HWSW Informatikai Kerekasztal: HWSW Informatikai Kerekasztal -> Az Univerzum műkédése

Ugrás a tartalomhoz

Mellékleteink: HUP | Gamekapocs

Feliratkozás: Az Univerzum működése        RSS Feed

Az Univerzum műkédése

1 Komment
Néha el tudnék ájulni, hogy egyesek , akik tudósnak merik nevezni magukat, milyen alapvető dolgokat nem képesek megérteni, ilyen pl. az Univerzum, azaz a téridő , amelyben élünk és annak működése. Egyesek rejtélyes sötét anyagnak nevezik, mások fekete lyuknak hívják azt amit megint mások antianyagként, vagy "natúr" sötétségként ismernek és nem látnak, de főleg nem értenek. Valójában ugyanarról a jelenségről beszélünk minden esetben csak az antianyagnak is mint az anyagnak is vannak különböző ún. méretű és ún. sűrűségű megnyilvánulásai.

Szintén ugyanezek az urak, 2 dimenziós papíron probálják meg gyerekesen elmagyarázni hibásan felrajzolt ábrákkal hogyan hajlítja meg a 3D-s teret a fekete lyuk szinguláris pontja.

Kép

Pedig ezek az urak, állítólag tanulták és értik az Einsteini relatívitás elméletet, amely a gyakorlatban is működik. Olvasni ugyan olvasták, de megérteni azt ahogy elnézem azt nem.

Mit is jelent ez?

Matematikailag és filozófiai úton is bebizonyítom három lépésben és 5 percben, hogy az Univerzum – a téridő amelyben élünk, illetve amit az Univerzális valóságból megtapasztalunk – minden dimenziójában végtelen.

A matematikai képlet a következőképpen néz ki, aztán később nézzük a bizonyítást:

∞=0=1=2=…

Ezzel tulajdonképpen egy csapással bebizonyítom még azt is hogy a matematika, mint tudomány nem létezik, legfeljebb áltudományként lehet rá majd ezek után úgymond tekinteni.

1. Létezik-e egyáltalán valami ?

Válasz: mivel a kérdés megfogalmazódott, valószínű , hogy van valami.

2. Ha létezik "valami", akkor csak az létezik, vagy létezik még mellette más is ?

Válasz: valószínű, hogy létezik még más is és nem csak egy dolog van, továbbá valószínű, hogy tulajdonképpen minden létezik, mert valószínűtlen, hogy csak azok a dolgok léteznek amelyeket éppen most és itt látunk és tapasztalunk meg. 2/b: mivel matematikailag kvázi bizonyítható , hogy a végtelen, és végtelen szakaszos törtek , valamint az irracionális számok számjegyei végtelenek, jogosan merül fel a kérdés, hogy miért pont az Univerzum, melyben élünk lenne véges?

3. Ha minden létezik, akkor a semminek is léteznie kell, mivel a végtelen eleme minden, így a semmi is.

Ezzel a harmadik ponttal egy paradoxonhoz érkeztünk el, amely logikailag kizárja hogy az Univerzum a jelen formájában egyáltalán létezzen.

Viszont mivel mégiscsak létezik, s ezt maga az első kérdés léte is pusztán bizonyítja, ezért sajnos fel kell, hogy tételezzük, hogy a semmi és végtelen egyszerre léteznek benne és körülötte.

Ezt a gondolatmenet fogom az egész blogon át ütni amíg csak izzik, bizonyítva az összes vallás létjogosultságát, és a modern tudomány ködös, és dezinformált jelen állását.

Mik is ezek a semmi és a végtelen dolgok tehát, amelyek folyton itt ólálkodnak körülöttünk , bennünk?

Először is le kell szögeznem, hogy a mai tudományos szakszavak és fogalmak olyan hibásan felállított dogmarendszerekre épülnek, amelyekkel az általam átadni próbált információ néha tévesnek, vagy hibásnak hathat, ezért már itt megkérek mindenkit, hogy próbálja meg megnyitni az elméjét és teljes lényével megpróbálni felfogni azt amit a következő sorokban írok.

Először is nézzünk néhány tényként felsorakoztatott szemléltető magyarázatot, amely megpróbál kivezetni a tudomány által hibásan elnevezett fogalmak közti erdőből:

- A téridő különböző sűrűségeit és ezek egymásba való fraktális fluktuációját nevezzük együttesen : Univerzumnak,

- Nagy bumm = fény = foton = proton = csillag = látható anyag = a velünk párhuzamos idősíkon haladon térrész,

- sötét anyag = sötétség = antifoton = antiproton = Fekete Lyuk = nem látható , velünk ellentétes időrányba haladó térrész,

- téridőnek és annak inverz részeinek is vannak különböző sűrűségei és irányvektorai,

- az idő és a tér,egymástól nem elválasztható dolgok, jelen Univerzumban

nem létezik a külön-külön való értelmezésük (amely a legtöbb félreértéshez vezethet e blog kapcsán)

Krisztus előtt 1000 évvel egy Euklidész nevű bölcs bácsi felismerte a téridő 3 tértengelyét, majd a XX. században Einstein ismerte fel a negyedik dimenziót , az időt. Újabb 100 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy a fent említett 4 dimenzió egymástól elválaszthatatlan, illetve, hogy nem minden esetben érik el a 4-et , inkább úgy mondhatnók, hogy a 3 és a 4 között ingadozik tört számonként, attól függően, hogy melyik pontját figyeljük meg.

Most egy kicsit jobban belemegyek de később mindent meg fogok magyarázni. A dimenziók száma a téridő minden pontján pontosan pí.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy van 3 darab egész számú térdimenzió és egy tört idő-dimenzió, hanem, hogy van 4 kerek dimenzió melyek egymásba spirálosodnak , illetve egy mőbiusz-gyűrűhöz hasonló szerkezetet alkotnak.A pí értéke állandó, irracionális szám, amelynek számjegyei a tizes és minden más számrendszerben pszeudorandom, nem szakaszos törtként követik egymást a végtelenségig. Egyetlen számszerendszer van , amelyben racionális ez a pí számrendszer, ebben viszont minden más szám irracionális.

A dimenziók torzulásai makro és mikro világokban, illetve az idő sűrűségeinek megfelelően torzulnak. Ez a mondat egy kicsit nyers, segítek megrágni példákkal: az pí értéke itt és most az a bizonyos 3,14.. viszont ha kellően messze tekintünk fel az űrbe, vagy egy kellően kis térrészt figyelünk meg mikroszkóp alatt, illetve ha egy száguldó fotont vizsgálunk más és más értéket fogunk kapni a pí-re. Viszont ha a téridő vizsgált pontján állnánk , onnan nézve, az inerciarendszer szubjektív nézőpontjából a pí értéke megintcsak a jól ismert 3,14 lesz. A lényeg a szubjektívitáson és a perspektíva-eltolodáson van.

Nézzünk példát először a velünk párhuzamos időtengelyen haladó térrészből, ismerjük jól, hogy az idő múlása összefüggésben van a sebességgel, viszont egy kicsit feljebb bebizonyítottam, hogy az univerzum végtelen, amellyel együtt értelmét veszítik a következő fogalmak:

- méret,

- távolság,

ezáltal :

- sebesség

tehát a tudomány eleve hibás értékeket kap, akkor amikor abszolút , fix értékekkel, kerekítve és hibás alapfogalmakkal dolgozik, a végeredmény amelyet következtetésképpen a hibás elméletekből levon, eleve csak hibás lehet.

Ehelyett nézzük az én magyarázatomat. Nézzük Einstein és a modern tudomány magyarázatát és példáját:

a fekete lyuk fele haladva a tárgy (tkp. az anyag) egyre jobban felgyorsul, míg egyszercsak az eseményhorizontot átlépve már nem szabadul ki belőle még a fény sem.

