HWSW Informatikai Kerekasztal: HWSW Informatikai Kerekasztal -> kocka

Informatikus vagyok, kocka, annak minden ismervevel.
Kotott puloverem is van.
Bar nem hordom.

Talan a legfontosabb dolog, amit nehezen viselek, az a kovetkezetlenseg, a logikus gondolkodas es cselekves hianya vagy epp kerulese. Sirba lehet kergetni azzal, ha valaki onmaganak ellentmondoan viselkedik. Nem valtozatossagra vagy meglepo aprosagokra gondolok itt, hanem arra, hogy az ember kovet egy normat, "kepvisel valamit", ahogy a valonak nevezett villanak nevezett kupola lakoi szoktak mondani (bar nem tudom, mire gondolnak), es mond/tesz valamit, ami gyokeresen ellentmond ennek. Hasonloan erzekeny vagyok arra, ha valaki a jozan esznek mond ellent.
Sok pelda volt ilyesmire a kozelebbi es tavolabbi multban, ezert is irom le mindezt.
Zavar, ha egy kisgyereknek nevetgelve mondja el a rokon, hogy amit epp csinal, azt nem szabad.
Zavar, ha a kollega ujra bevallal egy feladatot azutan, hogy elotte hetekig mondta minden alap nelkul, hogy igen, keszul.
Zavar, ha valaki oszinteseget ker, de furcsallja, ha nem azt kapja, amit hallani akart.
Zavar, ha valaki egy vita alatt nem kepes kimozdulni az elefantcsont tornyabol, csak hajtogatja az igazat. Par olvasonak ismeros lehet, itt tortent nem messze.
Ha pedig valami zavar, akkor nezem egy ideig, de nem tudok mindig elmenni mellette. Akkor persze borul a bili, jon a sertodes/harc/kigyo-beka kapcsolattol es vermerseklettol fuggoen.
Ez az egyik dolog, ami mostanaban foglalkoztat. Az, hogy mennyiben a hibam, hogy felhuzom magam, es mennyiben normalis viselkedes.

A masik, illetve inkabb ennek folyomanya a gondolataimban es oka a viselkedesemben, az a kommunikaciohoz valo hozzaallasom. (Nem irigylem az olvasot, aki meg akarja erteni az elozo mondatomat anelkul, hogy tudna, mire gondolok. Elmondom.)
DOS-os idokben kezdtem PC-t hasznalni, elotte C64-et. A lenyeg most, hogy elsosorban parancssoros felhasznaloi felulettel rendelkeztek. Beirtam, hogy mit akartam, a gep meg valaszolt: vegrehajtotta es mondta az eredmenyt, vagy azt mondta, hogy ez igy hulyeseg, probaljam ujra. Ekkor gyerekkorom masodik feleben jartam, meg formalhato korban. Valahogy rajtam ragadt ez a kerdes-valasz sema.
Azota is ezt preferalom. Nem erzem magam komfortosan mas kommunikaciokban. Kerdezek, es azt varom, hogy valaszolj. Lenyegretoroen. Ha kerdezel, valaszolok a kerdesre. De csak arra.
Nehezem megy nekem a szocialis terefere, az elmenykozles, a terjengos beszamolok. Azt kerded, mi tortent hetvegen, en ket mondatban elmondom, hogy mit sutottunk es merre kirandultunk. Nem taglalom, hogy milyen erzes volt a pacban forgatni a nyers hust, nem beszelek a nyari zapor aztatta fold illatarol, vagy a felelenkulo madarak hangjarol. Mi tortent? Ez es ez.

Informaciokozles. Ez az en teruletem.
Jo szakember vagyok, de rossz munkas. Sot, talan rossz munkatars.
Sok mindenben benne vagyok, de ritkan kezdemenyezek. Ha felveted, csinaljuk.
Nem lehet konnyu engem elviselni. Megertem. Idonkent nekem is nehezen megy.
De teged sem konnyu, amikor a szemmel lathatoan csukott fuleimbe beszelsz orak ota, vagy nem erted meg, hogy miert zsakutca, amit csinalsz.

Ez a bejegyzes nem rolad szol. Rolam.