[bete32]

Most te írsz benoa vagy írjak én?

[bete32]

Jack már harmadik napját töltötte a titkos bázison, távol otthonától. Nem bírta a tétlenséget. Szobája falán ökölnyomok éktelenkedtek. Már minden elõ volt készítve küldetéséhez. Megkapta az alapvetõ kiképzést és eszközeit. Csak a parancs hiányzott. Egyik reggel Jack éppen a számítógépénél ült és híreket olvasott. Dr. Konrád hirtelen beszaladt majd bevágta maga mögött az ajtót. Jack kikapcsolta számítógépét majd a tudósra szegezte tekintetét.

- - Jack! Jó hírem van. Megkapta a parancsot a fejesektõl, de nem éppen azt amit vártunk. Közbejött valami elintéznivaló.

- - Hallgatom. – Mondta Jack, majd összekulcsolta a kezét és hátradõlt székében.

- - Ugye emlékszik arra a fura alakra aki azon az estén durván elkalapálta magát?

Jack bólogatott.

- - Megtaláltuk az embert. Vagyis nem is egészen ember. Inkább emberszerûség. Amolyan génmanipulált egyén. BH-nak becézik. Megkaptuk a pontos tartózkodási helyét és az egyik emberünk sikeresen nyomkövetõt csempészett a ruhájába. A navigációs készülékén megtalálja az adatokat. Ha szükség van rá akkor a kabátjába szerelt adóvevõn keresztül kérhet erõsítést. Most pedig induljon! Minden perc számít.

Jack felállt a székbõl, felvette kabátját és a céges autójához indult. Beszállt autójába és egy gomb megnyomásával emelkedésre bírta a garázskaput. A gázpedálra lépett és nagy motorzúgás mellett kiszáguldott a nyílt utcára. GPS-én megjelent egy piros pötty, amely BH-t jelezte. A jelek szerint a célpont egy hegyen volt, méghozzá a Bumlewood Hound nevezetû cég székhelyén. Egy magas épület volt, üveg ablakokkal.Az 50 emeletet nagyrészt irodák, kutatólaborok és kis fegyvergyárak tették ki. Az 50. emeleten volt a fõnök irodája. Innen jöttek a jelek. Jack leparkolta kocsiját a közelben, majd gyalog érkezett az épülethez. Táskájából elõvett egy kampót és egy szerkezettel kilõtte azt az épület falába. Ennek segítségével mászott fel, egészen az 50. emeletig. Úgy helyezkedett az ablakoknál, hogy a függöny eltakarja õt és meg tudja lesni a bent zajló folyamatokat. Négy férfi volt a szobában Két öltönyös, napszemüveges õr, fegyverrel a kezükben álltak az ajtónál, azt asztalnál pedig BH és a cég vezetõje beszélgettek. Jack nem akart megfelelõbb pillanatra várni. Egy köteg C4-est helyezett az üvegre, majd berobbantotta azt. A detonáció következtében az 50. emeleten kitörtek az ablakok. A szerterepülõ szilánkok a fõgóré hátába és BH arcába fúródtak. Jack beugrott a szobába és a neki háttal ülõ cégvezetõt megfogta, majd székkel együtt kihajította az ablakon.

- - A teremtõm! – Kiáltott BH

Jack elõrántotta fegyverét, majd két pontos lövéssel a földre kényszerítette a két õrt. A maradék lõszert BH-nak szánta, de õ egy ügyes mozdulattal kitért a lövések elõl, majd egy kést elõrántva rontott neki Jack-nek. A két ember a földön vívott test-test elleni küzdelmet. Jack nagynehezen lelökte magáról az életére törõ BH-t, majd visszakézbõl arconcsapta egy székkel. A fejére mért ütéstõl BH nekiesett a falnak. Jack kihasználta az alkalmat és adóvevõjén keresztül erõsítést hívott. Abban a pillanatban egy helikopter emelkedett fel az épület mellett. Beugrott néhány kommandós és egy Jacknek szánt gázmaszk átadása után füstgránátokkal árasztották el a szintet. A nagy füstbõl egy kalap emelkedett ki és elindult Jack felé. Az útjába esõ embereknek könnyûszerrel átvágta a trokát egy üvegszilánkkal, majd az utolsónak letépte a karját és kidobta az ablakon. BH nekiugrott Jacknek és erõteljesen a mélység felé kezdte tolni.

