Idézet
Hiba 2 : Nekem ezekről nem beszélsz msn-en.
Kb. ennyi


Ja és várjuk a demo lemezt.Nem tudom ki ajánlotta neked, de okos ember lehet.

Elküldve: 2009. 11. 23. 20:50
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 23. 20:57
Idézet
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 23. 21:27
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 23. 21:34
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 23. 21:37
Elküldve: 2009. 11. 24. 14:44
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 24. 15:06
Elküldve: 2009. 11. 24. 15:23
Valahogy a szerelemben időről időre hitét veszti az ember. Nem azért mert monotonná vállna, vagy nem kívánt terhet szül…
Azért mert csalódik. Mert mikor már kezdene bizseregni tudatában az a kicsike plusz, valami ketté töri az egészet.
Vagy mikor bizalma végleg megszilárdulna…
Mint egy LSD túrán lévő csalfa szűz… búzamezőn lépdel és a töredező kalászok zörgését hallgatja a lágy szélben. Puhán simul meztelen talpához a meleg föld minden apró göröngye. Behunyva szemét kényezteti a teste többi részét ebben a földön túli mámorban… majd lehajtva kis fejét lassan nyitja szemeit és ezeket a törékeny növényeket nézi, ahogy csillog rajtuk a fény, és ahogy… elmúlik róluk. Árnyékuk elveszik, tompán elszürkül az egész. Felkapva fejét morajló dühöngő vízcseppek kezdenek el feje fölött borzalmas fekete felhőként keselyű módra táncot járni. A feltámadó szélben csak az érett növények ropogása hallatszik, miközben az arcába fújja a kalászok leszakadó darabjait, és mikor mindent ellep a por…
… a szél alább hagy, és csak az üresség marad a szürke égbolt mélyén… valami éles fájdalommal hasít a talpakba melyek előbb még melegen ténferegtek. Repedező jégpáncél borít mindent mely alatt csak a fájdalom vár… Ahogy lép és igyekszik kifutni, az apró szilánkok egyre vesznek bele a fagyos mélybe, rohanó talpai mögött. Míg a tömeg eléri a kritikus pontot, ahol az apró lékek összeérnek. A még ép jégmezőn egyre hangosabban kopognak a fagytól sebesedő talpak… rémült zihálással halálfélelmében megállíthatatlan tempót diktálva magának... miközben a repedések egyre közelebb úszva méteres darabokat nyelnek el, és az újabb törések zaja már a hegyekről verődve vissza mindent elnyomó pokoli harsonába kezd…
…és egy utólsó mély levegő közepette elmerül…
…csak a jégkockák finom csörömpölése töri meg az egyre hatalmasodó csendet
…és a vízburok mélyén megfagyott lány körül hirtelen minden kitágul. A víz, a jég, feloszlanak a felhők és a hegyek dombjai is beleolvadnak a vakító fehérségbe.
-Hol vagyok?...
A didergő lélek kérdése a semmi közepén.
…
Ez az újrakezdés pillanata. Mikor a végtelen szenvedély utáni szörnyű kínok véget érnek. Az agy letisztul, a lélek újra elfogadja önmagát a másik fél nélkül.
A fehérségből aztán majd újra mezők kelnek… hegyek púposodnak és vizek lubickolnak majd önfeledten.
A tudat az mi a tály festését korlátozni képes. Emlékek őrlik, az előző festmény tovatűnő színei.
Mert az ember beleveszett a hétköznapokba, és megtanulta hogy soha semmi nem lehet tökéletes. Majd mindig jön jobb, és ami használt, azt újra és újra elcserélheti… mert tárgyakat szerez és erekjéket gyűjt maga körül.
De nézd meg a lányt a mezőn. A nap melege, a kalászok hullámzó tengere… sosem öregszik el. Mindig megújul évről évre. Ez az ami fontos.
Egyszer végre találni valami igazán értékeset, és azt megtartani és el nem engedni ezen az ócska rövid életen át.
Az ember mindig változtathat.
Semmi sem tökéletes… de minden csiszolható.
Elküldve: 2009. 11. 24. 15:27
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 24. 15:33
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 24. 15:53
Idézet
Idézet
Elküldve: 2009. 11. 24. 16:24
Idézet
Elküldve: 2009. 12. 02. 19:31
Egyperces
Egyperces pillanat,
mi a szinfalak mögül
suhanva libben alá a gondolatnak,
hol a tudat tudattalanban
tudva udvarol magának.
És látens mit át csensz
a pillanaton át,
a kezdetből a végbe tartva.
Karod kitartva, hitbe vágva,
várva és látva a benemeláthatót.
Megfogni a kezében kezét,
átölelni karjában lelkét,
lelkében testét…
és testében már ő ölel téged.
Te csacska mihaszna szentfazék,
ki kukta módra robogva lobogtad,
hogy árvaként vagy létben
egészben, vagy félegész egészséges kismerész
pimasz kamasz, ki remegve, állva, szájat tátva,
lihegve pihegte hite minden kincsét szavakba.
S kavarta rendre módra a mondatok monoton monológ moraját,
hogy elárulja mit szíve, szívva, hízva, hintve behintett fejébe. Elmébe, létbe és lelkébe.
S csak fáradt a minap, hogy naptalan napunk napnyugtája nyugtán,
értelmetlen értelmet érvelve rebegjünk sorokba.
hisz nincs ki értse, mert vezetve megvezet hogy elvezessen
sehonnóbol nincsimincsbe, s a rakva rakott kapva kapott sorok
csak miértre sem értve állnak, ülnek, fekszenek vegyülnek.
...
Mert nem mindíg kell, hogy értelme legyen mindennek, hisz a művész nem miérért él és vezérli kezét. Csak hitéből merít és szeméből szemléli műve művi müezinjét.
Elküldve: 2009. 12. 02. 21:28
Ma estére kaptok egy nem épp könnyű "olvasmányt" tőlem:
Egy yda versescske
Elküldve: 2009. 12. 02. 21:31
Idézet
Ma estére kaptok egy nem épp könnyű "olvasmányt" tőlem:
Egy yda versescske
...Elküldve: 2009. 12. 03. 03:28
Régesrégen a 19 század végén, Amerikában, M-i vasútállomáson.
A hajnal óta szakadó hóesés déltájban csendesedett, majd elállt. A felhők kitisztultak, és a Nap is előbujt, megvilágítva a havas tájat, a hegyoldal hóborította
Fenyőfáit, amik szikrázva verték vissza a sugarait. A vasutasok erősen dolgoztak a pályatest tisztításán, a váltókon, így ha késve is, de elindulhattak a vonatok.
Az egyik asztalnál három ember últ. Élvezettel falatozták a sült húst, amire nagy kortyokban itták a sört. Sid Barret, akit barátai „kutyapecérnek" csúfoltak,és két barátja akik elkísérték, Jeffrey Cnowland, és Allan Pinder.Sid lábánál összehajtott pokrócon egy kutya hasalt. Első látásra jelentéktelen, soványnak tünt. Izmai voltak, de nem olyan látványosak, jól fejlett mellkasa szintén nem tűnhetett fel az avatatlan szemlélőnek. Ugyanúgy nem sejthették a rostok szívósságát, az izomsejtek robbanékonyságát, az idegek finom hálózatát, ami szétfutott a teste minden részébe,
és egy igazi harcgépezetté tette. A pokrócon a díjküzdő kutyák királya, egy Amerikai Pit Bull Terrier hasalt. Csillogó égővörös bundája jól ápoltságra, gondos etetésre vallott. Feje arányos a testhez, de széles nagyon erős pofaizomzattal. Az egyik füle meg volt cakkozva, mellkasán egy sebhely, forradáscsík, amiket a gladiátor viadalok poklában szerzett. Időnként ruganyosan felpattant, mikor kinti kutyaugatást hallott, Istenként nézett a Gazdájára, aki mosolyogva nyújtott neki húsdarabokat, majd visszafeküdt. Semmire sem reagált, még a kocsma macskájára sem, aki szemtelen közelségbe ment el mellette. Igazi, vérbeli küzdő game jellemű kutya volt.
Timur volt ő, Sid új kutyája, és új reménysége. Majdnem két év telt el, az emlékezetes rosszemlékű viadal óta, mikor Sid akkori kutyája a hófehér Pluto gyalázatos körülmények miatt elveszítette a meccset. Habár kirobbanó formában volt, Sid mégis doppingot adott neki, túl sokat és Pluto vesztett.
Sid egy vagon pénztől esett el, és féktelen dühében lelőtte Plutot. Azóta több kutyával próbálkozott, de egyedül Timur vált be, mint igazi csiszolatlan gyémánt a küzdelmekben. Négy rövid próbameccsen döntő fölénnyel nyert, és Sid elérkezettnek látta az időt, hogy tét meccsre nevezze be. Az L-ben élő
Howard Green ch. Kutyáját hívta ki, az eddig legyőzhetetlen fekete-fehér Bobot. A szövetségi sorsolás
Howardnak kedvezett, a meccset az ő városában bonyolítják le, a Paddy kocsmában. A kutyák egy súlycsoportban vannak.
