Idézet: Harlequin - Dátum: 2007. febr. 14., szerda - 13:42
(Mellesleg kiváncsi lennék, hogy azok akik dacoskodnak mikor, és mivel lepték meg utoljára a kedvesüket, de ezt a választ már tényleg máshol tárgyaljuk meg!)
Látom, bejött a fogyasztói társadalom, meg kell ilyenkor mutatni, h "mennyire" szereted az asszonyt. Nyilván kis csoki bizbaszt csak a pórnép vesz, aki valamire is becsüli a nőjét, az költ rá, mert csak így lehet megmutatni, h "mennyire szereted".
Nem feltétlen a meglepetések számával/értékével tudod megmutatni ezt vkinek. Előbb-utóbb meg fogja kérdezni, h miért akarod megvenni kilóra. Ott a másik 364 nap, amikor szeretheted, figyelmes lehetsz, törődhetsz vele, ha baja van.
Ez a bálint nap ez ugyanarról szól, mint a karácsony; a vásárlás ünnepe, amikor muszájból, fogvicsorgatva is, de vmit muszáj hazavinni, mert "szeretet" ünnepe.
Nevetséges, szánalmas, és nagyon mű.
Az nevet utoljára, aki először üt.