazz-t, vagy éppen rockot, de Elvis Presley is jelen van az előadók között. Összességében a zenékre sem lehet panasz, kitűnően hozzájárulnak a '40-es, '50-es évek hangulatának előteremtéséhez.

A küldetéshez érve elsötétül a kép, mi pedig egy házban találjuk magunkat, főnökünk, és barátunk, Joe társaságában. Már itt is látszik, hogy az animációk egyszerűen fantasztikusak! A látvány tökéletes, a cigit szájába vevő, majd a füstöt szép lassan kifújó öltönyös maffiavezér látványa az egekig tornássza a hangulati faktort. A szinkronhangok és az animációk is teljesen élethűek. Összességében csak úgy süt a játékról a '40-es évek alvilágának hangulata. De nincs idő henyélni, alighogy belépünk az apartmanba, máris megjelenik két fekete autó, benne a célszeméllyel. Vito sem rest, állított gépfegyveréből szórja az áldást az ablakon keresztül. A fegyverek használata jóval élethűbb, mint a sokak által konkurensnek tartott GTA-ban, a golyószórók kissé rakoncátlanok, fölé hordanak, pont úgy, ahogy azt a valóságban is tették ez időtájt.
Kiérve az utcára főhősünk felkapja a jó öreg Thompson géppisztolyt, majd pár sorozattal megtisztítjuk az utcát, és célpontunk után eredünk a gyárba. A harc, mint minden mai TPS-ben a fedezékharc köré épül, és bizony szükségünk is lesz a fal mögé bújásra, mivel Vito nem szuperhős, így egy-két bekapott golyótól könnyen a padlón találjuk magunkat. Ahogy szép lassan, lépcsőről lépcsőre haladva megtisztítjuk a terepet a testőröktől, elérkezünk az emberünkhöz, aki térden állva könyörög az életéért. Nem jár sikerrel, mert bár a főnököt megsebesíti rejtett pisztolyával, Vito és Joe gondosan kibélelik ólommal. A feladat teljesítve, nincs más hátra, mint elhagyni a terepet. Ami nem olyan egyszerű, hisz sebesült társunkat ki kell cipelni, ráadásul az épület kigyullad. Az utcára érve szembesülünk vele, hogy a zsaruk is ránk szálltak, és egy rövid autós üldözés veszi kezdetét, amiben mi húzzuk a rövidebbet. A rendőrök teljesen bekerítenek, úgy tűnik nincs menekvés.



És itt van vége a Demonak, mikor is egy jó nagy "To be continued..." felirat villan a játékos arcába. Összességében elégedett vagyok azzal, amit láttam. A játék ugyan lineáris, de ez egyáltalán nem baj, sőt, előnyére válik. A játékmenet, a látvány, a hangulat, minden a legnagyobb rendben van! Mi pedig tovább várjuk a két hét múlva esedékes megjelenést, amikor kétségkívül egy remek játék üti majd a markunkat!