HWSW Informatikai Kerekasztal: HWSW Informatikai Kerekasztal -> parasztromantika

Zsíroskenyér hagymával.
A lilahagyma megszinezi az ujjadat, az íze lágy, mégis karakteres. A vöröshagyma túl erős ehhez, az fonnyasztani, sütni való, A tegnapi erősebb volt, mint kellene, már felvágáskor megtornáztatta a könnycsatornákat. A tormára mondják, hogy ne érjen a szájpadlásodhoz, akkor nem könnyeztet. Na ez a hagyma tegnap hozzáért, könnyeztem is tőle, de az ízéért folytatni kellett. Én félszeletenként harapva, az asszony a szeleteket ívekre bontva a kenyérre szórva. Együtt, akkor nem bűn a hagymabűzös csók.
Dobozolt sertészsírból bűn, gépzsír állagú, ott marad az ínyeden. Anyám libát tömött, mint a vidéki asszonyok negyede-harmada akkoriban. Sokuk nem bírta, se a libáknak, se az asszonyoknak. Libamáj, alig tudtuk mit eszünk, vagyis hogy isteníteni kellene, jó volt és kész. De nem is erről akartam, hanem hogy volt libatepertő, házi, persze hogy, hisz volt alapanyag. Meg volt libazsír. Hétdecis üvegekben sorban a kamra (mit kamra, spájz) polcain. Ha kiviszi az ember, perceken belül folyik, sietve kentük. Tegnap is foly mire hazaértem vele, hűtőbe kellett tenni, hogy visszedermedjen kicsit.
A zsíroskenyeret az udvaron eszi az ember, mezítláb, enyhe szélben. A fák mellett a horizontot nézi közben, és a szomszéd kakasának zaja a legfőbb problémája.

Görögdinnye
A zsíroskenyérrel szemben a dinnye ülve fogyasztandó. A láb lógjon le a betonterasz szélén, amire óvatosan ül le az ember, mert égeti a seggét a rövidgatyán át. A dinnye leve lendületesen indul meg a tenyérből a csuklón át az alkar irányába, majd a folyamatosan érkező utánpótlásnak köszönhetően utat tör a könyök felé, ahonnan a combra cseppen. Ezzel párhuzamosan szélesedik a szájat körülölelő előbb nedves majd egyre inkább ragacsos sáv. (Más értelmezések szerint a hagyományos szelet formát tovább bontjuk másfél falatnyi darabkákra, melyeket enyhén túlhűtünk, és sonkaszelettel illetve mézzel tálaljuk, ezüst desszertvillával fogyasztjuk.)
A dinnyeválasztás nekem a mai napig távoli, mítikus rituálé. Értem én, hogy kézbe veszi az ember, megcsapkodja, és ha öblös, akkor édes, de ez a módszer nem működik és kész. Ha édes dinnyét akar az ember, akkor elmegy Csányig, és ott vásárol. Semmi kopogtatás, semmi hallgatózás, semmi körbejárás, csak felveszed és édes.
Te hogy eszed? Szeletben, darabolva, negyedelve? Harapod, vagy késsel, netán kanállal? Eszel hozzá kenyeret? Magját megeszed, kiköpöd, késheggyel kipöckölöd?

Főtt kukorica
Nem tudom. Idén még nem ettem. Tavaly nem ettem jót. A csemege nem nekem való, kidobja a gyomrom. Nyóc soros magyar, így mondta nagyapám, az jó volt. Hiányzik.



(lett volna még itt kertbenülés meg vízbenázás meg felhőnézés fűszálrágással, szóval nem csak kaja, de a kaja se csak kaja lett, úgyhogy nincs kedvem, gondolja tovább aki eddig elolvasta)