[TMexy]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. márc. 25., kedd - 19:30

És legalább jól sikerült? Mit mond a megérzésed?

Valamennyire a szakmádba is vág a téma, amibõl írtam.
És ha nekem nem lesz meg, akkor nagyon sok embernek nem lesz meg rajtam kívül. Szóval nem reménytelen az eset. :Ð

Említette itt valaki, hogy õ (talán Picur) fényképezés helyett beszkenneli a procik lábbal ellentétes oldalát. Ehhez mindenfajta síkágyas szkenner jó, vagy csak bizonyos fajták?

[Telcontar]

Szvsz mindegyik síkágyasnak tudnia kell procit "olvasni". De azok a jobbak erre a feladatra, amelyeknek a fedele könyvek szkennelésére is fel van készítve (az ilyen fedelek kissé kiemelhetõek), mert ezek egyenletesen terhelik meg a procilábakat a saját súlyukkal.

[TMexy]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. márc. 25., kedd - 19:46

Szvsz mindegyik síkágyasnak tudnia kell procit "olvasni". De azok a jobbak erre a feladatra, amelyeknek a fedele könyvek szkennelésére is fel van készítve (az ilyen fedelek kissé kiemelhetõek), mert ezek egyenletesen terhelik meg a procilábakat a saját súlyukkal.

Én inkább arra gondoltam, hogy a megvilágítás milyen legyen. :confused:
Mert ha jól tudom, akkor vannak olyanok, amikben egy hosszú halogén fénycsõ van, az újabbakban meg már ledes megvilágítás szokott lenni. És a térbeli dolgok leképzésénél van ennek szerepe. Vagy hogyisvanez?

De én ám nemértek az ilyen szkennerekhez, van egy ami (még) mûködik, aztán azt szoktam használni. De akkor kipróbálom.

[Picur]

Idézet: TMexy - Dátum: 2008. márc. 25., kedd - 20:40

Említette itt valaki, hogy õ (talán Picur) fényképezés helyett beszkenneli a procik lábbal ellentétes oldalát. Ehhez mindenfajta síkágyas szkenner jó, vagy csak bizonyos fajták?

Nekem Canon Lide 60-as van. Dokumentumok szkenneléséhez tökéletes, de procikhoz elég gyenge. Ez a led-es technológia miatt van. Sajnos itt minimálisnak kell lenni a tárgytávolságnak. Olyat keress, ami CCD-s!  Nekem is cserélnem kellene. 

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

Motorola MC68000L8



Processzortörténeti sétánkban egy (méltán) legendássá vált család elsõ tagjához érkeztünk. Az ide vonatkozó információ olyan bõséges, hogy két részletben fogom közreadni a Motorola 68000 típusjelet viselõ processzorának történetére, alkalmazási területeire és felépítését taglaló fordításomat.

Motorola 68000 I. rész

A Motorola 68000 egy 16/32-bites CISC mikroprocesszor, amelyet a Freescale Semiconductor (korábban Motorola Semiconductor Product Sector) tervezett és forgalmazott. Mint a rendkívül sikeres 32-bites m68k család 1979-ben bemutatott elsõ tagja, elõremenõleg kompatibilis a család többi tagjával, annak ellenére, hogy a 16-bites hardver generációhoz tartozik. Több, mint 28 évnyi gyártás után a 68000-es architektúra még mindig használatban van.

Története

A 68000-es a MACSS (Motorola Advanced Computer System on Silicon) project-bõl nõtt ki, aminek keretében 1976-ban kezdtek el tervezni egy olyan architektúrát, ami mentes volt minden visszamenõleges kompatibilitástól. Inkább a már létezõ 8-bites 6800-as architektúra nagyobb teljesítményû, kiegészítõ testvére volt, mintsem egy kompatibilis utód. Végül a 68000 megtartotta a busz protokoll kompatibilis üzemmódját a 6800-as perifériák kedvéért, sõt, 8-bites adatbusszal is készült egy változata, a 68008-as. Mindazonáltal tervezõ elsõsorban a jövõre fókuszáltak, vagyis az elõremenõ kompatibilitásra, ami kiindulópontot adott az m68k platformnak a késõbbi 32-bites utasításkészletû architektúrákkal szemben. Példának okáért a CPU regiszterei 32 bit szélesek, noha a processzorban magában csak alig néhány struktúra képes egyszerre 32 biten mûveletet végrehajtani. A 68000 olyan 16-bites mikroprocesszorként írható le, ami mikroprogramot kapott a 32-bites feladatok gyorsítására. A MACSS team komoly figyelmet fordított a miniszámítógépek processzoraira, mint a PDP-11 vagy a VAX rendszerek, amelyek hasonlóképpen voltak mikroprogramozva.
Az 1970-es évek közepén a 8-bites processzorok gyártói a 16-bites generáció bevezetésében versenyeztek. A National Semiconductor lett az elsõ az IMP-16-tal és a PACE processzorokkal 1973-1975-ben, de ezeknek sebességbeli gondjaik voltak. Az Intel 8086 1977-ben gyorsan népszerûvé vált. A döntés, mellyel a Motorola átugrotta a versenyt, és bemutatott egy hibrid 16/32-bites architektúrát, szükségszerû volt, és a Motorola számára következetes küldetéssé is vált.  Az, hogy késõn érkezett a 16-bitesek küzdõterére, elõnyt is adott: nagyobb integráltságot (durván 70.000 tranzisztor a 8086-os 29.000 tranzisztorával szemben), nagyobb teljesítményt órajelciklusonként és könnyebb használhatóságot.
Az eredeti MC68000-at HMOS technológiával gyártották 3,5 mikronos csíkszélességen. Az elsõ engineering sample példányok 1979 végén kerültek ki. A tömegtermelés 1980-ban indult, az elsõ példányok sebessége 4, 6 és 8 MHz volt. A 10 MHz-es chipek 1981-ben váltak elérhetõvé, a 12,5 MHz-esek pedig 1982-ben. A 16,67 MHz-es "12F" változat, ami egyben a leggyorsabb HMOS technológiájú MC68000-es chip, csak az 1980-as évek végén került le a gyártósorokról.
A 68000 számos gyõzelmet aratott a csúcskategóriában. A Unix-alapú munkaállomások domináns processzora lett, és megtalálta az utat olyan legendássá nõtt számítógépekbe is, mint az Atari ST, az Apple Lisa, az Apple Macintosh és mind közül sokaknak a legkedvesebb, a Commodore Amiga.  Az elsõ generációs asztali lézernyomtatókban szintén uralkodó pozíciót ért el. 1982-ben az utasításkészletét megújították, lehetõvé téve a virtuális memória támogatását a Popek és Goldberg-féle virtualizációs követelményeknek megfelelõen. Ez a továbbfejlesztett chip a 68010 típusjelzést kapta. Kis mennyiségben készült egy olyan változat is, amiben a címbuszt 31 bitre terjesztették ki, ez a 68012.
Az olcsó rendszerek támogatására, valamint kis memóriaméretû vezérlési feladatok ellátására a Motorola a 8-bites MC68008-at mutatta be, szintén 1982-ben. Ez a 68000-es 8-bites adatbusszal és kisebb, 20-bites címbusszal készült variánsa volt. 1982 után a Motorola már a 68020-asra és 88000-esre koncentrált.

