evo87, és mit szólnál egy izmos maratonistához?
jól kivehető az a trend, hogy a különféle energiatakarékossági technikák (egyre agresszívabb órajelkapuzás, dinamikus órajel és feszültségváltoztatás, ezt figyelembe vevő gyártástechnolgia), valamint az egyre "okosabb" áramkörök (hatékonyabb munkavégzés) révén leszorítható a minimális fogyasztás, és kitolható a maximális teljesítmény, természetesen nem egyszerre. a mai mobilchipek egyre univerzálisabb futók, igény szerint maratont futnak, igény szerint sprintelnek 400-on. nem a legjobb maratonisták, és nem a legjobb sprinterek, de egyre jobbak mindkét téren.
a core duo gyönyörűen csúcsosítja ki ezt a jelenséget. egy thinkpad x60 1,6 kg-ból kihoz 7-8 órát, viszont igény szerint két erőteljes, akár 2,13 gigahertzes magod van, ami azért nem piskóta, igaz, ekkor mondjuk 2-3 órára esik le az akkuidő. a felhasználó egyre szélesebb választási lehetőséget kap. szóval egyre inkább igaz, hogy a teljesítményt igénylő alkalmazások is költözhetnek notebookokra (render, image processing, video editálás, CAD/CAM, adatbázisok, szoftverek fejlesztése stb), és egyre szűkül az a kör, ahova nem elég.
de ez még nem minden.
azért megyünk a kétmagos, négymagos stb-magos felépítés felé, mert energiahatékonyabb. az órajelet könnyebb, egyszerűbb lenne emelni, csakhogy azzal exponenciálisan nő a fogyasztás (pontosabban az órajellel lineárisan, a feszültséggel négyzetesen, a magasabb órajel adott chipen viszont magasabb feszültséget igényel). tehát szimplán nyers erőt tekintve 2x1 GHz-es mag sokkal energiahatékonyabb, mint egy 2 GHz-es ugyanolyan, sőt az exponenciális jelenség miatt inkább 2x1,4-1,6 GHz-ről beszélünk ugyanakkora fogyasztás mellett, azaz ezáltal 40-60 százalékkal energiahatékonyabbak vagyunk nyers erő tekintetében, valós teljesítményben pedig akár ennél is magasabb lehet az előny (meg alacsonyabb is:))
de ez még nem minden.
alacsony terhelés mellett két maggal sokkal válaszképesebb, pattogósabb a rendszer, ugyanis egy mai PC-oprendszer mocsok sok szoftveres szálat futtat, és azokat ütemezi egy hardveres szálba, a prociba. két maggal, kvázi két processzorral két független szálba ütemezheti a feladatokat terheléstől függően. az ütemezés pedig "költség", szükséges rossz. ezt pattogósságot érezni lehet.
persze egy adott szoftver esetében bejön a skálázódás és párhuzamosíthatóság kérdése. a pécés szoftverek itt még tanulóágon vannak, hiszen ahhoz vannak hozzászokva, hogy megírják szépen a szoftverüket, és az évről évre gyorsuló processzorok majd jól elfuttatják. namost innetől kezdve ahhoz, hogy kihasználja egy-egy szoftver a több magot, párhuzamosítani kell a kódot, ami a legtöbb szoftverfejlesztő számára majdnem olyan ismeretlen, mint a pina.
a skálázódást többek között ezért nehéz jellemzeni általánosságban, hiszen a futtatott kódtól függ, valamint a hardver felépítésétől. erre vannak tesztek már netszerte, játékok, média enkódolok, renderprogramok.
Szerkesztette: special 2006. 05. 02. 17:01 -kor
Súgó
A téma zárva.
