Idézet: Gabibácsi - Dátum: 2011. 03. 09. 20:03
a mai (és az utána jövők is) már egy teljesen erkorcsosult (de)generáció, eszük semmi, kultúra semmi, könyvet sosem olvastak, erkölcs semmi, csak a faszbuk meg a pláza. Jövőkép nuku, mi leszel ha nagy leszel, médiában villalakó/pornóskurva/vállalkozsó.
ennyi
láttam eleget már, tanítottam gimiben, tanítottam főiskolán, már ott is jelen volt, alapfokú ismeretek hiányoznak, csak a kocsi márkája meg a ruha értéke számít
ez nem fejlődés, meg másik generáció, ez korcsosodás
Gyerekkoromban unokatesómmal elindultam szokás szerint csínyt tenni. Találtunk egy méhészetet, elkezdtük megdobálni nagy földgöröngyökkel a méhkaptárakat és oltárit vihogtunk rajta, mert hatalmas felhőkben kirajzottak a méhek. Szerencsére jött a tulaj, unokatesómnak sikerült elfutnia, nekem nem. A fickó elkapott és pofon helyett megmutatta, hogyan működik egy kaptár élete belülről. Évekig dolgoztam mellette, mert egyszerű ember lévén kiváló pedagógus volt. Megszerettem, és kitanultam mellette a méhészetet. Már Szigetszentmártonban laktunk, s Pesten dolgoztam a nagyvágóhídon egy nyomdában, amikor egy falban élő méhcsalád kirajzott, mivel túlnépesedtek. Sofőrök ott üvöltöztek, hogy hozzanak gázperzselőt mielőtt valakinek baja esik. Leintettem őket, s odasétáltam egy üres papírdobozzal, beletereltem az egész családot a saját kezemmel, azok meg ámultak. A méhek ha kirajzanak megszívják a potrohukat mézzel, hogy amíg új helyet nem találnak tudják táplálni az anyát és magukat is, így nem tudnak szúrni, nem tudják behajlítani a potrohukat.
Nos, ez a fickó is, a méhész, első olvasatra, láttomra leírhatta volna azt, amit te leírtál, mert illett rám a jelző. De ő tényleg tanár volt, tanított.
Olyannyira, hogy azokat a méheket hazavittem, s 4 családdá fejlődte ki magát a kezem alatt.
Így megy ez.
Én is azért vállalkozom a tini disco-ra, mert nem csak abban hiszek, hogy ők képesek változni abból a lelki sivárságból, igénytelenségből, amiben vannak, hanem abban is hiszek, hogy nekem van mit átadni számukra, amit hosszú évek múlva felemlegetnek, s a saját életükben használni tudnak.
Ezt hívják jövőképnek.
Hja, és néhány embernek azt is elmondtam a környezetemben, hogy nem beleböfögni kell a partvonalról, hanem csinálni.
Beleböfögéshez nem kell tehetség.