[Rosen]

Szerelemrõl komolyan?
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon
Elrévedezni némely szavadon,
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem."
(Juhász Gyula: Szerelem / részletek)

Platon A lakoma címû mûvében azt írja: "Amit szerelemnek hisznek, nem egyéb, mint a teljesség vágya és keresése."
Buda Béla, a neves pszichológus szerint: "A szerelem empirikus úton nem vizsgálható. Nem állítható elõ laboratóriumi körülmények között és nem is lehet pontosan meghatározni, mi is a szerelem." Szerinte a szerelemrõl csak közelítõ meghatározást lehet adni: "Sajátos érzelmi állapot, amit az jellemez, hogy a tudat egy másik ember képével, emlékeivel van tele és a személyiség motivációs rendszere leginkább arra irányul, hogy ennek a másik embernek a közelében lehessen lenni."

Mindenki álmodik egy ideális partnerrõl, s ha talál olyan személyt, aki megfelel ennek az ideálképnek, azonnal úgy gondolja, hogy megtalálta, akit keresett. Szerelem elsõ látásra - pedig valójában még nem is ismeri azt a személyt és csupán az animációnak nevezett képet szereti, amelyet õ formált a saját képzeletébõl.

Goethe Eckermannak így beszél: "Az én nõkrõl alkotott eszményem nem a valóság megjelenésébõl keletkezett, elvonatkoztatás útján, hanem bennem született, bennem jött létre, Isten tudja, hogyan."

Don Juan sem tudta, hogy a valóságban mi a nõ, hisz kétségbe esve kereste saját animáját ezer nõ közül, anélkül, hogy ezeket látta vagy megtalálta volna bennük.

A szerelmet nem bölcs hozzáértõk magyarázzák el, nem tanítják tantárgyként egyetemeken, így felvételi vizsga sincs belõle. Gyakorlati tapasztalat, hogy abba szeretünk bele, aki éppen mellettünk áll akkor, amikor Cupido nyila eltalálja szívünket. Nem lehet kiszámítani, ez mikor történik, de azonnal örömmel fogadjuk. Valami meghatározhatatlan boldog érzés kerít bennünket hatalmába, s még a szerelemmel együtt járó fájdalmakat is édesnek érezzük.

Megmagyarázhatatlan kitörés ez a hétköznapok szürkeségébõl. A szerelem érzése más, mint a szereteté vagy az intellektuális összhang két ember között. Ebben mindig biztosak vagyunk.

Paul Geraldy szerint: "Az asszonyok találták föl a szerelmet s a férfiak a házasságot, meg a hûséget." Majd így folytatja: "Az ember otthagyja a családját a szerelméért és ebbõl új családot formál, s aztán otthagyja egy másik szerelemért."

Van-e köze a házasságnak a szerelemhez?
Egy reprezentatív felmérés szerint a megkérdezetteknek csaknem fele a következõ választ adta: "A házasság feltétele a szerelem."

Theodor Bovet orvos pszichológus így vall a házasságról és a szerelemrõl: "Az a szerelem mûvészete, hogy nem engedjük elragadtatni magunkat a vak ösztöntõl, hanem közös élménnyé formáljuk; isteni csoda, hogy az eközben test, lélek, és szellem egészévé lesz, férj és feleség valóban egy testté válik." (Bajor Marianna)

[Rosen]

Pilinszky János: Az alázatról
Az alázat, az igazi tudás és az igaz megismerés kapuja. Minden nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erõfeszítés elõfeltétele. Már a dolgok természetébõl fakad, hogy aki feladatán elmélyül, megfeledkezik önmagáról. A hiúság, az önzés, az érdek, nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitûnõ alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.
A nyelv, kollektív, õsi bölcsességével (s szinte minden nép nyelve) tud errõl. A magyar például így mondja: eszembe jutott. Nem kitaláltam, mert ez kevesebb. Hirtelen eszembe jutott: az igazi felismerések, kivétel nélkül így születnek. Nyelvünkben rejlõ õsi tudásunk arról tanúskodik, hogy bármi, amit alkotunk, lényegesen személytelenebb valami, mint azt hisszük. Sõt: igazi tudásunk ott kezdõdik, azon a határon, ahol személyiségünk átér a személytelenbe.
A jó mûvészek mindig vallották, hogy az alkotás, az igazi kreáció mennyisége egybeesik a véletlennel. Egyik kitûnõ szobrászunk mesélte, hogy egyszer az út mellett heverõ, különös kõdarabra talált. Ez az én legjobb szobrom mondotta a felismerés ámulatában, amint a követ a kezébe emelte. S meg is mutatta a szobrot, amin egyetlen karcolást sem végzett. A kõ nyers, természetes burka alatt csodálatosan törékeny madonna rejtezik, karján a gyermekkel. Utánozhatatlan csoda. Egyszerre nyers kõ, csak kõ, s tökéletes szobor! S kétségtelenül annak az alkotása, aki rátalált és felismerte. De az is igaz, aki felismerte, s volt bátorsága magáénak vallani, az a saját szobrairól meg azt tudja, hogy minél jobbak, annál kevésbé az övéi. Alázat nélkül, nincsen alkotó.

(Pilinszky: A mélypont ünnepélye, I. Bp. 1984. 149. 1.)

[Necros]

Edgar Allen Poe: A MORGUE UTCAI KETTÕS GYILKOSSÁG <- jobb katt-save

[Rosen]

1. fejezet

Hatéves koromban egy könyvben, mely az õserdõrõl szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerû képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el.
Tessék, itt a rajz másolata.

A könyvben ez állt: "Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza." Akkoriban sokat tûnõdtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom elsõ rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

Remekmûvemet megmutattam a fölnõtteknek, és megkérdeztem õket, nem félnek-e tõle.
- Miért kellene félni egy kalaptól? - válaszolták.
Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt.
Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülrõl is, hogy a fölnõttek megérthessék, mirõl van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:

Most aztán a fölnõttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerû festõi pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.
Más mesterséget kellett választanom tehát:
megtanultam repülõgépet vezetni.
Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak. Elsõ pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.
Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnõttekkel. Közvetlen közelbõl láthattam õket. És nem mondhatnám, hogy ettõl jobb lett róluk a véleményem.
Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott: "Ez egy kalap."
Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se õserdõkrõl, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsrõl beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendõkrõl. Az illetõ fölnõtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

2. fejezet

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendõvel ezelõtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában. Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergõdjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.
Ott dõltem álomra az elsõ este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytõl. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén. Elképzelhetõ hát, mennyire meglepõdtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl.
Azt mondta:
- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!
- Micsoda?
- Rajzolj nekem egy bárányt...

Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél. Itt a legjobb kép, amit késõbb csinálnom sikerült róla.
Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festõi pályafutásomat illeti, attól már hatesztendõs koromban elvették a kedvemet a fölnõttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat. Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktõl. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytõl. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tõle: - De hát... hogy kerülsz te ide?
Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:
- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt...
Ha valami nagyon lenyûgözõen rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytõl és ráadásul halálos veszedelemben: elõvettem a zsebembõl egy darab papirost meg a töltõtollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy én fõként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül.
közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.
- Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy bárányt.
Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá: - Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.
Hát erre rajzoltam egyet.

Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.
Rajzoltam egy másikat.

Kis barátom kedvesen, de elnézõen mosolygott.
- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.
Megint újat rajzoltam.

Ez se volt jó neki, akárcsak az elõzõk.
- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.
Erre már kifogytam a türelembõl. Mielõbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

- Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.
Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
- Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fû kell ennek a báránynak?
- Miért?
- Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...
- Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.
A rajz fölé hajolt.
- Nem is olyan kicsi... Nézd csak! Elaludt...
Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

3. fejezet

Hosszú idõbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna. Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor elõször látta meg a repülõmet (nem rajzolom le: repülõgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:
- Hát ez meg mi a szösz?
- Ez nem szösz. Ez repül. Repülõgép. Az én repülõgépem.
Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.
- Hogyan?! - kiáltott föl. - Az égbõl pottyanttál le?
- Igen - feleltem szerényen.
- Hát ez furcsa...
És fölkacagott, gyöngyözõ kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.
- Szóval te is az égbõl jöttél? - tette hozzá. - Melyik bolygóról való vagy?
Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.
- Eszerint egy másik bolygóról való vagy? - szegeztem neki a kérdést.
Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülõmet nézte.
- Igaz, ezen nem jöhetsz valami messzirõl...
És hosszas töprengésbe merült. Aztán elõvette zsebébõl a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.
Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a "másik bolygóról". Próbáltam hát többet is megtudni. - Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az "odahaza"?
Hová akarod magaddal vinni a bárányomat?
Tûnõdve hallgatott, aztán azt mondta:
- Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.
- Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.
Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.
- Megkötni? Milyen ostoba ötlet!
- De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész...
Kis barátom erre megint fölkacagott.
- Elkószál? Hová?
- Mit tudom én. Az orra után...
A kis herceg elkomolyodott.
- Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden...
És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette:
- Nem valami sokáig mehet az orra után az ember...

4. fejezet

Így tudtam meg egy másik fontos dolgot: hogy a bolygó, ahonnét jött, alig nagyobb egy háznál. Ezen nem is kellett különösebben csodálkoznom. Hiszen tudtam, hogy a nagy bolygókon kívül, amilyen a Föld, a Jupiter, a Mars, a Vénusz, s aminek mind megvan a maga neve, van még száz és száz más bolygó is, és köztük egyik-másik olyan parányi, hogy távcsövön is csak alig-alig lehet kivenni. Ha egy csillagász fölfedezi valamelyiket, név helyett egyszerûen számot ad neki. Például elkereszteli "a 3251. kisbolygó"-nak.
Minden okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis herceg jött, a B-612-es kisbolygó.
Távcsövön ezt a csillagocskát csak egyetlenegyszer észlelték: 1909-ben egy török csillagász.
Fölfedezésérõl akkor nagy elõadást tartott a Nemzetközi Csillagászati Kongresszuson. Öltözéke miatt azonban nem hitt neki senki. Mert ilyenek a fölnõttek.
A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte elõadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.
Csak a fölnõttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnõttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felõl kérdezõsködnek.
Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyûjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnõtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínû téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érõ házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"
Ugyanígy, ha azt mondanánk nekik: "Íme a bizonyság arról, hogy a kis herceg létezett: elragadó teremtés volt, és nevetett, és egy bárányt akart; s ha valaki bárányt akar, akkor ez nyilvánvaló bizonyság rá, hogy létezik" - ha ezt mondanánk nekik, vállat vonnának, és gyereknek tartanák az embert. Ha ellenben azt mondjuk nekik: "A bolygó, ahonnét jött, a B-612-es kisbolygó" - ez meggyõzi õket, és békén hagynak a kérdéseikkel. Egyszerûen ilyenek; még csak haragudni sem kell rájuk miatta. A gyerekeknek nagyon elnézõknek kell lenniük a fölnõttek iránt. De mi, akik megértjük az életet, mi bizony fütyülünk a számokra! Ezt a történetet is a legszívesebben úgy kezdtem volna, mint egy tündérmesét. Ilyesformán: "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg. Ez a kis herceg egy parányi bolygócskán lakott, olyan parányin, hogy a bolygója alig volt nagyobb nála; ezen a bolygón élt, és nagyon szerette volna, ha van egy jó barátja..." Azoknak, akik értik az életet, ez így sokkal igazabbul hangzott volna.
Mert semmiképp sem szeretném, ha félvállról vennék a könyvemet. Hiszen úgy elfog a bánat, mikor ezeket az emlékeimet elmesélem. Hat esztendeje már, hogy a barátom búcsút vett tõlem a bárányával. Azért próbálom meg leírni itt, nehogy elfelejtsem. Szomorú dolog elfelejteni a barátunkat. Nem mindenkinek van barátja. S ki tudja, még utóbb belõlem is lehet olyan fölnõttforma ember, akit nem érdekelnek, csak a számok. Többek között ezért vásároltam egy doboz festéket meg egy doboz színes ceruzát. Persze nem könnyû dolog ilyen vén fejjel újra nekifogni a rajzolásnak, mikor egyebet sem próbáltam soha, mint hatesztendõs koromban egy nyitott meg egy csukott óriáskígyót! De igyekezni fogok, hogy a képeim hasonlítsanak, amennyire csak lehet. Hogy sikerül-e, abban már egyáltalán nem vagyok biztos. Az egyik rajz megjárja, a másik egyáltalán nem. Elvétem olykor egy kicsit a termet arányait is. Emitt a kis herceg túl nagy. Amott túl kicsi. A ruhája színét sem tudom egészen biztosan. Így aztán csak tapogatódzom, hol így, hol úgy; lesz, ahogyan lesz. Végül bizonyos fontosabb részleteket illetõleg is tévedni fogok. Ezt azonban meg kell bocsátanotok nekem. Barátom sosem magyarázkodott; talán azt hitte, én is olyan vagyok, amilyen õ. Nekem azonban, sajnos, nem volt semmiféle tehetségem hozzá, hogy meglássam ládájuk fáján keresztül a bárányokat. Ki tudja, nem vagyok-e egy kicsit magam is olyan, mint a fölnõttek? Alighanem megöregedtem.

5. fejezet

Naponta megtudtam valamit a bolygójáról, az útra kelésérõl, az utazásáról. Szép lassacskán, egy-egy elejtett megjegyzés jóvoltából. Így szereztem tudomást harmadnap a majomkenyérfák drámájáról.
Ezt is a báránynak köszönhettem, mert a kis herceg, mintha valami súlyos kétsége támadt volna, hirtelen azt kérdezte tõlem:
- Igaz, hogy a bárányok cserjéket esznek?
- Igaz.
- Ó, akkor jól van.
Sehogyan sem értettem, miért olyan fontos, hogy a bárányok cserjéket egyenek. A kis herceg azonban hozzátette:
- Szóval a majomkenyérfákat is megeszik?
Erre megjegyeztem neki, hogy a majomkenyérfák nem cserjék, hanem hatalmas, templomtorony nagyságú fák, és magával vihetne akár egy csordára való elefántot is: egyetlenegy majomkenyérfával sem bírnának el.
Az elefántcsorda ötlete megnevettette a kis herceget.
- Egymás tetejébe kellene rakni õket...
Hanem aztán komolyan azt mondta:
- Mielõtt megnõnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik, hogy kicsinyek.
- Pontosan így van! De miért akarod, hogy a bárányok megegyék a majomkenyérfákat?
Azt felelte: "Miért ne?" - mintha valami nyilvánvaló dologról volna szó. Alaposan össze kellett szednem az eszemet, hogy magamtól jussak a probléma nyitjára. Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények; tehát voltak jó növényektõl származó jó magvak meg rossz növényektõl származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen... Akkor nyújtózik egyet, és elõször csak egy elbûvölõ, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nõjön kedvére. De ha rossz növényrõl van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertõzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember késõn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tõle. Egyszerûen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, elõbb-utóbb szétrobbantják.
- Fegyelem kérdése - mondta egyszer késõbb a kis herceg. - Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja különböztetni õket a rózsáktól; mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyû.
És egy szép napon azt ajánlotta, próbáljam mindezt lerajzolni, hogy a hazámbeli gyerekek jól megértsék a dolgot.
- Hasznukra lehet - mondta -, ha egyszer utazni fognak. Néha semmi baj sem származik belõle, ha valamilyen munkát késõbbre halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három cserjét...

Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg útmutatásai szerint. Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy kisbolygóra tévedne, akkora kockázat fenyegeti, hogy ezúttal kivételesen legyõzöm a viszolygásomat, és azt mondom: "Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Azért dolgoztam annyit ezen a rajzon, hogy figyelmeztessem barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek, noha régtõl fogva ott leselkedik a sarkukban, akárcsak az enyémben. A tanulság, melyet nyújtok, megérte a fáradságot. Lehet, hogy fölteszitek majd a kérdést: "Miért nincs több ilyen nagyszabású rajz a könyvben, amilyen a majomkenyérfáké?" Erre egyszerû a válasz: "Próbálni próbáltam, de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat rajzoltam, lelkesített az az érzés, hogy sürgõsen kell cselekednem."

6. fejezet

Így aztán, hercegecském, apránként megértettem szomorú kis életedet. Sokáig nem volt egyéb szórakozásod, mint a naplementék szelíd szépsége. Ezt az újabb részletet negyednap reggel tudtam meg, amikor azt mondtad:
- Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét...
- De ahhoz várni kell...
- Várni? Mit?
- Hát hogy lemenjen a nap.
Elõször meglepetés látszott az arcodon, aztán nevettél egyet magadon.
- Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! - mondtad.
Nos: mikor az Egyesült Államokban dél van, Franciaországban köztudomásúlag éppen lemegy a nap. Az embernek elég lenne egyetlen szempillantás alatt Franciaországban teremnie, hogy napnyugtát lásson. Ehhez azonban Franciaország, sajnos, túlságosan messze van. Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor csak akartad... - Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!
Kisvártatva hozzátetted:
- Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket...
- Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?
Erre azonban a kis herceg nem felelt.

7. fejezet

Az ötödik napon, változatlanul a bárány jóvoltából, föltárult elõttem a kis herceg életének ez a titka is. Hirtelen, minden bevezetés nélkül, mintha elõzõleg sokáig töprengett volna a dolgon, halkan azt kérdezte tõlem:
- Ha a bárány cserjéket eszik, megeszi a virágokat is?
- A bárány mindent megeszik, ami az útjába akad.
- Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van?
- Igen. Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van.
- Hát akkor mire valók a tüskék?
Mit tudtam én! Minden figyelmemmel azon igyekeztem, hogy a motorom egyik beszorult csavarját kilazítsam. Tele voltam aggodalommal: gépem hibája egyre súlyosabbnak látszott, ivóvizem meg folyton fogyott, úgyhogy a legrosszabbtól kellett tartanom.
- Mire valók a tüskék?
Ha egyszer egy kérdést föltett, a kis herceg soha nem tágított tõle többé.
Én meg, mert nagyon bosszantott az a csavar, csak úgy vaktában válaszoltam:
- A tövisek nem valók semmire. A tövis puszta gonoszság a virág részérõl.
- Ó! - De némi hallgatás után, már-már ingerülten vetette oda: - Nem hiszem! A virágok gyöngék. Gyanútlanok. Úgy védekeznek, ahogy tudnak. Félelmetesnek képzelik magukat a tüskéikkel.
Nem feleltem. Éppen azt gondoltam magamban: "Ha ez a csavar semmiképp sem mozdul, ráverek a kalapáccsal, úgy ugratom ki a helyébõl." De a kis herceg újra megzavarta töprengésemet.
- És te, mondd, te is azt hiszed...
- Nem! Nem! Nem hiszek semmit. Csak úgy mondtam. Én komoly dolgokkal foglalkozom.
Elképedve nézett rám.
- Komoly dolgokkal?
Látta, ahogy kezemben a kalapáccsal, olajtól fekete ujjakkal görnyedek valami fölé, amit szerfölött rondának talált.
- Úgy beszélsz, mint a fölnõttek.
Erre elszégyelltem magam. Õ azonban könyörtelenül hozzátette:
- Mindent összezavarsz... Mindent összekeversz... Szemlátomást nagyon haragudott. Megrázta aranyhaját a szélben.
- Tudok egy bolygót, egy vörös képû uraság lakik rajta. Az soha egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egyetlen csillagot meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet, mint folyton csak számolt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te mondtál az imént: "Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!", és csak úgy dagadt a kevélységtõl. Hát ember ez? Dehogy ember! Gomba!
- Micsoda?
- Gomba!
A kis herceg most egészen sápadt volt az indulattól.

- Millió és millió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. Millió és millió éve, hogy a bárányok mégis megeszik a virágokat. Hát akkor miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek soha semmire sem jók? A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a számadásai? És ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én bolygómon, aztán egy bárányka egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit mûvel: ez talán nem fontos?
Elpirult, folytatta:
- Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom" - gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az õ számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?
Többet nem bírt mondani. Váratlanul kitört belõle a zokogás.

Közben már leszállt az éjszaka. Letettem a szerszámaimat.
Bántam is én a kalapácsomat, a csavart, a szomjúságot és a halált! Egy csillagon, egy bolygón, az enyémen, a Földön volt egy kis herceg, akit meg kellett vigasztalni! A karomba vettem, ringatni kezdtem.
- Ne félj - mondtam neki -, semmi veszedelem nem fenyegeti a virágot, amit szeretsz... Szájkosarat rajzolok a bárányodnak... A virágodnak meg rajzolok majd vértet... És... - Már nem is tudtam, mint mondjak neki. Nagyon ügyetlennek éreztem magam. Nem tudtam, hogyan férkõzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

8. fejezet

Rövidesen jobban is megismerhettem ezt a virágot. A kis herceg bolygóján mindig voltak virágok, nagyon egyszerû virágok, egy sor szirommal, helyet is alig foglaltak, és nem zavartak senkit. Reggel megjelentek a fûben, estére elhervadtak. De ez egy szép napon egyszerre csak kicsírázott, magva a jó ég tudja, honnét került oda, és a kis herceg aprólékos gonddal figyelte a zsenge hajtást, amelyik semmilyen más hajtáshoz sem hasonlított. Ki tudja, nem holmi majomkenyérfa-féleség-e? A vesszõcske növekedése azonban abbamaradt, és a kis növény hozzákezdett a virágkészítéshez. A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belõle; a virág azonban végevárhatatlanul, egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Nagy gonddal válogatta meg a színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a szirmait. Nyilván nem akart olyan gyûrötten napvilágra lépni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szépsége teljes sugárzásában. Úgy bizony! Nagyon kacér virág volt! Így aztán hosszú napokon át tartott a titokzatos öltözködése. Aztán egy hajnalban, éppen napkeltekor, végre megjelent.
Ásított egyet, és azt mondta, õ, aki olyan aggályos pontossággal dolgozott:
- Ó, még szinte föl sem ébredtem... Elnézést kérek... Még meg se fésülködtem...

A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását:
- Milyen szép vagy!
- Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a nappal...
A kis herceg ebbõl könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt!
- Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje - tette hozzá a virág kisvártatva. - Volnál szíves gondoskodni rólam? A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy öntözõkannát, és kiszolgálta a virágot.
Az meg már mindjárt az elején zaklatni kezdte az ijedõs hiúságával.

Egy napon például, mikor a négy tövisérõl beszélt, azt mondta a kis hercegnek:
- Most aztán jöhetnek a tigrisek a karmaikkal!
- Az én bolygómon nincsenek tigrisek - jegyezte meg erre a kis herceg - s a tigrisek különben sem esznek füvet.
- Én nem vagyok fû - felelte szelíden a virág.
- Bocsáss meg...

- Különben sem félek a tigrisektõl. A huzattól viszont irtózom. Nincs véletlenül valamilyen szélfogód?
"Irtózni a huzattól - gondolta a kis herceg - elég kockázatos kilátás egy növénynek. - Furcsa egy virág ez..."
- Esténként tégy majd bura alá. Nagyon hideg van itt nálad. Rosszul vagy berendezkedve. Ahonnét én jöttem...
De nem folytatta. Hiszen mag formájában jött: más világokról nem tudhatott semmit. Szégyenében, hogy ilyen együgyû füllentésen kapatta rajta magát, kettõt-hármat köhintett, így akart fölébe kerekedni a kis hercegnek.
- A szélfogó?
- Épp azért indultam, de elkezdtél beszélni hozzám...

Erre a virág még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget.
Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szeretettel, elõbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak érezni magát.
- Nem lett volna szabad meghallgatnom - vallotta meg egy napon. - A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell õket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott inkább meg kellett volna hatódnom rajta...
Aztán:
- Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteibõl kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm!
Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!

9. fejezet

Szökéséhez, azt hiszem, a vadmadarak húzását használta föl. Indulása reggelén szépen rendbe tette a bolygóját. Gondosan kipucolta a mûködõ vulkánjait. Két ilyen mûködõ vulkánja volt szerencsére: kényelmesen megfõzhette rajtuk a reggelijét. Volt egy kialudt vulkánja is. De mert úgy gondolta: "Sosem lehet tudni!", kipucolta ezt a kialudt vulkánt is. A vulkánok, ha jól kipucolják õket, szabályosan, enyhe lánggal égnek, kitörések nélkül. A vulkánkitörések olyanok, mint a mi kéménytüzeink. Mi itt a Földön nyilván túl kicsinyek vagyunk hozzá, hogy rendesen kipucoljuk a vulkánjainkat. Ezért okoznak annyi bajt. A kis herceg némi kis szomorúsággal kigyomlálta az utolsó majomkenyérfa-hajtásokat is. Szentül hitte, hogy soha nem fog visszatérni többé. De aznap reggel nagyon-nagyon jólestek neki ezek a megszokott munkák. S amikor utoljára öntözte meg a virágot, és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírhatnékja támadt.
- Isten veled - mondta a virágnak.
A virág azonban nem felelt.
- Isten veled - ismételte.
A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.
- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.
A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.
Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.
- Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell.
- De a szél...
- Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hûs levegõje.
- De az állatok...
- Két-három hernyót el kell tûrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.
És ártatlanul megmutatta a négy tövisét. - Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan - tette hozzá. - Idegesítõ... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj. Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.

10. fejezet

Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es és 330-as kisbolygók vidéke volt; a kis herceg tehát azzal kezdte, hogy sorra látogatta õket, foglalkozást keresni meg mûvelõdni is.