- - Ha én, akkor te is. – Mondta BH

Erûteljesen gyomorszájon térdelte Jack-et és magával együtt kizuhant az ablakon. Jack sikeresen elkapta még a helikopter lábát (vagy azt a biszbaszt amivel leszáll). BH erõsen megkapaszkodott bokájában. Jack erõteljesen próbálta lerázni magarõl, több-kevesebb sikerrel. Jack fel tudott nyúlni a helikopter utasterébe, ahol megragadott egy pisztolyt. Két golyót eresztett BH mellkasába, majd egyet a csuklójába, amely teljességgel szétzûzta a csontjait és ennek köszönhetõen elengedte Jack lábát. BH a mélybe zuhant, majd a járdára érkezett. Jack felmászott a helikoperre és visszaindultak a bázisra...

[Shidotoku]

BH lassan a város raktárnegyedébe ért. A rengeteg raktárház közül egyik se nézett ki úgy, mintha egy 15 éves géniuszt rejtene magában, ígyhát elõvett egy telefonszerûséget a zsebébõl. A városrész térképe volt rajta és egy vörös pont villogott rajta.
,,Remek. Látom a nyomkövetõ amit Matsuo-ra raktam még mindig mûködik" gondolta, majd ahhoz a raktárhoz rohant, amelyikben a készülék szerint Matsuo van. Kinyitotta az ajtót, de teljesen üres volt. ,,Mi a pokol?!" Visszanézett az eszközre. A pont a térképen ide-oda ugrált. ,,Fenébe!" Elkezdett rohanni és véletlenszerûen nyitogatni az ajtókat, de mind vagy üres volt, vagy tele volt dobozokkal amik között nem volt kedve turkálni. Egyszer aztán életre bukkant. Néhány autó volt beparkolva, tipikus ,,rosszarcok" álldogáltak körülöttük és ültek rajtuk, beszélgettek. Aztán meglátták az új jövevényt. Mindannyian elõkapták a fegyvereiket és lõni kezdtek, kóvbojunk félreugrott az ajtó mellé, elõkapta sörétesét és közelebb futott, majd tüzelt. Mindannyian holtan terültek el. Ezután egy mély hang szólt mögûle.
-Hát az meg mi a rosseb? -BH hátranézett. Egy kopasz tag volt, tetoválással a kezén, ki volt gyúrva és napszemüveg volt rajta. Egy üvegcsét kivett hõsünk zsebébõl. Nézegette, majd felbontotta. -Nosza, fenékig!
-NE! -de a fejvadász már semmit se tehetett, a lé legördült az izomagy torkán, majd görcsösen összerándult és nyõgni kezdett. A hátából tüskék jöttek ki, a vállából is, könyökén kijött a csontja, még izmosabb lett. Bõre elkékült. Abbahagyta a szenvedést és felnézett. Szemeit elöntötték az erek, fogai is eltorzultak. Üvöltött egyet, majd egy ütéssel a falnak küldte BH-t. Amint becsapódott, csörömpölésre figyelt fel. Átázott a kabátja.
-Fenébe! -kiáltott fel. A BW széttört. De a mutáns ismét rohamozni kezdett. Fejvadászunk fegyvert váltott és sorozattüzelni kezdett, majd amikor közel volt, kitért az ellenfele elõl, így az kirohant a falon. Robbanótöltetre váltott és meglõtte a meglepettségében lebénult bestiát, majd felrobbantotta, mire annak összeégett a feje és az egyik keze elvált testétõl. Még nagyobbat üvöltött, mire még egy töltetet kapott, ami után már élettelenül összerogytak maradványai. BH megötörölte verejtékezõ homlokát, majd elrakta fegyverét. Körbenézett. Senki se figyelt fel a dulakodásra. Tovább ellenõrizgette a házakat, mígnem az egyik ajtaja végre nem nyílt. Beakarta rúgni, de csak megfájdult a lába tõle. Bele lõtt párat, de továbbra se nyílt ki.
-Mi történik kint? -kérdezte Matsuo, aki a tervezõasztalnál épített fel valamit. Látszólag valami robosztus pisztolyszerûség volt. Preston egy kamera képét megszemlélvén válaszolt.
-Valami férfi akar behatolni... 1870-es évek beli ruhát visel... Úgy néz ki mint valami cowboy.
-Az... Egy olyan csávóval már találkoztam! El akart vinni...
-Úgyse tud bejönni. Majd feladja.
De BH nem olyan volt. Hátrébb lépett, majd három robbanótöltetet lõtt az ajtóra. Megnyomta a gombot, mire a fal berobbant. Matsuo felborult a székkel ijedtében meg a lökéshullámtól is, Preston azonnal elõkapott egy modern pisztolyszerûséget, majd a bejövõ alakra fogta, de az feltett kezekkel jött be.
-Távozzon! -parancsolta Preston. BH szétnézett és meglátta Matsuo-t.
-Oda kell adnom valamit Matsuo-nak!
-...Mutassa meg mi az! De semmi trükk! -BH hamarosan a zsebébe nyúlt, a sok üvegszilánk közül kivett egy üvegcsét, benne egy fura folyadékkal. ,,Ez... Pont olyan, mint amit..." -Adja ide. -a férfi végülis engedelmeskedett és átadta az üveget. Matsuo közben felkelt, Preston elemezte a folyadékot. ,,Igen. Nincs kétség. Ezt használják az én páncélzatomban is, hogy hatékony védelmet nyújtson." Odatette a fiú asztalára az anyagot.
-Ez kell, hogy befejezd azt a páncélzatot, nem, Matsuo? -szólalt meg ismét BH. A fiú egy aprócskát öntött a lébõl egy nagyító alá, majd megnézte.
-Elképesztõ. Ez hiányzott! -szólalt meg elképedve a géniusz. Preston BH-hoz fordult.
-Honnan tudott a terveirõl?
-A fõnököm parancsolta, hogy segítsek neki befejezni a páncélzatot. És továbbá védjem meg, amíg be nem fejezi a fegyvert.
-És a fõnöke honnan tud errõl?
-Azt már nem tudom... Ahogy látom, maga is a fiút védi. Szövetségre léphetnénk.
Preston, aki végig pisztolyt fogott a férfi felé, most leeresztette kezét.
-Még átgondolom. -szólalt meg.
-...Ez nem lesz elég. -szólt hamarosan Matsuo ismét.
-Micsoda?
-Még legalább 4 üveg ilyen anyag kell, hogy a páncél tökéletes legyen...

