[^Sunrise^]

[Dorien]

Farkasok szövetsége (Le Pacte des Loups) (2001)
színes francia-kanadai misztikus kalandfilm, 142 perc

Szereplõk: Samuel Le Bihan, Mark Dacascos, Vincent Cassel, Émilie Dequenne, Monica Bellucci, Jérémie Renier, Jean Yanne, Jean-François Stévenin, Jacques Perrin, Edith Scob, Johan Leysen, Bernard Farcy
Rendezõ: Christophe Gans

Az 1700-as évek második felében valahol Dél-Franciaországban arról suttognak, hogy egy titokzatos szörny garázdálkodik a környéken. Fõleg asszonyokat és gyerekeket ragad el, s már legalább száz áldozatot marcangolt szét. A király értesül a lakosság körében növekvõ pánikról, ezért odaküldi legkiválóbb katonáit, hogy keressék meg a szörnyet és végezzenek vele.

Grigoire de Fronsac, a ragyogó ifjú természettudós és irokéz indián vértestvére, Mani - akivel akkor találkozott, amikor Amerikában szolgált - rájönnek, hogy a király katonái képtelenek megtalálni a szörny nyomát Gévaudan sûrû erdõiben, ezért Grigoire-nak kell utána erednie.

[obersmith]

ööö...namost, emlékezetkiesésem van, vagy télleg eltûnt jópár hozzászólás innen?

[Pikkolo]

Megnéztem a V, mint vérbosszú c. filmet és már értem spidey avatarját Kicsit vontatott volt, de azért tetszett.

[Cadaver]

Idézet: obersmith - Dátum: 2006. okt. 6., péntek - 12:42

ööö...namost, emlékezetkiesésem van, vagy télleg eltûnt jópár hozzászólás innen?

Szerintem nem hiányzik semmi, lehet összekeverted ezzel a topikkal: [ Filmes topic ]

Szerkesztette: Cadaver 2006. 10. 06. 12:21 -kor

[obersmith]

Idézet: Cadaver - Dátum: 2006. okt. 6., péntek - 13:21

Szerintem nem hiányzik semmi, lehet összekeverted ezzel a topikkal: [ Filmes topic ]

és valóban. banyek.....

[Warton]

Freddy vs. Michael

[acu]

Idézet: Dorien - Dátum: 2006. okt. 6., péntek - 12:04

Farkasok szövetsége (Le Pacte des Loups) (2001)

az egyik kedvencem, nem tudom miért. 

[Dorien]

Idézet: acu - Dátum: 2006. okt. 10., kedd - 11:57

az egyik kedvencem, nem tudom miért. 

Én bírom a történetét, a helyszíneit, a kort, a szereplõket, a misztikumát, a fényképezését, a szinkronját.
Talán a legjobb francia film, amit valaha láttam. (Kevés ilyen volt.)

[MarKinG]

Farkasok szövetsége nálam is régi kedvenc csak a magyar szinkronnal láttam de sztem jól van az megcsinálva. Nagyon sokszor megnéztem, mellesleg bármelyik multiba kapható 950ért 

[WhiteHunter]

A "Schindler listája" óta nem láttam még ilyen jó filmet az adott témában.      PERLASCA

                    Perlasca - Egy igaz ember története 
                                (Perlasca, un eroe italiano)

színes magyarul beszélõ olasz-magyar-francia háborús filmdráma, 125 perc, 2002
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendezõ: Alberto Negrin
forgatókönyvíró: Sandro Petraglia
jelmeztervezõ: Gyarmathy Ágnes
zene: Ennio Morricone
látványtervezõ: Gárdonyi László
vágó: Antonio Siciliano

szereplõ(k):
Luca Zingaretti (Giorgio Perlasca)
Mathilda May (Eleonora)
Garas Dezsõ (Rabbino)
Cserhalmi György (Bleiber)
Amanda Sandrelli (Magda)
Franco Castellano (Adam)
Marco Bonini (Sandor)
Szacsvay László
Klaus Maria Brandauer
Koós Olga
Rudolf Péter (Sárosi)
Stohl András (Nagy, nyilas hadnagy)

1944. november 30, csütörtök reggel. Budapesten, a nemzetközi gettó egyik házából rendõrök hajtják a lakókat kifelé. Spanyol menlevelük, amely eddig úgy-ahogy védelmet nyújtott, mától mit sem ér. Angel Sanz Briz, a spanyol követség ügyvivõje reggel elhagyta az országot, a magyar belügyminiszter pedig válaszul parancsot adott a védett házak kiürítésére, a zsidók deportálására. A lakók életét egy különös ember, Giorgio Perlasca menti meg.

A 34 éves férfi papírjai szerint spanyol állampolgár, követségi alkalmazott, aki az elmúlt három hétben a spanyol menlevéllel rendelkezõ zsidók ügyeit intézte. Amikor aznap reggel elindult a követség Széchenyi- hegyi villájából, még úgy gondolta, hogy utoljára járja végig a védett "spanyol" házakat. Már a zsebében vannak a papírok, hamarosan indulhat Svájcba. Amikor azonban látja a zsidók elhurcolását, meghozza élete legnehezebb döntését: itt marad.