Az elsõn egy király lakott. A király, bíborban és hermelinben, egy nagyon egyszerû, de méltóságteljes trónuson ült.
- Hohó! Itt egy alattvaló! - kiáltott föl, amikor megpillantotta a kis herceget.
"Hogyan ismerhet meg - gondolta magában a kis herceg -, ha még soha életében nem látott?"
Nem tudta, hogy a királyok szemében a világ fölöttébb egyszerû: minden ember alattvaló.
- Gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek - mondta a király, és nagyon büszke volt rá, hogy végre valaki fölött királykodhatik.
A kis herceg körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt volt, ásított egyet.
- Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak - mondta az uralkodó. - Megtiltom.
- Nem bírom megállni ásítás nélkül - felelte a kis herceg zavartan. - Nagy utat tettem meg, és nem aludtam...
- Akkor megparancsolom, hogy ásíts - mondta a király. - Hosszú esztendõk óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.
- Csakhogy ettõl lámpalázas lettem. Nem megy... - felelte a kis herceg, és elpirult.
- Hm... hm... - tûnõdött a király. - Hát akkor... megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg...
Dünnyögött valamit, szemlátomást feszengve. Mert a király föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék a királyi tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tûrt: abszolút uralkodó volt. De mivel ugyanakkor jóságos is volt, értelmes parancsokat osztogatott.
"Ha egy generálisnak megparancsolnám - mondogatta -, hogy változzék tengeri madárrá, és a generális nem engedelmeskednék: ebben nem õ lenne a hibás. Én lennék a hibás miatta."
- Leülhetek? - kérdezte a kis herceg félénken.
- Parancsolom, hogy ülj le - felelte a király, és méltóságteljesen odébb húzta egy kicsit a hermelin palástja szegélyét.
A kis herceg elcsodálkozott: a bolygó egészen parányi volt. Vajon min uralkodik akkor a király?
- Fölség - mondta -, engedelmet kérek, de kérdeznék fölségedtõl valamit...
- Parancsolom, hogy kérdezz tõlem valamit - mondta sietve a király.
- Fölséged... min uralkodik?
- Mindenen - válaszolta mérhetetlen egyszerûséggel a király.
- Mindenen?
A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygóján meg a többi bolygón meg a csillagokon.
- Ezen mind? - kérdezte a kis herceg.
- Ezen mind - felelte a király.
Mert nemcsak abszolút uralkodó volt, hanem egyetemes is.
- És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?
- Természetesen - mondta a király. - Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlenséget nem tûrök.
A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettõt, sõt százat vagy akár kétszázat is, és még csak odébb se kellene húznia a székét! S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyannyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:
- Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...
- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: õ vagy én?
- Fölséged! - jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.
- Látod. Mindenkitõl azt kell követelni, amit az illetõ megtehet. A tekintély legelsõ alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerûek a parancsaim.
- Akkor mi lesz a naplementémmel? - firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tõle.
- Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezõek legyenek hozzá a körülmények.
- És az mikor lesz? - tudakolta a kis herceg.
- Hm... hm... - felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. - Hm... hm... mikor lesz... mikor lesz... ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem. A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy kicsit unatkozott is már.
- Nincs itt semmi dolgom többet - mondta a királynak. - Megyek tovább.
- Ne menj! - mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre akadt egy alattvalója. - Ne menj el, megteszlek miniszternek.
- Milyen miniszternek?
- Hát... igazságügyinek!
- De ha nincs, akinek igazságot szolgáltassak!
- Sosem lehet tudni - felelte a király. - Még nem jártam be a királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg fáraszt.
- Ó, hiszen már láttam! - mondta a kis herceg, és elõrehajolt, hogy egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. - Ott sincs senki.
- Hát akkor ítélkezzél saját magadon - mondta a király. - Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
- De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött - jegyezte meg a kis herceg. - Ahhoz nem kell itt laknom.
- Hm... hm... - mondta a király. - Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Idõrõl idõre halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belõle.
- Nem szeretem a halálos ítéleteket - mondta a kis herceg -, és minden bizonnyal elmegyek.
- Ne! - mondta a király.
A kis herceg azonban nekifogott az elõkészületeknek, majd, mivel nem akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:
- Ha fölségednek az a kívánsága, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy ésszerû parancsot. Megparancsolhatná például, hogy egy percen belül keljek útra. A körülmények, úgy látom, kedvezõek...
A király nem felelt. A kis herceg elõször tétovázott, aztán egy sóhajtással mégis útra kelt.
- Kinevezlek nagykövetemnek! - kiáltott utána sietve a király.
Arcáról csak úgy sugárzott a tekintély.
"Hát bizony furcsák a fölnõttek" - gondolta útközben a kis herceg.

11. fejezet

A második bolygón lakott a hiú.
- Lám, lám! - kiáltotta már messzirõl, amikor megpillantotta a kis herceget. - Meglátogat egy csodálóm!
Mert aki hiú, annak az összes többi ember olybá tûnik, mint a csodálója.
- Jó napot! - mondta a kis herceg. - Fura kalapja van uraságodnak.
- Arra való, hogy megemeljem - felelte a hiú. - Hogy viszonozzam vele az ünneplést. De sajnos, soha nem jár erre senki.
- Úgy? - kérdezte a kis herceg, és egy szót sem értett az egészbõl.
- Csapd össze a tenyeredet - javasolta neki a hiú. A kis herceg összeütötte a két tenyerét. A hiú szerényen megemelte a kalapját.
"Itt már mulatságosabb, mint az imént a királynál volt" - gondolta a kis herceg, és újra összeverte a tenyerét. A hiú meg újra megemelte a kalapját.
Így ment ez öt percig; akkor a kis herceg elunta az egyhangú játékot.
- Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék? - kérdezte.
A hiú ezt egyszerûen elengedte a füle mellett. Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást. - Valóban nagyon csodálsz engem? - kérdezte a kis hercegtõl.
- Mit jelent az, hogy csodálni?
- Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetõrõl, hogy széles e bolygón õ a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.
- De hiszen te egyedül vagy a bolygódon!
- Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!
- Csodállak - mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. - Csak azt nem értem, mire jó az neked!
És sietve odébbállt.
"Szó, ami szó - gondolta útközben -, a fölnõttek nagyon-nagyon furcsák."

12. fejezet

A következõ bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.
Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack elõtt.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tõle.
- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.
A kis herceg meghökkenve szedelõzködött.
"Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnõttek rettentõen furcsák."

13. fejezet

A negyedik bolygó az üzletemberé volt. Ennek annyi dolga volt, hogy még csak föl se nézett, amikor a kis herceg megérkezett.
- Jó napot! - mondta a kis herceg. - Uraságodnak kialudt a cigarettája.
- Három meg kettõ, az öt. Öt meg hét, az tizenkettõ. Tizenkettõ meg három, az tizenöt. Jó napot! Tizenöt meg hét, az huszonkettõ. Huszonkettõ meg hat, az huszonnyolc. Nem érek rá újra rágyújtani. Huszonhat meg öt, az harmincegy. Hopp! Tehát összesen ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy.
- Ötszázmillió micsoda?
- Mi az? Még mindig itt vagy? Ötszázmillió izé... már nem is tudom... Annyi dolgom van! Én komoly ember vagyok, én nem fecsérlem léhaságokra az idõmet! Kettõ meg öt, az hét...
- Ötszázmillió micsoda? - ismételte a kis herceg, mert ha egyszer egy kérdést föltett, nem tágított tõle többé. Az üzletember fölkapta a fejét.
- Ötvennégy éve lakom ezen a bolygón, de eddig még csak háromszor zavartak. Elõször huszonkét éve egy cserebogár; isten tudja, honnét pottyant ide.
Iszonyatos zajt csapott, úgyhogy négy hibát is ejtettem a számadásomban. Másodszor tizenegy esztendeje köszvényrohamot kaptam. Keveset mozgok, nincs idõm lófrálni; én komoly ember vagyok. Harmadszor pedig: most! Szóval azt mondtam, hogy ötszázegymillió...
- Micsoda?
Az üzletember látta: semmi reménye rá, hogy békén hagyják.
- Olyan kis apróság, amit az égen látni olykor.
- Légy?
- Dehogy! Olyan kis csillogó.
- Méhek?
- Dehogy! Azok az aranyos kis izék, amin a semmittevõk ábrándozni szoktak. Én azonban komoly ember vagyok! Nekem nincs idõm semmiféle ábrándozásra.
- Ahá! Csillagok.
- Az, az. Csillagok.
- És mit csinálsz azzal az ötszázmillió csillaggal?
- Ötszázegymillió-hatszázhuszonkétezer-hétszázharmincegy. Komoly ember vagyok, szeretem a pontosságot.
- Mit csinálsz ezekkel a csillagokkal?
- Hogy mit csinálok velük?
- Igen.
- Semmit. Birtoklom õket.
- Birtoklod a csillagokat?
- Igen.
- Találkoztam egy királlyal, aki...
- A királyok nem birtokolnak. A királyok "uralkodnak" valamin. Ez más.
- És mire jó neked, hogy birtoklod a csillagokat?
- Arra, hogy gazdag legyek.
- És mire jó a gazdagságod?
- Más csillagokat is megvenni, ha történetesen talál valaki.
"Ez körülbelül olyasformán okoskodik, mint a részegesem" - gondolta a kis herceg; de azért tovább faggatta:
- Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?
- Kinek a tulajdona? - vágott vissza zsémbesen az üzletember.
- Nem tudom. Senkinek.
- Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe elõször a birtoklásuk.
- És ennyi elég is?
- Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha szigetre bukkansz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott az eszébe: szabadalmaztatod, és a tiéd. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert elõttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja õket.
- Hát ez igaz - mondta a kis herceg. - És mit csinálsz velük?
- Kezelem õket. Megszámolom, aztán újraszámolom - felelte az üzletember. - Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.
A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.
- Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!
- Azt nem. De bankba tehetem õket.
- Az meg mit jelent?
- Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.
- Ennyi az egész?
- Mi kell több?
"Érdekes - gondolta a kis herceg. - Sõt költõi. Csak éppen komolynak nem valami komoly."
A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnõtteknek.
- Nekem - mondta - van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt.
Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom õket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.
Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.
"Szó, ami szó: ezek a fölnõttek fölöttébb furcsák" - gondolta útközben.

{Forrás: Antoine de Saint-Exupéry: Kis herceg}

[Yorg]

                              Jack London: A mexikói

                              1.

  Senki se tudott róla közelebbit; a Juntában ismerték a legkevésbé. "A
kis titokzatos"-nak, "a nagy hazafi"-nak nevezték hát, és a maga módján
õ éppen olyan keményen dolgozott az eljövendõ mexikói forradalomért,
mint a többiek valahányan. Ezt nehezen akarták elismerni, mert a Juntában
nem szerette senki. Azon a napon, amikor elõször járt a Junta füstös,
zsúfolt helyiségeiben, mindnyájan úgy vélték, hogy besúgó, a Diaz-féle
titkosrendõrség fizetett ügynöke. Sok társuk ült már akkor mindenfelé az
Egyesült Államok polgári és katonai börtöneiben, másokat éppen akkor vittek
megbilincselve a határon túlra, vályogfalakhoz állították és fõbe lõtték
õket.

  A fiú elsõ látásra nem nyerte meg õket. Szinte gyerek volt még, alig
tizennyolc éves, és a korához képest fejletlen is. Azzal állított be,
hogy õ Felipe Rivera, és hogy dolgozni akar a forradalomért. Csupán ennyit
mondott, minden felesleges szó és további magyarázkodás nélkül. Állt és
várakozott. Ajkára nem jött mosoly, tekintetébõl nem áradt lelkesedés.

  A testes, rámenõs Paulino Vera borzongást érzett a bensejében. Valami
tiltó, szörnyû, kifürkészhetetlen meredt elébe. Volt valami kígyószerû a
fiú fekete szemében. Hideg tûzzel fénylett ez a szem, és tömény, roppant
keserûség sugárzott belõle. Az összeesküvõk arcáról az írógépre pillantott,
amelyen a kis Sethbyné kopogtatott szorgalmasan. Tekintete egy pillanatig
az asszonyéba kapcsolódott, amikor az véletlenül fölnézett, és akkor az
asszony is érezte azt a megmagyarázhatatlan valamit, ami megállította a
munkájában. Újra kellett olvasnia, amit leírt, hogy folytatni tudja a
levelet, amelyet gépelt.

  Paulino Vera kérdõn Arrellanóra és Ramosra tekintett, azok kérdõn
tekintettek vissza rá, és összenéztek. A kétkedés határozatlansága ködlött
a szemükben. Ez a fiú maga volt a megtestesült ismeretlen, annak minden
fenyegetõ veszedelmével. Megismerhetetlen volt, kívül esett a becsületes,
egyszerû forradalmárok látóhatárán, akiknek minden ádáz gyûlöletük Diaz és
zsarnoksága ellen végre is csak becsületes, egyszerû hazafiak gyûlölete
volt. Itt valami egészen mással kerültek szembe, nem tudták, mivel. De
Vera, a leghevesebb, aki mindig kapcsolt, megtörte a csendet.

  -- Jól van -- szólt hûvösen. Azt mondja, dolgozni akar a forradalomért.
Hát vesse le a kabátját. Akassza fel oda. Majd megmutatom, hol talál vödröt
meg rongyot. A padló csupa mocsok. Kezdje avval, hogy súrolja fel ezt meg
a többi szobát. Aztán majd ott vannak az ablakok.

  -- A forradalomért? -- kérdezte a fiú.

  -- A forradalomért -- felelte Vera.

  Rivera tekintetébõl hideg gyanú csapott feléjük, de szó nélkül vette le
a kabátját.

  -- Jó -- mondta.

  Csak ezt. Egy szóval se többet. Attól kezdve naponta megjelent, és
söpört, sikált, takarított, kikotorta a kályhát, felhordta a fát, szenet,
megrakta a tüzet, elkészült mindennel, mire a legbuzgóbbak reggelente
megjöttek.

  -- Megalhatok itten? -- kérdezte egy alkalommal.

  Aha! Szóval mégiscsak Diaz keze van a dologban! Ha a Junta helyiségeiben
alszik, ez annyit jelent, hogy titkaik, névsoraik, a mexikói földön dolgozó
elvtársak címei kitudódnak. Azt válaszolták: nem, és Rivera szóba se hozta
többé. Fogalmuk sem volt, hol tölti az éjszakáit, és mit eszik. Arrellano
egyszer két dollárt ajánlott fel neki. Rivera fejét rázva visszautasította
a pénzt. Mikor Vera unszolni kezdte, így szólt:

  -- A forradalomért dolgozom.

  A modern forradalmak szításához pénz kell, s a Junta nemegyszer
megszorult pénz dolgában. Az emberek éheztek, gürcöltek, a leghosszabb nap
sem volt elég hosszú nekik, s álltak már úgy is, hogy néhány dollár miatt
megakadt a munka. Egyszer, még az elsõ idõkben, kéthónapi házbérhátralék
miatt a háziúr már kilakoltatással fenyegetõzött, de ekkor Felipe Rivera,
a toprongyos, vedlett ruhájú takarítófiú lerakott hatvan aranydollárt
May Sethby íróasztalára. Egy másik alkalommal postázásra várt háromszáz
gépírásos levél (segítséget, jóváhagyást kérõ levelek voltak a
szakszervezetekhez, más részükben becsületes hírközlésre szólították
fel a lapkiadókat, vagy tiltakoztak az Egyesült Államok bíróságainál a
forradalmárok ellen hozott kegyetlen ítéletek miatt); ott hevertek az
asztalon, mert nem volt pénz postára adni õket. Vera órája, apjáról maradt,
régimódi arany ütõórája ráment, s eltûnt a szerény aranygyûrû May Sethby
ujjáról is. Az ügyek kétségbeejtõen álltak. Ramos és Arrellano hosszú
bajszukat tépdesték tanácstalanságukban. A leveleket el kell küldeni, de
a posta nem ad hitelt a bélyegvásárlóknak. Amikor Rivera tudomást szerzett
a dologról, fogta a kalapját, és elment. Mikor visszatért, ezer darab
kétcentes bélyeget rakott le May Sethby asztalára.

  -- Vajon nem a Diaz átkozott pénzébõl való ez? -- szólt Vera az
elvtársakhoz.

  Azok felvonták szemöldöküket, és eltûnõdtek. És Felipe Rivera, aki
a forradalomért súrolta a padlót, ha a szükség úgy kívánta, máskor is
aranyat és ezüstöt rakott May Sethby asztalára a Junta céljaira.

  És nem tudták megkedvelni mégsem. Nem ismerték. Útjai különböztek az
övéiktõl. Nem volt bizalmas hozzájuk. Közeledésük elõl kitért. Noha fiatal
gyerek volt még, valahogy nem tudták rászánni magukat, hogy kifaggassák.

  -- Talán valami nagy és magános szellem lehet, a jó ég tudja, én nem
tudom -- mondta Arrellano tanácstalanul.

  -- Nem is ember -- szólt Ramos.

  -- Tûzön edzették a lelkét -- jegyezte meg May Sethby. -- A kedv és a
vidámság kihamvadt belõle. Olyan, mint a halott, és mégis félelmetesen
eleven.

  -- Megjárta a poklot -- mondta Vera. -- Csak az ilyen, aki megjárta a
poklot. Pedig gyerek még.

  És mégsem tudták megszeretni. Nem beszélt, nem kérdezõsködött, nem szólt
közbe soha. Hallgatagon állt, kifejezéstelen arccal, csak mint valami
élettelen tárgy, csak a szeme szikrázott fel hideg fénnyel, amikor a
többiek emelt hangon és lelkesen a forradalmat emlegették. Tekintete
ilyenkor egyik beszélõ arcáról a másikéra siklott, mint a szikrázó jég
tûi, nyugtalanított, és zavarba ejtett.

  -- Nem kém ez -- mondta négyszemközt Vera May Sethbynek. -- Õ az igazi
hazafi, jegyezze meg, a legnagyobb mindnyájunk közt. Én tudom. Érzem itt,
a szívemben meg a fejemben. Érzem én. Csak nem tudom kiismerni sehogy.

  -- Rossz természete van -- szólt May Sethby.

  -- Tudom -- mondta Vera, és megborzongott. -- Egyszer rám nézett avval
a két szemével. Azok a szemek nem tudnak szeretni: fenyegetõek, vadak,
mint a tigriséi. Érzem, ha egyszer elárulnám az ügyet, képes volna megölni
érte. Nincs szíve. Kemény ez, mint az acél, metsz és mar, mint a fagy.
Olyan, mint a holdfény a téli éjszakában, megfagyhatsz mellette a magános
hegytetõn. Diaztól meg az összes gyilkosaitól nem félek; de ettõl a fiútól
igen. Én mondom magának. Én félek. Olyan, mint a halál lehelete.

  Mégis Vera beszélte rá a többieket, hogy Rivera az elsõ megbízatását
megkapja. Los Angeles és Alsó-Kalifornia között megszakadt az
összeköttetés. Az történt, hogy három társukkal megásatták saját sírjukat,
és belelövöldözték õket. Másik kettõt az Egyesült Államok bebörtönzött Los
Angelesben. Juan Alvarado, a szövetségi parancsnok, valóságos szörnyeteg
volt. Minden tervüket keresztülhúzta. Az Alsó-Kaliforniában dolgozó
forradalmárokkal és az újonnan csatlakozókkal nem tudtak többé kapcsolatot
teremteni.

  A fiatal Rivera megkapta az utasításokat, és elküldték délnek. Mire
visszatért, az összeköttetés helyreállott, Juan Alvarado pedig halott volt.
Az ágyában találták, markolatig döfött késsel a mellében. Ez több volt,
mint amivel Riverát megbízták, de a Juntánál tudtak útjairól. Rivera nem
szólt semmit. Nem faggatták, de kérdõen egymásra néztek.

  -- Nem megmondtam? -- kérdezte Vera. -- Diaznak több a félnivalója ettõl
a fiútól, mint bárki mástól. Kérlelhetetlen. Ez a fiú az isten keze.

  Rivera rossz természete, amit May Sethby emlegetett, s amit éreztek a
többiek is valamennyien, megmutatkozott más oldaláról is. Egyik nap vérzõ
ajakkal állított be, máskor kékre vert arccal vagy feldagadt fülekkel.
Nyilvánvaló volt, hogy valahol künn a világban, ahol étkezett és lakott,
verekedni szokott, s isten tudja, miféle úton-módon szerezte meg a pénzt,
amire szükségük volt. Idõ múltával õ kezdte szedni a kis forradalmi
hetilapocskát, amelyet kiadtak. Megesett azonban, hogy nem bírt a
szedõgéphez ülni, mert ujjpercei dagadtak, zúzottak voltak, hüvelykjei
kificamodtak, sérülések látszottak rajtuk, s egyik vagy másik karját
tehetetlenül lógatta oldalán, arcát pedig néma fájdalom torzította el.

  -- Nagy zsivány -- vélte Arrellano.

  -- Sötét helyeken járkál -- tette hozzá Ramos.

  -- De vajon honnan szedi a pénzt? -- kérdezte egyik nap Vera. --
Most hallom, hogy a papírszámlánkat õ fizette ki. Száznegyven dollárt.

  -- Aztán meg eltûnik -- szólt May Sethby. -- Nem mondja soha, hogy
merre járt.

  -- A nyomára kellene állítanunk valakit -- indítványozta Ramos.

  -- Nem szívesen lennék ez a valaki -- mondta Vera. -- Alighanem csak
a temetésemen látnátok viszont. Szörnyen szenvedélyes ember. Az istennek
se engedné meg, hogy elállja az útját.

  -- Én gyereknek érzem magam elõtte -- vallotta be Ramos.

  -- Nekem olyan, mint az õserõ... õsember ez, vad farkas... támadó
csörgõkígyó, vérszívó skorpió -- mondta Arrellano.

  -- Õ a megtestesült forradalom -- mondta Vera. -- A forradalom lángja,
bosszúért kiáltó, engesztelhetetlen lelke. De nem kiabál, hanem zajtalanul
gyilkol. A bosszú angyala, nesztelen száll az éjszaka csöndjében.

  -- Sírhatnék, ha látom -- szólt May Sethby. -- Nem ismer senkit.
Mindenkit gyûlöl. Minket eltûr, mert mi vagyunk a vágyának az útja.
Olyan magányos... elhagyatott.

  Hangja zokogásba fúlt, szeme elnedvesedett.

  Rivera útjai és távollétei valóban rejtelmesek voltak. Elõfordult,
hogy egyhuzamban nem látták egy hétig. Egyszer teljes egy hónapig maradt
távol. Ezeket az alkalmakat mindig betetõzte azzal, hogy amikor visszatért,
szó nélkül aranypénzeket rakott le May Sethby asztalára. Aztán megint
napokig és hetekig minden idejét a Juntánál töltötte. Majd újra eltûnt,
szabálytalan idõpontokban, a nap nagy részére, kora reggeltõl késõ
délutánig. Ilyenkor éjszakáig ott maradt. Arrellano nemegyszer éjfélkor
is bent találta, munkában a szedõgép fölött, dagadt ujjakkal vagy vérzõ
ajakkal.

                                    2.

A válság ideje közeledett. A Juntán állt, hogy kitör-e a forradalom, és
a Junta erõsen szorongatott helyzetben volt. A pénzhiány követelõbben
jelentkezett, mint bármikor addig, s pénzhez jutni most még nehezebb lett.
A hazafiak már utolsó centjüket is odaadták, és többet nem tudtak adni.
Pályamunkáscsapatok -- szökdösõ mexikói parasztok -- szûkös bérüknek
a felét hozták. De ennél még többre volt szükség. A sokévi fárasztó,
veszedelmes, idegölõ munka céljához közeledett. Ütött az óra. Már-már a
forradalom javára billent a mérleg. Még egy utolsó, hõsi erõfeszítés súlya
kellett volna a serpenyõbe, hogy végleg lebillenjen a gyõzelem oldalára.
A Junta tagjai ismerték az õ Mexikójukat. Ha egyszer kitört a forradalom,
akkor a többi már nem lesz nehéz. Az egész Diaz-gépezet összerogy, mint a
kártyavár. A határon minden készenlétben állott a felkelésre. Egy jenki
száz önkéntessel a határon állt, és várta a parancsot Alsó-Kalifornia
felszabadítására. De fegyver kellett neki. Innen egészen az Atlanti-óceánig
a Junta mindenkivel kapcsolatban állt, s mindenkinek fegyver kellett.
Kalandorok várták, szerencselovagok, banditák, elégedetlen amerikai
szakszervezeti emberek, szocialisták, anarchisták, verekedõk, mexikói
menekültek, rabszolgaságból szökött peonok, Coeur d'Alene és Colorado
nyomortanyáiról való megkorbácsolt bányászok, akik csak annál hevesebben
vágyták a harcot -- az õrületesen bonyolult, modern világ vad szellemeinek
áradata és hordaléka. De fegyverre volt szükség: fegyver kellett volna és
lõszer, lõszer és fegyver -- szüntelen ezt hajtogatták.

  Csak ezt a tarka, rongyos, bosszúvágyó sereget kellene átdobni a határon,
s máris javában állna a forradalom. A vámház meg az északi kikötõk a
kezükre kerülnének. Diaz nem bírná feltartóztatni õket, nem merne teljes
erõvel ellenük jönni, mert délrõl kellene védenie magát. S a tûz terjedne
tovább délen. Felkelne a nép, tartomány tartomány után jutna a kezükre.
A városok helyõrségei sorra megadnák magukat. És a forradalom diadalmas
seregei végül minden oldalról Mexikó városát fognák körül, Diaz utolsó
mentsvárát.

  De pénz kellett. Türelmetlen, sürgetõ emberük volt elég a fegyverekhez.
Szállító is volt már, akitõl a fegyvereket vásárolták volna. A Junta
azonban anyagilag alaposan kimerült, míg a forradalmat felszította. Ráment
az utolsó dollár is, az utolsó éhezõ hazafiból is kiszedtek minden pénzt,
s a nagy kaland még mindig csak billegtette a mérleg nyelvét. Fegyver és
lõszer! A rongyos hadsereget fel kell szerelni. De mibõl? Ramos elkobzott
birtokát emlegette; Arrellano a fiatalkorában elvert pénzen sajnálkozott;
May Sethby szemrehányást tett, hogy másként állnának, ha a Junta pénzével
takarékosabban bántak volna.

