Na mára ez az utolsó. Egy lánynak írtam, ha őszinte akarok lenni, még mindig őt szeretem, most már több mint egy éve csak őt... Persze, mint azt már tudjátok, nem sikerült meghódítanom, hozzám ilyen közel még lány nem állt... Na mindegy, nem fűzöm a szót, jöjjön a mai utolsó, egy szerelmes vers (ezidőtájt rengetek Children of Distance-t hallgattam):
Kísért egy fájó kép, betölti napjaim,
Ez lebeg előttem, megsebzi ajkaim.
Nem tudok már beszélni, nem megy, mert félek,
Félek, hogy a saját sírgödrömbe lépek…
Egyre nagyobb a seb, mit a kép okozott,
Kicsordul egy vércsepp, az államon lecsorog.
Érzem az ízét is: keserű a vérem,
Keserű, mert ugyanúgy keserű a szívem…
Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?
Könyörtelen álom gyötör, nem hagyja nyugodni lelkem,
Mindig téged látlak, arcoddal ébredem.
Ott vagyunk ketten: sétálunk egy parkba,
Leülük egy fa alá, vagy elnyúlunk egy padra.
Érzem hogy érzel, feléd csúszik a kezem,
Megfogod: végre, Istenem!
Végre… de már vége! ennyi felébredek,
Még látlak egy darabig, aztán a semmibe révedek.
Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?
Miért fáj mindenem, miért fáj az életem,
Miért nem lehetek boldog, mond miért van ez, Istenem!?
Miért kell, mindennap ezt éreznem?
Adj választ, mert egyedül nem érthetem!
Adj választ Uram, vagy tépd ki a szívemet,
Vagy én tépem ki, ha mindig így ébredek!
Csak egy lány, róla szólnak álmaim,
Te vagy az, ki levágod szárnyaim…
Arcod látom, előtte megremegek,
Látom magamat, fölöttem a kék eget…
Ott vagy mellettem, felém csúszik a kezed,
Megérintjük egymást, s ekkor felébredek.
Mond miért, ó miért is Istenem?
Miért érzem ezt, miért fáj mindenem?
Legyen már vége, aludni akarok,
De nem merek, mert megint rólad álmodok.
Gyűlölöm a percet, vagy gyűlölni szeretném,
Mikor megláttalak, de ezt úgysem tehetném…
Túl sok vagy nekem, túl sokat jelentesz,
Nem csak egy szerelem, érzem, te több lehetsz…
Ja és: a lánynak ettől függetlenül tetszett, talán néha még ma is elolvassa... (<< hiú ábrándok, plátói szerelem, lassan az egóm a farkamnál is nagyobb )