[Rosen]

Hornyák József:A fantaszták

Csengetnek, és a lány az elõszoba-ajtóhoz indul, dallamos léptei vannak, mint aki mostanig csizmában járt, és a szava is ének; kedves, ahogy kifordít magánhangzókat.

- Kijaz?

- Én vagyok.

A hang az Ádámé. Állandóan fél, hogy valahonnan elmarad, szalad, azután kifúl... és észrevehetõ örömmel a lány is felismeri, mert türelmetlenebbül, mint illik, és ahogy kellene, elrántja a reteszt.

- Jó estét - viszonozza Ádám elfogult, esetlen köszönését; hangja színébõl ítélve egész kicsi arca Ádámon sugárzik; Konczér, a gazdája a szoba küszöbérõl tekint hátra, dohányzókabát van rajta. Az elõbb egy pohárért indult, és most a szoba küszöbén teljesen a bejárati ajtó felé fordul.

- Mi van, Ádám?

Ádám be akar surranni, de Konczér elébe teszi a lábát.

- Mit akarsz, pajtás?

- Engedj be. - Ádám megkerüli, és a másik oldalán próbál bebújni. - A szobában elmondom.

- Itt mondd el. - Konczér a felöltõ ujjával együtt megragadta és szorosan tartja az Ádám karját.

- Fáj, te ló...

- Miben ügyködsz megint? Ki vele, pajtás!

- Eltöröd a karomat.

- Mondod, vagy nem mondod? - csavar Ádám karján.

- Kivágtak rózsaszínû fákat!

Konczér ellöki Ádámot, túl vékony és átlátszó a máz, mely a vonásai takarására szolgál; tudomásul akarja adni, hogy õ szilárd, és semmiféle kalandba nem vonható:

- Hivatalos ügyben keress az irodában.

- Szeretném, ha közbeléptetnél valakit, azok a fák nem vétettek. Hagyják abba a fûrészelést.

- Gyere holnap az irodába - Konczér szinte szótagol.

- Az ilyesmi nem tûr halasztást. Vétek várni - fakad ki Ádám.

- Na, eredj, ne szaporítsd a szót. Szedd magad, pajtás!

Kihozza a sodrából, hogy Ádám ellenkezik, galléron ragadja.

- Mars!

Ádám alig tud átlépni a lábtörlõrácson, úgy megtaszítja, s bevágja az ajtót, még mielõtt visszafordulhatna. Ádám nekiugrik a bezárt ajtónak: dörömböl.

- Engedj be, engedj be, te fakír! Kényelemhajhász! Te egoista problémakerülõ!... Engedj be, vagy legközelebb beverem azt a hivatali mosolyt produkáló pofádat! Te kétes dicsfény, végigdekoráció...

- Veszedelmes alak - hallgatom a Konczér kimagyarázkodását, amikor Ádám egy pillanatra kifullad. A megrémült lány elõtt védekezik, disznó provokatõrnek minõsíti Ádámot, aki õt leszólítja a nyílt utcán, mindenféle kérdésekkel zaklatja; mániája, hogy kapualjból les rá. Ádám tele van nyugtalansággal, annyit nyugtalankodik, és másokat se hagy nyugodni. Panaszkodik, dühöng; már itthon sincsen maradása tõle.

- Engedj be, nem hallod? - Ádám rúg az ajtón.

- Útonálló! Folyosót-elálló! Eltakarodj, míg szépen vagy! - kiáltja neki Konczér.

- Engedj be, a zsebemben a bizonyíték, hogy nincs felhatalmazásuk kivágni a rózsaszínû fákat. Önkényesen járnak el, utánanéztem.

- Gyere holnap az irodába.

- Most kell lépéseket tenni.

Konczér otthagyja.

- Gyalázatos - hallom Ádámot. Konczér távolodó léptei kétségbeejtik, dörömböl.

- Gyalázatos, gyalázatos...

Mint aki kikészült, ráborul az ajtóra, legalábbis a zajból következtetve.

- Tespedt! Vigyázz, kiesel a kegybõl!

Teljesen rekedt:

- Igaz, hogy mi patkányok vagyunk, de hõsöktõl származunk!...

Konczér beteszi a szobaajtót, és a hátát nekiveti.

Azt mondja utána: annyira erõszakos, két élet van benne. Vagy csak egy rossz természet. Lerázhatatlan, fanatikus. Egy fanatikus! Elrejtõzik, megbújik, annyira kitartó, fáradhatatlan. Agitál, hadakozik. Kiszámíthatatlan. Megszállott. Igen, megszállott: õ jön haza este késõn - részt kell vennie fogadásokon - hivatali kocsi hozza; de általában késõn jár haza, a kerítés tövébõl valaki elõtte terem: Ádám. Alszik leguggolva a kerítésnél, és õrá vár. Eleinte behívta, megkínálta itallal. A felesége megtiltotta; elmérgesedett köztük a viszony, amikor a felesége meglátja, akkor a háborúság mindig elõveszi; jöttek az olasz kereskedelmi kirendeltség fogadásáról, Ádám elõugrott a semmibõl. Zuhogott az esõ, a felesége elvesztette a fejét, kiutasította; dulakodtak, neki kellett közbeavatkozni, bírkóztak a zuhogó esõben, kituszkolták, Ádám szájtátva a kapu elõtt maradt. Ádámnak nem fér a fejébe, hogy nem lehet valakire rátelefonálni: "Hát az a pasas talán nem a barátod?!" Konczér, amikor Ádámot idézi, méltatlankodik. Ádám megengedheti magának, hogy pasasokat tartson, mondja, az õ barátai, azok tényleg pasasok!... Ádám szerint õ elégedettségi mániában szenved. "Rád ragadt a megelégedettség mánia." Elintézni valamit - azt nem lehet akárhogy és akárhol és akármikor, úgy, ahogy azt Ádám elképzeli, ahhoz alkalom kell. Õ is szenved a fák miatt; annyi fejtörést okoznak neki. Konczér fogja a fejét. Kivágják azokat a tüneményeket. Cementpárkányt fektetnek le, a város elveszti eredeti, természetbe visszaolvadó jellegét. - Ne vágják tovább! - Amikor legelõször eléjük állt, csodálatosképpen engedtek. Máskor a városi fõkertésznél érte el; szólt neki, és akkor megint abbahagyták a vágást. Mennyi fejfájást okoztak neki a rózsaszínû fák, annyit emészti magát, Konczér még mindig a fejét fogja.

- Ádám az ösztönének él. Egy fantaszta.

Leengedi a kezét, kimegy, a poharat az elõbb mégsem hozta be, a konyhaajtón kopognia kell, a lány bezárkózott.

Ádám azonnal jelentkezik:

- Te közöny! Te úgyis-mindegy! Senkit sem képviselõ! Vigéc! Egy jóérzésû ember nem bízná rád a ruháit!

Konczér sápadtan beteszi az ajtót.

- Ádám nem ért hozzá - mondja. Ádám csak arra való, hogy sértegesse, már többször a fejéhez vágta, hogy minden rendszernek megvannak a propagandistái, a szószólói - meg a vigécei. A vigécei, akik meg akarnak élni, és jól akarnak megélni. Ádám õt sértegeti.

- Ádámnak fogalma sincs a világról, nem politikus; mit ért Ádám a politikához! - kifullad.

Megtölti a poharakat, az övét az enyémhez érinti.

- Ádám holdkóros. Délibábkergetõ. Fantaszta!

- Mégis... a "fantaszták" viszik elõre a világot - kockáztatom meg.

Közbeszólásom hiábavaló, meg sem hallja.

- Fantaszta, igen - ismétli. Levert és szomorú és a szája íze meg van keseredve. És újra tölt, hogy igyunk.

[Rosen]

Hornyák József

A remegõk

- A neve? Hát a neve fontos? A név nem fontos, amit csinált, az a fontos S hogy megcsinálta.

Üvegcsûri a meg nem értettek bánatos tekintetével pillant rám. Közbevetésem, hogy tulajdonképpen kirõl van szó, megakasztotta. A visszaemlékezés nem kavarta fel, de le volt sújtva, nem tudott felocsúdni, magához térni, azzal folytatta. Mennyire ott van az emberben a vágy, hogy jó legyen, valami mellett kiálljon, megtegye, amit tennie kell, és nem teszi meg.

Rá akart gyújtani, de elfogyott a cigarettája, kiment, a folyosón cigarettát és tüzet kért, egy percig - az ablakon át láttam - forgott a fejében, hogy továbbáll, nem tartozott nekem beszámolni, mi sem indokolta, hogy érzelmeit feltárja, azután mégis visszatért, és mintha ettõl, hogy a lépést felém tette meg s nem ellenkezõ irányba, megkönnyebbült volna. Szívta a cigarettáját, de vigasztalatlanul. Az ördögbe az õ fehér hajával, az öregségével! - Kifakadt.

- Jó, hát legyen igazad - mondta az elõzményekre utalva -, adjunk nevet neki; hívjuk Nagynak, vagy legyen Demeter. Mondjuk, hogy Demeter... Ez a Demeter egy kincs. Ezt a Demetert meg kell dicsérni. Õ jutalmat érdemel.

- Akarod, hogy elkísérjelek?

Fejével intett, hogy nem szükséges. Rosszul szóltam megint, bosszantottam ezzel; azt mondta, hogy ezt a lépést egyedül fogja megtenni. - Demeternek - akirõl beszél - ez egy kis gyõzelem volt, gyõzelem az értelmetlenség felett.

Jóval elõbb lát valaki, mint beszél, gondolkozik vagy cselekszik, fejtegette. Demeter jól látta, hogy akik az asztal mögött ülnek, minden szónál, amit õ a száján kiejt, elkomorodva horgasztják le a fejüket, de azt is megfigyelte, hogy õk, Üvegcsûriék, akikért pedig szólt, közönyös, unatkozó arcot vágnak, és a jobbérzésûeken sem fedezett fel a félszeg félénkség és kíváncsiság kevert kifejezésénél egyebet, és ez a Demeter - bár õ, Üvegcsûri, másokkal együtt észrevette ujjai reszketését - mégis beszélt, holott jobb szeretett volna maga is hallgatni.

Utólag elismeri, mondta Üvegcsûri - és most az õ ujjai is remegtek, cigarettájával csak üggyel-bajjal talált bele a hamuzóba -, kénytelen elismerni, hogy ott, abban a kritikus helyzetben kelletlenül fészkelõdött. Egyedül Demeter volt köztük õszinte, kimondta, amit mindnyájan gondoltak. A lelkük legmélyén vele éreztek, de szemérembõl, kényelembõl hallgattak.

- Mi hallgattunk, mellébeszéltünk, vagy tupíroztunk - jajdult fel Üvegcsûri -, Demeter pedig eseteket sorolt fel, amelyek szomorú, hogy megtörténtek. Érvelt mindaddig, míg valaki az asztaltól rá nem szólt:

"Ez nem ide tartozik!"

Demeter összerezzent, tétován körülhordozta tekintetét, és akkor õk, Üvegcsûriék, lesütötték a fejüket. Mélyen lehajoltak, és belenéztek az ölükbe.

"Kinek a nevében beszél?" - tette fel az ingerült kérdést Demeternek az, aki megelõzõen is rászólt. "Megbízta talán valaki?" "A lelkiismeret nevében, a jóérzés nevében" - akarta felelni Demeter. Biztosan azt akarta mondani, mert a válasz az arcára is rá volt írva; az ilyen Demetereknek az arca jó elõre mindent elárul, de a szigorú hang miatt visszarettent, elbátortalanodott.

"Üljön le" - mondták neki az asztaltól többen.

"Üljön le, nem hallja?"

Demeter állott, és zavarodott volt, tovább nem tudott volna beszélni, de jobban azt szégyelli, ha leül.

És akkor Demetert a szomszédja idegesen lerántotta a székre.

Üvegcsûri bizonyítani kezdte elõttem, hogy Demeter a legbecsületesebb, a legártatlanabb, leghiszékenyebb mindnyájuk közt, az, aki soha a légynek sem árt, és ott, abban a bizonyos szituációban tapasztalnia kellett, hogy kik veszik õt körül, és ami borzasztó, hogy Demeter azóta retteg tõlük, és õt is elkerüli.

Most õ úgy van vele, minden hangból a lelkiismerete szól, mondta Üvegcsûri. Hogy van az, kérdezte, hogy õ, mint amatõr, nem mint felszentelt közéleti, teljes mértékben azonosítja magát Demeterrel, az viszont, az a másik, megsértõdik, ha olyasmit hall, amilyeneket Demeter felhozott.

- Nem érti meg, hogy ha egyetértesz, akkor gazdagodsz vele, ha meg támadásnak fogod fel, akkor az emberek becsukódnak! És kénytelenek belsõ emigrációba vonulni.

Sokszor elgondolja, folytatta, nincs vajon joga a kezébe venni egy olyan kasztanyettát és elvonulni? Ez olyan különbéke-féle lenne? Rettenetes ellenérzés van benne mindennel szemben, ami erõszak. Lehet, hogy az a disznó kényelmes természete juttatta ide: a rázós dolgokat nem tudja elviselni. A felesége mindig szidja, hogy a konfliktusokat kerüli. Ha két erõ harcban összecsap, azt õ szereti, mondta. Õszintén. Nyílt sisakkal! De ha egy gyengét bántanak, nem képes elviselni.

- Hát miért nem keltem a védelmére Demeternek? - kiáltotta.

Ült a helyén, és a cigarettája már elhamvadt. Csak ült, gondolkozott.

Nyomasztó, mardosó volt magába roskadtan.

Sajnáltam, és irtóztatóan szerettem.

[Necros]

Már rég írtam ide.

Ambrose Bierce: Nyár éji történet



A temetéssel nem lehetett Henry Armstrongra rábizonyítani, hogy meg is halt. Nyakas ember volt világéletében. De mikor már eltemették, hinnie kellett a tapasztalatnak. A szokatlan testhelyzet, ahogy ott feküdt hanyatt, hasára kulcsolt kézzel (szalaggal is összekötötték neki, és hiába tépte el most, a lényegen mit sem változtatott), a korlátozottság határozott érzete, a koromsötétség, a süket csönd - ekkora bizonyítékhalmazt nemigen kezdhetett ki holmi légbõl kapott ellenérvekkel. Meg kellett nyugodnia.
De nem a halálban. Azt nem. Csak annyit fogadott el, hogy nagybeteg. És a súlyos nyavalyával járó levertség akadályozza, hogy furcsa sorsát tüzetesebben megvizsgálja. Nem volt bölcselõ, soha nem is állította. Egyszerû ember volt, és jelenleg, sajnos, betegesen fásult. A legegykedvûbb éppen az a szerve volt, amelyikkel félni szokott. E pillanatban oly közömbösen nézett a jövõ elébe, hogy el is aludt. Mint aki megboldogult.
Csakhogy odafenn még furcsább dolgok történtek. A sötét nyáréjen távoli villámfények derengtek át, és a nyugati láthatáron csüngõ felhõket gyújtogatva vihart jeleztek. A hangtalan lobbanások egy-egy pillanatra kísértetiesen bevilágították a temetõ fejfáit, sírköveit mintha még táncra is perdítették volna. Ilyen éjszakán minden jótét lélek messzi elkerüli a temetõt, s így az a három ember, aki Henry Armstrong sírját forgatta fel, zavartalanul munkálkodhatott.
Ketten a közeli seborvosló iskola diákjai voltak, a harmadik egy óriás néger, Jess nevezetû. Jess hosszú évek óta mindenesi teendõket végzett a temetõ körül, s azzal büszkélkedett, hogy régi cimborája az itt lakó kísérteteknek. Nyáréji munkálkodása azonban arra vallott, hogy baráti köre valójában jóval kevesebb lelket számlál, mint amennyi a temetõlajstromban szerepel.
A kõkerítésen kívül, de még a temetõtelekhez tartozó földön, távol az országúttól, ló és kocsi várakozott. Az ásás nem volt nehéz. A néhány órával elõbb behantolt sírban könnyen járt az ásó. Bajosabbnak látszott a bádogládát kiemelni a koporsóból, de nem a borravaló reményében munkálkodó Jessnek. A koporsófedél leemelése után gondosan lecsavarozta a bádogtetõt, s félreállította, miáltal a halott fehér inge és fekete nadrágja még koromsötétségben is jól láthatóvá vált. Mintha a levegõ gyúlt volna ki ebben a pillanatban, ropogó villám rázta meg a környéket, és Henry Armstrong fásultan felült. A seborvosló diákok rémülten kiáltozva menekültek, amerre láttak. A világ minden pénzével nem lehetett volna õket a tett helyére visszacsalogatni. Jesst azonban keményebb fából faragták.
A két diák reggel a seborvosló iskolában találkozott. Holtsápadtak voltak még most is a rémülettõl, s a vérük vadul zakatolt.
- Te láttad?
- De mennyire! Most mi lesz?
Ahogy megkerülték a nagy épületet, hátul, a boncház ajtajához közel, ott látták a kocsit. A ló póznához kikötve abrakolt. A két diák szinte félálomban lépte át a boncház küszöbét. Benn, egy félhomályos sarokban, a pad végében ott ült Jess, a néger. Amint fölállt, a szája fülétõl füléig húzódott.
- A pénzemért jöttem - vigyorgott rájuk.
A hosszú asztalon Henry Armstrong teteme feküdt kinyújtóztatva, a fején véres-agyagos ásónyom.


