HWSW Informatikai Kerekasztal: Irományok! - publikáció ^^¢ - HWSW Informatikai Kerekasztal

Ugrás a tartalomhoz

  • (9 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

Irományok! - publikáció ^^¢

#1 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 06. 13. 09:11

Hali, nem is tudom, mit írjak, szal ezt a totyikot azért hoztam létre, mivel - talán feltűnt Kép - eddig is megosztottam veletek egynémely, rosszabb pillanatban született "alkotásomat" Kép Na szóval, hogy ezentúl ne szétszórva legyenek ezek, és hogy MINDENKINEK legyen, ahova írogatni, úgy gondoltam, ezentúl MINDENKI ide küldhetné a saját kis kreálmányait, érzelemkitöréseit, meg amit még úgy isteni ihlettől vezérelve alkotott (ugye-ugye Kép)... A többiek meg persze elmondanák a véleményüket, esetlegesen tanácsot adnának, szóval értitek asszem Kép

Nem is fűzöm a szót, mindjárt mutatok is valamit Kép (kicsit az időzítést elqrtam, mivel a talisok lemaradnak, na sebaj Kép)



#2 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 06. 13. 09:16

A következő borzalom egy magyar órai feladatból született, miszerint írjunk a rokokó stílusában egy rózsa kinyílásáról. Ezért talán egy kicsit nyálas is lett, de nekem azért kifejezetten tetszik... Nem tudom, meddig rokokó, a vége már inkább valami más, de ezt találjátok ki ti Kép Az este begépeltem, ezt-azt átírtam, de nagyjából még a 'nyers' formában van, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá :Đ

Egy magyar órára, eredetileg rokokó stílusban (kellett volna, hihihi XD)

Rózsácskám

A nap első sugarai sikoltozva szánkáztak végig a még ropogós hajnali ködön, hogy aztán a földre érve tévelyegjenek a buja, zöld fűszálak között.

Mások erős rohammal zavarják fel édes álmukból a virágkelyheken csüggő hajnali vízcseppeket, melyek számára mintha megállt volna az idő. Most aztán hangosan csobbanva érkeznek a földre. Megint mások a fák üde-zöld leveleiről csillognak vissza, meg-megvilágítva a már elevenen ugrándozó kis erdei állatkákat. Egy kis mókus fickándozva veti magát egy lepottyanó bogyó után, aztán arcát beletemetve tűnik el a csípős bozót mögött.

Kint a réten már a nap felé bólogatnak az apró virágok kis kobakjukkal. Reggelre ők már mind kinyílnak, sárga-lila szirmaikkal bámulnak a világra. Csak egy lény van az egész mezőn, mely nem csatlakozik az életvidám napközönség színes ünnepéhez…

Egy eltévelyedett rózsácska árválkodik egyedül a széles réten, még meg-meghajlik a kora-szellő legkisebb fuvallataitól is. Törékeny, még tövisei is kicsinyek… De hát nem is akar ő bántani senkit. Csak egyedül van… A többiek pajkos-kacér kitárulkozása egész lényét megbabonázza, igézve csodálja a reggeli varázst. Ő nem tud ilyet, ó, még nem. És ettől amúgy is piros szirmacskái még jobban elvörösödnek. Csodálva nézi a színes, de egyszerű többieket, majd nézi a napot. Ő is érzi a melegséget, ami szétárad benne, érzi a napsugarak szikrázó hadát pihe kis levelein.

Mégsem történik semmi.

Szirmai nem mozdulnak, nem engednek belátni kis szívébe. Túl durva a külvilág, durvák a többiek, akik oly szemérmetlenül tárulkoznak ki egymásnak, a világnak…

Aztán megérez valamit. Valami lassan elönti ereit, valami éltető nedű kitölti mindenét, legbensőbb porcikáit is megérinti. Megbódítja. De ő nem akarja. Még nem, vagyis… Küszködve küzd az egész lényét elöntő érzéssel, aztán minden része apránként adja meg magát. Lassan, hunyorogva fordítja fejét a naphoz, majd, mint valami varázsütésre, elkezdődik!

Először egyik kis szirma mozdul meg. Türelmetlenül, mégis félve mutatja meg magát. Aztán a többiek, sorban, majd egyszerre, de még mindig remegve, sziporkázva a kíváncsiságtól és a megilletődöttségtől. A kis virág egészen átengedi magát a csodálatos érzésnek, levelei összerezzennek, szirma izgatottan pironkodik.

Aztán vége. Túl van rajta. Szívét még mindig szorongatja a gyönyörűséges érzés, rózsaszín kelyhe megadja magát a napnak, most már kívánkozva szívja magába annak melegét…

A rózsácskából rózsa lett.

szily3 tollából



#3 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 23. 22:19

Na gyerekek, ide írt vót valami törölt user, de azért szeretném, ha véleményeznétek Kép Lehet elsőre kicsit buzisan fog hatni. Ja és szóljon, aki felfedezte benne az erotikus utalásokat :Đ

Előre is kösz :-D



#4 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 23. 22:21

Idézet

Na gyerekek, ide írt vót valami törölt user, de azért szeretném, ha véleményeznétek Kép Lehet elsőre kicsit buzisan fog hatni. Ja és szóljon, aki felfedezte benne az erotikus utalásokat :Đ

Előre is kösz :-D

Kösz, hogy felbumpoltad, most szólhatunk a modiknak hogy töröljék, ugyanis van már egy ehhez hasonló topic ,,Próbáltál-e már könyvet írni" címmel és oda is be lehet hajítani a sztorikat, vagy akár Gkstories.forumx-en is publikálhatod a billentyűpüfföléseid eredményeit XD

#5 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 23. 22:24

Idézet

Idézet

Na gyerekek, ide írt vót valami törölt user, de azért szeretném, ha véleményeznétek Kép Lehet elsőre kicsit buzisan fog hatni. Ja és szóljon, aki felfedezte benne az erotikus utalásokat :Đ

Előre is kösz :-D

Kösz, hogy felbumpoltad, most szólhatunk a modiknak hogy töröljék, ugyanis van már egy ehhez hasonló topic ,,Próbáltál-e már könyvet írni" címmel és oda is be lehet hajítani a sztorikat, vagy akár Gkstories.forumx-en is publikálhatod a billentyűpüfföléseid eredményeit XD

