[Gabibácsi]

analóg fospunepa akkor

a digitális vagy pumpál, vagy nem

[Gyula2222]

Idézet: avmanster - Dátum: 2013. 06. 07. 13:45

és a valóság engem érintő részében a te szép hidroglóbusz fejed csak kong a nagy ürességtől, a bullshit visszhangzik benne és rezonál, morajlik, dúlván a padlóla le.

Ez is egy elképzelés.
Én pedig úgy látom, h a tömegkondicionáltságotoknak megfelelően, megpróbáltok (magatokhoz) standardizálni, vagy eltaposni. Erőltetitek ezt a belétek kondicionált módszertannal.
Közben egyre dühösebb értetlenséggel tapasztaljátok, h az eszköztáratok nem megfelelő az akaratotok megvalósításához. Ezután vagy feladjátok, vagy elkezdtek gondolkozni és ezzel fejlődni.

[debaj]

Maradj meg hát hitedben.

[Gyula2222]

Idézet: Gabibácsi - Dátum: 2013. 06. 07. 14:06

analóg fospunepa akkor
a digitális vagy pumpál, vagy nem

Melyik szivattyúkat (konstrukciókat) sorolod az analóg, a digitális az analóg jellegű, digitális jellegű kategóriákba?
Egyáltalán, milyen szivattyú konstrukciókat ismersz?

[Csula kapitány]

Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2013. 06. 07. 15:13

Ez is egy elképzelés.
Én pedig úgy látom, h a tömegkondicionáltságotoknak megfelelően, megpróbáltok (magatokhoz) standardizálni, vagy eltaposni. Erőltetitek ezt a belétek kondicionált módszertannal.
Közben egyre dühösebb értetlenséggel tapasztaljátok, h az eszköztáratok nem megfelelő az akaratotok megvalósításához. Ezután vagy feladjátok, vagy elkezdtek gondolkozni és ezzel fejlődni.

és csak ömlik a szádból a fos.

[Csula kapitány]

Idézet: Gabibácsi - Dátum: 2013. 06. 07. 15:06

analóg fospunepa akkor

a digitális vagy pumpál, vagy nem

kuss, látható a mester keresztkérdéseiből, nem értesz te a szarpunepákhoz.

[Gabibácsi]

Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2013. 06. 07. 15:13

Ez is egy elképzelés.
Én pedig úgy látom, h a tömegkondicionáltságotoknak megfelelően, megpróbáltok (magatokhoz) standardizálni, vagy eltaposni. Erőltetitek ezt a belétek kondicionált módszertannal.
Közben egyre dühösebb értetlenséggel tapasztaljátok, h az eszköztáratok nem megfelelő az akaratotok megvalósításához. Ezután vagy feladjátok, vagy elkezdtek gondolkozni és ezzel fejlődni.