---------------------------------------

H.P. Lovecraft:  Emlékezet



Nis völgyében halványan világít az elátkozott fogyó hold, gyönge szarvai ösvényt hasítanak fényének a hatalmas upasfa gyilkos lombsátorán át. A völgy mélyén, ahová nem ér el fény, furcsa alakok mozognak, buján tenyészik a bozót minden lejtõn. Gonosz indák és iszalagok kúsznak a romba dõlt paloták kövei között, szorosan rátekerednek a törött oszlopokra, különös monolitokra, felgyûrik az elfelejtett kezek rakta padlók márványlapjait. A romos udvarokon gigászivá növõ fákon apró majmocskák ugrálnak, miközben a mély kincseskamrákban ki-be kúsznak a mérges kígyók és a nevenincs pikkelyes lények.
Hatalmasak a nedves moha alatt szunnyadó kövek, és óriásiak a falak, amelyekrõl lezuhantak. Építõik örök idõkre emelték õket, és valóban nemesen szolgálnak még mindig az alattuk tanyát ütött szürke varangynak. A völgy legalján kanyarog a Than folyó, amelynek nyálkás vize vastagon hínáros. Rejtett forrásokból fakad, és föld alatti barlangokba fut, ezért a Völgy Démona, aki most éppen erre járt, sem tudta, miért vörös a vize, és honnan érkezik.
Hirtelen megjelent a holdsugárban kísértõ Géniusz, és így szólt a Völgy Démonához:
- Öreg vagyok, és sokat felejtettem. Beszélj nekem azoknak tetteirõl és küllemérõl, akik ezeket a kõépületeket emelték.
És a Démon azt válaszolta:
- Én vagyok az Emlékezet, és tudós vagyok a múlt tudományában, de én is megöregedtem. Ezek a lények olyanok voltak, mint a Than folyó vize, nem arra születtek, hogy megértsék õket. A tetteikre nem emlékezem, mivel a pillanatnak szóltak. A külsejüket is csak homályosan tudom felidézni; hasonlított e kis majmokéra a fán. A nevükre világosan emlékezem, mivel rímelt a folyóéra. A tegnap eme lényeinek neve Man (azaz ember).
Ezután a Géniusz visszarepült a vékonyszarvú Holdba, a Démon pedig elmélázva bámult egy majmocskát egy romos udvarból kinõtt fán.

(Bihari György fordítása)


----------------------------------


H. P. Lovecraft:  A Szörnyû Öregember

 
Angelo Ricci, Joe Czanek és Manuel Silva elhatározták, hogy látogatást tesznek a Szörnyû Öregembernél. Ez az öregember egyedül lakott egy rendkívül régi házban a Water Streeten, a tenger közelében, és az a hír járta róla, hogy nagyon gazdag és nagyon gyenge. A vendégségbe készülõ három úr nem is kívánhatott volna ennél kedvezõbb munkakörülményeket; foglalkozásukat tekintve ugyanis rablók voltak.

A kingsportiak sok olyasmit beszéltek és gondoltak a Szörnyû Öregemberrõl, ami általában megóvta õt a Mr. Riccihez és kollégáihoz hasonló urak kitüntetõ figyelmétõl, noha köztudomású volt róla, hogy dohos, öreg, hajlékában valahol tekintélyes pénzvagyont rejteget. Senki sem vitatta, hogy igen különös személyiség; élete virágjában állítólag hajóskapitányként kalandozott az Indiákon. Olyan öreg volt, hogy senki sem emlékezett rá fiatalon, és olyan mogorva, hogy nagyon kevesen ismerték az igazi nevét. Roskatag, vén házának kertjében, a göcsörtös fák között, furcsa gyûjteményt rendezett be nagy kövekbõl, amiket saját kezûleg festett ki meghökkentõ mintákkal, majd addig csoportosítgatta õket, míg a végeredmény valamiféle keleti szentélyre emlékeztetett. Ez a gyûjtemény elijesztette a gyerekeket, akik szerették kicsúfolni a Szörnyû Öregembert hosszú, õsz haja és szakálla miatt, idõnként pedig különbözõ körmönfont lövedékekkel betörték régimódi ablakait. Az érettebb korú kíváncsiskodók, akik néha óvatosan odaosontak a házhoz, hogy bekukkantsanak valamelyik poros ablakszemen, persze nem féltek már a festett kövektõl; õket inkább az rémisztette el, amit odabent láttak. Ezek az emberek azt mesélték, hogy a földszinten, egy máskülönben üres szobában hosszú asztal áll, azon pedig sok-sok furcsa üvegpalack: mindegyikben egy-egy kis ólomdarab lóg zsinóron a dugasz aljáról, mint valami inga. És azt is mondták még, hogy a Szörnyû Öregember beszélni szokott ezekhez a palackokhoz, olyan neveken szólítja õket, mint Jack, Nyesettpofa, Hosszú Tom, Spanyol Joe, Peters meg Ellis hadnagy; és ilyenkor a megfelelõ üvegben lógó ólominga tisztán láthatóan kileng, mintha válaszolna. Akik egyszer látták a hórihorgas, szikár Szörnyû Öregembert az ingáival társalogni, azok nem vágytak másodszori alkalomra. Csakhogy Angelo Ricci és Joe Czanek és Manuel Silva nem voltak született kingsportiak: a társadalomnak abba az új, kevert vérû, gyökértelen rétegébe tartoztak, amely kívül esik a hagyományos új-angliai életmód meghittebb körein. Õk a Szörnyû Öregemberben csak egy folyton betegeskedõ, jószerivel magatehetetlen aggastyánt láttak, aki járni sem bír göcsörtös botja nélkül, és vékony, inas keze szánalmasan reszket. A maguk módján tulajdonképpen még sajnálták is a magányos, népszerûtlen, vén fickót, akit mindenki kerül, sõt a kutyák is folyton megugatják. De az üzlet az üzlet, és amelyik rabló komolyan veszi a hivatását, az nem fordít hátat a csábító kihívásnak, amit egy nagyon öreg és nagyon elesett ember jelent, akinek nincs folyószámlája a bankban, s ami kevésre szüksége van a szatócsboltból, azért spanyol arannyal és kétszáz éves ezüstdollárokkal fizet.

Mr. Riccibõl és munkatársaiból, mindhárman a szakma régi és elkötelezett mûvelõi lévén, nem hiányzott a hivatástudat. Látogatásuk idõpontját ápriIis tizenegyedikének éjszakájára tûzték ki. A terv az volt, hogy Mr. Ricci és Mr. Silva rábeszélik a derék öregurat, mutassa meg nekik antik érmegyûjteményét, Mr. Czanek pedig ez alatt egy védõponyvával álcázott automobilban várakozik a Ship Streeten, házigazdájuk hátsó kerítésfalánál, közvetlenül a kapu mellett. A gyors és feltûnésmentes távozás biztosítása mindig a szívügye volt ezeknek az uraknak; váratlan hatósági akadékoskodás esetén ugyanis szerették elkerülni a fölösleges és idõrabló magyarázkodásokat.

A három vakmerõ kalandor elõzetes megáIlapodásuk értelmében külön-külön indult a helyszínre, hogy elejét vegyék minden esetleges rosszhiszemû gyanúsítgatásnak, Mr. Ricci és Mr. Silva a Water Streeten, az öregúr házának fõbejárata elõtt találkoztak. Egyikükre sem tettek túl megnyugtató benyomást azok a különös árnyékok, amiket a vén, göcsörtös fák szélben ringó ágai vetettek a holdfényben a festett kövekre. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy kifejezetten idegesítették õket; de persze most fontosabb dolguk is volt, semhogy mindenféle babonasággal törõdjenek. Attól tartottak, elég kellemetlen feladat lesz a Szörnyû Öregembert szóra bírni arany- és ezüstnemûi tárgyában, elvégre a kiszolgált hajóskapitányok hírhedetten mogorvák és csökönyösek. Az ilyesmi persze hosszabb távon kisebb súllyal esik latba, mint az öregség meg a gyengeség, fõleg ha a látogatók ketten vannak. Mr. Ricci és Mr. Silva bíztak kiváló rábeszélõképességükben, különösen ilyen félreesõ helyen, ahol a zajra sem kell annyira odafigyelni. Egyetlen ablak mögött láttak világosságot, ezt ellenõrizték; a Szörnyû Öregember igazán gyerekesen viselkedett, az üvegbe zárt ingáihoz beszélt. Mr. Ricci és Mr. Silva álarcot húzott, majd udvariasan bezörgettek a kopott tölgyfaajtón.

A Ship Streeten, a Szörnyû Öregember hátsó kapuja mellett Mr. Czanek idegesen fészkelõdött a védõponyvás automobilban: úgy érezte, nagyon hosszúra nyúlik a várakozás. Ez az úr érzékeny lelkületû rabló volt, ezért egyáltalán nem tetszettek neki azok a hátborzongató ordítások, amiket úgy félórája hallott a házból. Gyanította, hogy munkatársai túlzásokra ragadtatták magukat. Hát nem kötötte ezerszer a lelkükre, hogy lehetõség szerint bánjanak kíméletesen szegény, öreg kapitánnyal? Idegesen figyelte a borostyánnal benõtt, magas kerítésfal keskeny tölgyfakapuját. Egyre sûrûbben nézegetett az órájára, és azon törte a fejét, mi lehet a késés oka. Talán hirtelen elhunyt az öregúr, mielõtt elárulhatta volna a kincs rejtekhelyét, és most az egész házat módszeresen át kell kutatni? Mr. Czanek nem szeretett egyedül ücsörögni a sötétben, különösen ilyen helyen nem. Aztán halk zörej ütötte meg a fülét a fal túloldaláról, mintha közeledõ léptek neszeznének a kaviccsal felszórt sétányon; hallotta, hogy valaki óvatosan motoszkál a rozsdás kapuzárral; látta, hogy a keskeny, nehéz ajtószárny kitárul befelé. Erõltetni kezdte a szemét, hogy a sarkon árválkodó utcai lámpa halovány fényében is föl tudja mérni, miféle érdekességeket hoztak magukkal munkatársai a komor, barátságtalan épületbõl, mely oly kényelmetlen közelségben magasodik. Ám amikor odanézett, nem egészen azt látta, amire számított; mert a munkatársai nem voltak sehol, csak a Szörnyû Öregember állt a kapuban szótlanul, göcsörtös botjára támaszkodva, arcán iszonyú mosollyal. Mr. Czanek azelõtt sohasem figyelte meg, milyen színû az öregúr szeme; most határozottan sárgának találta.

A kisvárosokban a kis dolgok is nagy izgalmat keltenek; nyilván Kingsportban is ezért maradt olyan sokáig élénk beszédtéma az a három azonosíthatatlan holttest, amit április tizenkettedikén vetett partra a reggeli dagály. A háborgó óceán igen csúnyán elbánt velük, mintha tucatnyi tengerészszablya kaszabolta volna össze õket, vagy nehéz, vasalt csizmák tiportak volna rajtuk. Másféle dolgokat is gyakran emlegettek ekkortájt az emberek, például azt az érdektelen hírt, hogy a Ship Streeten egy gazdátlan automobilt találtak. Néhány álmatlan polgár sikolyokat és ordításokat hallott éjszaka, kétségkívül ragadozómadarak és városközelben kóborló vadállatok torkából.

A Szörnyû Öregember nem törõdött ezzel a falusias pletykálkodással. Eleve zárkózott természetû volt, vénkorára pedig, magányosan és kiszolgáltatottan, még sokkal zárkózottabbá vált. No meg, számára ez az egész ügy bizonyára csak vihar volt egy pohár vízben; rég letûnt ifjúkorából alighanem százával hozhatna fel izgalmasabb élményeket.

