[amstel]

Idézet: djculture - Dátum: 2008. febr. 11., hétfõ - 23:46

Aki már tuásított pár száz sima fcpga lapot az nem esik kétségbe ilyen mûveletektõl
a mostaniaknál viszont jóval gázabb a lapon birizgálni a lábakat,azt nagyon utálom  

Te sem most kezdted:D Én feladtam anno a tualatinosítást mielõtt belekezdtem volna:) de van egy mûködõ 1200as Tualatin Cerkám:) A 775ös lapok nekem sem a szívem csücskei...szerencsére még nem hajlott el egy sem, de már nem is foglalkozom vele annyit mint 1-2 éve.

[djculture]

Idézet: amstel - Dátum: 2008. febr. 12., kedd - 0:02

Te sem most kezdted:D Én feladtam anno a tualatinosítást mielõtt belekezdtem volna:) de van egy mûködõ 1200as Tualatin Cerkám:) A 775ös lapok nekem sem a szívem csücskei...szerencsére még nem hajlott el egy sem, de már nem is foglalkozom vele annyit mint 1-2 éve.

Hát igen sajnos én elektromûszerészként naponta sz@rakodhatok ilyen kafa lga-s lapokkal ,alig lehet a tüskékhez hozzáférni...

Szerkesztette: djculture 2008. 02. 12. 00:18 -kor

[SFIJ]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 11., hétfõ - 22:45

Az XP memóriakezelésével kapcsolatos anomália az XP hibája, nem a CPU-ké. Azok tudják a 4 GB-ot.

ugyan ez az anomália jellemzõ a mac osx intel verziójára (a 32 bitesre), a solaris x86-ra, és a linuxra . az ok spártaian egyszerû. igaz hogy végigtudsz protected módban címezni 2^46 bájtot, de a laptábla limit akkoris 4 Giga - tehát hw-es támogatás ehhez van. lényegileg tökre mind1 hány bitet bír a címszámító egység egy része, mikor a másik rész megköti a kezedet. isten igazából amikor csinálták az i386-ot, miért is volt ez 46 bites címtartomány fontos? nos azért, mert 1985-ben a dinamikus könyvtárak mint olyanok még eléggé gyerekcipõben jártak (szinte nemis voltak), a pozíciófüggetlen kódokat elõállító linkerek nem léteztek, így minden programnak a tervezéskor meghatároztak egy memóriacim tartományt, ahova lefordult. egy másik sajnálatos folyomány, hogy amikor ezt a címtartományt meghatároztk, meg kellett határozni azt is, hogy maximálisan mekkora méretû adatszegmense lehet a programnak a memóriában. abban az idõben amikor a 386 készült, paging nemigazán volt használatban hanem inkább swappeltek. tehát volt egy logikai címtartománya a programodnak - amit fordításkor állítottak be - természetesen ez egy eltolással alakult fizikai címmé. ennek a régi stílusú "a.out"-nak is mondott linkelésnek az lett a rákfenéje, mint az IPV4-nek napjainkra: egyere több program lett és kifutottunk a rendelkezésre álló memóriacímekbõl. A másik ejelntõs rákfene meg az, hogy a rendszerben maximálisan használható memória mérete azonos a telepített memória mérettel. ez abban az idõben kevéske, 1-2 Megabyte volt.

A megoldás a már jól ismert ELF/WINPE binárisok lettek, melyek pozíció függetlenül betölthetõek - bárhova és használni képesek a lapozási mechanizmust - és ez a lényeg - a rendszer a populált memória méreténél nagyobb összemória igénnyel rendelkezõ programkupacot is tudott futtatni.

Szerkesztette: SFIJ 2008. 02. 12. 01:23 -kor

[SFIJ]

Idézet: TMexy - Dátum: 2008. febr. 11., hétfõ - 20:24

Nem, nem...
32 bites módban pontosan 4GB-ot tud megcímezni az xp.

nem olvastál figyelmesen....

[Telcontar]

Idézet: SFIJ - Dátum: 2008. febr. 12., kedd - 1:56

ugyan ez az anomália jellemzõ a mac osx intel verziójára (a 32 bitesre), a solaris x86-ra, és a linuxra . az ok spártaian egyszerû. igaz hogy végigtudsz protected módban címezni 2^46 bájtot, de a laptábla limit akkoris 4 Giga - tehát hw-es támogatás ehhez van. ezt persze túl lehet lépni, mindenféle idióta overlay technikákkal -> csak ez nem transzparens többé - és lényegileg le kell mondanod a hw támogatott pagingrõl. lényegileg tökre mind1 hány bitet bír a címszámító egység egy része, mikor a másik rész megköti a kezedet.