A következõ három hónapban 5.200 magyar zsidó életérõl gondoskodik. Menleveleket és élelmet oszt, deportáltakat hoz vissza a marhavagonokból, a spanyol kormány nevében tárgyal Budapesten németekkel és nyilasokkal. A hõsrõl, Raoul Wallenberg barátjáról azonban egy lényeges dolgot sem tárgyalópartnerei, sem védencei nem tudtak. Azt, hogy csaló. A spanyol ügyvivõ a valóságban sem nem diplomata, sem nem spanyol. Élete, szerepvállalása a korszak egyik legfantasztikusabb története.

Perlasca 1910-ben született az olaszországi Comóban .
A második világháború kitörésekor Kelet-Európába érkezik diplomataként, hogy élelmet - fõként húst - vásároljon az olasz hadsereg számára. Belgrádban szemtanúja lesz az elsõ zsidó és cigány deportálásoknak, majd megérkezik Budapestre. 1943-ban egy a diplomaták számára kijelölt Széchenyi hegyi kastélyba internálják. Perlasca a Spanyol Nagykövetségen kér segítséget és védelmet Sanz Briztõl, a nagykövettõl. Kezében egy Franco által írt levéllel, melyben az áll, hogy "Bárhol légy a világban, mindig számíthatsz a spanyolok segítségére." Spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet kap tehát, de miután a nagykövet kényszerûségbõl elhagyja az országot, úgy dönt, hogy õ mégis Budapesten marad. Képtelen elmenni.
Ekkor kezdõdik 45 napig tartó "csalása", visszadatált hamis megbízólevelének segítségével, miszerint õ Jorge Perlasca, a spanyol nagykövet helyettese. Védleveleket ad a rászorulóknak, felügyeli, sorra járja a védett házakat; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendõrségi cellákból szabadít ki embereket. Hivatalosan is bejelenti magát a Külügyminisztériumban; ígér, kér, követel, fenyegetõzik - kinél mi használ. Ahelyett, hogy Svájcba menekülne, a spanyol zászló oltalma alatt 5200 magyar zsidót ment meg. A szovjetek bevonulása után munkára fogják, bebörtönzik, majd elindul hazafelé, hogy Triesztben találkozhasson feleségével, akirõl évekig semmit sem tudott.
Nerina Del Pin 1940-ben kötött házasságot Perlascával Triesztben, követte férjét Rijekába, Belgrádba és késõbb Budapestre is. Azonban 1942-ben egy olaszországi hazalátogatása után már nem kap vízumot, így nem térhet vissza férjéhez. Csak 1945-ben láthatják újra egymást.

És ezután 42 évnyi csend következik. A csend egészen addig tart, amíg néhány túlélõ hírt nem kap Németországból, hogy egy bizonyos Giorgio Perlesca Padovában igen szûkös anyagi körülmények között él, mindenki által elfeledve. 1988-ban egy magyar asszony útra kell férjével, hogy megkeresse és megköszönje mindazt, amit annak idején több mint ötezrükért tett. A férj hónapokig olaszul tanul, hogy egy általuk írt gyönyörû levelet hibátlanul olvashasson fel annak a férfinak, akinek köszönheti felesége életét. A házaspár Láng Éva és Láng Pál, mindenki helyett szégyenkezik. Abban a hitben éltek közel 40 éven át, hogy megmentõjük valahol Spanyolországban jómódban él és komoly, magas tisztséget tölt be valamely hivatalban. Arról sem tudtak, hogy Budapesten 1947-ben díszdoktorrá szerették volna Perlascát avatni, csak nem engedték be az országba.
Amikor Láng Éva költõnõ néhány családi örökségébõl megmaradt tárgyat szeretett volna átadni Perlascának, õ nem fogadta el, csak ennyit mondott: "Ezeknek a gyermekeidnél kell maradniuk, emlékként." "Giorgio Perlasca nélkül nem lennének se gyermekeim, se unokáim. Meg kell tartanod ezeket." - válaszolta Éva. Perlasca ekkor 77 éves.

Egy ember, aki nem beszél hõstettérõl még a családjának sem; egy ember, aki semmit sem vár tettéért. Valaki, akit nem szabadna olasz Wallenbergnek hívni, mint azt sokan tették, hiszen ugyanott, ugyanakkor, ugyanazért küzdöttek: emberek életéért. Van saját neve, még ha a cél érdekében változtatott is rajta. Valaki, akit elfelejtettek megtalálni, pedig a spanyol házak immáron nagyon kevés védettje számára az õ neve egyet jelent az élettel és sosem halványul. Arra a kérdésre, amit újságírók oly sokszor feltettek neki: "Miért tette?", csak visszakérdezett: "Ön mit tett volna az én helyemben?". Azt tette, ami emberként kötelessége volt. Semmi mást.

Giorgio Perlasca 1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában. Kérésére Maserában temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvû felirat szerepel: "Egy Igaz ember a népek között."

