Idézet
Shido lemegy a konyhába vacsorát főzni, dante pedig kidobja az utcára az eszméletét vesztett mariót. bemegy az étkezőbe, a kaja már az asztalon volt. eközben mario vonszolja magát a városban. szakad az eső, villámok cikáznak az égen. a távolban lévő házon egy sötét alak jelenik meg, egy nagy bőröndel a kezében. kinyitja, s egy dragunov van benne. előveszi, lassan a vállára teszi, becélozza mariot aki érzi hogy valaki figyeli. az idegen keze nem remeg, ráteszi a ravaszra a kezét, majd meghúzza azt. a golyó repül. pontosan mario szemébe. összecsuklik a teste. az ismeretlen feláll, lassan lesétál a hullához, elővesz egy cetlit amire egy M betű van festve, ledobja a hulla mellé. beül fekete ferrarijába és elhajt a helyszinről. másnap a rendőröket felhivja egy zaklatott nő és bejelenti hogy talált egy halottat. a rendőrök kimennek és megtalálják a papirdarabkát. sajtó ellepte az utcát, tévések, ujságirók mindenki ottvan. shido és dante épp reggeliznek amikor meghallják a rádióban az esetet...
Hogy egy kékszemű kóbor lélek ijeszgeti a város lakóit. A lélek mindeneste a temetőbe jár, hogy hullákat erőszakoljon meg. Ugyanis Mario egy nimfomániás nekrofil volt. Ám amikor épp egy hullát vonszolt ki a koporsójából, és pont tolta le szellemgatyáját, megjelent mögötte egy csuklyába burkolózott valaki. Mario megfordult, és megkérdezte hogy ki ő.
A valaki: - Én vagyok az apád!!!
Mario: Na jólvan húzzál innen mégmielőtt keresztülszállok rajtad.
A valaki: Nem nem tényleg én vagyok az apád. Különben honnan tudhatnám hogy szabadidődet hullák megerőszakolásával töltöd?
Mario: Hát..pl...a tévéből. Mindenki tudja hogy hullákat szoktam megerőszakolni. Azért is hívnak Idétlensapkás Nagyorrú Kertésznadrágos Hullákat Megerőszakoló MarioKrisztiánnak.
A valaki: Jó figyelj...ha akarod el hiszed, hogy én vagyok az apád, ha akarod nem...azért jöttem hogy felélesszelek.
Mario: DE TE NEM LEHETSZ AZ APÁM!!! Az én apám Skywalker Lajos.
A valaki ördögi nevetést kezd hallatni...: - Te tényleg elhiszed hogy az apád Skywalker Lajos? Ő nem lehet az apád, mert Skywalker Lajos menő volt és jól nézett ki, nem mellesleg filmekben szerepelt, míg te öreg vagy, törpe, és csak hülye videójátékokig jutottál. Én vagyok az apád...én R2D2.
Mario ekkor a meglepettségtől és félelemtől hátrálni kezdett, de beleesett egy mély gödörbe, ahol egy kezével kapaszkodott, hogy ne zuhanjon le. ( hát nem ismerős valahonnan? XD)
Mario: NEEEM!!! NEEEEEEM!!! EZ LEHETETLEN!!! ÁHHHH!!!!
R2D2: - Csatlakozz hozzám, és hatalmunkkal térdre kényszerítjük az egész világot...ja és persze felélesztelek.
Mario: Rendben...csatlakozom hozzád.
Mario ekkor elengedte a gödör peremét és kirepült belőle. Mert a szellemek mindig tudnak repülni.
R2D2: - Miért kapaszkodtál, ha egyszer kitudsz repülni...?
Mario: - Csak úgy. Láttam a Star Wars-ban.
R2D2: - Ja értem. A Star Wars király.
Mario: - Ja az és ugye milyen jó amikor ölik az embereket?Annyirrrraaa izgattóóóó..
R2D2: Büdös nekrofil...most pedig induljunk, még mielőtt kipirkad.
Mario holttestéhez érve, R2D2 kis elektromos izéjével, belenyúlt a holttestbe. Mario előtt minden elkezdett homályosodni, és a következő pillanatban újra a testében találta magát. Feltápászkodott.
R2D2: - Sikerült!!! Most uralmunk alá hajthatjuk a világot.
Mario:- Nem...nem "hajthatjuk"...hanem HAJTOM!!! Te túl gyönge vagy ehhez, és csak hátráltatnál engem.
R2D2: Most...mi? Hogggy Miért?
Mario: - Sajnálom...apa...de most megkell hogy öljelek egy nemesebb cél érdekében.
Mario ekkor belelökte a melletük csorgadozó patakba apját, R2D2-t, akinek a koszos és büdös víztől tönkrementek az áramkörei, és kikapcsolt. Mario felvette apja csuklyáját, megigazította kertésznadrágját, és apja kihűlt testének hátat fordítva, elindult, hogy megkeresse ősi ellenségét Dante-t. Eközben...