Ez más lesz, mint a Próbáltál már könyvet írni? című topik. Mint azt sejteni lehet, itt majd nem egy kérdésre kell válaszolni, hanem ide fogom feltölteni lelkem beteg és torz szüleményeit, és talán majd másnak is meghozom a kedvét egy kis íráshoz. Szóval szvsz nem fölösleges topik, főleg, hogy használni is tervezem, akár több oldalas novellák számára is. Nomeg versek, dalszövegek. És remélem más is. :)

Písz Kép



#6 Felhasználó inaktív   X360_FaNbOy 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.498
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2009. 08. 23. 22:25

Idézet

Na gyerekek, ide írt vót valami törölt user, de azért szeretném, ha véleményeznétek Kép Lehet elsőre kicsit buzisan fog hatni. Ja és szóljon, aki felfedezte benne az erotikus utalásokat :Đ

Előre is kösz :-D

én felfedeztem....LOLKép
Kép

#7 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 23. 22:27

Idézet

Idézet

Idézet

Na gyerekek, ide írt vót valami törölt user, de azért szeretném, ha véleményeznétek Kép Lehet elsőre kicsit buzisan fog hatni. Ja és szóljon, aki felfedezte benne az erotikus utalásokat :Đ

Előre is kösz :-D

Kösz, hogy felbumpoltad, most szólhatunk a modiknak hogy töröljék, ugyanis van már egy ehhez hasonló topic ,,Próbáltál-e már könyvet írni" címmel és oda is be lehet hajítani a sztorikat, vagy akár Gkstories.forumx-en is publikálhatod a billentyűpüfföléseid eredményeit XD

Ez más lesz, mint a Próbáltál már könyvet írni? című topik. Mint azt sejteni lehet, itt majd nem egy kérdésre kell válaszolni, hanem ide fogom feltölteni lelkem beteg és torz szüleményeit, és talán majd másnak is meghozom a kedvét egy kis íráshoz. Szóval szvsz nem fölösleges topik, főleg, hogy használni is tervezem, akár több oldalas novellák számára is. Nomeg versek, dalszövegek. És remélem más is. :)

Písz Kép

Van a saját verseknek is topicja, és ez ugyan olyan, amabban a kérdéses topicban is publikálhatod a törieidet, szal fölösleges.

#8 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 23. 23:02

Most muszáj szegény szilyvel folyamatosan kicseszni? Mindannyian rájöttünk már, hogy egy fail az élete (legalábbis annak mutatja be), miért kell az utolsó örömét is elvenni tőle? Egy topictól nemhiszem, hogy összeomlik a GK, ráadásul ide jöhetne minden, szvsz.

#9 Felhasználó inaktív   X360_FaNbOy 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.498
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2009. 08. 23. 23:06

ahelyett csösztetnétek...inkább olvassátok el a magyar orára szánt fogalmazást xd...ha megérted a lényegét elég érdekes Kép
Kép

#10 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 23. 23:47

Idézet

A következő borzalom egy magyar órai feladatból született, miszerint írjunk a rokokó stílusában egy rózsa kinyílásáról. Ezért talán egy kicsit nyálas is lett, de nekem azért kifejezetten tetszik... Nem tudom, meddig rokokó, a vége már inkább valami más, de ezt találjátok ki ti Kép Az este begépeltem, ezt-azt átírtam, de nagyjából még a 'nyers' formában van, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá :Đ

Egy magyar órára, eredetileg rokokó stílusban (kellett volna, hihihi XD)

Rózsácskám

A nap első sugarai sikoltozva szánkáztak végig a még ropogós hajnali ködön, hogy aztán a földre érve tévelyegjenek a buja, zöld fűszálak között.

Mások erős rohammal zavarják fel édes álmukból a virágkelyheken csüggő hajnali vízcseppeket, melyek számára mintha megállt volna az idő. Most aztán hangosan csobbanva érkeznek a földre. Megint mások a fák üde-zöld leveleiről csillognak vissza, meg-megvilágítva a már elevenen ugrándozó kis erdei állatkákat. Egy kis mókus fickándozva veti magát egy lepottyanó bogyó után, aztán arcát beletemetve tűnik el a csípős bozót mögött.

Kint a réten már a nap felé bólogatnak az apró virágok kis kobakjukkal. Reggelre ők már mind kinyílnak, sárga-lila szirmaikkal bámulnak a világra. Csak egy lény van az egész mezőn, mely nem csatlakozik az életvidám napközönség színes ünnepéhez…

Egy eltévelyedett rózsácska árválkodik egyedül a széles réten, még meg-meghajlik a kora-szellő legkisebb fuvallataitól is. Törékeny, még tövisei is kicsinyek… De hát nem is akar ő bántani senkit. Csak egyedül van… A többiek pajkos-kacér kitárulkozása egész lényét megbabonázza, igézve csodálja a reggeli varázst. Ő nem tud ilyet, ó, még nem. És ettől amúgy is piros szirmacskái még jobban elvörösödnek. Csodálva nézi a színes, de egyszerű többieket, majd nézi a napot. Ő is érzi a melegséget, ami szétárad benne, érzi a napsugarak szikrázó hadát pihe kis levelein.

Mégsem történik semmi.

Szirmai nem mozdulnak, nem engednek belátni kis szívébe. Túl durva a külvilág, durvák a többiek, akik oly szemérmetlenül tárulkoznak ki egymásnak, a világnak…

Aztán megérez valamit. Valami lassan elönti ereit, valami éltető nedű kitölti mindenét, legbensőbb porcikáit is megérinti. Megbódítja. De ő nem akarja. Még nem, vagyis… Küszködve küzd az egész lényét elöntő érzéssel, aztán minden része apránként adja meg magát. Lassan, hunyorogva fordítja fejét a naphoz, majd, mint valami varázsütésre, elkezdődik!

Először egyik kis szirma mozdul meg. Türelmetlenül, mégis félve mutatja meg magát. Aztán a többiek, sorban, majd egyszerre, de még mindig remegve, sziporkázva a kíváncsiságtól és a megilletődöttségtől. A kis virág egészen átengedi magát a csodálatos érzésnek, levelei összerezzennek, szirma izgatottan pironkodik.