[Shidotoku]

Eközben egy kicsivel arréb egy háztetõ éppen Conqueror kifújta magát. Nem számított robbanó töltetekre egy cowboy-tól, ez megviselte kissé csuklyáját és a maszkja is megrepedezett. Fejérõl letolta a ruhadarabot, majd az arcán lévõ fémhez nyúlt, de mielõtt levette, egy karcolást ejtett rajta. Nem volt arca, teljesen szürke volt a feje és hasonló kék erek díszítették, ám hamarosan ez lehúzódott róla a nyakáig és emberi arca volt ismét. Szõke lófarkas haja volt, vörös szemei. Arcról ítélve férfi. Belsõ zsebébe túrt a rajta lévõ bõ ruhadarbnak, majd egy apró kék követ vett elõ, amit könnyûszerrel szétzúzott maszkja felett. Ahogy a darabok hozzáértek, hirtelen újra a régi lett. Ekkor Conqueror ismét felrakta a maszko, arca megint eltûnt. Még egy kristályt szétzúzott a csuklyáján, ami szintén megjavult. Éppen indult volna vissza, mikor egy hatalmas robbanás rázta meg. A bolt robbant szét. Egy kirepülõ lángoló tégladarab fejen találta, mire hátratántorodott, majd leesett a háztetõrõl. Érezte, hogy valamire ráesett. Kinyitotta szemeit. Magával III. Dephrensius Dunlop Samuelsonnal nézett szembe. Nem tûnt boldognak...

[Shidotoku]

Öhm... Valaki?

[Shidotoku]

Nah ismét: Valaki nem akarja véletlenül folytatni? Bete? Sensei?

[Shidotoku]

Valakiiii? Vagy meglátogassak mindenkit egy vuvuzelával? ><

[Shidotoku]

VÉGIGATOMBOMBÁZOMEZTAZEGÉSZVIDÉKET! Csak én nem hiszem el, hogy a nyár közepén senki se ér rá?

Tripla post, F*CK YEAH!

[Shidotoku]

QUADRIPLE POST YEAH! Valaki írjon már. Egy passzív nap még jól van, de kettõ már kezd necces lenni.

[Shidotoku]

Megértem, hogy valaki nem ér rá, de azt nem, hogy MINDENKI EGY IDÕBEN KÉT NAPON KERESZTÜL A NYÁR KÖZEPÉN? Valamikor folyton el kell akadni a sztorinak. Most lerövidítettem az írási idõt, hogy ne avuljon el mert 6 hónapon keresztül nyújtjuk mint a rétestésztát, erre mindenki az elején unja meg. Csodálatos.

[Shidotoku]

Még ezt a napot megvárom. Azután mindenki kap 1-1 figyelmeztetést. Ha ezekbõl 5 kigyûlik, akkor repül a nép. Tényleg.

[Ragnarök]

Eközben Preston felvette a kapcsolatot feletteseivel a búvóhelyén található eszközök segítségével. Egy hatalmas monitoron megjelent a férfi, akivel korábban a micro-kompjúterén beszélt.
-Mik a fejlemények Preston? - kérdezte érces hangján az úr.
-Feltûnt egy fejvadász, akinél valamilyen módon volt a páncélomhoz való hidro-gél.
-Az hogy lehetséges?
-Fogalmam sincs, próbálom kideríteni.
-Hol van a fejvadász?
-Elment még pár üvegcse gélért. Taiki is vele van.
-Hogy mi?! Azonnal menj utánuk!
-Nem esik bajuk uram. Ért a dolgához a fejvadász.
-Ettõl függetlenül menj utánuk és tartsd szemmel õket!
-De ura... - ekkor Prestont félbeszakította egy hangos pittyegés, amelyet a karján található micro-kompjúter adott ki.
-Mi az? - kérdezte a férfi a monitoron.
-Ez... lehetetlen.
-Nyögd már ki Preston az isten áldjon meg!
-Egy másik kibernetikus technológiát használó szerkezetet érzékelt a számítógép.
-Derítsd ki hogy mi az Preston. Minél hamarabb!
-Indulok. - válaszolt a férfi, majd kikapcsolta a telekommunikációs eszközt. Kinyitotta a raktárépület ajtaját, majd kilépett rajta, mélyet sóhajtott, majd így szólt:
-Nem lesz ennek jó vége... - a mondat befejeztével behajlította térdeit ugrásra készülve. A ruha egy apró szisszenõ hangot adott, majd elrugaszkodott. Az ugrás erejétõl a beton berepedt és Preston egy lágy fehér vonalat húzott maga után a levegõben. Földet ért és ismét elrugaszkodott. Így haladt másodpercenként többszáz métert megtéve. Felemelte karját, majd megnézte a kompjúterén a térképet. Tõle dél-nyugati irányba villogott egy pont. Ez jelezte, hogy merre található Matsuo. Az õ jelétõl valamivel arrébb ott villogott egy másik pont. És ez aggasztotta Prestont, ugyanis ez az indikátor a másik kibernetikus technológiát használó lény, vagy talán szerkezet helyzetét jelezte. A feketepáncéllal vértezett férfi egy elhagyatott tér közepén landolt. A becsapódás erejétõl a beton kifordult körülötte és egy szépséges kráter képzõdött.
-Egy magaslati hely kéne... - gondolkodott hangosan Preston, majd körülnézett. Megakadt a szeme egy magas felhõkarcolón, majd újra erõt vett magán, a ruha ismét szisszent egyet és elrugaszkodott. Két kényelmes mozdulattal az épület oldalán volt. A ruhába épített gravitációkiegyenlítõnek köszönhetõen Preston könnyedén futott a toronyház teteje felé. Amikor felért a tetõre, dél-nyugat felé fordult. A sisakjába épített szenzorok automatikusan a kijelölt célpontokra fókuszáltak és akkor beigazolódott a gyanúja.
-Conqueror... - jegyezte meg hangosan, majd ökleit megfeszítette olyan erõvel, hogy a kinetikus páncél is recsegett. Feketepáncélos férfink elrúgta magát a felhõkarcolóról és a házak tetején közlekedve pillanatok alatt ott termett a bolt mellett, melybe Matsuo éppen belépett.
-"Hova lett?" - kérdezte magában. Ebben a pillanatban felrobbant az üzlet és a Taiki fiú kirepült az ablakon. BH kipattant az autóból, amikor a sikátorból egy kuka repült felé, amely elõl ügyesen kitért. Felsegítette Matsuot, majd elõvette shotgunját és elkezdte puffogtatni a sikátor felé.
-"Itt az én idõm." - gondolta Preston, majd egy szempillantás alatt a fiú mellett termett, aki tele volt üvegszilánkokkal. Karjába vette, majd egy erõteljes ugrással kivitte a veszélyes körzetbõl. Az egyik háztetõn megálltak, majd visszanéztek a csatára. Conqueror volt a sikátorból támadó merénylõ. BH a shotgunja töltényeit felrobbantotta, ám ekkor feltûnt egy kivehetetlen alak a sikátorban és egy detonátorral a kezében közeledett a fejvadász felé. Conqueror átlibbent egy ház tetejére és sérüléseivel foglalkozott, észre se vette Prestonékat.
-Pre...ston! - szólt erõtlenül Matsuo.
-Ne beszélj, csak rontasz vele a helyzeten. Elviszlek a búvóhelyemre és meglátod sec-perc alatt meggyógyulsz.
-Sikerült... sike... rült megmentenem... *véres köhögés* a ruha befejezéséhez elgendõ anyagot.
-Most az életed a legfonto... - Preston mondatát egy hatalmas robbanás szakította félbe. Egy méretes tégladarab fejbe találta Conquerort, aki az ütés erejétõl leesett az utcára, ahol éppen egy morcos hangulatú úriember sétált...