Hetek óta akarok írni a feldolgozásokról. Össze kéne szedni Presnyakovot, Apocalypticát, Nouvelle Vague-t, és sokakat, akiket hallottam egyszer valahol, aztán átmentek passzív állományba, és már csak felismerni tudom őket, felidézni nem.
Volt nekem anno egy feldolgozós rádióműsorom. Meghallgattam újra, hát, sok mindent máshogy...
Nem tudom megérteni a fészbúkos állapot-kopipésztelős történeteket, de amit ma reggel láttam, az tetszik. Más kérdés, hogy ennek miért épp apró énüzenetek módján kell terjednie, de legalább meg tudom mutatni.
Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon a kajával kapcsolatos. Például amikor perecelsz egyet. Vagy...
Hazafelé leginkább MR2 szól, kicsit avíttas helyenként, de amióta nincs barátom, itt hallok leggyakrabban olyasmit, amit érdemes. Olykor-olykor bepötyögöm a telefonba, amit hallok. Írhatnám, hogy félrehúzódok és úgy gépelek, de minek. Hisz az természetes.
Ma reggel két szelet gépi kenyeret láttam gyárilag fóliába csomagolva. Nem sokkal később pedig egy videót arról, hogy a Fülöp-szigetek egy szegénynegyedében a bádogtetőbe ágyazott műanyagpalackba vizet és némi öblítőt öntve világítanak olyan kunyhókban, ahol eddig semmi fény nem volt. http://uk.reuters.co...deoId=216968892
Ez az, hogy vannak kisfilmek, dalok, klippek, akármik, amikre emlékezni szeretnék ezért vagy azért. Afféle kis házi "érdekes videók" / "vicces videók" topik. Vagy egy sokadik " a jútúb legjobbjai" gyűjtemény. Soha nem teljes és soha nem objektív. Ahogy kell.