Mindez igaz, és nem mond ellent annak, amit írtam az i386-os technikai adatainál. Fizikailag egyszerre 4 GB címezhetõ, virtuálisan 64 TB a 32-bites procikkal. Azt meg ugye sehol nem állítottam, hogy a lapozás olyan egyszerû dolog, pláne transzparens lett volna programozástechnikailag.

[SFIJ]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 12., kedd - 1:14

Mindez igaz, és nem mond ellent annak, amit írtam az i386-os technikai adatainál. Fizikailag egyszerre 4 GB címezhetõ, virtuálisan 64 TB a 32-bites procikkal. Azt meg ugye sehol nem állítottam, hogy a lapozás olyan egyszerû dolog, pláne transzparens lett volna programozástechnikailag.

az benne az átverés, hogy a szakma virtuális memórián a fizikai RAM + lapozófájlt értette mindig is, míg amit az intel "virtuálisnak" hívogat aztmeg address range-nek hítták a régebbi rendszerekben. a lapozáson alapuló virtuális memória terjedésével, SVR4 és társai a statikus linkelés kikopott a gyakorlatból...

aztmég azért megjegyezném hogy a "64Terás" (protected) a "rendes" virtuális memóriás módhoz (eztet híjjuk v86 módnak) képest az egész címszámítósdi tökre másképp mûködik - a 2 üzemmód nem keverhetõ.

Szerkesztette: SFIJ 2008. 02. 12. 01:33 -kor

[Bull Boss]

De egyébként megvan az utód, szal felesleges is volna... 1K+ postáért 300ft bárkinek odaadom

[SFIJ]

Telcontar. amugy 700-as spitfire nem erdekel? adok melle abit KT7-et is, didyman javitotta

Szerkesztette: SFIJ 2008. 02. 12. 15:31 -kor

[Telcontar]

Idézet: SFIJ - Dátum: 2008. febr. 12., kedd - 16:30

Telcontar. amugy 700-as spitfire nem erdekel? adok melle abit KT7-et is, didyman javitotta

Spitfire jöhet, KT7 annyira nem érdekel, hacsak nem a Felajánlások részére.

[SFIJ]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 12., kedd - 17:37

Spitfire jöhet, KT7 annyira nem érdekel, hacsak nem a Felajánlások részére.

vagy viszed egyben a kettot vagy mennek a hulladekudvarba

[Telcontar]

Idézet: SFIJ - Dátum: 2008. febr. 12., kedd - 19:23

vagy viszed egyben a kettot vagy mennek a hulladekudvarba

Ez zsarolás! Megdumáltál!  A többit inkább priviben, ha kérhetlek!

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

Intel D8086-2



A 8086 16-bites mikroprocesszor, amelyet az Intel 1978-ban mutatott be. Testvére az Intel 8088, amelyet 1979-ben mutattak be, s amely elindította a PC-forradalmat - de az egy másik történet.

Története

Háttér

Az elsõ 8-bites mikroprocesszort, az i8008-at 1972-ben indította útjára az Intel. Utasításkészletét a Datapoint tervezte programozható CRT-terminálok számára, de általános célokra is megfelelt. Számos kisegítõ IC-t igényelt ahhoz, hogy mûködõképes számítógép legyen belõle, részben a kis méretû, 18 tûs DIP tokozás okán, amely miatt az elkülönült adat/címbuszok megvalósítása lehetetlen volt. Az Intel fõ profilja ekkor még a DRAM-gyártás volt.

Két évvel késõbb jött a 8080, amirõl már volt szó itt.  Ez nem volt kompatibilis az elõdjével sem fizikailag, sem operációs kód szintjén.