Aztán vége. Túl van rajta. Szívét még mindig szorongatja a gyönyörűséges érzés, rózsaszín kelyhe megadja magát a napnak, most már kívánkozva szívja magába annak melegét…

A rózsácskából rózsa lett.

szily3 tollából

Jól írsz nagyon. Tényleg. Én épp sci-fi-t írok de verseket is írtam már. Szerintem nagyon jól sikerült a Rózsácska teremtményed. :-D

#11 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 24. 17:14

Egy fiú őszinte érzelmeiről
Part 1.

Hideg, téli este volt, a felhős égen nem ragyogtak csillagok. A párás levegőben a város lámpái is csak ködösen sejlettek fel valahol a távolban, a levegő csak néha mozdult, olyankor viszont kegyetlenül szúrt a csupasz fák meztelen ágai közé. A föld is fagyott volt, a szilánkos hó is csak elvétve takarta.

A park kihalt volt. Csak az egyik jeges padon ült valaki, nem törődve hideggel, faggyal, várt türelmesen. Igazából szinte elégedett volt. Elégedett, mert tudta, most ő az egyetlen, aki reményt adhat, aki vigasztalhat, aki megértheti Őt. Ugyanakkor haragudott magára. Haragudott, mert tudta, ez a fajta elégedettség nem egy barát elégedettsége. Ilyet egy barát nem érezhet, egy barátnak nem illik örülni, ha a másik kétségbeesetten hívja őt, egy barátnak nem futhat mosoly az arcára, önnön fontossága tudatában. Mert egy barát nem mosolyog, ha tudja, aki hívta őt, bajban van, és csak őrá támaszkodhat.

Ő pedig barát volt. Mert a lány barátjának tartotta, ő pedig tudta, hogy, ha kell barát lesz. A legőszintébb, a leghűségesebb, az, akire mindig, minden percben lehet számítani. Ugyanakkor ő egy fiú volt, a férfi lét minden gondjával és bajával, és minden alkalommal égette a vágy, valahányszor csak a lányra nézett. És fáradt, meggyötört volt a lelke, valahányszor egy késő esti beszélgetés után egyedül ballagott haza. És ó, hányszor csalódott már szerelme tárgyában, hányszor érezte, hogy többet érdemel, hányszor szeretett volna ő is egy kis szeretet kapni. Hányszor tört már össze a szíve, emiatt az egy lány miatt. És ő mégis, mindig megbocsátott, mert bolond volt. Vagy mert szeretett. Igen, szeretett, mindennél jobban…

Folytatása következik, ma, vagy hÓnap.

Ui.: Kösz a dicséretet, és neked is Urahara, meg X360fanboy, nameg Törölt user :Đ

#12 Felhasználó inaktív   biolencse 

  • Senior tag
  • PipaPipaPipaPipa
  • Blog megtekintése
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 3.999
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2009. 08. 24. 17:36

No, amint lesz szusszanásnyi időm, én is beillesztem ide néhány írásomat.
biolencse
Get your Portable ID!

Bögyös krampuszlányok hada vigyen a pokolba és örökre boldog leszek. XD


#13 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 24. 17:46

Nos, mivel GKstories-ra csak azok járnak tapasztalataim szerint, akik írnak is oda, ezért ide is beillesztem két részét saját agyszüleményemnek.

Előszó:
Na, ez egy kis történet, amit mostanában kezdtem el írni... A háttértörténetét még nem mondom el, de a történet során ki fog derülni. Remélem tetszeni fog, jó szórakozást ^^

