[bega]

Szerintem nem volt olyan gáz a "Nem vénnek való vidék" vége! Klasszikus Coen-befejezés.
Az õ filmjeikben ez elõfordul néha. Furcsa volt, de azért nem mondanám, hogy egy nagy semmi!

[Piftuka]

Idézet: Mumia - Dátum: 2008. márc. 3., hétfõ - 22:38

Engem meg nem is érdekel kik nyertek  :Ð

Én is éppen erre utaltam az elõzõ hozzászólásomban. 

(Mondjuk ha hetente járnék moziba, biztosan lázban élnék még most is ilyenkor... úgy 10-15 éve még fent is maradtam éjjel élõben nézni a díjkiosztást... de azóta sok víz lefolyt a vén Dunán.)

[spidey]

Idézet: Piftuka - Dátum: 2008. márc. 3., hétfõ - 23:36

Hááát... én például még most sem tudom, hogy kik/mik nyertek díjat. Sõt, azt sem tudom, hogy milyen jelöltek voltak az egyes kategóriákban.

A No Country For Old Men (Nem Vénnek Való Vidék) nyerte a legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv, és a legjobb rendezés díját. A Juno a legjobb eredeti forgatókönyv díját. Tegnap meg is néztem yóól, hát, jópofa kis film, Ellen Page nagyon cool, de semmi különös... Legjobb animációs film a Ratatouille lett. Azt sajnáltam, hogy Cate Blanchett nem nyert Bob Dylan megformálásáért.
Többi nyertesek itt. Igazából nem volt egy kiemelkedõ alkotás sem szerintem. A Sweeney Toddra mondanám, hogy kiemelkedõ talán... egy kisebb díjat(Art Direction) nyert csak.

Szerkesztette: spidey 2008. 03. 04. 19:50 -kor

[Mumia]

Idézet: spidey - Dátum: 2008. márc. 4., kedd - 19:48

A No Country For Old Men nyerte...

rotflmao, kb annyit is ér az egész oszkárhajcihõ mint az a film

[acu]

Rambo 4

háááát... mikor jött az elsõ elõzetes, azt gondoltam "ezaz, jó lesz". Elég véres volt ami azt illeti, de mint edzett elõzetes nézõ, úgygondoltam minden puskaporukat ellõtték, és a teljes filmben sem látunk több erõszakot. Tévedtem. Szinte már szadizmus az egész, és még röhögni se lehet rajta mint az olcsó slasher horrorokban. Nagyon velõs ráadásul, a film alig 80 perc, ráadásul a felét az teszi ki hogy Sly szigorú arccal feszít a ladikban.    Na mindegy azért nézhetõ volt, de szerintem kicsit túllõtt a célon most Sly, pedig a Rocky Balboa tavaly tetszett mert szépen visszonyult a kezdetekhez, ezért reménykedtem is hogy ez részben visszahoz egy kis Rambo feelinget. Csalódtam.

[Mumia]

Tegnap megnéztem a hipervándort Hogy kinek a fejébõl pattant ki ez az idióta cím Eredetileg jumper. Sokat nem lehet hozzáfûzni nem sokat ér. Nesze semmi fogd meg jól. Ha nagyon jószívû akarok lenni akkor 3/10. Úgy az egész egy hülyeség, hogy vannak ezek az embörök akik csak úgy ha azt akarják akkor bárhová féreglyukat tudnak nyitni és odateleportálnak ahová akarnak. (mondjuk akkor miért nem mentek a holdra? ) Mindezt egy génrendellenességnek kösöznhetõen. De ez még ok legyen engedjük meg ezt a szabadságot az íróknak. De az, hogy van egy pojácákból álló csoport, akik állítólag a kerekasztal lovagjainak a leszármazottai vagy mi, és azért írtják õket mert "ilyen hatalma csak az istennek lehet"  Ja és állítólag évszázadok óta élnek ilyenek és rengetegen vannak. (Ehhez képest a filmben összesen kettõt ismerünk meg a "fõhõst" is beleszámítva) És ezek a "lovagok" évszádazok óta írtják õket. Ja persze, és 300 éve honnan volt nekik elektromos sokkolójuk meg elektromos dobóhálójuk. Merthogy mint sámuel elmondta csak az árammal tudják semlegesíteni a teleportáló képességüket.

