Súgó
A téma zárva.
Intel Pentium MMX 266 MHz Tillamook
Bár az MMX 1997. elején történt elindulásán még távollétével tüntetett, de már akkor volt egy 200 MHz-es Pentium MMX processzor notebookok számára. A mulasztást még az év vége előtt pótolták a legutolsó Pentium (MMX) mag, egyben a legutolsó Pentium mobil processzor, a Tillamook bejelentésével, ami a nevét egy oregoni kisváros után kapta. Az új processzorok eredeti sebessége 200 MHz és 233 MHz volt, amit 1998 elején követett a 266 MHz-es változat.
A Tillamook volt az egyik első processzor, amit az Intel által fejlesztett, kivehető Mobile Module (MMO) tokozásban forgalmaztak. A modulon a processzor mellett 512 kB másodlagos gyorsítótár kapott helyett egy feszültségszabályzó, egy óra és a vadonatúj Intel 430TX chipset északi hídja társaságában. A Feszültségszabályzóra azért volt szükség, mert a Tillamook csak 1,8 V üzemi feszültséget igényelt, így a 3,3 V-os üzemi feszültségű rendszerkomponensektől (pl. a PCI busztól vagy a memóriabusztól) meg kellett védeni. A modul az alaplaphoz egysoros érintkezőfelületen kapcsolódott, hasonlóan, mint a Pentium II SECC kapszulája.
Magán a chipen a legnagyobb fejlesztés a 0,25 µm-es gyártási eljárás volt, aminek köszönhetően jóval kisebb lett, mint a korábbi 0,35 mikronos mobil és asztali Pentium processzorok. A kisebb méretnek hatása vlt a sebességre és az üzemi feszültségre is.
Ahogy a processzoron megjelenő átmenetek (a nullák és az egyesek elektromos jelei) fizikailag közelebb kerülnek egymáshoz, a sebesség automatikusan megnövekszik. Az Intel állítása szerint 30%-kal nőtt a Tillamook sebessége csupán a kisebb mérete miatt. Ahogy az átmenetek közelítik egymást, az üzemi feszültséget csökkenteni kell, hogy elkerüljék az erős elektromos mezők okozta károsodásokat. Az Intel mobil processzorainak előző generációja 2,45 V-on működtek, de a mobil Tillamook csak 1,8 V-on.
A mobil 200 MHz-es és 233 MHz-es CPU-k tipikus TDP-je (thermal design power) 3,4 watt és 3,9 watt volt. Ez az előző generációs, 166 MHz-es mobil MMX CPU-hoz képest csaknem 50%-os fogyasztáscsökkenést jelentett. Ez annyira jó volt, hogy a legtöbb notebook, ami ezt a processzort használta, energiaigényes, ám nagyfelbontású, színes 13,3 vagy 14,1 colos kijelzőt kapott, kimondottan grafikaigényes alkalmazásokhoz. További előny volt a kisebb hőleadás, ami az asztali processzoroknál valós probléma volt.
A Tillamook processzorokat a gyártók felé egyaránt értékesítette az Intel Tape Carrier Package (TCP) tokozásban, és az előre szerelt Mobile Module (MMO) tokozásban. Sőt, amint a bemutatott példány mutatja, a Socket 7 asztali tokozásban is.
Annak változatos okai voltak, hogy miért szerelték modulra a processzort. Mérnöki szempontból ez megkönnyítette a processzorok körül felmerülő két fő probléma elleni küzdelmet, nevezetesen a hő kérdését, és a kapcsolatokét. A feszültségszabályzó és az alacsonyabb üzemi feszültség segítette a hő elvonását a chipről. A processzor közvetlen közelében hőmérsékletmérőt lehetett elhelyezni, ami beindíthatta a gyártó által beépített hűtést. A 430TX chipset északi hídja pedig áthidalta a rést a CPU és a többi komponens között, kommunikált a chipset másik tagjával, ami az alaplapi memóriabuszt és a többi kontrollert felügyelte, pl. a grafikus vagy a hangvezérlőt.
Az Intel úgy tartotta, hogy az MMO megkönnyítette a notebbokgyártók életét azzal, hogy nem kellett kutatási erőforásaikat arra fecsérelni, hogy a rendszereiket kompatibilissé tegyék a legújabb processzorokkal. És, természetesen, mivel a legtöbb új processzor új chipsetet is igényelt a teljes funkciókészlet kihasználásához, a gyártók megspórolhatták az alaplapok újratervezését és a régi alaplapok készleten tartását, amikor egy új processzor kijött.
A másik oldalról ez a megoldás elvágta a versenytársak útját, mivel az OEM gyártókat az Intel kizárólagos tulajdonú csatlakozója felé terelte. De a sokat magasztalt ötlet a könnyen cserélhető modulról alig volt több, mint egy visszafogott óhaj. A gyakorlatban az MMO cseréje sokkal bonyolultabb lett, mint egy Slot 1-es Pentium II processzoré. A modul ugyanis túlságosan terjedelmes volt ahhoz, hogy egyszerűen illeszkedhessen az ultravékony notikba.
1999. januárjában a mobil Pentium processzorok családja teljes lett a 300 MHz-es változat megjelenésével.
/
A barton 130 nano, eleve kisebb az alapfesze, szóval szerintem van bőven mozgástér 
.
