Ferenc Lévai
Elnézést kérek mindenkitől amiért kéretlenül bekapcsolódok a dialógusukba, de azt látom hogy nem jutnak dűlőre egymással a Vallás és a modern tudomány párharcában. Ha nem bánják, leírnám az eddigi tapasztalataimat a mai ,,tudásunkról". Amikor az ateizmus a materializmussal párosul, az elme hátat fordít az intelligenciának, és heves támadást indít az Abszolút Igazság, Isten ellen. Az intelligenciát nélkülözve az elmét vastag rétegben befedi a tudatlanság. Hogyan lenne lehetséges ilyen tudatállapottal megérteni a Való Világ Alapját? Sehogy! Ilyenkor szüli meg az elme a hibás, értelem nélküli hipotéziseit. Próbál bizonyítékokat találni hozzájuk, de ezek nem képesek kiállni az Idő próbáját. A materializmus alapjai egyáltalán nincsenek bizonyítva. Sőt! Ahogy a technika fejlődik, maguk a modern tudósok cáfolják az elődeik által lefektetett és tényként közölt eredményeket. Hol vannak az említett bizonyított tételek? A régiek a szemétkosárban, az újak pedig még várnak ugyanerre a sorsra. A modern tudomány berkein belül a ,,Hogyan keletkezett a világ?", ,,Hogyan jelent meg benne az ,,Élet"?, ,,Mi a forrása a ,,tudatnak"?, ,,Mi fog történni velünk a halál után?, stb. - kérdésekre egyáltalán nincsenek megnyugtató, egyértelmű és egyöntetű válaszok. Az egymással is vitázó jelenlegi elméletek - tapasztalatok és tények hiányában - jórészt az emberi spekulációra építenek. Csak teóriák vannak, de az anyag kezdeti állapota előtti ,,fehér foltról" még az sem. Kant és Laplace elméletében a kiindulási szint az ,,ősköd", amely idővel kristályosodni kezd, vonzó és taszító erők lépnek fel benne, ezáltal mozgásba jön, s fokozatosan kialakul a világ ma ismert képe. A rohamosan lábra kapó materializmus örömmel sajátította ki ezt az elméletet saját világnézeti céljaira, de már a XIX. században tudományos kételyek merültek fel érvényességével kapcsolatban. Albert Einstein statikus, időben örökkévaló univerzumot feltételezett, bírálói szerint azonban a statikus modell rendkívül instabil lenne. A. A. Fridman leírta a dinamikus világegyetem modelljét, miszerint a mindenség kezdete egy végtelen sűrűségű ún. szinguláris pont volt, ahonnan a növekedés elindult. Lemaitré belga kanonok és csillagász 1931 -ben megalkotta az ,,ősatom" - elméletet, miszerint a világ egy hatalmas atommagból született, amely az összes létező anyagot magában foglalta. Jurij Gamov ukrán fizikus és kollégái fejéből származik az ,,ősrobbanás" elnevezés - melyet a Nagy Bumm, illetve Big Bang néven is emlegetnek. Ők már nem ősatomot, hanem egy rendkívül sűrű és hihetetlenül magas hőmérsékletű közeget képzeltek el kiindulási állapotként. A fizikusok ,,szinguláris pontnak" nevezik. (Ez a kifejezés eredetileg egy geometriai fogalom, amely egy matematikai függvény görbéjének azt a pontját jelenti, amely különleges helyzetben van a függvény többi pontjához képest.) Ezt a ,,különlegesen egyedi viselkedésű pontot" tekintik a nulladik időpillanatban meginduló robbanásszerű tágulás és lehűlés kiindulópontjának. Meg kell jegyeznünk: tényleg meglehetősen ,,egyedi viselkedésre" vall egy pont részéről, hogy mindenféle látható indok és előzetes figyelmeztetés nélkül fogja magát, és Világegyetemmé válik. Ezen olykor még a fizikusok is elgondolkoznak: ,,A fizika tudománya nem ismer más, ehhez hasonló, egyedi jelenséget. Ez is oka