[scratch]

Azt nem tudom eldönteni, hogy + -os vagy - -os lemezeket használjak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az íróm, az olvasóm, és az asztali lejátszóm is tudja mind2 szabványt. Így ez alapján nem tudom eldönteni, mivel mind kompatibilis minddel.
Olvasgattam utána, de eredményre nem jutottam. Van ahol azt írják egyformán jó mind2õ nem lehet különbséget tenni. Van ahol úgy hozzák ki, hogy a + -os jobb, mert kevesebb a hardveres hibajavítása, és van ahol a - -ost dicsérik.
Konkrétan az érdekelne, gyakorlati felszanálásnál, milyen különbségek vannak a két szabvány között, illetve egyik jobb, mint a másik?

[erdoke]

Csak a kompatibilitás számít igazán szerintem, úgyhogy olyat vegyél, amibõl jobb áron kapsz minõségit.

Most látom az íródat, a Pio 108-as a TYG02-t és a 8X -R Verbatimot nagyon komálja.

Szerkesztette: ekoder 2005. 01. 06. 22:04 -kor

[scratch]

Idézet: ekoder - Dátum: 2005. jan. 6., csütörtök - 23:02

Csak a kompatibilitás számít igazán szerintem, úgyhogy olyat vegyél, amibõl jobb áron kapsz minõségit.

Most látom az íródat, a Pio 108-as a TYG02-t és a 8X -R Verbatimot nagyon komálja.

TDK -zok még, abból ugyan anniy a + -os, és a - -os.
A TYG02 mi, nem hallotam még?

[erdoke]

Idézet: scratch - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 0:08

A TYG02 mi, nem hallotam még?

Taiyo Yuden 8X -R. Amikor a TDK (TDK) vagy a Verbatim (MKM) gyártója nem bírja kapacitással, akkor tõlük vesz lemezt.

[scratch]

Idézet: ekoder - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 1:11

Taiyo Yuden 8X -R. Amikor a TDK (TDK) vagy a Verbatim (MKM) gyártója nem bírja kapacitással, akkor tõlük vesz lemezt.

És ezt én honnan tudom, hogy a dobozba ilyen lesz?

[erdoke]

Idézet: scratch - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 0:13

És ezt én honnan tudom, hogy a dobozba ilyen lesz?

Tájékozódsz, mielõtt megveszed.

[scratch]

Idézet: ekoder - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 1:18

Tájékozódsz, mielõtt megveszed.

Jó, és ha megvan a lemez, mivel tudom megnézni?
Nem tudsz helyet ahol nem aranyárba van Verbatim 8,5 GB -os DL lemez?

[tiin]

Idézet: scratch - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 1:13

És ezt én honnan tudom, hogy a dobozba ilyen lesz?

onnan hogy veszel belõle pár darabot, aztán megnézed az ún. MEDIA ID-jét a lemeznek. sokféle gyártó gyárt korongot (alapanyagot), és aztán a cégek rárakják a nevüket, és eladják a nevük alatt. vannak weboldalak ahol megvannak ezek a listák, és azok alapján tudsz tájékozódni, pld ez:
http://www.digitalfa...ia/dvdmedia.htm

a lemez media id-jét meg több programban meg tudod nézni, a nero cd/dvd speed-ben a disc info gombbal, vagy dvddecrypterrel jobb oldalon az adatok között, vagy dvdinfopro-val. a kódokat meg értelmezni tudod az elõbb adott weboldal segítségével (Media ID Quality Guide bekezdés).

biztos lesznek páran eltérõ véleménnyel az oldalt illetõen, pld vannak CMC Magnetics lemezeim, itt lehúzzák, más fórumokon meg azt olvasod, hogy feltörekvõben vannak, és az új szériájuk már jó.

alapvetõen, ha az a célod, hogy sokáig jó lemezeid legyenek, legkevesebb rontással, parával, ne tûnjenek el az adataid, akkor érdemesebb I.o lemezeket venni 20-30 Ft-tal drágábban. ha az egész falut el akarod látni dvd filmekkel és minél nagyobb hasznot akarsz, akkor már 100Ft-ért kapsz lemezeket.
de ha átlagfelhasználó vagy, és heti pár lemezt vésel fel (az elsõ dömpinget leszámítva), akkor tényleg a Verbatim 8x + vagy -, illetve TDK javasolt. kicsivel drágább, de késõbb se lesz vele para.

lemezeket pedig pld a Bolhapiac topikban L*rd bácsitól (nemreklám:D), vagy pld a www.dvdrohlinge24.com weboldalról tudsz vásárolni - ezek az árak nagyjából irányadóak lehetnek.

