Súgó
A téma zárva.
Idézet: Raynes - Dátum: 2015. 09. 25. 21:14
Bejelentkezek én is. Már az albionföldi gazdifalván, Milton Keynesben verem a nyálam. Eddig tetszik, de elég fáradt vagyok. Furcsa a város, minden lakóház egyforma, vöröstéglás, a belváros épületei is egyforma üvegépületek, az utcák teljesen egyenesek, mindehol körforgalom, tájékozódni nem lehet, mert minden utca egyforma, se utcanév sehol, de házszám is csak sok tömbönként van, pedig Szeged méretű város, sokszorosan nagy területtel. gazdival akkorákat szopunk, hogy ahhoz képest DekksztRózsi amcsi táborozása és a törött főtengelyes BMW-s mutatványa lófasz, de részleteket nem írok, gazdi megkért, hogy leszek szíves nem égetni itt a fórumon 
Egy nap alatt lett félmunka is, egy kiköztvetítős cég vett fel konyhai munkákra, de minden nap máshová közvetít ki, és legtöbbször csak részmunkaidős, plusz minimálbéres, de költségtérítés is van. Nem egy nagy szám, de ahhoz képest jó, hogy egy nap alatt kerítettük gazdival. Igaz az interjú előtti érdeklődéskor ki volt akadva a háeres puncika, hogy mi a faszt akarok dolgozni, ha még csak tegnap érkeztem az országba, aztán már munka kéne, meg Munkát!-Kenyeret! és Munkásököl odacsaple ahováköll feliratú traszparensekkel tüntetek. Így nem mondta ki, de bele volt foglalva, hogy rosszabb vagyok, mint a szír bevándorló cigányok, ideállítok, aztán azonnal kéne minden
Egyébként jó hely, már voltunk Bedfordban is, ahol ittunk jóféle angol barnasört. Ittam ugyan már jobbat, de nagyon korrekt volt, pariban volt Dudu söreivel, egyáltalán nem olyan rossz, mint Jahno ócsárolta. Angoltudást illetően elvagyok, durva ekszöntöt nagyon ritkán hallani, a többiek angolja papírforma szerinti. Egyedül a hangjuk nem olyan, mint a tévében, hanem magyarosabb, egyszerűbb, minimalistább, egyébként meg jól tolerálják a Reynes-féle amerikai buziságokat, meg a wannabe fake dél-kaliforniai akcentusszerűséget, nem szólogatnak be, pedig arra voltam felkészülve. Bár azért lehet szopni. Pl. tegnap, mikor az NI szám ügyében telefonáltam, automatát kellett felhívni, a gazdifamília persze már előre készítette be az összes markát röhögésre, meg a popcornt, már az sem volt jó jel, és valóban, szoptam is derekasan, ők meg röhögtek a showműsoron. Ilyen beszédfelismerős automata volt, bár azért a végére kitapasztaltam, de jó pár újrahívásomba került, és mivel automata, a picsába sem lehet elküldeni. Persze a vége felé kapcsoltak egy északi akcentusos mucikához, de olyan halkan, vékonyan és motyogva beszélt, hogy állandóan el kellett vele újra mondatni, ő meg nem is az akcentusomra panaszkodott, hanem hogy halk a vonal, nem hall, pedig már majdnem ordítottam. Persze mikor már kivolt a valagam, akkor az angol mondatok közé néha beszúrtam neki ilyen ösztönösen a számra jövő, azanyádpicsájátazthát típusú magyar közbevetéseket, amire zavarba jött, meg vot-ozott, mert bár nem értette, de sejtette, hogy túl sok jót nem jelent, kb. mint mikor a józsefvárosi cigányok szidják lováriul az ember anyját, arról is leveszi nyelvtudás nélkül az ember, hogy nem bókolnak.