Az elsõ x86 design

A 8086 megtervezésének eredeti célja az volt, hogy átmenetileg helyettesítse az ambiciózus iAPX 432 project-et, elvonva a figyelmet a konkurencia (pl. a Motorola, a Zilog és a National Semiconductor) kevésbé késésben levõ processzorairól, valamint az is célkitûzés volt, hogy jobb legyen, mint a volt Intel alkalmazottak által tervezett Z80. Mind az architektúra tervezését, mind a fizikai kialakítást ennélfogva gyorsan végezték, és eléggé támaszkodtak a közvetlen elõd 8085-ös bevált megoldásaira. Bár    nem direkt kompatibilis a forráskódjuk , de a 8086-os assembly nyelvét úgy tervezték meg, hogy a 8085-ös forráskódja automatikusan volt közel optimális 8086-kóddá fordítható, minimális vagy éppen semmilyen kézi beavatkozást nem igényelve.  A legfontosabb újítás az volt, hogy a 8086 teljes értékû támogatást nyújtott a 16-bites mûveletekhez, szemben a 8080/8085-ösök korlátozott lehetõségeivel. A chipet HMOS technológiával gyártották, és kb. 20.000 aktív tranzisztorból állt (29.000, az összes ROM (mikrokód) és PLA tranzisztort is beleszámítjuk).

Bár kevésbé volt elterjedt, mint a 8088-as, az öröksége idõtállóbb; még a legtöbb modern gépben is található hivatkozás rá a vendor ID bejegyzésekben az Intel eszközei között.

Részletek

Buszrendszer és mûködés

A processzor kívül-belül teljesen 16-bites. A címbusza 20-bites volt, amivel legfeljebb 1 MB fizikai memóriát tudott szegmentáltan megcímezni. (És, mint tudjuk, 640 kbyte-nak mindenre elégnek kell lennie.) 16-bites I/O címtartománya 64 kB elkülönített I/O területet biztosított.

Az adatbusz és a címbusz multiplexelt volt, de ez más tényezõkhöz képest ennek a chipnek az esetében kevésbé rontotta a teljesítményt; egy 16-bites információmennyiség átvitele 4 memória hozzáférési ciklust igényelt. Az utasításhossz 1 és 6 byte között változott. Következõleg az utasításlehívás és a végrehajtás konkurrens módon történt, és történik mind a mai napig az x86-os processzorokban. A busz interfész egy 6 byte-os elõolvasó soron keresztül táplálta a végrehajtó egységet adatokkal (kezdetleges pipeline-ként is fel lehet fogni), ily módon felgyorsítva a végrehajtást a regiszterekben és a végrehajtó logikában, míg a memóriamûveletek lassabbá váltak (ezt a problémát 4 évvel késõbb, a 80186-osban és a 80286-osban megoldották). A 16-bites felépítésbõl, az operandus vs. mûvelet jobb arányú ortogonalizálásából és más fejlesztésekbõl származó teljesítménytöbblet még így is figyelemreméltó volt, néhány esetet kivéve, ahol az öregebb chipek gyorsabbnak bizonyultak (ld. lentebb).

A lineárisan megcímezhetõ memória mérete 64 kB-ban volt maximálva egyszerûen azért, mert a belsõ regiszterek mind 16-bitesek voltak, tehát a programszámláló is. A teljes 1 MB-os memóriatartomány kihasználása némileg kényelmetlen módon szegmensregiszterek segítségével volt lehetséges - ez a 80386-osig így is maradt. Néhány vezérlõ kivezetés több funkciót is elláthatott attól függõen, hogy "min" módban, egyprocesszoros környezetben mûködött a chip, vagy "max" módban, többprocesszoros környezetben. A processzornak volt néhány új utasítása, ami a 8085-ben nem volt még meg, és amelyekkel jobban támogatta a veremalapú magas szintû programozási nyelveket, mint a Pascal vagy a C. A leghasznosabbak közül néhány a "push immed", a "push mem-op" és a "ret size" volt, és ezeket a késõbbi  80186, 80286, és 80386 tervekben még számos hasonló követte.

Regiszterek és utasítások

A 8086-osnak nyolc, többé-kevésbé általános 16-bites regisztere volt (beleszámolva a veremmutatót, de a programszámláló, a státuszregiszter és a szegmensregiszterek nélkül). Négy közülük két-két 8-bites regiszterre volt felosztható.