Sid már kissé kapatosra itta magát, de tele volt lelkesedéssel.
-Nagy nap lesz holnap, győzelemmel térek vissza, engem nem lehet leírni.
-Remélem most tiszta lesz a kutyád? Tudod ugye, hogy akkor a te hibádból veszített Pluto? - kérdezte
Allan.
-Nem én! Soha többé nem használok doppingot, mert egy marhaság.
-Mindenesetre jó esélye van Timurnak. Howard kutyája már nem mai gyerek, ő már leszálló ágban van. - szólt Jeffrey.
-Azért nem becsülőm le Bobot, nagy rutinja van. Azt hiszem, keményen feladja a leckét Timurnak, de győzni nem fog. Át kell adni a helyét a fiatal trónkövetelőnek.
- Beszállás az L-be induló vonatra! - kiáltott a kalauz.
Sid és barátai felkerekedtek, és azonnal az étkezőkocsiba szálltak be. Mikor elindult a vonat, a pincér nemsokára megjelent, ők tömény italokat hozattak.
Mindenféle kutyás történeteket meséltek, ugratták egymást, és Sid szép lassan elázott. A vagon fűtése egyébként is elbágyasztotta. Kissé inogva felállt, a kutyája kérdőn nézett rá.
-Te csak maradj itt Timur. Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba.- majd enyhén tántorogva megindult.
A peron hidegebb levegője felélénkítette. Belépett a toalett helyiségbe, gépiesen bezárta az ajtót.
Amikor ki akart jönni, nem tudta kinyitni, a zár beragadt. Forgatta jobbra, balra, rángatta, de nem járt sikerrel.
- ...Mi az ördög...- dünnyögte és hirtelen rendkívüli álmosság tört rá -.miért nem nyílik ez az átok? -mormogta, majd az ülőkére roggyant és elaludt.
Mikor felébredt egyedül ült a vagon fülkéjében, már sötétedni kezdett. Teljes egykedvűen ült, és szórakozottan bámulta az ablakon a jégvirágot, ami változni kezdett, és határozottan egy kutyafej kezdett körvonalazni. Majd az ablak hullámzani kezdett, és valamiképp a kutyafej átjött rajta, majd a teste is. Sid elé ugrott ruganyosan, lerázta bundájáról a havat: Pluto állt előtte.
-Nicsak... Pluto... te hogy kerülsz ide? - kérdezte Sid akadozva.
Ekkor meglepő dolog történt: Pluto duruzsoló morgásba kezdett, amit ő tökéletesen megértett-Pluto
Beszélt hozzá.
-Visszajöttem Sid a túlvilágról, ahova elküldtél.
- De hiszen én azt már nagyon megbántam , már soha többé nem tenném meg!
- Nem is lesz rá módod, esetleg nekem - nevetett Pluto.
- Nem értem....-dadogta Sid.
- Meg fogod érteni nagyon is jól , sőt harcolni is fogsz. A kutyák világába érkeztél, szabadidőnkben mi
embereket készítünk fel viadalra , egymással küzdetjük őket.
-De hát én nem vagyok sportoló....nem tudok harcolni.
-Harcolnod kell, mert én így akarom. Ne félj , mi kutyák nem akarunk véres viadalokat. Nekünk legjobban a bokszmérkőzés tetszik , szigorúan az emberi szabályokkal. Fogadásokat kötünk mi is,
persze kutyatápban.
- Pluto ez képtelenség , nem tudom megcsinálni-fakadt ki Sid.
-Nagyon is értesz te a harchoz.Nekem mindig jó taktikát mondtál, nem hiába nyertem három viadalt.
A nehézsúlyba neveztelek , az ellenfeled Gene Wilder lesz.
-Nem megyek sehova! Kotródj innen vagy megöllek!-kiáltott rá Sid.
- Mégegyszer már nem fog menni- gyere a jószántadból, vagy erőszakkal viszlek.
Szó szót követett , Sid ellenkezett , de Pluto felugrott és úgy orrbafejelte, hogy elvesztette az
eszméletét.
Mikor felébredt a Paddy kocsmában a szorítóban ült a piros sarokban , kezén bokszkesztyű. A nézőtér zsúfolásig telt kutyákkal, de egypár ember is volt mint kisegítők. A zöld sarokban a bajnok Gene Wilder melegített.- Nem lesz nehéz dolgod , Gene orra el volt törve, még most is érzékeny.Azt üssed bal egyenessel, és jobb felütés kombinációval.-adta ki a taktikai utasítást Pluto.