és végül az eredeti kérdésed: + vagy - ez kb olyan mint pár éve a debian vs redhat, vagy sorolhatnám. ízlés/megszokás/hasraütés/haver tippje alapján. mindegyikbõl van jó és rossz. én pld +osat használok (pio 108).

[erdoke]

Idézet: scratch - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 0:26

Jó, és ha megvan a lemez, mivel tudom megnézni?
Nem tudsz helyet ahol nem aranyárba van Verbatim 8,5 GB -os DL lemez?

A rohlinge-s oldalon pl. a Hyundai 8X -R TYG02.
Megnézni legegyszerûbben a DVD Identifier nevû kis ingyenes progival tudod.

[scratch]

Idézet: tiin - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 1:39

onnan hogy veszel belõle pár darabot, aztán megnézed az ún. MEDIA ID-jét a lemeznek. sokféle gyártó gyárt korongot (alapanyagot), és aztán a cégek rárakják a nevüket, és eladják a nevük alatt. vannak weboldalak ahol megvannak ezek a listák, és azok alapján tudsz tájékozódni, pld ez:
http://www.digitalfa...ia/dvdmedia.htm

a lemez media id-jét meg több programban meg tudod nézni, a nero cd/dvd speed-ben a disc info gombbal, vagy dvddecrypterrel jobb oldalon az adatok között, vagy dvdinfopro-val. a kódokat meg értelmezni tudod az elõbb adott weboldal segítségével (Media ID Quality Guide bekezdés).

biztos lesznek páran eltérõ véleménnyel az oldalt illetõen, pld vannak CMC Magnetics lemezeim, itt lehúzzák, más fórumokon meg azt olvasod, hogy feltörekvõben vannak, és az új szériájuk már jó.

alapvetõen, ha az a célod, hogy sokáig jó lemezeid legyenek, legkevesebb rontással, parával, ne tûnjenek el az adataid, akkor érdemesebb I.o lemezeket venni 20-30 Ft-tal drágábban. ha az egész falut el akarod látni dvd filmekkel és minél nagyobb hasznot akarsz, akkor már 100Ft-ért kapsz lemezeket.
de ha átlagfelhasználó vagy, és heti pár lemezt vésel fel (az elsõ dömpinget leszámítva), akkor tényleg a Verbatim 8x + vagy -, illetve TDK javasolt. kicsivel drágább, de késõbb se lesz vele para.

lemezeket pedig pld a Bolhapiac topikban L*rd bácsitól (nemreklám:D), vagy pld a www.dvdrohlinge24.com weboldalról tudsz vásárolni - ezek az árak nagyjából irányadóak lehetnek.

és végül az eredeti kérdésed: + vagy - ez kb olyan mint pár éve a debian vs redhat, vagy sorolhatnám. ízlés/megszokás/hasraütés/haver tippje alapján. mindegyikbõl van jó és rossz. én pld +osat használok (pio 108).

Köszönöm a választ, jelenleg TDK -t használok TDK 001 a kódja.
De azért az érdekelne, hogy Te miért a + mellé tettek a szavazatod?

[scratch]

Idézet: ekoder - Dátum: 2005. jan. 7., péntek - 2:43

A rohlinge-s oldalon pl. a Hyundai 8X -R TYG02.
Megnézni legegyszerûbben a DVD Identifier nevû kis ingyenes progival tudod.

Köszi, kipróbálom ezt a progit is!

[tiin]

Idézet: scratch - Dátum: 2005. jan. 8., szombat - 1:22

Köszönöm a választ, jelenleg TDK -t használok TDK 001 a kódja.
De azért az érdekelne, hogy Te miért a + mellé tettek a szavazatod?