Szóval így az idióta cím lehet nem is annyira mellétrafálás. Idióta cím idióta filmhez.

[Pietrosz]

Idézet: bega - Dátum: 2008. márc. 4., kedd - 8:46

Szerintem nem volt olyan gáz a "Nem vénnek való vidék" vége! Klasszikus Coen-befejezés.
Az õ filmjeikben ez elõfordul néha. Furcsa volt, de azért nem mondanám, hogy egy nagy semmi!

Számomra pedig egy nagy semmi volt a vége, mert nem értettem. Vagy ez volt a cél? Valaki leírná mit is akar a film befejezése jelenteni?
thx

[bega]

Idézet: Pietrosz - Dátum: 2008. márc. 5., szerda - 1:39

Számomra pedig egy nagy semmi volt a vége, mert nem értettem. Vagy ez volt a cél? Valaki leírná mit is akar a film befejezése jelenteni?
thx

Talán olyasmit, hogy a gonoszt nem lehet legyõzni... meg ugyebár az öreg seriff végül csak ült a nõnél a konyhában, és tulajdonképpen feladta az üldözést, hiszen nem véneknek való már ez a vidék!   Vagy valami ilyesmi.

[Mumia]

Én is levontam a következtetést. Nem coen kezébe való a forgatókönyv És nem coen film zsebébe az oscár, bár ez inkább a többi filmet meg az azt odaítélõket minõsíti.

[dani83]

Legenda vagyok alternatív befejezés

[spidey]

Idézet: dani83 - Dátum: 2008. márc. 8., szombat - 13:48

Legenda vagyok alternatív befejezés

A másik befejezés jobb volt szerintem, de ez sem rossz.

BTW:

Disney-folytatások 2011-ben

Pirates 4, Cars 2, A nemzet aranya 3(ezek pffff,de...) Tron 3D!!! Ááááá! Kell.

Szerkesztette: spidey 2008. 03. 08. 18:12 -kor

[dani83]

Idézet: spidey - Dátum: 2008. márc. 8., szombat - 18:04

A másik befejezés jobb volt szerintem, de ez sem rossz.

igen, bár mindenhol megoszlanak a vélemények.Ezt tény hogy túl happy end  :Ð

Szerkesztette: dani83 2008. 03. 08. 20:32 -kor

[spidey]

Morgan Spurlock, a Super Size Me rendezõje új filmet csinált:

Where in the World is Osama Bin Laden
(Én meg azt hittem, a fickó belehalt a Meki-diétába, de hogy kitõl halottam...)

Steve Carrell meg James Bond lesz nyáron:

Get Smart
Ez még nagyobb poénnak tûnik.

Szerkesztette: spidey 2008. 03. 08. 23:10 -kor

[7of9]

John Rambo-t komolyan gondolták?
Nem mondom, jól nyomta az öreg Sly, de ami sok az sok(k).

[Windy07]

Idézet: Mumia - Dátum: 2008. márc. 3., hétfõ - 23:48

Más: Már régóta keresem ezt a filmet nem tudom honnan lehetne megszerezni. Még vagy 7-8 éve láttam tv-ben, azóta is meg szeretném szerezni.

Eredeti nyelven divx formátumban nem nehéz megszerezni. Bár gondolom nem egy csúcs minõség, de valami.

[acu]

>> JCVD <<

JCVD önmagát alakítja a filmben, és mint látjuk nem könnyû a sztár élete.  :Р szvsz fun. 

Szerkesztette: acu 2008. 03. 13. 10:02 -kor

[spidey]

Idézet: acu - Dátum: 2008. márc. 13., csütörtök - 11:01

>> JCVD <<

Nekem inkább rossz viccnek tûnik... Egomániás film egy egomániás sztárról.

[zoli62]

Most, hogy meghalt Arthur C. Clarke, emlékezzünk a valaha volt egyik legnagyobb hatású sci-film-re, a 2001-es ürodüsszei-ra.