  -- Még elgondolni is szörnyû, hogy Mexikó szabadsága rongyos pár ezer
dolláron múlhat... -- szólt Paulino Vera.

  Az arcokon kétségbeesés ült. Éppen most jött a híre, hogy utolsó
reménységüket, José Amarillót, aki pénzt ígért, letartóztatták chihuahuai
birtokán, és a saját istállója falához állítva agyonlõtték.

  Rivera, aki térden állva súrolt, felnézett, mocskos, szappanos víztõl
csurgó kezével felemelte a súrolókefét.

  -- Ötezer dollár megtenné? -- kérdezte.

  Azok bámulva néztek rá. Vera bólintott, és nyelt egyet. Nem bírt szólni,
de azonnal hatalmas reménység ébredt benne.

  -- Rendeljék meg a fegyvereket -- szólt Rivera, s ezután a leghosszabb
összefüggõ szöveget mondta el, amit eddig hallottak tõle: -- Az idõ rövid.
Három hét alatt megszerzem maguknak az ötezret. Rendben? Melegebb lesz az
idõ, jobb a harcolóknak, meg hát nem is tudom hozni elõbb.

  Vera reménységével küszködött. Elképzelhetetlennek látszott az egész.
Már túl sok hiú remény szertefoszlását érte meg, mióta a Juntához
szegõdött. Hitt is ennek a rongyos padlósúroló forradalmárnak, meg
nem is.

  -- Maga nincsen észnél -- mondta neki.

  -- Három hét alatt -- szólt Rivera. -- Rendeljék meg a fegyvereket.

  Fölkelt, letûrte inge ujját, kabátjába bújt.

  -- Rendeljék csak meg a fegyvereket -- mondta. -- Én most megyek.

                                    3.

Sok szaladgálás és kapkodás, sok telefonálgatás és káromkodás után
éjszakai tanácskozás folyt Kelly irodájában. Kellyt sürgette az üzlet,
meg balszerencséje is volt. Lehozta New Yorkból Danny Wardot, lekötötte
neki a meccset Billy Cartheyvel három hete, és most Carthey két napja
súlyos sérüléssel az ágyat nyomja. Az esetet gondosan titkolták a
sporttudósítók elõtt. Nem volt, aki Carthey helyébe lépjen. Kelly
táviratozott Kelet-Amerika minden számba vehetõ könnyûsúlyú öklözõjének,
de valamennyi szerzõdések kötötték. És most mégis támadt némi halvány
remény.

  -- Magának pokoli idegei vannak -- mondta Kelly Riverának elsõ
pillantásra, amikor találkoztak.

  Rivera szemében kegyetlen gyûlölet fénylett, de az arca egykedvû maradt.

  -- Meg tudom verni Wardot -- mindössze ennyit szólt.

  -- Honnan veszi? Látta már verekedni?

  Rivera fejével nemet intett.

  -- Fél kézzel és csukott szemmel kiüti magát.

  Rivera vállat vont.

  -- Más mondanivalója nincsen? -- horkantott a menedzser.

  -- Meg tudom verni.

  -- Kivel bokszolt már eddig? -- kérdezte Michael Kelly. Michael a
menedzser testvére volt, a Yellowstone Játékklub tulajdonosa, s ott
nagy pénzeket keresett az ökölvívó-mérkõzéseken.

  Rivera keserûn rátekintett, de szót sem szólt.

  A menedzser titkára, láthatóan sportkedvelõ fiatalember, hangosan
elnevette magát.

  -- No, jól van! Maga ismeri Robertset -- törte meg Kelly az ellenséges
hangulatú csendet. -- Már itt kéne lennie. Érte küldtem. Üljön le és
várjon, bár így külsõre nem sok jót nézek ki magából. Nem csaphatom be a
közönséget kicsinált meccsel. A ring melletti helyeket tizenöt dollárért
adom, úgy vigyázzon!

  Roberts megérkezett, és rögtön látni lehetett rajta, hogy ivott egy
keveset. Magas, vézna, laza tartású ember volt, járása, akárcsak beszéde,
halk, szenvedõ, vontatott.

  Kelly egyenest a tárgyra tért.

  -- Ide nézzen, Roberts. Maga henceg, hogy maga fedezte fel ezt a kis
mexikóit. Azt tudja, hogy Carthey kitörte a karját. Hát ennek a kis sárga
fickónak van mersze, és a fejébe vette, hogy beugrik ma helyette. Mit
szól hozzá?

  -- Rendben van, Kelly -- volt a lassú válasz. -- Felveheti a küzdelmet.

  -- Úgy nézem, maga mindjárt azt fogja mondani, hogy meg is tudja verni
Wardot -- kaffantott Kelly.

  Roberts mérlegelte a dolgot.

  -- Nem, azt nem mondom. Ward mesterien öklöz, bokszcsászár, de nem keni
ki egykönnyen Riverát. Ismerem Riverát. Eddig még senki sem kapta el a
gyengéjét. Nincs gyengéje, én legalábbis sose fedeztem fel. Azonkívül
kétkezes öklözõ. Bárkit, bármilyen helyzetbõl ki tud ütni.

  -- Az nem számít. Fontos, hogy látványosan dolgozik-e majd. Maga egész
életében bokszolókat nevelt és készített elõ versenyekre. Én mérget veszek
a maga ítéletére. Megéri-e majd a közönségnek a pénzt?

  -- De meg ám! Wardnak nem lesz vele könnyû dolga. Maga nem ismeri ezt
a gyereket. De én igen. Én fedeztem fel. Nincsenek idegei. Olyan, mint az
ördög. Kis, helybeli fickó létére nagy meglepetés lesz Wardnak, de maguknak
is. Nem azt mondom, hogy megveri Wardot, de biztosan olyat látnak majd
tõle, hogy elhiszik nekem: a kölyöknek van jövõje.

  -- Rendben van -- fordult Kelly a titkárához. -- Hívja fel Wardot.
Mondtam neki, hogy dugja ide az orrát, ha érdemesnek látom a fiút. Odaát
lesz a Yellowstone-ban, biztosan dülleszti a mellét, és népszerûsíti magát.

  Visszafordult az edzõhöz.

  -- Iszik egyet?

  Roberts felhajtotta a szódás whiskyt, és kényelembe helyezkedett.

  -- Még nem mondtam el magának, hogyan fedeztem fel ezt a kis pockot.
Két éve történt; akkor bukkant fel nálam, mikor Prayne-t készítettem elõ
a Deleney-vel hirdetett meccsére. Prayne gonoszul dolgozott. Nincs benne
szikrányi kímélet. Edzõtársait irtó kegyetlenül összeverte, s már nem
találtam egyetlen fiút sem, aki edzésre kiállt volna vele. Akkor vettem
észre ezt a kis éhenkórász mexikói kölyköt, ott lógott állandóan a
közelben. Nem volt más választásom, hát odahívtam, megfürdettem, ráadtam
a kesztyût, és beállítottam a ringbe. Szívós volt, mint a cserzett bõr, de
gyönge. A bokszolás ábécéjét se tudta. Prayne ronggyá verte. De kitartott
két gyötrelmes meneten át, csak akkor ájult el. Mégpedig az éhezéstõl.
Adtam neki fél dollárt, és jól megetettem. Látta volna, hogy zabált! Mint
a farkas. Két vagy három napja egy falatot se evett. Ezt se látom többet
-- gondoltam magamban. De másnap ott volt megint, mereven és összeverten,
leste a fél dollárt meg az ételt. Idõvel egyre ügyesebben dolgozott.
Született öklözõ, és hihetetlenül szívós. Nincsen szíve, darab jég van
neki a helyén. És tíz szónál még nem mondott többet egyhuzamban, mióta
ismerem. Csak dolgozik. Fát vág, és végzi a munkáját.

  -- Láttam a fiút -- szólalt meg a titkár --, sokat dolgozott magának.

  -- Minden valamirevaló öklözõm vele edzett -- folytatta Roberts. -- És
ez tanult tõlük. Olyan is akadt, akit meg tudott verni. De a szívét nem
adta bele; úgy nézem, nem szereti a szakmát. Legalábbis úgy mozgott.

  -- Sokat szerepelt az utóbbi hónapokban mindenféle kis egyesületekben --
mondta Kelly.

  -- Elég sokat. Nem tudom, mi ütött belé. Hirtelen megjött a kedve.
Belevágott, mint a villám, és elverte az összes helybeli nagyságokat.
Úgy látszik, kell neki a pénz; nyert is valamennyit, bár nem látni meg a
ruháján. Furcsa fickó. Senki sem tudja, mit csinál, mivel tölti az idejét.
Ha el is jön ide, rögtön lelép, és eltûnik, ha megtette a dolgát. Néha
hetekig az orrát se dugja be. Tanácsot nem fogad el. Mondhatom, amelyik
menedzser leköti, az jó boltot csinál vele, csakhogy õ meg hallani se akart
róla. Csak figyelje majd, mikor megállapodnak. Legyen elkészülve, hogy
magától is rögtön pénzt akar.

  Ekkor érkezett Danny Ward. Egész kíséret követte. Menedzsere és edzõje
volt vele. Az elõzékenység, jókedv, gyõzni akarás valóságos forgószeleként
viharzott be a szobába. Üdvözléseket röppentett jobbra-balra, egy tréfát
ide, egy szavacskát oda, egy-egy mosoly vagy kacaj mindenkinek jutott. De
mindezt megszokásból, s csak részben õszintén. Danny jó színész volt, és
azt tapasztalta, hogy a vidámság szerfölött hasznos tulajdonság, ha az
ember elõre akar jutni a világban. Belül hidegvérû verekedõ volt és
üzletember. A többi csak álarc rajta. Aki ismerte, vagy dolga akadt vele,
megtanulta, hogy ugyancsak helyén van az esze, ha komolyra fordul a szó.
Üzleti tárgyalásain szeretett maga is mindig jelen lenni, s néhányan azt
állították, hogy menedzsere csak statiszta, egyetlen feladata, hogy Danny
szócsöve legyen.

  Rivera más volt. Indián vér keringett benne meg spanyol. Egy sarokba
húzódva, csendesen, mozdulatlanul ült, csak fekete szeme siklott egyik
arcról a másikra, mindent észrevéve.

  -- Szóval ez volna a fickó -- szólt Danny, tekintetével végigmérve
leendõ ellenfelét. -- Na, mi van, öregfiú?

  Rivera szeme gyilkosan szikrázott, de nem válaszolt. Utálta a gringókat
egytõl egyig, de szokatlanul heves gyûlölete ezzel a gringóval szemben még
õt is meglepte.

  -- Az istállóját! Csak nem egy süketnémával akar összeengedni? -- szólt
Danny a menedzserhez. A nevetés elültével megeresztett még egy tréfát:
-- Nagy pácban lehet Los Angeles, ha ez a legjobb, akit innen elõ lehet
kaparni. Melyik óvodából hozatta?

  -- Rendes gyerek ez, Danny, higgye el -- védte Roberts. -- Nem olyan
könnyû eset, mint amilyennek látszik.

  -- Azonkívül a fél ház már el is kelt -- mondta Kelly. -- Ki kell
állnia vele, Danny. Mást nem tehetünk.

  Danny megint Riverára pillantott, hanyagul, lebecsülõen, majd
felsóhajtott.

  -- Gyöngéden kell majd bánnom vele, úgy nézem. Hacsak fel nem robban
addig mérgében.

  Roberts felhorkant.

  -- Jó lesz, ha vigyázol magadra -- figyelmeztette Dannyt a menedzsere.
-- Ne fölényeskedj a sráccal, mert behúzhat egyet.

  -- Hát persze hogy vigyázok -- mosolygott Danny. -- Mindjárt az elején
vigyázni fogok, még dajkálom is egy kicsit, hogy a közönség meg legyen
elégedve. Tizenöt forduló. Mit szól hozzá, Kelly? Elég, ha akkor kenem ki?

  -- Jó lesz -- hangzott a válasz. -- Csak vigyázzon, ne lássák, hogy teszi
magát.

  -- Hát akkor tárgyaljuk meg a dohányt.

  Danny szünetet tartott, számolt magában.

  -- Természetesen a pénztári bevétel hatvanöt százaléka, úgy, mint Carthey
ellen. De másképp osztozunk. Nyolcvan százalékkal megelégszem. Jó így? --
kérdezte menedzserét.

  A menedzser bólintott.

  -- Hé, maga is megértette? -- fordult Kelly Riverához.

  Rivera megrázta a fejét.

  -- Hát szóval úgy lesz -- kezdte magyarázni Kelly --, hogy a díj
a pénztári bevétel hatvanöt százaléka. Maga egy ismeretlen senki.
Megosztoznak Dannyvel, húsz százalék a magáé, nyolcvan Dannyé. Jó
ez így, Roberts?

  -- Nagyon jó, Rivera -- helyeselt Roberts. -- Nézd, neked még nincs
neved.

  -- Mennyi lesz a pénztári bevétel hatvanöt százaléka? -- kérdezte Rivera.

  -- Ó, hát lehet, hogy ötezer, de felmehet nyolcezerig is -- magyarázta
Danny. -- Valami ilyesféle. A maga része úgy ezer-ezerhatszáz körül lesz
majd. Elég csinos pénz azért, hogy olyan híres fickótól kaphat ki, mint én.
Mit szólsz hozzá?

  Rivera válaszától a lélegzetük is elállt.

  -- A gyõztesé az egész -- mondta határozottan.

  Dermedt csend lett.

  -- Elvennék a gyerektõl a cukrot -- jelentette ki Danny menedzsere.

  Danny megrázta a fejét.

  -- Én már régi ember vagyok a szakmában -- mondta. -- Nem teszek
megjegyzést a bíróra, és nem akarok szólni a jelenlevõkrõl, de ismerem a
bukmékerek fogásait. Ez nekem nem üzlet. Olyan öklözõnek, mint én vagyok!
Én biztosra megyek. Errõl szó sem lehet. Eltörhetem a karomat is. Vagy
beadnak nekem egy adag kábítószert. Akkor mi lesz? -- Ünnepélyesen megrázta
a fejét. -- Akár gyõzök, akár nem, a nyolcvan százalék az enyém. No,
mexikói, rendben?

  Rivera a fejét rázta.

  Danny pukkadozott. Komoly dologról volt szó.

  -- Nézd csak a kis korcsot! Kedvem volna beverni a fejét.

  Roberts nehézkesen fölkelt, hogy megakadályozza az ellenségeskedést.

  -- A gyõztesé az egész -- ismételte Rivera mogorván.

  -- Miért ragaszkodol ehhez? -- kérdezte Danny.

  -- Meg tudom verni magát -- hangzott a kurta válasz.

  Danny már csaknem a kabátját kezdte levetni. De amint menedzsere is
tudta, színlelés volt az egész. A kabát fent maradt, és Danny hagyta,
hogy a társaság lefogja. Mindenki vele érzett. Rivera magára maradt.

  -- Ide nézzen, maga kis bolond -- kezdte Kelly Riverának magyarázni --,
maga egy senki. Tudjuk, hogy mit csinált az elmúlt hónapokban, megvert
egypár helybeli nagyfiút. De Danny igazi klasszis. Legközelebb már a
bajnokságért lép szorítóba. Maga pedig ismeretlen. Senki a nevét se
hallotta Los Angelesen túl.

  -- Majd meghallják -- mondta Rivera vállrándítva -- ez után a meccs
után.

  -- Pillanatig is azt képzeled, hogy megversz? -- vágott közbe Danny.

  Rivera bólintott.

  -- Hát legyen már észnél! -- kérlelte Kelly. -- Gondolja meg, micsoda
reklám ez magának.

  -- Kell a pénz -- volt Rivera válasza.

  -- Hát ha ezer évig élsz, akkor se nyersz tõlem -- biztosította Danny.

  -- Akkor meg miért nem egyezik bele? -- vágott vissza Rivera. -- Ha
olyan biztos a pénze, miért nem megy utána?

  -- Hát megyek is, úgy éljek! -- kiáltott fel Danny hirtelen
elhatározással. -- Agyonverlek a szorítóban, fiam, amiért így ugrálsz
nekem! Kelly, írja meg a szerzõdést. A gyõztes viszi az egész dohányt.
Tegyék bele az újságokba is! Mondják meg, hogy a végsõkig megy a
verekedés. Majd én megmutatom ennek a zöldfülû kölyöknek!

  Kelly titkára már írta is a szerzõdést, amikor Danny félbeszakította.

  -- Megállj! -- Riverához fordult. -- Mérlegelés?

  -- A meccs elõtt -- hangzott a válasz.

  -- Azt lesheted, zöldfülû! Ha a gyõztes viszi az egészet, akkor délelõtt
tízkor mérlegelés.

  -- És a gyõztes viszi az egészet? -- kérdezte Rivera.

  Danny bólintott. Ez elég. Erejének teljében lép majd szorítóba.

  -- Mérlegelés tízkor -- mondta Rivera.

  A titkár tolla sercegve írni kezdett.

  -- Két és fél kilót jelent -- nyûglõdött Roberts Riverának. -- Túl sokat
engedtél. Itt vesztetted el a meccset. Danny erõs lesz, mint a bika. Bolond
vagy. Biztosan kiken. Annyi esélyed sincs, mint egy harmatcseppnek a
pokolban.

  Rivera csak gyûlölettel izzó pillantással válaszolt. Még ezt a gringót is
gyûlölte -- pedig õt találta eddig a legkülönb gringónak valamennyi között.

                                    4.

Riverát alig néhányan vették észre, mikor a szorítóba lépett. Csak egy-két
tenyér nagyon gyenge, elszórt csattanása üdvözölte. A közönség nem hitt
benne. Õt csak áldozati báránynak nézték, akit vágóhídra vittek, hogy a
nagy Danny levágja. S ráadásul csalódott is a közönség. Pazar küzdelemre
számított Danny Ward és Billy Carthey között, s most itt van, be kell érnie
ezzel a nyavalyás kis mexikóival. Az elégedetlenség megmutatkozott abban
is, hogy a fogadók kettõt, sõt hármat az egyhez tettek Dannyre. S ahol a
fogadó közönség pénze, ott van a szíve is.

  A mexikói fiú leült az egyik sarokba, és várakozott. A percek lassan
vánszorogtak. Danny váratta. Régi trükk volt ez már, de fiatal, kezdõ
öklözõkre mindig hatott. Ott üldögélve begyulladtak, mikor szembekerültek
saját szorongásukkal és az érzéketlen, dohányfüstöt árasztó közönséggel.
De most nem vált be a trükk. Roberts igazat mondott. Riverának nem volt
gyenge pontja. Bár finomabban egybehangolt, feszültebb idegei voltak, mint
itt bárkinek, nem idegeskedett. Nem hatott rá a várható vereség tudata, míg
ott ült a sarokban. Segédei idegesek voltak, és hozzá gringók. Meg sötét
alakok is ráadásul -- a profi sport piszkos, becstelen, éhenkórász
söpredéke, akik biztosra vették, hogy a vesztes oldalon vannak.

  -- Hát aztán vigyázz ám! -- intette Pók Hagerty, aki az elsõ segédje
volt. -- Tarts ki, ameddig csak bírod, Kelly azt üzeni. Ha rögtön
lefekszel, az újságok megírják, hogy megint vacak meccs volt, és még
jobban bemocskítják a Los Angeles-i bokszolást.

  Mindez nem volt túlságosan biztató. Rivera azonban nem törõdött vele.
Megvetette a profi bokszolást. A gyûlölt gringók gyûlölt szórakozása. Õ
csak azért csöppent bele, mások pofozóembereként, edzéseken, mert éhezett.
Az, hogy ragyogó tehetsége volt hozzá, nem számított. Gyûlölte. Sose
pénzért mérkõzött, csak amióta a Juntához került. Könnyen jött a pénz.
Nem õ volt az elsõ emberfia, aki szépen haladt elõre pályáján, amelyet
megvetett.

  Nem tépelõdött sokat. Azt tudta, hogy meg kell nyernie ezt a meccset.
Más eredmény nem is lehetséges. Hiszen az õ háta mögött, hitét táplálva,
hatalmasabb erõk állnak, mintsem azt a zsúfolt nézõtéren bárki is álmodni
merné. Danny Ward pénzért dolgozik, s a könnyebb életért, amit a pénz
jelent. Rivera céljai azonban ott égtek a lelkében -- lángoló és rémes
látomások, melyeket tágra nyílt szemmel, a szorító sarkában üldögélve s
ravasz ellenfelére várva, olyan tisztán látott, ahogy átélte õket.

  Látta Rio Blanco fehér falú, víz hajtotta gyárait. Látta a hatezer éhezõ,
sápadt munkást és a hét-nyolc éves gyermekeket, akik hosszú mûszakokat
dolgoztak át napi tízcentes bérükért. Látta emberek járkáló holttesteit,
kísérteties halálfejeit: a festõmûhely munkásait. Jól emlékezett, hogy apja
"halálbarlangoknak" hívta a festõmûhelyeket, ahol egy év alatt biztos a
halál. Maga elõtt látta a kicsiny udvart, anyját, amint fõz, a komisz
házi munkával veszõdik, és még arra is talál idõt, hogy õt becézze és
szeretgesse. Látta apját, mindenkinél kedvesebb apját, hatalmasan, bozontos
bajszával, boltozatos mellkasával, apját, aki mindenkit szeretett, s akiben
akkora szív dobogott, hogy túláradó szeretetébõl bõven jutott a feleségének
s az udvar sarkában játszó gyerekecskének. Abban az idõben õt nem Felipe
Riverának hívták. Mint apjának és anyjának is, Fernandez volt a neve,
õt pedig Juannak szólították. Késõbb maga cserélte fel a nevét, mert
megtanulta, hogy Fernandez gyûlölt név a rendõrfõnökök, jef politicók,
ruralék szemében.

  Jóságos, hatalmas Joaquin Fernandez! Rivera látomásában nagy szerep
jutott neki. Akkoriban még nem értette õt, de most, visszatekintve, már
megérti jól. Felidézte, amint szedi a betûket a kicsiny kézinyomdában, vagy
a zsúfolt asztalnál rója vég nélküli, rohanó, ideges sorait. És emlékezett
a különös éjszakára, amikor apjához a sötétben munkások lopakodtak titkon,
mint akik rosszat követnek el, és órákig tárgyaltak vele, míg õ, a kis
kölyök, gyakran ébren kucorgott a sarokban, s hallgatta õket.

  Pók Hagerty hangja mintha nagy távolságból hatolt volna a fülébe, amint
így szólt hozzá:

  -- Csak semmi lefekvés az elején. Ez az utasítás. Álld ki szépen a
verést, és keresd meg a pénzed.

  Tíz perc eltelt már, és még mindig a sarokban ült. Dannynek híre-hamva
se volt, nyilván a végsõkig meg akarta játszani a trükköt.

  Újabb látomások rémlettek fel lelki szeme elõtt. A sztrájk, vagyis hát
inkább a nagy munkáselbocsátás, megtorlásul azért, mert segítették a
Pueblóban sztrájkoló társaikat. Az éhség, ami a hegyek közé ûzte õket,
bogyót, gyökeret, füveket szedni; azt ették mindnyájan, és mindnyájuknak
görcsbe csavarta, meggyötörte a gyomrát. Aztán az ezernyi éhezõ munkás
lidércnyomásos emlékképe merült fel; Rosalio Martinez tábornok és Porfirio
Diaz katonái a társaság raktárai elõtt a kopár téren; meg a halált okádó
fegyverek, mintha sosem akarnák gyilkos tüzüket abbahagyni. És a munkások
sérelmeit munkások vérébe fojtották megint. Látta a holtakkal zsúfolt
társzekereket, indulóban Veracruz felé, hogy jóllakassák az öböl cápáit.
Látta magát, amint a hullahegyek közt botladozik, keresgél, míg végre
apja és anyja csupasz és megcsonkított testére talál. Anyjára különösen
tisztán emlékezett -- csak az arcát lehetett látni, testét tucatnyi más
test takarta el. Aztán megint eldördültek Porfirio Diaz katonáinak puskái,
s õ visszalapulva a földre, elkúszott onnan, mint valami ûzött prérifarkas
a hegyek között.

  Hatalmas morajlás ért a fülébe, mint a tenger zúgása. A középsõ
ajtónál meglátta Danny Wardot edzõi és segédei kíséretében a szorító felé
közeledni. A közönség harsány üdvrivalgással fogadta népszerû kedvencét,
akinek gyõzelmét biztosra vette. Mindenki neki szurkolt. Még Rivera
segédeinek is felderült az arcuk, mikor könnyedén átbukott a kötélkorlát
alatt, és a szorítóba lépett. Danny képe egyetlen, szûnni nem akaró
mosollyá változott, és Danny, ha mosolygott, arcának minden vonásával
mosolygott, a szeme sarkában gyüremlõ ráncokkal, de még a szeme legmélyével
is. Ilyen nyájas ökölvívó még sose verekedett. Arca, mint a jó szándék és
bajtársiasság reklámja. Mindenkit ismert. Tréfálkozott, nevetgélt, hangosan
üdvözölte barátait a köteleken át. "Éljen a nagy Danny!" -- hangzott
távolabbról, a nézõtérrõl, mert a nézõk nem tudták elnyomni lelkes
csodálatukat. A kölcsönös szeretet vidám, lelkes kitörése volt ez, s
teljes öt percig eltartott.

  -- Csak nem begyulladni! Jól jegyezd meg az utasításokat! --
figyelmeztette a Pók. -- Kitartani. Semmi lefekvés. Ha le mersz feküdni,
meg lett mondva, hogy az öltözõben félholtra verünk. Megértetted? Verekedj,
az a dolgod!

  Az egész ház tapsba kezdett. Danny megindult feléje a szorítóban.
Meghajolt, két kézzel megfogta Rivera jobbját, és tüntetõ szívélyességgel
megrázta. Mosoly barázdálta arca egészen közel került Riverához. A közönség
elragadtatott ordítással jutalmazta Danny megjátszott sportszerûségét.
Egy testvér gyöngédségével üdvözölte ellenfelét. Ajka mormolt valamit, a
közönség az érthetetlen szavakat szívélyes köszöntésnek vélte, és megint
felordított.