Mit is jelent ez?

Először is azt jelenti, hogy a Fekete Lyuk szökési sebessége eléri a fény sebességét, illetve hogy az eseményhorizonton áthaladó anyag sebessége átlépi a fény sebességét, amely a Mi fizikai valóságunkban bizonyítottan lehetetlen. Jelenti még azt is "mellékesen", hogy mivel szökési sebessége eléri a fény sebességét, tömege és ezáltal energiája végtelen.


Kép

Mi is történik ekkor ?

Az űrhajós egy szubjektív (tér)idő(irány)vektor tengelyen halad melynek mentén kívülről nézve ugyan fénysebességgel halad a saját ideje ugyanakkor viszont lelassul, melynek következtében a saját nézőpontjából tekintve SOHA nem fogja elérni az eseményhorizontot (és amelyben majd a továbbiakban kitérek, ezáltal tkp. az Univerzum szélét).. Viszont az a fránya anyag azért csak belehullik abba a fránya fekete lyukba, mivel ún. fénysebességgel , ún. másodpercenként több millárd ún. tonna ún. anyag hullik úgynevezett bele abba a lyukba ez nem is kérdés ma már csillagászati szempontból.

Mi történik tehát valójában?

Az űrhajós az átlépés "pillanatában", amely tehát az örökkévalóságig tart, egy 2dimenziós síkká lapult eseményhorizonton halad át, melyet átlépve az addig szinguláris pont terebélyesedik ki egy végtelen nagyságú Univerzális gömbbé és fordítva , az addigi világmindenség zsugorodik össze mögötte egy szinguláris ponttá (ábra) A szubjektív időirányvektora is megfordul (lásd -x˛-y˛ kontra x˛+y˛) és az eseménysorozat -majdnem- visszafele játszódik le. A kilépő részecskék úgy viselkednek mint az ún. Nagy Bummnál: a kezdő idejük igen sebes, majd szépen lassul a terjeszkedés üteme.

Tehát adja magát, hogy bárhol is állunk, a pí értéke fix, viszont a haladási irányvektorunk irányában a viszonyítási sebességtől függően lapul be vagy nyúlik ki delta z. (ábra) Például a Tejút és a Nagy Bumm haladási irányvektoron odalirányból tekintve az eseményeket tehát a Naprendszerünk 100ezer km-t teszt meg másodpercenként a Nagy Bumm centrumához képest attól kifele , amely a fénysebesség harmada. Viszont mivel mi nem oldalirányból, ún. kívülről látjuk a tejutat, hanem benne vagyunk, nem érzékeljük a haladási irányvektor által keltett delta z hatást, ezért delta z = 0, a pí értéke pedig itt és most nem torzul semmit.

Legyen világosság!

Monddá az Úr, de az okostudósok fejében teljes sötétség vala. Istenként pontot tettek az Univerzum végére, egy Nagy Bummként és gyakran szeretik lezárni a másik végét is egy Nagy Reccsel. Én és az eretnek hipotéziseim valahogy sehogy sem férek bele az ő véges világképükbe, még akkor is ha ők pl. simán beleférnek az én végtelen világképembe. Sőt egyesek odáig fajulnak hogy felsőfokú butítási intézményekben tanítják dogmatikusan ezeket a téveszméket , amelyeket én egyenesen BŰNCSELEKMÉNYNEK tartok.

Az ókori bölcsek Tao, Buddha megértették , a modern tudósok rejtélyként élik meg a világot amelyben élünk.