White
Fiú a sivatagban


Langyos nyári hajnal volt a sivatagban. A föld alól néhány bogár most bújt elő. Látszólag teljesen kietlen volt ez a végtelen homoktenger, ám néhány hatalmas bucka mögé elrejtve ott volt egy város. A városon egy búra volt, ugyanis a kinti levegő csak a bogarak számára volt belélegezhető, melyek már hosszas fejlődés során képessé tették magukat erre. A város legszélén a búrán kívül volt egy fal. A falon volt két ember. Mindketten egy érdekes páncélzatot viseltek: egy gázmaszk szerűséget, melynek a szemrésze pontosan úgy nézett ki mint valami úszószemüveg. A hasukat fémlemez szerűségek védték, vállukon egy vas hátizsák volt, egy kampóval felakasztva. Ezek alatt vastag láncinget viseltek. Mindketten egy-egy széken ültek, testartásukról látni lehetett, hogy nem szívesen keltek fel ma.
-Nyááh, ez szar! Mi a faszért vagyunk itt minden átkozott hajnal? Töknyolc, a sárgák úgyis akkor támadnak, amikor nem figyelünk! -fakadt ki az egyik.
-Sajnos ez a kötelességünk. Nem vagyunk eléggé fent, hogy csak üljünk és vakarjuk a tökünket miközben pornó filmeket nézünk. -válaszolta a másik.
-Egy nap úgyis felkűzdöm magam! -folytatta az először megszólaló, majd az ég felé nézett, de abba is hagyta, mivel a nap vakítóan sütött. Munkatársa fölbontott egy üveg sört.
-Kérsz? -kérdezte.
-...te segghülye vagy... hogy innám meg maszkon keresztül?? -rivalkodott rá a társa, mire amaz átdobta kuncogva a fal fölött az üveget. Ezután csönd következett. Egyik páncélos az eget kémlelte, a másik a földet bámulta unottan. Hamarosan az eget kémlelő feje lebicsaklott és elaludt, ugyanis későn feküdt le és korán kelt. A másik is már majdnem az álmok mezejére lépett, amikor egy emberi alakot vélt felfedezni a forróságtól homályos levegőben. Először hülyeségnek gondolta, ugyanis nincs az az ember, aki páncél nélkül kint megélne, de hamarosan észhez tért, ugyanis az ember egyre csak közeledett, egy száját és orrát fedő maszkkal az arcán ami egy hóna alatt lévő oxigénpalackhoz van kötve.
-Te! Stan! Ébredj! -rázta fel társát.
-Mi van már? -válaszolta fáradt hangon Stan.
-Látod? Ott egy ember!
-Hülyeség... odakint nincs ember aki megéljen... bár én is látom... szerintem lehet hogy sárga...
Eközben a sivatagi vándor a földre borult, arccal a tűzforró homokba.
-Az a hülyeség amit te mondasz! A sárgák sohase mozdulnak ki a városukból páncél nélkül! Szerintem nézzük meg!
-Hagyjad... volt olyan hülye, hogy kimegy a városa rejtekéből akkor dögöljön is meg...
-Stan... Ha az az ember ott meghal, én nem fogok aludni a bűntudattól!
-Menjél akkor... de én nem foglak megsajnálni, ha kiderül hogy a sárgák telerakták robbanóanyaggal és pont az olyan jószívű balfaszokra szabták, mint te, Eric...
Erre Eric hamarosan ki is ment a sivatagba az emberhez. Ahogy közelebb ment, már látta is a fontosabb külső tényezőit: fehér haja volt, ami a lefele volt simítva. Szürkés polóban volt és kék farmerban. Már csak egy a kérdés: Barát vagy sem?
,,Megfordítom és ha ferde szemű, akkor lövök azonnal..." gondolta magában Eric, majd lassan odérve a fiatalemberhez megfordította és meglátta, hogy európai. Megkönyebbülten sóhajtott egyet, majd elővette a pót gázmaszkját palackkal együtt és rátette a fehér hajúra és a hátán bevitte a fal mögé.
-Na? -kérdezte érdeklődően Stan, miközben Eric letette a földre a fiút.
-Szerintem barát. -felelte Eric. -Mindenesetre jelentek a főnöknek, addig van rajta pót palack. -majd elszaladt. Eközben Stan ült és végignézte a ifjút.
,,Érdekes... körülbelül 21-22 lehet és mégis fehér haja van.. . A japánoknak szokásuk ilyen különleges hajfestéseket csinálni, de a szeme nem mandulavágású... Kiváncsi vagyok mi vitte erre, hogy fehér hajat csináltasson..." gondolta magában, eközben megérkezett bajtársa.
-Azt mondták, hogy vigyem be az elsősegélyire. Te addig figyelj a környékre -jelentette Eric, majd hátára vette újra a festett hajút és bement vele a belső kapuk mögé. Bent egy hosszú folyosó ment tovább egy zsilipajtóig, amin keresztülmenve Eric leszedte a fiúról a maszkot és hamarosan betért vele az elsősegélyire. Bent egy asztal mellett egy nővérke várta már a túlélőt. Tipikus fehér ruhában volt, rövid fekete haja csak részben látszott ki a fején lévő vörös keresztes sapka alól.
-Már vártam. -mondta, miközben Eric letette az asztalra a fiút.
-Mik a lehetséges panaszok? -kérdezte Eric.
-Mivel kint volt, előfordulhat daganat az ózonréteg hiány miatt. Továbbá látom, hogy a forró homokba fejelt, így az arca enyhe égései sérüléseket szenvedett és az oxigénhiány miatt agyi panaszok is előfordulhatnak. Ez minden. -felelte a nővér.
-Remélem rendbe jön. Viszlát. -köszönt el Eric majd visszament a munkába. Eközben a nővér megkezdte a fiú kezelését. Először egy kenőcsöt vett elő, és rányomta az égésekre, mire azok egy-kettőre begyógyultak. Ezután egy mai árleolvasó pisztolyhoz hasonló kütyüt vette elő, néhányszor végighúzta a fiú teste fölött.
,,A tüdejében van egy daganat, de nem rosszindulatú, könnyen ki tudom venni" mondta magában a nővér, majd elővet egy apró fúrógép szerűséget, lassan belefurt vele a fiú tüdejébe, majd odabent olyan organizmusokat küldött ki, amelyek elpusztították a daganatot, majd magukat. Ezután kihúzta a gépet és a kenőccsel lekente az kicsi lyukat, majd elővett egy fejpánt szerűséget, amit rárakott a szürkepólósra. Egy percen belül levette, majd megnézte a rajta lévő képernyőt.
,,Nem szenvedett súlyos agykárosodást... legalábbis a gép szerint ..." állapította meg magában. Ezután a fiú csuklójához nyúlt, maga elég emelte, megdörzsölte kicsit néhányszor.
,,Nem tartozik egy városhoz sem? Na mindegy, akkor majd ide fog tartozni." mondotta magában a fekete hajú doktornő, majd elővett egy csuklópántot, rárakta a ifjú csuklójára, mire a pánt hamarosan beleolvadt a bőrébe. Ezután a doktornő fölhívta két alkalmazottját, akik hamarosan megérkezte a korán őszülőhöz és elvitték a egy lábadozó-szállóba... A fiú hosszú ideig csak aludt, majd délben lassan kinyitotta szemét, ekkor látszott meg, hogy az lila. Fölült, körbenézett, nyújtózkodott egy kicsit, majd halkan megkérdezte:
-Hol a francban vagyok?
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja és bejött rajta egy nővér egy tálcával, rajta kajával.
-Áh, látom felébredt! -mondta, miközben lerakta a fiú ágya melletti asztalra az ételt.
-Ömm... megmondaná, hogy hol vagyok? -kérdezte meg a fiú.
-Namibiában. -felelte a nővér.
-Hála istennek, akkor sikerült... -mondta kissé boldogan az fehér hajú, majd kicsit lehajtotta fejét, de újra fölkapta. -Kérem szóljon a katonaságnak!
-Miért?
-Etiópiából jöttem... A sárgák ostrom alá vették! Engem küldtek el, hogy hozzak erősítést!
-A-azonnal szólok!
Azzal a nővér kiment a szobából.
,,Legalább egy napot voltam a sivatagban... Maradt egyáltalán valami Etiópiából?..." gondolta magában a fiú, majd elszomorodott, de hamarosan bánatát elnyomta a ínycsiklandó ebéddel, amit a nővér hozott neki. Ezután kicsit üldögélt az ágyában, majd fölkelt és kinézett az ablakon. Lent az utcán nyüzsögtek az emberek. Pár percig nézte őket, majd visszaült az ágyába és elmélkedett. Hamarosan visszajött a nővér.
-Egy egységet elindítottak Etiópia felé. -jelentette.
-...Már ha létezik még Etiópia... -válaszolta szomorúan a fiú.
-Ne mondjon ilyeneket! Biztos, hogy a városa bírta az ostromot... -próbálta a nővér felvidítani a fiút, de az továbbra is bánatos volt.
-Egy napig vándoroltam a sivatagban. Biztos, hogy annyi idő alatt teljesen lerombolták a várost!
-Egyáltalán nem biztos. Majd amikor visszatérnek az egységek, akkor biztosan tudni fogjuk, hogy megmaradt a város vagy sem. Addig is pihenjen, magára fér.
Ezután kisebb csend következett. De a fehér hajú megtörte a némaságot.
-Utánuk megyek. -mondta és már fel is kelt az ágyáról.
-Csak katonák mehetnek! És egyébként is pihennie kell! -ellenkezett a nővér
-Leszarom! A szülővárosom forog veszélyben, nem fogok itt ülni tétlenül!
Ezután a fiú elindult az ajtó elé, de a nővér megállította. Ezután kisebb dulakodás tört ki, minek eredményeként a nővér egy injekciópisztollyal elaltatta a fehér hajút, majd visszavonszolta az ágyra, végül elhagyta a szobát. A fiú 2 órán keresztül aludt és amikor felébredt sem tudott semmit csinálni a kábultságtól. Hamarosan még egy óra múlva fölült az ágyában.
-Akkor is utánuk megyek! -mondta halkan, majd fölállt és lassan az ablakhoz ment, kinyitotta azt és kimászott rajta...