Ez a bolondos falu története. Ott olyan bolondos emberek laktak, hogy ollyant osztén a világon nem lehetett találni. No meg a bíró! Hát annak oszt párja nem vót. Hát egyik napon egy asszony elmegy a bíróhoz:
-Jaj, bíró úr, lagzihó készülődünk, oszt só meg csak egy csepp van! Adjon má tanácsot, mit tegyünk?
- Hát édes jányom, ha van egy csöpp sótok, a maradék sótokat vessétek el jó kövér fődbe, majd megszaporodik!
Nos, más se köllött az asszonnak, nagyon megörült, megy haza nagy örömvel. Már a kaputól kajbál:
- Hé ember, hozd a gereblyét meg az ásót!
- Minek az te?
- Most gyüvök a bíró úrtúl, azt mondja, hogy vessük el a sónkat, majd megszaporodik.
Na, úgy is tettek, fölástak egy darabot a kertbe, elvették a sót, legereblyézték. Oly jó esős idők jártak akkorába, jó meleg vót, egy reggel megy ki az ember, hát: hát szépen zöldül, ahol elvették a sót. Nagyon megörült:
- Hű, asszony, gyere csak! Kikelt a sónk!
Nagy örömökbe még a szomszédból is átkajabálták a szomszédasszont:
- Rozi te, gyere csak át, kikelt a sónk!
Na, csipdosgattak belőle, nyalogatják - hű, ugye állott szaga vót_ Csípte a nyelveket.
-Hű te, ilyen kicsi, oszt má milyen jól csíp! De jól jártok vele, sok sótok lesz.
Na biza várták, hogy majd a só fehéredik - nem fehéredett meg. Eljött a lagzi ideje. No ugye Sülde falujában kis házakat építettek, hát ugye a kis házra kis ajtót tettek. A menyasszony meg más falubúl hozták. No gyün elől a lakzis menet, nagy magos menyasszonyval, odaér: nem fér be az ajtón. Jaj, az örömanya elkezdett siránkozni:
- Szent Isten, íllyen csúfságot, mit szólnak nekünk a faluba, hogy a menyasszony nem fér be az ajtón!
Azt mondja a bíró nekik:
- Hát nincs más, emberek-asszonyok, a lábát el köll vágni a menyasszonnak, majd oszt befér az ajtón!
-Jaj, de- aszongya az ifjú -ha a lábát elvágjuk, hát akkor hogy megy be? - Hű, az ténleg nem jó!
Aszongya a házigazda:
-Nincs más, én veszem a baltát, kivágom az ajtót.
- Jaj, mán a lagzi napján nincsen poloska a tyúkra! - megint mondja a másik.
Hát azt mondja az egyik, a menyecske:
-Nincs más, le köll vágni a menyasszonynak a fejit!
- Jaj, mán a fejit mégse - mondja az örömanya -, hát nézzetek csak rá, hát a menyasszonynak a feje a legszebb!
Hát az ténleg nem jó. Ott tanakodnak, ott jajgatnak. Nagyapám nagyapja is meg vót híva a Lagziba, az oszt mán nem bírta hallgatni őket. Aszongya:
-Hát ide hallgassatok, hát hajoljon meg az a szép menyasszony, oszt majd befér az ajtón!
Hát úgy is történt. Meghajult a menyasszony, szépen befért az ajtón. Jaj, megvót a nagy öröm! Nagyapám nagyapját a főhelyre ültették. Itatták-etették.
- Igyon kend, egyék! De hogy hol született maga meg ez a nagy ész'? Hogy ilyen szépet, jót ki tudott tanálni!
Hát a bíró meg ül ottan hegyesen, olyan kényesen, egyszer kinéz az ablakon, aszongya:
- Hű, emberek, nagy baj van! Nézzetek csak ki, hogy a templomunkot hogy benyőtte a bodza meg a csipkebokor! Azt onnan ki költ húzni!
- Hát de hogy, bíró úr?