Anno úgy 12ezer éve volt egy másik földi civilizáció akik nem voltak restek komlett piramiskomplexumot felhúzni , tükörsimára, konkávra faragni száz tonnás gránittömböket amelyeket 800 km-re szállítottak , amely még a mai legmodernebb kőfaragó eszközökkel, tengerjáró hajókkal és teljes apparátussal is hihetetlenül idő és munkaigényes feladatot jelentene. A lényeg nem is a hogyan, hanem a miért. A miértre a válasz az, hogy a piramiskomplexum szerkezetével határozták meg az ittlétük pontos dátumát jövő emberei számára, mert a mainál jóval fejlettebb technikai szintű tudásuk révén előre tudták a kihalásuk dátumát is. A tudás, aztán egy katasztrófasorozat (özönvíz stb.) után sajnos néhány generáción belül elvadult, és csak mende-mondák maradtak meg belülük. Többek között így maradt fent, hogy minden egy nagy világossággal kezdőtött.

És a lényeg pontosan itt van!

Minden amit látunk, az a velünk párhuzamos időtengelyen haladó térrész, és minden amit sötétségnek nevezünk az az ellentétes idővektor irányban haladó térrész, nevehetjük akár az Univerzum szélének is. Tehát bármilyen furcsa is ha magunk elé bámulunk a sötétségbe, messzebb nézünk, mint ha az ún. mögötte lévő csillagokat bámulnánk. Itt újra a matematikát rángatom elő bizonyításképpen: ha a szemünknek nincsen fókuszpontja, akkor csak úgy a "semmibe" révedünk, bambulunk. Tehát a végtelenbe nézünk. Abban a pillanatban ahogy ráfókuszálunk bármire is, az már egy konkrét dolog lesz, legyen bármilyen távol is a velünk párhuzamos idősíkon halad, ami miatt egyáltalán láthatóvá válik számunkra. Ugyanígy, lehet hogy a mikroszkópba nézve éppen az univerzum egy távolabbi pontját szemléljük mint ha felnéznénk az égboltra, mivel a téridő szerkezete eleve spirálisan és fraktálisan kunkorodik .

Elérkeztünk tehát arra a pontra ahol összegezve kell megmagyaráznom a fenti gyerekes sületlenségnek tűnő irományaimat egycsapásra mintegy kikerekítve és megértve az egészet, még olyan számára is aki eddig a pontig váltig tejlesen mást állított.

A két abszolút dolog, a fény és a sötétég, ahogy Tao Yin-Yangja is és a matematikai megfelelője a végtelen és a semmi, a kapuk a két idősík között. Nagy Bummal , tehát fényességgel lép be az egyik oldalon , míg egy Fekete Lyukként távozik a másik oldalon, az Univerzum másik szélén, maga a tér és benne az anyag, amely persze meggörbíti maga körül a téridőt is, de rendesen spirálisan. Nem csak úgy mondva.

A többi (gravitáció, anyag, protonok, Földi és élet) tulajdonképpen csak járulékos aprólék, a következmény mindabból amit fentebb láthattunk. Tulajdonképpen ha a fény és a sötétség a két véglet, akkor minden más, maguk a számok.

Fentiekből tehát végső következtetésképpen belátható, hogy valószínű, hogy a fenti teória helyes és ezzel a teóriával tulajdonképpen FORRADALMI változást hoztam az összes tudomány számára.

Következő példa:

A fotont egyenesvonalú mozgásából (máramennyire a téridő dimenziótengelyeinek aktuális görbületéhez képest viszonyítva egyenesnek lehet nevezni) kimozdítani csak a végtelen tömeggel rendelkező objektum tud, mint pl. egy fekete lyuk, hiszen a foton tömege zérus. Hogyan lehetséges akkor hogy a spájzban sötés van mégis, mikor a konyhában feloltottam a lámpát? Valahol a konyha és spájz között kell lennie olyan végtelen tömeggel rendelkező objektumnak amelyik nem kicsit, hanem teljesen eltéríti az összes fotont, és nem engedi bejutni a spájzba. Itt jön képbe a relatívitás újra. A mi térsíkunkhoz képest kisméretű és ritka, de idősíkunkhoz képes extrém sűrű, a fotonnal egyenrangú méretű és téridő sűrűségű fekete lyuk tehát bizony ott van az ajtófélfa egyik protonnak nevezett univerzumhalmazában amely "befele" egy spirális pályára téríti az érintő irányból beérkező fotonok java részét, míg kis részüket a fotonika szabályainak megfelelően ugyanolyan szögben, mint amilyen a belépési szög volt kiszórja. És lám , a spejzban sötét van. A hagyomás értelemben vett fekete lyukaknál is megfigyelhető, hogy azok a tárgyak amelyek excentrikus érintőpályán közelítenek a lyuk felé de nem érik el az eseményhorizontot egy hiperbolikus görbét írnak le majd a belépési szögükhöz képest azonos szögben végleg elhagyják a lyuk térségét. Csak azok az objektumok – köztük a fény méretűek is – rekednek "bent" a kiforduló téridőtengelyű inverz univerzumban amelyek átlépik az eseményhorizontot a "nem létező" szinguláris pont , a nulladik dimenzió irányába.

Mint láthatjuk ez a példa is tele van hibábal, ha a modern tudomány által használt hibás kifejezésekkel próbálom elmagyarázni. Abban a pillanatban érthetővé válik, ha úgy értelmezzük ahogyan és amiről az egész blog szól.

Hiszen az okostudósok a fotonra csak egy újabb az éppen aktuális legkisebb ismert szent és oszthatatlanra gondolnak, csakúgy mint 2000 éve a protonra, azt már nem tudják elképzelni hogy a relatívitás értelmében a foton is csak egy komplett nagy bummal megáldott a miénkhez hasonló galaxishalmaz. Tehát újra felmerül a kérdés, hogy van-e józan paraszti eszük egyáltalán ezeknek az embereknek vagy csak szimplán nem látják a fától az erdőt ???

Az elmélet tehát adott, mit kapunk cserébe, ha megértjük?

Teljes lelki békét, hiszen aki megérti, hogy az Univerzum végtelen, az tudja, hogy minden elképzelhető és el nem képzelhető dolog is jelen van benne, éppen most is , mindig is volt és mindig lesz. Tulajdonképpen megvilágosodást kapunk cserébe, ha megértjük ezt az teóriát a szó legszorosabb értelmében egy csakra (egy Fehér Lyuk, avagy egy dimenziókapu) fog nyílni a tudatunkba, amely az agyunkat köti össze egy másik párhuzamos dimenzióval.

Mi lesz a bizonyítással?

Nos aki idáig elolvasta amiket írtam, feltételezem, hogy meg is értette, tovább annyira magától értetődő és egyértelmű, hogy innentől kezdve a teória ellenkezőjének a bizonyítására van már inkább szükség, magyarán, az Univerzum pontosan addig végtelen és működik pontosan így, amíg valami okostojás meg nem mutatja nekem bármelyik végét.

További járulékos információk:

a téridő irányvektorairól és sűrűségeiről:

Mik a fotonok ?

A fotonok a tér olyan részei, amelyek a mi időirányvektorunkban , különböző térvektorral, haladó viszont a miénkhez képest jelentősen eltérő idősűrűségű térrészt képviselnek. Másképpen a foton egy olyan komplett Univerzum, amelynek Nagy Bummja és Nagy Reccse közti szubjektív ideje, a mi idősíkunkon akár egy kvintoszekundum alatt is végbemehet. Tovább fokozva a foton egy olyan Univerzum amelyet mi térbeli haladási irányvektorára merőlegesen látunk (illetve szögben de semmiképpen nem párhuzamosan), ezáltal a delta z-je a maximálisra nyúlik.

Mik a protonok?


A protonok tulajdonképpen olyan fotonokból álló Univerzumhalmazok, amelyek nem tudnak kiszabadulni egy adott térrészből, mert egymásbahajlóan meggörbítik egymás téridővektorpályáit ezáltal egy adott térrészen – az atommagon- belül – rekednek.

Mi a Nagy Bumm?