WHITE
2. rész

Szökés

Már este volt. A nővér a fehér hajú szobájához ment, csak úgy aggodalomból, de amikor kinyitotta az ajtót, semmit se látott a sötéttől, így fölkapcsolta a villanyt, de ekkor nagy meglepetés érte: A fiúnak hűlt helye. Ekkor előkapta kis rádióját.
-Figyelem! A 982-es beteg megszökött! Küldjenek ki néhány őrt az elfogására! -mondta a rádióba.
-Vettük. Az elfogó egység hamarosan elindul. -válaszolta egy hang a rádióból. Eközben a fehér hajú már az utcán kószált. Igyekezett minél jobban elbújni a tömegben, de ez nem nagyon akarózott sikerülni, mert csak neki volt fehér haja, így inkább egy sikátorban elbújt egy konténer mögé. és onnan szemlélte az embereket. Az idősebbek bánatosan összegörnyedtek, ugyanis ők hiányolták a régi szép világot, amiben fiatalkorukban éltek, a fiatalok nem voltak ennyire szomorúak, de vidámak sem, csak mentek a dolgukra. Csak tíz perce nézte a fiú az embereket, amikor hatalmas reccsenés hallatszódott a háta mögül, mire odanézett. Egy rendészeti ruhában lévő ember, kezében egy sokkolószerűséggel volt a zaj okozója, mivel rálépett egy eldobott műanyag üvegre. A rendőrruhás azonnal megiramodott a fiú felé, mire az a másodperc töredéke alatt ugrott fel és futott a tömegbe. Mindenkit lökött el maga elől, akit nem sikerült, azon átgázolt. Az őr (mivel a korház biztonsági őre volt, akit korábban kiküldtek) már óvatosabban kerülgette az embereket, majd végül kikerült a tömegből, de a fiú sehol sem volt.
-Itt 023. Elveszítettem. -jelentette a headset-jébe.
-Én látom. Üldözőbe veszem. -válaszolta egy hang. Eközben a fiú már utcákkal arébb pihent egy padon, arcát egy rohanás közben az egyik ember pulóveréről letépett kapucnival takarva. Hamarosan egy kicsit kinézett a ruhadarab alól, mire valaki egy sokkolót tartott az arcához.
-Vége. Vissza kell mennie a szállóba. -mondta a sokkoló tulajdonosa. A következő percben a fiú kicsavarta az őr kezéből, majd belenyomta bekapcsolva, így a sokkoló tulajdonosa megbénulva esett össze, a fiú pedig már el is tűnt egy nem messze lévő sikátorban. Ott sem szaladt egyedül sokáig, egy másik őr pisztollyal utána eredt. De az üldözés hamarosan véget ért, ugyanis zsákutcába futottak.
-Kezeket fel! -parancsolta szigorúan az őr, miközben a fegyverét szűntelenül a fehérhajúra tartotta. A ifjú feltartotta a kezét majd megfordult és odament az őrhöz.
-Oké. És most visszamegyünk a szállóba. -folytatta az őr, de a következő pillanatban a fiú kirúgta a kezéből a pisztolyt, majd orrbavágta, végül lábait rúgta ki, mire az őr a fejét bevágván elájult. A festett hajú elszedte az őr ruháit, majd kiment a sikátorból vissza az utcára...
Eközben pár kilométerrel arrébb a katonaság épületében az egyik szobában néhány ágyon aludt egy-egy ember. Hamarosan bejött egy férfi, vörös haja volt, szürkés szeme és egyenruha volt rajta.
-Éééébresztőőő... -mondta, bájos hangon, amire természetesen senki sem reagált. -ÉBREDJETEK B***ZALAK SZÁJBA BENNETEKET!!!!!
Erre mivel nagyon pro volt az alvásban a csapat, csak egy ember kelt föl közülük, egy nő. Fekte haja volt, ami fél szemre le lógott neki, zöldes-barnás szeme volt és kék pizsamában volt.
-mi-mivan? -mondta, miközben a csipától összeragadt szemét próbálta kinyitni.
-A betegszálló kéri a segítségünket, megszökött az egyik beteg. Elvállalod? -kérdezte a férfi, mire a nő felkelt, odament az egyik az övétől nem messze lévő ágyon alvó társához, megbökdöste, de az csak horkantott egyet és aludt tovább.
-őőő... ok... -válaszolta a nő és már vette kis a férfi kezéből a képet a fiúból majd kiment az ajtón. Eközben korán őszülő barátunk már egy padon aludt, mivel rendesen éjszaka volt. Hamarosan valami azt sugallta neki, hogy ébredjen fel. Ki is nyitotta szemeit, mire egy pisztolycső meredt az arcába. Fölnézett és meglátta a pisztoly tulajdonosát, egy őrt. Gyorsan félrecsapta a fegyvert, majd arcbarúgta az őrt, mire az megszédűlt, ezután (a fehérhajú) fölugrott és lábaközé rúgott az őrnek, mire az a térdre rogyott, végül a szökevény a padba verte néhányszor a fejét, majd elfutott egy sikátorba, mivel az utca nem volt többé biztonságos. Ám ahogy pár méterre beért a zugutcába, egy alak megjelent a háta mögött, aki olyan ruhában