Elküldve: 2009. 08. 24. 17:46
Nos, mivel GKstories-ra csak azok járnak tapasztalataim szerint, akik írnak is oda, ezért ide is beillesztem két részét saját agyszüleményemnek.
Előszó:
Na, ez egy kis történet, amit mostanában kezdtem el írni... A háttértörténetét még nem mondom el, de a történet során ki fog derülni. Remélem tetszeni fog, jó szórakozást ^^
White
Fiú a sivatagban
Langyos nyári hajnal volt a sivatagban. A föld alól néhány bogár most bújt elő. Látszólag teljesen kietlen volt ez a végtelen homoktenger, ám néhány hatalmas bucka mögé elrejtve ott volt egy város. A városon egy búra volt, ugyanis a kinti levegő csak a bogarak számára volt belélegezhető, melyek már hosszas fejlődés során képessé tették magukat erre. A város legszélén a búrán kívül volt egy fal. A falon volt két ember. Mindketten egy érdekes páncélzatot viseltek: egy gázmaszk szerűséget, melynek a szemrésze pontosan úgy nézett ki mint valami úszószemüveg. A hasukat fémlemez szerűségek védték, vállukon egy vas hátizsák volt, egy kampóval felakasztva. Ezek alatt vastag láncinget viseltek. Mindketten egy-egy széken ültek, testartásukról látni lehetett, hogy nem szívesen keltek fel ma.
-Nyááh, ez szar! Mi a faszért vagyunk itt minden átkozott hajnal? Töknyolc, a sárgák úgyis akkor támadnak, amikor nem figyelünk! -fakadt ki az egyik.
-Sajnos ez a kötelességünk. Nem vagyunk eléggé fent, hogy csak üljünk és vakarjuk a tökünket miközben pornó filmeket nézünk. -válaszolta a másik.
-Egy nap úgyis felkűzdöm magam! -folytatta az először megszólaló, majd az ég felé nézett, de abba is hagyta, mivel a nap vakítóan sütött. Munkatársa fölbontott egy üveg sört.
-Kérsz? -kérdezte.
-...te segghülye vagy... hogy innám meg maszkon keresztül?? -rivalkodott rá a társa, mire amaz átdobta kuncogva a fal fölött az üveget. Ezután csönd következett. Egyik páncélos az eget kémlelte, a másik a földet bámulta unottan. Hamarosan az eget kémlelő feje lebicsaklott és elaludt, ugyanis későn feküdt le és korán kelt. A másik is már majdnem az álmok mezejére lépett, amikor egy emberi alakot vélt felfedezni a forróságtól homályos levegőben. Először hülyeségnek gondolta, ugyanis nincs az az ember, aki páncél nélkül kint megélne, de hamarosan észhez tért, ugyanis az ember egyre csak közeledett, egy száját és orrát fedő maszkkal az arcán ami egy hóna alatt lévő oxigénpalackhoz van kötve.
-Te! Stan! Ébredj! -rázta fel társát.
-Mi van már? -válaszolta fáradt hangon Stan.
-Látod? Ott egy ember!
-Hülyeség... odakint nincs ember aki megéljen... bár én is látom... szerintem lehet hogy sárga...
Eközben a sivatagi vándor a földre borult, arccal a tűzforró homokba.
-Az a hülyeség amit te mondasz! A sárgák sohase mozdulnak ki a városukból páncél nélkül! Szerintem nézzük meg!
-Hagyjad... volt olyan hülye, hogy kimegy a városa rejtekéből akkor dögöljön is meg...
-Stan... Ha az az ember ott meghal, én nem fogok aludni a bűntudattól!
-Menjél akkor... de én nem foglak megsajnálni, ha kiderül hogy a sárgák telerakták robbanóanyaggal és pont az olyan jószívű balfaszokra szabták, mint te, Eric...
Erre Eric hamarosan ki is ment a sivatagba az emberhez. Ahogy közelebb ment, már látta is a fontosabb külső tényezőit: fehér haja volt, ami a lefele volt simítva. Szürkés polóban volt és kék farmerban. Már csak egy a kérdés: Barát vagy sem?