õszintén szólva mert azt olvastam hogy újabb a szabvány, és hogy valamivel tartósabb is az adathordozó réteg, és mert az asztali lejáccók jobban szeretik. meg mert haverom ezt mondta 
igazából ennyi. na most hogy ebbõl mi igaz vagy mi nem, azt nemtudom, amiket írtam jók lettek, és többféle +os lemezt (Philips, Fujifilm, Verbatim, Maxell) is gond nélkül megettek ismerõseim lejáccói (Sony, noname-k), így emellett tettem le a voksomat.
adatlemezeket a lemezre írt névleges, video dvd lemezeket pedig a névleges sebesség felével, de max 4x-esen írtam. így minden jó lett, olvasható a Pioneer 108 írómban, és a Sony DDU1621 dvd-romomban.
mostantól meg már csak Verbatim, TDK vagy Maxell lemezeket fogok venni, és pluszosat.
régen debianos voltam. hogy miért? télleg nem tom... 

[Lord]

Idézet: tiin - Dátum: 2005. jan. 8., szombat - 0:34

régen debianos voltam. hogy miért? télleg nem tom... 

mert sznob vagy :Ð

[PPeter]

Mi a különbség a DVD-R és a DVD+R között?

A DVD+RW szabvány (amely magában foglalja az egyszer írható DVD+R és az újraírható DVD+RW lemezeket, ezért megtávesztõ módon az egyszer ítrható DVD+R lemezeken is ott a DVD+RW szabvány összefoglaló RW logója) az újabb, technológiailag fejlettebb formátum. Gyártása gyorsabb, könnyebb - ezáltal olcsóbb -, mégis egyelõre ez a kicsivel drágább, legalábbis mifelénk. Alapvetõ gyártástechnológiai különbség, hogy a DVD-R lemezek a préselés során nem kapják meg azokat az elõformázott információkat, amelyket a DVD+R esetén kapásból a lemezre kerülnek, tehát a DVD-R lemezek gyártása plusz egy fázisból áll, egy úgynevezett prewriting process-bõl, amelynek során ezek médiaazonosító adatok a lemezre kerülnek. Különbözik még az elõre rögzített nyomvonal kialakítása is, amely mentén az írás történik, a DVD+RW szabvány pontosabb, ugyanakkor rugalmasabb megoldást alalmaz, ezáltal alapból képes (lehetett volna) mind a CLV, Z-VCLV, mind a CAV, P-CAV írásmódokra (ezek abban különböznek, hogy a lemez külsõ része felé növekvõ kerületi sebességet hogyan használja ki, vagy kompenzálja az író az írási sebesség növeléséhez vagy épp szinten tartásához), valamint jól látszik, milyen gyorsan tudték növelni az írási sebességet a DVD-R-vel szemben. A DVD-R elõnye, hogy meglehetõsen korán rendelkezésre állt, tehát a lejátszók és olvasók mindegyike elég nagy magabiztossággal kezeli, hiszen a gyártói érdekszövetségek jól összedolgoztak annak érdekében, hogy a kompatibilitás kezdettõl fogva magasszinítû legyen. A DVD-R lemez a mûsoros lemezek gyártás elõtti elõkészítésének egyetlen hivatalos formátuma (a szalagos meghajtókon