gazdi jó házigazdi. Jó arc, renkíül türelmes, de ha nagyon nem bírja már az idegtiprást, akkor a szakálla fölött meg tud ereszteni nagyon kemény, Bud spenceres nézéseket, és néha elég szigorú tud lenni. A ház vöröstéglás öv khórsz, mert másmilyen nincs, de persze ennek örömére nyomornegyed és cigánygettó sincs. A házhoz jár kutya is, olyan bánatos pofájú, nagy, lelógó fülű kutyika, hasonló, mint Columboé, de ennek rosszabbul megy sora, mint Gyuszi kutyikájának, mert ennek még szalonnabőrt sem adnak, így nuku kollagén, de még a tetejébe nem engedik ki túl sűrűn, ezért a faágas étrenkiegészítést is bebukja szegény dög, csak úgy kínlódik, még csak arra sem méltatják, hogy a képébe bagózzanak. Pedig jól tartott, felhízlalt kutya, gondolom fogyóztatják.
Az angol furcsaságokkal viszont szívok. Mikor kocsikázunk, hiába tudom előre, rendszeresen beszopom, hogy mennék az anyósüléshez, de gazdi elhajt a faszba, hogy most nem én fogok vezetni, mondom ja bocs, itt a másik felén van. Nagyon tróger ez az ellenkező oldalas közlekedés, még utasként is égnek áll az ember haja, ahogy megyünk be a körforgalomba ellenkező irányból, meg az autópályasávok is kifordítódnak, olyan érzés, mintha neki akarnánk menni a szembeforgalomnak. A fürdőszobát meg rendszeresen tapperolom, mint egy fetisiszta homokos, keresném a villanykapcsolót, aztán jövök rá mindig, hogy ott lóg a képembe az a madzagos, húzogatós szar, amivel villanyt lehet kapcsolni, olyan, mint nálunk a rokivécékben a pánikzsinor. Szokni kell ezt, na. Az is nagyon furcsa, hogy sok minden ugyanaz, mint nálunk, pl. ugyanaz a Deichman és a Lidl, ugyanazok az áruk (jó, a tej helyi), de még az árak is hasonlóak, és futurisztikus, hogy olyan, de mégis teljesen másmilyen, mintha ki lenne fordítva, mintha az angolok másolnának minket, persze ellenkezőleg. Egyszer be fogok szarni, ha CBA vagy hasonló jön szembe
Egy nap alatt lett félmunka is, egy kiköztvetítős cég vett fel konyhai munkákra, de minden nap máshová közvetít ki, és legtöbbször csak részmunkaidős, plusz minimálbéres, de költségtérítés is van. Nem egy nagy szám, de ahhoz képest jó, hogy egy nap alatt kerítettük gazdival. Igaz az interjú előtti érdeklődéskor ki volt akadva a háeres puncika, hogy mi a faszt akarok dolgozni, ha még csak tegnap érkeztem az országba, aztán már munka kéne, meg Munkát!-Kenyeret! és Munkásököl odacsaple ahováköll feliratú traszparensekkel tüntetek. Így nem mondta ki, de bele volt foglalva, hogy rosszabb vagyok, mint a szír bevándorló cigányok, ideállítok, aztán azonnal kéne minden
Egyébként jó hely, már voltunk Bedfordban is, ahol ittunk jóféle angol barnasört. Ittam ugyan már jobbat, de nagyon korrekt volt, pariban volt Dudu söreivel, egyáltalán nem olyan rossz, mint Jahno ócsárolta. Angoltudást illetően elvagyok, durva ekszöntöt nagyon ritkán hallani, a többiek angolja papírforma szerinti. Egyedül a hangjuk nem olyan, mint a tévében, hanem magyarosabb, egyszerűbb, minimalistább, egyébként meg jól tolerálják a Reynes-féle amerikai buziságokat, meg a wannabe fake dél-kaliforniai akcentusszerűséget, nem szólogatnak be, pedig arra voltam felkészülve. Bár azért lehet