--------------------------------------------


Edgar Allen Poe:  A fekete macska

Nem várom és nem is kívánom, hogy elhiggyék ezt a fölötte képtelen, de mégis nagyon egyszerû történetet, amelyet írásba készülök foglalni. Ôrült volnék, ha azt várnám, amikor én magam sem bízom érzékeimnek a tanúságában. Pedig nem vagyok ôrült - és az is bizonyos, hogy nem is álmodom. De holnap meghalok, és ma szeretnék könnyíteni a lelkemen. Közvetlen célom az, hogy világosan, röviden és minden kommentár nélkül a világ elé tárjak egy csomó merôben házi eseményt. Ezek az események, a maguk következményeiben, rémítettek - gyötörtek - tönkre tettek engem. De nem szándékom magyarázgatni ôket. Az én számomra alig jelentettek mást, mint borzalmat - mások talán inkább groteszknek, mint rémesnek találják majd ôket. Lehet, hogy késôbb akad olyan értelem, amely józan dolgokra vezeti majd vissza az én fantazmagóriáimat - nyugodtabb, logikusabb és az enyémnél kevésbé ingerlékeny értelem, amely azokban a körülményekben, amiket én félelemmel részletezek, nem lát majd semmi egyebet, mint igen természetes okok és okozatok mindennapi összefüggését.
Gyermekkorom óta úgy ismertek, mint hajlítható, szelíd természetet. Lágyszívûségem annyira szembeötlô volt, hogy pajtásaim állandóan csúfoltak érte. Különösen szerettem az állatokat és szüleim egész sereg különféle háziállattal ajándékoztak meg. Velük töltöttem el idôm túlnyomó részét és akkor voltam legboldogabb, mikor etettem és cirógattam ôket. Ez a jellemvonásom, amint növekedtem, egyre jobban kifejlôdött és férfikoromban ez volt örömeimnek egyik legfô forrása. Aki szeretett valaha egy hû és okos kutyát, annak fölösleges sokat magyaráznom, miféle és milyen nagy élvezet az, amelyet ily módon szerezhetünk. Az állatok önzetlen és önfeláldozó szeretetében van valami, ami valósággal meghajtja azt, akinek gyakran volt alkalma kipróbálni az ember értéktelen barátságát és gyatrahûségét.
Korán megházasodtam és boldog voltam, hogy feleségemben rokontermészetû élettársra leltem. Mikor észrevette, mennyire vonzódom a háziállatokhoz, megragadott minden alkalmat, hogy beszerezze közülük a legkedvesebbet.
Volt több madárkánk és aranyhalunk, egy szép kutyánk, több tengeri nyúlunk, egy kis majmunk és egy macskánk.
Ez az utóbbi rendkívül nagy és szép állat volt, egészen fekete, és csodálatosan okos. Mikor a macska értelmességérôl beszélgettünk, a feleségem, aki voltaképp egy csöppet sem volt babonás, gyakran tett célzást arra az ôsrégi néphitre, amely minden fekete macskát elvarázsolt boszorkánynak tart. Nem mintha komolyan hitt volna ô maga is ebben, és én egyáltalán azért említem csak a dolgot, mert véletlenül épen eszembe jutott.
Plútó - ez volt a macska neve - a kedvenc állatom és játszópajtásom volt. Én magam etettem, és Plútó a nyomomban volt, akármerre fordultam a házban. Sôt csak nagy nehezen akadályozhattam meg, hogy el ne kísérjen akkor is, amikor elmentem hazulról.
Barátságunk így tartott több éven át; de eközben (pirulva vallom meg) egész kedélyem és jellemem - az iszákosság ördögének hatása alatt - gyökeresen megváltozott, mégpedig rossz értelemben. Napról-napra szeszélyesebb és ingerlékenyebb lettem és egyre kevésbé kíméltem mások érzékenységét. Nem átalltam durva szavakkal illetni a feleségemet, sôt végül még kezet is emeltem rá. Természetesen megérezték természetem megváltozását az állataim is. Nemcsak hogy elhanyagoltam ôket, hanem rosszul is bántam velük. Plútót azonban még mindig megbecsültem és nem kínoztam, noha a nyulakat, a majmot, sôt a kutyát is minden teketória nélkül helyben hagytam, valahányszor véletlenül, vagy azért, mert ragaszkodtak hozzám, az utamba kerültek. De nyavalyám egyre jobban elhatalmasodott rajtam - mert van-e nagyobb nyavalya az alkoholnál! - és végül már Plútó is, amely immár megöregedett és ennélfogva egy kicsit morcos lett - Plútó is kezdte megszenvedni gonoszságomat.
Egyszer éjszaka, amikor alaposan berúgva tértem haza a városból, az egyik rendes lebujomból, azt képzeltem, hogy a macska bújik elôlem. Megragadtam, és Plútó ekkor, megrettenve erôszakosságomtól, a fogaival jelentéktelen sebet ejtett a kezemen. Nyomban ördögi düh vett erôt rajtam. Mintha más emberré lettem volna. Eredendô lelkem mintha hirtelen kimenekült volna a testembôl s minden idegrostomat a pokolinál is pokolibb gonosz indulat szállta meg, amely a pálinkából táplálkozott. Tollkést rántottam elô mellényem zsebébôl, kinyitottam, a szegény párát torkon ragadtam és az egyik szemét óvatosan kivájtam a gödrébôl. Pirulok, éget a szégyen, borzadok, miközben leírom ezt az átkozott kegyetlenkedést.
Reggel, mikor megint észre tértem - miután kialudtam az éjjeli tivornya gôzét - félig borzalom, félig lelkifurdalás fogott el a bûn miatt, amelyet elkövette; de legföljebb gyönge, bizonytalan érzésrôl volt szó, amely a lelkemet nem érintette. Belemerültem újra a dorbézolásba, és csakhamar borba fojtottam cselekedetemnek minden emlékét.
A macska eközben lassan kiheverte a dolgot. Igaz, hogy elvesztett szemének a gödre rémes látvány volt, de maga az állat látszólag nem szenvedett többé. Úgy járt-kelt a házban, mint rendesen, de érthetô, hogy közeledtemre rémülten menekült elôlem. Régi énembôl megmaradt még bennem annyi, hogy eleinte rosszul esett, hogy ez a teremtmény, amely valaha úgy szeretett, most íme nyilvánvalóan irtózik tôlem. De ezt az érzést csakhamar bosszankodás váltotta fel. Majd pedig, hogy végleg és visszavonhatatlanul tönkretegyen, fölébredt bennem a CSÖKÖNYÖSSÉG szelleme. Errôl a szellemrôl a filozófia nem emlékezik meg. Pedig a lelkem életérôl sem vagyok jobban meggyôzôdve, mint arról, hogy a csökönyösség az emberi szív egyik legelemibb ösztöne - egyike azoknak a láthatatlan eredendô tehetségeknek vagy érzéseknek, amelyek az Ember jellemét irányítják. Van-e, aki százszor is nem kapta rajta magát azon, hogy valami hitvány vagy együgyû dolgot követ el, pusztán azért, mert tudja, hogy nem volna szabad elkövetnie? Nem él-e bennünk örökösen az a hajlam, hogy legjobb belátásunk ellenére is megszegjük a Törvényt, csak azért, mert tudjuk, hogy törvény? Fölébredt bennem, mondom, a csökönyösségnek ez a szelleme, hogy végkép tönkretegyen. A léleknek az a feneketlen vágyódása, hogy önmagát kínozza - hogy erôszakot kövessen el saját természetén - hogy rosszat tegyen pusztán a rossz kedvéért - ez sarkallt arra, hogy folytassam és fejezzem be teljesen azt az igaztalanságot, amivel az ártatlan macskát sújtottam. Egy reggel, hidegvérûen, hurkot vetettem a nyakára és felakasztottam, mert tudtam, hogy szeretett, és mert éreztem, hogy nem szolgáltatott okot arra, hogy haragudjam rá; felakasztottam, mert tudtam, hogy amikor ezt teszem, bûnt követek el - halálos bûnt, amely annyira veszélyezteti halhatatlan lelkemet, hogy talán, ha ugyan ez lehetséges, megfosztja még a legkönyörületesebb és legfélelmetesebb Isten végtelen kegyelmétôl is.
Éjszaka, aznap, amikor ezt a kegyetlen cselekedetet végrehajtottam, tûzi lárma riasztott fel álmomból. Ágyam függönyei lángoltak. Az egész ház lobogó lánggal égett. A feleségem, egy cselédlány, meg én csak nagy nehezen menekültünk ki a tûzvészbôl. A pusztulás teljes volt. Minden földi vagyonom odalett, s én ettôl fogva átengedtem magam a kétségbeesésnek.
Nem vagyok oly ostoba, hogy okozati összefüggést keressek e szerencsétlenség és az elkövetett szörnyûség között. De egymást követô tények sorát mondom el, és nem akarok kihagyni a láncból egyetlen elképzelhetô szemet sem. Másnap a tûz után fölkerestem a romokat. A fal egyen kívül mind beomlott. Ez a kivétel egy nem igen vastag elválasztófal volt, a háznak körülbelül a közepén, és ehhez támaszkodott volt ágyamnak a feje. A gipszvakolat nagy mértékben ellenállt itt a tûz hatásának, valószínûleg azért, mert nemrég rakták rá a falra. E körül a fal körül sûrû tömeg szorongott, s néhány ember mintha a fal egy bizonyos részét vizsgálta volna nagyon alapos és mohó figyelmességgel. Ezek a szavak: „Furcsa!” - „Különös!” - és más hasonló kifejezések felébresztették kíváncsiságomat. Közelebb mentem és a fehér felületen, mintha csak lapos dombormû lett volna, egy óriási macska valóban csodálatos hûségû alakját láttam. Az állat nyakára kötél csavarodott.
Mikor megláttam ezt a kísértetet - mert az elsô tekintetre alig tarthattam másnak - nem gyôztem ámulni, és szörnyen megrémültem. De végül megsegített a logika. Emlékeztem rá, hogy a macskát a házzal szomszédos kertben akasztottam fel. A tûzi lármára ezt a kertet nyomban ellepte a sokaság. Valaki bizonyosan levágta a macskát a fáról és egy nyitott ablakon át behajította a szobámba. Valószínûleg azért, hogy fölébresszen álmomból. A beomló többi fal belenyomta kegyetlenségem áldozatát a friss vakolat anyagába; a vakolat messze, a lángoknak és a dögtest ammoniákjának segítségével, végkép kidolgozta aztán a macska képmását, úgy, amint láttam.
Bárha ekképp, ha a lelkiismeretemet nem is, de az eszemet könnyen megnyugtattam az imént részletezett ijesztô tényre vonatkozólag, ez a tény mindazáltal mély hatást tett a fantáziámra. Hónapokig nem szabadulhattam a macska rémképétôl, és ez alatt az idô alatt újra olyanforma érzés fogott el, amely lelkifurdalásnak látszott, bár nem volt az. Sôt sajnáltam is már a macska elvesztését, és kezdtem azokban a hitvány lebujokban, amelyeknek most immár törzsvendége lettem, egy másik macskát kutatni, lehetôleg az elsôhöz hasonlót, hogy pótoljam vele.
Egyik éjjel, amikor félig kábultan ott ültem egy gyalázatosnál is gyalázatosabb barlangban, figyelmemet egyszerre csak valami fekete tárgy vonta magára, amely ott pihent az egyik óriási pálinkás vagy rumos hordónak, a helyiség egyik fô ékességének, a tetején. Néhány perc óta merôn odabámultam már ennek a hordónak a tetejére, s most meglepett az a tény, hogy már elôbb nem vettem észre a rajta levô tárgyat. Odaléptem hozzá és megérintettem a kezemmel. Egy fekete macska volt - roppant nagy fekete macska - éppen akkora, mint Plútó, amelyhez minden tekintetben pontosan hasonlított is, egy dolgot kivéve. Plútónak teste egyik részén sem volt egy szál fehér szôre sem, ellenben ezen a macskán volt egy nagy, bárha elmosódó körvonalú fehér folt, amely csaknem egész mellét elborította.
A macska, mikor megérintettem, nyomban felállt, hangosan duruzsolt, a kezemhez dörgölôdzött és láthatóan örült, hogy észrevettem. Ez volt az a teremtés, amelyet kerestem. Rögtön ajánlatot tettem a korcsmárosnak, hogy megveszem tôle; de ez az ember nem tartott rá igényt - nem is tudott róla - soha addig nem látta.
Tovább becézgettem az állatot, s amikor hazafelé készülôdtem, hajlandóságot mutatott rá, hogy elkísérjen. Meg is engedtem ezt neki, s útközben többször lehajoltam, hogy megsimogassam. Mikor haza érkeztünk, a macska nyomban otthonosan érezte magát és hamarosan nagy kedvence lett feleségemnek.
Én azonban csakhamar idegenkedni kezdtem a macskától. Ez éppen ellenkezôje volt annak, amit reméltem, de - nem tudom, hogyan vagy miért - nyilvánvaló ragaszkodása hozzám meglehetôsen undorított és bosszantott. És ez az undor és bosszankodás lassacskán keserû gyûlöletté fokozódott. Kerültem a macskát, de holmi szégyenérzet és régi kegyetlenségemnek az emléke viszszatartott attól, hogy fizikailag rosszul bánjak vele. Hetekig nem vertem meg, sem másként nem erôszakoskodtam vele, de lassan-lassan egyre mérhetetlenebb utálattal néztem rá és némán menekültem gyûlöletes lénye elôl, mint a dögvész leheletétôl.
Kétségtelenül fokozta gyûlöletemet az a fölfedezésem - másnap reggel, miután hazavittem a macskát magammal - hogy hiányzott neki, éppúgy, mint Plútónak, a fél szeme. Ez a körülmény azonban csak még jobban megkedveltette ôt a feleségemmel, akiben, mint már említettem, nagy mértékben megvolt az az emberies érzés, amely valaha engem is jellemzett s legôszintébb és legtisztább örömeim forrása volt.
Ámde mennél jobban idegenkedtem a macskától, ez látszólag annál jobban vonzódott hozzám. Folyton a nyomomban volt, oly makacs szívóssággal, amelyrôl bajos volna fogalmat nyújtanom az olvasónak. Valahányszor leültem, a széken alá kuporodott vagy a térdemre ugrott és elhalmozott utálatos kedveskedésével. Ha felálltam, hogy járkáljak, a lábaim között somfordált, úgyhogy csaknem fellökött, vagy hosszú, éles karmaival a ruhámba kapaszkodva, felmászott a mellemre. Ilyenkor szerettem volna leütni az öklömmel, de mindig visszatartott részben régebbi bûnömnek az emléke, fôleg pedig - ôszintén megvallom - az a körülmény, hogy határtalanul féltem ettôl az állattól.
Nem mondhatnám, hogy ez a félelem valami fizikai bajtól való félelem volt - de mégsem igen tudnám másként meghatározni. Csaknem szégyellem bevallani - még itt a börtöncellában is csaknem szégyellem - hogy a rémületet és borzalmat, amelyet ez az állat keltett bennem, egy szinte elképzelhetetlen agyrém növelte meg. Feleségem több ízben figyelmeztetett arra a különös fehér szôrfoltra, amelyrôl beszéltem már, s amely az egyetlen látható különbség volt a furcsa állat és a régi macska között, amelyet elpusztítottam. Az olvasó bizonyára emlékszik, hogy ez a folt, bár nagy volt, eredetileg nagyon elmosódott, de lassacskán - csaknem észrevehetetlenül, úgyhogy az eszem sokáig képzelôdésnek vélte - pontos körvonalú folttá alakult át. Végül immár olyan tárgynak a mása volt, amelynek a nevétôl is borzadok - és fôként ezért utáltam ezt a szörnyeteget, ezért féltem tôle és ezért szerettem volna le is rázni a nyakamról, ha mertem volna - szóval rémes - kísérteties dolognak - az AKASZTÓFÁNAK a képmása volt! - Óh, gyászos és rettentô eszköze a borzalomnak és bûnnek - a gyötrelemnek és halálnak!
És most immár valóban nyomorult voltam, embertelenül nyomorult. És egy értelmetlen állat - amelynek társát megvetôen elpusztítottam - egy értelmetlen állat gyötört meg lengem - az Úristen képére teremtett embert - ennyi tûrhetetlen szenvedéssel! - Óh jaj! nem volt részem soha többé sem nappal, sem éjjel a pihenés áldásában! Nappal egy pillanatra se tágított mellôlem ez a teremtés; éjjel pedig, minduntalan szörnyû álmokból riadva, ott éreztem arcomon ennek az állatnak a forró leheletét, és roppant súlya - mint megtestesült lidércnyomás, amelyet nem volt erôm lerázni - örökösen ránehezedett a szívemre!
Ennek a kínszenvedésnek a hatása alatt kiveszett belôlem egykori jóságommal csekélyke maradványa is. Gonosz gondolatok lettek egyedüli meghitt barátaim - a legsötétebb, leggonoszabb gondolatok. Állandó rossz kedvem gyûlöletté fokozódott az egész világ, az egész emberiség ellen, és hirtelen támadó, gyakori és féktelen dühkitöréseimnek, amelyeknek most immár vakon átengedtem magamat, rendszerint, sajna! béketûrôen szenvedô feleségem adta meg az árát.
Egyszer valami elintéznivaló házi dologban lekísért a feleségem annak a régi épületnek a pincéjébe, amelyet szegénységünk jelölt ki számunkra kénytelen lakóhelyül. A macska nyomon követett lefelé a meredek lépcsôn, s minthogy csaknem fellökött, ôrülten feldühösített. Felkaptam egy baltát s megfeledkezve dühömben arról a gyermekes félelemrôl, amely eddigelé visszatartotta kezemet, oly csapást mértem az állatra, amely bizonyára nyomban megölte volna, ha eltalálja. De feleségem megragadta karomat és megakadályozta, hogy lesújtsak a macskára. Beavatkozása pokoli dühre gerjesztett. Kiszabadítottam a karomat és fejbe vágtam a baltával feleségemet, aki egyetlen jajszó nélkül holtan rogyott össze.
E borzalmas gyilkosság elkövetése után nyomban azon kezdtem törni a fejemet, miképp rejtsem el a holttestet. Tudtam, hogy a házból nem szállíthatom el sem nappal, sem éjjel, anélkül, hogy ki ne tegyem magamat annak a veszedelemnek, hogy a szomszédok meg találnak látni. Sok mindenféle terv megfordult a fejemben. Elôször arra gondoltam, hogy apróra feldarabolom a hullát és elégetem. Majd föltettem magamban, hogy a pince fenekébe gödröt ások és abba temetem. Majd meg azon tûnôdtem, ne dobjam-e bele a kútba az udvaron - ne csomagoljam-e ládába, mint valami portékát, a szokásos módon, és ne vitessem-e ki valami teherhordóval így a házból. Végül olyasvalami jutott az eszembe, amit sokkal jobb megoldásnak tartottam mindezeknél. Elhatároztam, hogy befalazom a pincében - mint ahogy, régi feljegyzések szerint, a középkori szerzetesek szokták befalazni áldozataikat.
Ennek a tervnek a végrehajtására a pince fölöttébb alkalmas volt. Laza szerkezetû falait nem régen vakolták be nyers vakolattal, amely a nyirkos levegôben még meg sem száradt. Sôt az egyik falban volt egy kiugró rész is, valami hibás kémény vagy tûzhely, amelyet kitöltöttek a hasonlóvá tettek a pince többi részéhez. Bizonyosra vettem, hogy ezen a ponton könnyû szerrel kiszedhetem a téglákat, beleilleszthetem a nyílásba a holttestet és az egészet befalazhatom újra úgy, hogy senki a világon semmi gyanús dolgot nem vehet majd észre.
És ebben a számításomban nem is csalódtam. Feszítô rúd segítségével könnyedén kimozdítottam helyükbôl a téglákat, s miután óvatosan beemeltem a holttestet a fülkébe, álló helyzetben nekitámasztottam a belsô falnak, és nem nagy fáradsággal elfalaztam újra az egész nyílást úgy, amint eredetileg volt.Majd a legnagyobb elôvigyázatossággal habarcsot, homokot és szôrt kerítettem, s olyan vakolatot készítettem, amelyet nem lehetett a régitôl megkülönböztetni, és nagyon gondosan bevontam vele az új téglafalat. Mikor befejeztem a munkát, elégedetten megállapítottam, hogy minden rendben van. A falon legkisebb nyoma sem látszott annak, hogy valaki megbolygatta. A szemetet a legaprólékosabb gondossággal felszedtem a pince fenekérôl. Diadalmasan körülnéztem és így szóltam magamban: - No legalább most az egyszer nem végeztem hiábavaló munkát.
Majd keresni kezdtem az állatot, amely az egész nyomorúság okozója volt, mert most immár határozottan elszántam magamat rá, hogy végzek vele. Ha ráakadok abban a pillanatban, kétségtelenül betelt volna a sorsa. De úgy látszik, hogy a ravasz állat megijedt elôbbi dührohamomtól és óvakodott a szemem elé kerülni. Nem lehet se leírni, se elképzelni, hogy az undok teremtés távolléte milyen mély, milyen boldogító megkönnyebbülést jelentett számomra.
Egész éjjel nem mutatkozott - s így aztán legalább egy éjszaka mélyen és nyugodtan aludtam, amióta a macska bekerült a házamba; úgy bizony, aludtam, noha a gyilkosság terhe ránehezedett is a lelkemre!
Eltelt a második és a harmadik nap is, és kínzó szellemem nem tért vissza. Újra szabadon lélegzettem. A szörnyeteg, ijedtében, örökre elmenekült házam tájékáról! Nem fogom látni soha többé! Határtalanul boldog voltam. Sötét bûnöm tudata nem is igen zavart. Volt egy kis nyomozás is, de ügyesen megálltam a helyemet. Sôt házkutatást is tartottak - de természetesen eredménytelenül. Biztosítva láttam jövendô boldogságomat.
Negyednap a gyilkosság után váratlanul betoppant a házba egy rendôr-különítmény és hozzálátott újra a legszigorúbb házkutatáshoz. Minthogy azonban bizonyos voltam benne, hogy rejtekhelyem kinyomozhatatlan, egyáltalán nem jöttem zavarba. A rendôrök felszólítottak, hogy kísérjem ôket nyomozásuk közben. Átvizsgáltak minden zugot, minden sarkot. Végül, immár harmadszor vagy negyedszer, lementek a pincébe. Egy izmom meg nem remegett. A szívem oly nyugodtan vert, mint az olyan emberé, aki ártatlansága tudatában édesdeden szundikál. Végigsétáltam a pincén. Összekulcsoltam karomat a mellemen és könnyedén ide-oda csatangoltam. A rendôrök teljességgel megnyugodtak és távozni készültek. Széles jó kedvemben nem bírtam magammal. Mondanom kellett valamit, ha csak egy szót is, diadalmam érzetében, meg azért is, hogy még jobban meggyôzzem ôket ártatlanságomról.
- Uraim, - szóltam végül, amikor a rendôrök fölfelé mentek már a lépcsôn, - örülök, hogy eloszlattam gyanújukat. Jó egészséget kívánok önöknek és valamivel több udvariasságot. Igaz is, uraim, ez a - ez a ház nagyon szilárd építmény. (Eszeveszett vágyamban, hogy fesztelenül mondjak valamit, jóformán nem is tudtam már, hogy mit beszélek.) - Mondhatom, nagyszerûen megépített ház. Ezek a falak - mennek már, uraim? - ezek a falak ugyancsak tömörek! - És most, hetvenkedô ôrületemben, hevesen megkopogtattam a kezemben tartott sétabottal a téglafalnak éppen azt részét, amely mögött ott állt drága feleségemnek a holtteste.
De Isten óvjon és szabadítson meg a gonosz karmaiból! Alig hangzott el kopogásomnak a visszhangja, egy hang felelt rá a sírból: tompa, szaggatott kiáltás volt eleinte, mint a gyermeki zokogás, majd csakhamar egyetlen hosszú, hangos meg nem szakadó visítássá dagadt - szörnyû emberietlen üvöltéssé - panaszos rikoltássá, félig a borzalom, félig a diadal ordításává - aminô csak a pokolban támadhat, amikor a halálosan vergôdô elkárhozottak jajgatása összevegyül a kárhozat démonainak ujjongásával.
Hiába akarnék beszámolni gondolataimról.Ájuldozva a szemközt lévô falhoz támolyogtam. A rendôrök szörnyû rémületükben egy pillanatra megálltak a lépcsôn. A következô pillanatban tíz-tizenkét erôs kar hozzálátott a fal lebontásához, amely csakhamar teljesen beomlott. És ott állt a nézôk szeme elôtt aludt vérbe fagyva az immár alaposan feloszlott holttest. És a fején, eltátott vörös szájjal, tüzesen izzó félszemét kimeresztve, ott ült a förtelmes állat, amelynek ravaszsága rácsábított a gyilkosságra és amelynek figyelmeztetô hangja most hóhérkézre juttatott. Befalaztam a sírba ezt a szörnyeteget is!