leadott masteren kívül), hiszen csak a DVD-R A, azaz DVD-R for Authoring lemezekre tudunk (megfelelõ íróval) CSS védett anyagot rögzíteni, a DVD+RW szabvány nem teszi lehetõvé a házilagosan írt lemezeken a másolásvédelem alkalmazását, tehát a hivatalos authoring, premastering stúdiók számára csak a DVD-R használható, persze ez nagyon pici (profi) szelete a piacnak. A DVD+RW szabvány késõn jött, ezáltal kompatibilitási gondokkal küszködött az elején. Ennek az oka az eltérõ médiaazonosító jelölés. Ugyanis minden egyes lemeztípushoz (a gyárilag préselt DVD-ROM korongokhoz, egyszer- és újraírható DVD-R és DVD+R lemezekhez egyaránt) tartozik egy úgynevezett médiaazonosító jelzés, más néven BookType bitsetting. Ez a lemez legelején található digitális azonosító, és ez alapján dönti el az olvasó (vagy az asztali lejátszó), hogy milyen olvasási stratégiát kell alkalmaznia az adott korong helyes dekódolásához, stabil olvasásához (különben csak akadozva, vagy egyáltalán nem tudja majd lejátszani). Mind a DVD-R(W), mind a DVD+R és DVD+RW lemezek saját azonosítóval rendelkeznek, és természetesen a DVD+R DL is kapott egyet. A gond ott kezdõdik, hogy sok asztali lejátszó nem igazán ismeri a DVD+R, DVD+RW és DVD+R DL lemezek kódját, így elõfordul, hogy nem képesek lejátszani (helyesen felismerni) a pluszos korongokat. Erre nyújt megoldást a BookType bitsetting rugalmas beállítási lehetõsége, amelynek köszönhetõen a DVD+R, +RW és DL lemezekre a gyárilag sokszorosított DVD-ROM lemezek médiaazonosító kódját írathatjuk a default pluszos médiakódok helyett. Mivel a megírt pluszos lemezek optikailag igen közel állnak a gyári korongokhoz, az így megtévesztett lejátszók DVD-ROM lemezként megközelítve simán tudják majd kezelni az ügyes "trükkel" megírt lemezeket. A DVD+RW lemezeken természetesen utólag is lehet változtatni a bitsetting beállítást, a DVD+R és és DVD+R DL lemezeken ezt az írás elõtt kell elvégezni, és a meghajtó – újabb változtatásig – az összes lemezt így írja majd meg. Sajnos nem minden DVD-író esetén van módunk a BookType bitsetting szabad átállítására. Ahol ez lehetséges, általában nagymértékben növeli a pluszos lemezek várható kompatibilitási esélyeit a régebbi lejátszókban.
A DVD+RW összességében most kissé nyerésre áll, hiszen a DVD+R DL megjelenésével olyat tudott mutatni (kétrétegû, DVD-9 szabványú házilag írható lemezt), amellyel egyelõre a DVD-R csak kecsegtetni tud (talán egy-két hónapon belül elérhetõ lesz kétrétegû DVD-R DL, de ez sem biztos), és az egyrétegû írók/lemezek terén is erõsen elhúztak a pluszos formátum képviselõi.