[obersmith]

Idézet: zoli62 - Dátum: 2008. márc. 19., szerda - 11:21

Most, hogy meghalt Arthur C. Clarke, emlékezzünk a valaha volt egyik legnagyobb hatású sci-film-re, a 2001-es ürodüsszei-ra.

nemtom hol tart most a film de valamikor vagy jövõre vagy 2010-ben jön majd a randevú a rámával is a mozikba.


nagyon várom

de ha már C clarke, hadd offoljak egy kicsit az egyik, számomra nagyonnagy kedvenc novellájával:

Arthur C. Clarke - Isten kilencmilliárd neve

- A kérés kissé szokatlan - mondta Wagner doktor, úgy vélte, példás önuralommal. - Tudomásom szerint ez az elsõ eset, hogy egy tibeti kolostor automata számítógépet kér valakitõl. Nem szándékom firtatni, de sose hittem volna, hogy az önök... ö... rendje sok hasznát venné egy ilyen masinának. Meg tudná mondani, hogy tulajdonképpen mire óhajtják használni?
- Örömmel - felelte a Láma, miközben megigazította selyemtalárját, és gondosan eltette a logarlécet, melyet valutaátszámításoknál használt. - Az önök Mark-5 számítógépe minden szokványos matematikai mûveletet elvégez, egészen a tízjegyûekig. Munkánk természete folytán bennünket a betûk érdekelnek, és nem a számok. Szeretnénk, ha megváltoztatnák a kimenõ áramköröket, s a gép számoszlopok helyett betûket nyomna.
- Nem egészen értem...
- Egy tervrõl van szó, amelyen három évszázada dolgozunk, lényegében a lámakolostor alapítása óta. Az ön szemében bizonyára érthetetlen, de kérem, hallgasson elfogulatlanul, míg megmagyarázom.
- Kérem.
- Voltaképpen igen egyszerû. Egy kimutatást szerkesztünk, amely Isten összes lehetséges nevét tartalmazza majd.
- Hogyan?
- Jó okkal hisszük - folytatta rendületlenül a Láma -, hogy saját konstrukciójú ábécénk nem több mint kilenc betûje elegendõ mindezen nevek leírására.
- És ezt csinálják három évszázada?
- Ezt. Számításaink szerint a feladat elvégzéséhez körülbelül tizenötezer év szükséges.
- Ó! - Wagner doktor mintha kissé elképedt volna. - Most már értem, miért akart egy gépet bérelni tõlünk. De végül is mi ennek a tervnek a célja?
A Láma habozott egy rövid pillanatig, Wagner pedig azon tûnõdött, hogy talán megsértette. Lehet, de a válaszban nyoma sem volt neheztelésnek.
- Legyen rítus, ha tetszik, de hitünk sarkalatos eleme. A Legfõbb Lény tenger sok neve - Isten, Jehova, Allah és a többi - mind csak ember alkotta címke. Meglehetõsen nehéz filozófiai probléma rejlik itt, amit ne feszegessünk, de valahol a számításba jövõ betûk összes lehetõ kombinációja között vannak azok, amelyeket Isten igazi neveinek mondhatunk. A betûk szisztematikus permutációjával próbáljuk valamennyit összeírni.
- Értem. Az AAAAAAAAA-nál kezdték... és a ZZZZZZZZZ-ig mennek...
- Pontosan, csak éppen saját speciális ábécénkkel dolgozunk. Az elektronikus írógépeket erre átállítani természetesen csekélység. Jóval érdekesebb probléma az áramköröket úgy megszerkeszteni, hogy kizárjuk a nevetséges kombinációkat. Egy betû sem fordulhat elõ például háromnál többször egymás után.
- Háromnál? Bizonyára kettõt gondol.
- Háromnál. Ez a helyes. Sajnos, azt hiszem, túl soká tartana, míg megmagyaráznám önnek, miért, akkor is, ha beszélné a nyelvünket.
- Én is azt hiszem... - vágta rá gyorsan Wagner.- Folytassa csak.
- Szerencsére az önök automata számítógépét nem lesz nehéz erre a munkára alkalmazni. Ha már egyszer a programozás megfelelõ, sorban permutálni fog minden betût, és nyomtatásban adja az eredményt. Ami nekünk tizenötezer évig tartott volna, a gép elvégezheti száz nap alatt.
Wagner doktor aligha vett tudomást az elhalkuló hangokról, melyek a mélybõl, Manhattan utcáiról jöttek. Más világban volt, a természetes, és nem az ember alkotta hegyek világában. Magasan, távoli sziklafészkeikben türelmesen dolgoztak ezek a szerzetesek, nemzedék nemzedék után, értelmetlen szavak jegyzékét szerkesztették. Van-e határa az emberiség ostobaságainak? Mindenesetre sejtetnie sem szabad legbensõbb gondolatait. A vevõnek mindig igaza van...
- Semmi kétség - felelt a doktor -, a Mark-5-ön elvégezhetõk az átalakítások úgy, hogy efféle jegyzékeket nyomtasson. Sokkal aggasztóbb kérdés a gép felszerelése és kezelése. Tibetbe eljutni, éppen most, nem lesz könnyû.
- Ez a mi dolgunk. Az alkatrészek elég kicsik, repülõvel szállíthatók, ez volt az egyik szempont abban, hogy az önök gépét választottuk. Ha Indiáig elhozzák õket, majd gondoskodunk a továbbszállításról.
- És két mérnökünket kívánja szerzõdtetni?
- Igen, három hónapra, amíg a terv tartana.
- Ezt Personnel el tudja intézni, az kétségtelen. - Wagner doktor néhány sort firkantott az írómappájába. - Most már csak két dolog marad hátra...
Mielõtt befejezhette volna a mondatot, a Láma kis papírdarabot húzott elõ.
- Hiteles követelésegyenlegem az Ázsiai Banknál.
- Köszönöm. Úgy látszik, ez... öö... rendben van. A másik dolog olyan semmiség, hogy nem is tudom, megemlítsem-e, de meglepõen gyakran hanyagol el az ember valamit, mert evidens. Milyen elektromos energiaforrásuk van?
- Egy dízelgenerátor, 110 volton 50 kilowattot termel. Mintegy öt évvel ezelõtt állítottuk be, teljesen megbízható. Sokkal kényelmesebbé tette a kolostor életét, természetesen valójában az imamalom motorjainak a meghajtására szereltük fel.
- Természetesen - visszhangozta Wagner doktor. - Gondolhattam volna.