A 8085 és más 8-bites CPU-k által inspirált kompakt kódolásnak köszönhetõen a legtöbb utasítás egy- vagy kétcímû volt, ami azt jelenti, hogy az eredményt az operandusok egyike tárolta. A legtöbb esetben az egyik operandus lehetett a memóriában is, és ez akár céloperandus is lehetett, míg a másik, a forrásoperandus egyaránt lehetett regiszter vagy közvetlen címzésû. Egy egyszerû memóriarekesz szintén gyakran volt használható mind forrás-, mind céloperandusként, ami, többek között hozzájárult a kis méretû, a 8-bites gépek kódjával összevethetõ méretû végrehajtható kódok létrejöttéhez.

Noha a regiszterek és mûveletek közötti ortogonalitás nagyobb mértékû volt, mint a 8085-ben, még mindig alacsony szintû volt, és a regisztereket néha implicit módon használták az utasítások. Bár az assembly-programozó számára ez tökéletesen érthetõ volt, a compilerek számára bonyolultabb volt, összevetve az egykorú 16-bites processzorokkal (pl. VAX és 68000); a másik oldalról jóval egyszerûbb kódgenerálásra volt lehetõség, mint a 8-bites CPU-kkal (8085 v. 6502) esetében.

Ahogy fentebb említettem, a 8086-os 64 kB-nyi 8-bites (vagy másként fogalmazva 32 k-nyi 16-bites, vagyis egyszavas) I/O tartománnyal bírt. Rendelkezésre állt egy szegmensnyi (64 kB) felülrõl lefelé épülõ, hardveresen támogatott  verem is; a veremre 2 byte-os szavak kerültek és a verem tetejére (illetve aljára) az SS:SP mutatott. 256 megszakítás volt, amelyek hardveresen és szoftveresen egyaránt kiválthatóak voltak. A megszakítások egymásba ágyazhatóak, a vermet használták a visszatérési adatok tárolására.

Szegmentálás

Négy darab, indexregiszterként is használható szegmensregisztere volt a 8086-osnak. A szegmensregiszterek lehetõvé tették, bár elég különös módon, a CPU számára 1 MB memória elérését. A hiányzó bitekkel történõ kiegészítés helyett, ahogy az a legtöbb szegmentált processzorban történik, a cím kiszámításakor a 8086-os eltolta a szegmensregiszter tartalmát 4 bittel balra, majd hozzáadta az offset címhez, így:

    fizikai cím = szegmens×16 + offset

A fizikai memóriacím így 20-bites volt, bár mind az offset, mind a szegmens csak 16-bitesek voltak.  Ennek a sémának az eredményeként a szegmensek 16 byte-onként átfedték egymást, és ugyanazt a byte-ot a memóriában összesen 4096-féle, különbözõ módon számított mutatóval lehetett megcímezni. Az assemblyben, ahol a szegmenseket teljes mértékben ellenõrizték, ez elfogadható volt, de a Pascal és C programozókat zavarta, és a legtöbbjük tervezési gyengeségnek tartotta, ami miatt teljesen új koncepciókat (pl. közeli és távoli kulcsszavak) kellett a nyelvekbe bevezetni. Az adatokat és/vagy a kódot vagy közeli, 16-bites szegmensekben kellett menedzselni, vagy, nagy adat/programstruktúrák esetén, távoli mutatókkal (szegmens:offset párokkal).

Mindenesetre megvolt a lehetõség, és a korai programok éltek is vele, hogy a szegmenseket figyelmen kívül hagyják, aminek köszönhetõen a 8-bites szoftverek portolása a 8086-ra egyszerû volt. Az MS-DOS szerzõi ebbõl elõnyt kovácsoltak, amikor a CP/M-hez nagyon hasonló Alkalmazói Program Interfészt alkottak meg. Ez nagyon fontos volt akkor, amikor a 8086 még újnak számított, hiszen nagyon sok létezõ és bevált CP/M alkalmazást lehetett gyorsan elérhetõvé tenni az új platformon.

Teljesítmény

Néhány tipikus utasítás végrehajtási ideje (órajelciklusban):

A megadott idõk a legjobb esetet mutatják. A tényleges végrehajtást az utasításlehívás állapota és más tényezõk is befolyásolták.

MOV reg,reg: 2, reg,im: 4, reg,mem: 8+EA, mem,reg: 9+EA,  mem,im: 10+EA ciklus
ALU reg,reg: 3, reg,im: 4, reg,mem: 9+EA, mem,reg: 16+EA, mem,im: 17+EA ciklus

JMP reg: 11, JMP címke: 15, Jcc címke: 16 (cc = feltételes kód)

MUL reg: 70..118 ciklus
IDIV reg: 101..165 ciklus

EA: a tényleges cím kiszámításának ideje, 5-tõl 12 ciklusnyi ideig terjed.

