Idézet
...
Elküldve: 2009. 09. 21. 19:48
Idézet
Elküldve: 2009. 09. 21. 19:59
Elküldve: 2009. 09. 21. 20:06
Idézet
Elküldve: 2009. 09. 28. 19:55
Elküldve: 2009. 09. 28. 20:06
Elküldve: 2009. 09. 28. 20:17
Idézet
Elküldve: 2009. 09. 30. 18:46
Barát?
Egy barátság margójára.
Gazdag vagy, vagy szép vagy,
Nádszál, avagy márvány,
Isten, avagy bálvány.
Imádnak, barátok közt vagy.
De barát-e az, ki veled nevet vígságnak napjain,
Veled tobzódik bortenger habjain,
De barát-e az, ki mögéd búj, ha fúj az szél,
S téged feszít ki feje fölé, ha jön a vihar.
S barát-e az, ki mögötted áll, de véres késsel rád vadászva,
Éhes erszényt nyitva-tárva vár.
S barát-e az, ki kötéllel hurkot fon nyakad köré,
Maga alá gyűr, míg ő felemelkedik.
Barát-e az, ki mohó kéjjel, ajtódban állna minden éjjel,
Ki alig várja, hogy kezed fogja,
Barát-e az, ki örül, ha félsz, csak, mert vele lész,
Ki segítőn kezét nyújtja, aztán a te kezed követeli.
S én a barátod vagyok?
Hisz tudod, hogy szeretlek, életem adnám éretted,
Te mégis barátnak hívsz, s engem a szó éget,
Mégis hagyom, mert imádlak téged.
S szívemmel is vigasztallak, testemmel védlek,
Ha kéred életem dobom érted, s nincs más vágyam,
Mint egyszer egy csókot kapni tőled.
Barát-e, avagy talán én is más vagyok?
Elküldve: 2009. 09. 30. 20:59
Egye fene, én is bedobok egyet a "fiók verseim" közül:
Egy barátról
Van egy barátom ki egyszerű
Okos,szép,aranyos s nagyszerű
Mindig mosolyog, örök vidám
Ennél többet egyszerű lelkem nem kíván
Ha tehetem mindig a nyomában járok
Álmatlan éjszakákon csak ő rája várok
Nagyon szeretek a közelében lenni
amilyen gyakran csak lehet, felé menni
Bár tudom, barátnál több nem lehet
Kapcsolatunk ennél tovább nem mehet
De amikor csak lehet, tenyeremben viszem
s közben a világ legboldogabb embere vagyok hiszen,
Van egy barátom ki egyszerű
Okos,szép,aranyos s nagyszerű
Mindig mosolyog, örök vidám
Ennél többet egyszerű lelkem nem kíván.
Guppi 2009.09.06
Elküldve: 2009. 09. 30. 21:02
Idézet
Egye fene, én is bedobok egyet a "fiók verseim" közül:
Egy barátról
S N A I L T I N E L
@@@@
@@@@@ / """""
@@@@@@ /
@@@@@ /
____@@@@____/
Elküldve: 2009. 09. 30. 21:07
Idézet
Egye fene, én is bedobok egyet a "fiók verseim" közül:
Egy barátról
Guppi 2009.09.06
Elküldve: 2009. 09. 30. 21:16
Elküldve: 2009. 09. 30. 22:05
Idézet
Idézet
Egye fene, én is bedobok egyet a "fiók verseim" közül:
Egy barátról
Elküldve: 2009. 10. 01. 10:44
Idézet
Idézet
Idézet
Egye fene, én is bedobok egyet a "fiók verseim" közül:
Egy barátról
Elküldve: 2009. 10. 01. 13:51
Idézet
Elküldve: 2009. 10. 02. 21:32
Idézet
Idézet
Kösz Bio
No, de ha ekkora népszerűségre tettem szert akkor bedobom egy friss és kicsit lazább versemet:
Cím nélkül..
Magányos a farkas
Nincsen neki párja
egyedül az ordas
maga útját járja
Egyedül az úton
a zsákmányra várva
volt hegyeken túlon
a Tátrában járva
Nem éhezik másra
mint egy kicsi társra
Nem vágyik ő másra
csak hűséges társra
Fenyvesek közt bolyong
nem leli a helyét
téveszmék közt lézeng
s elveszti a fejét
szemében a tűz
kialudt az régen
nem kér ő már semmit
lefekszik egy réten
ősz bundája
megfakult szőre
más a formája
kiveszett..valami
...belőle
Magányos a farkas
neki nincsen párja
egyedül az ordas
csak a párját várja
Egyedül az úton
kifekvén a réten
volt hegyeken túlon
vágyakozva,régen
Guppi 2009.10.02
Elküldve: 2009. 10. 02. 21:45
Idézet
Kösz Bio
No, de ha ekkora népszerűségre tettem szert akkor bedobom egy friss és kicsit lazább versemet:
Cím nélkül..