annak, hogy még mindig nem tudjuk pontosan, mi is történhetett az univerzum keletkezésének legelső pillanataiban." Az ősrobbanás - elmélet követőinek egyik legnagyobb gondja az, hogy a világegyetem keletkezését matematikai úton nem lehet leírni. A ,,végtelenül sűrű és kicsiny" kiindulópont nehezen megközelíthető a matematika és a fizika eszköztárával és fogalmaival. Erről a pontról gyakorlatilag nem állítható semmi. Felvetődik a kérdés, hogy meddig terjed egyáltalán ezen területen a természettudományok illetékessége? Korlátaikat gyakran maguk a szakemberek is beismerik: ,,A fizika csak a mozgástörvények megtalálására és megfogal- mazására vállalkozott. A Világmindenség ,,kezdeti" feltételeiről nem tud nyilatkozni. Utóbbiak valószínűleg továbbra is a misz- tika témái maradnak." Az ősrobbanás feltételezett jelensége, természetéből adódóan nem modellezhető, laboratóriumi körülmények között nem vizsgálható, és éppen ezért a tudomány által hagyományosan elfogadott módszerekkel nem is igazolható. Ennek okán a : ,, Az egyik egy folyamatosan fejlődő többszörösen bizonyított tétel, működésében megfigyelhető. Nem kell hozomra elhinni, ..." mondatszerkezet első része erősen kifogásolható. A másodikkal jómagam is egyetértek; nem kell elhinni. Az MTA lapjában, a Magyar Tudományban Tóth Tibor informatikus -mérnök arra hívja fel a figyelmet, hogy: ,,... a Big Bang elmélet ellen súlyos tudományos(!) ellenvetések hozhatók fel: 1. Ellentmond a termodinamika második főtételének. Azt állítani, hogy az ősrobbanás káosza önmagát transzformálja az emberi agy csodálatosan rendezett... struktúrájává, nem más, mint eme tétel durva megerőszakolása. 2. Rendszerelméleti - rendszertechnikai szempontból tarthatatlan. A robbanások rombolóak, ennélfogva rendezetlenséghez vezetnek. 3. Informatikai szempontból képtelenség. Az információelmélet kimondja, hogy információ sohasem keletkezik véletlenül, hanem mindig kívülről vezetik be egy adott rendszerbe. az információ létrehozása mindig intelligenciát feltételez. A Big Bang gondolkodás szerint azonban a világban fellelhető rendszerezettséghez, felmérhetetlen információmennyiséghez - az élőlények kialakulását is beleértve - nem került sor intelligencia bevonására." Végezetül még ennyit szeretnék hozzátenni a - tudom nem rövid - monológomhoz: A materialista gondolkodók gyakran vetik a hívők szemére, hogy világmagyarázatukban a végső pont egy személyes ok, Isten, akinek az eredetéről már nem tudnak számot adni. A materialista tudósok azonban ugyanebbe a problémába ütköznek ősrobbanás - elméletükkel, hiszen azt állítják, hogy az idő és a tér létezését megelőzően már létezett valami - egy matematikailag leírhatatlan, végtelenül kicsi és sűrű pont. Az ő verziójukban tehát ez a pont volt minden ok kezdet nélküli oka - és ez az a momentum, ahol a materialista tudomány prófétái ugyanabban a ,,bűnben" találtatnak bűnösnek, amelynek elkövetésével a szenteket és a misztikusokat vádolják. Nevezetesen, hogy igazolhatatlan, természetfeletti kijelentéseket tesznek. A végtelenül sűrű, parányi ,,anyagcsepp" a materialista tudomány Istene: sem nem bölcs, sem nem szeretetteljes, sok áldást sem remélhetünk tőle -, de mindenesetre ,,neki", vagyis ,,ennek" tulajdonítják a világunk ,,megteremtését". További jó és hasznos időtöltést kívánok mindenkinek.
Súgó
A téma zárva.