Üzenõtábla

Idézet

szeretném meg kérdezni mi az az SKA ?

A SKA egy zenei irányzat, jamaikai gyökerekkel és igencsak ellentmondásosan a skinhead-ek hõn imádott stilusa lett! Vicces Kép

az Úr téved

akkor egy kis felvilágosítás:

"A ska zenei mûfaj az 1950-es évek végén Jamaika szigetérõl indult világkörüli hódító útjára, hogy az azt követõ több mint négy évtizedben százezreket perdítsen táncra. Sikere nagyrészt a mûfajban domináns lüktetést adó billentyûk és gitárok által játszott felütésnek, az izgalmas fordított hangsúlyú dob-basszus játéknak, s az igen meghatározó szerepet kapó fúvósszekciónak köszönhetõ. Nehéz olyan emberrel találkozni, aki képes ellenállni a pattogós ritmusnak, a karibi ízeknek és a rezesek hangjának, ennek az alapvetõen tánczenékre (az amerikai rythm and blues-ra és a jamaikai tradicionális népzenére � a mento-ra) épülõ zenei varázsnak. A jamaikai ska a szigeten késõbb rocksteady-vé, majd reggae-ve fejlõdött, jobb ha tudjuk: Bob Marley is ska elõadóként kezdte! A mûfaj további útját és terjedését a karibi szigetrõl az Egyesült Királyságban letelepedõ fekete bevándorlók határozták meg, akiknek hatására a '70-80-as évek Angliájában is kitört a "ska-láz". Itt ötvözõdött a zene az európai hangzásvilággal, és beköszöntött a fekete-fehér kockás 2tone korszak, utalva az etnikai keveredésre: immáron a feketék és fehérek együtt játszották ezt a lenyûgözõ temperamentumú zenét. Innen Amerikába vezetett az út, ahol a '90-es évek közepén újra felfedezték a mûfajt, s a ska mindenféle fúziós változatban egészen a "main-stream"-ig jutott el. Ma egyfajta letisztulás figyelhetõ meg, s a ska-nak újra a tradicionális és jazzes vonulata látszik erõsödni." /krsa/

az eredeti sharp (azaz skinhead against racial prejudicate):

London munkásnegyedében, az East Enden sajátos integráció kezdett kibontakozni a fekete bevándorlók és azon fehér fiatalok között, akik önmagukat eleinte noheadek-nek, cropheadeknek, boiled eggsnek, s végül skinheadeknek nevezték. Az elsõ kapcsolódási pont a zene volt: a brit munkásfiatalok körében igen hamar népszerûvé vált a ska, a reggae gyorsabb, agresszívebb elõzménye. Az elsõ bõrfejûek ráadásul a gettó-életformában, a munkanélküliségben, a perifériális létben is osztoztak színesbõrû társaikkal. Ez az érintkezés aztán kihatott a skinheadek öltözködési stílusára is, amely a jamaikai elemeket a jellegzetes melós ruhadarabokkal próbálta ötvözni. A fehér fiatalok tisztelték a jamaicai pitiáner bûnözõk, a rude boyok zenéjét és stílusát, amely sokkal közelebb állt hozzájuk, mint a Love-Peace mozgalmak édeskés hippi dallamai. A rude boyoknál jelent meg elõször a borotvált fej és a nadrágtartó, amely aztán a skinheadeknél is elterjedt. Phil Cohen szociológus szerint a Doc Martens bakancs és a pilótadzseki eleinte nem az irányzat militáns jellegére, hanem a munkásszármazásra utalt. Cohen értelmezésében az õs-skinhead egyfajta karikatúrája a modern munkásnak, aki öltözködésében túlhangsúlyozza a proletár vonásokat, és elutasít mindenfajta "burzsoá hangulatot hordozó" ruhadarabot, mint amilyen az öltöny vagy a nyakkendõ. Ez a csoport kezdetben szinte hivalkodóan viseli magán a lumpen és proletár rétegek jellegzetes ruhadarabjait, s igyekszik a maga eszközeivel fenntartani egy perifériára szoruló munkáskultúrát, amelyben a szolidaritás, a férfias keménység és a közösség eszménye dominál.