Elküldve: 2009. 10. 03. 20:34
Idézet
Idézet
Kösz Bio
No, de ha ekkora népszerűségre tettem szert akkor bedobom egy friss és kicsit lazább versemet:
Cím nélkül..
Elküldve: 2009. 10. 04. 14:30
Aurél-sama megsemmisülten ült a villamos egyik ülőhelyén. Nem élvezte a jármű koszos, összefirkált ablakán át is látható elmosódó részleteket a fővárosból, mint máskor, mivel nem tudta oldalra fordítani a fejét. Csaba mosolyogva ült mellette, egy Sport szeletet majszolgatva.
A szerelvény kocsijában viszonylagos csend volt, rajtuk kívül csak egy hajléktalan utazott ezen a kései órán, a járművön magán kívül csak az ő szuszogása volt hallható.
Aurél jobb híján az ablak irányába forgatta szemeit. A kellemes, szmogos szellő, mely bejutott a kis résen, ahol az üveg hiányzott nagyon jól esett izzadt, kipirult arcának. Izmai ólomsúlyúvá váltak, mióta leült, és most mozdulni sem bírt. Tehetetlenül hevert hát az ülésen, élvezve a lágy szellőt.
-Nos, hogy tetszett az első edzésed, Aurél? –kezdeményezett beszélgetést Csaba. Aurél megpróbált válaszolni, ám csak egy gyenge, erőtlen „aaaaahh”-ra volt energiája. Csaba megütközve nézett rá.
-Elmentél tőle? -kérdezte. Aurél próbált agresszívan reagálni, ám karja nem engedelmeskedett, így inkább újra az ablak felé nézett.
Soha nem gondolta volna, hogy lesz olyan alkalom, amikor sírva fog az életéért könyörögni, pedig fél órával ezelőtt megtörtént. A Városliget fái között rohant már két órája, de sokkal többnek érezte. A sűrű lombok eltakarták az eget, időérzéke teljesen felmondta a szolgálatot. A lábait már nem is érezte, azok szinte maguktól mozogtak. A többi izma és a tüdeje könyörögtek egy rövidke pihenőért, az oldalát szúrta a beszorult levegő, az arcán patakokban végigfolyó meleg, sós izzadtság csípte a szemét. A jobb lába megakadt egy, a földből ravaszul kiálló ágban, és a földre zuhant. Az esés felhorzsolta a bal alkarját, kiáltásra tátott szájába pedig pillanatok alatt befészkelt egy mókus.
-Ojjaojja… Mi van veled, kisfijjú? –kérdezte az üldözője, Csaba dédnagyapja, Csömödér. Aurél félve nézett a körülbelül 90 centiméter magas férfire, kinek földig érő, hófehér haja és szakálla eltakarta teste nagy részét, élénkzöld, vidám szemeit pedig egy SZTK-keretes szemüveg nagyította rettenetes méretűre. A jobb karjában egy körülbelül két méter hosszú és 110 centiméter széles bárdot fogott, és ez volt az, amitől Aurél igazán félt. Alighogy kihalászta a mókust a szájából, a bárd lecsapott.
Aurél még éppen, hogy ki tudott gördülni a rettenetes fegyver támadása alól, de a mókus nem volt ilyen szerencsés. A kistestű emlős vérének pár cseppje Aurél arcára csöppent. Főhősünk félve nézett a bárd becsapódása után keletkezett kráterbe, a legrosszabbtól tartva, ám a látvány olyan szörnyű volt, hogy szavakkal lehetetlen leírni. Aurél a szemüvege mögé rejtett dühödt tekintettel nézett Csömödérre.
-MEGÖLTED A MÓKUST!! –üvöltötte, miközben támadásba lendült. Az első ütése célt tévesztett, a második azonban tisztán eltalálta az öregembert, aki körülbelül ötven métert repült tőle, miközben kidöntött két fát. A bárd az első fa közelében a földbe szúródott. Aurél éppen ki akarta húzni a földből, amikor meglátta, hogy Csömödér kibontakozik a füstből, amit a másodpercekkel ezelőtti becsapódása után keletkezett, és felé repül.
Aurél megpróbált védekezni, de nem volt elég gyors. Csömödér apró ökle szinte nevetségesen nagy erővel csapódott a hasfalába, az ütéstől vért köpött, és a földre zuhant. Csömödér megállt a homlokán. Aurél szemébe könnyek szöktek a halálfélelemtől.
-Kérem, ne… -mondta ő. Csömödér elvigyorodott.
-Megleptél, fijjú. Nem hittem volna, hogy megtudol ütni, hejehujj. Jó vótá. Még találkozunk.
Azzal leugrott a fejéről, és elment. Aurél már mozdulni sem tudott, az egyik kidöntött fa ágai közül kimászó Csaba segítette fel és vonszolta el.
A villamos eközben lassan a végállomás felé közelített. Aurél mozdulni próbált, s bár több másodperces késéssel és iszonyatos fájdalommal, de az izmai reagáltak. Csaba meglepetten nézett rá.
-Már tudsz mozogni? Másoknak hetekig tart újra megmozdulni az első edzés után…
Aurél elvigyorodott. A szája körül és a fogain lévő alvadt vér elég horrorisztikussá tette az élményt.
-Holnap újra ez lesz? –kérdezte a híró. Csaba válaszként rázta a fejét.
-Nem, holnap iskolába kell mennünk, két egymás utáni napot csak orvos igazolhat engedély meg ilyesmi nélkül.
-Tényleg…
A villamos csikorogva-hörögve megállt. Csaba leszállt, Aurél pedig pár másodperccel később követte a példáját. A hűs levegő, a főváros esti zajai újra megtöltötték energiával Aurélt, így öt lépést is meg tudott tenni, mielőtt a fáradtságtól elájult volna. Csaba elmosolyodott barátja félholt teste láttán. Mondani akart valami epicet és kedveset, de egyrészt semmi nem jutott az eszébe, másrészt Aurél úgyse hallotta volna, így csak csendben a hátára vette legjobb barátját, és elindult hazafele.
Aurél bekötözött karokkal ült a buszmegálló egyik, érkezése előtt még foglalt helyén. Viszonylagos vidámsággal léggitározott egy Red Hot Chili Peppers számra, miközben terveit szövögette ezen a korai szerda reggelen.
Mikor Csaba megérkezett, és lerúgta a mellette lévő ülőhelyről a kisiskolást, aki eddig ott fogyasztotta a reggelire szánt Fornettijét, Aurél felnézett egy pillanatra.
-Elfoglaljuk a Batthyányt, Csabi.
Csaba meglepődve nézett rá.
-Valóban?
-Most megyünk átiratkozni.
Csaba még mindig meglepve nézett barátjára. A Batthyány messze a legrosszabb hírű iskola volt a környékükön… Vezetőjétől, attól a Germántól, aki polgárőrként egy százhúsz fős tüntetést vert szét egyedül, úgy, hogy mindkét keze el volt törve, még ő maga is tartott.
Úgy látszott azonban, hogy Aurél nem. Barátja vidáman szállt fel a buszra, ő pedig kissé félve követte a példáját.
A Batthyány épületétől alig pár méterre lévő buszmegállóban szálltak le. Csaba az út alatt szinte végig Aurélt figyelte, és barátja magabiztossága őt is megnyugtatta. Aurél egyenesen a főbejárat felé sétált, mely előtt több sebhelyes, cigarettázó rosszarcú álldogált. Az egyikük felismerte hősünket.
-Héé! Ez a Petőfi Szörnyetege, Gwott-Vachner Aurél!!
Erre többen odafordultak, a sebhelyes, bűnözőpalánta arcokon szadista vigyorok terültek el.
-Öljük meg!! –üvöltötte valaki a csoportból, és a kis csapat meg is indult Aurél felé. Csaba a kardja után nyúlt, ám a főhős megállította.
-Ne fáradj, Csabi… Elintézem.
A tanulók zsebeiből kések kerültek elő rohanás közben. Aurél egy pillanat alatt közöttük termett. Az egyik cigarettázó alak kirepült a tömegből.
-Tudjátok… Nem szeretem a cigifüstöt, kaparja a torkom.
A nebulók sorban repültek szét, és amelyikük meg tudott még mozdulni Aurél támadásai után, az pillanatok alatt elmenekült.
-Hooooo? Hát te meg ki vagy? –kérdezte egy vontatott, unott hang, amelyet Csaba jól ismert, és amelytől kirázta a hideg.
Germán Germán ott állt mögöttük, két lányka társaságában. Magasabb volt mindkettejüknél, mint mindig, a bőre most is falfehér volt, fekete haját hátrafésülve hordta, izmoktól duzzadó testén zakót, rózsaszín pólót, farmert és edzőcipőt viselt, a bal szemét pedig egy szemfedő takarta el. A lányok boldogan vihorásztak a karjába kapaszkodva. Aurél vigyorogva fordult felé.
-Az utódod, Germán.
EDIT: Elfelejtettem leírni... A gyereket tényleg Germán Germánnak hívják, nem szóismétlés.
Elküldve: 2009. 10. 04. 14:38
Idézet