(Király György fordítása)

Szerkesztette: Necros 2007. 07. 02. 20:59 -kor

[Rosen]

Kovács András
Bernát dicsõsége


Távol a falutól, lent a folyóparton állt egy összetákolt, gallyakkal megtámogatott, düledezõ kunyhó. Lakóját a falubéliek csak bolond Bernátnak nevezték, noha erre a névre okot igazából sohasem adott. Különcnek tartották, mert egyedül élt. Magányában csak egy valaki osztozott: hûséges kutyája. Hajdanában kóbor eb volt, akit a faluból elüldöztek. Étlen, szomjan kószált a mezõn, amikor Bernát ráakadt. A szerencsétlen állat egyik lábát csak húzta maga után. Bottal törhették el gonosz emberek. Talán. Ettõl kedvelte meg annyira Bernát, ugyanis gyermekkorától kezdve õ is bicegve járt. Azóta jóban-rosszban összetartottak már több esztendeje. Ha Bernát nagy ritkán bement a faluba, kutyája ott poroszkált mellette. Egy pillanatra sem hagyta el ,gazdáját.  Mikor alakja feltûnt az úton már messzirõl felismerték, hatalmas csõdület  támadt körülötte és elkezdõdött a gúnyolódás:
  - Nézzétek a félkegyelmût!
  - Micsoda pompás kísérõd akadt!
  - Nézzétek, úgy jár mint egy király... - hahotáztak az emberek.
  Ilyenkor Bernát csendesen megszaporázta lépteit és ahogy csak tudott, sietett ki a faluból. Az úton még sokáig követték, a gyerekek nyelvüket kiöltve csúfolták, gyakran kövekkel is dobálták.
A suhancok bandavezére, Márió, már régóta mesterkedett azon, hogy alaposan megtréfálja a "Félkegyelmüt". Mikor észrevette, hogy mennyire ragaszkodik kutyájához, rögtön megfogalmazódott fejében a terv:
  - Láttátok Bernát korcs kutyáját ? Ugye milyen csúnya állat ? Pusztítsuk el! - adta ki a jelszót. A gyerekek, jó tréfát remélve csatlakoztak hozzá. Ettõl kezdve keresték a kedvezõ alkalmat.
Kitalálták, hogy a folyó legmélyebb, legörvénylõbb szakaszának partjáról fogják Bernát kutyáját a vízbe lökni. Minden készen állott, csak azt nem  tudták, hogyan csalogassák vízközelbe az állatot.
Aztán elérkezett a nagy pillanat. Kílopakodtak a kunyhó közelébe. Márió elõhúzott a zsebébõl egy jókora füstölt kolbász darabot, madzagra kötötte és a kutya elõtt a part irányába húzta. A gyanútlan eb elindult a csali után. A
folyó parton a vad örvénylõ víz láttán a többiek megtorpantak.
  - Márió, itt mégsem kellene a kutyát vízbe lökni. Itt túl veszélyes, könnyen belefúlhat.
  - Mi az fiúk, féltek ? Akkor menjetek haza! - hangzott a válasz. Azzal egy hirtelen mozdulattal vízbe lökte a békésen falatozó állatot. A szerencsétlen kutya nyüszítve próbált menekülní, de hiába. A fiúk ijedt arccal nézték. Csak Márió bámulta arcán önelégült mosollyal az állat küzdelmét.
Közelebb lépett a parthoz, hogy jobban lássa a kutya erõlködését. De ekkor hrtelen megcsúszott a nedves talajon. Hiába próbált megkapaszkodni, a partí fûcsomók kicsúsztak ujjai közül, belezuhant a vízbe. Társai rémülten futottak a
falu felé. A szerencsétlenül járt fiú pedig eszeveszettül kiabált a hullámok közül.
A nagy kíáltozásra elõjött kunyhójából Bernát is. Kutyáját nem látva, rosszat sejtve a hang irányába indult. Iszonyú látvány fogadta, amikor megpillantotta hûséges társát a habok között vergõdni, kutyájától nem messze pedig egyík leggonoszabb csúfolóját, Máríót fedezte fel, aki szintén életveszélyben volt. '
  "Menteni!" - volt az elsõ gondolata. Másodpercek tört része alatt fogalmazódott meg benne: "Menteni. De kit ? Én csak egyiket tudom megmenteni." Hûséges kis kutyájára nézett, legigazibb társára, aztán a fiúra, aki otromba
tréfák sorozatával próbálta még nevetségesebbé tenni. Iszonyúan nehéz helyzetben volt, de döntenie kellett. Fogát összeszorítva, határozott, gyors mozdulattal a hullámok közé ugrott. Keserves küzdelem kezdõdött...
Mire a falubeliek kiértek, a fiú már a parton volt, mellette pedig kímerülten Bernát. Fájdalmasan egyedül érezte magát, üresen nézett az örvénylõ vízre. Az emberek döbbenten nézték. Egy könnycsepp gördült végig az arcán. Ebbõl megértették: kutyáját már nem tudta megmenteni.
  Ettõl a naptól kezdve megszûnt a gúnyolódások és rosszalló tekintetek  sorozata. A faluban mindenkí tisztelettel nézett Bernátra, s ha feltûnt bicegõ alakja, már messzirõl, elõre köszöntek neki.        '
 

[Rosen]

Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton
A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fûz a fényképezôgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és - mivel az Isten a hármasságot szereti - biztonság kedvéért harmadszor is: katt!

Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelôzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszédbe akar elegyedni vele.

- Ma gazdag fogás várja, ugye?

A halász a fejét rázza.

- De azt hallottam, ilyen idôben jó a kapás!

A halász bólint.

- No, és nem fut ki a tengerre?

A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik.

- Talán rosszul érzi magát?

A halász a taglejtések nyelvérôl végre áttér a normális beszédre.

- Nagyszerûen érzem magam - mondja. - Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.

Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerû testalkatáról akarna bizonyságot tenni.

- Egyszerûen fantasztikusan jól érzem magam!

A turista arca egyre szomorúbb lesz, és nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívébôl fakad:

- De akkor miért nem megy ki a tengerre?

- Mert ma reggel már kint jártam.

- És jó fogás volt?

- Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam...

A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja.

- Még holnapra és holnaputánra is futja - jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. - Nem akar rágyújtani az én cigarettámra?

- Köszönöm.

A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezôgépét maga mellé teszi - most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellô nyomatékot akar adni beszédének.

- Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe - kezdi -, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sôt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sôt talán tíz tucat makrélát fogna... Képzelje csak el!

A halász bólint.

- És nem csak ma, hanem holnap, holnapután is - folytatja a turista -, egyszóval minden nap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sôt talán négyszer is kifutna a tengerre... El tudja képzelni, hogy akkor mi lesz?

A halász a fejét rázza.

- Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna - egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és... - a lelkesedéstôl egy pillanatra elakad a turista hangja - kis hûtôházat épít, esetleg füstölôt is, aztán konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegôbôl figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez, halvendéglôt nyit, és saját maga, közvetítô nélkül exportálja a homárjait egyenesen Párizsba... és akkor...

A lelkesedéstôl megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik szabadságának örömeirôl, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen gördülô hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik.

- Akkor... - mondja, de az izgalom még mindig megbénítja.

A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt valami.

- Akkor mi lesz? - kérdi halkan.

- Akkor - mondja halk elragadtatással az idegen -, akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verôfényben, és nézheti ezt a gyönyörû tengert.

- De én most is ezt teszem! - válaszol a halász. - Nyugodtan üldögélek a parton és bóbiskolok. Csak a maga kattogása zavart meg...

A turista töprengve távozik a partról. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott ahhoz, hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetôséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött halász iránt - csak egy kis irigység látszik rajta.

[DzsiAr]

Az azóta már(vagy már elõtte is?) többször megírt történet

Frederick Brown - Válasz (1954)

Dwar Ev szertartásosan megforrasztotta arannyal az utolsó vezetéket is. Egy tucatnyi tévékamera nagy szeme bámult rá: éterközi sugárzással egy tucat filmet közvetítettek a világegyetembe arról, hogy mit csinál.
Felegyenesedett, Dwar Reyn felé bólintott, - majd elhelyezkedett annál a kapcsolónál, amely a tökéletes érintkezést biztosítja, ha elfordítják. Ez a kapcsoló köti majd össze egy szempillantás alatt a világegyetem valamennyi lakott bolygójának - kilencvenhatmilliárd bolygónak - valamennyi számítógépmonstrumát egy szuperáramkörbe, amely az egész anyagot egyetlen szuperkalkulátorba csatlakoztatja, egy olyan kibernetikus számítógépbe, amely az összes galaxis minden tudományát képes tárolni.
Dwar Reyn rövid beszédet tartott a feszülten figyelõ nézõk billióinak. Majd egy másodperenyi szünet után így, szólt:
  - Rajta, Dwar Ev!
Dwar Ev elfordította a kapcsolót. Fenséges morajlás hallatszott: kilencvenhatmilliárd bolygó energiájának áramlása. Fények gyúltak és aludtak ki a többmérföldnyi hosszú mûszertáblán.
Dwar Ev hátralépett, és mély lélegzetet vett.
  - Dwar Reyn, önnek jut az a megtisztelõ feladat; hogy feltegye az elsõ kérdést...
  - Köszönöm - mondta Dwar Reyn. - Erre a kérdésre eddig még egyetlen kibernetikus gép sem tudott  válaszolni.
Szembenézett a komputerral.
  - Van-e Isten?
Egy relé se kattant, a fenséges hang habozás nélkül válaszolt
  - Igen, már van Isten.
Jeges rémület villant-át Dwar Ev arcán. Nekilódult, meg akartá ragadni a kapcsolót.
Ekkor a derült égbõl hatalmas villám csapott le rá, s a kapcsolót örökre beolvasztotta a gépezetbe.
   
  Kállay G. Katalin fordítása

[Rosen]

Bölények

A húszas években és a harmincasok elején évente látogatni mentünk szüleimmel nagyszüleimet Zsolnán. A városka egyáltalán nem hasonlított Budapesthez, az emberek furcsábbak és érdekesebbek voltak. Például a nagy szálloda tulajdonosát Rémi Máriának hívták, de férfi volt. Szülei hajdanában leánynévre keresztelték, hogy ne hívják be õt katonának, de törekvésüket nem koronázta siker. Én magam 18 esztendõs voltam, amikor megismerkedtem a szomszédos házban lakó, ugyancsak 18 esztendõs Szidivel, aki a város egyik érdekessége volt. Szülei nagy örökséghez jutottak, de teljesen kulturálatlanok maradtak. Ez azt jelentette, hogy könyvet, újságot nem olvastak, színházba, moziba, koncertre nem jártak, és leányukat a kötelezõ hat elemin túl iskolába nem járatták, viszont táncmulatságokat, kártyacsatákat és hasonlókat rendeztek vég nélkül. Mielõtt megismerkedtem véle, nagyon sajnáltam Szidit, de aztán rájöttem, sajnálatom felesleges. Szidi jókedvû és csinos leány volt, és abban az idõben udvarlójával szórakozott, amit a nagy ablakon át a szomszéd házból láttam. Ezek ketten a szép szobában ültek, és áhítatosan bámultak egymásra. Úgy láttam, hogy a lány hallgat, illetve figyeli Felvidéki Muki beszédét, akár másfél óra hosszan. Sokan kérdezték, hogy Muki, a rendkívül mûvelt ügyvédbojtár mit mond a lánynak, mivel andalítja, de erre választ senki sem kapott. Szidit nem mertem kérdezni, és amikor az általam jól ismert Mukihoz fordultam, elutasítást kaptam. Így ment ez két héten keresztül, amíg a látogatásunknak vége lett, és hazautaztunk Budapestre.

A következõ év szeptemberében megint ott voltunk Zsolnán, a helyzet nem változott sokat, esténként Szidi és Muki ott ültek a nagyszobában, és Muki nagy gesztusokkal magyarázott, de senki sem tudta, mit. Végül egy napon a lánnyal való szokványos beszélgetés után Muki átjött hozzám.

–Szükségem van rád – mondta, vallomást akarok tenni.

–Mirõl? – kérdeztem csodálkozva.

–Szidihez való viszonyomról – mondta a fiatalember. – Arról van szó, hogy amikor tavaly megismerkedtem vele, elgondolkoztam, hogyan tudnám megnyerni magamnak. A teljesen mûveletlen leány nem mutatott irántam semmiféle érdeklõdést, és én töprengtem, hogy tudnám irántam való kíváncsiságát fölkelteni. Hosszú gondolkodás után odamentem hozzá, és elmondtam néki Boccaccio novelláját a firenzei leányról, aki számtalan kalandon ment keresztül a világban, majd hazatért Firenzébe, és ott mint szûz lány diadalmasan férjhez ment. Ezt a novellát azonban nem mint Boccaccio történetét meséltem el, hanem azt mondtam, hogy én találtam ki az õ mulattatására. A mûveletlen, drága lány egyáltalán nem kételkedett abban, hogy az igazat mondom. Ettõl fölbátorodtam, és egymás után meséltem el Boccaccio novelláit, Maupassant és Csehov történeteit. Egy esztendõn keresztül vagy kétszáz novellát mondtam el az én Szidimnek, õ rajongva hallgatott, és én vigyáztam, hogy senki titkomat meg ne ismerje és le ne leplezze. Így ment ez máig, és most nagy bajba kerültem. Nincs több novella fejem raktárában, hogy azt Szidinek elmeséljem. Tudsz-e segíteni rajtam?

–Mondtál Firenzuola-novellákat? – kérdeztem.

–Minden használható elbeszélést fölhasználtam.

Gondolkodtam a kérésén, de nem találtam semmit.

–Nagyon szép tõled, hogy beavattad a világirodalomba – próbáltam sikertelenül vigasztalni Mukit, aki kétségbeesetten ment el, de másnap ragyogó arccal jött vissza.

–Minden rendben van – mondta. – Másodszor mondtam el Szidinek Boccaccio novelláját a leányról, aki szûzen ment férjhez Firenzében. Szidi nem emlékezett rá, hogy ezt a históriát nem elõször mondtam el néki, és megtapsolta elbeszélésemet. Utána elhatároztuk, hogy hamarosan megtartjuk esküvõnket.

A következõkben részt vettem esküvõjük ünnepén, és aztán az éveket számláltuk, ahogy egyre több gyerek született, akiket – úgy gondoltam – a világirodalomból kölcsönöztek.

Csillaghegy, 2006. május 12.

Faludy György

[Rosen]

Nicholas Friday

Légyott következményekkel



I.

