Idézet: Dextrose - Dátum: 2012. 10. 11. 21:18

De azért mégse egészen. Valójában áthelyeztek egy másik részlegbe (ami fizikailag máshol van), mer nem tudtak velem mit kezdeni. Amit kértek azt elvégeztem, de kevés feladatot adtak, így a munkaidő 70 %-át szabadfoglalkozásra fordíthattam. Ez alatt megírtam 4 db. 300 oldalas könyvet, közel 100 cikket,fenntartottam 3 weboldalt, valamint tanultam is...2 évig tartott a dolog. Tulajdoinképpen senkit nem érdekelt mit csinálok, annyira nem foglalkoztak velem. Kb. 20 méterre laktam a munkahelytől, ha akartam, ha akartam, másfél órára is kiterjeszthettem az ebédszünetet. Egyszer volt, hogy felsétáltam a hegy tetejére, meg vissza, ebédszünetben. Csak úgy. Tök jo volt na, ki ne maradna egy ilyen helyen? De azért volt csináltam hasznos dolgokat is.
Most kaptam egy másik főnököt, akinek a kezei alá kerültem. Leültünk beszélgetni és közölte, hogy most terápiás céllal vagyok itt. Azt mondta belelát a fejembe és jól tudja, milyen ember vagyok. De most tisztán kezdhetek nála, nem érdekli mit csináltam azelőtt. De figyelni fog továbbra is és ha bármi rendellenességet észlel, további korlátozásokat von be a mozgásteremben.
Egyébként nő.
Józsi bazmeg!