volt, mint a falon lévő őrök. A fiú csak éppen megfordult és meglátta, máris tűk lövődtek a testébe, amik aztán elkezdték ontani az elektromosságot, mire a fiú összegörnyedve esett a földre fájdalmas nyőgések közepette. Így szenvedett néhány percig, majd kitépte hirtelen a testéből a tűket és fölállt. A páncélos csak nézett perceken keresztül, mert a civilek nem képesek kitépni magukból a tűket, de hamarosan észbekapott, amikor a maszkrészébe belerúgott a fehérhajú, de a páncélos elkapta a lábát és annál fogva ellökte, mire a fiú hanyattesett, de azonnal fölugrott. Az ifjú még ütlegelte a páncélost egy ideig, de csak az lett a vége, hogy a fehérhajú keze kisebesedett, mivel nem egy egészséges dolog a fémet ütni.
-Na mi van? Miért nem támadsz? -kérdezte meg szórakozottan a fehér hajú.
-Ha te akarod... -válaszolta a páncélos, de mivel csak kissé torzult a hangja a páncélban, hallani lehetett róla, hogy nő a tulajdonosa. Erre a a fiú kissé meglepődött, mivel nem gondolta volna, hogy az ellenkező nemből van az ellenfele, de a következő percben észhez tért, amikor a vasököl belerobbant valósággal az arcába, mire az orrából ömleni kezdett a vér, majd a gyomorszáját érte egy újabb ütés mire kihányt egy kis vért és összeesett ájultan. Ezután a páncélos fölvette és a vállára tette a fiút, majd felugrott az egyik háztetőre és azokon ugrálva perceken belül a betegszállóba ért. Ott aztán odaadta az alkalmazottaknak, akik ellátták az orrtörését és gyomorszájrepedését majd visszavitték a szobájába, ahol mostmár rácsozott ablak volt. A fiú egész másnapig aludt, amikor aztán fölébredt és első gondolata az volt, hogy éhes, de mákjára ott volt már mellette kikészítve a reggeli, amit be is falt. Hamarosan bejött a nővér.
-Jó reggelt! Van egy jó hírem és egy rossz hírem... -mondta.
-Mi a rossz? -érdeklődött a fehérhajú.
-A rossz hírem, hogy... a faluja... elpusztult...
Erre a fehérhajú teljesen lefagyott. Csak bámult a nővérre.
-De a jó hír, hogy az találtunk egy túlélőt! -probálta valamennyire fölvidítani a nővér a fiút.
-Beszélhetnék vele? -kérdezte a fiú.
-Őőőőőő... rendben... -válaszolta a nővér, majd a fiút elvezette a túlélőig.
-E-ez az... apám! -mondta meglepetten a fiú amikor meglátta a túlélőt. Ahogy a férfi is meglátta a fiát, fölkelt az ágyából, majd odasántikált.
-Waiyaki... -szólította a fiút az apa.
-Igen apa? -kérdezte a fiú.
-...MIÉRT NEM SIETTÉL!?!? -üvöltötte az apa, miközben arcon vágta a fiút, erre az ott lévő orvosok lefogták. Az ütés nem volt erős, a fiúnak nem is az arca fájt, hanem a szíve.
-MIÉRT NEM FUTOTTÁL?! MIÉRT?! MIATTAD LEROMBOLTÁK AZ EGÉSZ VÁROST! -folytatta az üvöltözést az apa, de az erőlködés miatt föltört egy kis vér a gyomrából és egyenesen ráhányta a fiúra, mire azt láthatóan sokkolta a látvány. -ELVITTÉK AZ ANYÁDAT! MEGFOGJÁK ERŐSZAKOLNI ÉS ÖLNI!!!! A TESTVÉREIDET IS! ÉS VELEM IS NÉZD MIT TETTEK!!! -erre az apa amennyire tudott belemarkolt a pólójába és egy részen letépte, ekkor látszódott meg a mellkasába nyomott szerkezet, ami nem más volt mint egy...
-BOMBA! -üvöltötte az egyik ápoló erre, mindenki elkezdett futni, az apa pedig üldözni kezdte a fiát.
-NEM MENEKÜLSZ! ÉREZD A SÚLYÁT AMIT TETTÉL! MAGAMMAL RÁNTALAK A HALÁLBA!!! -ordítozott a fiú apja. Már majdnem utolérte, amikor a fiút kisérő nővér megfordult és megállította az apát. A fiú még hátranézett egy kicsit, de a következő pillanatban, a bomba fölrobbant és a fiú elrepült, a nővér meg mivel felőle volt, beterítette a hátát és az arcát. A fiú hamarosan az egyik fordulónál lévő falnak csapódott és odapréselődött, a levegő teljesen kijött a tüdejéből, majd elájult...

Folytatjuk...

Véleményeket plz


#14 Felhasználó inaktív   bence0329 

  • Újonc
  • Pipa
  • Csoport: Alkalmi fórumtag
  • Hozzászólások: 7
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2009. 08. 24. 18:05

Idézet

Egy fiú őszinte érzelmeiről
Part 1.

Hideg, téli este volt, a felhős égen nem ragyogtak csillagok. A párás levegőben a város lámpái is csak ködösen sejlettek fel valahol a távolban, a levegő csak néha mozdult, olyankor viszont kegyetlenül szúrt a csupasz fák meztelen ágai közé. A föld is fagyott volt, a szilánkos hó is csak elvétve takarta.