    Az utcáról beszûrõdõ halk zajt elnyomta a kövér Fabius Licinius Crasssus hangos nyögése és szuszogása, amint éppen az egyik legfõbb üzletfelének számító, amúgy meglehetõsen bárgyú Gaius Piso könnyûvérû feleségének kielégítésén fáradozott, a hangokból ítélve eléggé szorgosan. Szerencsétlen Pisónak, aki bár meglehetõsen jó üzleti érzékkel rendelkezett, s ennek okán mára már a hadsereg egyik fõ lábbeli szállítójává vált, a nõkhöz nemigen volt szeme. (Bár az is lehet, hogy mása nem volt.) Mindenesetre egyáltalán nem vette észre, hogy Ariana, ez a fehérmájú görög céda a háta mögött, ráadásul a saját házában fûvel-fával összeszûrte a levet. A vonzónak éppen nem mondható Licinius Crassus valójában csak az egyik szeretõje volt, bár õ balga módon úgy hitte, hogy az egyetlen, az emeleti oszlopok mögött gubbasztó jól informált rabszolgája, aki titkos légyottjain az õrszem szerepét töltötte be, azonban nagyon jól tudta, hogy nem az. Most éppen számos titkos pásztorórájuk egyikét töltötték Gaius Piso fényûzõ házában, amíg a boldog tudatlanságban élõ szorgos férj a munkásait ellenõrizte számtalan üzemének egyikében.
Természetesen nem elõször voltak a Város egyik leginkább fényûzõ domusában, amely nemcsak kívülrõl, hanem belülrõl is lenyûgözõ látványt nyújtott. A szerencsés látogatók szemei tükörsimára csiszolt márvány burkolatokon, neves görög mesterek által készített szobrokon, drága egyiptomi szõnyegeken, afrikai elefántcsont tárgyakon, értékes mozaik képeken, arany edényeken és mindazokon a finom dolgokon pihenhettek meg, amiket a hatalmas Róma által leigázott területek, csak nyújtani tudtak, s amik a legtöbbjük számára persze abszolút elérhetetlennek számítottak.
Zaj hallatszott a ház alsó szintjérõl, amire az óriási luxustól kissé elbambult szolga ijedten kapta fel a fejét. Óvatosan pillantott ki a pirosra festett oszlop árnyékából, és legnagyobb megdöbbenésére a nyeszlett Pisót pillantotta meg, amint kissé nagynak látszó tógájában kacsázó lépteivel éppen az atriumon haladt át.
  - Istenek segítsetek, elõbb hazaért! - rántotta görcsbe az ijedtség, majd elsõ megdöbbenését legyûrve felpattant, s a vészhelyzetre való tekintettel minden kötelezõ udvariasságot mellõzve, kopogtatás nélkül benyitott Ariana nehéz, fûszeres parfümöktõl illatozó szobájába, ahol nem mindennapi látvány tárult elé. Licinius hájas, világítóan fehér hátsójától majdnem kisült a szeme, amint a fenti ülep elégedett gazdája hangos cuppogással éppen a kéjesen nyögdécselõ Ariana egyik hatalmas mellét szopogatta, mint valami óriási csecsemõ.
  - A zajra Licinius a bíborpirosra duzzadt mellbimbót a fogai közt tartva félig felé fordult, magával húzva a kéjtõl szinte alélt állapotban lévõ nõt.
  - Bár még sohasem tettem effélét, esküszöm, hogy az oroszlánok elé vettetlek, ha ok nélkül zavarsz! - förmedt rá, cékla vörös fejjel de alig érthetõen, mivel a szájából egy pillanatra sem engedte ki a kívánatos falatot.
- Nehogy én legyek az elsõ! - futott át a botsáska alakú, ennek okán Licinius gonosz tréfájaként az izomkolosszus Herkulesrõl elnevezett szolga agyán.
  - Gazdám, Piso hazajött! - hadarta izgatottan, s szavai nyomán az idegesen és kontrollálhatatlanul rángó végtagokban megnyilvánuló felfokozott idegállapota pillanatokon belül a másik kettõre is átragadt.
A megzavart szeretõ több mint száz kilóját meghazudtolva, bámulatos fürgeséggel ugrott le a nõrõl, aki a hír hallatán szintén magához tért és egy halk visítás kíséretében gyorsan öltözködni kezdett. Ujjait használva fésûnek megpróbálta valamelyest rendbe tenni zilált hajzatát, s néhány pillanat múlva a potyázó Herkules legnagyobb sajnálatára a hatalmas keblek is eltûntek habkönnyû anyagból készült világoskék ruhájának redõi mögött.
Licinius is hihetetlenül hamar elkészült. Kapkodó mozdulatokkal kapta magára a tunikáját, ami úgy állt rajta, mint tehénen a gatya, összegyûrt tógáját hanyagul a hóna alá csapta, s mivel finom bõrbõl készült szandálját - melyet mellesleg az elõzékeny Pisótól kapott ajándékba - a nagy igyekezetben le sem vetette, a szolgával egyetemben egybõl futni kezdett az emeleti elõtéren keresztül.
Egyelõre szerencséjük volt. Piso még nem jött fel a lépcsõn, a folyosón azonban belefutottak az érthetetlen okok folytán az emeleten bóklászó Nárcixba, a félszemû gall kertészbe. Szegény párát Piso egykor akciós áron vette, amiért sokan fösvénynek csúfolták, míg mások szerint, akik jókora kisebbségben voltak ez elõzõ tábor tagjaihoz képest, ez egy kifejezetten nemes cselekedet volt a részérõl, hiszen fogyatékossága miatt a szegény öreg senki másnak nem kellett, így ha õ nem veszi meg, bizonyára egy számára minden bizonnyal végzetes kimenetelû állatviadalon végezte volna. Így viszont mindketten jól jártak. Nárcixból végül nem lett nagymacska táp, a szemérmetlen gazdagsága ellenére kifejezetten fösvény Piso, aki a rossz nyelvek szerint még a saját levágott körmeit is összegyûjtötte, hátha jók lesznek valamire, pedig fél áron hozzájutott egy remek kertészhez, mert szó, ami szó, a vén gall a különféle virágokhoz és bokrokhoz egy szemmel is nagyon értett.
A menekülõk szerencseszériája azonban az Isteneknek, valamint Herkules apró üzleteinek hála még ezzel a véletlen találkozással sem ért véget, mivel Nárcix tartozott neki néhány szívességgel, így amikor észrevette õket elõzékenyen behunyta egyetlen szemét, és csukva tartotta amúgy lepcses száját, miközben az izgalomtól remegõ lábú Licinius kövér fejérõl öklömnyi izzadságcseppek kezdtek el szapora ütemben csorogni.
- Talán az emeletre költözött a veteményes? - kérdezte Herkules cinkos mosollyal a naptól cserzett arcú vén gallt, aki erre sem szólt semmit, csak némán elvigyorodott, kivillantva óriási lapát fogait. Licinius azonban egy cseppet sem lett nyugodtabb, hiába próbálkozott találékony szolgája a feszültségoldás eme hatékonynak gondolt módjával.
A folyosó végére érve átszaladtak egy kisebb, és teljesen üres termen, ahonnan végre kijutottak a ház hatalmas hátsó teraszára. A terasz nem volt túlságosan magasan, más választásuk meg különben sem volt; így hát az Istenekhez fohászkodva leugrottak a Nárcix által nemrég megöntözött puha földre. Herkules az ugrás lendületét csillapítva rutinosan odébb bukfencezett, Licinius földet érése viszont már nem ment ilyen simán. Nagyot huppant, majd egy kisebb mélyedésben összegyûlt víztócsában meghentergõzve hangos szisszenéssel nekigurult egy méretes rózsatõnek. Fájdalmas arckifejezéssel, nehézkes mozgással tápászkodott fel, immár korántsem olyan látványt nyújtva, mint amikor egy órával korábban patyolat tisztán és illatosan megérkezett. Tunikája elszakadt, hóna alatt szorongatott gyûrött tógája teljesen besározódott, a combját pedig több helyütt véresre sebezték a virágok tüskéi. Mindez már kicsit sok volt neki mára. Dühében a földet rugdosva hangosan káromkodni kezdett, mint egy picenumi kocsis, ezért Herkulesnek sürgõsen fel kellett rá hívnia a figyelmét, hogy legyen óvatosabb, mert ha esetleg elfelejtette volna, még mindig Piso birtokán tartózkodik.
  - Én is tudom, te istenverte fattyú! - érkezett a haragos válasz, amin Crassus idegállapotát tekintve Herkules egyáltalán nem sértõdött meg, bár sokra amúgy sem ment volna a duzzogással, hiszen elõnytelen társadalmi helyzetébõl kifolyólag sok minden mással egyetemben jogai sem igazán voltak. A futás viszont remekül ment neki, mögötte trappoló, lepusztuló félben lévõ ura egyre nehezebben tudta tartani vele a lépést, ráadásul már úgy fújtatott, mintha a tüdeje menten ki akarna szakadni.
Aztán végre kiértek az utcára.
  - Ezt megúsztam! - lihegte Crassus verejtékben fürödve, miközben kétrét görnyedve mindkét kezével szorosan átkulcsolt egy díszes oszlopot, mintha fohászkodni akarna hozzá.
  - Biztos, hogy egybõl szóltál, ahogy észrevetted Pisót? - kérdezte, gyanakvóan Herkulesre szegezve apró, jelen pillanatban éppen vérben forgó szemeit.
  - Végig figyeltem, és abban a pillanatban beszaladtam, amikor megláttam, uram! - nyögte ki ijedten a rémült szolga.
- Szerencséd! - tett pontot tömören a beszélgetés végére a megtépázott szeretõ.
Néhány perc elteltével aztán kifújta magát és nagy nehezen elszakadt az oszloptól, így végre hazafelé vehették az irányt.
  - Megéheztem! - jelentette ki, s a hangján érzõdött, hogy már elmúlt a haragja.
    Az evés iránti vágya szokás szerint megint mindent legyõzött; egy bõségesen terített asztal mellett szinte kenyérre lehetett kenni, ezt tudta róla mindenki.

II.

Az utcák szinte üresek voltak, a perzselõ délutáni hõség elõl, aki csak tehette inkább a házába menekült. Ahhoz viszont így is éppen elegen voltak, hogy a szánalmas állapotban lévõ Crassus jókora derültséget keltsen. Ruházatát tekintve két lehetõség közül választhatott; szakadt tunika, vagy sáros, gyûrött tóga, rövid töprengés után az utóbbi mellett döntött.
  - Szétszaladtak a disznók? - röhögött a képébe sokadikként egy kevés fogú, sötét képû afrikai szabados, akinek a külseje mindazonáltal a legnagyobb jóindulattal nézve sem volt sokkal különb nála.
  - Licinius Crassus azonban nem az a fajta ember volt, aki egy efféle sértést csak úgy le tudott nyelni, ráadásul az elmúlt percek folyományaként szép lassan már úgyis betelt nála a pohár.
  - Igen, de a legrondább, a füstös, úgy látom visszajött! - vágott vissza dühösen.
A rövid irodalmi vetélkedés aztán ezen a ponton véget is ért. A fekete képû, vicces piros szabados sapkáját elhajítva óriási lendülettel rávetette magát a menekülés viszontagságaitól már így is agyongyötört Crassusra, aki a fickó súlyától és lendületétõl lesújtva elõször tehetetlen zsákként dõlt hátra, de kezdeti meglepõdésébõl felocsúdva felvette a kesztyût. Néhány pillanat múlva már összegabalyodva hentergõztek a hõségtõl kiszáradt út porában, így Herkules a hirtelen kezébe kapott bottal nem is mert ütni, nehogy a másik helyett véletlenül a gazdáját találja el.
Küzdelmük hevességére még a rendszeres arénalátogatók sem igazán panaszkodhattak. Csípték, ütötték, rúgták és karmolták egymást, majd szorosan összekapaszkodva begurultak az utca túloldalán lévõ ivóba, feldöntve több széket és asztalt. A bámészkodók persze egybõl betódultak utánuk, nehogy lemaradjanak a küzdelem további részérõl, az ijedt kocsmáros azonban már korántsem lelkesedett azért az ötletért, hogy a verekedés feltétlenül nála folytatódjék. Meg is lehetett érteni szerencsétlent. Az egyik lábát néhány éve egy csúnyán elfajult utcai verekedésben vesztette el, azóta, ha csak rápillantott a bénán sikerült falábára, mindig eszébe juthatott, hogy a hõsködés nem különösebben kifizetõdõ dolog.
Most azonban mire észbe kapott, már újabb asztalokat letarolva közvetlenül a pultja elõtt folyt a harc, amit õ minél elõbb, és lehetõleg minél kisebb kár árán be szeretett volna fejezni, ezért elveit és félelmeit félretéve hirtelen elhatározással úgy döntött, mégiscsak közbeavatkozik. Jobb fegyver híján sietve lecsatolta a falábát és semlegességét megõrizve találomra a küzdõk közé csapott, illetve csak közéjük csapott volna, de egy lábon egyensúlyozva megtántorodott, ezért helyettük a pultot támasztó tagbaszakadt veterán légionáriust vágta fejbe, aki ábrándos tekintettel éppen annak a lehetõségét latolgatta, hogyan tudna a mellette ülõ vékony núbiai lány rövid tunikája alá nyúlni. Az embernek beton kemény feje lehetett, mert az óriási ütés súlyának és erejének ellenére nem esett össze, csak visszazökkenve a valóságba néhány másodpercig csodálkozva nézett maga elé, majd a rémült tekintetû kocsmárost fél kézzel kikapta a pult mögül. Gyors és határozott mozdulata közben tett egy félfordulatot a székén, miközben levélként sodorta a földre a törékeny alkatú fekete lányt, de ez az apróság heveny idegességében már fel sem tûnt neki.
  - Egész nap az én kontómra ihatsz, csak kegyelmezz! - rebegte a kocsmáros halkan és erõtlenül, mielõtt még a kiszolgált hadfi vasmarkában szorongatott feje gyors ütemben lilulni kezdett volna. A katona néhány pillanatig eltöprengett az ajánlaton, közben az arca jobb oldalán végighúzódó vastag forradás idegesen rángatózni kezdett, tovább növelve a tehetetlenül fuldokló kocsmáros amúgy sem kicsi halálfélelmét. Aztán megtört a jég, s a rongybaba tehetetlenségû, levegõért kapkodó tulajdonos rövid repülés után visszakerült a pult túloldalára, estében legalább három tele amfora bort sodorva magával. Annak ellenére, hogy az egyik méregdrága falernumi borral volt tele, egy szót sem szólt, egyelõre örült szerencsétlen, hogy megúszta ennyivel.
Crassus és a fekete ember küzdelme azonban még változatlan intenzitással folyt tovább, jelen pillanatban az utóbbi éppen az elõbbi fejét ütögette a pult aljába. A segítõ szándékkal tébláboló Herkules jobb híján felkapta a földön heverõ falábat, és kihasználva a kedvezõ alkalmat éppen le akart sújtani vele az afrikai éppen szem elõtt lévõ zsíros göndör fürtökkel borított fejére, ám a lendülõ faláb puszta látványától is ideges katona gyorsabb volt nála, és hirtelen mozdulattal kicsavarta a kezébõl az alkalmi fegyvert.
  - Itt nem csapkodunk gazdátlan falábakkal! - jelentette ki ellentmondást nem tûrõ szigorú hangon, szabad kezével felpúposodott, sajgó fejét simogatva, majd szerzeményét behajította a pult mögé, újabb két amforányi értékes italt átadva az enyészetnek.
  - Csatold fel gyorsan a lábad, mielõtt megint megbotlasz, és a fejemre borítod az italt! - küldött utána egy atyai jó tanácsot is, - mert akkor tényleg véged - toldotta meg egy kiadós fenyegetéssel, amit, mutatóujját elhúzva a torka elõtt még kellõen nyomatékosított is.
Idõközben megfordult a hadiszerencse, így most éppen Licinius próbálta meg betuszkolni a harc során lassacskán maradék fogait is elvesztõ afrikai fejét az asztal alá. Ekkor néhány borgõzös fejû alak kiszúrta Licinius drága tógáját, ami a küzdelem hevében több helyütt elszakadt és már teljesen rátekeredett a derekára.
  - Nézzétek a gazdag élõsködõt, nem elég, hogy a vérünket szívja, még a szórakozásunkat is tönkreteszi! - kiáltotta az egyik vezérbika féle. Cimboráinak több se kellett, felugrottak az asztalaiktól és botcsinálta vezetõjük nyomában fenyegetõen megindultak a jelen pillanatban már gyõztesnek tûnõ, ám igencsak elnyûtt patrícius felé.
Crassus a veszély közeledtére magára hagyta immár szinte teljesen tehetetlen áldozatát, és a pult mögé menekült. Meglátva õt a veszteségein sopánkodó elborzadt arcú kocsmáros saját testével kelt megmaradt amforái védelmére, ám egy lábbal a kiömlött borban csúszkálva egybõl el is esett, és hangos puffanással landolt a borban ázó padlón.
Crassus helyzete viszont most már tényleg rosszra fordult, úgyhogy a találékony Herkulesnek most már mindenképpen cselekednie kellett. Erõgyûjtés gyanánt elõször is egy hajtásra kiitta a szomszédos asztalra borulva alvó vendég otthagyott borát, majd a kiürült cserépedénnyel mindjárt fejbe is dobta a hangadót, aki szónoklatát egy csapásra befejezve hangtalanul elterült, mint egy zsák. Ezután az ajtó felé futott, és jó hangosan elkiáltotta magát.
  - Menekülés emberek, a praetor közeledik az õrjárattal.
A nagyobb hatás kedvéért még felrúgta a legközelebbi asztalt, aminél két kereskedõ forma alak kockázott, egy súlycsoportjának megfelelõ vékonydongájú fiút pedig úgy lökött ki az utcára, hogy estében leszakította a legyek ellen az ajtórés elé felerõsített fehér vásznat.
A zsúfolásig tömött kocsma méhkasként bolydult fel, a legtöbb vendégnek hirtelen nagyon sürgõs dolga akadt, és a kialakult kavarodásban sokan valószínûleg fizetés nélkül távoztak. Közéjük vegyülve Crassusnak és Herkulesnek is sikerült lelépnie, pedig ketten, ha lehet, több kárt okoztak, mint az összes nem fizetõvendég együttvéve.
  - Felszabadítanálak, esküszöm, de akkor mihez kezdenék nélküled! - lihegte Licinius jó négy sarokkal odébb, hálája jeléül barátságosan megveregetve kimerült szolgája vállát.
- Ezzel most ki vagyok segítve! - gondolta Herkules fanyarul, de inkább nem szólt semmit.

III.

    - Fabius Licinius Crassus, mit csináltál már megint? - hangzott a szúrós kérdés Octaviának, Crassus feleségének szájából, aki, ha haragudott mindig hivatalosan, teljes nevén szólította meg urát. - És hogy nézel ki? Talán keresztülhajtott rajtad egy kocsis? - hüledezett a dühtõl rohamosan vörösödõ arcú asszony az atrium közepén állva, elegáns ruhában és stólában, festett arccal, bódító illatfelhõbe burkoltan, óriásira növelve a kontrasztot közte és szakadt, sártól és vértõl mocskos ura között, aki jelen pillanatban csak hallgatott, mint az a bizonyos a fûben, és igyekezett magát minél kisebbre összehúzni, mint valami kis egér.
  - Megtámadtak minket - nyögte ki végül, könyörgõ tekintettel Herkulesre nézve, - tudod rémes manapság a közbiztonság, ami nem is csoda, hiszen egy õrült ül a birodalom trónján.
  - Az egyértelmû célzás természetesen Nero császárra utalt, akit Licinius szívbõl utált, fõleg azóta, az emlékezetes este óta, amikor a kijáratokat eltorlaszoló katonák nem engedtek ki senkit a költészeti versenyrõl, egészen hajnalig, amíg a rémes jelmezekbe öltözött kétségbeejtõen dilettáns önjelölt színész az összes versét el nem szavalta.
Herkules persze tökéletesen emlékezett mindenre, mert jobb hallgatóság híján a történteket Crassus neki már számtalanszor elmesélte.
Késõ estére járhatott már az idõ, amikor az egyre inkább unatkozó, éhes és szomjas Licinius Crassus úgy döntött felemeli a szavát, mert nem bírja tovább, de a szomszédja, egy idõsebb lovag megelõzte, amiért szegénynek, azóta is imába foglalja a nevét. Az udvariasan reklamáló öregúr ugyanis a pillanatok alatt odaérkezõ centuriótól rövid úton kapott egy akkora pofont, hogy vagy négy fogát kiköpte, majd miután ájultan összerogyott, két katona a lábánál fogva kivonszolta a nézõtérrõl, mondván, hogy ne zavarja a többiek szórakozását. Crassus az eset után olyan mélyen hallgatott, mint egy csuka, ránézve a szomszédja után maradt vérfoltra inkább éhen halt és maga alá vizelt volna, minthogy egy árva szót is szóljon, de Nerót jól megjegyezte magának. Szerencséjére nem fordítva történt, mert ha Nero jegyezte volna meg õt, akkor az elõtte álló jövõ, minden bizonnyal rövid és csúfos végû lett volna.
  - Hogy beszélsz te megátalkodott! - háborodott fel a tekintélytisztelõ Octavia, akinek mindig azt tanították, hogy egy császár csakis jó és kiemelkedõ képességû ember lehet, különben nem lehetne egy ilyen óriási birodalom elsõ embere. - És te, Herkules, miért nem vigyáztál rá? Minek voltál ott, ha nem vette semmi hasznodat?… Megmondtam, hogy valami rátermettebb embert kellene magaddal cipelned, de te úgy ragaszkodsz ehhez a nyeszledékhez, az úgynevezett titkárodhoz, mint valami különösen értékes dologhoz, de hogy miért, azt fel sem tudom fogni! - méltatlankodott, szavait immár urának, lesújtó pillantásait viszont továbbra is a lehajtott fejjel álló szolgának címezve.
A máskülönben nagy hangú Licinius Crassus a hirtelen támadt bõsz dühkitörést hallgatva behúzta fülét-farkát, és meg sem mukkant. Csak a fejét ingatta bûnbánó arccal, várva, hogy Octavia végre befejezze a korholását, ami, mivel kora estére számára fontos vendégeket vártak, szerencsére rövidesen be is következett.