,,Megfordítom és ha ferde szemű, akkor lövök azonnal..." gondolta magában Eric, majd lassan odérve a fiatalemberhez megfordította és meglátta, hogy európai. Megkönyebbülten sóhajtott egyet, majd elővette a pót gázmaszkját palackkal együtt és rátette a fehér hajúra és a hátán bevitte a fal mögé.
-Na? -kérdezte érdeklődően Stan, miközben Eric letette a földre a fiút.
-Szerintem barát. -felelte Eric. -Mindenesetre jelentek a főnöknek, addig van rajta pót palack. -majd elszaladt. Eközben Stan ült és végignézte a ifjút.
,,Érdekes... körülbelül 21-22 lehet és mégis fehér haja van.. . A japánoknak szokásuk ilyen különleges hajfestéseket csinálni, de a szeme nem mandulavágású... Kiváncsi vagyok mi vitte erre, hogy fehér hajat csináltasson..." gondolta magában, eközben megérkezett bajtársa.
-Azt mondták, hogy vigyem be az elsősegélyire. Te addig figyelj a környékre -jelentette Eric, majd hátára vette újra a festett hajút és bement vele a belső kapuk mögé. Bent egy hosszú folyosó ment tovább egy zsilipajtóig, amin keresztülmenve Eric leszedte a fiúról a maszkot és hamarosan betért vele az elsősegélyire. Bent egy asztal mellett egy nővérke várta már a túlélőt. Tipikus fehér ruhában volt, rövid fekete haja csak részben látszott ki a fején lévő vörös keresztes sapka alól.
-Már vártam. -mondta, miközben Eric letette az asztalra a fiút.
-Mik a lehetséges panaszok? -kérdezte Eric.
-Mivel kint volt, előfordulhat daganat az ózonréteg hiány miatt. Továbbá látom, hogy a forró homokba fejelt, így az arca enyhe égései sérüléseket szenvedett és az oxigénhiány miatt agyi panaszok is előfordulhatnak. Ez minden. -felelte a nővér.
-Remélem rendbe jön. Viszlát. -köszönt el Eric majd visszament a munkába. Eközben a nővér megkezdte a fiú kezelését. Először egy kenőcsöt vett elő, és rányomta az égésekre, mire azok egy-kettőre begyógyultak. Ezután egy mai árleolvasó pisztolyhoz hasonló kütyüt vette elő, néhányszor végighúzta a fiú teste fölött.
,,A tüdejében van egy daganat, de nem rosszindulatú, könnyen ki tudom venni" mondta magában a nővér, majd elővet egy apró fúrógép szerűséget, lassan belefurt vele a fiú tüdejébe, majd odabent olyan organizmusokat küldött ki, amelyek elpusztították a daganatot, majd magukat. Ezután kihúzta a gépet és a kenőccsel lekente az kicsi lyukat, majd elővett egy fejpánt szerűséget, amit rárakott a szürkepólósra. Egy percen belül levette, majd megnézte a rajta lévő képernyőt.
,,Nem szenvedett súlyos agykárosodást... legalábbis a gép szerint ..." állapította meg magában. Ezután a fiú csuklójához nyúlt, maga elég emelte, megdörzsölte kicsit néhányszor.
,,Nem tartozik egy városhoz sem? Na mindegy, akkor majd ide fog tartozni." mondotta magában a fekete hajú doktornő, majd elővett egy csuklópántot, rárakta a ifjú csuklójára, mire a pánt hamarosan beleolvadt a bőrébe. Ezután a doktornő fölhívta két alkalmazottját, akik hamarosan megérkezte a korán őszülőhöz és elvitték a egy lábadozó-szállóba... A fiú hosszú ideig csak aludt, majd délben lassan kinyitotta szemét, ekkor látszott meg, hogy az lila. Fölült, körbenézett, nyújtózkodott egy kicsit, majd halkan megkérdezte:
-Hol a francban vagyok?
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja és bejött rajta egy nővér egy tálcával, rajta kajával.
-Áh, látom felébredt! -mondta, miközben lerakta a fiú ágya melletti asztalra az ételt.
-Ömm... megmondaná, hogy hol vagyok? -kérdezte meg a fiú.
-Namibiában. -felelte a nővér.
-Hála istennek, akkor sikerült... -mondta kissé boldogan az fehér hajú, majd kicsit lehajtotta fejét, de újra fölkapta. -Kérem szóljon a katonaságnak!
-Miért?
-Etiópiából jöttem... A sárgák ostrom alá vették! Engem küldtek el, hogy hozzak erősítést!
-A-azonnal szólok!
Azzal a nővér kiment a szobából.
,,Legalább egy napot voltam a sivatagban... Maradt egyáltalán valami Etiópiából?..." gondolta magában a fiú, majd elszomorodott, de hamarosan bánatát elnyomta a ínycsiklandó ebéddel, amit a nővér hozott neki. Ezután kicsit üldögélt az ágyában, majd fölkelt és kinézett az ablakon. Lent az utcán nyüzsögtek az emberek. Pár percig nézte őket, majd visszaült az ágyába és elmélkedett. Hamarosan visszajött a nővér.
-Egy egységet elindítottak Etiópia felé. -jelentette.
-...Már ha létezik még Etiópia... -válaszolta szomorúan a fiú.
-Ne mondjon ilyeneket! Biztos, hogy a városa bírta az ostromot... -próbálta a nővér felvidítani a fiút, de az továbbra is bánatos volt.
-Egy napig vándoroltam a sivatagban. Biztos, hogy annyi idő alatt teljesen lerombolták a várost!
-Egyáltalán nem biztos. Majd amikor visszatérnek az egységek, akkor biztosan tudni fogjuk, hogy megmaradt a város vagy sem. Addig is pihenjen, magára fér.
Ezután kisebb csend következett. De a fehér hajú megtörte a némaságot.
-Utánuk megyek. -mondta és már fel is kelt az ágyáról.
-Csak katonák mehetnek! És egyébként is pihennie kell! -ellenkezett a nővér
-Leszarom! A szülővárosom forog veszélyben, nem fogok itt ülni tétlenül!
Ezután a fiú elindult az ajtó elé, de a nővér megállította. Ezután kisebb dulakodás tört ki, minek eredményeként a nővér egy injekciópisztollyal elaltatta a fehér hajút, majd visszavonszolta az ágyra, végül elhagyta a szobát. A fiú 2 órán keresztül aludt és amikor felébredt sem tudott semmit csinálni a kábultságtól. Hamarosan még egy óra múlva fölült az ágyában.
-Akkor is utánuk megyek! -mondta halkan, majd fölállt és lassan az ablakhoz ment, kinyitotta azt és kimászott rajta...
WHITE
2. rész
Szökés
Már este volt. A nővér a fehér hajú szobájához ment, csak úgy aggodalomból, de amikor kinyitotta az ajtót, semmit se látott a sötéttől, így fölkapcsolta a villanyt, de ekkor nagy meglepetés érte: A fiúnak hűlt helye. Ekkor előkapta kis rádióját.
-Figyelem! A 982-es beteg megszökött! Küldjenek ki néhány őrt az elfogására! -mondta a rádióba.
-Vettük. Az elfogó egység hamarosan elindul. -válaszolta egy hang a rádióból. Eközben a fehér hajú már az utcán kószált. Igyekezett minél jobban elbújni a tömegben, de ez nem nagyon akarózott sikerülni, mert csak neki volt fehér haja, így inkább egy sikátorban elbújt egy konténer mögé. és onnan szemlélte az embereket. Az idősebbek bánatosan összegörnyedtek, ugyanis ők hiányolták a régi szép világot, amiben fiatalkorukban éltek, a fiatalok nem voltak ennyire szomorúak, de vidámak sem, csak mentek a dolgukra. Csak tíz perce nézte a fiú az embereket, amikor hatalmas reccsenés hallatszódott a háta mögül, mire odanézett. Egy rendészeti ruhában lévő ember, kezében egy sokkolószerűséggel volt a zaj okozója, mivel rálépett egy eldobott műanyag üvegre. A rendőrruhás azonnal megiramodott a fiú felé, mire az a másodperc töredéke alatt ugrott fel és futott a tömegbe. Mindenkit lökött el maga elől, akit nem sikerült, azon átgázolt. Az őr (mivel a korház biztonsági őre volt, akit korábban kiküldtek) már óvatosabban kerülgette az embereket, majd végül kikerült a tömegből, de a fiú sehol sem volt.
-Itt 023. Elveszítettem. -jelentette a headset-jébe.
-Én látom. Üldözőbe veszem. -válaszolta egy hang. Eközben a fiú már utcákkal arébb pihent egy padon, arcát egy rohanás közben az egyik ember pulóveréről letépett kapucnival takarva. Hamarosan egy kicsit kinézett a ruhadarab alól, mire valaki egy sokkolót tartott az arcához.
-Vége. Vissza kell mennie a szállóba. -mondta a sokkoló tulajdonosa. A következő percben a fiú kicsavarta az őr kezéből, majd belenyomta bekapcsolva, így a sokkoló tulajdonosa megbénulva esett össze, a fiú pedig már el is tűnt egy nem messze lévő sikátorban. Ott sem szaladt egyedül sokáig, egy másik őr pisztollyal utána eredt. De az üldözés hamarosan véget ért, ugyanis zsákutcába futottak.
-Kezeket fel! -parancsolta szigorúan az őr, miközben a fegyverét szűntelenül a fehérhajúra tartotta. A ifjú feltartotta a kezét majd megfordult és odament az őrhöz.
-Oké. És most visszamegyünk a szállóba. -folytatta az őr, de a következő pillanatban a fiú kirúgta a kezéből a pisztolyt, majd orrbavágta, végül lábait rúgta ki, mire az őr a fejét bevágván elájult. A festett hajú elszedte az őr ruháit, majd kiment a sikátorból vissza az utcára...
Eközben pár kilométerrel arrébb a katonaság épületében az egyik szobában néhány ágyon aludt egy-egy ember. Hamarosan bejött egy férfi, vörös haja volt, szürkés szeme és egyenruha volt rajta.
-Éééébresztőőő... -mondta, bájos hangon, amire természetesen senki sem reagált. -ÉBREDJETEK B***ZALAK SZÁJBA BENNETEKET!!!!!
Erre mivel nagyon pro volt az alvásban a csapat, csak egy ember kelt föl közülük, egy nő. Fekte haja volt, ami fél szemre le lógott neki, zöldes-barnás szeme volt és kék pizsamában volt.
-mi-mivan? -mondta, miközben a csipától összeragadt szemét próbálta kinyitni.
-A betegszálló kéri a segítségünket, megszökött az egyik beteg. Elvállalod? -kérdezte a férfi, mire a nő felkelt, odament az egyik az övétől nem messze lévő ágyon alvó társához, megbökdöste, de az csak horkantott egyet és aludt tovább.
-őőő... ok... -válaszolta a nő és már vette kis a férfi kezéből a képet a fiúból majd kiment az ajtón. Eközben korán őszülő barátunk már egy padon aludt, mivel rendesen éjszaka volt. Hamarosan valami azt sugallta neki, hogy ébredjen fel. Ki is nyitotta szemeit, mire egy pisztolycső meredt az arcába. Fölnézett és meglátta a pisztoly tulajdonosát, egy őrt. Gyorsan félrecsapta a fegyvert, majd arcbarúgta az őrt, mire az megszédűlt, ezután (a fehérhajú) fölugrott és lábaközé rúgott az őrnek, mire az a térdre rogyott, végül a szökevény a padba verte néhányszor a fejét, majd elfutott egy sikátorba, mivel az utca nem volt többé biztonságos. Ám ahogy pár méterre beért a zugutcába, egy alak megjelent a háta mögött, aki olyan ruhában volt, mint a falon lévő őrök. A fiú csak éppen megfordult és meglátta, máris tűk lövődtek a testébe, amik aztán elkezdték ontani az elektromosságot, mire a fiú összegörnyedve esett a földre fájdalmas nyőgések közepette. Így szenvedett néhány percig, majd kitépte hirtelen a testéből a tűket és fölállt. A páncélos csak nézett perceken keresztül, mert a civilek nem képesek kitépni magukból a tűket, de hamarosan észbekapott, amikor a maszkrészébe belerúgott a fehérhajú, de a páncélos elkapta a lábát és annál fogva ellökte, mire a fiú hanyattesett, de azonnal fölugrott. Az ifjú még ütlegelte a páncélost egy ideig, de csak az lett a vége, hogy a fehérhajú keze kisebesedett, mivel nem egy egészséges dolog a fémet ütni.
-Na mi van? Miért nem támadsz? -kérdezte meg szórakozottan a fehér hajú.
-Ha te akarod... -válaszolta a páncélos, de mivel csak kissé torzult a hangja a páncélban, hallani lehetett róla, hogy nő a tulajdonosa. Erre a a fiú kissé meglepődött, mivel nem gondolta volna, hogy az ellenkező nemből van az ellenfele, de a következő percben észhez tért, amikor a vasököl belerobbant valósággal az arcába, mire az orrából ömleni kezdett a vér, majd a gyomorszáját érte egy újabb ütés mire kihányt egy kis vért és összeesett ájultan. Ezután a páncélos fölvette és a vállára tette a fiút, majd felugrott az egyik háztetőre és azokon ugrálva perceken belül a betegszállóba ért. Ott aztán odaadta az alkalmazottaknak, akik ellátták az orrtörését és gyomorszájrepedését majd visszavitték a szobájába, ahol mostmár rácsozott ablak volt. A fiú egész másnapig aludt, amikor aztán fölébredt és első gondolata az volt, hogy éhes, de mákjára ott volt már mellette kikészítve a reggeli, amit be is falt. Hamarosan bejött a nővér.
-Jó reggelt! Van egy jó hírem és egy rossz hírem... -mondta.
-Mi a rossz? -érdeklődött a fehérhajú.
-A rossz hírem, hogy... a faluja... elpusztult...
Erre a fehérhajú teljesen lefagyott. Csak bámult a nővérre.
-De a jó hír, hogy az találtunk egy túlélőt! -probálta valamennyire fölvidítani a nővér a fiút.
-Beszélhetnék vele? -kérdezte a fiú.
-Őőőőőő... rendben... -válaszolta a nővér, majd a fiút elvezette a túlélőig.
-E-ez az... apám! -mondta meglepetten a fiú amikor meglátta a túlélőt. Ahogy a férfi is meglátta a fiát, fölkelt az ágyából, majd odasántikált.
-Waiyaki... -szólította a fiút az apa.
-Igen apa? -kérdezte a fiú.
-...MIÉRT NEM SIETTÉL!?!? -üvöltötte az apa, miközben arcon vágta a fiút, erre az ott lévő orvosok lefogták. Az ütés nem volt erős, a fiúnak nem is az arca fájt, hanem a szíve.
-MIÉRT NEM FUTOTTÁL?! MIÉRT?! MIATTAD LEROMBOLTÁK AZ EGÉSZ VÁROST! -folytatta az üvöltözést az apa, de az erőlködés miatt föltört egy kis vér a gyomrából és egyenesen ráhányta a fiúra, mire azt láthatóan sokkolta a látvány. -ELVITTÉK AZ ANYÁDAT! MEGFOGJÁK ERŐSZAKOLNI ÉS ÖLNI!!!! A TESTVÉREIDET IS! ÉS VELEM IS NÉZD MIT TETTEK!!! -erre az apa amennyire tudott belemarkolt a pólójába és egy részen letépte, ekkor látszódott meg a mellkasába nyomott szerkezet, ami nem más volt mint egy...
-BOMBA! -üvöltötte az egyik ápoló erre, mindenki elkezdett futni, az apa pedig üldözni kezdte a fiát.
-NEM MENEKÜLSZ! ÉREZD A SÚLYÁT AMIT TETTÉL! MAGAMMAL RÁNTALAK A HALÁLBA!!! -ordítozott a fiú apja. Már majdnem utolérte, amikor a fiút kisérő nővér megfordult és megállította az apát. A fiú még hátranézett egy kicsit, de a következő pillanatban, a bomba fölrobbant és a fiú elrepült, a nővér meg mivel felőle volt, beterítette a hátát és az arcát. A fiú hamarosan az egyik fordulónál lévő falnak csapódott és odapréselődött, a levegő teljesen kijött a tüdejéből, majd elájult...
Folytatjuk...
Véleményeket plz