[quote name='*Macika*' date='2006. máj. 13., szombat - 0:26'] Mennyi gyakorlattal ülhettek volánhoz?
Mit tanítottak nekik egyáltalán a váratlan helyzetekről, sebességről, fizikáról, és egyáltalán érdekelte ez őket? [/QUOTE]
Bevallom (nem érdekel, hányan esnek a torkomnak) és nem adnék 21 éves kor előtt B-s jogsit. SENKINEK! [/QUOTE]
Szerk.: nem a torkodnak akarok esni, de felhozott bennem egy-két (lehet, hogy téves) gondolatot.
A vezetés egy nagyon veszélyes és nagyon sokszereplős társasjáték. Csak míg a Ki nevet a végén-ben max. a bábudat ütik le, itt ki/kik sírnak a végén a sztori vége. És nem lehet a játékot előlről kezdeni. A jogosítvány megszerzése, a KRESZ ismerete, az alapvető vezetéstechnika egy dolog.
Amit nem lehet megtanítani és senki nem is szűri: vele született érzék, reakcióidő, a forgalmi helyzetek globális átlátása, a saját korlátok ismerete és tiszteletben tartása. (a PÁV 3 elvileg erre lenne hivatott, de nem kell mindenkinek, ráadásul vicc azon átmenni)
Szerintem kétféle mazsola indul neki a jogsi után az autós életnek:
1. az egyik soha nem fogja érezni igazán a forgalom lüktetését, életét, törvényszerű reakcióit. Mindig óvatos marad, de rengeteg bajt okoz, mert szerinte szabályos, óvatos és soha nem látja át, hogy a mai gyors forgalomban kilóg a sorból, a többiek nem tudják kiszámítani. Általában egy adott baleset okai lesznek, de részesei nem. Sőt, a tudatukig sem jut el, hogy ők okozhattak bármi galibát.
2. Akinek van érzéke, kis lépésekkel felveszi az ütemet, viszont nem áll meg a reális szinten, hanem továbbmegy. Elkezdi hinni, hogy mindig, minden körülmények közt ura a helyzetének, sőt kiéli agresszióját, levezeti felgyűlt energiáit, mert az autót teste megnagyobbodott, kiterjesztett részeként kezeli és a forgalomban erőlteti rá akaratát a többiekre.
Fiatalon, sok-sok rutin nélkül ők lesznek tipikusan azok, akiknek becsúszik egy-egy hiba.
Van, aki néhány rázós szituációt átélve gond nélkül túléli, de rádöbben, hogy a vezetés nem élet-halál harc.
A kevésbé szerencsések megússzák kisebb-nagyobb balesettel-balesetekkel, esetleg gallyra vágott autóval.
A nagyon szerencsétleneknek viszont sikerül visszafordíthatatlan következményekkel járó, halált, maradandó sérülést okozó szituációt előidézni.
Nem akarok senkit mentegetni, de egy-egy baleset megítélése nem mindig fekete v. fehér. Lehet, hogy csak rosszkor, rossz helyen rosszul volt balfék, ami mindenkivel előfordul, csak van akire jobban vigyáznak és van akinek az életét teszi tönkre. Fiatalon lóerőt uralni szerintem egy oroszrulett. És az cáfoljon, aki nem élte át -őszintén- ugyanígy a kezdeteket.
Én részemről hozzátenném, hogy éveimbe telt, míg rájöttem arra, amit vázoltam. 1 ráfutásos baleset, egy árokba esés anyagi kár nélkül, 1 totálkáros felborított BMW karcolásokkal, nem kevés éppen megúszott szituáció árán jutottam el oda, ahol most tartok. 3-4 évembe telt, míg rájöttem, mi az a deffenzív vezetési stílus. De máig, most is tanulok.
Nekem szerencsém volt.
Kismillió szituációt éltem át úgy, hogy a végrehajtás utáni pillanatokkal döbbentem rá, hogy ezt nem így kellett volna, lehetett volna belőle tragédia. Nem jött senki, megúsztam, azóta figyelek rá.
És ezért vagyok toleránsabb a velem szemben elkövetett hibákért is. Én is követtem el ilyet, (sőt, sajnos biztos, hogy fogok is, mert nem vagyok computer) de az (is) a dolgom, hogy védjem, amit védeni lehet.
És ezért nem értek egyet sokszor a lincshangulattal, ami egy-egy baleset okán előáll. Mert bár a sok időm alatt kialakult rutinommal faszságnak látom a hibát, egy friss jogsis lehet, hogy szintén csak áldozata a dolognak.
És még egy gyors gondolat: soha nem tudhatjuk, hogy az okozó milyen lelkiállapotban követte el a végzetes hibát: esetleges bánat, túlzott öröm miatti figyelmetlenség, egyszerű kihagyás, álmosság stb.
Persze az áldozat családjának ez nem vígasz, sőt.
Viszont a bíróság nem véletlenül hoz "enyhe" ítéletet közlekedési balesetekben.
A nagy többségnek bőven elég büntetés együtt élnie a gondolattal, hogy a felelőtlensége tragédiát okozott.
Mindezt most átgondoltan, érzelemmentesen próbáltam leírni, úgyhogy ne idézzétek be esetleg később, ha az érzelmektől vezérelve én is hóhérért kiáltok egy-egy ügy kapcsán.
Mert pártatlanként gondolkodni csak elvi síkon lehet.
Bocsi, hosszú lett.
Szerkesztette: !Rooland! 2006. 05. 13. 12:04 -kor
Súgó
A téma zárva.
.... etc. Tehát valami rutin féleséget szerezzen.