IV.

A mindig kifogástalanul elegáns Octavia fejét büszkén felszegve távozott, szorosan a nyomában Idával, germán rabszolganõjével, aki mindenhová árnyékként követte õt. A magas és délceg Ida úgy nézett ki, mint valami északi istennõ. Hosszú aranyszõke hajzuhatag, alabástrom fehér bõr, nemes metszésû arc és járulékos elemként még nagy, feszes mellek, mely utóbbiakról ugyan nem szoktak értekezni a mitológiai leírások, de jelentõsen javították az amúgy is különleges összképet. A ház papírforma szerinti urát ette is érte a fene, de Octavia már az Ida megérkezését követõ napon gyorsan és félreérthetetlen módon a tudtára adta, hogy ha csak egy ujjal is hozzányúl, akkor neki vége. Amúgy alkalma sem igen lett volna megkörnyékezni a germán szépséget, mivel Ida felesége kedvenc rabszolganõjeként és bizalmasaként szinte minden idejét úrnõjével töltötte. Szórakoztatta, legyezgette, fésülgette, fürösztötte, öltöztette, vetkõztette; Octavia egyszer maró gúnnyal meg is jegyezte, hogy ha Idának netán még farka is lenne, akkor Crassusra nem is lenne semmi szükség. Az elegáns és finom úrhölgy ráadásul adott az összképre is, így Ida az õ megunt ruháiban járt; ezért aki nem tudta róla, hogy szolga, azt is hihette, hogy a lánya, vagy netán valamelyik barátnõje.
Idõközben a megkönnyebbült Crassus is elpárolgott, hogy Apollo, a tükörsimára borotvált fejû, csupa izom, koromfekete núbiai rabszolga lecsutakolja, majd jól meg is masszírozza, hogy kicsit magához térjen a délutáni viszontagságok után. Herkulesre egyelõre nem volt szükség, ezért cingár termete ellenére állandóan korgó gyomrával sietve a konyha felé vette az irányt.
Az esti vendégségre készülõ lakoma illataival telítõdött jókora helyiség közepén az erõs naptól és a kortól aszalt szilvaszerûre töpörödött arcú görög szakács, Tzatziki osztogatta az utasításait. Szegény, bár profi szakács és konyhafõnök volt, mégis Crassus gúnyolódásainak állandó céltáblájaként élte dolgos életét. A gazdája állandóan azt emlegette, hogy két okból nem adja oda az oroszlánoknak Tzatzikit. Egyrészt olyan ronda és aszott, hogy úgysem ennék meg, vagy ha mégis, biztosan elülné a gyomrukat, másrészt olyan istenien tudja elkészíteni a mézes-mákos mókust, hogy annak hiányába valószínûleg belebetegedne, ezért inkább elviseli a látványát, mintsem lemondjon a kedvenc ételérõl.
  Jelen pillanatban a görög konyhamester óriási lázban égett az esti lakoma miatt. A konyha, melyben szinte uralkodóként tisztelték, leginkább valami felbolydult hangyabolyra emlékeztetett, mindenki az utasításait követve szaladgált ide-oda, hatalmas húsokat pörgettek a tûz fölött, mártásokat kavargattak, melyeket a gondos Tzatziki egyenként meg is ízlelt; az õ jóváhagyása nélkül ugyanis semmi sem kerülhetett az asztalokra.
A korgó gyomrú Herkulesnek némi ügyeskedés árán sikerült szert tennie egy szép darab ürücombra, mellyel keresett egy viszonylag nyugodalmasnak tûnõ sarkot, de alig ízlelte meg, Tzatziki máris ráripakodott.
- Hé Herkules, te bánatos bornyú, mit lopod a napot a konyhámban!
Reszelõs hangja haragosan csattant, a szemei azonban cinkosan villogtak; ebbõl látszott, hogy megint csak viccel a vén lókötõ.
  - Egész nap itt lebzselsz és tömöd a fejed, mégis olyan vagy, mint egy aszalt szilva, de azért néha nekem is kell ennem valamit - vágott vissza, tüntetõen jó nagyot harapva az ürücombból.
Néhány centin múlott csak, hogy a feldühödött Tzatziki elhibázta a fejét egy éppen kibelezett szép nagydarab hallal, ami akkorát csattant mellette a falon, hogy ijedtében majdnem elhajította a kezében szorongatott értékes húsdarabot.
  - Megvesztél, te idióta görög konyhamalac! - kiabálta vissza, majd a vízi élõlényekkel szembeni zsigeri undorát legyûrve megfogta a síkos, ráadásul a falnak ütõdéstõl jócskán eldeformálódott halat és nyeszlett karja ellenére jókora erõvel hajította vissza a feladónak. Persze kicsúszott a kezébõl, és így Tzatziki helyett a mellette álló alacsony lány elbambult képét találta telibe, aki felsikoltott, és hadonászó karjaival lesodorta az egyik színültig töltött mártásos tálat a tûzhelyrõl. A közelben álló három segéd úgy ugrott el, mintha bolha csípte volna meg õket, Tzatziki pedig hirtelenjében szinte belevetette magát a tûzbe.   
A nevetéstõl Herkules torkán akadt a falat, aki a rátörõ köhögés rohamtól úgy vergõdött a sarokban, mint valami sebzett állat. Szerencséjére valamelyik konyhatündér gyorsan a segítségére sietett, s úgy hátba vágta a lapát kezével, hogy a köhögése egybõl elmúlt, viszont az orrát beverte a falba. Tzatziki idõközben nagy nehezen kiverekedte magát a mártásban csúszkálók közül, s most rajta volt a nevetés sora.
  - Így jár, aki mindenbe beleüti az orrát! - hahotázott.
  - Még enni sem hagyják nyugodtan az embert - morgolódott a még mindig levegõért kapkodó Herkules, erõsen figyelve közben, nem érkezik-e megint valami repülõ tárgy. Repülõ azonban nem érkezett, csak Tzatziki hozott egy szép nagydarab lepényt és némi zöldséget.
  - Nehogy nekem éhen halj, mert akkor ki fog engem szórakoztatni. …Egyél csak testvér, úgyis olyan vagy, mint egy giliszta!
Tzatziki mellesleg mindenkit testvérnek szólított. Mármint persze csak a szolganép közül.
- Testvéred a hóhér! - hergelte Herkules még egy kicsit, csak hogy könnyebb legyen a lelke - de ha még egy kis borral is megdobsz, talán lehet róla szó!
  - A görög csettintett egyet az ujjával, s az egyik szolgálatkész segédje már érkezett is egy jó nagy cserépedény vérvörös nedûvel.
  - Ez Licinius Crassus legfinomabb khioszi bora, szinte kár beléd. Úgy idd, hogyha megtudná, hogy csak egy cseppet is megittunk belõle, levágatná kezünket-lábunkat!
Herkules belekortyolt, és a bort tényleg isteninek találta.
  - Megiszom, akkor is, ha a fejemet vágatja le!
  - Igazad is van testvér, nekem is adjatok gyorsan még egyet, léhûtõk! - nyújtotta a kezét, s pár másodperc múlva már õ is kapott egy tele kupával.
Tekintélye az volt, meg kell hagyni, a konyhában egyszerre többen is lesték minden szavát, és egybõl ugrottak, bármit is kért.
  - Letelepszek ide melléd egy pillanatra, ha nem bánod, úgyis elegem van már a sok mártásból, meg sült húsból, pedig a mézes-mákos mókusnak még neki se álltam… Hé, Bibircsók, ledaráltad már a mákot? - kiabált át az óriási konyha túloldalára.
Fent nevezett nagydarab gall, az orra mellett egy óriási dudorral - amirõl a gúnynevét kapta - szaporán bólogatott a nagy fejével.
  - Szerencséd! - röfögte Tzatziki elégedetten két hosszú korty bor között félúton, félig üres kupával.
  - Be ne rúgj nekem, te idióta, mert ha elrontod a mókust, akkor neked annyi. Büntetésbõl téged fognak mákba, meg mézbe mártani, és úgy tálalnak fel az oroszlánoknak. Ezt elhiheted, mert a gazdánk, kizárólag csak a fõzted miatt viseli el azt a rusnya képedet.
Tzatziki mérgesen vágta oldalba Herkulest, majd nehézkesen feltápászkodott.
  - Na gyere mókuska, vár a finom mákocska, meg a méhecske, …vagyis mézecske! - kántálta, enyhén berúgva, miközben kissé bizonytalan léptekkel elindult a tûzhelyek felé.
  - Ennek annyi, vajon hányadik kupája lehetett ez már ma? - töprengett Herkules. - Végül is mindegy, csak bele ne essen a tûzbe, bár ha elrontja a lakomát, akkor nyugodtan bele is ugorhat, mert a végén úgyis megsütik a marháját.

V.

    A nap viszontagságait a konyhában kipihenõ Herkules kétségkívül jól szórakozott, azonban alig harapott le egy újabb falatot a még mindig óriási, viszont már csak alig langyos combból, amikor velõtrázó ordítás harsogta túl a konyhában uralkodó vásári hangzavart.
- Hogy Poszeidon vágná bele azt a háromágú villáját Zeusz seggébe! - kiáltozott az amúgy Istenfélõ Tzatziki vörös fejjel, bakkecskeként ugrálva a legnagyobb tûzhely mellett.
Hirtelenjében dermedt csend lett. Senki sem tudta, mi történhetett, aztán rövidesen fény derült a rejtélyre.
A szerencsétlen, enyhén elázott görög éppen az egyik segédnek akart mondani valamit a véleménye szerint még nem egészen tökéletes garum mártással kapcsolatban, amikor lazán rátenyerelt a tûzhelyre, csak éppen nem a szélére, ahová eredetileg tervezte, hanem a vörösen izzó fémlapra. Természetesen egybõl odasült a tenyere, hiába kapta el szinte azonnal. Arca eltorzult a fájdalomtól, és amikor a kezét egy hideg vízzel teli edénybe dugták, akkor sem lett sokkal jobban. Szegény, a sokktól valószínûleg egybõl kijózanodott, de most már késõ volt.
  - Végem van, mi lesz most a vacsorával! Nekem annyi! - sápogott rémült képet vágva, az igazat megvallva, nem teljesen ok nélkül.
- Crassus gazdánk a lelkemre kötötte, hogy ma tegyek ki magamért. Ha elrontom, …jaj, bele se merek gondolni, mi történik!
  - Ne üvölts már, te barom! - próbálta Herkules finoman lecsillapítani. - Majd elmondod, mit hogyan kell csinálni, ezek a jó emberek pedig elkészítik a vacsorát. Nem lesz baj, hidd el, csak fogd már be a szád, mert megõrülök a károgásodtól. Szavamra, olyan vagy, mint valami vén varjú!
  Tzatziki elhallgatott egy pillanatra, és töprengõ képet vágott.
  - Szerinted össze tudják hozni? - nézett rá kérdõn.
  - Miért ne tudnák, hiszen a legtöbb mindent amúgy is õk csinálják, te csak irányítod õket, nem igaz?
  - Igaz, igaz, de mi lesz a mókussal? - vágott egy újabb fájdalmas grimaszt.
  - A mókussal? Hát az már nehezebb ügy. Nem tudom, mi az a különleges dolog, amit tudsz, de Licinius valamiért él-hal az általad elkészített mókusért. Viszont ha mindent úgy teszünk, ahogy mondod, akkor talán sikerülni fog. …Ha meg nem, … akkor maximum te leszel a mókus.
    Szegény Tzatzikinek erre a felvetésre egy pillanat alatt az összes vér kiszaladt az arcából, ettõl olyan fehér lett, akár egy vízi hulla.
  - Csak sikerülni fog, ugye, csak sikerülni fog! - vacogott, kétségbeesett és fájdalmas pillantásokat vetve a vödörben ázó kezére.
  - Persze, hogy sikerülni fog! - vágta hátba gyengéden Herkules - De ne feledd, neked ebben az esetben is véged, mert kizárólag a szenzációs mókusodnak köszönheted a nyomorúságos életedet. Ha kiderül, hogy más is ugyanolyan jól el tudja készíteni, mint te, akkor rád már semmi szükség nem lesz, és irány a bánya, vagy az aréna.
    Ettõl a szomorúan logikusan hangzó okfejtéstõl a szegény megsült kezû, jobb sorsra érdemes görög végleg összeomlott.
  - Ezek szerint nekem már így is, úgy is mindegy! - motyogta maga elé megsemmisülten.
  - Nem veszed észre, hogy csak ugratlak, te vén bolond! Te vagy az igazi mókus szakértõ, és az is maradsz. Valahogyan majd összehozzuk, és senki sem tudja meg, hogy nem a te sajátkezû mûved. Na, fel a fejjel, hiszen mindenki melletted áll, nem igaz?
    Felnézett, a konyhai személyzet egy emberként bólogatott, fõleg Bibircsók, akinek majdnem leesett a busa feje. Tzatziki elmorzsolt egy nagy könnycseppet a szeme sarkában.
  - Olyan rendesek vagytok mindannyian, meg sem érdemlem. …Az Istenek túl jók hozzám!
  - Jól van, jól van, de most már tényleg fejezd be a siránkozást, mert nem leszünk készen és akkor még a nagy szakállú Zeusz sem fogja megmenteni az irhádat. Bekötjük a kezedet, aztán munkára!
Bibircsók segítségével nagy nehezen feltápászkodott, de alighogy kihúzta a kezét a vödörbõl eltorzult képpel felszisszent.
  - Ez nagyon fáj, nem bírom! - kiáltotta, majd egy gyors mozdulattal visszadugta a vízbe.
Rövid töprengés után frappáns megoldásként úgy sántikált oda a tûzhelyekhez, hogy a vödröt az egyik segéd vitte utána.
  - Minek bicegsz, te szerencsétlen, a kezed sérült meg, nem a lábad! - kiáltott utána Herkules, amire egy szót sem szólt, viszont rendesen kezdett járni.
A császári jelvényként hordozott vödörrel a nyomában foglalta el a kedvenc helyét, ahonnan a konyha minden zegét-zugát szemmel tarthatta, és fájó kezét továbbra is a vízben áztatva intézkedni kezdett.
Végre magára talált."

[Rosen]

Nicholas Friday

Bolondok közt 

(A következõ történet szereplõi a képzelet szülöttei, valós személyekkel való hasonlóságuk viszont korántsem a véletlen mûve.)
1.

  Fülledt júliusi délután volt, az ereje teljében lévõ nap perzselõ sugarai elõl, aki csak tehette, a lakásába menekült. Üresen árválkodott a poros udvar, de a nemrégiben kifestett lépcsõházban sem lehetett látni, egyetlen árva lelket sem, egészen fél ötig, amikor a szomszédos ház udvara felõl hallatszó éktelen kiabálásra egyre több kíváncsi arc kukucskált ki az ablakokon és az ajtókon, és a rozsdásodó vaskorláttal szegélyezett gang, a többemeletes bérházak agórája, vagy fóruma rövidesen meg is telt.

Laci bácsi, a remegõ kezû öreg alkesz szerint, - aki hosszú élete során már nagyon sok mindent megélt, és több ezer bicikli megjavítása mellett apránként halálra verte a feleségét, valamint kitartó munkával elüldözte egyetlen, mellesleg, mint késõbb kitudódott, felesége titkos kapcsolatainak egyikébõl származó gyermekét, - nagyon kevés olyan esemény van, ami ilyen kutya melegben ekkora tömeget képes elõcsalni a többé-kevésbé hûvös lakásokból. Az aktuális okot egyszerûen Majikának hívták. Normális esetben persze Marikának hívták volna, de mivel a raccsoló-selypítõ asszony ezt a nevet maga sem tudta rendesen kimondani, egyszerûen Majika lett.

A szomszéd ház udvarában álló terebélyes sárgabarack fa ágai merészen átnyúltak a kamratetõ fölött, és a rajtuk csüngõ, érett, hívogatóan sárga termés sokak számára óriási kísértést jelentett. Legfõképpen persze a Majika féle örökké éhes potyások ácsingóztak utánuk. Miután a férjével együtt már több napja mohó szemekkel figyelték a fát, végre a tettek mezejére léptek. A kóró vékonyságú Majika könnyedén feltornászta magát a kamratetõre, az alacsonyabb és zömökebb Sanyinak mindez már kissé nehezebben ment, az igazi tortúrát azonban a földszinti szomszédasszony jelentette. A meglehetõsen termetes, cserében alacsony és esetlen mozgású Irénkét végül közösen vonszolták fel maguk után, a Sanyi fején lüktetõ erekbõl ítélve, komoly erõfeszítések árán. Látványos, és zenei aláfestésként különféle nyögésekkel és jajdulásokkal gazdagított akciójukat rövidesen a kamrán túliak, valójában a barackok jogos tulajdonosai is észrevették, s közülük is a legvénebbek, fekete ruhás károgó varjúként keltek a gyümölcs védelmére. Fizikai állapotuk miatt felmászni ugyan nem tudtak a kamratetõre, de a hangjukat annál hangosabban hallatták, s végül ez a momentum csalta ki a háznépet a gangra. Egy szimpla barack szüret még nem különösebben érdekes, de egy cifra káromkodásokkal gazdagított mûsor már vonzó esemény lehet.

- Takarodsz le onnan, te idióta! - hangzott az egyik oldalról.

