HWSW Informatikai Kerekasztal: HWSW Informatikai Kerekasztal -> a parton nem még látszik

Akartam ide egy olyat, hogy mennyi mindent nem lát az ember, amikor kint van a parton. De még inkább arról, hogy mennyi minden csapja homlokon, amikor már nincs a parton. Aztán addig-addig érlelgettem a gondolatot, hogy nem lett belőle semmi. Most pótolni fogom, és szerintem olyan is lesz.

A történet ott kezdődik, hogy elmentünk nyaralni, 83 évnyi nő meg én, így öten. Vízpartra, engedve a nyomásnak. Jó lesz az. Első nap, óvatos ismerkedés, a vízbe mindenki papucsban-szandálban. Parton uvsátor, naptej. Lessük egymást, érzékeny a bőrünk, nem lenne jó leégni, de semmi elszíneződés, öröm az élet. Este jön a meglepetés, amit minden egyes nyáron végig kell csinálni. A parton, vakító napsütésben nem látja az ember, hogy leégett. Este árnyékban bolgogan vacsorázott az öt kicsi rákocska.

Óvatos duhaj az ember, de egyszer nyaral. Másnap délben megint partra ki, kutyaharapást szőrével, lányok a vízben, gazdi fotózza alányokat, többi lányok fotózzák a lányokat fotózó gazdit. Este képnézegetés. Ami a parton nem látszott a nagy össznépi fotózgatásban, az a többi lányok képén elő-előbukkanó ormótlan testtájak és pozíciók, amiket az egyébként semmilyen képekhez gazdi felvett. Az ifjaknak mindenesetre tetszett.

Így ment ez napról napra (és hétről hétre, egyszer biztosan eljutunk addig, hogy ilyet írhassak). A nyaralás ugye az az időszak jellemzően nyáron, amikor a dolgozó lazít, pihen, regenerálódik. Mondja a cég. Hiszi a piszi. Az ember elmegy nyaralni, nyaralni megy és nem pihenni, visszajön és túlalvással igyekszik pótolni, közben akar, akar, görcsösen akar lazítani. Reggel felkel, és az első, amit tisztáz magában, hogy milyen jó, hogy nem gondol a munkájára. Délben a kimaradó ebédidőkre nem gondol, délután arról nem vesz tudomást, hogy érzi a munkaidő végét. Bárhogy is, egyszer mindennek eljön a vége (a cégnél is közhelynap volt reggel...), irány haza, az ember egy-két nap alatt kipiheni a nyaralást, aztán lehet visszajönni a gyárba. Kötelező körök, hol volt, mi volt, milyen volt, mi történt közben, levelek, tennivalók, ütemezések. Csak kapkodtam a fejemet. letudtam az alapprogramot, back on track, ahogy a multikultiban mondjuk, kezdődhet a mindennapi meló. De nem. A mindennapi meló nem akar megkezdődni. Az ember hallja a hullámokat túlrikoltó sirályokat, homokba merülni érzi a talpát, keze sörösdobozért nyúl. Nincs sirány, homok, sör. Várni kell a munkaidő végét. Lassan jön.

A dolgozó, én, heteket töltött azzal, hogy visszaérjen a nyaralásról.