és a náci skinek, azaz a boneheadek kialakulása:

Mikor Jim Pursey, a Sham 69 énekese 1979 júliusában horogkeresztes trikóban jelent meg a Melody Maker címlapján, azonnal fasisztának lett kikiáltva, holott paradox módon éppen együttese volt az egyik legharciasabb antirasszista punk-skin csapat. A Sham 69 ezután hiába adott elõ jószándékú politizáló számokat, hiába ragadott meg Jim Pursey minden alkalmat arra, hogy jobb belátásra térítse a radikalizálódó bõrfejûeket, a zenekar koncertjei rendszerint véres csetepatékká alakultak, ahol skinhead vert skinheadet.
Közben a National Front ifjúsági szervezetének védõszárnyai alatt megalakult a Rock Against Communism nevû szervezet, amely azt a célt tûzte ki maga elé, hogy összefogja a neonáci orientációjú bõrfejû zenekarokat. Ekkorra már valóságos háború dúlt a koncerttermekben, s minden skin-zenekart az a veszély fenyegetett, hogy elesnek a fellépési lehetõségektõl. Ezt elkerülendõ, több zenekar összefogásából megszületett egy Oi-fesztivál turné terve, amely a szervezõk szándékai szerint mindenki számára világossá tette volna, hogy a bõrfejûek többségének semmi köze a rasszizmushoz. A turné második állomásán, 1981 júliusában három zenekar lépett föl Southallban, az ázsiai bevándorlók egyik központjában. 1976-ban ebben a kerületben történt meg az, hogy fehér fiatalok egy csoportja halálra vert egy tizennyolc éves indiai fiút. Mivel a rendõrség nem ismerte el, hogy a gyilkosságot faji indítékból követték el, a környék lakói elhatározták, hogy saját kezükbe veszik védelmük megszervezését. Southall veszélyes hellyé vált a fehér szélsõjobbosok számára. Az itteni közösség meglehetõsen hevesen reagált a legcsekélyebb neofasiszta aktivitásra is, s számukra egy bõrfejû koncert megrendezése felért egy arculcsapással. Ekkor már megjelent a Strength Thru Oi! címû válogatásalbum, amely nem csak zenei anyagot, hanem Oi-költõk verseit is tartalmazta. A lemez kiadója Gary Bushell, a Sounds magazin szerkesztõje volt, aki késõbb komoly pénzeket keresett valóban neonáci zenekarok menedzselésével, s igyekezett cikkeiben az Oi erõszakos jellegére helyezni a hangsúlyt. A lemez címének szerencsétlen megválasztása (a német nemzetiszocialista szabadidõmozgalom jelszavának - Kraft durch Freude - angol elferdítése) újabb ziccert jelentett a szenzációvadász újságírók számára. Ennek köszönhetõen a közvélemény lassanként elfogadta azt a túlzottan leegyszerûsített képletet, miszerint Oi = fasiszták.

és a lényeg!!!! amit magyarországon szinte senki nem tud! (holott más országokban ismerik a két irányzat közti különbséget)