szopni. Pl. tegnap, mikor az NI szám ügyében telefonáltam, automatát kellett felhívni, a gazdifamília persze már előre készítette be az összes markát röhögésre, meg a popcornt, már az sem volt jó jel, és valóban, szoptam is derekasan, ők meg röhögtek a showműsoron. Ilyen beszédfelismerős automata volt, bár azért a végére kitapasztaltam, de jó pár újrahívásomba került, és mivel automata, a picsába sem lehet elküldeni. Persze a vége felé kapcsoltak egy északi akcentusos mucikához, de olyan halkan, vékonyan és motyogva beszélt, hogy állandóan el kellett vele újra mondatni, ő meg nem is az akcentusomra panaszkodott, hanem hogy halk a vonal, nem hall, pedig már majdnem ordítottam. Persze mikor már kivolt a valagam, akkor az angol mondatok közé néha beszúrtam neki ilyen ösztönösen a számra jövő, azanyádpicsájátazthát típusú magyar közbevetéseket, amire zavarba jött, meg vot-ozott, mert bár nem értette, de sejtette, hogy túl sok jót nem jelent, kb. mint mikor a józsefvárosi cigányok szidják lováriul az ember anyját, arról is leveszi nyelvtudás nélkül az ember, hogy nem bókolnak.
gazdi jó házigazdi. Jó arc, renkíül türelmes, de ha nagyon nem bírja már az idegtiprást, akkor a szakálla fölött meg tud ereszteni nagyon kemény, Bud spenceres nézéseket, és néha elég szigorú tud lenni. A ház vöröstéglás öv khórsz, mert másmilyen nincs, de persze ennek örömére nyomornegyed és cigánygettó sincs. A házhoz jár kutya is, olyan bánatos pofájú, nagy, lelógó fülű kutyika, hasonló, mint Columboé, de ennek rosszabbul megy sora, mint Gyuszi kutyikájának, mert ennek még szalonnabőrt sem adnak, így nuku kollagén, de még a tetejébe nem engedik ki túl sűrűn, ezért a faágas étrenkiegészítést is bebukja szegény dög, csak úgy kínlódik, még csak arra sem méltatják, hogy a képébe bagózzanak. Pedig jól tartott, felhízlalt kutya, gondolom fogyóztatják.
Az angol furcsaságokkal viszont szívok. Mikor kocsikázunk, hiába tudom előre, rendszeresen beszopom, hogy mennék az anyósüléshez, de gazdi elhajt a faszba, hogy most nem én fogok vezetni, mondom ja bocs, itt a másik felén van. Nagyon tróger ez az ellenkező oldalas közlekedés, még utasként is égnek áll az ember haja, ahogy megyünk be a körforgalomba ellenkező irányból, meg az autópályasávok is kifordítódnak, olyan érzés, mintha neki akarnánk menni a szembeforgalomnak. A fürdőszobát meg rendszeresen tapperolom, mint egy fetisiszta homokos, keresném a villanykapcsolót, aztán jövök rá mindig, hogy ott lóg a képembe az a madzagos, húzogatós szar, amivel villanyt lehet kapcsolni, olyan, mint nálunk a rokivécékben a pánikzsinor. Szokni kell ezt, na. Az is nagyon furcsa, hogy sok minden ugyanaz, mint nálunk, pl. ugyanaz a Deichman és a Lidl, ugyanazok az áruk (jó, a tej helyi), de még az árak is hasonlóak, és futurisztikus, hogy olyan, de mégis teljesen másmilyen, mintha ki lenne fordítva, mintha az angolok másolnának minket, persze ellenkezőleg. Egyszer be fogok szarni, ha CBA vagy hasonló jön szembe
Akkor hajra!
Egy nap alatt melot talalni tok jol hangzik.
Aztan majd lesz jobb melo is, bar lehet a fozest is szeretni.
sa ilyen hosszasan 
Raynes-nek, bár én az angloid csajokat nem kívánom neki 