[scratch]

Idézet: PPeter - Dátum: 2005. jan. 8., szombat - 14:14

Mi a különbség a DVD-R és a DVD+R között?

A DVD+RW szabvány (amely magában foglalja az egyszer írható DVD+R és az újraírható DVD+RW lemezeket, ezért megtávesztõ módon az egyszer ítrható DVD+R lemezeken is ott a DVD+RW szabvány összefoglaló RW logója) az újabb, technológiailag fejlettebb formátum. Gyártása gyorsabb, könnyebb - ezáltal olcsóbb -, mégis egyelõre ez a kicsivel drágább, legalábbis mifelénk. Alapvetõ gyártástechnológiai különbség, hogy a DVD-R lemezek a préselés során nem kapják meg azokat az elõformázott információkat, amelyket a DVD+R esetén kapásból a lemezre kerülnek, tehát a DVD-R lemezek gyártása plusz egy fázisból áll, egy úgynevezett prewriting process-bõl, amelynek során ezek médiaazonosító adatok a lemezre kerülnek. Különbözik még az elõre rögzített nyomvonal kialakítása is, amely mentén az írás történik, a DVD+RW szabvány pontosabb, ugyanakkor rugalmasabb megoldást alalmaz, ezáltal alapból képes (lehetett volna) mind a CLV, Z-VCLV, mind a CAV, P-CAV írásmódokra (ezek abban különböznek, hogy a lemez külsõ része felé növekvõ kerületi sebességet hogyan használja ki, vagy kompenzálja az író az írási sebesség növeléséhez vagy épp szinten tartásához), valamint jól látszik, milyen gyorsan tudték növelni az írási sebességet a DVD-R-vel szemben. A DVD-R elõnye, hogy meglehetõsen korán rendelkezésre állt, tehát a lejátszók és olvasók mindegyike elég nagy magabiztossággal kezeli, hiszen a gyártói érdekszövetségek jól összedolgoztak annak érdekében, hogy a kompatibilitás kezdettõl fogva magasszinítû legyen. A DVD-R lemez a mûsoros lemezek gyártás elõtti elõkészítésének egyetlen hivatalos formátuma (a szalagos meghajtókon leadott masteren kívül), hiszen csak a DVD-R A, azaz DVD-R for Authoring lemezekre tudunk (megfelelõ íróval) CSS védett anyagot rögzíteni, a DVD+RW szabvány nem teszi lehetõvé a házilagosan írt lemezeken a másolásvédelem alkalmazását, tehát a hivatalos authoring, premastering stúdiók számára csak a DVD-R használható, persze ez nagyon pici (profi) szelete a piacnak. A DVD+RW szabvány késõn jött, ezáltal kompatibilitási gondokkal küszködött az elején. Ennek az oka az eltérõ médiaazonosító jelölés. Ugyanis minden egyes lemeztípushoz (a gyárilag préselt DVD-ROM korongokhoz, egyszer- és újraírható DVD-R és DVD+R lemezekhez egyaránt) tartozik egy úgynevezett médiaazonosító jelzés, más néven BookType bitsetting. Ez a lemez legelején található digitális azonosító, és ez alapján dönti el az olvasó (vagy az asztali lejátszó), hogy milyen olvasási stratégiát kell alkalmaznia az adott korong helyes dekódolásához, stabil olvasásához (különben csak akadozva, vagy egyáltalán nem tudja majd lejátszani). Mind a DVD-R(W), mind a DVD+R és DVD+RW lemezek saját azonosítóval rendelkeznek, és természetesen a DVD+R DL is kapott egyet. A gond ott kezdõdik, hogy sok asztali lejátszó nem igazán ismeri a DVD+R, DVD+RW és DVD+R DL lemezek kódját, így elõfordul, hogy nem képesek lejátszani (helyesen felismerni) a pluszos korongokat. Erre nyújt megoldást a BookType bitsetting rugalmas beállítási lehetõsége, amelynek köszönhetõen a DVD+R, +RW és DL lemezekre a gyárilag sokszorosított DVD-ROM lemezek médiaazonosító kódját írathatjuk a default pluszos médiakódok helyett. Mivel a megírt pluszos lemezek optikailag igen közel állnak a gyári korongokhoz, az így megtévesztett lejátszók DVD-ROM lemezként megközelítve simán tudják majd kezelni az ügyes "trükkel" megírt lemezeket. A DVD+RW lemezeken természetesen utólag is lehet változtatni a bitsetting beállítást, a DVD+R és és DVD+R DL lemezeken ezt az írás elõtt kell elvégezni, és a meghajtó – újabb változtatásig – az összes lemezt így írja majd meg. Sajnos nem minden DVD-író esetén van módunk a BookType bitsetting szabad átállítására. Ahol ez lehetséges, általában nagymértékben növeli a pluszos lemezek várható kompatibilitási esélyeit a régebbi lejátszókban.
A DVD+RW összességében most kissé nyerésre áll, hiszen a DVD+R DL megjelenésével olyat tudott mutatni (kétrétegû, DVD-9 szabványú házilag írható lemezt), amellyel egyelõre a DVD-R csak kecsegtetni tud (talán egy-két hónapon belül elérhetõ lesz kétrétegû DVD-R DL, de ez sem biztos), és az egyrétegû írók/lemezek terén is erõsen elhúztak a pluszos formátum képviselõi.

Na ez egy korrekt, alapos válasz volt, ilyet szerettem volna olvasni. Nekem ebbõl az tünik ki, hogy ha egy picit is, de a + -os talán jobb. 
CLV, Z-VCLV, CAV, P-CAV írásmódok ugye a sebesség változtatását jelntik írás alatt? Azt honnan tudom, hogy az én íróm milyen sebességen melyik módba ír? Melyik az a írási mód, ahol nincs sebesség váltás írás közbe? Ugy tudom ez a jobb, igaz?
És még egy utolsó dolog, mi volt annak az oka, hogy két szabvány jött létre? Miért nem egy maradt, és azt tökéletesítgették, mint a CD -nél?