Azon a bizonyos estén Southallban mintegy 500 rajongó gyûlt össze, akiknek a fele volt bõrfejû, de nekik is csak elenyészõen kis részük tartozott a National Front kötelékébe. Három skin-zenekar készült koncertet adni, a 4-Skins, a Business és a Last Resort. Közben egyre nagyobb számban gyülekeztek az épület elõtt a rendõrök és az ázsiai fiatalok. A 4-Skins fellépése alatt a bõrfejûek egy része a National front jelszavait kezdte skandálni, mire a környék színesbõrû lakói megrohamozták a helységet. Az órákon át tartó tömegverekedés egyenlege: egy lerombolt koncertterem és 110 súlyos sérült. A botrány után kiderült, hogy a 4-Skins énekese egykor a British Movement tagja volt. Oly mértékû volt a felháborodás, hogy Southall után a zenekart gyakorlatilag nem engedték színpadra lépni, kiadójuk pedig semmisnek nyilvánította a szerzõdésüket.
A bõrfejû zenekarok mindent megtettek azért, hogy megállítsák a szélsõjobb befolyásának növekedését a skinek körében. A Blitz, az Infa Riot és a Business "Oi! Against Racism" mottóval országos turnéra indult, majd október 9-én Sheffieldben közös koncertet adtak egyéb skinhead zenekarokkal, melynek plakátján a következõ szöveg szerepelt: "Oi! a fajgyûlölet ellen, a politikai szélsõségek ellen, de továbbra is a rendszer ellen!" Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megakadályozza a náci skinek térnyerését a mozgalmon belül.
Az elsõ neonáci skinhead-csoportok a National Front (NF) védõszárnyai alatt jöttek létre. Ebbe a körbe tartozott a White Noise és egy ideig a Skrewdriver együttes, melynek tagjai késõbb függetlenítették magukat a számukra túl legálisnak minõsülõ NF-tõl. A Skrewdriver énekese, Ian Stuart Donaldson vezetésével Blood and Honour néven új szervezetet hoztak létre, amely a különbözõ szélsõjobboldali zenekarok népszerûségének köszönhetõen üzletileg is prosperáló vállalkozássá vált. Szoros kapcsolatot építettek ki az amerikai White Aryan Movementtel és a Ku-Klux-Klánnal is. A Skrewdriver mítosza a bõrfejûek körében csak tovább növekedett azután, hogy Donaldson 1993-ban egy autóbalesetben életét vesztette.