- Hát én mán kigondoltam: az asszonyok lagzi után hazamennek, fonják a kötelet éjjel-nappal! Az emberek meg addig vetnek.
Na, úgy is vót. Hazamentek az asszonyok, fontak kötelet. Mikor készen vót a nagy köteg, összedoboltatta a bíró az egész falu népit gyüjjenek össze! Összegyüttek, az a sok nép azt a nagy kötelet körültekerték a templomon, a tornyon, az egész falu belekapaszkodott, rángatták, a bíró meg vezényelt.
- Hó-rukk! Egyszerre!
Hát egyszer nagy csörrenés, elszakadt a kötet, rakásra estek. Jaj, alig bírtak fölkászmálódani. Na, mire fölkászmálódtak, ballagtak hazafelé, hát egyszer a bíró meglát egy nagy diófát, a sok dió húzta így az ágát egész a fődig.
Aszongya:
-Ide hallgassatok, emberek! Hát nem mehettek el a fa mellett, hát nézzetek csak erre a fára! Milyen szomjas. Ezt be köll húzni a patakba, oszt meg köll itatni!
No, belekapaszkodott az egész falu. De aszongya a bíró:
-Két ember menjen föl a fára! Meg jó megtolni! No, egyik aszondta:
- Én nekem a fejem szédül. A másik:
- Nekem a lábam fáj.
Senki nem akart fölmenni. Vót ott egy jó derék ember, aszongya:
- Majd fölmegyek én, bíró úr! Megtolom én azt a fát, mint annak a rendje! No, föl is ment a nagy ember a fára, a falu népe meg rángatta. Egyszer egy nagy reccsenés: a gally levágta az embernek a fejit, az ember leesett fej nélkül a fődre. Aszongya a bíró:
- Emberek, asszonyok, vót-e ennek az embernek feje, mikor ez fölment a fára?
Hát honnan tudjuk mink azt, bíró úr, hogy vót-e vagy nem vót'? - Hát senki nem tudta. Azt mondja a bíró:
-Menjetek, kérdezzétek meg a feleségit! Hát elmennek:
-Te Rózsi, vót-e az uradnak feje, mikor elment otthonrút?
-Hát honnan tudjam én azt, hogy vót-e vagy nem vót? Hagyjad, majd megnézem a kalapját!
Bemegy a házba, föltekint a fogasra:
-Halljátok, nem felém én azt a kalapot sehol! Csak lehetett neki feje akkor mikor elment itthonrúl, csak a fejín vitte el azt a kalapot.
No de hogy újra visszaértek, megtalálták bizony a fejet is, meg az embert is, eltemették. No de a bíró nem vesztette el a jókedvit. Azt mondja:
- Hát ide hallgassatok: nekünk, ennek a falunak, Sülde falujának elsőnek köll lenni a vármegyénél!
- De hogy, bíró úr?
- Úgy, hogy fölmegyek a Holdra.
-Jaj, bíró úr, hát az nagyon messze van!
-Dehogy van messze, nézzetek csak oda a hegy tetejire!
Hát akkor kelt fel a Hold, hát bizony közel vót a hegykő.
- Hát oda hordókot kiguringatni arra a nagy hegyre, oszt akkor én fölmegyek a hordó tetejire, rakjuk a hordót mindig följebb, mindig följebb, oszt a végín a Holdon leszek, oszt elsők leszünk a vármegyénél.
Na, úgy is vót. Másnap az egész falu tolta a hordókat ki a hegy tetejire. Rakták egymásra, a bíró meg mindig följebb. Mindig följebb. Na, elfogytak a hordók. Aszongya a bíró:
- Hát halljátok, emberek, hát adjatok még hordót!
- Há nincs mán, bíró úr, honnan?
- Hát nézzetek ott alulra, alattam azt a kettőt, az a kettő, arra mán semmi szükség nincsen!
Hát kivették a két hordót. a bíró lezuhant, nyakát törte. De ha akkor a bíró le nem esett vóna, most a mese is tovább tartott vóna.