Más gyártók

A 68HC000-t, ami a 68000-es CMOS változata, a Hitachi tervezte és a Motorolával közösen 1985-ben mutatták be. A Motorola verziója az MC68HC000 típusjelzést kapta, míg a Hitachié a HD68HC000 jelzést. A 68HC000-t eredetileg 8 MHz és 20 MHz közötti sebességeken kínálták. A CMOS alapú gyártástechnológiát leszámítva azonos a HMOS alapú MC68000-essel, de a CMOS-ra való áttérés természetesen jelentõsen csökkentette a fogyasztását. Az eredeti HMOS MC68000-es 25°C-os környezeti hõmérsékleten 1,35 W-ot fogyasztott, órajeltõl függetlenül, míg az MC68HC000 csak 0,13 W energiát igényelt 8 MHz-en és 0,38 W-ot 20 MHz-en. (A CMOS áramkörökkel szemben a HMOS akkor is fogyaszt energiát, ha üresjáratban van, ezért a fogyasztását az órajel kevéssé befolyásolja.) A Motorola az MC68008-as 1990-ben az MC68HC001-gyel helyettesítette. Ez a csip a legtöbb tekintetben hasonlított a 68HC000-hoz, kivéve azt a tulajdonságát, hogy képes volt az adatbuszát mind 8-bites, mind 16-bites módban mûködtetni, attól függõen, hogy resetkor az egyik input lábán milyen feszültség volt jelen. Így, akárcsak a 68008, mûködtethetõ volt az olcsó 8-bites memóriákkal szerelt rendszerekben is.
A HMOS 68000-est számos cég gyártotta: Hitachi (HD68000), Mostek (MK68000), Rockwell (R68000), Signetics (SCN68000), Thomson/SGS-Thomson (eredetileg EF68000, késõbb TS68000) és Toshiba (TMP68000). A Toshiba a CMOS változatnak is másodlagos gyártója volt  (TMP68HC000).

A 68000 mint mikrokontroller

Miután sikert aratott az „igazi” mikroprocesszorok között, a 68000-est számos mikrokontroller magjaként is alkalmazták. 1989-ben a Motorola bevezette az MC68302 kommunikációs processzort. 1991-ben az MC68EC000 következett. 1996-ban a statikus maggal bíró M68SEC000 változat is piacra lépett.
A Motorola a HMOS 68000-es és 68008-as gyártását 1996-ban fejezte be, de a belõle kiváló  Freescale Semiconductor még mindig gyártja az MC68HC000, MC68HC001, MC68EC000 és MC68SEC000 változatokat, akárcsak az MC68302 és MC68306 mikrokontrollereket és a Dragon Ball család késõbbi tagjait. A 68000-es architekturális leszármazottai, a 680x0, CPU32 és Coldfire családok, még szintén gyártásban vannak.