- Ez a bajack az enyém, mert a mi kamjánk felett van, és különben is én vagyok a házmestej! - érkezett a dacos válasz a kamratetõrõl.

Fölöttébb fura módon tényleg Majika töltötte be ezt a posztot, bár azt még a ház legnagyobb gondolkodói sem igazán értették, hogy a házmesterségnek vajon mi köze lehet a barackhoz. Laci bácsi szerint nagyjából annyi, mint a kecsesen ringó fecskének a recsegve fingó kecskéhez. Mélyebben azonban õ sem gondolkozott el a kérdésen, mivel a Majikával kapcsolatos ügyekben értelemrõl általában nem nagyon eshetett szó.

- Ha barackot akarsz, termelj magadnak! - kárálta valaki. - Szemét tolvaj vagy, semmi más! - kontrázott a komplett alkalmi asszonykórus.

- Én vagyok a háááázmeeestej! - hallatszott többször is a logikailag nem túl cirkalmas válasz, egyértelmûen jelezve, hogy a meglehetõsen szerény szellemi képességekkel rendelkezõ Majika végleg kifogyott a hatásos érvekbõl.

    Szó szót követett, mire Sanyi a legjobb formáját mutató Balczó Andrást kényelmesen leiskolázva leugrott a tetõrõl, ami sokdioptriás szemüvegét is figyelembe véve igazán komoly teljesítmény volt a részérõl, majd letiporva néhány ártatlan virágot elviharzott a szomszéd udvar felé. Vitatható fehérségû, méretes izzadtság foltokkal tarkított pólója hátán az óriási ElektroMarkt felirat csak úgy rángatózott a sietségben, egyébiránt eme nevezetes ruhadarab úgy volt Sanyival, mint a borsó meg a héja. Annyi eltéréssel, hogy az utóbbit azért le lehet hámozni. Ilyen pólót egyébként az évente megrendezett Samsung futáson lehetett szerezni, de hogy Sanyihoz, hogyan került, az örök rejtély marad, mivel õ az utóbbi tíz évben a sarki kocsmánál messzebb nemigen futott, fõleg az oda úton, mivel a hazaút alatt bemutatott figuráit leginkább a félbevágott giliszta mozgáskombinációihoz lehetett hasonlítani.

Most azonban puskagolyóként száguldott a II. világháborús légó pincét álcázó dombot elkerülõ járdán, hogy elsõ dühében rendet tegyen a Majikát szidó asszonyok között. Harcos elszántságát látva, a földszinti „nagy tudású” albérlõkettõs egyike, Géza rögvest meg is jegyezte:

  - Most elkapja valamelyik öregasszonyt, vazzeg!

  Óriási lendülete ellenére a szomszédba mégsem ért át, ugyanis Majika hirtelen közbekiabálása nagyjából félúton megállásra késztette.

    - Gyeeeje máááj vissza, le akajok meeenni! - toporzékolt az otthonkás rém a kamratetõn, mire az engedelmes Sanyi korábbi dühét látszólag elfeledve mérgezett egérként egybõl elkezdett rohanni visszafelé.

A szitoközön viszont még korántsem hagyott alább, csakúgy, mint a hangulat a gangon.

- Lopod a barackunkat te mocsok! - rikácsolták kórusban a csókák.

- Nem is a tiétek, különben is johadt! - érkezett a hangos válasz, s nyomatékképpen Majika felszedett néhány tényleg elrohadt szemet a tetõrõl, és büszkén megmutatta õket egy széles mosoly keretében, ami, köszönhetõen fogai csekély számának, és azok fölöttébb egyedi elrendezésének elég bizarr látványt nyújtott. Finoman szólva, egy sötét utcában ezzel a mosollyal valószínûleg ölni lehetett volna.

- Nem a barack rohadt, hanem te vagy rohadt hülye! - válaszolta az egyik, kampós botjával fenyegetõen hadonászó asszony céklavörös képpel.

A felbõszült, szintén pulykavörössé váló Majika elsõ mérgében majdnem a kiabálók közé vágta a rohadt gyümölcsöt, de aztán mégis meggondolta magát.

- Jó lesz még befõttnek, például! - jutott az eszébe.

Sanyi idõközben visszakapaszkodott a tetõre, így együttesen kezdték meg a visszavonulást, ami a harcban és a szóváltásban teljesen passzív, amúgy viszont meglehetõsen súlyos, és tehetetlen szomszédasszonyt figyelembe véve korántsem volt egyszerû mulatság. Õk maguk viszonylag könnyen lejöttek, a harmadik kapálózása viszont egy félig leszúrt disznó vergõdésére emlékeztetett. Kapkodtak is a lábai után, mint Bernát a ménkûhöz, és állhatatos erõfeszítésüket végül siker koronázta, rövidesen mindannyian földet értek.

- Micsoda baromság, ennyi cécó egy pici vödör félig lottyadt sárgabarackért! - mondta valaki félhangosan a gangon.

- De ami még szomorúbb, fel sem vette senki - jegyezte meg csalódottan a szomszédja.  - Hát ilyen proli ez a ház, még egy átkozott videó kamerája sincs senkinek! Néha a történelem utánozhatatlan pillanatai végleg pocsékba mennek.

Mire az illusztris csapat felért az emeletre az emberek már visszaszivárogtak lakásaikba, úgy látszik, a diadalmenet már korántsem számított olyan nagy látványosságnak, mint a veszekedés. Kíséretként csupán a fekete Kandúr Bandi és a cirmos Juli cica szaladgált Majika csámpás és Sanyi görbe lábai között.

  A házban mindenki által jól ismert állatkák a portyázáson és az üzekedésen felüli ideje jó részét az udvaron álló múzeumi Peugeot alatt, illetve annak tetején szaladgálva, valamint szélvédõin csúszdázva töltötte, fonnyadt aggleány gazdájuk erõsen túlzó, mondhatni abnormális szeretetét élvezve.

  - Juuuli ciiica! - hívogatta a gazda esténként az elbóklászott kis kedvencet, talán amikor elkészült a tejbe áztatott egér, vagy elkezdõdött az esti mese, netán eljött a pizsamaosztás ideje. Ki tudja, lehet, hogy Juli cica komplett ruhatárral is rendelkezett.(Csak nem hordta az utcán). A kóbormacska státuszban lévõ Kandúr Bandi viszont még éjszaka is a lépcsõházban és az udvarban rohangászott, ráadásul kedvenc szórakozásként a lépcsõházajtó idõtlen idõk óta hiányzó ablakkockáján keresztül ugrált ki-be, frászt hozva a késõn hazatérõkre.

Efféle bejárata volt Juli cicának is a lakás ajtaján, amin leginkább akkor szokott beugrani, amikor szembetalálkozott a gang végén lakó félvak farkaskutyával. Azt persze nem tudta szegény, hogy szerencsétlen Cézár esetében az égvilágon semmitõl sem kell tartania, hiszen a vénség már egy nyúlszõr papucsot sem volt képes elkapni, nemhogy egy gyorsan szaladó macskát. Ugatni és fenyegetõen vicsorogni ugyan még tudott, de ez csak a megtévesztõ hadmûvelet részét képezte. Kandúr Bandi viszont Juli cica gazdája szerint csodálatos képességek birtokában volt, állítólag még több mint fél méter magasságban is le tudott pisilni egy bejárati ajtót. Arról már nem szólt a fáma, hogy mindezt fejen állva vagy felugorva, esetleg létrára mászva tette-e, mindenesetre az elintézési mód semmit sem vont le mutatványának értékébõl, ami szerencsés esetben mindenképpen egy menõ cirkuszba delegálta volna.

Szóval ott szaladgáltak ezek a macskák a sátáni vigyorú Majika enyhén szétgyúrt papucsba bújtatott pipaszár lábai között, amint kezében az értékes zsákmánnyal a lakásuk felé igyekezett. Az ajtórést takaró több helyütt megfoltozott lebernyeg rövidesen összezárult mögöttük, így a többi történést már jótékony homály fedte, bár a lakásból kiszûrõdõ hangokból azért sok mindent ki lehetett következtetni.

A leggyakoribb mondat Majika szájából a szokásos - Hagyjál máj! - volt, amirõl nem lehetett tudni, hogy éppen Sanyi, vagy netán az eddig még nem említett, meglehetõsen rosszarcú és alacsonynövésû albérlõ próbálkozásait hivatott-e elhárítani. Valójában már azt is elég nehéz elképzelni, hogy bárki is próbálkozna nála, de hát torz ízlések és pofonok meglehetõsen különböznek, utóbbiak ráadásul elég gyakran el is csattantak.   

Amint az különbözõ csatornákon át napvilágra került, szegény Sanyi idõnként kénytelen volt az albérlõvel osztozni az asszonyán, aki még arra is képes volt, hogy kizárja a ház urát a nagyszobából. Mentegetõzött is Majika egész este. - Nem én zájtam be! - rikácsolta vagy ötvenszer, de mindhiába. Sanyi egyszerûen büdös kurvának titulálta, olyan éktelen zajok, csattanások és durranások kíséretében, amelyek fölöttébb emlékeztettek valakinek a földhöz csapását kísérõ hangokra.

    Ahogy egykor a télvíz idején is szandálban járó szerkezetettan tanárom mondta, úgy vághatta földhöz a ruháját, hogy õ is benne volt.



2.

    Reccsenve tárult fel a lépcsõházi lengõajtó jelenleg éppen fenn lévõ - átlag hetente leszakadó - bal szárnya a belépõ Bakodi Tamás, barátoknak csak Bob rúgása nyomán. Bob az Audinál dolgozott vezetõ pozícióban. Teherautó sofõri állásáig hosszú és rögös út vezetett, a gyors,- és gépkocsi rakodók nehéz kenyerétõl kezdve a csirke kopasztók gyomorforgató melóján át. Mostanára azonban beérkezett, és a sors ráadásként abban a különleges szerencsében is részeltette, hogy Pintér Géza albérlõtársa, sõt mi több barátja lehetett.

  - Apám vazzeg, micsoda balhé volt az udvaron! - fogadta az olcsó sör és az állott izzadtságszag sajátos keverékét árasztó, magasan kvalifikált bérlõtársa. - Az a csámpás dilinyós lopta a barackot a tetõrõl a férjével, segítségnek meg felvonszolták azt a kövér macát a földszintrõl, tudod, aki nyáron az ajtaja elõtt a porban szokott fetrengeni napozás címszó alatt - folytatta lelkesen.

  - Ha egyszer rád feküdne, jobb lenne, ha hagynád magad, hogy elõbb szabadulj, muhaha! - lódult meg Bob fantáziája.

  - Ne pofázz már bele, belezavarsz a sztoriba! - reklamált a sértõdött Géza. - Szóval nagyban szajrézták a barackot, amikor a szomszéd házból elkezdtek rinyálni, aztán sec perc kialakult a balhé, már azt hittem mindjárt beverik egymás pofáját. A Sanyi má' robogott is át a szomszédba, de a hülye nõje vissza parancsolta. Ha nem lenne olyan kurva nagy papucs, akkor rendet vágott volna a túloldalon, de mivel az, csak szaladt vissza, mint egy kiskutya, hogy le tudja vonszolni a kövér maca nagy valagát a tetõrõl. Jó balhénak indult, de semmi ütés nem lett belõle! - fejezte be kissé szomorúan.

Bob viszont mintha kissé elmélázott volna.

- Szerinted, visítana a maca, ha jól megugranám? - tette fel a némileg akadémikus kérdést.

- Szerintem, ha te ugranál rá, akkor biztos nem, amilyen rohadt béna vagy! - röhögött Géza. Ehhez barátom, igazi tökös gyerek kell, mint például én! - mutatott magára.

Tekintettel pecsétes farmerbe bújtatott, szinte szabályos "o" betût formázó lábaira, melyek kialakulásához körülbelül egész gyerekkorát egy hordón ülve kellett töltenie, igazán szexis jelenség volt, hozzávéve mindehhez elálló füleit, (amiknek köszönhetõen remekül hallott), cirkuszkerítés fogsorát és horpadt mellét. Az egész Gézának nevezett jelenségre végül a bamba vigyora tette fel a koronát, de ettõl függetlenül láthatóan nagyon büszke volt magára.

    Ekkor Bobnak hirtelenjében eszébe jutottak a délután szomorú történései, és ettõl úgy elkámpicsorodott, mint Laci bácsi, amikor az elõzõ hónap végén átmenetileg fizetésképtelenné válva kidobták a kocsmából.

Hazafelé tartott már, amikor Soni típusú, néhány éve a lengyel piacon vásárolt autórádiójának hangerõgombja újfent a kezében maradt, majd amikor megpróbálta visszatekerni, elütött egy kiskutyát, ami az egyik út menti ház udvarából szaladt ki elé. Bob az efféle esetekben rendszerint mindenféle szívfájdalom nélkül tovább szokott hajtani, most azonban valamilyen rejtélyes ok folytán, megállt, és megpróbálta megvigasztalni a kutyus erõsen sírásra görbülõ szájú gazdáját. A szerencse azonban továbbra is messze elkerülte. Nem elég, hogy a kocsija eleje tiszta vér lett, ráadásul még a kutya gazdájának, egy hétéves forma gyereknek sem tudta bemagyarázni, hogy a kedvence csak alszik, ha pedig felébred, a fejét is vissza lehet csavarozni a nyakára. Hogy vezet meg ezután bárkit is, ha már egy ilyen porba fingót sem tud átvágni.

És akkor még itt van ráadásnak ez a fél-hülye is! - vetett egy szomorú pillantást Gézára. - Ha lett volna egy csepp eszem, egy jó nõvel együtt vettem volna ki egy lakást, akire jobb híján néha ráfordulhattam volna! - merengett, korgó gyomra azonban rövidesen más irányokba terelte figyelmét.

- A sörön meg a barnuló szélû parizeren kívül van más is a frigóban? - fordult ismét Géza felé, aki még mindig saját Adonisz termetét csodálta, miközben a gyomrából már elkezdett felfelé kúszni az a jól ismert szörnyû érzés, ami a munka kezdetének közeledtekor mindig rátört.

  - Hé, a füleden ülsz, vagy mi a franc van? - zökkentette ki gondolataiból a türelmetlenkedõ Bob felerõsödõ hangja.

  - Voltam vásárolni - tért vissza Géza a valóságba - vettem valami olcsó sonkát, ha kivágod belõle a mócsingot, egész ehetõ. Sörrel legalábbis jól lemegy.

  - Jó lenne egyszer már valami olyat enni, ami magában is lecsúszik!

  - Ez nem a Benkok Hilton, faszikám! Finnyázzál csak nyugodtan! Ha nem jó, felmehetsz egy kis sárgabarackra, meg esetleg be is szállhatsz harmadiknak vacsora után! - csattant fel sértõdötten, sonkájának szerinte méltatlan ócsárolása miatt Géza.

  - Menjen oda a hóhér! Nincsen az a kaja, inkább nem eszek egy hétig! - utasította el Bob a fenséges ajánlatot, ami nem jelentett túl nagy lemondást számára.

  - Képzeld el, ma elütöttem egy kiskutyát. Olyan aranyos volt, mármint még azelõtt, hogy átmentem rajta, a gazdája meg, egy hétéves gyerek, ráadásul be se vette, hogy él, csak alszik. Ott visított nekem, a járókelõk meg azt hitték, hogy szatír vagyok vagy mi az isten, és molesztálom a gyereket. Gyõztem magyarázkodni, hogy nem akarom elkapni, csak vigasztalom, mert átmentem a dögön, erre meg én lettem a vadállat, úgyhogy bevágtam magam a gépbe és eltûntem a balfenéken - fejezte be monológját

  - Miért nem vigyázott rá jobban! - nyugtatgatta Géza, aki mindig is a hozzá hasonlóan egyszerû megoldások híve volt.

  - Majd kap helyette egy másikat! - folytatta a nyugtatást. - Egyik kutya olyan, mint a másik!

    Bob eközben már savanyú arckifejezéssel majszolta a gasztronómiai élvezetek csúcsát valószínûleg nem ostromló sonkát, itta hozzá az olcsó sört, és közben szomorú képpel bámult maga elé. Gondolataiban összekeveredett a fej nélküli kiskutya a porban napozó dagadt nõvel, a visító kisfiúval, a rohadt fekete macskával és Majika ijesztõen torz vigyorával.

  - Szar az élet, de egy-két sör és jobb lesz! - dünnyögte lemondóan.

  - Nekem mondod, mindjárt mehetek melózni, aztán ott rohadhatok nyolc órát, ráadásul még egy sört se ihatok, mert a múltkor is megszondáztatott az a rohadt Sarudi, akinek a nyelve állandóan a fõnök seggében lóg. Azt mondta, ez volt az utolsó dobásom, legközelebb úgy kivágnak, csak úgy nyekkenek.

  - Azért ne aggódj, nem hiszem, hogy ez az állás lenne a karrier csúcsa! …A döggyári éjjeliõr szintet szerintem, bármikor megcélozhatod! - nevetett fel Bob kurtán. - Apropó, remélem, a sonka nem onnan van?

  - Kapd be, ez most kurva humoros volt, csak kár, hogy röhögni nincs kedvem! - kiáltott fel Géza, majd köszönés nélkül elrohant.

A kopott festésû, napszítta zöld bejárati ajtó hangos csattanással csapódott be utána. Bob magára maradt a maradék sörrel, a mócsingos sonkával és meglehetõsen zavaros gondolataival, amik a sör fogytával, ha lehet, csak még zavarosabbak lettek.

  - Szar az élet! - motyogta aznap már nem elõször, de valószínûsíthetõen utoljára, mivel ruhástul eldõlve az ágyon lassacskán elnyomta az álom.



3.

Mit csinált mindeközben Nyúl Tamás, (haveroknak csak Túlnyomás) Majikáék és Klári néni (Juli cica tulajdonosa) macskafarmja közé ékelõdött lakásában?