[Gabibácsi]

Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2013. 06. 07. 15:19

Melyik szivattyúkat (konstrukciókat) sorolod az analóg, a digitális az analóg jellegű, digitális jellegű kategóriákba?
Egyáltalán, milyen szivattyú konstrukciókat ismersz?

Olyat ami a szádban van

[Gyula2222]

Idézet: Gabibácsi - Dátum: 2013. 06. 07. 14:25

Olyat ami a szádban van

A számban szerinted milyen van?

[Gabibácsi]

Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2013. 06. 07. 15:40

A számban szerinted milyen van?

Hígfosban úszkáló szardarabokkal teli

[Gabibácsi]

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy juhászlegény. Mit gondolt, mit nem, azt mondja az öreg juhásznak:

- Bátyámuram, menjünk be a faluba, szeretnék megházasodni!

Kérdi az öreg juhász:

- Hát van-e már jegyesed?

- Még nincs, de majd lesz, bátyámuram.

Jól van, bemennek a faluba. Ott kérdik ettől is, attól is, hogy hol van leány a háznál, aztán egy helyre beigazítják.

Bemennek a házba, otthon volt a gazda, a felesége, a leánya, s az öreg juhász mindjárt elémondja, hogy mi járatban vannak. A gazda is, a felesége is, egyszeriben azt mondták, hogy ők nem bánják: a leány eladó, a legény ügyibevaló, egy koldustarisznyából legyen kettő.

Leültetik a vendégeket, s a gazda leküldi a leányt a pincébe, hogy hozzon fel bort. Lemegy a leány a pincébe, ottan talál egy kicsi baltát, azt a kezibe veszi, nézegeti. Aztán egyszerre elkezd sóhajtozni, keseregni magában.

- Istenem, istenem, ha én férjhez megyek, lesz nekem egy kisfiam. Annak a kicsi fiúnak Kelemenke lesz a neve. Kelemenkének lesz egy kis ködmenkéje. Ha ez a kicsi Kelemenke egyszer lejön a pincébe, s fel találja venni ezt a baltát, véletlenségből megvágja magát, s meghal. Kire marad a kis ködmenke?

Elkezdett erre sírni, de olyan keservesen, hogy a szíve is majd meghasadt belé.

Nem győzik várni, lemegy az apja a pincébe.

- Hát téged mi lelt, leányom, miért sírsz?

Elmondja a leány keserves sírással, hogy mire gondolt. Eleget vigasztalja az apja, hogy így, meg úgy, legyen eszed, leányom. De a leány csak sírt keservesen, nem akart felmenni. Utánamegy az anyja. Annak is elkesergi, hogy kire marad a kis ködmenke. Lemegy az öreg juhász. Öreg juhász után a vőlegény, s azoknak is éppen úgy elkesergi:

- Istenem, istenem, ha meghal a kis Kelemenke, kire marad a kis ködmenke?

Azt mondja az öreg juhász a vőlegénynek:

- No, öcsém, azt tanácslom neked, hogy ezt a leányt addig el ne vedd feleségül, míg három ilyen bolondot nem találsz a világon.

- Én bizony meg is fogadom a kend tanácsát - mondja a legény, s azzal otthagyták a leányt a pincében. Az öreg juhász ment vissza a tanyára, a legény pedig ment bolondok után.

Ment, mendegélt, s ért egy faluba. Betér egy házba, s hát látja, hogy ott egy ember vasvillával hányja a diót a padlásra.

- Mit csinál kend, bátya? - kérdi a legény.

- Jaj, ne is kérdezze, öcsémuram, három esztendeje hogy hányom ezt a diót, s nem tudom felhányni a padlásra.

"No - mondja a legény magában -, már találtam egy bolondot."

Zsákot kért az embertől, abba beleszedte a diót, s fölvitte a padlásra. Aztán ment tovább.

Amint ment, mendegélt, benéz egy udvarra, s hát ott egy asszony úgy fonja a gyapjat, hogy a birkát felkötötte a rokkára. Kérdi a legény:

- Mit csinál kend, nénémasszony?

- Gyapjat fonok, öcsémuram.

- Hiszen azt nem úgy kell csinálni, nénémasszony.

Mindjárt megmutatta, hogy kell. Szépen lenyírta a birkáról a gyapjat, s mondta az asszonynak:

- No, most mossa meg, ha megszáradott, gerebenezze meg, s úgy kösse a rokkára a gyapjat.

Azzal otthagyta az asszonyt, s amint ment kifelé, mondotta magában nagy örömmel: megtaláltam a második bolondot is.

Megy, mendegél a legény, s egy olyan faluba ér, ahol éppen akkor építették fel a templomot, de a templomra nem vágtak ablakot. A bíró kiparancsolta az egész falut, hogy hordjanak a templomba világosságot. Ment az egész falu, még a gyerekek is. Vittek egy-egy zsákot. A zsák száját arra tartották, amerre a nap sütött. Mikor aztán azt gondolták, hogy tele van a zsák világossággal, hirtelen bekötötték a zsák száját, szaladtak a templomba; ott a zsákot kioldották, hadd áradjon ki belőle a világosság.