  A halk szavakat csak Rivera hallotta.

  -- Te kis mexikói patkány -- sziszegte vidáman mosolygó ajkai közül --,
most agyonverlek.

  Rivera nem moccant. Fel sem kelt. Csak a szemében lángolt a gyûlölet.

  -- Állj fel, kutya! -- üvöltötte valaki a köteleken túlról.

  A közönség fütyülni kezdett sportszerûtlen viselkedése miatt, de Rivera
mozdulatlan maradt. Újabb rivalgás harsant fel, mikor Danny visszasétált a
helyére. Elragadtatott ó!-k és ah!-ok hallatszottak, amikor Danny vetkõzni
kezdett. A teste tökéletes volt, csupa kicsattanó erõ és egészség. Bõre
fehér és sima, mint egy asszonyé. Kecsesség, erõ, rugalmasság feszítette.
Már jó néhány viadalban próbára tette. Fényképeit minden sportlap lehozta.

  A közönség felzúgott, amikor Pók Hagerty fején át lehúzta Riveráról a
melegítõt. Bõrének barnás színe miatt Rivera teste véznábbat mutatott.
Izmai voltak ugyan, de nem olyan látványosak, mint ellenfelének. Jól
fejlett mellkasát a közönség nem vette számításba. Ugyanígy nem sejtette
rostjainak szívósságát, az izomsejtek robbanó gyorsaságát, idegeinek finom
hálózatát sem, amely testének minden részét befutotta, s pompásan mûködõ
harci gépezetté tette. A közönség csak egy tizennyolc éves, barna bõrû
fiút láthatott, akinek szinte gyermekteste volt. Nem úgy Dannynek. Danny
huszonnégy éves férfi volt, teste pedig férfitest. A különbség még
kiáltóbban kiütközött, amikor mindketten a szorító közepére álltak, hogy
meghallgassák a bíró végsõ rendelkezéseit.

  Rivera észrevette, hogy Roberts ott ül éppen az újságírók háta mögött.
Részegebb volt, mint valaha, s következésképp a beszéde is még inkább
akadozó.

  -- Csigavér, Rivera! -- mondta lassan. -- Nem fog megölni, hidd el.
Az elején majd rád rohan, de ne gyulladj be tõle. Fedezd magad, és fogd
le. Sokat nem tud ártani neked. Dolgozz úgy, mintha edzésen volnál.

  Rivera nem adta jelét, hogy a szavak füléhez jutottak.

  -- Nézd csak a kis mogorva hólyagot -- motyogta Roberts a mellette
ülõnek. -- Így tesz mindig.

  De Rivera ezúttal elmulasztotta a szokásos, gyûlölettõl izzó pillantást.
Számtalan fegyver látomása homályosította el a tekintetét. Minden arc,
ameddig csak elláthatott, egészen fel a magasba, az egydolláros, olcsó
ülõhelyekig, mind egy-egy fegyverré változott. A hosszú, száraz,
napsütötte, gyötrõdõ mexikói határt látta most, amely csak a fegyverekre
vár.

  Várakozva állt a sarokban. Segédei is kimásztak már a szorítóból a
vászonszékkel. Átlósan, a szorító másik oldaláról Danny nézett vele
farkasszemet. Megszólalt a gong, a küzdelem megkezdõdött. A közönség
ordított az elragadtatástól. Meccset meggyõzõbben kezdeni még nem látott
senki. Igazuk volt az újságíróknak. Elkeseredett küzdelem volt. Danny a
távolság háromnegyed részét futva tette meg, mintha jelezni akarná, hogy
az elsõ rohammal elsöpri a kis mexikóit. Nem egy, nem két s nem tucatnyi
ütéssel támadott. Valóságos ütés-ventillátorként a pusztítás forgószelét
zúdította Riverára, aki nem volt sehol. Szinte elmerült a tengernyi ütés
zuhatagában, csak úgy záporozta rá minden szögbõl és minden irányból az
ökölvívásnak ez a mûvésze. Hátraszorult a kötélhez, akkor a bíró
szétválasztotta õket, de hátraszorult megint.

  Nem is küzdelem volt ez. Kivégzés, mészárlás inkább. Tapasztalatlanabb,
profi bokszoláshoz nem szokott közönség már az elsõ menetben agyonizgulta
volna magát. Az már igaz, hogy Danny megmutatta, mit tud; ragyogó
teljesítményt nyújtott. A közönség bizonyossága, izgalma és elfogultsága
akkora volt, szinte észre se vette, hogy a mexikói még mindig állja a
sarat. Megfeledkezett Riveráról, nem is igen látta. Igaz, a fiút teljesen
elborította Danny gyilkos támadása. Így telt el egy, azután még egy perc. S
ekkor, egy szétválasztás alkalmával, a közönség észrevette Riverát. Az ajka
felrepedt, az orra vérzett. Mikor megfordult, és fogásba menekült, látták,
hogy a hátán vastag csíkokban szivárog le a vér, mert a kötélkorlát
feldörzsölte. Azt azonban a közönség nem figyelte meg, hogy Rivera melle
nem zihál, s a szeme hideg fénnyel ég, mint egyébkor. Már sok becsvágyó
bajnokjelölt végigpróbálta rajta ezt a fergeteges rohamot az edzések
kegyetlen kavargásában. A féldolláros jutalmaktól heti tizenöt dolláros
fizetésig vitte így fel, s megtanulta, hogyan kell ezt állni -- kemény
iskola volt, de õt keményen iskolázták.

  S ekkor meghökkentõ dolog történt. Az ütések káprázatos forgataga egy
csapásra megszûnt. Rivera magában állt. Danny, az isteni Danny a hátán
feküdt. Teste meg-megrándult, amint az öntudat lassanként visszatért belé.
Nem botladozva csuklott össze, nem is zuhant el egész hosszában, mint a
tuskó. Rivera villámgyors jobbhorga a halál váratlanságával terítette le.
A játékvezetõ fél kézzel visszalökte Riverát, és ott állt az elesett
gladiátor felett, számlálva a másodperceket. Máskor a közönség nagy
üdvrivalgással fogadta az ilyen sikerült ütést. Most nem így volt. Nagyon
váratlanul jött az egész. Néma csendben leste a másodperceket a közönség,
s ebben a némaságban Roberts hangja vált hallhatóvá:

  -- Megmondtam, hogy kétkezes öklözõ!

  Az ötödik másodpercben Danny arcára fordult, s mikor a bíró kimondta a
hetet, térdre emelkedve pihent, készen arra, hogy kilencnél talpra álljon,
még mielõtt elhangzanék a tíz is. Ha a térde még tíznél is érinti a földet,
legyõzöttnek számít, mintha kiütötték volna. Amelyik pillanatban a térde
elhagyja a földet, a küzdelem ismét megkezdõdik, s ettõl fogva Riverának
joga van támadni, s újra leküldeni õt a földre. Rivera nem játszott.
Mihelyt Danny térde elválik a szõnyegtõl, újra ütni fog. Körözött Danny
körül, de a bíró is közöttük járkált, és nem hagyta, hogy hozzáférjen.
Rivera észrevette azt is, hogy nagyon lassan számlálta a másodperceket.
Minden gringó ellene volt, még a bíró is.

  Kilencnél a bíró hirtelen hátralökte Riverát. Ez szabálytalan volt,
de alkalom Dannynek arra, hogy felálljon; a mosoly tüstént ott ült újra
a száján. Kissé meggörnyedve, karját a gyomorszája és arca elõtt tartva,
óvatosan fogásba ment. A szabályok szerint a bírónak szét kellett volna
választania õket, de nem tette, Danny pedig úgy tapadt, mint egy
hullámverte kagyló. Egyre jobban kezdte összeszedni magát. A menet utolsó
perce sebesen pergett. Ha ezt még kibírja, egy teljes percet pihenhet majd
a sarokban. Kibírta, és végsõ elkeseredésében is mosolygott.

  -- Az elmaradhatatlan mosoly! -- kiáltotta valaki s a közönség hangosan
felnevetett megkönnyebbülésében.

  -- Borzalmas ütése van ennek az olajos bõrûnek -- lihegte Danny az
edzõjének a sarokban, miközben a segédek õrült igyekezettel mûködtek
körülötte.

  A második és harmadik menet nem hozott izgalmat. Danny, a ravasz,
hétpróbás bokszcsászár, nem erõltette magát, kettõs fedezékbe vonult,
kapaszkodott, s azon volt, hogy kiheverje az elsõ menetben kapott ütés
kábulatát. A negyedik menetre már ismét a régi lett. Bárménnyire
megrendült, elkábult is, pompás állóképessége volt, s így hamar
visszanyerte minden erejét. Az emberevõ taktikával felhagyott. A mexikói
kemény ellenfélnek bizonyult. Inkább legjobb tudását vette hát elõ.
Fogások, ügyesség és tapasztalat dolgában õ volt a mester, s bár döntõ
ütést elhelyezni nem tudott, tudományos módszerességgel csépelte és
fárasztotta ellenfelét. Rivera egy ütésére õ hárommal válaszolt, de ezek
nem voltak veszedelmes ütések. Csak számuk tette õket azzá. Tisztelte
ezt a kétkezes senkit, aki mindkét öklével olyan csodálatos rövid horgokat
tud ütni.

  Védekezésül Rivera zavarba ejtõ balegyeneseket alkalmazott. Újra meg
újra, egyik ütést a másik után helyezte Danny szájára és orrára, s
egyre jobban összezúzta az arcát. De Danny olyan volt, mint a kaméleon.
Harcmodorát állandóan, a szükséghez képest változtatni tudta, éppen ezért
tartották a bajnokság esélyesének is. Most a belharcot erõltette. Ebben
különösképpen erõs volt, s így el tudta kerülni Rivera balegyeneseit.
Többször megvadította vele a közönséget, s betetõzte ezt egy csodálatos
felütésével, amely a levegõbe emelte a mexikóit, majd visszapottyantotta a
szõnyegre. Rivera fél térden pihent, igyekezve kihasználni az idõt, mert
tudta, hogy a bíró most rövid másodperceket számol.

  A hetedik menetben Danny újra behúzta gyilkos erejû felütését, ezúttal
azonban csak megingatni sikerült Riverát, de a következõ pillanatban, mikor
tehetetlenül, védtelenül állt ott elõtte, egy másik ütés kirepítette a
köteleken túlra. Rivera teste az újságírók közé zuhant le, õk tolták fel
ismét a szorító szélére. Itt pihent fél térdre állva, amíg a bíró nagy
sebesen számolta a másodperceket. A köteleken belül, ahová be kell lépnie,
Danny várta. Õt persze nem húzta vissza a bíró. A közönség magánkívül
ordított elragadtatásában.

  -- Öld meg, Danny, öld meg! -- ordították.

  Tucatnyi hang kapta fel a szót, míg úgy hangzott, mint a farkasok
vadászüvöltése.

  Danny meg is tette a magáét, de Rivera már nyolcnál, ki sem várva a
kilencet, váratlanul átbújt a köteleken, és szerencsésen fogásba menekült.
A bíró erre mûködésbe lépett, elhúzta Riverát, úgyhogy fedezetlenül maradt,
egyszóval minden elõnyt megadott Dannynek, amit tisztességtelen bíró csak
megadhat.

  Rivera azonban állta a sarat, a kábulat is felszállt lassan az agyáról.
Ez mind egy tõrõl való. Ezek a gyûlölt gringók, ezek tisztességtelenek
egytõl egyig. S a legnehezebb pillanatokban újra látomások rémlettek
fel a szeme elõtt -- a végtelenbe futó vasúti sínek a sivatagban, a
ruralék és amerikai rendõrök, a börtönök és fogdák, azután a csavargók
a vízmedencéknél -- s egész szennyes, töméntelen szenvedéssel terhes
kálváriája, amit a Rio Blancó-i sztrájk óta megélt. A nagy vörös
forradalmat látta most ragyogóan és diadalmasan végigsöpörni hazáján.
A fegyverek ott csillogtak elõtte. Minden gyûlölt arc egy-egy puska
volt, s õ a puskáért harcolt. Aztán úgy érezte, õ maga is fegyver, hogy
õ maga a forradalom. Egész Mexikóért harcolt.

  A közönség kezdett dühbe gurulni. Mért nem tûri el Rivera a neki szánt
verést? Danny természetesen meg fogja verni, hát minek csökönyösködik
ennyit? Kevés embert érdekelt Rivera, csak azt az állandó, meghatározott
részét ennek a szerencsejátékos-tömegnek, amely a váratlanra játszik. Ezek
Dannyt tartották nyerõnek, mégis a mexikóira tették pénzüket, négy a tízhez
vagy egy a háromhoz arányban. Arra sem kevesen fogadtak, hogy hány meneten
át bírja Rivera. Vad ajánlatok repkedtek a szorító mellett; voltak, akik
kijelentették, hogy hét menetet sem áll ki, még hatot sem. A nyertesek most
már, hogy készpénzkockázatuk szerencsésen elmúlt, csatlakoztak az esélyest
biztató tömeghez.

  Rivera nem hagyta magát. Az egész nyolcadik menetben ellenfele hiába
próbálta megismételni a felütést. A kilencedikben Rivera megint bámulatba
ejtette a közönséget. Fogás közben gyors, fürge mozdulattal kiszabadult,
s a kettejük test közötti szûk résben jobbja felemelkedett a derekától.
Danny a földre került, és kénytelen volt igénybe venni a kilenc másodperces
pihenõt. A saját csapdájában fogták meg. Híres jobbkezes felütése, a
közönség elképedésére, most rajta csattant. Rivera nem támadt rá, mikor
kilencnél feltápászkodott. A bíró nyíltan elállta az útját, holott mindig
félreállt, mikor fordított volt a helyzet, s Rivera akart felkelni.

  Kétszer ismételte Rivera a felütést a tizedik menetben, derekától emelve
az öklét az ellenfél álláig. Danny felbõszült. A mosoly nem hagyta el az
arcát, de visszatért emberevõ taktikájához. Riverában azonban nem tudott
kárt tenni. Rivera az ütések zápora közben is háromszor egymás után a
szõnyegre terítette. Danny most már nem állt talpra olyan hamar, s a
tizenegyedik menetre komolyan kikészült. Fogott, kettõs fedezékbe ment,
takarékoskodott erejével, és igyekezett további erõt gyûjteni. És olyan
aljas módon küzdött, ahogy csak telik egy tapasztalt öklözõtõl. Minden
cselt, minden fogást kipróbált. Mintegy véletlenül, fejelt fogás közben,
testéhez szorította karjával Rivera kesztyûjét, s a maga kesztyûjét Rivera
szájához nyomta, hogy elfojtsa a lélegzetét. Fogások közben gyakran
mocskos, szörnyû szavakat sugdosott feltépett, mosolygó ajkával Rivera
fülébe. Mindenki, a játékvezetõtõl az utolsó nézõig, Dannynek szurkolt,
Dannynek segített, és tudták, hogy Danny mit forgat a fejében. Egy
ismeretlen felülmúlta harcmodorával, s õ most egyetlen hatalmas ütésre
készül. Hagyta, hogy üssék, leste az alkalmat, tettetett, és várta azt
a rést, amely lehetõvé teszi, hogy teljes erejébõl üssön egyet, és
megfordítsa a mérkõzést. Amit már egy másik, nagyobb bokszoló is
megcsinált, õ is megteheti -- üt egy jobbkezest meg egy balkezest, a
gyomorszájra meg az állra. Megteheti, hiszen arról nevezetes, hogy ütései
nem gyengülnek, karjai cseppet sem lankadnak, míg csak meg tud állni a
lábán.

  Riverával a saját segédei sem sokat törõdtek a szünetekben.
Törülközõikkel sündörögtek körülötte, de nem sok levegõt hajtottak ziháló
tüdejébe. Pók Hagerty tanácsokat adott neki, de Rivera tudta, hogy azok
hamis tanácsok. Mindenki ellene volt. Mindenünnen csalás vette körül. A
tizennegyedik menetben ismét földre küldte Dannyt, és leeresztett karral
várt, míg a bíró számolja a másodperceket. Az átelleni sarokban gyanús
sugdolózásra lett figyelmes. Látta, hogy Michael Kelly felkel, odamegy
Robertshoz, lehajol, és valamit a fülébe súg. Riverának éles hallása volt,
mint a macskának, elkapott valamit a suttogásból. Kíváncsi volt a többire
is, s mikor ellenfele lábra állt, küzdelem közben a sarokba kényszerítette,
s fogásba ment.

  -- Muszáj -- hallotta Michaelt, Roberts pedig bólintott egyet. --
Dannynek muszáj gyõznie. Rengeteget vesztek. Egy mázsa pénzem van rajta.
Ha a tizenötödikben sem gyõz, tönkre vagyok téve. Magának szót fogad a
kölyök. Csináljon valamit.

  Ettõl kezdve a látomások eltûntek Rivera szeme elõl. Ezek csapdába
akarják ugratni. Megint a földre küldte Dannyt, s leeresztett kézzel
pihent. Roberts felkelt a helyérõl.

  -- Ez elég neki. Menj vissza a sarokba -- szólt hozzá.

  Parancsoló hangon beszélt, mint máskor az edzéseken. Rivera azonban
gyûlölettel nézett vissza rá, és várta, hogy Danny felálljon. Az egyperces
szünetben Kelly, a menedzser jött oda hozzá.

  -- Hagyja már abba, az isten szerelmére! -- csikorogta érdes, fojtott
hangon. -- Feküdjön le, Rivera. Hallgasson rám, megcsinálom a szerencséjét.
Legközelebb majd megverheti Dannyt. De most le kell feküdnie.

  Rivera csak pillantásával jelezte, hogy hallja, de nem adta jelét, hogy
beleegyezik-e, vagy más a véleménye.

  -- Miért nem szól? -- kérdezte Kelly ingerülten.

  -- Mindenképpen kikapsz -- mondta a Pók. -- A bíró majd gondoskodik róla.
Hallgass Kellyre, és feküdj le.

  -- Feküdjön le, fiacskám -- kérlelte Kelly --, megígérem magának a
bajnokságot.

  Rivera nem felelt.

  -- Megígérem, fiacskám, meg én.

  A gongütésre Rivera valami fenyegetõt érzett. A közönség nem észlelt
semmit. Bármi legyen az, a szorítón belül kell lennie, a közelében. Danny
régi biztonsága visszatért. Ez a biztonság zavarba ejtette Riverát. Valami
cselt sejtett. Danny rohamozott, de Rivera kerülte az összecsapást. Oldalt
táncolt, biztonságos távolságra. Szemmel láthatóan a másik fogást akart.
A cselhez nyilván fogás kell. Rivera hátrálva és körbejárva kerülte,
de tudta, a fogás és a csel elõbb vagy utóbb eléri. Kétségbeesésében
elhatározta, hogy kiugratja a nyulat a bokorból. Danny újabb közeledésekor
úgy tett, mintha várná a fogást. Ehelyett az utolsó másodpercben,
éppen mikor a két testnek már össze kellett volna akaszkodnia, fürgén
hátraszökkent. Ugyanebben a pillanatban Danny tábora szabálysértést
kiáltott. Rivera bolonddá tette õket. A bíró habozva töprengett. Már
száján volt az ítélet, de nem ejtette ki, mert a karzatról egy éles
fiúhang közbesivított:

  -- Kontár bíró!

  Danny hangosan káromkodott, szorította Riverát, de az eltáncolt elõle.
Rivera eltökélte, hogy nem üt többet Danny testére. Ezzel a módszerrel
félig már úgyis eljátszotta a nyerés lehetõségét, de tudta, hogy egyetlen
esélye még van a gyõzelemre: a kiütés. Ha a legkisebb alkalmat adja,
azonnal ráfogják a szabálysértést. Danny minden óvatosságot félredobott.
Két meneten át üldözte a fiút, aki nem mert összeakaszkodni vele. Rivera
egyik ütést kapta a másik után; tucatjával engedte magára zuhogni az
ütéseket, csak hogy a veszélyes fogást elkerülje. A nagyszerû, utolsó
roham után a közönség felugrált, és valósággal tombolt. Nem értette meg
a helyzetet. Úgy látta, kedvence végre nyerésre áll.

  -- Miért nem szállsz bele? -- ordították. -- Sárga kutya! Sárga kutya!
Ne menekülj, ne menekülj, te kuvasz! Öld meg, Danny! Öld meg! Most
elkaphatod! Öld meg!

  Az egész tömegben Rivera volt az egyetlen nyugodt ember. Természete és
vére szerint övé volt itt a legtüzesebb alkat, de annyi, sokkal forróbb
helyzetet állott ki már, hogy ennek a tízezernyi toroknak együttes
õrjöngése, örvénylõ viharzása annyit számított neki, mint egy nyári
alkony bársonyos hûvöse.

  A tizenhetedik menetben Danny újra támadott, s Rivera megingott és
elkábult egy súlyos ütés nyomán; karja tehetetlenül lógott, ahogy
hátratántorodott. Danny azt hitte, elérkezett az alkalom, a fiú a kezében
van. Rivera, mikor tettetésével így kicsalogatta Dannyt a védõállásból,
nagy erõvel a szájára húzott be egyet. Danny elterült. Mikor felkelt,
Rivera a nyakára és az állkapcsára irányzott jobbkezessel újra leküldte
a földre. Ezt háromszor megismételte. Egyetlen bíró sem nevezhette ezeket
az ütéseket szabálytalannak.

  -- Ó, Bill, Bill! -- könyörgött Kelly a bírónak.

  -- Nem lehet -- válaszolt a bíró. -- Nem ad rá alkalmat.

  Danny kimerülten bár, de hõsiesen, minden alkalommal talpra állt. Kelly
meg mások a szorító közelében rendõrért kezdtek kiáltani, hogy állítsa le
a meccset, bár Danny segédei nem lengették meg a törülközõt. Rivera látta,
hogy a kövér, esetlen rendõrkapitány készül átbújni a köteleken, s nem
tudta, mire vélje. A gringók úgy csalnak ezen a mérkõzésen, ahogy akarnak.
Danny magatehetetlenül, kábultan tántorgott elõtte. A játékvezetõ meg a
rendõrkapitány egyszerre nyúltak Rivera karja után, mikor az utolsó ütésre
lendült. De nem kellett leállítani a meccset, mert Danny nem kelt fel
többé.

  -- Számoljon! -- kiáltott Rivera nyersen a bíróra.

  Mikor a számolásnak vége volt, Dannyt segédei felemelték, és a sarokba
vonszolták.

  -- Ki gyõz? -- kérdezte Rivera.

  A bíró kelletlenül megfogta Rivera kesztyûs kezét, és a magasba emelte.

  Nem ünnepelte senki. Rivera csendesen a sarokba ment, segédei még a
széket sem készítették oda. Hátával a kötélnek dõlt, és tekintete a
közönségre lövellte gyûlöletét: nézett körbe-körbe, míg gyûlöletébe
belefoglalta mind a tízezer gringót. A térde remegett, fel-felzokogott a
kimerültségtõl. Hányinger környékezte, a gyûlölt arcok fel-alá táncoltak
elõtte szédületében. Aztán eszébe ötlött, hogy hiszen ezek a fegyverek.
Megszerezte hát a fegyvereket. Kezdõdhetik a forradalom.

[Rosen]

Az élet szép...de a halál még szebb!

S akkor csak hallod a golyó csattanását. A vér csöpögését. A golyó csattanását a mellkasodban. A vér csöpögését a mellkasodból. Eddig volt valami ami életben tartott. Egy fiú. Talán két kéz, ami mindig nyitva várta, hogy hozzá bújhass. Talán egy csók. Vagy egy meleg kávé. Lehet, hogy ezek a dolgok hamarosan eltûnnek. S Neked már nincs ott senkid, akibe megkapaszkodhatnál. Aki esetleg életben tartana. Érdemes lenne élni. De már nem sok kedved van hozzá. Semmire nem vagy képes, csak meglátni azt a sötétséget, ami elõtted van. Ami tornyosul a fejed felett. Tudod, hogy hamarosan végezz veled. Meg fogsz halni� S mégis hagyod, hogy így történjen. Talán már nincs is kedved élni. Már nincs ott az a valaki, aki megfogná a kezed. Nincsenek szárnyaid, amikkel repülni tudnál. -Sajnálom, George. Túlságosan földhöz ragadt vagy. - Szívem, miért mondod ezt most nekem? � S ekkor eszedbe jut. Nem vagy ugyanaz aki régen voltál. Drogok, nõk, italok és minden, ami károsíthatja a szervezeted. Egész lelkeddel és testeddel azon vagy, hogy meghalj. S lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy ennek így kell történnie. Talán. Az idõ kurvára nagy hülyeség. Bizonyára az emberek találták ki. Látszik is. Igen. Az idõ, az a fogalom, nem is fogalom� Inkább egy dolog, azok közül� Amiket az emberek találtak ki. Azért, hogy tudják mihez tartani magukat. Sok minden ilyesmit találtak ki az emberek. Kitalálták, hogy ne kelljen abban élniük, amiben valójában élnek. De ez nem a valóság. Az a valóság, amikor felébredsz. Egy üres szobában, egyedül. S tudod, hogy senki nincsen aki kiszabadítson innen téged. Hamarosan élettelen bábu leszel csupán, amely csak azért él, hogy szolgáljon. Hogy szolgálja azokat az elveket, amik nem a valóságot szolgálják. Egyház, papok és vallások. Mind--- Mind csak azért vannak, hogy az embereknek, a gépeknek könnyebb legyen. Hamarosan el fog múlni. S te is már csak egy senki leszel. Egy senkiházi aki az elveket szolgálja. Az elveket, amelyeket rád hagytak. Az elvek, amelyek megölik a tudatodat. Az elvek, amelyeknek semmi közük� a TE életedhez. Kibaszott rendszer. Te Neked mégis ebben kell élned� Mert ezt a szerepet kényszerítették Rád�

Talán a ketyegõ krokodil tehet mindenrõl. Az idõ, amely követ téged és elõbb utóbb, így vagy úgy, de utolér. S Te meg fogsz halni. Csodálatos kaland lesz meghalni. Nekem hihetsz. Nem egyszer haltam meg. S most újra itt vagyok. Itt vagyok. S itt leszek, mindaddig. Amíg úgy érzem� Érdemes maradnom. Ha minden álmom szerte foszlik, akkor úgy is meghalok. Akárhogyan. Nem számít. De tudom, hogy nem lesz többé itt, a Földön semmi keresnivalóm. Meghalok. S nem is kell érte kocsi alá ugranom. Szépen elalszom, s elmegyek Sohaországba. Vagy a Mennyországba. Vajon létezik a Mennyország? Erre bizonyára csak akkor fogok választ kapni, ha meghalok. Az is lehet, hogy a Pokolba kerülök. Szép hely. Pont nekem való. S tudni fogom, hogy hazajöttem. Mert itthon vagyok. Még nem jött el ez az idõ. Ezt ki mondja? Tán egy belsõ hang a testemben, lelkemben? Ugyan� Meg fogok halni. Ha az Isten és az összes párt úgy akarja. Inkább a pártokra bíznám a halálom. De ebbe� Inkább nem folyunk bele. Tudom� Sajnálom, hogy ismét zavartam Önöket. Uraim, Hölgyeim� *díszes meghajlás* További jó elmélkedést� További jó színjátékot kívánok Önöknek. Remélem, minél elõbb a Pokolban találják magukat. A többi hitvány gazember mellett� Talán mellettem. Még nem tudom. Nem tudom. Talán meg érdemlik. Döntsék el Önök. Én nem választhattam�
Sayonara!