Alkalmazási területek

A 68000-es legkorábbi alkalmazása az 1980-as évek elején a csúcsgépekben volt, többek között többfelhasználós mikroszámítógépekben, mint a WICAT 150, a Tandy TRS-80 Model 16 és a Fortune 32:16; egyfelhasználós munkaállomásokban, mint a HP9000 Series 200 rendszerek, az elsõ Apollo/Domain rendszerek, a Sun Microsystems Sun-1 munkaállomása és a Corvus Concept; továbbá grafikus terminálokban, mint a DEC VAXstation 100, valamint az IRIS 1000 és 1200 a Silicon Graphics-tól. A Unix rendszerek gyorsan migráltak a 68k vonal késõbbi, erõteljesebb generációira, amik népszerûek maradtak ezen a piacon végig az 1980-as évek folyamán.
A 68000-est házi és személyi számítógépekben az 1980-as évek közepén kezdték el alkalmazni, legelõször az Apple Lisa-ban, majd a Macintoshban. Ezután következett az Amiga és az Atari ST család és a Sharp X68000. A 68008-es csak egyetlen otthoni számítógépben kapott helyet, ez a Sinclair QL volt (a QL „leánya” volt az ICL One Per Desk, ami hibrid személyi számítógép és telekommunikációs terminál volt, és a QL hardveres alapjaira támaszkodva szintén a 68008-asra épült).
A 68000 legnagyobb sikerét végül is mikrokontrollerként érte el. Már 1981-ben a lézernyomtatókat (pl. az Imagen Imprint-10-et) olyan külsõ kontrollerek vezérelték, amik a 68000-re épültek. Az elsõ, 1984-ben bemutatott HP LaserJet 8 MHz-es 68000-est kapott beépített kontrollerként. Hasonló, a 68000-re alapuló integrált vezérlések még nagyon sok nyomtatóban dolgoztak, pl. az Apple LaserWriter-ben, az elsõ PostScript lézernyomtatóban, amit 1985-ben mutattak be. A 68000 a 80-as évek hátralevõ részében folyamatosan széles körû használatban maradt a lézernyomtatókban, sõt, még az 1990-es évek elejének olcsó nyomtatóiban is elõfordult.
A hagyományos kereskedelmi és otthoni számítási feladatokon túl a 68000 sikeres lett az ipari vezérlési alkalmazásokban is. Azok között a rendszerek között, amelyeknek elõnyük származott abból, hogy processzoruk a 68000-es, vagy annak leszármazottja volt, megtalálhatóak az Allen-Bradley, a Texas Instruments, majd a TI akvizícióját követõen a Siemens által gyártott PLC-k (Programmable Logic Controller). Ezeknek a rendszereknek a vásárlói nem fogadtak el olyan mértékû elavulást, mint ami az otthoni számítógépekre jellemzõ (hadd emlékeztessek itt Moore törvényére). És nagyon úgy tûnik, hogy annak ellenére, hogy számos 68000 alapú rendszert immár 20 éve helyeztek üzembe, ezek még továbbra is jól fogják szolgálni a tulajdonosaikat.
Ahogy a technikai fejlõdés miatt elavult a számítógépek piacán, a 68000 a beágyazott és a fogyasztói alkalmazásokban nyert teret. A videojátékok és konzolok gyártói számos arcade játék gerinceként használták a 68000-est.Az  Atari Food Fight-ja volt 1983-ban az elsõ 68000-alapú arcade. Ezután a chip még számos játék CPU-ja lett a 80-as években és a 90-es évek elején, például a Sega System 16, a Capcom CPS-1 és CPS-2, valamint az SNK Neo Geo-jában. Sok arcade kétprocesszoros kiépítésben tartalmazta a 68000-est, néhány pedig háromprocesszorosban. A 90-es évek során, ahogy ezek a rendszerek is gyorsabb processzorokra váltottak, még gyakran megtalálható volt bennük a 68000-es, mint hangvezérlõ.
A 68000 számos otthoni játékkonzolban is központi szerepet kapott az 1980-as években és az 1990-es évek elején, pl. a Sega Mega Drive-ban, a Sega Mega CD-ben és a Neo Geo konzolváltozatában. Valamivel késõbbi konzolokban még mindig elõfordult: a Sega Saturn-ben dedikált hangvezérlõ volt, az Atari Jaguar-ban pedig a többi, specializált grafikai és hangchip koordinálásának feladatát látta el.
A 68000-re alapuló 683XX mikrokontrollereket az alkalmazások széles skáláján hasznosították, beleértve a hálózati és telefóniás berendezéseket, televíziós set-top boxokat, valamint többek között laboratóriumi és orvosi mûszereket. Az MC68302 és leszármazottai a Cisco, a 3Com, az Ascend, a Marconi és mások számos termékében megtalálhatóak. A DragonBall családot a Palm népszerû PDA-iban és a Handspring Visor sorozatban használták, mígnem a Palm fokozatosan lecserélte az ARM processzorok kedvéért. Az AlphaSmart még mindig használta a  DragonBall családot a legutóbbi hordozható szövegszerkesztõiben.

A Texas Instruments a 68000-est grafikus kalkulátorainak csúcsmodelljében a TI-89 és TI-92 sorozatban és a Voyage 200-ban használja. Ezek korai változatai egy specializált mikrokontrollert használtak, ami a statikus  68EC000 magon alapult; a késõbbi változatok a standard MC68SEC000 processzort kapták.

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

Motorola 68HC000FC12 (mellette a méretbeli összehasonlítás kedvéért a tegnapi 40-tûs DIP CPU)



Motorola 68000 II. rész

Felépítése

Címbusz

A 68000-es CPU-ban 24-bites címbuszt valósítottak meg, ami legfeljebb 16 MB fizikai memória egyidejû megcímzését tette lehetõvé. A címtárolás és kiszámítás 32 biten történt, de a legmagasabb helyiértékû bájtot a lábak hiánya miatt figyelmen kívül hagyták. Ez a megoldás lehetõvé tette a teljesen 32-bites címtérre tervezett szoftverek futtatását. Belsõ felépítésében a CPU így teljesen 32-bites volt, amivel jócskán megelõzte a teljesen 32-bites Intel 80386-ost. A Motorola szándéka a belsõ 32-bites címtérrel az elõremenõleges kompatibilitás volt, így biztosítva azt, hogy a 68000-esre írt szoftverek a 68000-es utasításkészlet késõbbi, 32-bites megvalósításaiból is profitálni tudjanak.  Éles ellentétben áll ez a gondolkodásmód például az Intel 80286-os processzorában látott szegmentált megoldás által felvetett problémákkal, amelyeket végül is teljes egészében szoftveresen kell elhárítani. Nyilvánvalóvá válik belõle, hogy a 68000-es tervezõi eleve 32-bitesnek szánták a sorozatot.
Persze, ez a nagyszerû tervezõi elõrelátás sem akadályozhatta meg a programozókat abban, hogy elõrefelé inkompatibilis programokat írjanak. A "24-bites" programok, amelyek eldobták a legfelsõ címbájtot, vagy azt más, a címzéstõl eltérõ célokra használták, összeomolhattak a 32-bites 68K utódokon.

A belsõ regiszterek

A processzornak nyolc 32-bites általános célú adatregisztere volt (D0-D7), és nyolc címregisztere (A0-A7). Az utolsó címregiszter egyben a standard veremmutató szerepét is eljátszotta, így egyaránt lehetett A7-nek vagy SP-nek nevezni. Akárhogyis, ez tisztességes számú regisztert tartalmazó készlet volt. Ahhoz elég kicsi volt, hogy a 68000-es gyorsan reagáljon a megszakításokra (hiszen csak 15 vagy 16 regisztert kellett menteni), de mégis elég nagy volt ahhoz, hogy a legtöbb számítást gyorsan, memóriaelérés nélkül elvégezhesse a CPU.
A kétféle regisztertípus ugyan enyhén bosszantó volt, de a gyakorlatban nem volt nehéz a használatuk. Állítólag lehetõvé tette a CPU tervezõi számára a nagyobb fokú párhuzamosság elérését, egy kiegészítõ végrehajtó egység implementálásával a címregiszterek számára.
Az egész számok tárolása a 68000 családban big-endian.

A státuszregiszter

A 68000-es összehasonlító, aritmetikai és logikai utasításai az eredménytõl függõen állították be a státuszregiszter bitjeit a késõbbi feltételes ugróutasítások számára. A jelzõbitek a következõk voltak:  "zero" (Z), "carry" ©, "overflow" (V), "extend" (X) és "negative" (N). Az "extend" (X) bit külön jelentéssel bírt, mert el volt különítve az átviteli bittõl (carry). Az aritmetikai, logikai és bitforgató utasításokból származó extra bit így megkülönböztethetõ volt az egyéb mûveletekbõl származó carry bittõl.

Az utasításkészlet

A tervezõk megpróbálták a CPU assembly nyelvét ortogonálissá tenni. Ezért az utasításokat szétbontották mûveletre és címzésmódra, és majdnem minden xímzésmód elérhetõ volt majdnem minden utasítás számára. Sok programozó utálta a „közel”ortogonális kialakítást, míg mások nagyon hálásak voltak az erõfeszítésért.
Bitszinten az assemblert író személy tisztán láthatta, hogy ezek az „utasítások” a számos mûveleti kód bármelyikévé lefordulhattak. Ez egész jó kompromisszum volt, mert ugyanazt a kényelmet biztosította, mint egy valódi ortogonális gép, de megadta a CPU tervezõinek is azt a szabadságot, hogy kitölthették a mûveleti kódok táblázatát.
Mindössze 56 utasítás mellett a legkisebb utasítás mérete is nagy volt a 16-bites korszakban. Ráadásul számos utasítás és címzésmód extra szavakat tett a címek mögé, vagy extra címzésmód-biteket stb.
Sok tervezõ úgy gondolta, hogy az MC68000 architektúrának kompakt kódja volt az áráért, különösen akkor, ha azt compiler állította elõ. Ez a hit a még tömörebb kódban számos tervezõt állított az architektúra mellé, és hozzájárult annak hosszú életéhez.
Ez a hit (vagy tulajdonság, a tervezõtõl függõen) folytatódott a késõbbi, továbbfejlesztett CPU-k utasításkészletével kapcsolatban is egészen az ARM architektúráig, amelynek Thumb utasításkészlete hasonlóan tömör kódot adott.

Privilégiumszintek

A CPU, és késõbb az egész család, pontosan két privilégiumszintet valósított meg. A felhasználói módban a CPU minden funkciója hozzáférhetõ volt, kivéve a megszakítási rendszert. A supervisor szint hozzáférést biztosított mindenhez. Egy megszakítás mindig supervisor szinten futott. A státuszregiszterben tárolt supervisor bit látható volt a felhasználói programok számára.
Ennek a rendszernek a valós elõnye az volt, hogy a supervisor szint saját, külön veremmutatóval bírt. Ez lehetõvé tette, hogy egy multitaszk rendszer programszálanként nagyon kis vermeket használhasson, mivel a tervezõknek nem kellett elõre nagyméretû memóriát lefoglalni a maximális megszakításmélységet is kiszolgáló vermek számára.

Megszakítások

A CPU hét megszakítási szintet ismert. A szintek 1-tõl 7-ig szigorú prioritási sorrendet élveztek. Ennek megfelelõen a magasabb számú megszakítás mindig megszakíthatta az alacsonyabb számút. A státuszregiszterben egy privilegizált utasítás lehetõvé tette az éppen aktuális megszakítás minimális szintjének beállítását, így blokkolva az alacsonyabb szintû megszakításokat. A 7. szint nem maszkolható volt, vagyis az NMI. Az 1. szintet bármelyik nagyobb szint megszakíthatta. A 0. szint volt a nem megszakítási szint, vagyis a normál programfutás szintje. A szintet a státuszregiszter tárolta, és a felhasználói programok számára látható volt.
A hardveres megszakítások a CPU e célra szolgáló három inputjának valamelyikére futottak be, ahol a legmagasabb, még függõben levõ szintû bekódolódott. Gyakran külön megszakításvezérlõt alkalmaztak a megszaktások kódolásához, bár azokban a rendszerekben, amelyekben nem volt szükség háromnál több hardveres megszakításra, lehetséges volt a jelek közvetlenül a CPU-ra történõ bekötése is, némileg komplexebb szoftver árán. A megszakításvezérlõ lehetett akár egy egyszerû 74LS148 prioritás kódoló, vagy része lehetett egy VLSI chipnek, mint pl. az MC68901 multifunkció periférivezérlõnek, amelynek volt még UART, ja, számláló/idõzítõje és páehuzamos I/I portja.
A "kizárási táblázat" (az interrupt vektorok címei) fixen a memória elsõ kilobájtjában kaptak helyet, a 0. és 1023. bájtok között. Összesen 256 db 32-bites vektor állt így rendelkezésre. Az elsõ vektor a verem kezdõcíme volt, a második pedig a programterületé. A 3. és 15. közötti vektorok hibajelzésekre szolgáltak: buszhiba, címhiba, illegális utasítás, nullával való osztás, CHK & CHK2 vektor, privilégium megsértése, és néhány foglalt vektor, amelyek késõbb a line 1010 emulátorrá és a line 1111 emulátorrá váltak, és a hardveres töréspont vektora. A valódi megszakítások a 24. vektorral kezdõdtek: az álmegszakítás (nem volt hardveres nyugtázás), és az 1-tõl a 7. szintig terjedõ autovektorok, aztán a 15 db TRAP vektor, majd még néhány foglalt vektor, végül a felhasználó által definiálható vektorok.
Mivel legalább a programkezdetre mutató vektornak érvényes értéket kellett tartalmaznia közvetlenül a bekapcsolás/reset után, a rendszerekbe közönségesen beépítettek némi ROM-ot is, ami a 0. bájton kezdõdött, és a vektorokat és a boot kódját tartalmazta. Ugyanakkor egy általános célú rendszernél kívánatos lehet, hogy az operációs rendszer tetszése szerint megváltoztathassa a megszakítási vektorok tartalmát. Ezt gyakran úgy oldották meg, hogy a ROM-ban tárolt értékek a RAM-ban definiált újabb ugrótáblázatra mutattak, más esetekben a ROM-ot bankolással már futásidõben átkapcsolták RAM-má.
A 68000 nem teljesítette teljes egészében a már említett Popek és Goldberg-féle virtualizációs követelményeket, mert volt egyetlenegy nem privilegizált utasítása, a „MOVE from SR”, amivel felhasználói jogosultságszinten is lehetett olvasni a privilegizált tárhelyek egy kis részét.
A 68000 továbbá nem rendelkezett a virtuális memória egyszerû támogatásának képességével, ami pedig szükséges a hibás/tiltott memóriaelérések elfogásához és a belõlük való visszatéréshez. Bár a 68000-esnek ott van a buszhiba kizárása, ami használható ilyen célra, de ez nem ment meg annyi információt a processzor aktuális állapotából, amivel lehetõvé tenné a programfutás folytatását azután, hogy az operációs rendszer lekezelte a hibát. Sok társaság épített olyan 68000-alapú Unix rendszereket, amelyek virtuális memóriával is dolgoztak: ezekben két, eltérõ fázissal órajelezett 68000-es CPU-t használtak. Ha a „vezetõ” processzor hibás memóriaelérést észlelt, egy extra hardver megszakíthatta a „fõ” processzort, hogy megóvja a hibára történõ ráfutástól. Ez az interrupt rutin megvalósíthatta a virtuális memória funkcióit, és újraindíthatta a „vezetõ” 68000-est a megfelelõ állapotban, miután a „fõ” processzor visszatért a megszakító rutinból.
Ezeket a problémákat a 68K architektúra következõ fõ revíziójában, az MC68010-esben javították. A buszhiba és címhiba kizárások nagy mennyiségû processzorinformációt tároltak el a supervisor veremben, hogy segítsék a helyreállást, és a „MOVE from SR” utasítás is jogosultsághoz kötött lett. Helyébe a nem privilegizált "MOVE from CCR" utasítás lépett, hogy a felhasználói módú programok futása ne sérüljön; ha szükséges volt, az operációs rendszer elfoghatta, és emulálhatta a felhasználói módú „MOVE from SR” utasítást.

Az utasításkészlet részletei

A standard címzésmódok az alábbiak:

Regiszter direkt
  adatregiszter, pl. "D0"
  címregiszter, pl. "A6"

Regiszter indirekt
  Egyszerû cím, pl. (A0)
  Cím utólagos növeléssel, pl. (A0)+
  Cím elõzetes csökkentéssel, pl. -(A0)
  Cím 16-bites elõjeles eltolással, pl. 16(A0)
  A tényleges csökkentési vagy növelési méret az operandustól függött: egy bájt olvasása eggyel, szóé kettõvel, long-é pedig néggyel módosította a címregisztert.

Regiszter indirekt index-szel
  8-bites elõjeles eltolás, pl. 8(A0, D0) vagy 8(A0, A1)

PC (programszámláló) relatív, elmozdítással
  16-bites elõjeles eltolás, pl. 16(PC). Ez nagyon jól használható mód volt.
  8-bites elõjeles eltolás index-szel, pl. 8(PC, D2)

Abszolút memóriahely
  Akár szám, pl. "$4000", akár egy szimbolikus név, amelyet az assembler fordított le
  A legtöbb 68000 assembler a "$" szimbólumot használta a hexadecimális számok jelölésére a "0x" helyett.

Azonnali mód
  Magában az utasításban tárolva, pl. "#400".

Plusz: hozzáférés a státuszregiszterhez, és a késõbbi modellekben más, különleges regiszterekhez is.
A legtöbb utasításnak voltak pont-betû utótagjai, amelyekkel az utasítások 8-bites bájtokon (".b"), 16-bites szavakon (".w"), vagy 32-bites long értékeken (".l") dolgoztak.
A legtöbb utasítás diadikus, vagyis az utasításnak van forrása és célja, és a cél megváltozik. Az említésre méltó utasítások az alábbiak voltak:

Aritmetikai: ADD, SUB, MULU (elõjel nélküli szorzás), MULS (elõjeles szorzás), DIVU, DIVS, NEG (additív negálás) és CMP (kivonással elvégzett összehasonlító utasítás, ami azonban csak a státuszregiszter tartalmát módosította, a kivonás eredményét nem tárolta)

BCD aritmetika: ABCD és SBCD

Logikai: EOR (kizáró vagy), AND, NOT (logikai nem)

Eltolás: (logikai, pl. a jobbra tolás 0-t tett a legmagasabb bitbe) LSL, LSR, (aritmetikai eltolások, pl. a legmagasabb bit elõjelként történõ kiterjesztése) ASR, ASL, (forgató utasítások az eXtend bittel vagy anélkül:) ROXL, ROXR, ROL, ROR

Bitmanipuláció a memóriában: BSET (1-re), BCLR (0-ra) és BTST (beállította a Zero bitet)

Többfeladatos környezet felügyelete: TAS, test-and-set, ami egy lyan buszmûveletet hasjtott végre, aminek során a szemaforok számára engedélyezte számos processzor szinkronizálását közös memória megosztása céljából

Folyamatellenõrzés: JMP (ugrás), JSR (szubrutinhívás), BSR (relatív szubrutinhívás), RTS (visszatérés szubrutinból), RTE (visszatérés kizárásból, pl megszakításból), TRAP (szoftveres kizárás, hasonló a szoftveres megszakításhoz), CHK (feltételes szoftveres kizárás)

Elágazás: Bcc (elágazás, ahol „cc” a lehetséges 16 feltétel valamelyikét jelenti).

Csökkentés-és-elágazás: DBcc (ahol "cc" jelentése ugyanaz, mint az elágazásnál), ami csökkentette az egyik adatregisztert, és ugrott, feltéve hogy a feltétel még igaz volt, de a regiszter még nem csökkent le a -1 értékre. A -1 végértékként történõ használata 0 helyett megkönnyítette az olyan ciklusok programozását, amelyeknek nem volt teendõjük akkor,  ha a ciklusváltozó kezdõértéke 0 volt, anélkül, hogy ezt a ciklus elején külön ellenõrizni kellett volna.

[Zoz]

Hamár 68000...
...akkor egy szép IDE gyorsító kártya 1994-bõl:

[Penyus]

Idézet: Zoz - Dátum: 2008. márc. 28., péntek - 9:17

Hamár 68000...
...akkor egy szép IDE gyorsító kártya 1994-bõl:

Hajajj hasonlo nekem is van, erdetedi dobozoaban mindennej, csak az VLB-s. Ketto is volt csak egyik Telcontarnal landolt a rajta levo proci minatt. :Ð

[Penyus]

Nem telejsen ontopic, bar cpu ezekben is van:

Legujabb XT-im

[Zoz]

Idézet: Penyus - Dátum: 2008. márc. 28., péntek - 10:39

Nem telejsen ontopic, bar cpu ezekben is van:

Legujabb XT-im

A cicában milyen van?

[alvaro]

Idézet: Zoz - Dátum: 2008. márc. 28., péntek - 14:44

A cicában milyen van?

Szétcincált és megevett egy 8088-ast, kicsit tüskés volt ugyan, de olyan csábítóan pattogott félre, mikor rátenyerelt :Ð

...én meg gyarapodtam egy bartonnal. Sajna repedt a magja, viszont ingyen volt, bátyám akarta másodgépbe rakni, de hát valamiért nem mûködött... a szilikonpasztát letörölve elég nyilvánvalóvá vált a defektus...

Sõt, egy mûködõ (ámde grafitfüggõ) palomino is esett - az alól az alaplap halt el, felpúposodtak benne a CPU mentén a kondik.

Szerk. én még tudok örülni ezeknek a kommersz vackoknak :Ð

Szerkesztette: alvaro 2008. 03. 28. 15:29 -kor

[vtb]

Penyus! Procik utaznak már?

[Penyus]

Idézet: vtb - Dátum: 2008. márc. 28., péntek - 17:25

Penyus! Procik utaznak már?

Hetfon kuldom oket utjukra.

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

Intel P8051AH



Az Intel 8051 egy Harvard architektúrájú, egychipes mikrokontroller (µC), amit az Intel 1980-ban fejlesztett ki beágyazott rendszerek számára. A 80-as években és a 90-es évek elején meglehetõsen népszerû volt. Manapság már a 8051-kompatibilis maggal rendelkezõ eszközök széles skálája áll rendelkezésre több, mint 20 gyártótól, amelyek között megtalálható például az Atmel, az Infineon Technologies, a Maxim Integrated Products, az NXP (a korábbi Philips Semiconductor), a Winbond, az ST Microelectronics, a Silicon Laboratories (korábban Cygnal), a Texas Instruments és a Cypress Semiconductor. Az Intel hivatalos jelölése a 8051 mikrokontroller családra az MCS-51.
Az Intel eredeti 8051 családja NMOS technológián alapult, de a késõbbi, a típusjelölésükben „C” betût tartalmazó változatok (pl. 80C51) már CMOS alapúak – ez sokkal alkalmasabbá tette ezt az eszközt elemrõl/akkumulátorról mûködõ rendszerek számára. A most bemutatott példány a típusjelzés alapján HMOS technológiával készült.

Fontos tulajdonságok és alkalmazások

  - Számos funkció  (CPU, RAM, ROM, I/O, megszakítási logika, idõzítõ stb) egyetlen tokban
  - 8-bites adatbusz – 8-bites mikrokontroller lévén, egyszerre 8 bitnyi információ feldolgozására képes
  - 16-bites címbusz – legfeljebb 64 kB memória (ROM vagy RAM) egyidejû elérésére képes
  - On-chip RAM – 128 bájt ("Data Memory")
  - On-chip ROM - 4 kB ("Program Memory")
  - Négybájtos, kétirányú I/O port
  - UART (soros port)
  - Két 16-bites idõzítõ
  - Kétszintû megszakítási prioritás
  - Energiatakarékos mód

Különösen hasznos tulajdonsága a 8051 magnak a boolean logikai motor, ami lehetõvé teszi bitszintû boolean logikai mûveletek közvetlen elvégzését a regiszterek és a RAM tartalmán. Ez a tulajdonsága mintegy bebetonozta a 8051 népszerûségét az ipari alkalmazásokban. Egy másik értékes tulajdonsága volt, hogy négy, elkülönített regiszterkészlettel rendelkezett, amiknek a segítségével a megszakítások feldolgozásának késleltetése jelentõsen csökkenthetõ volt az abban a korban szokásos veremre való tárolásos megoldással szemben.

A 8051 UART-ját lehetett úgy konfigurálni, hogy 9-ik adatbitként mûködjön, aminek a segítségével címezhetõ kommunikáció volt megvalósítható egy RS-485 többpontos kommunikációs környezetben.
A 8051 alapú mikrokontrollerek tipikusan két UART-ot tartalmaztak, továbbá két vagy három idõzítõt, 128 vagy 256 bájt belsõ adat RAM-ot (amibõl 16 bájt bitenként is címezhetõ), legfeljebb 128 bájtos I/O-t, 512 bájt és 64 kilobájt közötti belsõ programmemóriát (ROM) és néha valamennyi külsõ RAM-ot is (ERAM), ami már a külsõ címtartományban helyezkedett el. Az eredeti 8051 mag frekvenciája 12 ciklus volt egy gépciklus alatt, és  a legtöbb utasítása egy vagy két ciklus alatt hajtódott végre. 12 MHz-es órajellel így akár az egymillió utasítás/másodperc teljesítményt is elérhette egyciklusos utasítások esetén. A továbbfejlesztett 8051 magok, amelyeket manapság használnak, hat, négy, kettõ, vagy akár egy órajel/gépciklus sebességgel futhatnak, és az órajelük akár 100 MH is lehet, így jóval nagyobb teljesítményre alkalmasak. Az összes SILabs, néhány Dallas és Atmel eszköz egyciklusos maggal bír.
Még magasabb órajelre alkalmas 8051 magok érhetõek el az Internetrõl letölthetõ formában, a 130 – 150 MHz tartományban, FPGA-kban történõ használatra tervezve, vagy sok száz MHz-es tartományban ASIC-okban történõ használatra. Ilyen logikák találhatóak pl. a netlist-en a  www.e8051.com -on.

A modern 8051 alapú mikrokontrollerek közönségesnek számító tulajdonságai magukban foglalják a beépített reset-idõzítõket, on-chip oszcillátorokat, akár önprogramozásra is alkalmas Flash-ROM-okat, bootloader kódot, EEPROM-ban történõ adattárolást, I2C, SPI és USB csatlakozófelületeket, PWM generátorokat, analóg összehasonlítókat, A/D és D/A átalakítókat, RTC-ket, extra számlálókat és idõzítõket, beépített hibakeresõ (debug) képességeket, még több megszakítási erõforrást és extra energiatakarékos módokat.

Programozás

Számos C fordító érhetõ el a 8051-re, a legtöbbje olyan kiegészítésekkel, amelyek lehetõvé teszik a programozó számára, hogy változónként megadja, hogy a hatféle memóriatípus közül melyikbe kell tárolni, továbbá hozzáférést nyújtanak a 8051 specifikus hardveres képességeihez, mint a többszörös regiszterkészlet és a bitmanipuláló utasítások. Más magas szintû programozási nyelvek is elérhetõek 8051-re, pl. Forth, BASIC, Pascal, PL/M és Modula-2, de ezeket nem használják olyan széles körben, mint a C-t és az assembly-t.

Rokon processzorok

A 8051 elõdje a 8048 volt az elsõ IBM PC billentyûzetvezérlõje, ahol a billentyûk leütéseit alakította át adatfolyammá a számítógép központi egysége számára. A 8048 és leszármazottai mind a mai napig használatosak a belépõ szintû billentyûzetekben.
A 8031 egy lebutított változata volt az eredeti 8051-nek, ami nem tartalmazott belsõ programmemóriát (ROM). Ennek a chipnek a használatához tehát külsõ ROM-ra volt szükség, ahonnan a a 8031 lehívhatta a végrehajtandó utasításokat.
A 8052 egy továbbfejlesztett változata volt az eredeti Intel 8051-nek, amiben 256 bájt belsõ RAM volt 128 bájt helyett, 8 kB ROM 4 kB helyett és egy harmadik 16-bites idõzítõ. A 8032 ugyanezekkel a tulajdonságokkal bírt, kivéve a belsõ ROM-ot a program számára. A 8052 és a 8032 már nagymértékben elavultnak számít, mivel tulajdonságaik gyakorlatilag az összes 8051-alapú modern mikrokontrollerben megtalálhatóak.

[kettoc64elado]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. márc. 15., szombat - 0:22

... Gravisok drivertámogatása a Win95-tel kifújt, és nem lennék meglepve, ha már az újabb Linuxok sem támogatnák. ...

{,sudo} modprobe snd-interwave && echo guspnp beuzemelve ubuntu 7.04 alatt

[kettoc64elado]

Idézet: Virus9AX - Dátum: 2008. márc. 21., péntek - 21:53

Tudnátok nekem feltölteni indító lemezt?
A win95 telepítéséhez kellene hogy felismerje a cd-romot a bios vagy hogy van, annyira nem értek hozzá.

www. freedos.org

Használat:
Jó kis p4-es c2d-s csodamasinán, amiben floppy van, rawrite-tal vagy dd-vel
kiírod az ott található letölthetõ freedos floppy-képfájlt egy floppylemezre, ahol a képfájl
tulajdonképpen egy az egyben bitenként egy floppylemezen lévõ bitsorozat*). A képfájl
egy teljes, indítható, atapi cd-rom driverrel rendelkezõ mûködõképes dos bootlemez,
megy rajta a mario meg az opencp (meg sokminden más, pl. w9x is éles gépen)

Mi a túró ez?
Ez egy nyílt forrású és ingyenes dos-klón (ennek használatáért tutira nem kapsz beutalót
a szegedi egycsillagos hotelbe, ahol minden csillagos, kivéve az ég). Persze
286-osokhoz vagy korábbi processzorral rendelkezõ pc-konfigurációkhoz különleges
build freedos image-ekre kell vadászni, de akad ilyen is a neten, lásd gugli, ezek is
tiszták jogilag (max. vírusilag nem, de fordítani kis gyakorlattal könnyû egy teljes rendszert)

Elvadultabbaknak:
(*: aki okosko^H^H^H^H^H^Hkötekszik, hogy miért nincsenek az 1440k-s fdimage
fájlban a kitöltõ bájtok és a normál/deleted data attribútumok, az döglött halat kap)

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

Texas Instruments TMS9900JDL



Az 1976-ban bevezetett, és a Texas Instruments 990-es miniszámítógép CPU-ján alapuló TMS9900 egyike volt az elsõ teljesen 16-bites mikroprocesszoroknak. (A legelsõ 16-bites processzor címéért a National Semiconductor IMP-16-ja és az AMD 2901 bitforgató processzora versengenek.) A TI 990 miniszámítógép sorozat processzorának egychipes változataként tervezték meg, ahogy az Intersil 6100 a PDP-8 egychipes változata volt, vagy a Fairchild 9440 és a Data General mN601 a Data General Nova nevû gépéé. De az IMS 6100-zal ellentétben a TMS 9900 kiérlelt, jól átgondolt felépítést kapott.
15-bites címbusza és 16-bites adatbusza volt, valamint három belsõ, 16-bites regisztere (PC, WP és ST). Különleges tulajdonsága, hogy az összes általános célú regisztere a külsõ memóriában kapott helyet. Egy szimpla munkatér regiszter (a WP – Workspace Pointer) mutatott rá a 16 regiszterkészletre (mindegyik regiszter 16-bit széles volt) a RAM-ban, így egy szubrutin belépésekor, vagy egy megszakításkor csak a WP-t kellett módosítani. Ez eltért más CPU-k megoldásától, ahol akár tucatnyi, vagy még több regiszter tartalmát is menteni kellett, mielõtt a CPU érdemben végrehajthatta a kontextusváltást.
Ez elfogadható megoldás volt akkoriban, hiszen a RAM nemegyszer gyorsabb volt, mint a CPU-k. Néhány modern megoldás, például az INMOS Transputerei, ugyanígy dolgoznak, gyorsítótárak vagy forgató pufferek használatával, a kontextusváltások meggyorsítása céljából. A kor más processzorai, például a 65xx sorozat is hasonló filozófián alapult az indexregiszterek használatával, de a TMS 9900 ment el a legtovább ebben az irányban.

A chipnek nem ez volt az egyetlen jó tulajdonsága. Jó megszakítási rendszere volt, és kitûnõ utasításkészlete. Soros I/O volt elérhetõ a címvonalakon keresztül. Az Intel 8086-ossal való összevetésekben a TMS9900 kódja tipikusan kisebb és gyorsabb volt. A chip hátrányai között a kis címteret és a gyors RAM, valamint a háromféle tápfeszültség (-5 V, +5 V és +12 V) iránti igényt kell megemlíteni.
Akárcsak a MOS Technology 6502-esnek, a TMS9900-nek is volt indirekt ugróutasítása, amit „X”-nek (az angol eXecute után) hívtak. Ez az utasítás egy másik utasítás végrehajtását indította el, amire az egyik regiszter mutatott.
A TMS9900-et a TI-99/4 és TI-99/4A házi számítógépekben használták, ahol 3,3 MHz-en mûködött. Sajnos a chip teljesítménye ezekben a gépekben áldozatul esett a költségcsökkentésnek, ugyanis olcsó, ám csak 8-bites DRAM-okat alkalmaztak bennük, összesen 16,25 kilobájtnyit. A TI-99/4 és utóda, a TI-99/4A rövid életû kalandnak bizonyult, mindössze 1979 és 1983 között forgalmazták.
Annak ellenére, hogy a Texas Instruments alig támogatta, a TMS9900-ban benne volt a lehetõség egy ideig, hogy népszerûségben lekörözze az i8086-ost, már csak azért is, mert azt két évvel megelõzte, ráadásul korának legnagyobb chipgyártója állt mögötte. Talán, ha igazán mögé állt volna...
A Texas Instruments késõbb még kifejlesztette a TMS99000-et, ami a 990/10A minigép processzora lett. De mire ez a gép egyáltalán piacra kerülhetett, a minigépek napja leáldozott.

A bemutatott chip technikai adatai:

Gyártási eljárás: N-csatornás szilíciumkapus MOS
Tokozás: 64-tûs kerámia DIP. A CPU lábait ebben a fajta tokozásban 24 karátos arannyal vonták be, hogy megelõzzék az oxidációt, és biztosítsák a jó elektromos kontaktust.
Sebesség (MHz): 3,3. (Létezett 4 MHz-es TMS9900 is.)
V core (V): -5
V I/O vagy másodlagos (V): 5
V harmadlagos (V): 12
Tipikus/max. hõleadás (W): 0,55 / 0,96

[Telcontar]

Idézet: kettoc64elado - Dátum: 2008. márc. 30., vasárnap - 2:50

Elvadultabbaknak:
(*: aki okosko^H^H^H^H^H^Hkötekszik, hogy miért nincsenek az 1440k-s fdimage
fájlban a kitöltõ bájtok és a normál/deleted data attribútumok, az döglött halat kap)

És miért nincsenek benne?  :Ð

[alvaro]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. márc. 30., vasárnap - 14:14

...mutatott rá a 16 regiszterkészletre (mindegyik regiszter 16-bit széles volt)

Az 16 elemû akart lenni?

[Telcontar]

Idézet: alvaro - Dátum: 2008. márc. 30., vasárnap - 17:03

Az 16 elemû akart lenni?

Nem.

Egyetlen 16 elemû regiszterkészlet, ráadásul a memóriában, nem gyorsíthatta volna fel a szubrutinok és a megszakítások okozta kontextusváltásokat.

Szerkesztette: Telcontar 2008. 03. 30. 17:07 -kor