Katonaságnál ugye volt a szekrényrend. Tisztek jöttek körletellenőrzésre, ha valami nem stimmelt, kibaszták az egész szekrény tartalmát a placcra, és pakold újra

az enyémhez nem mertek hozzányúlni soha

hozzám jártak kölcsönözni a kultúrát

A fiókom tele volt kazettákkal, mindenféle nációnak zene. Én tényleg mindenevő voltam, és csak eredeti kazettáim voltak (én hülye

akkor még hittem a rendszerben

)
Szóval a tisztek jöttek kölcsönkérni a kazókat, mindig skippelték a szekrényemet, azzal büntettek, hogy a Wenner Gabiét baszták ki, mert az még nálam is jobban szart a rendszerre, és a körletellenőrzés elől lelécelt a gecibe.
Kiborították a cuccait, de nem is kellett, mert az ajtót kinyitva kiborult magától

Zvolenszki honvéd! Rakja rendbe
Arról nem beszélve, hogy a szekrényemben volt egy döglöttmacska, ami most itt van a műhelyemben, már csak amiatt sem nagyon mertek benézni
Wenner Gabi a leszerelés napján meghalt autóbalesetben. Azt hiszem életem fénypontja volt a srác leszarás tekintetében. Jött vissza eltávról részegen, 22h-ig kellett megérkezni, nagyjából éjfélkor tántorgott a kapu elé és csöngetett. Ilyenkor hívni kellett az ügyeletes tisztet. Én voltam a kapusok micsodája, ilyen öreg katona, vagy mi a faszom, szóval két kopasz volt velem. Üti-t fegyverrel kellett kikísérni, és utasította a Gabit, hogy feküdjön a földre, az meg kiröhögte. Direkt szívatta, nekem meg csőre töltve fegyvert kellett fogni rá. Aztán a tiszt elővette a pisztolyát, és csőre rántotta, Gabi még mindig vihogott rajta, hogy mekkora állat vagy te bazdmeg, mit játszod itt az eszed? Egy nyomorult alkoholista vagy, ezért hagyott el a feleséged, ne rajtam baszd ki magad, engedj be aludni! Feküdj! A tiszt berúgta a srácot az árokba, az meg próbált felkelni, de nem ment, csak billegett. Kihívták az őrséget, megbilincselték, a földön húzták, mert vergődött és tiszta vér lett.
Mikor őrségben voltam vittem be neki piát, meg bezárkóztunk a cellába, kibaszott nagy csóka volt, akkora vitalitással, és nyíltsággal, meg szabadsággal, amit én is csak irigyeltem tőle, szó szerint szart a fejére mindenkinek.
1 év múlva tudtam meg, hogy meghalt, amikor kerestem őt, és szerettem volna leutazni hozzá szegedre. Mondták, hogy még ott Szentesen fának rohantak négyen. Totál részeg volt az egész banda, ő egyedül nem élte túl, a többi srác már rég leszerelt, csak mentek érte, és ott helyben ünnepelték a leszerelést.
Én, ahogy kiléptem a laktanya kapuján, stoppal azonnal Gyulára mentem, nem volt kedvem bulizni senkivel, örültem, hogy vége a rémálomnak. Gyulán felkaptam a cuccaimat, elköszöntem fatertól és húztam vissza Budapestre.
Wenner Gabi nagyon jól tudott rajzolni, készített rólam egy grafikát:
http://www.guga.hu/e.../renitens03.jpg