�Ez az egész egy Színjáték. Mégis játszom tovább� Melletted.�

[Rosen]

Tudod mi a Fájdalom?
Napló - cicuska - 2006. április 18.

Szép a szerelem de néha fáj! A viszonzatlan szerelem a legrosszabb! Tudod milyen érzés az, hogy szeretsz valakit, és õ soha nem lesz a tiéd? A szerelemnek nem lehet határokat és korlátokat szabni! Sokszor gondolok a Halálra, mert szar az életem! De tudom, hogy valahol a világban meg van az én párom is! Szép a szerelem! De iszonyúan amikor szeretek valakit aki soha nem lesz az enyém! Tudod-e milyen az amikor a Te szerelmed szíve már másé, és tudni, hogy soha nem lesz a tied? Tudod-e mennyire fáj az ha a szerelmed a legjobb haverjaid közé tartozik és mindent megbeszéltek és rengeteget dumáltok? Egyik pillanatról változott meg minden! Megváltozott a kapcsolatotok, mert Te beleszerettél!! Okolhatod magadat, de hiába: „Valakit megszeretni egy perc is elég de õt elfeledni egy élet is kevés!” Tudod-e mennyire rossz érzés mikor tudod, hogy õ a barátnõjével Boldog és Te is boldoggá tudnád tenni, de õ mást szeret! Elmondani nem mondod el, hogy mit érzel, mert nem akarsz kavarni és el se akarod veszíteni a srácot? Ha nem szerelemedként de legalább barátként jó ha melletted van, és vigyázz rád! Úgyis kihevered csak idõ kell hozzá! De a Halál nem megoldás! Semmire sem az! Attól, hogy te boldogtalan vagy nem kell tönkretenni a családod életét, és a barátaidnak mennyire fájna ha TE meghalnál? Ne gondold azt soha se, hogy nélküled mindenkinek jobb lenne, mert ez nem igaz! A szüleid azért dolgoznak, hogy neked mindened meglegyen! A barátaidnak meg olykor kell egy kis szabadság! Tudom milyen rossz a reménytelen szerelem! De nézd a jó oldalát: Van valaki akit talán soha nem fogsz elveszíteni. A TE bánatodat ne add át a körülötted lévõknek! Tehát próbálj meg boldog lenni, még a srác nélkül is! Tudom, hogy nehéz megtenni! De ki kell heverni! Légy sokat a barátaiddal! Menjetek el bulizni és ismerkedni! Hátha megleled azt az embert akivel igazán boldog lehetsz! Tehát fel a fejjel! Légy Boldog! Örülj az életnek és örülj annak, hogy itt a tavasz és lassan jön a nyár és lesz idõd megtalálni az igazi szerelmet! Tehát szomorú arcot, könnyeket és zsepiket elrakni! Fel a fejjel skacok! Hajrá!

[Rosen]

A barátságról...


Van barátod? Nem felszínes barátnõre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni - hanem arra, aki meghallgat. És akit te is meghallgatsz.Arra akit éjjel háromkor föl lehet kelteni: - Te bajban vagyok, segíts! És õ negyed négykor már ott van nálad. Barát az, aki elõtt nincsenek titkaid. Akitõl nem kell tartani, akiben megbízol - akivel, ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idõ. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami idõtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb lenne a levegõ s otthonosabb a hely ahol ültök. Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azért választjuk éppen õt, mert közel van hozzánk és ismerõs. És a másik ki nem mondott gondolat: ezért az emberért én mindenre képes vagyok. Az szeret igazán, aki életét adja a barátaiért. Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretetérzés. De az ember által átélhetõ legmélyebb szeretet: a barátság.

[Rosen]

"HA valaki elveszít valakit,tulajdonképpen csak a hitét veszti el.Se többet,se kevesebbet"


Ezt az idézetet egy ember mondta,nem is olyan régen.Egy ember szavakba öntött gondolatai.Én voltam kinek száját elhagyták egyszer ezek a szavak.Akkor annyira tökéletesen igaznak csengtek.Amikor leírtam büszkén mosolyogva kezet rázott az agyam az önteltségemmel, és azt suttogta fennhagon;gratulálok.Mi volt a kezdeményezõ ok az agyas mondat kitalálására?
El akartam hitetni valakivel,hogy nem veszített el,hogy ott vagyok mellette,és hogy csak a hitét vesztette el.A belém vetett hitét.Akkor nem sántított ez a mondat,s mikor kimondtam, mintha csak egy varázs igét mormoltam volna magmban.Lassan,határozottan mozgattam ajkaim.Olyan bûvös,hangzatos és súlyos szavak ezek.Elveszíteni valakit,Hit.Oly szépen mutatnak egy H és egy L között.Akár egy szép pár az esküvõi fotón.Én magam is elhittem,hogy igaz szavak ezek.
Aztán megfordult a kocka. Elvesztetem valakit,akit nem akartam.Aki azon kevesek egyike,akikért a legfontosabb értékeimet odaadnám.Nincs sok,de értékesek.És akkor hirtelen elõ tünt a mélybõl a mondat:"HA valaki elveszít valakit,tulajdonképpen csak a hitét veszti el.Se többet,se kevesebbet"De valyon tényleg igaz-e?Probáltam magam megnyugtatni e kegyes hazugásggal.CSak sajnos a hazugság nem volt kegyes.Nem is volt Túl hihetõ.Dolgoznom kellett volna még rajta.
Rájöttem csak áltatom magam.Be kellett hogy valljam;tényleg elvesztettem valakit.CSakhogy most érdekes módon ahitem meg maradt.Jobban hiszek most mint az életben bármikor.Gyakran eltöprengek azon,hogy mit érezhet a másik fél.Nem kell hozzá tul sok ész hogy tudjam utál,és hogy Õ enegm is levsztett és a hitét is.Érthetõ.A lényeg hogy minden engem cáfol.És a mondatrol,amit eddig oly tökéletesnek hittem,egyszerre elvezstette varázsát.Mint amikor egy mágust megfosztanak erejétöl.Oly erõtlenül feküdt ez a pár szó a szemem elött.Nem hatott többé.Maradt a puszta felismerés,hogy tényleg elvesztettem mindent.Mert mit ér hinni,ha tudjuk nincs kiben?Ezek után elgondolkodom, hogy mit takarnak valójában a szavaim,együtt, egy H és egy L között,egy mondatba préselve..

[Rosen]

Meséld el



Mesélj el nekem mindent. Áruld el titkaid, tárulkozz ki, és érezd azt, amit oly régen nem éreztél: szabadságot.
Keskeny ösvényeken haladtunk, útjaink keresztezik egymást, harcaink az egekig érnek, indulataink tüzét mérföldekre elkerülik a farkasok.

Hallom a szeretet hangjait, érzem mindent beterítõ illatát. Látom az odaadás legcsodásabb pillanatait, tanúja lehetek a legszentebb alázatnak, melyben nincs semmi önzés. Érzem szavaim méztõl csöpögõ nevetségességét, és egy cseppet sem érdekel.

Mesélj el nekem mindent. Egyszer újra égni fog a tûz, más hallgatja majd dalod. Mások lesznek céljaid, mások lesznek vágyaid, új félelmek kergetnek majd nékem idegen tábortüzek köré. Idegen dalnokok zengik majd dalukat.

Hallom hangjukat, ismerem azt, amit átélnek majd. Megtörtént már annyiszor, és ez így van rendjén. Érzem a gyorsulú ritmus lüktetését ereimben. Tudom, hányan érzik most ezt, és mennyien haldokolnak kipusztult életük füstölgõ parázsán. Õk azt kívánják most, bár lenne hárpia, aki újra felszítja tüzüket, hogy tovább szenvedjenek.

Mesélj el nekem mindent. Öledbe hajtom majd fejem, ahogy tettem azt már máskor, másnak, és hallgatni fogok. Minden szót megjegyzek majd, minden mozdulatot, az összes szándékot és az összes fájdalmat. Egész lényedet magamba égetem majd, hogy legyen mire emlékeznem haldokló tüzem utolsó pillanataiban.

Hallom kiáltásod, hallom menekülõ könyörgésed. Nem ereszthetlek el- még nem!!! Még jönnek szép idõk, hallom a jósok cinikus szónoklatait, és furcsa mód lelkesedéssel töltenek el. Pengetik a gitárt, istentelenül szép zene szól: beleõrülök, annyira szívszorító, oly fájdalmas, oly csodálatos.

Mesélj el nekem mindent. Hallgatni foglak.

[Rosen]

Kertész Gergely:

A gombról, ami mindig kívül van

„A gomb mindig kívül van”. Hogy kitõl is származik ez a széles körben ismeretlen, mégis alapvetõ, örökkévaló közhely, valószínûleg kevesen tudják. A névtelen szerzõt mégis a világegyetem legmorbidabb szörnyetegének tartják ezért a mondatért, pedig nincs itt semmiféle rosszindulat. Nehéz bármi értelmeset mondani arról, ki õ, de annyi bizonyos, hogy négy szeme egy négyzet négy sarkából az átlók mentén párosával egymásba tekint, és így a szembefordított tükrök végtelenségig tartó figyelmével jut az önkénytelen meditáció feneketlen kútjába, ahol minden kérdés a szabadság tengerének gránitmerev szélcsendjébe zuhan. Kinek lenne joga megválaszolni, hogy ez a figyelem önmagára irányul-e vagy egy másikat néz a határérték innensõ partján a semmi elõtt egyetlen lépéssel? Õ semmihez sem hasonlít, mert semmitõl sem különbözik. Kivételezett helyzetben van az univerzum más lakóihoz képest. Õ mindig, a figyelem minden újabb rezdülésében, ahogy az egyre inkább szertefoszló lépcsõkön pattogva legurul az idõ kereke, újra és újra önmaga, ellentétben másokkal, akik mindig mások, mint mások. Az utóbbiak kedvenc idõtöltése, a kapaszkodás. Ezt a rendkívül fontos, a túléléshez nélkülözhetetlen reflexet fán lakó õsöktõl örökölték, akik, érthetõ módon, így kívántak ellenállni a gravitáció végzetének. Rendben is volt minden, egészen addig, amíg szõrös kurkászókból beszélgetõpartnerekké nem alakultak át. Ebben az idõszakban már nem éltek fákon, kevesebbet kapaszkodtak, s ha éppen, akkor inkább egymás hajába, vagy a fegyver markolatába. Megmaradt azonban erõs kapaszkodási igényük, nem hagyott alább, megragadta a szilárd talajt a lábuk alatt és a szavak pókhálónál finomabb építményeibe költözött. De az ellentétes erõ, ami lehozta õket a fákról, ami néha-néha képes volt velük elfeledtetni a félelem tériszonyát, kereste a felbukkanási lehetõségeket, a kommunikáció jéghegyei alól kétségbeesetten kapálózva kutatta a kiutat, pattanásig feszült tüdejében a széndioxid koncentrációja rettentõ idegfúziókat indított el. Felszínre tört a bizonytalanság pórusain keresztül, a következtetések hézagain át, a mondatok, és mozdulatok közötti résekben, hogy mielõtt kizuhant volna az értelmetlenség rémisztõen tiszta csendjébe, megragadjon egy ágat, az utolsó pillanatban állítva meg a zuhanást. Aztán remegve, a megmásíthatatlanba lógatva lábait megpillantsa a világ határait, ahol a hiábavalóság üveges homálya kioldja magából a szavakat, ahol némaság lobogtatja a gondolatok rongyosodó, foltozott függönyeit, felborítva a díszes sormintákkal vízszintesen telerótt papírparavánokat.

A kapaszkodók, mikor a végsõ kapaszkodás hatalmába kerítette õket, mikor bõrükön érezték a vákuumot, ami magába szippantotta a világot, meghallották a mindent átható sugallatot és a gomb keresésére indultak. Azt kereste hõsök egész sora, mondták tiszta fénynek, isten igazi nevének, és végsõ fegyvernek, az elnevezések giccses csomagolásába rejtve az igazságot, hogy a Gombot, a Pirosat, az Egyetlent keresik. Aki megtalálja megmenti a világot a mindennapos libidófluktuációktól, feloldva a társadalmi feszültségeket, és végre valahára megvalósítja az egyének közötti teljes egyenlõséget. Ez állítólag egész tûrhetõ perspektívának tûnik, persze csak addig, amíg bele nem kezdünk az ügy aprólékos felgöngyölítésébe.

Minden elme fekete árnyékában ott pihen a mondat: „a gomb mindig kívül van”. Mindenki a gombot keresi, mégpedig legtöbbször úgy, hogy nem is tud róla, csak különös tevékenységek sora következik egymás után groteszk arabeszkként az élet üresjárataiban. Elsõ körben az ember körbetapogatja a fejét. A bõrfelületen innen és túl foglalhatnánk össze ennek a próbálkozásnak a filozófiáját. Miután végigtúrja a haját, átsiklik a tarkón és a nyakon, szakállában kutat a tükör elõtt billegetve magát, egyre közeledik a felismerés, hogy egyetlen pattanás, és egyetlen anyajegy sem bizonyul majd a keresett entitásnak. Akkor más mérettartományban kell gondolkodnunk hát. Mikroszkópok pásztázzák egyesével a hajszálak kötõdéseit, és jelentések és jegyzõkövek készülnek korpáról és szõrtüszõgyulladásról. Talán rosszul fogtunk hozzá. Talán kijjebb kellene tolnunk a határt, vagyis hát hol van a kijjebb? Emberünk most szemügyre veszi az épületet, amely lakhelyéül szolgál. Körbepásztázza kutató tekintetével, majd szorosan a falhoz tapadva folytatja vizsgálódásait. Nagy igyekezetében a vakolatlan ház tégláinak sarkai felkarcolják az igazi kapaszkodásról absztrahálásra szoktatott szervezet mellsõ végtagjait. Aztán villámhárítókra, és ereszcsatornákra mászik fel, kéménypallókon egyensúlyozik, jönnek az ipari alpinisták, de ez sem elég, az egész épületet felállványozzák, és mindenki részt vesz a nagy projektben, melynek keretében felújítási munkálatok álcája alatt nanométerenként átkutatják a legapróbb résekben a legapróbb felületeket is. Nem véletlen, hogy világszerte oly hosszan húzódnak a restaurációk, renoválások, és még soha senkinek sem sikerült rájönnie miért. Vagy ha igen, mélyen hallgat róla, különösen az után, hogy ráébred a kudarcra.

Az állványokat egy idõ után lebontják, a melósok máshol folytatják a tapogatózást. A „gomb mindig kívül van” mondat jelentéstartománya pedig újabb területeket hódit meg. Seregei számos szomszédos tájat igáznak le, rabszolgasorba döntve a menekülésképtelen jelentéseket. Identitászavaros, skizofréniagyanús tébolyában az Uralkodó megnövekedett jelentéstartományában kötelezõvé teszi a gombvallást, új sereget toboroz kifosztott, bizonytalan, és meggyötört jelentésekbõl.

Hõsünk eközben kilép egy bérház kapuján. Üde tavaszi napra ébredt. A felhõtlen égbolt és az illatos levegõ feltölti a hosszú, küzdelmes télen elhanyagolt, és fotonhiány miatt kimerülõben lévõ lelkesedéskondenzátorait. Hálásan zárja látóterét az égbolt kék végtelenjébe. Most buboréknak gondolja a föld körül, egy kedves kék szappanbuboréknak. Talán vesztére. Talán ha nem gondolja annak, éppen ezen a ponton, akkor az Uralkodó nem adja ki a parancsot a nagy kék buborék meghódítására. De az offenzíva megkezdõdik.

A fent emlitett hõs különös készetetéstõl vezérelve felvételizik asztrofizikusnak. Posztgraduális hallgatóként egy kutatócsoport tagja, itt építik meg az elsõ hordozórakétát. Az Uralkodó parancsára mindent gombokkal kell irányítani rajta. A project a nagy kék buborék fölé emeli az emberiséget. Most már meg lehet nézi, hogy rajta van-e a gomb? Gagarin mosolyog, „ne féljetek, már megvan a megoldás, a gomb kívül van, még néhányszor körbemegyünk és meglesz”, ez ragyog a szemeiben, miközben a tömegnek integet. Sokan kerülik meg a nagy bubit, és diadalittasan térnek vissza a földre. Az ünnep és szenzáció örökre az egekbe emeli az ûrbéli héroszokat. De túl nagy felületen kell a figyelmüket megosztani! Építenek hát mesterséges holdat nagyfelbontású gumioptikás kamerával, meg infraletapogatóval, lézeres helymeghatározóval, és ha ez sem elég, akkor jön az ûrállomás laboratóriummal.

Komor naplemente kíséri haza emberünket. Homlokán a fáradtság és gondterheltség redõi végre kisimulnak, mikor forró kakaóval a kezében kisétál a tornácra, rákönyököl a korlátra egyazon mozdulattal kinyújtóztatva elmerevedett tagjait. Szemeit a sötét égboltra függeszti. A legközelebbi csillag 7 fényévnyire van - jut eszébe. Szomorú adatként értékeli. Ez a szomorúság nem a tudománynak szól, a tudomány most pihen. A végtelen futószalagokon megállt az idõ, a dobozokba nem potyognak ezrével a hipotézisek. A hatalmas hangárok üresen fehérlenek steril neonlámpák között. Az elme homályában felderengenek a jól ismert mondat folyékony körvonalai. Most, mint kitárt ablakon, kilátni a galaxisból, a csillagködök és pulzárok között, túl a következõ galaxisokon is, odáig, ahol már csak a fekete háttér marad. Mintha onnan hívogatna valami. Hangját semmilyen lokátor nem méri be, csak a minden mûszernél érzékenyebb emberi lélek hallhatja meg, ahogy azt suttogja: „a gomb mindig kívül van”.

Tényleg kívül van! Vagyis hát kijjebb. Már a Kazimír effektus gyakorlati megvalósításán dolgozunk, és ha az nem sikerül, relativizációs berendezéseken, amelyek annyira viszonylagossá teszik a távolságokat, hogy azok egyszercsak eltörpülnek a végtelenhez képest. Így persze mindenki idõben odaér a munkahelyére is, és éppen ez legitimizálja a kutatások nagymértékû állami támogatását.

A Csillagflotta parancsnoka kiadja az utasítást: relativizációs paramétereket csökkenteni a normális intervallumig. Tér és idõ gyengéden egymásba csavarodik, erõtlen vitustáncba kezdenek, aztán vibrálva egyenlítõdnek ki az interferenciák. A flotta célhoz ért. A hajók ott lebegnek a fekete háttér elõtt néhány kilométerrel. Detektorok, szenzorok hadai kezdenek kifürkészésébe, de mintha megvakultak volna. Onnan semmi sem verõdik vissza, és mintha semmi sem hatolna bele. Minden eltûnik. Sokáig tanakodnak a szakértõk. Hetekig, hónapokig tart a kutatás, és semmit sem sikerül kiderítenie. A fekete háttér hallgat. Pedig olyan ismerõs valahonnan - dühöng magában a flottaparancsnok, és egyre nagyobb erõvel kapaszkodik a gomboktól hemzsegõ vezérlõpultba, mígnem kifehérednek az ujjai, és a burkolat fémpereme, fájdalom képében, bele nem hasít az agyába - mégsem térhetek vissza üres kézzel!

Már majdnem minden jelentéstartomány az Uralkodó kezén van. Egyetlen titokzatos jelentés állja csak az ostromot, amire rengeteg szó van a világ szótáraiban, és még több elmélet szövõdik köré. Olyanok ezek, mint a sötét napszemüveg, vagy az arc elé emelt kéz. Nem feltárnak, elrejtenek. Sõt a titkosszolgálatok jelentései szerint minden más jelentés, ezt az egyet próbálta eltussolni. Az Uralkodó megittasult vigyorral uszítja rongyos seregeit az utolsó jelentésre.

Mikor az elsõ hajó eléri a fekete hátteret, úgy tûnik el, mintha kikapcsolták volna. Egy fényes raszterpötty sem marad utána. Kitör a pánik. Csak a flottaparancsnok szemez eltökélten a fekete háttérrel, arcán megkövesedik a várakozás. Nem figyel a körülötte dúló káoszra, egyedül õ ismeri a legmagasabb szintû biztonsági kódokat. Még 5 másodperc. 4, 3, 2, 1, 0...

Az univerzum legfélelmetesebb, és legmorbidabb szörnyetege mindig éhesnek látszik, még így emésztõszervrendszer hiányában is. Akik tudnak róla, azok az esetek többségében, minden erejükkel próbálják elkerülni a találkozást, de egyikük sem érti hol, és mire kellene figyelnie. Így születik a kétségbeesés. A „bárhol lehet, vagy talán sehol sem” kapkodóvá, görcsössé teszi az embert. Aki menekülni próbál, nagy igyekezetében válik a szörny martalékává. Aki nem tud róla, az békésen hajózik felé a létezés tengerén. A Rekurzív Sárkány pedig vár térben és idõben, a turbulenciák útvesztõiben, és a galaxisok csigavonalaiban, négy szeme egymásba mélyedt testnélküli magányban lebeg. Vár és éhesnek tûnik. Csak a pszichiátriai intézetek lakói ismerik a titkát. A Rekurzív Sárkány egyéniséget eszik. Legalábbis õk így érzékelik. De hogy a tudományos szigorúságnak is megfeleljünk, és a szubjektivitás bélyegétõl megmeneküljünk, fogalmazzunk másképp. A Rekurzív Sárkány nevû savas közeg kölcsönhatásba lép az egyéniséggel, melynek során az egyéniség feloldódik benne, az oldatban pedig alkotóelemeire frakcionálódik. Az alkotórészek ezután az objektív és szubjektív közötti entrópikus állapotba kerülnek, ahol minden megkülönböztetés érvényét veszti. Ez az értelmezés egyébként hozzám is közelebb áll, ugyanis, ahogy már az elején említettem, szó sincs itt semmiféle rosszindulatról. Hogy egy paradoxonnal éljek, a belsõ szemlélõ számára az egyéniség egyszerûen eltûnik, híján minden iránynak, és kategorizálási lehetõségnek. A külsõ szemlélõ csak egyfajta hiányérzetet tapasztal. Úgy érzi érzékei becsapják. Bár észleli a másikat, képtelen érezni õt. Olyan mintha egyszercsak bedugultak volna a fülei, vagy hirtelen megsüketült volna. Akár beszélgethet is oly igencsak elváltozott partnerével, de képtelen megérinteni a lelkét. Mintha mindaz, ami eddig embernek tûnt, csupán egymást különös sorrendben követõ érzéki csalódások halmaza volna. Kozmikus távolságban állnak egymástól vagy egy lépésnyire. A külsõ szemlélõt rendszerint sokkolja ez a jelenség. Csak azok kerülhetik el a szorongás szuperlativuszokban is megragadhatatlan szintjét, akik alapos kiképzésben részesültek az „elmekórtani eset” frázis alkalmazási lehetõségeibõl, és mintegy pajzsot tartva tudatuk elé, néhány lekezelõ megjegyzéssel kizsilipelik magukat az igy keletkezett légkörbõl. Maga a Rekurzív Sárkány viszont teljességgel leszerelhetetlen. Aki egyszer is megpillantja, azt azonnal magával ragadja végtelen magábafordulásának legmélyebb és leggubancosabb tekervényeibe. Ekkor csak két lehetõség marad. Meg lehet próbálni ellenállni, és bele lehet törõdni a helyzetbe. Akik az elõbbi utat választják, a pszichiátrián kötnek ki, esetleg a hullazsákban. Akik a másodikat, azok örökre megszûnnek kapaszkodók lenni. Õk megértik mit jelent a mondat: „a gomb mindig kívül van”, és nem keresik soha többé.

A Rekurzív Sárkány létezik. Szerintem mosolyog. „A gomb mindig kívül van”. Ne rójuk fel neki, hogy nem fejti ki részletesebben, hiszen ki tudja, mi volna elég részletes.

© Copyright 2003, 2003 Daath.

