Idézet: Csula kapitány - Dátum: 2015. 06. 24. 16:09
Félre ne érts, sokkal többet nem tudok nálad, én is csak keresem a választ, de amit vázoltál, arra már megtaláltam szülőként. Hisz pofázhatok én naphosszat a két gyereknek, sőt kell is. De amikor már a saját bőrén tapasztalja, hogy igen is úgy van, ahogy mondom, de szándékosan nem avatkozok közbe, azért, hogy inkább élja át, vagy mondjak konkrét példát?
Sokat tudnék mesélni, amikor úgy jött haza, hogy a mondandómmal addig vehemensen szembeszállt, aztán ráhagytam, majd nehezére esett, de kibökte, hogy apa ebben igazad volt.
Valami ilyesmi. Az ember nem tudná valóban értékelni szenvedés nélkül Isten munkáját. Lásd tékozló fiú esete, aki a végén moslékot evett, de eszébe jutott, hogy az apjánál még a szolgáknak is jobb a sorsa. Aztán visszament és igen, akkor az apja már azt a fiút látta, akit mindig is látni szeretett volna, ésleszarta, hogy odaadta neki az örökséget, az meg elpiázta haverokkal. Nagyjából ez.