Idézet: Warrior - Dátum: 2011. 05. 27. 19:07
I: integráló
D: differenciáló
Ezek a szabályozóknak "tulajdonságai", amikkel nagyjából (illetve egész pontosan) leírható a viselkedésük.
Namost ha komolyan érdekel a téma, akkor alapfogalmakat nem árt tisztázni.
A szabályozó működése nagyjából (és tényleg nagyjából) annyi, hogy a beléje futó ellenőrzőjel (ami a folyamatból visszacsatolt pl. kimeneti jel) és alapjel (ami pl. egy konstans jel, munkaponthoz) különbségének "megfelelő" rendelkezőjelből beavatkozójelet állít elő, így avatkozik bele a szabályozott folyamatba. (itt mindjárt elhangzott pár fogalom, amiket pontosan kell ismerni, különben ócska fröcsögés csak a dolog)
Tehát, ha pl. a folyamat kimenete "elindul" egy irányba, a szabályzó dolga, hogy visszatartsa, azaz leszabályozza, ellentétes irányba fordítsa, stb. Bárhogy fogalmazzak, érthető szerintem. Pl. ha a kimeneti jel hőmérséklet, amit szinten kell tartani, akkor az ellenőrzőjel a hőmérséklet alapján előállított jel, az alapjel annak a hőmérsékletnek megfelelő jel, AMIT tartani szeretnénk, a rendelkezőjel (s beavatkozójel) már az első 2 eltéréséből adódó szabályozási művelet "bemenő" jele. Azaz ha nő a hőmérséklet, akkor a szabályozó olyan beavatkozójelet állít elő, ami ezt igyekszik csökkenteni. Na, remélem, eddig stimmt.
Ha tehát nincs rendelkezőjel, akkor "nincs" beavatkozójel sem, azaz a szabályozó "nem csinál semmit". Persze nem szó szerint, inkább logikailag igaz. Azaz nem mozdul semmi.

A PID tulajdonság azt jelenti, hogy ha "van" rendelkezőjel, azaz a szabályozónak "mozdulnia" kell, akkor időben milyen módon, milyen függvény szerint fogja ezt tenni: lassan, gyorsan, vagy "sehogy".
A P tulajdonság nagyjából annyi, hogy a beavatkozójel az a rendelkezőjelnek egy konstanssal való szorzata, azaz e 2 jel egymáshoz képesti függése lineáris, időtől független.
Az I tulajdonság már érdekesebb: ugyanis a rendelkezőjelet integrálja az idő függvényében, azaz amíg "van" rendelkezőjel, addig folyamatosan NŐNI fog a beavatkozójel. Ez azért jó, mert a lehető legkisebb "eltérés" esetén is szabályozni fog, azaz kurvára pontos lesz.
A D tulajdonság azt jelenti, hogy a szabályzás "elébevágó" (ha jól emlékszem, valami hasonló szó), azaz a rendelkezőjel hirtelen megváltozása esetén a beavatkozójel "még nagyobb" lesz, ezzel kiküszöbölve, kompenzálva a hirtelen "lökéseket". Mivelhogy a beavatkozójel nagyjából a rendelkezőjel differenciáltjának, azaz deriváltjának felel meg, azaz előbbinek minél nagyobb a meredeksége (azaz minél gyorsabban változik), utóbbi annál nagyobb lesz!! Ezzel tehát a "lökések" tompíthatóak, kompenzálhatóak. Nem tudom másképp fogalmazni.
Ha eddig tudtál követni, akkor OK.
Vannak tehát P, PD, PI, PID szabályozók (elvileg lenne ID is, de nincs értelme), nyilván a legtöbbet "tudó" a PID, merthogy pontos is (I), gyors is (D). (a P tulajdonság nem mérce, az nem a szabályozó viselkedésére utal ugyanis)
---
ps.: majd valaki beleszólhat, mert én ezeket most nem gugliztam, lehet, hogy fogalmak nem jól, de az elvek persze igen. Fősulin foglalkoztam utoljára ezzel, ráadásul már 15 éve.

Na ez tök jó. Ha a tanerő is vette volna a fáradságot, hogy legalább így elmagyarázza, most nem lenne egy egyessel többem.