[Rosen]

Csáth Géza:

Ópium

Egy idegorvos leveles ládájából

A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó recsegõ ritmusos lármájával áthatol mindenen és követelõen hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye s amit õk élnek az maga az élés.

Õk elevenen kiugranak az ágyukból amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak és dicsérik a hideg vizet, amely pedig fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradtsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör! A verekedésbõl gyõztesen kerülni ki, vére fáradság után megpihenni: mindez nem gyönyörûség csak a fájdalom megszûnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik azoknak ez elég és sok is. Õk gonoszak, de haragudni nem szabad rájuk. Jóllehet miattuk van úgy, hogy az életet nem lehet berendezni tisztán az õs, szent gyönyör számára, ami pedig az élés egyetlen célja.

Igaz, hogy kell fizetni érte; a világosság amely reggelenként könyörtelen ismétlõdéssel megérkezik behajtja a díjat. A szív ernyedten dobog a szempilla alig bírja a fénysugarak súlyát és a bõr irtózik a széltõl. Az izmok kelletlenül és tétovázva végzik a munkájukat. A kiáltásokra összerázkódik a test és a nyakszirttáján tompa fájdalmak bujdosnak a koponyában. És e miatt nem lehet nevetni az ostobák apró dolgai fölött, amelyek annyi kiabálással gonddal és fáradsággal járnak. Hiszen a gondoktól az erõs hangoktól és az egyhangú unalmas parancsoló ritmusoktól a világosság miatt nem lehet menekülni. És beszélni csak szavakkal lehet, amelyek úgyszólván semmiféle kapcsolatban nincsenek az agy fogalmaival. Több hasonló dolog is jelentkezik a nap sorvasztó világosságánál. Az arcunk a tükörben merev idomtalan színfoltokban jelenik meg, amelyeknek nyilvánvalóan semmi köze hozzánk. Vonatok érkeznek a pályaházakban, az utcákon emberek, kocsik, lovak sietnek, mindez csodálatos, szenvedést okozó, de egyszersmind érthetetlen és furcsa, úgy hogy azt a meggyõzõdést kelti föl, hogy a dolgoknak ebben a formában nincs semmi oka és célja. El kell tehát menekülni, valahová ahol azok egyszerûekké és könnyen megfejthetõkké válnak.

A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból és az idõ zakatoló másodperc óráját megállítja, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba. Pillanatokig idõzni itt és remegni, hogy percek múlva végképp visszaesünk oda, ahonnan elindultunk – valóban nyomorúság. Pedig legtöbben megelégszenek ezzel a néhány alamizsna-pillanattal. Mit tehetnek. Nincs bátorságuk és erejük, hogy magukra vegyék a nagyszerû, az örökkévalóságba-lendítõ hosszú gyönyör kockázatát. Pedig ez a kockázat olcsó, nevetségesen kicsiny. Mert igaz: a gyilkos nappal, kaján dörömbölõ világosság tíz órái nehezen múlnak, de az este és éjszaka tizennégy órájában, a csodálatos, titokzatos és idõ nélkül való öröklét egy darabját kapjuk.

Ekkor ismerjük meg az élet mély értelmét és világosak lesznek elõttünk a homályok és sötétségek. A hangok, mint finom és üde lányajkak csókolják végig a testünket. A színek és vonalak új õsi tiszta természetükben rezegnek az agyunkban és a gerincünkben. És most, hogy nem hasonlítanak többé azokhoz a színekhez és vonalakhoz, amelyeket a szemeink láttak: megmutatják nekünk a formákban rejlõ nagy titkokat. Az a hibás és kezdetleges ismeret, amelyet a látásunkkal, hallásunkkal, szaglásunkkal, ízlésünkkel és tapintásunkkal szereztünk a létrõl, most kiegészítõdik, kijavítódik. Mert alkalom nyílik megismerni a maga teljességében az életnek ama igazságát, amelyet valamennyien magunkban hordunk s amely érzéki ítéletek nélküli tökéletes igazság. Szavakban, fogalmakban és ítéletekben, éppen annyira kifejezhetetlen ez az igazság, mint amennyire megismeretlen az érzékek útján. Egy kockáról, amelyet csak láttam, de meg nem mértem, nincs jogom mondani, hogy a súlyát ismerem. Éppen így annak, aki csak látott, hallott, szagolt, ízlelt és tapintott – nincs joga mondani, hogy élt. A megismerést, az isten boldogságát csak a gyönyör adja számunkra. De lehet-e beszélni arról, hogy az isten boldogsága csak egy pillanat? Igen: õ ennyit adott alamizsnaképpen az ostobáknak és gyáváknak. De akik többet érdemelnek – mert többet akarnak – azoknak megadatik, hogy megrabolják az öröklétet vitéz és nemes kockázattal.

Le kell mondaniuk, hogy jól lássanak és jól halljanak. Az érzékeket megrontja a gyönyör rettentõ érkezése és eltávozása; mert ebben a másik igazi életünkben merõben feleslegessé váltak. A szemek gyakorta könnyeznek, a fül zug. A tárgyak, az emberek, a betûk elmosódnak. A szavak, a hangok kaotikus zavarban bolyonganak a hallószerv géprészecskéiben. Állítsátok meg a nyomorult szegényes kis gépeket!

Csendes szobában, ahol puha szõnyegekben meghal minden zaj és színes üveg szórja szerte a kicsiny mécs pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szûkmarkú isten is csak ezért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy pillanatot ebbõl az életbõl, hogy éljen, folytassa az életét, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat.

A lét esszenciája ilyenformán olyan drága portéka, amelybõl egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát. Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon mielõtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni és számot vetett magával – mint méltóságához illik, – az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlõ négyszáz generációnak nyolcezer éves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendõt élek. Egy esztendõ alatt ez körülbelül két millió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erõs férfi kezded és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására – amelyet legjobb ügyes orvosra bízni –, tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húsz millió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.

Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétbõl húsz millió évet – az éljen száz esztendeig és sokasodjék meg az õ utódaiban.

© Copyright 1909, 1999 Magyar Elektronikus Könyvtár.

[Rosen]

A lovakat lelövik, ugye?

Átigazoltam. Eldöntöttem, hogy majd én megmutatom! Cirkuszi idomárból, ahol is krokodilok szájába lógattam a hosszabb végeimet, beindítottam saját gyümölcsözõ jövedelmezõségemet. Elõször a szivatóval volt némi gond, aztán fölpofozott a fölfokozott igyekezet. Fokozatosan kísérleteztem ki a legtöbbet hozó állatfajtát. Próbálkoztam önmetszõ garnélarákokkal, önkéntes zsírleszívó fókákkal, de végül mégis a mirelit csirkék jöttek be a legjobban. Idõbe tellett, de megérte. Egy új szárnyas fajta jött létre genetikai manipulációimnak köszönhetõen, s ennek köszönhetõen befutottam, mielõtt kifutottam volna az idõbõl. Persze, sokat tanítanom is kellett õket. Mostanra elértem a mirelit csirkék esetében, hogy megszületésük után nem sokkal, bankhitel fejében elzálogosítva farhátukat eladósodnak, és beszereznek fejenként egy 300 wattos bordélyházi kelléket, majd beiratkoznak szaunázni, kvarcoltatják magukat, és vesznek pár úszóleckét. Életcéljuk: tökéletes emberi táplálékká lenni. Járnak is tüdõszûrésre, sokat adnak az egészségüknek. Abban a pillanatban, amikor tökéletes kondíciójukat elérik, megkérik pár társukat, hogy miután elveszítették a fejüket - a giotin sokba került, de én mindent igyekeztem megadni a mirelit csirkéimnek -, azután segítsék le róla a tollazatot. A többiek persze ezt szíves örömest megteszik. Sajnos a genetikai manipulációk apró kudarcáról is említést kell, hogy tegyek: miután toll nélkül hever a - teológiai oktatásban részt vett, beérkezett mirelit -, fázni kezd a hátrahagyott test, és liba-! - sajnos nem csirke - bõrödzik. Ezen felül viszont tökéletes táplálékok õk az embernek. Kialakítottunk egy - nem túl szép név, tudom - hullaházat. Itt rókákkal dolgoztatok. Sajnos, a becsomagolásra kerülõ mireliteknek néha a csirkelába elkél, mert sok ravaszdit ösztökél a táplálkozás-kiegészítés elve, mert egyelõre csak fél-vegetáriánusokat tudtam belõlük nevelni. Az emberek mások. Nekik nem gusztusos a nyers mirelit. Olyan alkalmas a fogazatuk a csirke szétmarcangolására, hogy - hiába a sok fogkrém meg Orbit rágógumi - képtelen vízben fõlést vagy tûzrõl pattanást nélkülözöttet egyben elfogyasztani. Errõl jut eszembe, nagyon jó Heinz termékeket is árulunk, amelyek jól kiegészítik a csirkehusi utótermékét. Legyen az fõtt, sült, kovászolt vagy egyéb természetes eljáráson átesett csirke. Hát, igen, nem panaszkodhatom. Az emberek mindent megtesznek a csirkékért, és én, valamint a csirkéim mindent megteszünk értük. Kis csirkehusis hamburgerrel megkínálhatom?
 

[Rosen]

Ablaknyekeregtetõ

Azt mondtad, szekrény nagyságú volt a manus, de én nem gondoltam, hogy te nem rushásszekrényre gondoltál, hanem egy éjjeli kredencre. A hülye feje élete végéig érezhette a halál jeges markolatát a tüdeje közepén, és gondolok itt arra, amire ott és akkor nem. Megtaláltam a nyomdokait, és néhányan õrzik a hagyományait Ráckevén. Megtudtam, hogy szeretett is írni, meg tudott is. Több értelmes szót jegyzett le nap mint nap, mint amennyit más összesen, 1 élet alatt. Ifjan, áporodott korában õ volt az egyetlen elégedetlen. Megvannak naplóformába öntött, viselt dolgai. Íme, ez is vele esett meg:
... és feladtam egy hirdetést közvetlenül nem sokkal azután, hogy rájöttem: vonzódom hozzá, mesteri fokon ûzöm az ablaknyikorgatást. Persze hamarjában csak kongott a levelesládám. Aztán eltelt még pontosan egy kicsinyi idõ, majd megtelt a leveles dobozka, amely 1db levél befogadására volt alkalmazva. Szolgáltattam a kapásnak kis helyzeti energiát, majd varrás mentén szakítottam volna, de nem bírtam. Nem volt rajta varrás. Kénytelen voltam kinyitni. Egy megbízás, alatta cím, kacifántos alászignó, ennyi. Na, ez már valami - gondoltam. De tévedtem. Nem volt semmi az a középkorú hetyke pityke. Akkora mosoly társaságában fogadott, hogy alig látszott ki mögüle. Fogadott és nyert. Engem és a szolgálataim. Kezdtem azt hinni, hogy átvágtak, amikor kiderült, hogy tényleg. Én ablakot akartam tárogatni, õ pedig mást, meg közbe tenni ezt-azt meg miegymást. Gondoltam, a pénzért mindent, s mert annyira letörtem attól, hogy nem találtam az egész lakásban nyikorgó ablakot, hagytam egy kicsit a nõt nyikorogni alattam, miközben én õt tárogattam. A fizetésre nem panaszkodhattam, de úgy halálba dolgoztatott, hogy elhatároztam, felhagyok az újdonsült munkámmal. Nem is mentem el a 28. alkalommal, és el akartam felejteni az egészet. 13,5 kilót fogytam, leszálkásodva, s a nõ kifejezett kérésére kvarcolt bõrrel igazán szívdöglesztõ látvány lehettem, csak éppen fáradt. Aztán egy délután vége szakadtával befejeztem az önemésztést, megszokásból futottam pár kilométert, s mikor egy nagy tömeg mellett haladtam el, akik egy kivilágított medence szélén buzdították a gyorsúszókat, fejest ugorva fél hossznyi hátrányból indulva valakit megelõztem a saját sávjában, majd két testhosszal nyertem a világcsúcstartó elõtt. Kipattantam a medencébõl, de egy leleményes fotós lekapott. Másnap az újságosnál a címlapok ezzel a képpel hirdették magukat, meg egy kérdéssel: ki ez az ember? Eltakartam arcom, és vettem egyet, mert kíváncsi voltam a cikkre. Beleolvastam, s nagy meglepetésemre egy nõ beazonosított, de csak ennyit tudott mondani rólam: "Õ a világ legelsõ maratoni ablaknyikorgatója. Én eddig vele dolgoztattam, s nagyon meg voltam elégedve. Most nagyon hiányzik." Ráadásul megadta azt a címet is, ahová akkor írt, amikor megrendelt tõlem egy nyikorgatást. Azóta nem is találok haza, meg jobb is, hogy nem teszem, mert a házamat megbízólevelek árasztották el, a bokrokban, a villanypóznákon szenzációhajhász riporterek, fényképészek leselkednek. De belõlem nem esznek, én már felhagytam a szakmával...

[Rosen]

Erkölcsi levelek


1. LEVÉL

Így tégy, Luciliusom: tarts magadra jussot, s az idõt, melyet eddig elvettek vagy eloroztak tõled, vagy kicsúszott a kezedbõl, gyújtsd össze és ügyelj rá. Gyõzõdj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos pillanatokat elragadnak tõlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak. A legrútabb veszteséget mégis a nemtörõdömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk. Kit tudsz megnevezni, aki az idõnek valamelyes értéket tulajdonít, aki megbecsül egyetlen napot, aki feléri ésszel, hogy naponta meghal? Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, hogy a halál még távol van tõlünk: nagy része már el is hagyott bennünket. Ami életünkbõl mögöttünk van, az már a halál kezébe került. Cselekedj hát, Lucilius, úgy, ahogy írod is: markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. Minden a másé, Lucilius, csak az idõ a miénk. A természet csupán ennek a síkos csuszamlós dolognak a birtokába iktatott bennünket, s az ûz ki onnan, aki akar. És a halandók oly ostobák, hogy a legcsekélyebb, leghitványabb és bizonyosan pótolható dolgokkal engedik számlájukat megterhelni, ha hozzájutnak, de senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha idõt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte. Kérded talán: mit teszek én, miközben ezekre oktatlak. Õszintén megvallom: mint mindenkinek, aki kedveli a pompát és takarékos, a költségvetésem nekem is rendben van. Nem mondhatom, hogy semmit sem vesztettem el, de hogy mit, miért s hogyan veszítek el, megmondom; meg tudom okolni szegénységemet. De velem is az történik, mint a legtöbb emberrel, akit nem saját bûnei juttattak ínségre: mindenki megbocsát, senki sem támogat. Hogy is van hát? Nem gondolom szegénynek azt, aki elégedett, ha akármilyen kevéskéje megmarad - mégis azt akarom: te csak õrizd meg, ami a tiéd, és ehhez jókor láss hozzá. Mert ahogy õseink tartották: késõ a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk - nemcsak azért, mert az alján már alig van valamicske, hanem mert addigra már csak a seprõje maradt meg.

Élj egészségben!

[Rosen]

Erkölcsi levelek


2. LEVÉL

Mindabból, amit írsz, és mindabból, amit hallok, jó reményt táplálok felõled: nem futkosol összevissza, s nem zaklatod magad helyváltoztatással. Beteg lélekre vall az a sürgés-forgás! Szerintem a kiegyensúlyozott kedélyállapot elsõ ismertetõjele, ha valaki képes megpihenni és elmulatni magában. Ámde arra ügyelj, hogy a sok szerzõ s a mindenféle-fajta könyv olvasása ne legyen csapongó állhatatlansággá: bizonyos szellemeknél el kell idõzni, s meg kell õket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hûségesen megüljön lelkedben. Aki mindenütt ott van, sehol nincs. Ha az életet vándorúton töltjük, a végén sok a vendéglátónk, de nincs barátunk. Szükségképpen ugyanez következik be, ha senkinek sem kötõdünk meghitten a szelleméhez, hanem szaporán, futólépésben haladunk át mindenen. Nem használ a táplálék, s nem válik vérré, ha amint elfogyasztották, nyomban ki is adják; semmi sem gátolja úgy a gyógyulást, mint az orvosságok sûrû váltogatása; nem heged be a seb, amelyen mindenféle írt próbálgatnak; nem kap erõre a növény, ha unos-untalan átültetik; semmi sem olyan hasznos, hogy átmeneti állapotában hasznunkra lehessen. Szétforgácsol a könyvek sokasága. Tehát ha nem tudsz elolvasni mindent, ami birtokodban van, elég, ha annyid van, amennyit el is olvasol. "De hát hol ebbe a könyvbe akarok belekukkantani, hol abba" - mondod. Finnyáskodó gyomorra vall sok mindenbe belekóstolni; s ha változatos ez a sok minden és egymással ellenkezik, csak beszennyezi a gyomrot, nem táplálja. Olvasd hát mindig azt, ami már bevált, és ha kedvet kapsz is olykor másokhoz, ismét térj ehhez vissza. Naponta szerezz valamicske erõsítést a szegénység ellen, a halál ellen, meg a különféle nyavalyák ellen, s mikor sok mindenen átszaladsz, egyet szemelj ki, és aznap emészd meg. Magam is ezt teszem; elolvasok többfélét, s valamit kiragadok belõlük. A mai gondolatra Epikurosnál tettem szert, hisz át szoktam én menni a más táborába is,[37] nem mint katonaszökevény, hanem mint felderítõ. Ezt mondja: "Tisztes dolog a vidám szegénység." Pedig már nem is szegénység a szegénység, ha vidám. Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik. Hisz mit számít, mennyi hever a pénzes ládájában, mennyi a raktárában, mekkora nyájat legeltet, vagy mennyit ad kölcsön kamatra, ha a máséra tör, ha nem a megszerzett vagyont veszi számba, hanem a megszerzendõt? "Mi szabjon hát a gazdagságnak határt?" - kérded. Elõször legyen meg a szükséges, azután mindjárt az elégséges.

Élj egészségben!

[Rosen]

TÓTH ANNAMÁRIA

Egy nehéz hajnal éjszakája

A megfakult, kénsárga nyári nap ólmos péntek délutánra málló vakolatát vén uzsorásként pergette az izgága acélhangyák ámokfutó tömegei elõl hasztalan menekülõ öreg, fekete ragacscseppeket rikoltó országútra. Az anyakirálynõtõl (jelen államban nevezzük Budapestnek) távozó egyik járaton testes NEM-001 rendszámú Volkswagen tépett a cél felé – feltûnõen ideges mozgású fémrovar.

Dolgozó? Katona? Here? Miért olyan furcsa?!

Lázadó??? Ez a fogalom már nem létezik. Hová siet így? Génhiba? Programhiba? Mégis??!... lehetséges lenne...

Az állatnak tíz szeme van, tíz keze, és a hozzájuk tartozó idegközpontok, hullámos, vállig érõ hajjal.

– Sáska, öregem, nagy vagy! Marhára mák ez a koncert. A VHK elõtt! Hihetetlenül jó. Kipihenem a diákolimpia agyfáradalmait. Indul a Hangyás Sasfiókok karrierje harmadik kozmikus sebességgel! Jee – haa!

– Tégla! Kitéped a hajam. Frankó, hogy az öregem ideadta a Folkvagont, pedig kétnapos a jogsim.

– Sáska, mi van Örssel? Miért kellett próba nélkül új billentyûs?

– Reggel tudtam meg ezt az egészet, Örs meg... Most nincs kedvem errõl beszélni.

– Azért a bandából nem lép ki, ha ti ketten...?

– Nem errõl van szó!... Miénk a világ!

Nevetve gurultak a zöld földek, rétek és csillogó hegyek közt a kis ízeltkerekû öreg hangszerei – és új zenészeik. Érdekes, egy ócska NDK elektromos orgona huszonöt év után sem némul el, ha a bõrtok már meg is kopott... Sáska a kormánynál ült, félelmetesen fiatalon, a lehetõségek szerint szabadon. Fürtjei az arcát csapkodták, keze ráforrt a volánra, kacagott – de legbelül már poros földutakon bolyongott...

Miért is kellett új billentyûs? Amikor reggel felugrott hozzá a lány a koncert hírével, féktelen vad boldogság áradt szét az ujjaiban, a tüdejében, a hajszálaiban, a hangszalagjaiban, az ajkain – de ahogy a lányra nézett, azok a szemek lefogták a húrokat.

Mert õ megfullad! Fél éve nem koncerteztek – a gimi bulija óta –, csak hajtottak, versenyt nyertek. Már ez a koncert sem elég, ki kell törnie. Elmegy C.-be meghalni és újraéledni, gondolkodni és sziklát mászni, egy szál szájharmonikával. Az anyjának hagyott egy levelet, elég liberális, két hét múlva jön.
Nem, most ne menjen vele.... Egyedül kell...

Felszárnyaló félelem és tiszta, tizenhat éves õrület csapott össze az utolsó, jég-lázas csókban. Egyedül kell... Miért?! Ez a zenekar lényege: a csapat, a barátság, a szellem, az eszme, a világszemlélet. Hogy az emberek arcába kiálthassák az értékítéletüket. Hány éjszakát beszéltek át öten Camus-ról, Nietzschérõl, Viszockijról, az Einstein-féle realitásról, a világról, az életrõl, Lovelock Gaia-elméletérõl. Egy nyelven, egy aggyal. Osztálytársak három éve. Ugyanazokra a helyekre, táborokba járnak. Együtt. Fõleg Örs, Tégla, õ és Matyi, a banda pótkereke. Több mint szerencse, hogy összekerültek, mindannyian jól tudják ezt.

De ez a lány... Óriási lángcsóva – csakhogy porlepte, sárral kevert jégvilágunkban õ sem tud egyforma erõvel világítani, melegíteni. Lassan önmaga ellen fordul ez az erõ, és csak õk védhetik meg – amíg engedi. Egyike a legszabadabb és legöntörvényûbb egyéniségeknek, akiket kérges hátán hordott a Föld. Szeretni is úgy szeret, hogy az már fáj. Valamelyik dalszövege mindig ott dobogott a fiú fülében:


                Ma nincsenek, meghaltak a színek,
                Ma nem él nagy generáció,
                Ma nem élnek Emberek,
                Csak hatmilliárd öntudatlan, gyilkos húsgolyó,
                S a bõrhártya alatt szürke, fásult az acélkéreg,
                Rugós üvegszemek, metróba gyökerezett talpak...
                Légy fekete, légy fehér, légy ember,
                Légy véresen verdesõ sólyom,
                De ne köss meg, szürke cementhiányos beton!


Mindegy, semmi sem lehet gát. Õk öten bármire képesek. Mert megértik egymást. Mert érzik egymást. Általában kettõnél több ember nem tud érdemi dolgokról beszélni – egyszerûen annyira más a világról alkotott fogalomrendszerük. Sáska-féle világkép? Pakaky Áron-féle világkép? Dr. Nagyné dr. Kiss Ildikó-féle világkép? Vagy Csöves Zotya-féle, Jessamine Hyatt-féle?! Már a felszínes társalgások szintjén is félreértjük egymást – ebbõl fakadóan vagy szándékosan. És ha kicsit mélyebbre megyünk? Teljes csõd. Az, hogy õk öten találkoztak, és már elsõ este megalapították a zenekart, amivel egyet akarnak mondani a világnak, Fortuna legnagyobb és megfejthetetlen adománya...

Igen. Örsnek csak idõ kell és magány. Neki mindig több kellett. Iszonyú nehéz volt ezt megtanulni és elfogadni, hiszen õ éppolyan szabad, de kevésbé lénye a társas magány. Örsöt viszont így kell és így lehet szeretni. Kilométerek és milliméterek...

Egyszer élünk! Tégla egy akusztikus gitárt pengetett. Born to be... Fogyott az út, az ablakon betóduló szél boldogan vetette bele csapongó kígyótestét az aranybarna hajak kusza hullámaiba. Valahonnan messzirõl, a motor zaján át is hallották már a hangfalak erõs torkát. Nem kellettek szavak, csak összenéztek, szilajon felnevettek, Sáska beletaposott a gázpedálba. A gitár virtuóz improvizálásba kezdett, pókujjak szõtték villámként húrjai köré hanghálójuk finom, rendszertelen rendszerét.

Örömrivalgásban hajtottak át a rockfesztivál kapuján – vissza a lázadás, a hatvanas évek világába. Amikor az õr megállította a kocsit, és lazán odavetették, hogy õk a következõ együttes, a Rolling Stones-szal sem cseréltek volna.

Bent sûrûbb volt a levegõ, égõbbek a színek, nyíltabbak a tekintetek. Fiatalok, tiszta fiatalok, csõgatyák, reflektorok, fû, “fû”, élet, halál vegytisztán, gitárok, erõsítõk, álom, valóság, kábelek...

Fent már játszottak, és a hátsó színpad fényei is kirajzolódtak a sötétedõ égbolt fekete fái elé. Némán néztek fel az elõttük tornyosuló gigászi építmény vakító sugárnyalábjaiba, dobhártyájuk lüktetett, és a fekete, saját logós pólók alatt majd szétszakadtak a verõerek és mellkasok. Hirtelen egy szõrös medvehang rázta meg ébredezõ érzékszerveiket:

– Hé, srácok, vihetitek a hangszereket, torzítót, és kezdhettek! Hát pakoltak. Ahogy Áki egy gitárt nyújtott fel Téglának, érezte, hogy mindhárman ugyanazon a frekvencián rezegnek, és majdnem elejtette, amikor már a fényektõl félig vakon feldöntött egy mikrofont.

Minden átmenet nélkül egyszer csak ott álltak – s ezt abban a pillanatban nem tudták az idetartó féktelen, életfaló jókedv és a kábult gyomorremegésben eltelt félóra egyenes következményeként felfogni. Értetlenül bámultak a lent csendesen morajló, várakozó, hömpölygõ fiatal izom- és szellemtömegre. Valami iszonyatos, megfoghatatlan forróság, felelõsség, hatalmas életérzés lobogott minden sejtben, tíz szikrázó szemben.