Az adatokból látható, hogy a regisztereken végzett és a közvetlen címzésû mûveletek gyorsak voltak (2 és 4 ciklus között), míg a memóriamûveletek és az ugrások lassúak; az ugrási mûveletek több ciklusnyi idõt igényeltek, mint a 8080-on vagy a 8085-ön, és a 8088-ast ez még inkább érintette a keskenyebb adatbusz miatt. Az okok, amik miatt a legtöbb memóriamûvelet lassú volt:

    * A végrehajtó és az utasításlehívó egység csak lazán kapcsolódott – ez jó a lehívásnál, de kevésbé optimális az ugrásoknál és a véletlenszerû memória eléréseknél.
    * A címszámítások nagy részét mikrokódú rutinok végezték.
    * Az adat- és a címbusz multiplexelt volt azért, hogy a standard 40 tûs DIP tokot lehessen alkalmazni.

Megjegyzem, hogy a memóriához való hozzáférést a következõ generációs processzorokban drasztikusan felgyorsította az Intel; mind a 80186-os, mind a 80286-os hardveres címszámítást kapott a mikrokódos helyett, számos órajellel gyorsítva meg a végrehajtást; a 80286-os ezenkívül egymástól szétválasztott, nem multiplexelt adat- és címbuszt kapott.

Chipváltozatok

Az órajel eredetileg 5 MHz-es volt (az IBM PC  4.773 MHz-es volt, ami a standard 3.579545 MHz-es NTSC frekvencia 4/3-a), de a legkésõbbi HMOS változatok 10 MHz-et értek el. A CMOS-változatokat hosszú ideig gyártották (még a 1990-es években is) beágyazott rendszerek számára, noha az utód 80186/80188-as jóval népszerûbb volt az ilyen alkalmazásokban.

Kompatibilis, és néhány esetben továbbfejlesztett változatokat készített a Fujitsu, a Harris/Intersil, az OKI, a Siemens AG, a Texas Instruments, a NEC és az AMD. Példának okáért a NEC feljavított, 8086 kompatibilis processzorsorozatát (NEC V20, V25, V30 stb.) még mindig használják beágyazva.

A 8086/8088-asokat össze lehetett kapcsolni matematikai coprocesszorral, amivel a rendszer lebegõpontos képességeket nyert. A standard az Intel 8087 volt, 80-bites számokon végzett mûveletekkel, de hamarosan az olyan gyártók, mint a már ismertetett Weitek, nagyobb teljesítményû alternatívákat kínáltak.

Klónok

A Szovjetunió elektronikai ipara mind kémkedés, mind visszafejtés útján elég információhoz jutott a 8086-osról ahhoz, hogy képes legyen az elõállítására. Az eredmény a K1810BM86 jelû chip lett, ami lábkompatibilis volt az eredeti Intel 8086-tal és ugyanaz volt az utasításkészlete. Ez az IC volt a lelke az ES1840 és ES1841 típusjelû szovjet desktop gépeknek. Hardveresen azonban ezek a gépek jelentõsen különböztek az autentikus nyugati prototípusaiktól (IBM PC és PC/XT): a K1810BM86 az Intel 8086 másolata volt, nem az Intel 8088-é, és az adat/címbusz áramköröket az eredeti IBM terméktõl függetlenül tervezték meg és készítették el.

Egy érdekes páros a  leszármazottak közül a NEC V20 és a NEC V30. Ezek hardveresen kompatibilisek a 8088-nal és a 8086-tal, de az utasításkészletük az Intel 80186-é. Upgrade célokra tervezték õket, a két chip révén egyszerûen, áttervezés nélkül lehetett az új utasításkészletet és a gyorsabb végrehajtást beépíteni, akár utólag is, a rendszerekbe.

Gyermekbetegség

Az 1982 elõtt gyártott 8086-os CPU-kban komoly megszakítási hiba van. Az IBM díjmentesen cserélte az érintett PC-k processzorait. Emiatt az 1979-es, eredeti jelöléssel bíró processzorok ritkák, és természetesen a gyûjtõk kedvencei.