Tamás a legnagyobb titokban költõi ambíciókat dédelgetett, s ezen a történelmi jelentõségû délutánon úgy érezte, végre eljött a pillanat, hogy megtegye az elsõ tollvonásokat, amikkel beírhatja magát az irodalom halhatatlanjai közé. Témáinak kiválasztásával egyáltalán nem volt gondja, mivel elsõsorban abbéli keserûségét óhajtotta papírra vetni, amit a félnótás, illetve a macska bolond szomszédság miatt érzett. Mivel kitartónak egyáltalán nem lehetett nevezni, elsõ lépésként a kétsorosok túl nagy erõfeszítést nem igénylõ mûfaját célozta meg magának. Lelki szemei elõtt a végét járó fekete macska képe jelent meg - aki már oly' sokszor a frászt hozta rá éjszaka - és megszületett az elsõ mû.

                                 

"Orrából már nem jön pára,

megdöglött a szegény pára."



  - Ez marha jó! - szemlélgette az óriási lapon árválkodó két rövid sort. - Kissé ugyan Nyomasek Bobóra emlékeztet, de majd csak megtalálom a saját hangomat, különben is, minden kezdet nagyon nehéz, de legalább végre valahára megtettem az elsõ lépést.

Kellemes hangulatának a szomszédból érkezõ zajok, egészen pontosan Majikáék barackon való osztozkodásának hangjai vetettek véget.

  - Csalsz, ez enyémek sokkal kisebbek! - hallatszott tompán Sanyi méltatlankodása.

  - A tieid meg szebbek, úgyhogy kussojjál! - vágott vissza Majika emelt hangon.

  - Hoppá, nézzük csak, nekem kevesebb is van! - fortyogott tovább Sanyi!

  - Josszul számolsz! Ugyanannyi! - kontrázott az asszony.

  - A jó francot, az enyém kettõvel kevesebb!

  - Mert biztos megetted útközben!

  - Már hogy ettem vóna meg, nálad volt a vödör, te csaló!

  - Kilopod még a szememet is!

  - Lopja a hóhér!...

  - Te jó Isten, ennek már sohasem lesz vége! - sóhajtotta Tamás szomorúan, és elhatározta, hogy újdonsült költõként egy remekbeszabott versbe önti bánatát. Rövid gondolkodás után írni kezdett, és a fejlõdés vitathatatlan jeleként a terjedelmet immár duplájára emelve megalkotta elsõ négysorosát.

                         

"Ablakomba  kiállok,

  s némán piálok,

ez a környék nem marasztal,

nem bírok a sok paraszttal!"



Érezte, hogy az arcát forró pír önti el, szíve hevesen ver, tenyere kiizzad.

  - Ez hát a katarzis, a mûvész öntudatra ébredése! - gondolta átszellemülten.

  - Ne edd meg mindet, mejt telefingod a lakást! - hallatszott a szomszédból, apró darabokra törve a pillanat hangulatát és emelkedettségét.

  - Nesze neked, ilyen szomszédságban még Ady Endre János vitéze is csak valami fércmû lett volna - motyogta megsemmisülten. (Azt még nem említettük, hogy az irodalmi elhivatottság Tamásnál nem feltétlenül párosult kiemelkedõ lexikális tudással.)

Elvonult a szoba túlsó, a kellemetlen szomszédságtól lehetõ legmesszebb lévõ sarkába, és ágyára kuporodva megpróbált újfent gondolataiba mélyedni. - Maga elé révedt, sajnálta, hogy ide tévedt - jutott az eszébe. - Hoppá, ez egy újabb kétsoros! Ez a költészet rendkívül hálás mûfaj, az emberbõl feltörnek a magvas gondolatok akár a balfi büdös víz, s már csak rímbe kell szednie a rakoncátlankodókat.

  - Ha így folytatom, egy-két hét és készen lesz a verses kötet - lelkesedett, és ez a felismerés kétségkívül új lendületet adott neki.

  - Kellene viszont egy múzsa! Nem lehetek nagy költõ, ha nem választom ki a végzetem asszonyát, akinek szépségérõl áradozhatok, hiszen Petõfi Lédája és Arany Szentendrei Júliannája nélkül mennyivel szegényesebb lenne a magyar szerelmes költészet.

    Pillanatok alatt leltárt készített a számba vehetõ hölgyekrõl. Azért pillanatok alatt, mert nem volt belõlük túlságosan sok. Régi osztálytársnõivel már nem tartotta a kapcsolatot, barátnõje nem volt (különben is, barátnõhöz, szeretõhöz és feleséghez írni olyan snassz, abban nincsen semmi szenvedély és poén, leszámítva persze Csokonai elbocsátó szép üzenetét, amivel valamilyen Annát épített le), nõismerõse se sok, a hétvégi kikent-kifent diszkó cicákhoz pedig mégsem írhat verseket. Valamelyik haver nõje szintén nevetséges volna, ráadásul a verset meg se mutathatná senkinek, mert még jól leütnék, hogy más csajára fáj a foga. A Dominek bögyös szõkéjét ugyan el tudta volna viselni, de az a pali akkora állat, hogy ha csak mellé ütne, már attól is meghalna. Életveszélyes, annyit pedig nem ér. Tamás pedig nem az a fajta költõ volt, aki csak úgy feláldozná magát egy nõért.

- Mindegy, addig is, amíg ünnepelt költõ nem leszek, valahogyan keríteni kell egy múzsát! - határozta meg a jövõre vonatkozó terveit.

- Nyitott szemmel kell járni a világban, aztán csak akad valaki. De addig is térjünk vissza a realista költészethez!

Követve a jelen eseményeit, ami a folyamatosan átszûrõdõ zajok és heveny anyázások miatt egyáltalán nem volt nehéz, megszületett az újabb mû.

                                                       

"Fogy a barack, puffad a has,

na, te gyümölcs, bennem ragadsz,

az evésben meg nem ingok,

a végén meg jókat fingok."



Újra átolvasva a négy sort, meg kellett állapítania, hogy a mû bizony eléggé realista hangvételû lett, de a legvitathatóbb irodalmi értékû utolsó szót bárhogy is próbálta, semmivel sem tudta helyettesíteni..

  - Csak beleférjek még a szépirodalom kategóriába! - aggódott. - Végzetes lenne, ha valami olcsó ponyva és a szerelmes sorozatok közé tennék a kötetemet! …Mindegy, majd a múzsa emelkedett gondolatokat fakaszt belõlem. Csak egy szuper nõ kérdése az egész, aztán mindjárt dõl az emberbõl a fennkölt szöveg, addig pedig befejezem a realista ciklust.

Miután ilyen frappánsan megtervezte mûvészi karrierjének alakulását, elégedetten nekidõlt az ágy végének.

- Elvégre már egy három verses költõ vagyok! - mosolyodott el, ami az utóbbi idõben elég ritkán fordult elõ vele.

A mûvészet pozitív hatással van az emberre, ez vitathatatlan tény.



4.

Klári néni a délben kiürült macskakajás zacskó kidobásakor szembesült a szemetes edény megteltével, így, bármennyire is utálta ezt a procedúrát, jobb híján kihalászta belõle a szupermarketes reklámtáska-bélést, fintorogva felszedte a menet közben kihulló megbarnult almahéjakat és szalámi maradékot, megkötötte a zacskó füleit, aztán a takaros kis csomagot letette az elõszobafal mellé. Papucsát, nehogy poros legyen, félcipõre cserélte, az árnyékban 32 fokos hõmérséklet ellenére magára öltötte nyáron is állandó jelleggel viselt sárga széldzsekijét, felkapta a zacskót, majd mielõtt kilépett volna a gangra, elõször az orrát dugta ki óvatosan az ajtón.

Idõközben Sanyi és Majika már az összes hadizsákmányt megette, és valamelyest a béke is helyre állt közöttük, így az asszony felkérte urát, hogy végezze el a régóta esedékes pedíkûrözését. Annak érdekében, hogy a rövidlátó Sanyi jól lásson, Majika kiült a napsütötte gangra, csámpás lábát feltette egy hokedlire, férje pedig megmarkolta a Tyrannosaurus Rex-ével vetekedõ lábkarmok levágásához használt piros csípõfogóját.

A szeméttel elinduló szomszédasszony pontosan ennek a fontos mûveletnek a kellõs közepébe csöppent, csak éppen az elsõ pillanatban sem a csukott szemmel ábrándozó Majika, sem a rövidlátása miatt a lábujjkörmöket nagyjából 2-3 cm távolságból tanulmányozó Sanyi nem vette észre. Klári néni ijedten szemlélte a vékony fehér ujjak felé közelítõ ijesztõ szerszámot, és hirtelenjében meg sem mert megszólalni, nehogy a vastag szemüvege mögül óriásira kerekedett szemekkel figyelõ Sanyi véletlenül az asszony valamelyik ujját vágja le. Kellemetlen helyzetébõl végül a férje ügyetlenkedése miatt morgolódó Majika segítette ki, aki, amint észrevette a szemetes táska fülét görcsösen szorongató õsz hajú nõt, hangosan rá is köszönt.

  - Szejvusz Klájikám, takajítasz? - harsogta idegesítõ hangján.

- Csak a szemetet viszem le, de nem akartalak megzavarni benneteket! - válaszolta Klári néni halkan.

  - Na vájjál, mindjájt csinálunk neked helyet! - udvariaskodott, széles mozdulattal félretolva a csípõfogóval hadonászó férjét.

Klári néni kényszeredett mosollyal köszönte meg az elõzékenységét, oldalazva átpréselve magát a hokedlin ülõ nõ, és a gang korlátjához erõsített szárítóköteleken lengedezõ frissem mosott ruhák tömege között.

A „frissen mosott” jelzõ persze csak viszonylagos volt, ugyanis Sanyi délután kimosott, valaha fehérnek készült alsógatyái és kinyúlt trikói középbarna színben „pompáztak”, ráadásul orrfacsaróan erõs dohos szagot árasztottak magukból.

  - Mivel moshat ez? - hökkent meg az asszony akaratlanul is. - A szennyesem tisztább, mint ezek a mosott ruhák, errõl a szörnyû szagról már nem is beszélve! - futott át rajta, amikor szaglószerve határozott parancsának engedve, szapora lépésekkel haladt a lépcsõház bejárata felé.

Leérve az udvarra szerencsétlenségében Alajosba, a földszinten lakó, óriási bajszával letagadhatatlanul vidéki származású általános iskolai tanárba botlott, aki kényszerû beszélgetéseik során általában az iskolai problémáit szokta elmesélni neki, azt az elhanyagolható apróságot soha meg nem kérdezve, hogy érdeklik-e egyáltalán. Izzóan vörös fejét elnézve, valami baja megint lehetett, így engedelmesen megállt, tekintetét kérdõn szegezve az örökké elégedetlen, bolhás kutyaként morgolódó tanárra.

  - Üdvözlöm, kedves Klárika! Mit szól ehhez a szörnyû meleghez? Nem elég az ember baja, és akkor még ezek az átkozott kölykök is keserítik az életét!

  - Mármint a magáét? - kérdezte óvatosan a nem túl éles eszû asszony.

- Ki másét, kérdezem én? - emelte Alajos könyörgõ tekintetét az égre. - Most éppen a függönyökkel van baj. Valamikor évekkel ezelõtt minden osztálynak volt húzogatója, ma pedig az egész tantestület színe elõtt kellett feltennem a kérdést: hogyan tûntek el, hova lettek a függönyhúzogatók, a diákok kezei által? Itt van ez a forróság, amitõl a tanulók olyan problémába kerülnek, hogy nem tudnak tanulni, mivelhogy nem tudunk besötétíteni.  Lassan már nemhogy húzogató, hanem függöny sem lesz! Képzelje el, meg is mondtam, hogy itt mi a többi tanár bácsival és tanár nénivel be fogunk lépni.

  - Nem igazán világos, mit mond! - jegyezte meg az asszony, aki hiába figyelt feszülten, Alajos, tanár mivoltát jócskán meghazudtolóan zavaros mondataiból nem sokat értett.

- Pedig egyszerû, eltûnnek a húzogatók és eltûnnek a függönyök, …tulajdonképpen minden eltûnik, és még más problémák is vannak - törölte meg izzadó homlokát az egyik lábáról a másikra topogó tanár.

  Klári néni mindeközben azon törte a fejét, vajon hogyan mentse ki magát a számára egyre terhesebb, végeláthatatlannak tetszõ panaszáradatból, ám Alajos mellett nem volt könnyû szóhoz jutnia.

- Egy pszichiáternek ezért fizetni szoktak, …és nem is keveset ! - futott át az agyán, de megszólalni már nem tudott, mivel a heveny szómenésben szenvedõ tanár minden átmenet nélkül a közlekedéssel kapcsolatos észrevételeinek ecsetelésébe kezdett.

- Érkeztek jelzések, de közlekedve maga is tapasztalhatta, hogy a tanulók közlekedése az úttesten realizálódik. Hát ezért van a járda? De olyan is van, akit az árokból húztam már ki, mert azt hitte, ott kell közlekedni.

- De hát mi közöm van nekem mindehhez? - kérdezte az asszony félénken.

- Mindig megzavar a kérdéseivel! - torkolta le Alajos igencsak udvariatlanul. - Tudja, én azt vallom, hogy az ember egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni. Engem például a gondolkodás zavar a beszédben, hogy úgy mondjam!

- Így már érthetõ ez a sok zagyvaság, amit összehord! - tolult az asszony szájára válasz, de inkább lenyelte.

- Különben meg mindannyian az utakon közlekedünk, hát magát nem zavarja mindez? …De ha ez még nem lenne elég, nem tudom, mit szólna a büféhez? A szünetekben a tanulók a lehetõséggel élve kólát vásálnak, körzõvel, vagy mifenével kiszúrkodják, oszt ráfröccsentik a falra, a kóla pedig olyan tulajdonságú, hogy ott marad a falon. Éppen ezért azt javasoltam, hogy a kólát ezután egyértelmûen fogyasszák el a büfé elõtt.

- Én semmit sem szoktam a falakra fröccsenteni! - szabadkozott zavarában Klári néni, aki már nagyon meg szeretett volna szabadulni az egyre büdösebbnek tûnõ szeméttõl és Alajostól egyaránt. Lehetõleg egy füst alatt.

- Mert maga egy rendes ember, de nem mindenki ilyen ám! - emelte fel a mutatóujját az oktatók gyöngye. - Egyesek még az ennivalót sem átallják bedobni a radiátorba. Ott büdösödik, meg jön rá az egér!

  Klári néni vett egy jó nagy lélegzetet, és merészen megszólalt.

  - Ne haragudjon, de most már tényleg mennem kell!

Alajos csalódott képet vágott.

  - Nagy kár, pedig a szekrényajtókról, meg a kidobott villanyokról még nem is meséltem. Na mindegy, majd legközelebb.

- Majd legközelebb! - ismételte az asszony, nem túl lelkesen, majd Alajos rosszalló tekintetétõl kísérve elballagott a kukák felé.



5.

A horrorfilmbe illõ körömvágást befejezve Sanyi és Majika ismét eltûnt az ajtórésben lengedezõ rongydarab mögött. Az elõszobába érve Sanyi megvakarta a fejét, és némi töprengés után kinyögte, ami már reggel óta nyomta a bögyét.

  - Tudom ám, hogy hol van a kutya elásva!

- Mit tudsz, te szejencsétlen? - bújt elõ egy kopottas kis lábossal a kezében Majika a konyhából.

- Tudom, hogy a Jenõvel is szoktál enyelegni, és hogy többször bezárkóztatok a nagyszobába, de ennek most már isten bizony véget vetek.

- Egy szó sem igaz az egészbõl! - tiltakozott Majika hevesen, izgalmából majdnem magára borítva a lábosban hullámzó, levesnek nevezett gyanús vöröses-barna löttyöt.

- Laci barátom mondta, márpedig õ nem hazudik, nem úgy, mint te! - hajtogatta a magáét Sanyi, sokadszorra felelevenítve az elmúlt idõben már számtalan parázs vitát, és verekedést kiváltó ügyet.

    - Az a jómadáj is megéji a pénzét! Állandóan vejte azt a szegény Juditot. …Azt akajod, hogy elmenjek! - hördült fel fájdalmasan a sértett asszony. - De nem mehetek, mejt én vagyok itt a házmestej! Nélkülem, megállna az élet a házban. …Te viszont elmehetsz a jó büdös fjancba! Nehogy azt hidd, hogy síjni fogok utánad.

- Bánnád te azt, de nagyon! …Igencsak bánnád!  - lengette fenyegetõen Sanyi a mutatóujját. - Áruld már el, nem vagyok elég jó neked, vagy mi a rossebért álltál vele is össze?

- Hányszoj mondjam, hogy nem álltam vele össze? …Hagyjál máááj! - kiabálta idegesen a vádaktól felbõszült asszony.

Ijesztõen kidülledõ szemei gyilkos villámokat szórtak, amiktõl Sanyi megszeppenve lapult a falhoz.

  - Elegem van belõled! Elegem! - lovalta bele magát Majika a bõsz tiltakozásba, aminek betetõzéseként teljes erejébõl földhöz vágta a kopott lábast, melynek tartalma végigfröccsent a padlón és a falon.

  - Na tessék, ezt akajtad, te szemét! Most boldog vagy? - rikácsolta, mint valami fúria.

  - Melletted? Hát má’ hogyan lennék?

Világoskék, valaha szebb napokat látott blúzán hervadtan fityegett az egykori gyöngymotívum egyetlen megmaradt darabja, az asszony viszont annál élénkebben tiltakozott tovább.

  - Most oda a vacsojám! Mi a fenét fogok enni, mi?

  - Gondolkoztá’ volna elõbb, amikor összeszûrted a levet a Jenõvel! - vetette oda Sanyi, immár az elõszobafal mögött lapulva.

  - Hagyjál mááááj! - visította Majika, arcát a kezeibe temetve.

Hatásosabb érvet most sem tudott felhozni, fõleg mivel Sanyi vádjai, mint azt szinte mindenki tudta a házban, szóról szóra igazak voltak.

  - Hagylak én, ne féljél, de legközelebb pénzér’ is a Jenõhöz menj! - vágta oda Sanyi merészen, s mivel úgy látta, hogy Majika harciasságát csüggedtség váltotta