Most nem csak maguknak és magukért játszanak, mint az eddigi összes fellépésükön. Most velõtrázóan igazi a KONCERT! Most az õ hangjuk tényleg betölti ezt a fesztivált, az alattuk elterülõ – egyetlen füllé és fejjé változó, csillogó szemû – új generációt; az új gondolatok betöltik egész Magyarországot, Európát, a Földet, a táguló világegyetemet!!!

Már együtt lélegeztek, villám szaggatta a felizzó húrokat, évmilliárdos új torok éneke üvöltött, sikoltott, a dob keményen küzdött a szétszakadás ellen, az évtizedes-örök elektromos orgonán száguldó gumiujjak egybeolvadtak a billentyûkkel. Dallam, szöveg, hangszer, zenész minden atomja, hulláma ölelte egymást gondolattá –, s õk úgy érezték, új gondolattá. És az is volt; ott és úgy. Lehetett-e új egyáltalán? Nem. És mégis az volt...

Az az elementáris hit és tisztaság, amelyben ismét megfogannak az emberiség születése óta újra és újra elõkerülõ értékes gondolatok; az ezeréves akkordok és szótagszámok, amelyekben feltörnek minden generáció torkán – ezek együttese mindig régi-új... Ez az, amiért az emberiség – összes borzalma, fojtó, kiábrándító szennye ellenére – csoda. Persze minden, ami szép, az fájdalmas és pusztulnia kell. Pusztulnia kell, hogy az üszökbõl újra fellobbanjon és megfagyjon...

A reflektorfény olyan erõs volt, hogy az éjfekete égen nem látszottak a csillagok; a tömeg és a fák homályán túl pedig még sûrûbb gyászbrokátok terültek szét, felfoghatatlanul sötétek, kozmikus fekete lyukak, melyek eseményhorizontja a színpad széléig ért. A színpadig, amely ismeretlen bandáktól az igazhangú világsztárokig mindenkit szétszaggat egyszer. Költõket, életmûvészeket és önkifejezésre képtelen embereket, akik csak megsejtenek valamit, szép új világunkat járva. Persze vannak, akik a hangszerek kipróbálása után lemenekülnek a tömegbe, s vannak olyanok is, akiknek soha nem adatik meg, hogy egyszer is letekinthessenek a deszkákról.

Nincs, aki elég erõs lenne itt. Mégis, amikor a tomboló, átszellemült fiataloknak az utolsó számot játszották a Sasfiókok, érezték, hogy Élnek, s hogy nem hiába élnek! A boldog önkívület kimerültségében másztak lefelé. A hátratóduló sokaság gyûrûjében összeborultak hosszú percekre, míg össze nem hangolódott, le nem csillapodott lélegzetük. Aztán szó nélkül törtettek a kocsi felé, és olyan gyorsan rakták be a cuccaikat, mintha paradicsommal dobálták volna õket. A szervezõk elismerõ gratulációitól és ajánlataitól övezve fordult a kulcs a zárban, felbúgott a hûséges motor.

– Majd telefonon megbeszéljük!...

A kapu felé száguldottak, s a játékos szél szétkapkodta fülük elõl az õr “Klassz koncert volt, fiúk!” kiáltását. Mindannyian egyetlen sokként ültek a vezetõfülkében. Az elsõ útleágazáson begördültek, leállt a gép. Pár másodperc múlva kattantak az ajtók, majd öt árny vonult a rét felé. Elviselhetetlen öröm és elégedettség, elviselhetetlen üres csalódás... Az éjszaka lélegzetelállító csodája vette körül õket a keskeny, kanyarogva poroszkáló út mellett. A Hold és a csillagok káprázó szemeik elõtt is tisztán égtek, milliárdéves üzenetükkel. Õk csak köztes hordozói ugyanennek a fénynek...

Vajon meddig lesznek képesek erre? Milyen gyengék... Pedig ez csak egy fesztivál volt... nem a világ. Félórája még az volt... Kicsiny körben ültek az út menti fák alatt, és a saját koncerteken kötelességszerûen elõkerülõ kicsi, sodort spangli, a “pokoli menny” kézrõl kézre járt.

Sáska egy-két szívás után elfeküdt a harmatos úton, de nem a fûtõl lángolt az arca. Ebben a percben be tudta vallani újra, hogy legszívesebben Örssel lenne, vagy valahol másutt, egyedül, magányosan; emberek, elektromos áram nélkül. Hogy ugyanolyan érzékenyen erõs, mint a lány. Hogy már nem szeretik a civilizáció elõnyeit úgy, mint a nyári nomád táborokét. Egyre inkább elõjön mindannyiukban a városi neurózis! A tömegiszony. Csakhogy õk ezt tudják kezelni. Tudják majd negyvenévesen is, mikor dús, hosszú haja helyén úgy fog kopaszodni, mint az apja. A gyermeki anyja nem Örs lesz, mert a lánynak nem lesz elég, hogy néha bevallják: kicsit lejjebb adták... Csak annyival, amennyivel muszáj. Mert gyengék lesznek ehhez a hõfokhoz és tajtékzó lázadáshoz negyven éven át. Még akkor is, ha az elvben hisznek – õk legalább, új és új Raszkolnyikovok...

Errõl csak Téglának mesélt néha, amikor volt hozzá elég ereje. Örssel nem kellett róla beszélni, köztük sokkal több van, mintsem ilyesmit ki kellene mondaniuk. A szavak a legalkalmatlanabbak a kifejezésre, gondolatátadásra.

A telihold nagyon furcsa volt. A út egyik oldalát, a fasort és a mögötte fekvõ rétet különös, éterien csillogó fénybe vonta; a másik oldal érthetetlenül vonzó, örvénylõ, fekete palást alatt kínlódott, a csak ott kavargó kegyetlen szélroham alatt. Vagy csak õ látta így?

A Halál mezsgyéje... Ez a gondolat suhant át tizenhét éve megfeszített íjként létezõ lelkén. Honnan jutott eszébe ez a kikopott szó?! A halál mezsgyéje...

Csak most vette észre, hogy éppen a határon fekszik. Iszonyattal vegyes rémülettel töltötte el a tudat, mégsem mozdult. Táguló pupillákkal bámulta a közeledõ ismerõs alakot, pontosan a fény és éj határvonalán, akár egy kötéltáncos. Most már biztos volt benne, hogy nem a valóság világában él. A karcsú alak fekete garabonciás köpönyegében pár méterre megállt, és megrázta a haját. Örült a tüneménynek, meg sem moccant, nehogy felolvadjon a körülötte levõ ködben. A képzelet szülte sziluett, miután pár néma szót váltott a többiekkel, továbbindult. Minden lépéssel nõtt és nõtt, mígnem ráborult, akár az égbolt – letérdelt a feje mellé. Éjfekete szemei ugyanolyan emésztõ lázban égtek, mint az övéi. Félénken, a harmatos fény puha ezüst burkát áttörve megérintette a jelenés karcsú ujjait. Már abban a pillanatban megbánta, hisz csupán a meztelen csigák tündöklõ csíkjainak fényéhez hasonlatos utat érintheti. Kisfiú korában is szerette a meztelen csigákat...

Ez bõr!! Meleg! És az egész alak... A fuldokló kétségbeesésével tapogatta cserepes szája a lány ajkait, aki újra meg újra megpróbált beszélni:

– Nem mentem el... Nem volt még ehhez erõm... és nektek sem. Csak megjátszottuk mind... Még hogy szerencse! A mi életünkben ilyen nem létezik. Most már érzitek Ti is... Gyere, menjünk. Reggel elhoztam az útleveled. Nem vetted észre... Ott voltam a koncerten is, béna ez a billentyûs. Félóra múlva megy a vonat, gyere!

Végre felvonta a fiút, és elindultak. Sáska érezte, hogy bárhova elmenne vele, most már bátor volt: meg kellett védenie ezt az õrült lányt.

– Várj – mondta. – Voltam ezen a környéken egyszer táborozni. Tudok egy rövidebb utat a hegyen keresztül. Berohantak a sötét fasoron át az áthatolhatatlan feketeség lustán oszló fellegébe.

– Itt egy ösvénynek kell lennie...

– Jövõ hét keddig vissza kell jönnünk – súgta a lány.

– Miért?

– Koncertünk lesz.... Lépteiket szomjazva itta fel a vén föld.

(1998) (16 éves)

 

[Rosen]

Bene Zoltán - Egy történet vége


    Kikopik az ember,
    önmagából kikopik.”
    (Szilágyi Domokos)

    Azt beszélték, valaha divatos, körülrajongott táncosnõ volt a helyõrségi klubban, ami mára mûvelõdési házzá lépett elõ, vagy fokozódott le, ahogy tetszik, s ahol nem is olyan régen még patkányok orra kacsintott vissza a vizelõre a fajanszcsészébõl. Régen lehetett a világot jelentõ deszkák férfibálványa, az bizonyos, az utolsó idõkben ugyanis rút, töpörödött, koszos, büdös, fogatlan, egészen visszataszító öregasszony volt csupán, közmegvetés és nevetség tárgya, semmi más. Az arca folyvást kisebesedett, haja ragacsosan, sárgás színezetû csimbókokban bukkant elõ a halántékánál és piros foltoktól tarkálló homlokánál foszladozó kendõje alól, a kezei varasak voltak, a piszkos szoknya alól elõvillanó pipaszár lábszárai nemkülönben. Ormótlan férficipõket viselt vastag, bokáig tûrt térdzoknikkal, a vállán pedig horgolt kendõt. Mindig a kocsmának ugyanabban a sarkában kucorgott, kisfröccs vagy nagyfröccs állt elõtte az asztalon. Minden érkezõnek és távozónak jutott egy-egy megjegyzés a szájából, amely akár valami undok, nyálkás üreg okádta magából a selypegõ, jobbára trágár szavakat.

    Mari néninek hívták. Minden kedden be kellett mutatnia a pultosnak a városi fürdõ igazolását, miszerint a hétvégén ott járt, testét lecsutakolták, fertõtlenítették. Ez az igazolás voltaképpen a bérlete volt, e nélkül nem engedték volna be az ajtón; és õ minden kedden hozta a gyûrött papirost, a megfelelõ helyen pecsétekkel és aláírásokkal, nehogy az utcán rekedjen, vagy másik lebujba kényszerüljön. Olyan szervesen tartozott ehhez az italméréshez, mint a pult vagy a falra felszerelt fogasok. Egyik-másik estén tánclépésben ment a mellékhelyiségig; elõfordult, hogy valamelyik vendég, aki már rendesen felöntött a garatra, ilyenkor derékon ragadta, megforgatta. Mari néni ettõl vagy sikoltott, vagy szitkozódott. Mindkét esetben nagy sikert aratott produkciójával.

    A törzsközönség adakozó kedvébõl élt, nekik köszönhetõen napi több liter kannás bort eresztett le a torkán fröccs formájában, és néha kiflit, szendvicset, zsömlét majszolhatott. Ám soha senkinek nem köszönte meg, ha az asztalára koppintott egy teli poharat, vagy elé csúsztatott egy péksüteményt, inkább valami durvaságot vágott a fejéhez, esetleg, amennyiben éppen jobb hangulatban üldögélt, fejhangon vihogott. Mégis sokan vendégelték meg – egyesek talán homályba veszõ múltja miatt, amirõl legendák keringtek, mások netán szánalomból, s akadtak, akik nagyravágyásból, hiszen Mari néni fröccse, harapnivalója által a csehó törzsvendégei közé számíthatták magukat. Néhányan magát a füstös, folyton zsúfolt vendéglátó ipari egységet is úgy emlegették: Mari néni kocsmája. Ilyen értelemben nevezetességnek volt nevezhetõ az elhasznált öregasszony, miként annak nevezték a hajdani táncosnõt, a férfiszívek tipróját.

    Az Öreg általában a Mari néni által elfoglalt sarokkal szemben döccent le valamelyik pecsétes terítõjû asztalhoz. Nagydarab, pocakos férfi volt, télen-nyáron makulátlanul tisztára suvickolt barna bõrcipõt, szürke pantallót és egyszínû, gondosan vasalt inget viselt, hûvösebb idõben kikopott könyökû sportzakót, hidegben fekete szövetkabátot. Zsíros karimájú kalapját maga elé helyezte a viaszosvászonnal letakart asztallapra. Csuklóján ezüstösen ragyogó, hatalmas számlappal bíró karóra villant elõ. Kopaszodó fején virág formájú májfolt virított, orra duzzadtan, vörösen emelkedett ki pirospozsgás arcából. Szõrös, vaskos kezével nagyjából tízpercenként emelte duzzadt ajkaihoz a söröskorsót, s minden ilyen alkalommal öt hosszút kortyolt a habos nedûbõl. Ilyenkor a tekintete a mennyezetet fürkészte. Évek óta minden áldott reggel betért a kocsmába, azonban soha senkivel szóba nem elegyedett, mindössze a pultosnak vetett oda foghegyrõl egy-egy mondatot olykor-olykor, mikor a rendeléseit leadta. Egyébiránt minduntalan korsó söröket ivott, délelõtt három-négyet, délután ötöt-hatot. Délben háromnegyed órára, egy óra hosszára távozott, nyilván ebédelni, majd visszatérte után sötétedésig maradt. Messzirõl érezhetõ volt rajta a magány, vagy talán egyfajta elhagyatottság, vigasztalanság. Az arca redõibõl kiolvashatta bárki, aki kicsit hosszabban elidõzött ezen az iskolai terepasztalhoz hasonlatos ábrázaton, hogy esztendõk, talán évtizedek óta nem beszélgetett senkivel önmagán kívül, s nem mélyedt el másik arcban, legfeljebb abban, amelyik a tükörbõl nézett vissza rá. S az sem biztos, hogy legalább arra vetett egypár behatóbb pillantást néhanapján.

[Rosen]

Bükki Tamás

Temetés

Csak ez a picike urna, ez a picike urna és a benne lévõ két gyermekmaréknyi por, csak ennyi, ami megmaradt belõle. Két picike maréknyi por; na meg az elmúlt öt év emlékezete. Az elmúlt öt év, ami mindkettõnk életét, az enyémet éppúgy mint Ágnesét, gyökeresen megváltoztatta. Mindketten mások lettünk; megváltoztunk azt hiszem. Petike léte megszépített mindent, az életünket, a várost ahol élünk, az évszakokat, a napfényt az éjszakát. Volt miért a csillagokra néznem ismét, volt miért elszakadnom a földtõl és felnéznem újra az éjszakai égboltra; újra észrevettük milyen szép is a nyári ég kékje, milyen fantasztikus illata van a bús õsz égetett leveleinek. Újra hógolyóztunk télen, és ugyan úgy érzéketlenné fagyott a kezem a hótól, és ugyan úgy szúrt az arcom amikor visszatértünk a meleg lakásba, ahogy az gyermekkoromban volt. És a tavaszok, az az öt tavaszocska, amit Petikével kergettünk végig a közeli dombokon, az az öt tavaszocska amíg Petikénk élt, az volt életünk legboldogabb öt tavasza.

De Petike meghalt, mert Petikének meg kellett halnia. Így volt a dolog beprogramozva elõre. Tudtam ezt én is, tudta ezt Ágnes is jól; mindketten tudtuk, amikor az egészbe belekezdtünk. Nem volt más megoldás, Petikének el kellett mennie, ez így volt megtervezve. Az egész a túlnépesedés miatt volt. A túlnépesedés miatt találták ki az egészet. Valahol megértem persze; ha nem találnak ki valamit, a Föld megfulladt volna az emberektõl. Hát ki kellett valamit találni. Azt mondták, hogy ez jó megoldás. Nem tudom! Mi sterilek vagyunk, Ágnes is meg én is. Születés után rögtön ivartalanítanak mindenkit. Így aztán senki sem tud szaporodni, hacsak nem vesz rá engedélyt. Engedélyt szabadon vehet mindenki, ahogy bárkinek lehet akármennyi háza vagy autója, jachtja is akár, na meg repülõgépe, feltéve, ha van rá elég pénze. Egy gyerek igen drága mulatság. Egy gyerekre az engedély igen sokba kerül. Persze ez sok embernek nem igen jelent gondot; tudom, hogy sokaknak a pénz valójában nem probléma. De nekünk mindig is az volt. A legnagyobb probléma. Sokáig nem tehettük meg, hogy gyerekünk legyen. Nem volt rá elég pénzünk, egyszerûen nem volt rá elég pénzünk, hogy kiváltsuk az engedélyt.

Petike meghalt, mert Petikének meg kellett halnia. Petike öreg volt, amikor meghalt. Leélte a rá kiszabott kort, azt az öt évet, amit mi vettünk számára. Öt év volt, igen. Ennyire tellett. Eladtunk mindent amink volt; a lakáson kívül mindent: a kocsit, a kis vidéki házat, amit Ágnes örökölt, egyszóval mindent. Másfél millió volt az egész vagyonunk, csupán rongyos másfél millió. Egy gyermekév pedig akkor háromszázezerbe került. Tehát öt évecskére tellett a pénzünkbõl. Elmentünk a Családhivatalba és megrendeltük a mi kis Petikénket. A bankszámlánkról eltûnt a másfélmillió, és cserébe befutott a rendelés a génbankba. Kikeresték a feleségem régen, még gyermekkorában levett petesejtjeit, kikeresték az én ivarsejtjeimet és létrehozták belõlük Petikét, a mi Petikénket. Egy picuri petricsészében született meg tehát a kisfiúnk. Azonban még mielõtt a megtermékenyített pete osztódni kezdett volna, ügyes génsebészek elvégeztek egy picurka módosítást a születendõ embrió genomjában. Átállították a biológiai órát, ami majd a születendõ kisfiúban fog ketyegni. Beállították, ahogy az ember beállítja a vekkert, hogy másnap reggel idejében ébressze. Beállították öt évre, öt évre, amit kifizettünk, amire pénzünk volt.

Petike meghalt, mert Petikének meg kellett halnia. Egyszerûen letelt az az öt év, amit annak idején megvásároltunk. Öt év alatt felcseperedett, felnõtt, erõs lett, igazi szép és okos gyerek. Olyan büszkék voltunk rá, olyan, de olyan büszkék! Aztán elkezdett öregedni, meggyengült, és megöregedett. Segítettük öregségében is, ugyanúgy segítettük, mint akkor, amikor még kisgyerek volt és sok mindent nem tudott önállóan elvégezni. Ugyan úgy segítettük öregségében is, ugyanúgy szerettük, talán még jobban is. Szerettük a megõszült haját, szerettük apró, ráncos, eres kezeit. Néztük õt Ágnessel, sokszor órákig néztük õt az ágyacskájában, ahogy álmodott, ahogy fel-felnyögött, mintha valami lidércnyomással harcolna álmában. Néztük ezt a pici öregembert, néztük a dús fehér haját, a hajat, ami nemrég még olyan szép éjfekete volt. A haja eltakarta homlokát, ami ugyan olyan szép sima maradt még így, öregségében is, mint amilyen gyermekkorában volt. Néztük õt Ágnessel, néztük ahogyan alszik, és képtelenek voltunk elfogadni, hogy hamarosan meg kell halnia. Harcoltam Petike életéért, akár az enyémet is odaadtam volna, ha adhatok neki még néhány évecskét. De az óra megállíthatatlanul ketyegett, csak ketyegett, és mit sem törõdött velem.

Amikor elérte az az undok betegség, amikor utolérte, még alig múlt el öt éves. A betegség két hét alatt ledöntötte, két hét alatt maga alá gyûrte teljesen. Telefonáltam a kórházba. Kértem jöjjenek azonnal, mert szegény borzasztó rosszul volt. Petike haldoklott! Mondtam, jöjjenek azonnal. Kértem õket, hogy jöjjenek azonnal! Azt mondták, hogy nem jönnek, mert Petike már öreg. Azt mondták, hogy õk nem arra vannak, hogy vén trottyokkal bajlódjanak, azt mondták, hogy van enélkül is épp elég bajuk. Azt mondták, hogy Petike ideje lejárt, azt mondták, hogy ahelyett, hogy vele foglalkozunk, inkább azon gondolkozhatnánk, hogy mibõl veszünk magunknak új kisfiút. Azt mondták, hogy akkor telefonáljunk majd legközelebb, ha már nem lélegzik. A mi kis Petikénk! Istenem!

Petike elment. Tudtuk jól, hogy el kell mennie. Sokáig épp ezért nem is vágytam arra, hogy gyerekünk legyen. Nem értettem Ágnest, hogy õ miért akarja, amikor arra úgy se lesz soha elég pénzünk, hogy egy teljes életet vásároljunk számára. Sokáig nem értettem Ágnest. Képtelen voltam felfogni, hogy miért akarja mindezt vállalni mégis. Aztán valahogy rábeszélt. Rábeszélt a szemeivel. Amikor a gyerekrõl beszélt, a szemei megteltek valami fantasztikus fénnyel, a vágy, a szeretni akarás, a törõdni akarás fényével. Ezek a szemek vettek rá arra, hogy beleegyezzem a dologba. De ahogy Petike megszületett, amikor a csöpp kis testét elõször a kezemben tartottam, akkor megértettem Õt. Megértettem azt az érzést, ami annyiszor ragyogott rám a sötétben gyönyörû szemeibõl, amikor feküdtünk egymás mellett az ágyon és õ csak beszélt, csak beszélt a gyerekrõl, amire annyira vágyott.

Petike elment, de Petike élete új fényt adott minden megfakultnak. Megtanított újra örülni. Tudtuk, hogy el fog menni, de ez alatt az öt év alatt, amíg együtt voltunk, mi hárman, valahogy lényegtelenné vált, hogy csak öt évre kaptuk õt kölcsön. Nem, nem feledkeztünk meg róla. De nagyot tévedtem, amikor régen úgy vélekedtem, hogy az öt év meg fogja mérgezni a boldogságot, amit a gyerek hozhat az életünkbe. Nem mérgezte meg. Sõt, tanított nekünk valamit, valami nagyon fontosat: megtanultuk értékelni a hónapokat, ahogy addig értékeltük az éveket. Megtanultuk értékelni a napokat, ahogy addig értékeltük a hónapokat, és megtanultuk értékelni a percet úgy, ahogy azelõtt sokszor még a napokat sem tudtuk értékelni. Többet éltünk ez alatt az öt év alatt, mint amennyit máskülönben ötven év alatt éltünk volna. A percek megteltek tartalommal. Megteltek szeretettel, gondoskodással, törõdéssel. Mindketten megtanultuk, hogy nem az számít, hogy öt, tíz vagy ötven évig él-e az, akit szeretünk, hanem az számít, hogy ez alatt az idõ alatt mennyit vagyunk képesek adni mi magunk. Ez az öt év volt életem leggazdagabb öt éve. Ez alatt az öt év alatt többet észrevettem a világ szépségeibõl, mint egész addigi életemben. Öt év volt, vagy ötven? Nem a számok számítanak igazán, hanem az, hogy mennyire tudjuk kitölteni õket tartalommal.

Itt állunk most ezen a picike hídon a Duna felett. Feleségem keze az egyik kezemben, a másik kezemben pedig ez a picike urna, amiben Petike hamvai pihennek. Itt állunk némán, hagyjuk a szélnek, hadd vigye messze a hamvakat. Kiszórjuk õket a folyóba, amely kérlelhetetlenül, de bölcsen folyik alattunk tova. Kiszórjuk a hamvakat mi magunk. Temetünk. Ezen az õszi reggelen kibukkan a Nap a felhõk közül, kibukkan és fényesen felragyog. Gyönyörû ez a reggel! Hát igen, ez a mise illik leginkább a mi kis Petikénkhez.

[Rosen]

JOÃO DE MELO

Egy boldog vég kilátásai

Úgyszólván szóra sem igen érdemes az az egyszerû, bár kevéssé rokonszenves módszer, amelyet az Atya azon a délutánon választott ki arra, hogy végezzen velem. Ha most mégis elmesélem, egyedül azért teszem, mert bizonyos hasznát mégiscsak láttam a tapasztalatnak, és ezt szeretném megosztani az élõkkel. Egyetlen szándékom vele pedig annyi, hogy megszabadítsalak benneteket a felesleges szorongásoktól, amelyek amúgyis megkeserítik azt a rövid és mindig oly nyomorúságos emberi létet. A halál voltaképpen egyszerû és könnyû - és nem fáj. Különösebb jelentõsége nincs sem a módozatoknak, sem az eszközöknek, valamennyien jól ismerjük õket - ilyen a puskagolyó, a gáztól vagy víztõl történõ fulladás, a mérgezés vagy, akár az én esetemben is, a kés általi halál. Az eszközök minõségének viszont már van. A vágófelülettõl, az anyag tömörségétõl vagy mondjuk a gyorsaságtól, amellyel a tárgyat kezelik, nagyban függhet az elhunyt jó- vagy rosszérzése.

Ám a halotti lét boldogságával ér fel az, ha éleslátás érvényesül az ilyen vagy olyan eszközök megválasztásában is, amelyekkel az Atya végtelen bölcsessége kiemel bennünket az életbõl. Ha az emberek hinnének benne, hogy a haláltusát megnyugvás és pihenés követi, akkor a lélek békéje gyógyír lehetne a világ minden bajára. Létezik egy pillanat, amikor az erõszak minden ismeretes formája valamifajta derûs lebegéssé változik: a mosoly édes pillanatává. Ma már tudom, hogy ennek az édes érzésnek lehet a neve kapu, kolostor, nyoszolya, hajlék vagy trón, ahol az Atya éppen fogad bennünket. Az egészet együtt pedig Nagy Háznak nevezik, de azt már nem állíthatom, hogy ez valami falak által határolt tér volna, erdõ fák nélkül vagy egy felhõk között emelkedõ, képzeletszülte templom. Ez ügyben beérem annyival, hogy osztozom az összes többi halott titkában. Ami az Atya személyét illeti, sokat most abból sem tárhatok elétek, mert az õ jelenlétét átélni lehet, leírni nemigen. Tudjátok meg azért, hogy nagy termetû, valamelyest sovány és eléggé hallgatag. Soványsága persze magától értetõdõ, mint minden olyan lény esetében, amelyik a légben száll, és nincs helye a látható dolgok között. És mert tavirózsák pártái között lebegve tölti életét, teste nem csontokra épült, hiányzik minden szerve, csupán verõerei vannak, szentséges körmei és fényességes hajkoronája, amit a többi isten annyira csodál és boldogan utánoz.