A párkányról szédítõ volt a kilátás, de idõvel mindenütt megszokik az ember. Három hónap után George Hanleyt hidegen hagyta a hatszázötven méteres szakadék vagy az alant húzódó völgy mezõinek messzi tarkasága. A szél gyalulta köveknek támaszkodott, s komoran meredt a távoli hegyekre, melyeknek a neve sem érdekelte soha.
George arra gondolt, hogy ekkora õrültségben még soha nem volt része. A "Shangri-La Terv", ahogy valaki a laborokban elkeresztelte. A Mark-5 hetek óta hektárszámra ontotta magából a szózagyvalékos íveket. A számítógép szívósan, kérlelhetetlenül átcsoportosította a betûket, minden osztályt kimerítve, mielõtt rátért a következõre. Amint a papírívek kibújtak az elektronikus írógépekbõl, a szerzetesek gondosan felszabdalták és óriási könyvekbe ragasztották õket. Még egy hét - hála az égnek! -, és befejezik. De milyen titokzatos számítások gyõzték meg a szerzeteseket arról, hogy a százbetûs szavakkal már szükségtelen veszõdniük, azt George nem tudta. Gyakori lidérces álmai közé tartozott, hogy a terv valahogyan megváltozik, és a Nagy Láma (akit persze Sam Jaffe-nek hívtak, bár egy csöppet sem hasonlított rá) hirtelen be fogja jelenteni, hogy a tervet meghosszabbítják, elõreláthatóan 2060-ig. Képesek rá.
George hallotta, hogy csapódik a szélben a nehéz ajtó. Chuck jött ki, odalépett mellé a párkányhoz. Chuck azon szivarok egyikét szívta, amelyek nagy népszerûséget biztosítottak neki a szerzetesek körében: a fráterek láthatóan igen szívesen hódoltak az élet kisebb-nagyobb gyönyöreinek. Ez legalább mellettük szólt: lehet, hogy ütõdöttek, de nem erénycsõszök. Azok a gyakori leruccanások a faluba, például...
- Ide figyelj, George! - mondta Chuck jelentõségteljesen. - Megtudtam valamit. Baj van!
- Micsoda?! Csak nem a gép döglött be? - Ez volt a legrosszabb, amit George el tudott képzelni. A hazatérését késleltethette, aminél borzasztóbb semmi sem lehetett. Ott tartott már, hogy egy kereskedelmi tévéadást is mennyei mannának vélt volna, mert az otthont jelentette.
- Nem... egész másról van szó. - Chuck letelepedett a párkányra, ami szokatlan volt nála, mert egyébként mindig félt, hogy leesik. Most végre rájöttem, hogy mire megy az egész.
- Nem értem... azt hittem, tudjuk.
- Persze... tudjuk, miért törik magukat a szerzetesek. De nem tudtuk, miben törik a fejüket. Õrült hülyeség...
- Na, mondj valami újat! - mordult rá George.
...de az öreg Sam épp most adta le az egészet. Tudod, hogy minden délután beugrik, és figyeli, hogy hullanak a kész papírok. Szóval ez egyszer elég izgatottnak látszott, már amennyire izgulni képes. Mikor mondtam neki, hogy az utolsó szakaszban vagyunk, azt kérdezi azzal a pazar angol akcentusával: gondolkodtam-e már rajta, hogy miben törik a fejüket. Vonogattam a vállam, erre megmondta.