1988-ban a padovai zsinagógában az Igazaknak járó kitüntetést veheti át Izrael Államtól.
1989-ben Jeruzsálemben megkapta a tiszteletbeli állampolgárságot, s elültette fáját (Az Igazak Fája) mindannak emlékére, amit tett.
Budapesten 1989 áprilisában megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét. Itt sok olyan általa megmentett emberrel találkozott, akik 1944-ben gyermekként álltak védelme alatt, s akik közül sokan Izraelben, Spanyolországban, Ausztráliában és Amerikában élnek.
Washingtonban 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg kitüntetést, s jelen volt a washingtoni Holocaust Múzeum alapkövének letételénél is.
Az ország, melyet hamisan képviselt, s mely lehetõséget adott arra, hogy több mint 5200 ember életét mentse meg, 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta Perlascának.
Olaszország a "Grand Ufficiale della Reppubblica" kitüntetéssel köszönte meg hõsiességét. A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át 1992-ben.


Lámed-váv cádikim, héber nyelven: 36 igaz ember

"A 36 Igazból, aki a világon létezik, és létezésükrõl senki, még saját maguk sem tudnak, áll össze az ok, amitõl a világ nem szûnik meg létezni, miattuk nem pusztította el még Isten ezt a világot...

   

Szerkesztette: WhiteHunter 2006. 10. 12. 11:17 -kor

[Phantom Lord]

[XCsaCsa]

Srácok én a Távkapcs-on nevettem eddig filmen a legjobbat, ugyanakkor meg is könnyezetm rajta. Nagyon tetszett! Adam Sandler-t nagyon szeretem! Tetszik a stílusa! 

[Mumia]

Megnéztem a Crank c. filmet.

Nem lehet elmondani, ezt látnia kell mindenkinek. Sok helyen fetrengtem a földön a röhögéstõl, szó szerint. Ilyen jól egyetlen vígjátékon sem szórakoztam. Hihetetlen.

[scaurus]

Ez még csak "hamarosan" állapotban van - bemutató várható idõpontja 2007.03.09.:

300

Hivatalos honlap:
http://300themovie.warnerbros.com/

Elõzetes az Apple honlapján:
http://www.apple.com...b/300/trailer1/

Reméljük nem olyan lesz, mint a Trója volt: látványos, ám pocsék...

Üdv: scaurus

[spidey]

Idézet: Mumia - Dátum: 2006. okt. 13., péntek - 21:44

Megnéztem a Crank c. filmet.

Nem lehet elmondani, ezt látnia kell mindenkinek. Sok helyen fetrengtem a földön a röhögéstõl, szó szerint. Ilyen jól egyetlen vígjátékon sem szórakoztam. Hihetetlen.

Nem is vígjáték, ahhoz képest... :Ð

[Dorien]

Idézet: scaurus - Dátum: 2006. okt. 13., péntek - 22:43

Reméljük nem olyan lesz, mint a Trója volt: látványos, ám pocsék...

Bárcsak lenne legalább olyan jó, mint a Trója.

[Mumia]

Idézet: spidey - Dátum: 2006. okt. 14., szombat - 4:48

Nem is vígjáték, ahhoz képest... :Ð

Éppen ez az, hogy nem is vígjáték.

[Dorien]

Stephen King: A halálsoron (The Green Mile) (1999)
színes amerikai dráma, 188 perc
 
Szereplõk: Tom Hanks, David Morse, Michael Clarke Duncan, James Cromwell, Bonnie Hunt, Michael Jeter, Graham Greene, Harry Dean Stanton, Sam Rockwell, Doug Hutchison, Jeffrey DeMunn, Barry Pepper, Gary Sinise
Rendezte: Frank Darabont

Az 1930-as években Paul Edgecomb (Tom Hanks) cinikus és tapasztalt börtönõrként szolgál a siralomházban. Halálraítéltek utolsó napjainak szemtanújaként már nem érhetik meglepetések. Egész világfelfogása megrendül John Coffey (Michael Clarke Duncan) megérkeztével. Az óriás termetû fekete férfit kettõs gyermekgyilkosságért ítélték halálra. A börtönõr visszaemlékezik a siralomház vendégeire. Coffey különös lényére, természetfeletti képességeire és beteges, durva õrtársára. Ki is valójában az óriás halálraítélt és valóban bûnös-e?

----------

Egyik legnagyobb filmélményem.

[7of9]

A félelem bére ma este m1, 22.30

Dél-Amerika.
Ha egy olajkút kigyullad az oltás csak úgy lehetséges, ha a égõ gázokat és olajat berobbantják nitroglicerinnel.
A nitroglicerin szállítása viszont rendkívül veszélyes, szinte öngyilkos feladat, hiszen a legkisebb ütõdésre is felrobban. Az anyagot száz kilóméterrõl kell rossz utakon eljuttatni a célhoz.

Mégis vannak jelentkezõk, akik a jó pénz reményében vállalkoznak a filmtörténet egyik legveszedelmesebb utazására...

Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (1955) - Legjobb film
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1953) - Arany Medve: Henri-Georges Clouzot
Cannes (1953) - Fesztivál Nagydíja

Egyik legnagyobb filmélményem.