A 8086-ost használó mikroszámítógépek

    * A legfontosabb, természetesen, az IBM PC, ami a 8088-as jelzésû változatot használta.
    * Az elsõ kereskedelmi forgalomba került gép, ami a 8086-ra épült, a Mycron 2000 volt.
    * Az IBM Displaywriter szövegszerkesztõ gép és a Wang Laboratories Wang Professional Computer nevû terméke szintén a 8086-ost használta, akárcsak az AT&T 6300 PC (amit az Olivetti gyártott).
    * Az elsõ Compaq Deskpro 7,14 MHz-es 8086-ost használt, de képes volt a 4,77 MHz-es IBM PC számára tervezett bõvítõkártyák használatára is.
    * Az FLT86-ot, ami egy jól megvalósított oktatógép a 8086 CPU-ról, mind a mai napig gyártja a Flite Electronics International Limited az angliai Southampton-ban.

[TiWiNE]

Idézet: SFIJ - Dátum: 2008. febr. 12., kedd - 0:56

ugyan ez az anomália jellemzõ a mac osx intel verziójára (a 32 bitesre)

Bocsi, tudtommal csak 1 verzio van/volt.
Amugy tenyleg tiszta ciki (volt),hogy a G5 be kis tulzassal annyi memoriat raktal amennyit akartal, aztan meg lett ez a korlat. (imac, macbook / pro, ahol csak 3 gigat tudott cimezni/latni/whatever).

szerk>
Mostanaban hallani olyanokat is, hogy nehany regebe is megy a 4 giga, szal lehet hogy modul fuggo a dolog.

Szerkesztette: TiWiNE 2008. 02. 13. 00:55 -kor

[Telcontar]

Tuningeredmények rovat:

Intel A80386DX-20@33 MHz. Ez CHMOS IV-es technológiával készült, újabb CPU. A CHMOS III-as technológiájú 20 MHz-es 386-osom viszont vagy rossz, vagy nem bírta a 33 MHz-et, mert a tesztkártya szerint el sem indult.

Kiegészítés: húvazze!   A80386DX-16@33 MHz. Ez 100%-os tuning, akárhonnan is nézem, egy CHMOS III-as procival. Akkor viszont a 20 MHz-es talán inkább döglött.

[SFIJ]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 13., szerda - 0:54

Kiegészítés: húvazze!   A80386DX-16@33 MHz. Ez 100%-os tuning, akárhonnan is nézem, egy CHMOS III-as procival. Akkor viszont a 20 MHz-es talán inkább döglött.

már akkoris az volt mint ma. eleinte valóban meó szerint válogattak, de mire mature lett a process, már minden procc egyforma volt, csak a felfestésben tértek el. akkor még nem voltak szorzózárak, meg ilyesmi busclock = cpuclock (régi szép idõk )

[Telcontar]

Idézet: SFIJ - Dátum: 2008. febr. 13., szerda - 2:19

már akkoris az volt mint ma. eleinte valóban meó szerint válogattak, de mire mature lett a process, már minden procc egyforma volt, csak a felfestésben tértek el. akkor még nem voltak szorzózárak, meg ilyesmi busclock = cpuclock (régi szép idõk )

Ment is a hamisítás ipari méretekben, szorgos sárga praclik szitáztak át soktízezer processzort.

[Zoz]

Idézet: amstel - Dátum: 2008. febr. 5., kedd - 18:12

Atari 800, Enterprise 128

Kérhetnék egy gyáriszámot az EP-rõl?

[Zoz]

Idézet: vtb - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 21:46

Köszi Amstel a 8 biteseket Itt vannak az enyémek (Egy HT 1080Z/64 és egy Atari ST 1040 hiányzik róla):

Hozzád is ugyanaz a kérdésem az EP-d gyáriszáma?

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

Signetics N8X300I és N8X305N

 

A 8X300 processzorok monolitikus, a maguk korában nagy sebességûnek számító, alacsony feszültségû bipoláris Schottky technológiával gyártott mikroprocesszorok voltak. Ez a CPU 300 nanosec. alatt képes volt 16-bites utasítások lehívására, dekódolására és végrehajtására. Az operandusok 8-bitesek lehettek. A CPU TTL-kompatibilis, tartalmazza az órajelgenerátort és 21 utasítást ismer. A második képen levõ N8X305N egy továbbfejlesztett változat.