"Kisajátították a szubkultúránkat, az igazi skinheadek nem rasszisták!" - ezekkel a szavakkal kezdõdik a New York-i székhelyû Mayday Skins nevû szervezet felhívása, mely szerint a "nemzetközi munkásosztály hamarosan egyesül a gazdag disznók uralma ellen". Ez a balról érkezõ válasz azonban csak egyike a frakciókra szakadt skinheadmozgalmon belüli irányzatoknak. A szélsõbalra sodródott bõrfejûek (Red Skins, Red London) a vagyonok államosításának és szétosztásának szükségességét hirdetik. Az anarchista skinek jelvénye egy ötágú csillag, horogkereszttel a közepén.
A bõrfejûek egy része ugyanakkor dühösen elutasít mindenféle politikai ideológiát. Számukra skinheadnek lenni mindenekelõtt egy sajátos életformát jelent, amelybe beletartozik a tánc, az ivászat, és ha úgy hozza a helyzet, a verekedés is - de soha nem faji alapon. büszkék szubkultúrájukra, amely a fekete zenébõl nõtt ki, s gyûlölik a náci skineket, akiket csak megvetõen "boneheadeknek" neveznek.
Az elsõ antirasszista bõrfejû szervezet, a S.H.A.R.P. (Skinheads Against Racial Prejudice - azaz bõrfejûek a faji elõítéletek ellen) 1986-ban jött létre az USA-ban. 1988-ban egy országos televíziós csatorna mûsorának segítségével széles körben ismertté váltak. Ekkor vette fel velük a kapcsolatot Roddy Moreno, az angol Opressed nevû skin zenekar énekese. Moreno saját kiadót alapított Oi!-Records néven, amely kifejezetten antirasszista zenekarok lemezeinek gondozását vállalta fel. Létrehozta a S.H.A.R.P. angol szekcióját, hogy a bõrfejûeknek "lehetõségük legyen megismerkedni gyökereikkel, s visszatérni saját kultúrájukhoz".
Nagy Britanniában a S.H.A.R.P. mellett a Cable Street Beat fogja össze a magukat antinácinak valló bõrfejûeket. Az elnevezés egy 1936. október 4-i eseményre utal, amikor a londoni Cabel Street-en Sir Oswald Mosley feketeingesei nagyrészt kommunistákból álló tüntetõkkel csaptak össze.
Németországban 1987-ben alapította meg két berlini skinhead az elsõ antirasszista szellemiségû fanzine-t, a Skintonic-ot. Az elsõ szám az alábbi felhívással indított: "Nem akarjuk ezt a hazug demokráciát, elegünk van a politikátokból, semmi kedvünk ahhoz, hogy jóllakott bankárok és vállalkozók bábjai legyünk. Nincs szükségünk a zenétekre, nem kérünk a médiátokból, amely hazugságokat terjeszt rólunk!" A Skintonic szerzõi munkásosztálybelinek vallották magukat, de elutasították a szociáldemokráciát, csakúgy, mint a "DDR-szocializmust".
Baszkföldön 1983-ban alakult meg a Kortatu nevû skin zenekar, amely késõbb Negu Gorriak (Nehéz Idõk) néven folytatta pályafutását. 1990 decemberében 13 ezer ember elõtt koncerteztek a La Mancha börtön elõtt, annak a hagyományos felvonulásnak a záróakkordjaként, mely során a baszkok minden évben tiltakoznak e spanyol állami "halálfegyház" fennállása ellen. Olaszországban a baloldali Nabat lett az Oi!-mozgalom zászlóvivõje. A szakítás a náci és a red skin mozgalom között 1985-ben vált véglegessé, amikor megjelent a Nabat "Egy másik dicsõséges nap" címû, Nelson Mandelának és Benjamin Noloisnak, a Dél-Afrikában kötél általi halálra ítélt költõnek ajánlott lemeze.
Az "eredeti" bõrfejûek szerint a sajtót terheli a felelõsség azért, hogy a szélsõjobboldali szervezetek beszivároghattak a skinheadek soraiba. Azzal vádolják a médiát, hogy hallgatott az antirasszista bõrfejûekrõl, miközben elözönlötték a világot a neonáci skinekrõl szóló tudósítások. Ugyanakkor a baloldali, antirasszista, stb. irányzatok kevésbé aktívak, mint szélsõjobboldali társaik, és nem élnek olyan tudatosan a nyilvánosság fegyverével sem. Emellett ezen irányzatok gyakran kötõdnek más szubkultúrákhoz, mozgalmakhoz, így például a punkokhoz vagy az anarchista csoportokhoz. Az antirasszista skinek csupán elvétve, kuriózumként kerülnek be az újságokba. Németországban például egy 1995-ös felmérés szerint 8000 fiatal vallja bõrfejûnek magát: ebbõl 41 százalék jobboldali, 15 százalék "liberális" (antirasszista), 26 százalék baloldali, 13 százalék pedig minden politikai irányvonalat elutasít. Az adatok azt mutatják, hogy a szélsõjobboldali skinheadek aránya nem éri el az 50 százalékot, ennek ellenére alig hallani az egyéb irányzatokról. /skinhead.hu/

HWSW Informatikai Kerekasztal: Üzenõtábla - HWSW Informatikai Kerekasztal

Üzenõtábla

#361 lewton

#362 Guest__*

#363 fojesz

#364 Halfer

#365 Daks

#366 zoenn

#367 mephi

#368 fojesz

#369 MikeReem

#370 Sybilla

#371 mikeboy

#372 lewton

#373 Sybilla

#374 Myko Alto

#375 Guest__*

#376 Myko Alto

#377 Roly

#378 Roly

#379 Roly

#380 Halfer

Téma megosztása:

2 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 2 vendég, 0 anonim felhasználó

Delete Post

Kinézeti téma és nyelv

Végrehajtási statisztika

HWSW Informatikai Kerekasztal: Üzenõtábla - HWSW Informatikai Kerekasztal

Üzenõtábla

#362 Guest__*

#375 Guest__*

Téma megosztása:

2 felhasználó olvassa ezt a témát. 0 felhasználó, 2 vendég, 0 anonim felhasználó

Delete Post

Kinézeti téma és nyelv

Végrehajtási statisztika

2 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 2 vendég, 0 anonim felhasználó