Ha jobban belegondolok, akkor mégiscsak megér néhány szót az az egyszerû módszer, ahogy az Atya kezétõl azon a délutánon elszenvedtem halálomat. A házzal szemközt üldögéltem a kerítésfalon, s viszonylag gondtalanul lógáztam a lábamat, mert álmomban sem jutott volna eszembe, hogy ilyesmi megtörténhet velem. Halkan susogtam. A kedvesem szelíd nyugalomban borult a vállamra, én pedig boldog ártatlansággal lélegeztem be leheletét, amely elkeveredett az enyémmel. Annyira halkan beszélgettünk, hogy hallani lehetett a fügefák zöld szívverését, a kõ gyökereinek fehér sóhaját vagy a madarak csöndjét, amelyek földre szállva, nyomban elszundítottak. Ezért lepõdöm meg még ma is azon, hogy miként találhatott valaki ebben az összhangban olyasmit, ami komolyan veszélyeztette volna a világ nyugalmát.

Történt pedig mindez egy maihoz hasonlóan bódító és fülledt napon. Habár a nap valahol igen messze kódorgott tõlünk, úgy rémlik, nyár volt. A délután besûrûsödött levegõjét átjárta a pára, és a föld mélyébõl erõs kénszag szivárgott elõ, amitõl szinte elakadt a lélegzetünk.

Kedvesem annak az elbeszélésnek a részleteit hallgatta, amelyen akkoriban dolgoztam. Tekintve, hogy meghaltam, még mielõtt befejeztem volna, vázlatosan elmondom nektek is, mi volt a történet lényege. Volt benne egy csuhás ember. Sok rossz szenvedélye mellett különösen beteges el tévelyedésére vallott, hogy idõrõl idõre szûz lányokat áldozott fel az Atyának. Álmukban ragadta el õket, majd magával hurcolva kerteken, éjszakai sövényeken és erdõkön át, elevenen felfalta mindet egy nádas rejtekén. Nos, az utolsó áldozata egy mályvaszínû leány volt, akinek a telihold messzire szétsugározta sejtelmes arcát. Ez segített abban, hogy nyomába szegõdjek elrablójának, és közelrõl érezhessem az éter szagát, merthogy azzal kábította el áldozatait, és végül rajtaüthessek a szörnyû bûntény elkövetése közben. Amikor a vad rohanástól zihálva a tetthelyre értem, azt kellett látnom, hogy a szerzetes éppen a leány haját készül megenni. Azután már minden könnyen ment, ahogy ez elképzelhetõ. Tõrömet a szerzetes hátába döftem, megforgattam benne, és kéjes érzés töltött el, amikor azt tapasztaltam, hogy az a papi test semmilyen ellenállást nem tanúsít egy ateista igazságosztó keze alatt. Magyarán, a legcsekélyebb ellenállás nélkül orra bukott. A szegény leány hamarosan magához tért, és nem tudta, hová legyen, hogyan fejezze ki háláját. Bátorságom jutalmaképpen végtelen és páratlan szerelmét kértem tõle, azt a fajta szerelmet, amelyben férfi és nõ eggyé lesz. És lám, meg is kaptam angyali testét, amelytõl kigyúlt bennem a szenvedély, amint megpillantottam az ezüstszín lábai között tündöklõ, kinyíló virágot, és akkor megesküdtem neki, hogy élete végéig oltalmazni fogom.

Amikor idáig értem az elbeszélésben, Maria Adelaide a szavamba vágott:

- Hát nem pontosan így történt velünk is, szerelmem? Mondd, miért csak mindig megtörtént dolgokat írsz le?

Ültem tehát a falon és simogattam kedvesem koromfekete haját, amikor egy könnyûléptû férfit pillantottam meg, aki sejtelmesen közeledett, majd megállt és valami leírhatatlan kifejezéssel nézett ránk. Nem állíthatom, hogy hasonlított volna Maria Adelaide-ra, mert nemcsak az õ fiatalos bája hiányzott belõle, hanem kifejezetten gyûrött ábrázata volt, akár egy aggastyánnak. Ezenkívül kezeslábast viselt, kis szürke feje volt, vastag ujjairól pedig hiányzott a köröm. Az a kéz úgy hatott, mint egy teknõcpáncél: repedezett volt, és tele bõrkeményedéssel. A szeme - vizenyõs. És amikor azt fejtegettem, hogy az idõjárás nemcsak régi nyarakra emlékeztetet, hanem egy gõzöket eregetõ téglára, amelynek pórusaiban a föld gyomrából származó lávacseppek izzanak, kedvesem egyetértõn mosolygott:

- Valóban - mondta -, a nyár olyan, mint egy furunkulus. Amikor túlérik, vérezni kezd, kifakad vagy belül robban szét.

Eleinte jóformán ügyet sem vetettem az idegenre. Akkortájt már volt némi nevem, okosnak tartottak, és maga is kezdtem elhinni, hogy az emberek szívesen állnak meg mellettem, hogy végighallgassák okfejtésemet akár a legcsacskább tárgyban is. Néhány ifjú képviselõnek rendszeresen tanácsokat adtam retorikából, s hol szívhez szóló beszédeket, hol megrázó szónoklatokat fogalmaztam a számukra. Lassanként azonban olyan érzésem támadt, hogy már az mégiscsak túlzás az a szemrehányó tekintet, amellyel az a férfi bámult. Valami nem volt renden. Kedvesem kissé elhúzódott mellõlem, közönyös tartást vett fel, és attól fogva nem szólt semmit. Õ akkor már nyilvánvalóan kitalálta, hogy mi lesz a végkifejlet. A férfi váltig meresztette rám ellenséges és ostoba tekintetét, én pedig megjegyeztem magamban, hogy dülledt szeme éppen olyan, mint egy feltört madártojásból elõbukkanó fehérje és sárgája. Amellett annyi megveszekedett indulat sütött belõle, hogy arra gondoltam, most változik át kutyává, és mindjárt megugat vagy belemar a lábikrámba. Foglyul ejtett engem az a tekintet, mert ahhoz hasonlatos, delejes erõ sugárzott belõle, amilyennel a kobrák igézik meg a madarakat és a kisebb állatokat, mielõtt élve elnyelnék õket. Ha jobban utánagondolok, valóban volt a fickóban valami a ragadozó hüllõk gonoszságából. Az arcára oldalról tekintve láttam, hogy nyálkaréteg feszül rá, a bõrén pedig olyasféle cseppek csillognak, mintha különleges fegyverolajjal volna bevonva, amellyel elejét lehet venni a rozsdásodásnak.

Még nem féltem. Késõbb, amikor nekilátott, hogy végezzen velem, akkor már igen, akkor már szétáradt bennem a rémület - és ez hiba volt. Cédruskezének minden döfése a húsomba hatolt, miközben olyan mérget fecskendezett belém, amitõl az emberek elveszítik a fejüket. Ha elvetem a feltételezést, hogy esetleg az Atyának vagy legfeljebb még Maria Adelaide apjának a haragját vontam a fejemre, akkor csak annyit mondhatok, el nem tudtam képzelni, hogy akkora gyûlöletre bármivel rászolgáltam volna. Az a teljes igazság, hogy kedvesem iránt táplált szerelmem napról napra nõtt, és már kiterjedt a negyedben lakó emberekre is. Amúgy egészségesek, szabad és könnyed embereknek találtam õket. Ennek megfelelõen rászoktam, hogy úgy viszonozzam a köszöntésüket, mint aki tudatosan kerüli, hogy ellenségei legyenek, és nem tér ki sem a szegények, sem a gazdagok bánatos mosolya elõl. Mivel pedig a huszadik században éltünk, nem látszott valószínûnek, hogy bárkit is megbotránkoztatott volna, hogy én voltam az a férfi, aki elsõ ízben birtokolta Maria Adelaide szûzi testét. Ezt más nõkkel sokan megtették már elõttem. És még ha életemnek errõl a lépésérõl másképpen vélekedik is valaki, akkor sem hiszem, hogy ez önmagában elegendõ okot adott volna arra, hogy se szó, se beszéd halálra ítéljen. Valami alapvetõ ellentét feszült köztem és a férfi között. Jóval idõsebb volt nálam, pókszeme volt meg kérges asztaloskeze. Ám ha mindez az õ létezése mellett szólt is inkább, azért nekem is voltak ütõkártyáim. Két kezem tökéletesen kifejezõje volt azoknak az emberi formáknak, amelyek képviselõk tanácsadójához vagy elbeszélések írójához illenek: szépen rajzolt körömágyak, hosszú és könnyed ujjak, laza ízületek. Ártatlanságom ékes bizonyítékai.

Akkor már belém mart a szorongás. Még az is eszembe jutott, hogy kedvesemtõl kérek segítséget. Azon az órán, halálom elõtt megígérhettem volna neki mindent, amit csak férfi ígérhet nõnek ehhez fogható szorultságában. Tudjátok ti is, hogy a nõk milyen érzékeny lények, és a szelíd szavak, akár a fehér rózsák rendszerint leveszik õket a lábukról. Abban a szent pillanatban azonban, amikor éppen felkészültem a csábításra, a férfi kinyújtotta karját, és közénk állt, kedvesem teste és akkor már enyhén reszketõ kezem közé, s azt mondta:

- Megálljunk csak, hékás, maga most meg fog halni. Hozzá ne nyúljon ahhoz a gyümölcshöz, mert abból már nem eszik. Azért jöttem, hogy megöljem.

Na jó, ehhez már nem fért kétség. Tényleg azért jött, hogy megöljön, ahogy ezt nem sokkal késõbb meg is tette. Mellesleg szólva, ez még jogában is állt azóta, hogy érvénybe lépett a Rendelet. Jogi értelemben tehát nem emelhettem kifogást. Megtehette nyugodtan, hogy végez velem. Nem létezett peres eljárás, sem rendõrség, börtön vagy kivégzés pedig még kevésbé, elvégre a huszadik század utolsó éveit tapostuk. Országunk az elsõk között csatlakozott azokhoz a nemzetekhez, amelyek síkraszálltak a Rendeletben foglalt elvek mellett, amelynek betartását egyébként az Egyesült Államok melegen ajánlotta a szegény országoknak a nemzetközi rend feltétlen megõrzése érdekében. Ennek értelmében a halál egyszerû lelkiismereti kérdés lett, az állampolgárok egyéni belátásának függvénye, és nekem lassan minden reményem sötét sejtelemmé változott, hogy az a férfi bármit tehet a mások életével. Kinek-kinek csak arra kellett ügyelnie, hogy ne kövessen el természetellenes bûnt. Ha mégis, akkor a lelkiismerete fellépett ellene, és üldözõbe vette. Mellesleg szólva bebizonyosodott, hogy a Rendelet kibocsátása óta a halálesetek zöme értelmetlen volt. Mert ha az Atya igazságtalannak találta a halált, akkor azon nyomban elrendelte, hogy egy új egyén keljen életre azzal a küldetéssel, hogy bosszút álljon elõdjéért a gyilkos személyen. Ilyenformán már csak egy belevaló özönvíz vethetett volna véget annak a mélységes zûrzavarnak, amely az emberiség kebelében tombolt.


Mondanom sem kell, hogy ezt és még sok egyéb érvet is felhoztam, hogy emberemet eltántorítsam. Közben szükségét éreztem, hogy kellõképpen meggyõzõ is legyek. Ám tudd meg, olvasó, hogy vannak nagyon-nagyon elvetemült emberek. Ezeket gyõzködheti bárki, hogy mennyi veszélyt zúdítanak saját nyakukba, merõ szócséplés, falra hányt borsó minden. Elmondtam én akkor mindent, amit a halálról tudtam. Ha azonban lett volna felõle némi tapasztalatom, ahogy most már bõségesen is van, akkor elejét vehettem volna, hogy a férfi másodszor is megfenyegessen, ezúttal a fülembe ordítva, azon a számomra végzetes délutánon. Életem legdicstelenebb délutánján.

- Állva akar meghalni, tökfej, vagy a falon ülve? Legyen, ahogy magának jobb, csak döntsön gyorsan.

Ekkor felálltam, és máris végtelen nyugalom töltött el, az akasztófára váró elítéltek, az országúti rablók, a liliomtiprók, a viharban kacagó, eltorzult ábrázatú õrültek perverz és természetellenes nyugalma: olyan nyugodalmas nyugalom, amelynek már nincsenek sem csontjai, sem idegei. Hûvös volt az a nyugalom, és kicsit még kápráztató is. Ennek ellenére egyik kezemmel megfogtam a vállát, mintegy védekezésképpen. A napnál is világosabb volt, hogy halálra ítélt, és hogy emiatt a legkevésbé sem háborog a lelkiismerete. Csakhogy még egyszer, utoljára a szemébe akartam nézni, hátha megingatom esztelen szándékában. Semmi haszna, mondtam, hogy egy magamfajta embert a halálba küldjön. Ártatlanságom tengerré lesz, és élete legutolsó napjáig üldözni fogja. A testem is tengerré alakul, s a tengernek ez a része elevenen fel fogja falni, mert táplálkoznia kell, és csak õbelõle táplálkozhat. Mindenki tudja, milyen keserves meghalni a sótól, az ólomtól, amely ott van a vízben, s együtt mozog az árapállyal...

- Ettõl eltekintve, uram, nem kellene késsel esnie nekem, nem gondolja? Megtehetné azt a szívességet, hogy valamivel kíméletesebb halált mér rám. Mondjuk, például, hogy kígyóelixírt itat velem, esetleg az angyalok halálos likõrjét...

Világosan láttam, hogy képviselõket szolgáló szónoki rátermettségem itt mit sem ér. Mint ahogy novellaírói tehetségemnek sincs semmi haszna. Az az ember eltökélte, hogy megöl, így hasztalan volt minden érv; ettõl rám tört a kétségbeesés. (De ahogy mondtam nektek, ma már tudom, hogy hibáztam, mert a halál nem nehéz, nem kellemetlen - és egyáltalán nem fáj.) Mintha elszántságát akarta volna nyomatékosítani, a férfi páncélkezével a felsõ zsebébe nyúlt, majd elõrántott belõle egy kést, amely akkora volt, mint az a tõr, amellyel én szolgáltattam igazságot a liliomtipró szerzetesen. Jellegzetes csattanással kipattintotta a pengét alig néhány centiméterre a számtól. Ütött az órám. A férfi elõször a nyelvemet fogja kivágni, hogy elejét vegye hisztérikus jajkiáltásaimnak, azután az ádámcsutkámat, a gyomromat és így tovább. Amikor majd heréim már csak egy vékonyka idegszálon fityegnek, kedvesem segítségért kezd sikoltozni, vagy egyszerûen csak elborzad ekkora kegyetlenség láttán. De még mindig maradt egy apró lehetõség, hogy mindez mégse történjen meg. Nyugalmat parancsoltam magamra, és megálltam a férfi elõtt. Megfogadtam, hogy szembe nézek vele. Hogy mindenáron és megingathatatlanul fogva tartom tekintetét, hátha ráébred cselekedete súlyára, hogy az nemcsak helytelen, de veszedelmes is a jövõjére nézve. Hogy idõt nyerjek, kijelentettem, hogy szeretném megbeszélni vele halálom részleteit. Elõször is haza kell kísérnem a kedvesemet - ezt ugye belátja? Bocsánatkéréssel is tartozom neki, mert megígértem, hogy vele fogok meghalni, méghozzá szeretkezés közben, és most mégsem tehetem, mert nem adatott meg, hogy a vágyam teljesüljön. Továbbá feltétlenül keresnünk kell egy sötétebb helyet, mert bár a nap nem süt, de ha itt folyik szét a vérem, akkor feltûnõen csillogni fog a földön. Ennek a helynek nedvesnek, sõt egyenesen vizesnek kell lennie, nehogy a vérem gõzölögni kezdjen. A Rendelet, minden engedékenysége ellenére, megfogalmazza a gyilkossal szemben azt a követelményt, hogy a helyszínt a lehetõleg tisztább állapotban hagyja maga után, az erõszak minden olyan látható jele nélkül, amely az erkölcsöt és a helyi szokásokat sértheti. Az idõ tájt a köztisztasági szolgálat nagyon szigorú volt, és még a legsötétebb negyedekben sem tûrte a gyanú leghalványabb árnyékát sem. Mindenekelõtt azonban köteles figyelemmel lennie törvényeink szellemére és betûjére: márpedig szigorú elõírás, hogy a testet nem szabad felismerhetetlenné tenni. Máskülönben az angyalok megtiltják, hogy belépjen a Paradicsomba. Egymás közt szólva, az angyalokkal nem lehet kukoricázni: bizony becsapják a kaput a megcsonkított holtak orra elõtt, amivel kárhozottakká teszik õket, kóborló lelkekké, és ez már nem tréfadolog. Néhány efféle lélek nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy az élõket rémisztgesse szokatlan megjelenésével, miközben könyörületért esdekel. Mindhiába. Szerencsére, ez nem az én esetem, merthogy én minden további nélkül kiérdemeltem azt a gyönyörûséges helyet, ahonnan most hozzátok szólok.

Kíméletes halálra volt tehát szükségem, hogy ne kelljen az örökkévalóság évszázadait azzal töltenem, hogy megváltásért rimánkodom. Azon kívül tapintat kérdése is, hogy az ember folttalanul, testi hibák nélkül kerüljön az Atya színe elé. Most, hogy már tudok Felõle egyet s mást, elmondhatom, hogy komolyan elborzad a háborúban megcsonkított, agyonlõtt vagy különösebb ok nélkül feldarabolt emberek láttán. Az Atya csontsovány, törékeny személy, akinek bármi elveszi az étvágyát. Ha vannak is gyengeségei, én csak egyet ismerek: kivételez a jókkal, akik szemében a legtökéletesebbekkel és a legszebbekkel azonosak, a csúnyákat, a szegényeket és az öregeket pedig mindig a legvégére hagyja. Apa persze õ is, de nem olyan feltétel nélküli módon, ahogy a többi apa viszonyul saját húsából és vérébõl való gyermekéhez. Õ eklektikus Atya.

Amikor az elsõ vágás a szájamon ért, a nyelvem pedig a porba hullt, és ott vonaglott, mint egy halálra sebzett állatka, már biztos voltam benne, hogy a férfi egyetlen szavamat sem hallotta. Közönséges, mocskos, hidegvérû gyilkos volt, gúnyos vigyor ült keskeny ajkain. A szellem fénye lobbant fel akkor bennem, mint egy hajnalhasadás, mint egy szimfónia, vagy mint valami csoda, és elemi erõvel közölte, hogy nincs többé jövõ. De mivel nem tudtam felkiáltani, nem fenyegethettem meg újra a végzet tengerével. Csontjaim, azt hiszem, megteltek az ólmos áramlatokkal, és ez megakadályozta, hogy testem azonnal erre a helyre szálljon. A körülmény azonban mégsem bizonyult végzetesnek, mert rátaláltam egy másik megoldásra, az egyetlenre, amely lehetõvé teszi, hogy az ember ne múljon el nyomtalanul a földrõl. Ha nem így lett volna, akkor most nem tudnám elmesélni néktek részletesen mindazt, amin átmentem, és õszintén szeretném, hogy veletek ne ismétlõdjön meg ugyanaz? A második késdöfést a torkomba kaptam, kissé ferdén, minekutána fejemet már csak az a csavarmenetes szívószál tartotta testemen, amit nyelõcsõnek hívnak. Amikor a vas a beleimbe hatolt, egyszer, majd még egyszer, a férfi már verejtékben úszott és szemlátomást elcsüggedt attól, hogy milyen szívós vagyok. Valami meghatározhatatlan gyûlölet sugallhatta neki, hogy így nem ölhet meg engem, mert a szememmel még ellenállok. Egyik szúrás a másikat követte, de a tekintetem végig rajta függött, szinte természetfölötti eszelõsséggel, õ pedig már nem volt benne annyira biztos, hogy ki tudja tölteni rajtam minden gyûlöletét. Amellett, hogy elnémultam, már annyi erõm sem maradt, hogy köhögjek. A kés a szívem fölött járta át a mellkasomat, és amikor kihúzta belõle, húscafatok, rostok és kék erek voltak rátekeredve. Miután tanultam némi anatómiát, játszva felismertem az egyes szerveket, alakjukról, tömegükrõl, de még a szagukról is. Könnyedén felsorolom õket abban a sorrendben, ahogyan kiszaggatta belõlem: máj, hasnyálmirigy, fél tüdõ, vastagbél...

Hogy ne borzasszam el túlságosan az olvasót, rövidre fogom a sorsdöntõ részletek leírását. Ismertetem, hogy miképpen következett be halálom.


Mint köztudott, az a legfontosabb, hogy miképpen tudunk behatolni tekintetünk fényével a gyilkos személyébe. Ha valamikor az a veszély és megpróbáltatás jut valakinek osztályrészéül, hogy az Atya el akarja venni az életét, ne mulasszon el mélyen a szemébe nézni. Sosem lesz képes ellenszegülni az igazságnak, sem az élni akarás nyilvánvaló erejének, amely dacol a világon halált osztogató akaratával. A tárgyban szerzett saját tapasztalataimból kiindulva, tanácsot adhatok arra is, milyen a legjobb kéztartás az ilyen esetekben. Nem szerencsés ökölbe szorítani, vagy védekezõn hadonászni velük. Az Atya hatalmas, és nem nézi jó szemmel, ha incifinci lények fizikai erõvel szállnak szembe akaratával. A sors egyes-egyedül az õ döntésétõl függ. A kezet kitárva a test elé kell tartani, de nem védekezésül, hanem az erkölcsi fölény kifejezése céljából. Nem érdemes a testet sem riadóztatni az elsõ õt ért csapásra. És ha tovább záporoznak az ütések, lankadatlanul tûrni kell õket. Ami engem illet, most, hogy már vége mindennek, úgy látom, többször feleslegesen kockáztattam meggondolatlan viselkedésemmel. Melléfogtam mindjárt az elején, mert alábecsültem testi képességeimet. Jóformán még a legvégén sem hittem abban a roppant és káprázatos erõben, amely az óriásokkal szembenézõ gyengék tekintetében lakozik.

Az én mindenható és tökéletes gyilkosomnak bizonyára sejtelme sem volt arról, mennyire hiszek a szeretet erejében. Az angyaloknak az a feladatuk, hogy visszaadják a szegényeknek a megbocsátás õseredeti, delejes hatalmát, és képesek mindenütt jelen lenni. Nagy szükségünk van rájuk, de még ha távol vannak is, ha szólítjuk õket, máris a segítségünkre sietnek. Talán bensõnkben is létezik közülük egypár, amint ismeretlen fészkekben kuporogva csak arra várnak türelmesen, hogy feltárhassák elõttünk titkaikat.

Rajtam, mint mindannyiszor, most is egy nõi angyal segített. Rájöttem ugyanis, hogy kedvesem, Maria Adelaide képes megsokszorozódni, mint minden nõ, akik csak azért élnek, hogy óvjanak és megmentsenek bennünket. Elmondom hát: amikor az Atya visszakozott ártatlan pillantásom elõl, valahonnan mélyrõl elõbukkant kedvesem kezének emléke, amint testemen kalandozik, és a létezésre bátorítja. Akkor az Atya hátat fordított nekem - mert neki soha semmi nem sürgõs -, és finom, könnyû és lebegõ lépteivel elindult más végzetek felé, abban a tévhitben, hogy én már örökre elvesztem az irgalma számára. És akkor megtörtént. Ha valaki nem hinné, próbálja ki, és újra képes lesz hinni a nõkben. Mert õk mindig tudják rólatok mindazt, amit a sors még nem mondott el.

Kutyák közelítettek felém, hogy felfaljanak. Maria Adelaide azonban elõvette varázslatos nõi bátorságát, és elkergette õket. Azután leguggolt, és darabkáimat sorra a kötényébe szedte, majd útnak eredt velük. Testének melege és vére lassanként átjárta testem halálát. Lehelete végigfutott szétroncsolt artériáimon. Sorban új életre keltette testem minden kihûlt szervét. Ekkor már lábra álltam, és járni kezdtem. Odaértünk elsõ és egyetlen ölelkezésünk színhelyére. Gyorsan megegyeztünk, hogy most megismételjük. Egészen belevesztem derûje vakító ragyogásába, és mohón szürcsöltem csodás asszonyi energiájának napsütését, amikor az Atya megint arrafelé járt. Figyelmes lett rá, hogy testünk lassan egyetlen testté olvad - egyetlen tökéletes és ép testté, amilyen annak elõtte volt. Megértette, hogy erényeink egy új, második lehetõségért kiáltanak, hogy visszatérhessünk az életbe. És úgy megindította õt ezen újjászületett lények második ártatlansága, hogy felemelt a földrõl, belerakott hatalmas bíbor zsebének fészkébe, és elvitt minket magával örökre.

Azóta, hogy megérkeztünk az Atya Nagy Házába, szüntelenül újjáteremtõdünk az õ képére és hasonlatosságára, hogy például szolgáljunk mindenkinek és minden angyalainak is. Valahányszor az emberek megfeledkeznek magukról, elveszítik fejüket és elutasítják a mi igazságunkat, az Atya bánatosan ránk mutat, és kibuggyannak a könnyei.

Utoljára tegnapelõtt láttam sírni, amikor tudomására jutott, hogy valakire kivégzõosztag vár.

Állítom nektek, hogy vigasztalhatatlanul zokogott.

Nagyon is jól láttam!

Székely Ervin fordítása