Háttér

Eredetileg egy SMS névre hallgató társaság tervezte, majd a Signetics megvásárolta a 8X300-at. Mikrokontrollerként mutatták be, számos DSP-szerû (DSP = Digital Signal Processor, digitális jel(feldolgozó) processzor) tulajdonsággal, ami - legalábbis néhány alkalmazás számára - azidõszerint nagyon gyorssá tette. Azonban hiányosságai is voltak (ld. lentebb), és néhány, az idõk során kialakult konvenciótól is eltért (pl. a biteket fordítva sorszámozta, az MSB volt a 0. bit és az LSB a 7.).

Felépítés

Tizenhat regisztere volt, de néhány regisztercímet a nem-regiszteres mûveletek specifikálására használt, így ténylegesen 8 általános célú regiszterrel dolgozhatott a programozója - az R0-lal (AUX, a kisegítõ regiszter), az R1-tõl R6-ig, és az R9-cel. Az R8 regiszter egy szimpla carry (átvitel) bit volt. Ezenkívül még egy 8-bites I/O puffer állt rendelkezésre (az IVB); a memóriához való hozzáférésnek ez volt az egyetlen útja - minden adat a 8-bites I/O portokon keresztül közlekedett, melyeket két, egyenként 256 portot tartalmazó bankba (bal és jobb) szerveztek, plusz egy cím, amely jelezte, hogy az I/O mûveletek melyik portot kívánják használni. A pontos mûveletet a forrás- vagy a célregiszter-mezõ definiálta - ha az nem egy tényleges regiszter volt, akkor mûveletet jelentett. A prtokat közvetlenül a memóriához lehetett csatlakoztatni, vagy két portot lehetett használni egy cím generálásához, akár még egy másikkal, ami pufferként szolgálhatott, ha több tárolásra volt szükség.

Mûködés

A CPU csõvezetékbe szervezett alegységekbõl állt, de egyszerre csak egy utasítás tartózkodott benne, nem volt átfedés a végrehajtásban, mint a modern CPU-kban. Az elsõ operandust vagy az IVB szolgáltatta (egy I/O mûvelettel valamelyik I/O portból a bal vagy jobb oldali bankból) vagy az általános célú regiszterek egyike, a második operandust (ha volt) az AUX regiszter. Az elsõ operandus elõbb egy forgató egységen, majd egy maszkoló egységen át került az ALU-ba, amely mindössze négyféle mûveletre volt képes: MOV, ADD, AND és XOR. Az eredményt vagy az egyik regiszterbe, vagy egy eltoló és egyesítõ egységen keresztül az IVB-be (és kimenetként a megfelelõ bal vagy jobb I/O portra) tette ki - ez lehetõvé tette, hogy az IVB mezõjét csak egyes bitek módosítsák, ne a teljes regisztertartalom..

Hiányosságai

A processzornak megszakítási rendszere, veremkezelése nem volt, amint indexregiszterei sem (bár a portcímek funkcionálhattak úgy is). Szubrutinokat sem kezelt a CPU (azért a XEC utasítás a programszámláló növelése nélkül hajtott végre egy utasítást, így szubrutinok implementására is felhasználták). A programmemóriából adatok nem voltak elérhetõek.

Technikai adatok

Típus: RISC(-szerû) mikroprocesszor
Bevezetés éve: 1976
Tokozás: 50 tûs mûanyag DIP
Sebesség: 3,33 MHz (8 MHz az N8X305-ben)
Busz: 3,33 MHz, 8-bit (8 MHz az N8X305-ben)
Megcímezhetõ fizikai memória mérete: 16 kB (más források szerint 8 kB, de tekintve az 5 címvezetéket...)
FPU: Nincs
Vcore (V): 5±0.25
Mûködési hõmérséklet (min./max.): 0 - 70°C
Tipikus/max. hõleadás (W): 1.58 / 2.36
Méretek: 63,6 x 23 x 8,5 mm

[vtb]

Idézet: Zoz - Dátum: 2008. febr. 13., szerda - 19:55

Hozzád is ugyanaz a kérdésem az EP-d gyáriszáma?

Õõõõhm lehet, hogy késõ van, de mit is szeretnél pontosan?    :confused:

.....közben kapcsoltam, valszeg az Enterprise lesz az

szóval az enyémé: 03290

Szerkesztette: vtb 2008. 02. 13. 22:08 -kor