A téridő olyan része, ahol az idő irányvektora megfordul, hasonlóan a tükörhöz, ahol a fotonnak csak a tértengelyinek irányvektorai fordulnak meg, a Fekete Lyukba csapódva a térrész időtengelye is megfordul , tértengelyei pedig kifordulnak.

Mi a Fekete Lyuk?

Az Univerzum "széle", az a térrész ahol ahol a téridő irányvektorai előbb jelentősen eltorzulnak, majd teljesen kifordulnak. A Fekete Lyuk másik fele a Nagy Bumm.

Mi az antiproton?

Az antiproton egy nagyobb téridősűrűségű Fekete Lyuk, hasonlóan , a pozitív párjaihoz, a Fekete Lyuknak is lehet "kisebb" és "rövidebb" élettartamú párja. Proton- Szupernóva … Antiproton-Fekete Lyuk.

Mi a sötét anyag?

A sötét anyag olyan inverz időirányvektorral rendelkező térrész, amelynek a térbeli sűrűsége meglehetősen kicsi, tulajdonképpen antifotonhalmaznak, vagy sötétségnek is nevezhető térrész.

Mi az idő?

Az idő a téridő egyik tévesen , külön értelmezett dimenziója, amelynek sűrűsége és irányvektora a "sebesség"-ként tévesen félreértelmezett jelenség.

A fény-sebesség pedig valami extérm félreértelmezett , a téves következtetésekből levont hibás értelmezésű megfogalmazás.

Kizárja-e egymást ez az elmélet a húr-elmélet, vagy a több-dimenziós elmélet, az Isten(ek), illetve egyéb vallások?

Természetesen a végtelenben van helye húroknak és Isteneknek is, de a választ mindenre még én sem tudhatom, nincs kizárva, sőt valószínű, hogy végtelen sok dimenzió létezik, és ezek valamelyikét, vagy mindegyikét csinálta a szó szoros értelmébe vett "mindenható". Továbbá azt sem tartom kizártnak, hogy egyes dimenzió-átlógások és metszések okoznak egyes paranormális jelenségeket, és adnak magyarázatot egyes okkult tudományok furcsa viselkedéseire.Ezenkívül elképzelhetőnek tartom hogy az anyagnak a téridőn túli dimenziókon is van szerepe a dolgok működésében és fordítva a dolgok a dimenziókon való átnyúlásokon keresztül -is- működhetnek.

Végső konklúzió a modern tudomány számára: a téridő tehát olyan 4 térdimenzió, amelyben az idő fogalmát eddig nagyon is tévesen, különállóan értelmezte az emberiség, ehelyett ez a dimenzió is pontosan úgy viselkedik mint a többi: van két iránya és bármelyikbe tetszőegesen lehet haladni.

Ami pedig adabszurd, hogy a modern tudomány mind az olyan "apró" és "jelentéktelen", ráadásul immár bizonyított tények ellenére, mint a relatívitás, a végtelen szakaszos törtek, és amúgy is napnál is világosabban látszódó végtelen Univerzum ellenére próbálja máig foggal körömmel és tűzzel-vassal keresni az univerzum végét, mintha megkergültek volna és sutba dobták volna a józan eszüket és a tudomány alapjait -is- képező alapvető tényeket.

Én már csak egy dolgoz nem értek, hogy hogyan lehetséges hogy számomra ez ennyire egyszerű és magától értetődő, hogy 5 éves korom óta tisztába vagyok ezzel az elmélettel, amikor még hírét sem hallottam se Einsteinnek, sem pedig Euklidésznek. Lehet hogy én vagyok az Isten ? :]

1 komment

Oldal 1 / 1

Raynes 

2011. 07. 13. 14:19
teszt
Oldal 1 / 1

Trackback linkek [ Trackback URL ]

Nincsenek még trackbackek

Június 2017

H K S C P S V
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
26 27282930  

Legutóbbi bejegyzések

Utolsó kommentek

Keresés a blogon