- Értsd meg nem tudok bokszolni, nem csinálom!
- Ajánlom, küzdjél a legjobb tudásod szerint egy vagon tápot tettem rád.Ha lélektelen
küzdelemben veszítesz az ítéleted halál, amit azonnal végrehajtunk.
- Embereket befordítani PIT!- kiáltott a mérkőzésvezető bernáthegyi.
Sid bambán ácsorgott, míg Gene futva érkezett hozzá, és fergetegesen megsorozta a fejét és a
testét is.Sid vaktában vagdalkózott , de szinte nem is volt említésre való találata. A kutyák lelkesen bíztatták őket a nézőtérről.
Gene kissé alábbhagyott, cselt szimatolt inkább védekezett.Sid megpróbálta ezt kihasználni, de
olyan fejütéseket kapott, hogy ájultan feküdt ki a ringben, de ekkor a gong is megszólalt. Vége az első menetnek. Vizet locsoltak a fejére, ettől magához tért.
-Ajánlom szedd össze magad , rosszul állunk az első menet elment-sziszegte Pluto.
A második menet egy mészárlással ért fel: Gene egyetlen rohammal legázolta, és a bernáthegyi
leállította a mérkőzést. A közönség üdvrivalgása közepette csatolták fel az ővet a bajnokra.
-Állj fel, most meg kell halnod- szólt Pluto undorodva.
-De hiszen én a legjobb tudásom szerint harcoltam.
-Ne röhögtess, ez minden volt, csak harc nem. A lélektelen küzdőket megöljük.
-Frank gyere, végezd a munkádat!- kiáltott Pluto a közelben várakozó emberre.Az felhajtotta a kötelet, és a szorítóba lépett, egy Colt revolvert vett elő.
-Mi folyik itt? Micsoda bolondokházába vagyunk? Embert küldenek rám, hogy gyilkoljon?
-Ők alkalmaznak, azt kell tennem amit parancsolnak.De mindent megteszek , hogy a halálod
fájdalommentes legyen. Nézd egész szorosan a homlokodra teszem a csövet, és semmit sem fogsz érezni.
Sidet minden ereje elhagyta , a homlokán érezte a Colt csövét, és akkor lepergett előtte az élete.
Látta magát fiatalon mint gyerek, az első kutyákkal viadalozva. És az életfilmje egyre gyorsabban forgott. Ott volt Puto utolsó vesztes meccsén. Látta a kutyája tragédiáját, amint ellenfele a palánkhoz csapkodja, és Pluto üveges kába szemekkel nézi őt. A ring fűrészporral behintett talaja
már szinte teljesen vörös volt a kiomló vértől.Önmagát látta, amint vörösen a méregtől a pisztolyát
emelte a szerencsétlen kutyára.Vörös ködön át halkan hallotta barátai kiáltozását, hogy ne ölje
meg a kutyát. Őt semmi sem érdekelte és meghúzta a ravaszt, és ezzel egyidőben eldördült Frank revolvere is ami a homlokához volt tartva. Fülsiketítő robajlást hallott, .....és felébredt.Az ajtó tárva nyitva, kifeszítve.Homályos foltokat látott, majd élesedni kezdtek a körvonalak.
A kalauzt látta meg elsőnek, aki egy feszítő spájszert tartott a kezében, a háta mögött a barátai álltak, nevetgélve.
-Te aztán jól bírod az italt nem mondom, hogy nézel ki cimbora?-nevetett Allan.
- Uram, nagyon sajnáljuk a kellemetlen helyzetet, elnézését kérjük-mondta a kalauz-természetesen a jegyárat visszatérítjük, és kárpótolni fogjuk.
Sid most sem szólt egy szót sem, ekkor Vance fordult feléje:
- Megérkeztünk, a végállomáson vagyunk. Most már tényleg szedd össze magad, ne igyál egy
Kortyot sem.Holnap viadal, tiszta fejjel kell irányítanod Timurt, győznie kell. Indulhatunk...
Elküldve: 2009. 12. 03. 08:14
Idézet
Egy yda versescske
Elküldve: 2009. 12. 03. 17:19
Idézet
Idézet
Ma estére kaptok egy nem épp könnyű "olvasmányt" tőlem:
Egy yda versescske
...Elküldve: 2009. 12. 03. 17:24
Idézet
Ma estére kaptok egy nem épp könnyű "olvasmányt" tőlem: