Idézet: Jahno - Dátum: 2016. 03. 04. 15:16
Mert Isten megbüntet, azért. Bár azt mondják mindent megbocsájt, csak akkor miért van pokol? Nem értem én sem.
Ha voltál, lettél volna szerelmes igazán, de tényleg, akkor közelebb tudnálak vinni a megoldáshoz.
Isten minden egyes ember lelkéért rajong, és szerelmes bele, maga mellett szeretné tudni az örök életben, az egész létünk, születésünk, mindenünk erről és Jézusról szól, főleg a magyar nemzet sorsa, koronája, meghurcoltatása, és ahogy Jézus elviselte, a magyarok (nyilas-iker) tengely is ugyanezt az Isteni lelkületet képviselik. Még az ellenségünket is szeretjük, mert nem tudja mit cselekszik. Fogalma sincs a valóságról, s hogy mi következik, ezért, aki ebből részesül, türelemmel kell lennie mások iránt.
Nem az igazságot birtokolja teljesen, csak rész szerint.
A pokol nem más, mint Isten féltő, tüzes, égető szerelme az ember lelke iránt. Nagyon veszélyes, a létező világ legveszélyesebb dolga. Nagyon messzire kell elmenni ahhoz, hogy valaki elérje. Ott nincs jelen Isten. Megmondom mi van ott, minden, amit egész életedben megtette érted, de elutasítottad. A legdurvább, legégetőbb, legforróbb szerelme Istennek az emberi lélek iránt. Nem hagy soha nyugodni, nem enged el, az örökkévalóságig éget, mert volt idő, de már nincs. Ez a legfontosabb. Hogy az idő most van, most kell vele élni, és megtalálni a termetőnk akaratát, szeretetét, amit Jézusban rejtett el. Később már idő nem fog létezni és test sem. Esélye sem lesz annak megsemmisülni, aki a pokolba kerül. Viszont kívánni fogja.
Most még felismerhető, hogy mit teszel. Ott lüktet belül, hogy felülkerekedni, győzni, okosat mondani.
Nem embernek lenni, emberségtől minél messzebb jutni. Okos, tanult, intelligens a mérce, rideg és embertelen, önző, mennyid van, s mindent kifosztó, csak hogy legyen. Bármibe belenyugvó, ami a haszonszerzésről szól.
A pokol az Isten égető szerelme, amit az ember a hitvány életében kihagyott, Isten akkor sem hagyja magára a lelkét, ha a test halott és már arra sincs esélye, hogy Istent megismerje, mert szándékosan nem akarja, csak az embertől táplált tudást falja és követi, mint ha az evilági dicsőségek mutatnának valahova a sötétségen kívül.
Isten nem hagy el a pokolban sem, oda önti ki a forró szerelmét, amit táplált az emberi lelked iránt, hogy megmentsen.
S időtlenül megtapasztalhatod, hogy mennyit tett érted, mennyire akart téged, s szembeállít a büszkeségeddel, hogy az mit ér és a az Ő szerelme irántad mennyit ér.
A pokol nem azért a legrosszabb dolog, mert égni fog a lelked, ami romolhatatlan, attól kínos, hogy nincs jelen Isten.