Többször is voltam kint haverokkal. Mindig úgy kezdtük, hogy vettünk hétvégi bérletet a vasútállomáson, ami mindenre jó. Utána beraktuk az útlevélbe és nyiha. Bejártuk az összes híres sörözőt. Az U Kalicha sörözőben pl. beálltam az üres ruhatárba, és fogadtam a külföldi vendégeket, akik jobbára németek voltak és beraktam a ruhákat, bezsebeltem egy márkát oszt nyiha. Haverokkal jót röhögtünk, valami 40 márkát beváltottam koronára, oszt nyiha. Tényleg sok baromságot csináltunk kint, bementünk egy szállodába a hátsó bejáraton és lefeküdtünk aludni a szolgálati szobában. Egyik haverom mondta, hogy sima ügy, mert oda nem megy be senki. Persze, hogy bejött, nagyban durmoltunk, kibasztak bennünket a gecibe. Utána felültünk egy vonatra, ami parkolt, hogy ott alszunk. Arra ébredtünk, hogy Prágától valami kurva messze járunk. Leszálltunk, sör jó volt, pont első választás volt cseszlovákiában. Alkoholtilalom, ami abból állt, hogy felszódázták a sört. Ha nem lehetett volna sört kapni, meglincselték volna a kocsmárosokat.
Vissza Prágába, egész napos knédli túra, fel a várba, megint csak a leghíresebb sörözők.
A tigrisben pl. mindenkinek saját kórsója volt szögre akasztva, s voltak olyan asztalok, amiből ki voltak vágva félkörök és senki nem ülhetett le, csak is a gazdája. Ahogy nőtt a sörpocak, úgy nagyobbították meg neki a félkört.
Ott bebasztunk csumára, valami cseszlovák magával vitt bennünket egy lagziba. Ott táncoltam a menyasszonnyal, meg vonatoztunk, meg mindenki jókedvű volt, egyáltalán nem basztattak bennünket, pedig semmi keresnivalónk nem volt ott. Annyit tudtam csehül, hogy proszim dvá pivó
Aludni egy margitszigethez hasonlóra mentünk ki. Be a fűbe, oszt nyiha, hajnalban szétfostam a gyepet a két láda elfogyasztott sörtől. Jöttek apácák sétálni, én meg a bokor tövében gubbasztottam, valamit vakarékoltak csehül, biztos imádkoztak, meg ördögöt akartak űzni
Szóval a lényeg. Meg a történet eleje. Én akkoriban elég csumára kerestem magam, azért mehettem minden hétvégén Prágába. A Kronen Zeitung-nál voltam újságárus. Behozták a lapot Pestre, az aznapit, én meg mentem ki a Váci utcába árulni kézből. Coriella della sera, Frankfurter algemeine zeitung, uhh, az angol újság neve most nem jut eszembe de news
Szóval csak külföldieknek, csak a saját nyelvén. És valutaváltás
Mentünk volna haza Prágából, útban a vasútállomás felé megállított bennünket az ellenőr, hogy jegybérlet. Odaadtam neki az útlevelet, s benne a bérlet. Mutatja, hogy nincs kitöltve a rubrika, szabadon átruházható, szabálytalan. A faszt mondom, nem elég, hogy megvettük? Megy a vonat, engedjen a gecibe. Kár volt arcoskodni vele, kihívta a metrórendőrséget. Haverom nem bírtz magával és bent az őrszobán is folytatta. Leütötték hamarjában, elterült mellettem, persze, hogy befogtam a pofám.
Utána eszembe jutott, hogy Kronen Zeitung, nálam volt az igazolvány. Mondtam nekik, hogy magyar állampolgár vagyok, osztrák újságnál vagyok újságíró, itt az igazolványom. Bevették, aztán még toldottam rajta, hogy azonnal hívják ide a magyar nagykövetet, mert botrányt csinálok.
Szerencsétlent a családi ebédtől zavarták fel, jött, mint a meszes, hajbókolt, hogy azonnal el lesz intézve minden, csak ne aggódjunk. Kicsit hülyén nézett ránk, mert eléggé hippi alkatok voltunk. Én hosszú haj, szakáll, mamusz, piros fekete kockás favágó ing, hajpánt, haverom ugyanaz.
Oké, lenyugodtunk, elvitt bennünket a Vencel térre egy drága étterembe, sört kért, meg adott fejenként 100 koronát, hogy hazáig legyen nálunk pénz. Közben rendelt ebédet, s aztán rákérdezett, hogy hallja újságíró vagyok.
Én meg nézek rá hülyén, hogy én? Ezt ki mondta, valamit félreértett, én újságárus vagyok a Krone Zeitungnál
Erre bepipult, leszart onnantól mindent. Elzavcart a faszba bennünket, ebédet se hozták ki, de legalább kiszabadultunk és nyiha haza. Határon meg begépelték, hogy persona non grata és ránk basztak egy valag pénzbüntetést, amire részletfizetést kértem.
Súgó
A téma zárva.
Idézet: PolaR - Dátum: 2011. 06. 07. 17:31
a megrendelők felszáradtak, egyszer csak azt vettem észre, hogy a számlán nincs annyi lóvé, hogy mindent kifizessek. Így maradt utoljára az apeh, aztán legutoljára, aztán basztam rá, örültem, hogy ücsüküé meg témi megkapja a lóvét, aztán elzavartam mindkettőt, de megbeszéltük, hogy nem geciségből, hanem nem van lóvé. Utána meg rástzoktam arra, hogy az apeh is lehet kezesbárány 
Pedig biztos mindent megpróbált a kis gugánusz... 