A park kihalt volt. Csak az egyik jeges padon ült valaki, nem törődve hideggel, faggyal, várt türelmesen. Igazából szinte elégedett volt. Elégedett, mert tudta, most ő az egyetlen, aki reményt adhat, aki vigasztalhat, aki megértheti Őt. Ugyanakkor haragudott magára. Haragudott, mert tudta, ez a fajta elégedettség nem egy barát elégedettsége. Ilyet egy barát nem érezhet, egy barátnak nem illik örülni, ha a másik kétségbeesetten hívja őt, egy barátnak nem futhat mosoly az arcára, önnön fontossága tudatában. Mert egy barát nem mosolyog, ha tudja, aki hívta őt, bajban van, és csak őrá támaszkodhat.

Ő pedig barát volt. Mert a lány barátjának tartotta, ő pedig tudta, hogy, ha kell barát lesz. A legőszintébb, a leghűségesebb, az, akire mindig, minden percben lehet számítani. Ugyanakkor ő egy fiú volt, a férfi lét minden gondjával és bajával, és minden alkalommal égette a vágy, valahányszor csak a lányra nézett. És fáradt, meggyötört volt a lelke, valahányszor egy késő esti beszélgetés után egyedül ballagott haza. És ó, hányszor csalódott már szerelme tárgyában, hányszor érezte, hogy többet érdemel, hányszor szeretett volna ő is egy kis szeretet kapni. Hányszor tört már össze a szíve, emiatt az egy lány miatt. És ő mégis, mindig megbocsátott, mert bolond volt. Vagy mert szeretett. Igen, szeretett, mindennél jobban…

Folytatása következik, ma, vagy hÓnap.

Ui.: Kösz a dicséretet, és neked is Urahara, meg X360fanboy, nameg Törölt user :Đ
Grat ez naon jó :-D De most komolyan :)

#15 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 24. 19:56

Örülök, hogy mások is írtak Kép Mindjárt elolvasom, Shido!Kép

#16 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 24. 20:32

Eztet ma délelőtt egy papírlapra írtam, utazás közben, unalmamban, és most unalmamban begépeltem a topic tiszteletére. Nem vagyok rá büszke, de mivel Giga állítja, hogy jól írok, gondoltam lerombolom a rólam alkotott véleményét. Folytatni nemhiszem, hogy valaha fogom, címe sincs.


-Van tüzed?

-Persze, nesze...

A két fiú az iskola oldalbajárata mellé dőlve telepített kátrányt a tüdejébe, miközben figyelték, ahogy a Nap elbújik az intézmény udvarának fái között, melyek bőszen hullajtották leveliket ezen a kora őszi délutánon.

-Mifaszér' megy le a Nap ilyen korán? Még csak öt van...

-Mer forog a Föld, te fasz, azzér'.

-Bazdmeg, akkor kapaszkodjunk!

Azzal mindketten megragadták a korlátot, mely az udvarra vezető lépcsőn való közlekedést segítette. Percekig álltak mereven, majd a korlát mellé ültek a lépcső két oldalán.

-Most nem fog minket elfújni a szél...

-Te hülye vagy, bazzeg... Nem is fúj a szél.

-Hát majd fog... De mikor kezdett forogni a Föld?

-Hát... Tegnap leesett a polcomról pár könyv...

-Te tudsz olvasni?

-Nem, de valamire rá kell rakni az Ikszbokszot.

-Ja, vágom...

Újabb csendes percek következtek, a két fiatal boldogan füstölt, miközben a lemenő napot figyelték, szabad kezükkel pedig úgy szorították a korlátot, hogy az ujjaik teljesen elfehéredtek.

Az idilli hangulatot a mögöttük lévő ajtó hirtelen kicsapódása törte meg.

-Nem szeretem a cigifüstöt, kaparja a torkom...

A rekedt, unott hangot a két fiú azonnal felismerte. Csak egy pillanatra néztek hátra, mielőtt futni kezdtek volna.

A mögöttük kilépő férfi volt maga a main character. Magas, izmos teste, hátrafésült, bal oldalon fehér, jobb oldalon fekete haja, kerek lencséjű napszemüvege, és beteg vigyora volt, bő, évek óta vasalatlan, hirtelenpink hawaii inget, hasonló mintájú nadrágot és papucsot viselt.

A két fiú -mint ahogy korábban ez már említve volt- futni próbált, de még felállni sem volt idejük, mikor egyiküket a main character istenesen tarkón rúgta. A dohányos férfiú tehetetlenül repült, hogy aztán tizenöt méter múlva a földre érkezzen, majd még öt métert csúszva feltúrja az udvar hatalmas műgonddal elosztott aszfaltburkolatát. Társa fél másodperc késéssel követte. A főszereplő vigyorogva nézett rájuk.

-A cigi az rossz, értem? -mondta nekik ő.

Aztán rágyújtott. A két fiú, akiknek több, mint negyven csontjuk eltört, megütközve nézték, amint majdnem megfullad az első szippantás után, aztán eldobja a szálat, amit az imént gyújtott meg.

-Most megyek. És jegyezzétek meg, a cigi az rossz, értem?

-De maga is most gyújtott rá, Aurél-sama!

-Ez oktató célzatú rágyújtás volt. Így láttátok, hogy a cigi az rossz. Mint a drog. Az is rossz. De most tényleg megyek. Kezdődik a Második Esély.

Azzal elindult. Járása ruganyos volt, mosolya pedig vidám. Ahogy kilépett az iskola rozsdás kapuján, és elindult a néptelen utcán, nagyon kellemesen érezte magát, szinte bizsergett, és ezen az érzésen még a panelházak lehangoló erdeje, elhagyatott köznövények, padok serege, és úgy általában Budapest sem tudott változtatni.

Aurél-sama végül rájött, hogy mi okozza ezt az érzést. Megérezte annak az embernek az auráját, akit végre riválisánák hívhatott.

A férfi az Auréltől alig pár méterre lévő buszmegállóban ült. Ültében Aurél száznyolcan centinek saccolta, farmerdzsekit, alatta egy kapucnis pulóvert viselt, lábait pedig egy melegítőnadrág védte, az arca nem látszott, a kapucni eltakarta. Aurél ráérős léptekkel sétált a megálló oldalához, majd beverte az üveglapot, ami alkotta. A kapucnis férfi ránézett. Aurél szokásos mosolya szélesebbre húzódott a vörös szempártól, mely még a kapucni alól is tisztán látszottak.