- Te vagy a fej! Folytasd!
- Szóval azt hiszik, hogy ha belajstromozzuk az összes nevét, éspedig körülbelül kilencmilliárdra számítanak-, azzal Isten rendelését teljesítették. Az emberi nem véghezvitte, amiért megteremtették, és nincs értelme tovább létezni. Sõt a puszta gondolata is majdhogy istenkáromlás.
- Akkor mit várnak tõlünk? Legyünk öngyilkosok?
- Arra nincs szükség. Mihelyt kész a lista, színre lép az Isten, és egyszerûen becsukja a boltot... remek!
- Ahá, értem. Munkánk befejezése a világ végét jelenti. - Chuck ideges, kurta nevetést hallatott.
- Éppen ezt mondtam Samnek. És tudod, mit felelt? Rám nézett, eszelõsen, mint a hülyére, és azt mondta: "Nem ilyen semmiségrõl van szó."
George elgondolkozott egy pillanatig.
- Ezt nevezem széles látókörnek - jelentette ki azután. - De szerinted mit kellene tenni? Nem értem, miért zavarna ez egy csöppet is bennünket. Elvégre eddig is tudtuk, hogy hülyék.
- Az ám, de nem látod, mi lehet belõle? Ha a lista teljes, és nem szólal meg a Végítélet Harsonája, vagy akármi, amire várnak, minket vádolhatnak. A mi gépünket használták. Nekem egy csöppet sem tetszik a helyzet.
- Értem - mondta George lassan. - Ebben van valami. De, tudod, ilyesmi már máskor is történt. Kölyökkoromban, lent Louisianában, volt egy tökfej prédikátorunk, aki azt mondta, hogy jövõ vasárnap vége a világnak. Emberek százai hittek neki, a házukat is eladták. Semmi sem történt, de azért nem vadultak meg, mint várni lehetne. Egyszerûen úgy vették, hogy elszámította magát, és változatlanul hittek neki. Néhányan mind a mai napig hisznek neki.
- Jó, jó, de ez nem Louisiana, ha még nem vetted volna észre. Csak ketten vagyunk, ezek a papok meg százával. Tetszenek nekem, és õszintén fogom sajnálni az öreg Samet, mikor életmûve fordítva sül el, de szívesebben lennék valahol másutt.
- Én is, mégpedig hetek óta. De nem tehetünk semmit, amíg a szerzõdésünk le nem jár, és meg nem érkezik a gép, hogy elrepítsen bennünket.
- Persze - mondta Chuck elgondolkozva -, de azért egy kis szabotázst bármikor megpróbálhatnánk.
- Próbálhatnánk a fenét! Sokkal rosszabb lenne.
- Nem, kigondoltam valami jót. Figyelj rám! A számítógép négy nap múlva végez, a mostani napi húszórás menetben. A repülõ egy hét múlva ér ide. Oké, akkor egyszerû a dolgunk. Valamelyik gépvizsgálatnál ráakadunk valamire, amit ki kell cserélni, valamire, ami néhány napra feltartja a munkát. Persze kijavítjuk, de nem túl gyorsan. Ha jól idõzítjük a dolgokat, mikor az utolsó név kiugrik a regiszterbõl, lent lehetünk a repülõtéren. Akkor már nem kaphatnak el bennünket.
- Nekem ez nem tetszik. Életemben elõször lécelek le egy munkától. Különben is gyanússá válnánk. Nem. Én egy tapodtat se mozdulok innen, jöjjön, aminek jönnie kell!

- Nekem még mindig nem tetszik a dolog - mondta egy hét múlva, amikor a szilaj kis hegyi pónik lefelé vitték õket a szerpentinen. - És ne hidd, hogy azért lépek meg, mert beijedtem. Csak éppen sajnálom azokat a kopott ürgéket odafenn, és nincs kedvem körülöttük lenni, amikor rájönnek, hogy milyen szédült balekok voltak. Vajon Sam hogy viseli majd?
- Különös - felelt Chuck -, amikor elköszöntem tõle, az villant át az agyamon: tudja, hogy átrázzuk, de nem bánja, mert azt is tudja, hogy a gép szabályosan mûködik, és a munkának nemsokára vége. Azután... de persze neki nincs azután...
George megfordult a nyeregben, és végigpásztázta a hegyi utat. Ez volt az utolsó pont, ahonnan még tisztán kivehetõ volt a lámák kolostora. A zömök, szögletes épületeket sötét árnyéktömbbé rajzolta a naplemente hunyó izzása; itt-ott fények csillogtak, mint kabinablakok egy óceánjáró oldalán. Természetesen elektromos fények, s ezek közös áramkörön osztoztak a Mark-5-tel. "De meddig osztoznak még? - tûnõdött George. - Pozdorjává törik-e a szerzetesek a számítógépet dühükben és csalódásukban? Vagy nyugodtan leülnek, és újra kezdik számításaikat?"
Pontosan tudta, mi történik fenn a hegyen ebben a pillanatban. A Nagy Láma segédletével feltehetõen ezüsttalárban körül ülik az íveket, melyeket a fiatalabb szerzetesek odahordtak az írógépektõl, és a nagy kötetekbe ragasztottak. Senki nem szól egy szót sem. Csak a papírra csapódó billentyûk kopognak szakadatlan, véget nem érõ záporozással, mert maga a Mark-5 teljes csendben suhant át a másodpercenként több ezer mûveleten. "Három hónap ebbõl - gondolta George -, s bárki a falra mászna tõle:'
- Ott van! - kiáltott Chuck, s a völgybe mutatott. - Hát nem szép?
"De mennyire!" - gondolta George. A viharvert, öreg DC-3 úgy feküdt a kifutópálya végén, mint egy parányi ezüstkereszt. Két óra múlva a szabadság és az épelméjûség felé fogja repíteni õket. A gondolat gyönyörûséggel töltötte el, miközben a póni békésen baktatott a lejtõn lefelé.
A Himalája gyorsan leszálló éjszakája már majdnem beborította õket. Szerencsére nagyon jó volt az országút - mert kiépített országutak haladtak erre -, és mindkettõjüknél volt zseblámpa. A legkisebb veszély sem mutatkozott, csupán a metszõ hideg volt kellemetlen. Felettük tisztán tündöklött az ég, az ismerõs, barátságos csillagokkal. Legalább nem kell félni, gondolta George, hogy a pilóta a légköri viszonyok miatt nem tud majd felszállni. Egyedül ez aggasztotta még.
Dudorászni kezdett, de mindjárt abbahagyta. Ez a sok roppant hegycsúcs, amely körös-körül úgy villogott, mint egy fehér csuklyás szellemhad, nem kedvezett a túláradó érzelmeknek. George az órájára pillantott.
- Egy órán belül oda kell érnünk! - kiáltott hátra a válla fölött Chucknak. Aztán eszébe jutott még valami: - Vajon végzett-e a számítógép? Körülbelül most van itt az ideje.
De mert Chuck nem válaszolt, George gyorsan hátrafordult a nyeregben. Alig látta Chuck arcát, egy fehér oválist, amint a mennybolt felé fordult.
- Nézd! - suttogta Chuck, és George felpillantott az égre. (Mert mindenben elérkezik egyszer az utoljára.)

Odafenn szépen, sorban kialudtak a csillagok.

[Lilu]

Step up 2. annyira várom már