[PPeter]

Ideális esetben (ami ugye nincs) a lépcsõzetes  Z-CLV is lehetne olyan jó, mint a folyamatosan emelkedõ írási sebességel dolgozó CAV, illetve P-CAV, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a CLV a legjobb, amikor semmilyen változás nincs az írási sebességben. Fõleg, ha valamilyen kommersz asztali készülékben történõ lejátszásra írunk lemezt (Audio CD, VCD, SVCD, illetve DVD-Video).

Idézet

És még egy utolsó dolog, mi volt annak az oka, hogy két szabvány jött létre? Miért nem egy maradt, és azt tökéletesítgették, mint a CD -nél?

DVD-bõl egy szabvány van. Az írható DVD-bõl van két tábor. Mind a kettõnek az célja, hogy az alapnak tekintendõ "õs" formátum, azaz a gyárilag préselt DVD lemez tulajdonságaihoz hasonlatos legyen a végeredmény a házilag írt lemezek esetén. A DVD-R volt elõbb. Viszonylag kevés cég bábáskodott felette, az árát kissé mesterkélten magasan tartották, ezért nem tudott kommersz termékké válni (mindenki azt hiszi, hogy a DVD-írás két éves dolog, nagy fenéket, már 5-6 éve elérhetõ, csak éppen horror ára volt). A Philips által kezdeményezett DVD+RW Alliance adta az újabb formátumot, ennek köszönhetõen a DVD-írás ára a piaci verseny miatt.

[didyman]

A CLV (Constant Linear -kerületi- Velocity) az, ami a legegyenletesebb eredményt adja minõségben és olvashatóságban is. Az írás sebessége állandó, a motor fordulata csökken írás közben. A Z-CLV (Zone CLV) annyiban tér el, hogy zónánként tart állandó kerületi sebességet (ezek között vált, ahogy a lemez széle felé tart az írás), így nagyobb összesített sebességet tud elérni, és az eredmény is egyenletes, zónánként visznot eltérhet kissé a minõség, hiszen, kifelé menet nagyobb sebességgel ír, a sebességváltásoknál pedig lehet apró hiba.
CAV-Konstans szögsebesség - Ezt asztali gépeknél kerülni illik. A CAV során a motorfordulatszám állandó, az írás sebessége növekszik.
P-CAV, parciális: Az írás CLV-ben indul és a motor fordulatszáma egy idõ után nem lassul tovább, hanem az írás sebessége kezd nõni, vagyis CAV-ban fejezõdik be, ha jól emlékszem.

[PPeter]

Idézet: didyman - Dátum: 2005. jan. 8., szombat - 22:01

P-CAV, parciális: Az írás CLV-ben indul és a motor fordulatszáma egy idõ után nem lassul tovább, hanem az írás sebessége kezd nõni, vagyis CAV-ban fejezõdik be, ha jól emlékszem.

Fordítva. Az írás CAV-ban indul, aztán amikor az állandó fordulatszám miatt folyatamatosan növekvõ írási sebesség eléri a maximumot, akkor onnantól CLV-be vált. Tehát CAV-ban kezd, de csak a max. sebesség eléréséig, ezért P-CAV, azaz Partial Constant Angular Velocity, részleges állandó szögsebesséégû írás.

[didyman]

2x
PPeter: Tényleg. Na, csak nem gondolkodtam el rajta

Szerkesztette: didyman 2005. 01. 08. 22:18 -kor

[didyman]

Sebesség-írásmód:
DVD-R 16x-speed (Zone CLV), 12x-speed (Zone CLV), 8x-speed (Zone CLV),
6x-speed, 4x-speed, 2x-speed, 1x-speed (CLV)

DVD-RW 4x-speed, 2x-speed, 1x-speed  (CLV)

DVD+R 16x-speed (Zone CLV), 12x-speed (Zone CLV), 8x-speed (Zone CLV),
6x-speed, 4x-speed, 2.4x-speed (CLV)

DVD+RW 4x-speed, 2.4x-speed (CLV)

DVD+R DL 4x-speed, 2.4x-speed (CLV)

CD-R 32x-speed (Zone CLV), 24x-speed (Zone CLV),
16x-speed , 10x-speed, 4x-speed (CLV)

CD-RW 24x-speed (Zone CLV), 20x-speed (Zone CLV),
16x-speed, 10x-speed, 4x-speed (CLV)