-Üss meg! Üss meg!

A kapucnis férfi hallgatott rá. Aurél a mozdulatot sem tudta követni, nem látta, hogy hogy állt fel, hogy lépett az üvegfalhoz, és hogy ütötte át azt. A támadás nyitott tenyérrel történt, és Aurél reflexeinek hála majdnem teljesen el tudott hajolni, az ütés csak súrolta. Már készült vigyorogni, amikor a forró vér kisebb patakként indult meg az arcán.

Nem kellett odanyúlnia, vagy látnia ahhoz, hogy tudja, hogy a férfi megvágta az arcát, és azt is tudta, hogy nincs nála fegyver, a vágást puszta kézzel vitte be. Gondolkodás nélkül két lépést hátrált. A férfi azonban epic módon átrobbant a már igencsak hiányos üveglapon, és rávetette magát. Aurél a hirtelen támadástól hátraesett, és férfi pedig rajta landolt. A kapucnija hátracsúszott, felfedve ezzel kisfiús arcát, göndör, fehér haját, és egy igazi ragadozóhoz hasonlító fogazatát. Aurél szerencsére el tudta kapni a bal karját, amellyel a szívére célzott, ám szinte azonnal megérezte, hogy a férfi sokkal erősebb nála, és az ujjhegyei megállíthatatlanul közeledtek a mellkasa felé. Az alkarja izmai könyörögtek pihenőért, remegni kezdett a keze, kövér izzadtságcseppek gördültek végig az egész testén. A férfi hirtelen felnézett, a keze megállt, alig pár centiméterre Aurél mellkasától.

-Áhh, megjött a buszom.

Aurél oldalra döntötte a fejét, és valóban, a kék Ikarus ott állt mellettük, az ablakain többen kihajolva figyelték az enyhén homoerotikusnak ható jelenetet. A férfi felállt és a buszhoz lépett, ám mielőtt felszállt volna, még egyszer hátranézett.

-See ya.

Aurél nemtudott válaszolni, levegőt is alig kapott, a férfi pedig felszállt a buszra, amely tovább is döcögött. A füst, amelyet hátrahagyott segített Aurélnak magához térni, és pár percnyi próbálkozás után sikerült is felállnia. Zsebre vágott kezekkel indult újra útnak. A jókedve teljesen eltűnt.


Levonhatjuk konklúzióként, hogy Aurél-sama nem badass.



#17 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 24. 20:42

Idézet

Nos, mivel GKstories-ra csak azok járnak tapasztalataim szerint, akik írnak is oda, ezért ide is beillesztem két részét saját agyszüleményemnek.

Előszó:
Na, ez egy kis történet, amit mostanában kezdtem el írni... A háttértörténetét még nem mondom el, de a történet során ki fog derülni. Remélem tetszeni fog, jó szórakozást ^^

White
Fiú a sivatagban

Folytatjuk...

Véleményeket plz
A történetmesélésed jó. Kép A sztori is vagány. :Đ A stílusod és az írásod már nem annyira. Meg kéne próbálnod kicsit választékosabban fogalmazni, meg kevesebbet ismételni. És itt-ott logikai hibák is vannak a szövegben. Ha ilyen stílusban akarsz írni, akkor olvass Asimovot (neki hasonló a történetvezetése) vagy Wilbur Smithet (ő nagyon ütős akciókat ír). Ez így még egy kicsit kiforratlan, de én azért gratulálok hozzá Kép

#18 Felhasználó inaktív   Giga0509 

  • Őstag
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Fórumtag
  • Hozzászólások: 7.369
  • Csatlakozott: --

Elküldve: 2009. 08. 24. 20:43

Idézet

Eztet ma délelőtt egy papírlapra írtam, utazás közben, unalmamban, és most unalmamban begépeltem a topic tiszteletére. Nem vagyok rá büszke, de mivel Giga állítja, hogy jól írok, gondoltam lerombolom a rólam alkotott véleményét. Folytatni nemhiszem, hogy valaha fogom, címe sincs.

Én továbbra is kitartok a véleményem mellett,sztem igen is jól írsz :Đ a kapucnis srác meg Alex Mercer Kép

 

S N A I L T I N E L
        @@@@               
      @@@@@           / """""
     @@@@@@       /           
      @@@@@        /           
____@@@@____/

 


#19 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 24. 20:50

Idézet

Eztet ma délelőtt egy papírlapra írtam, utazás közben, unalmamban, és most unalmamban begépeltem a topic tiszteletére. Nem vagyok rá büszke, de mivel Giga állítja, hogy jól írok, gondoltam lerombolom a rólam alkotott véleményét. Folytatni nemhiszem, hogy valaha fogom, címe sincs.


-Van tüzed?

-Persze, nesze...


Levonhatjuk konklúzióként, hogy Aurél-sama nem badass.

Na, ez már nagy! Kép Egy kérdés: mi az a badass? Kép vagy inkább melyik animéhoz kötődik? Kép

#20 Guest__*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 2009. 08. 24. 20:53

Idézet

Idézet

Eztet ma délelőtt egy papírlapra írtam, utazás közben, unalmamban, és most unalmamban begépeltem a topic tiszteletére. Nem vagyok rá büszke, de mivel Giga állítja, hogy jól írok, gondoltam lerombolom a rólam alkotott véleményét. Folytatni nemhiszem, hogy valaha fogom, címe sincs.


-Van tüzed?

-Persze, nesze...


Levonhatjuk konklúzióként, hogy Aurél-sama nem badass.

Na, ez már nagy! Kép Egy kérdés: mi az a badass? Kép vagy inkább melyik animéhoz kötődik? Kép
Hát, konkrét magyar szavunk szerintem nincs rá... Úgy körülírva azt jelenti, hogy olyan ember, akinek a magatartása, vagy képességei kiemelkedően kúlok. Vagy éppen pont nem. Valami ilyesmi. Majd egyszer megpróbálom elmagyarázni, de most nemhiszem, hogy menni fog.

Téma megosztása:


  • (9 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »
  • Nem indíthatsz témát.
  • A téma zárva.

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó