Call of Duty: Black Ops (2010)
Ha hiszitek ha nem, ez az első Call of Duty játék, amit végigjátszottam, na nem mintha olyan sokkal próbálkoztam volna, de amit próbáltam azt elég hamar meguntam és sose jutottam a végére.
Sajnos ha pusztán a játékmenetet nézem, akkor ez is nagyon hamar unalomba fulladt volna, egyedül a történet adott erőt ahhoz, hogy valójában befejezzem, de a végére már így is nagyon untam az eszement hentelést.
Igen, eszement hentelés, mert bár a neve azt sugallja a játéknak, hogy itt valami titkos ügynökként kell titkos akciókat végrehajtani splinter cell módra. A valóság nem is különbözhetne ettől jobban, az egész játék egy eszement rohanás és lövöldözés, azt a két saroknyit amikor "lopakodni" kell az eygéik pályán meg hadd ne vegyem már komolyan.
Leginkább a régi árkád point and shoot játékokra emlékeztet az egész, mert bár lehet mozogni (igaz nem mindig) szabadság abszolut nulla, mész egy csőben és lősz, és a cél nem az, hogy az összes ellenfelet lelődd, hanem az előrenyomulás. Ha megállsz egy fedezékben és megpróbálod az összes ellenfelet leszedni az nem fog menni, mert folyamatosan spawnelődnek, az egyetlen mód eszetlenül rohanni előre és lőni akit csak érsz, mivel csak így lehet továbbjutni, ha megállsz addig jönnek az ellenfelek amíg meg nem halsz vagy ki nem fogy a lőszered amelyik előbb bekövetkezik.
Ja scriptek, az egész játékban nulla spontaneitás van, mindenért scriptek felelősek, van olyan pálya, ahol nem viccelek félpercenként kiveszi a kezedből a játék az irányítást amíg le nem fut 1-1 script.
Bár vannak társaid de semmi hasznuk azon kívül, hogy állandóan figyelni kell rájuk nehogy összetéveszd őket az ellenfelekkel(szerencsére friendly fire nincsen de így is zavaró). Harcban mintha csak dísznek lennének, többször megfigyeltem hogy simán elsétálnak ellenfelek mellett, vagy ha rá is lőnek az nem hal meg, csak ha te befejezed a dolgot. Hasznuk kimerül abban, hogy elvonják az ellenséges tüzet.
Olyan szinten csőjáték, hogy sokszor csak úgy érzi az ember, hogy rolling demót néz. Azt hittem az fps műfaj legalja a serious sam és hasonló játékok, de nem, a call of duty bebizonyította, hogy vérpistike kedvéért még tovább lehet egyszerűsíteni ezt az amúgy se atomfizikusi képességeket követelő játékstílust.
Hogy pozitívumokat is írjak, a játék hangulata jó, valóban visszaadja a vietnámi háború idejének hangulatát, és ebben nagy szerepe van a zenéknek is. Amikor felcsendül egy-egy dallam szinte úgy érezni mintha egy 80-asévekbeli hatszázhuszonötödik, vietnámi háborúban játszódó akciófilmben lennél, és ezt abszolut pozitívumként írom. A történet ami még jófajtának értékelhető, bár szerintem nagyobbat ütött volna, ha nem egy borult elmbe visszaemlékezéseiként élheted át, hanem rendesen valós időben haladhattál volna előre, de dramaturgia mindenekelőtt mostanában ez a mottója a játékproducereknek. Így nem ütött akkorát a fordulat, és az utána levő rész pedig már az olcsó tv-filmeket idézte annyira hülyének nézik az embert.
Még egy érdekesség a játékban, hogy a menüben van olyan opció, hogy save&quit, de load opció már nincs a főmenüben, vagyis nem lehet állást betölteni, ha kilépsz csak és kizárólag a pálya a legelejétől kezdheted a játékot, még a checkpointokat se jegyzi meg.
+
- Történet
- Hangulat
- Zenék
- Korrekt grafika
-
- Teljesen csőszerű játékmenet
- Script script hátán
- nem lehet megállni, sőt még megfontoltan, óvatosan haladni se, folyamatosan rohanni kell mint egy kamikaze
- Egykaptafa a játékmenet végig, rohanás és írtás, a helikopteres meg repülős minigamek meg inkább megmosolyogtatók mint komolyan vehetőek.
- Nincs semmiféle mentés
Egyszer el lehetett vele szórakozni, de nincs az az erő ami rávehetne, hogy mégegyszer nekiálljak, de minek is, abszolut nulla az újrajátszási potenciál benne 6/10
Súgó
A téma zárva.
Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 11. 16. 09:04
Egyébként a sakk is leragadt ezeréve ott ahol és mégis elég sokan el vannak vele. Starcraft szintén.