Hej, mondja a legény, megvan a harmadik bolond is, de még több a háromnál. Megtanította az embereket, hogy a templomra ablakot kell vágni, s úgy lesz világosság. Azzal szépen megfordult, visszament a mátkájához, s még aznap megtartották a lakodalmat. Itt a vége, fuss el véle!

[Csula kapitány]

én ismertem egy olyan csajt, akinek, ha beindult, gyakorlatilag egy porszívó volt a szája.

[Csula kapitány]

tanmese rulez.

[Gyula2222]

Idézet: Gabibácsi - Dátum: 2013. 06. 07. 14:40

Hígfosban úszkáló szardarabokkal teli

Úgy tűnik, a tudatlanságod elpalástolása érdekében bekapcsoltad a tehénkaki generátorodat.

[Gabibácsi]

Idézet: avmanster - Dátum: 2013. 06. 07. 15:42

én ismertem egy olyan csajt, akinek, ha beindult, gyakorlatilag egy porszívó volt a szája.

én nem , dehogy ismertem ilyet

[Gabibácsi]

Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2013. 06. 07. 15:47

Úgy tűnik, a tudatlanságod elpalástolása érdekében bekapcsoltad a tehénkaki generátorodat.

dehogyis, nem veszem el a kenyeredet

de ha már itt vagy:

Volt egyszer egy ember meg egy asszony, az ember nagyon bárgyú volt. Mikor az asszony elment otthonról, ráparancsolt a férjére: vigyázzon a csirkékre, hogy a kánya el ne vigyen egyet se, szitálja meg a lisztet, meg van ott egy fazék tejfel, azt is köpülje meg, mikorra hazajön, minden legyen készen!

Az ember, hogy minél könnyebben szitálhasson, összefogdosta a csirkéket, aztán a kotlóhoz kötötte őket, hogy a kánya ne vigyen el belőlük, s hozzáfogott a szitáláshoz. Észrevette, hogy mikor szitál, rázkódik a fara, gondolta magában: jó lesz, ha odaköti a tejfeles szilkét (cserépfazék) a farához, majd összerázkódik, aztán nem kell köpülni. Egyszerre vége lesz minden dolognak.

Amint szitált, jött a kánya, meglátja az ember, hogy a kánya felkap egyet, viszi az egészet, szaladt utána. Amint szaladt a csirkék után, odavágta a szilkét az ajtófélhez, el is törött. Ezen annyira megijedt, hogy a tejfel is oda, a csirke is oda, a szilke is oda, a liszt sincs kiszitálva, az asszonytól is félt, most már mit csináljon? Bebújt a kemencébe.

Az asszony látja, mikor hazaér: csirke sincs, tejfel sincs, szilke sincs, a liszt is úgy áll, hogy nincs kiszitálva, keresi az urát, nincs sehol, kiabál neki, az ura hallgat a kemencében. Az asszony azután elkészítette a lisztet, tésztát, mindent, hogy majd süt, ment a szalmáért, hogy begyújtson. Bedugta a szalmát a kemencébe, még akkor se szólt az ember. Az asszony meggyújtotta a gyufát, mikor az ember ezt hallotta, akkor kiabálta:

- Hé, anyjuk, itt vagyok a kemencében!

De már akkor késő volt, mert az asszony meggyújtotta a szalmát, s azt mondta:

- Úgyse vagy egyébre való, mint tűzre!

[debaj]

Mondjuk én már cssk a koncepciót próbálom összerakni, hogy hogy is van az, hogy egy szakmailag bevallottan, magánéletben gyaníthatóan sikertelen balfék próbálja edukálni a szakmailag és magánéletben is többé-kevésbé sikeres hallgatóságát, hogy ők mit csinálnak rosszul, és ehelyett hogyan kéne csinálniuk. Gyula, ez a te fejedben hogy áll össze?

[Gabibácsi]

hát így

[Csula kapitány]

Idézet: debaj - Dátum: 2013. 06. 07. 16:12

Mondjuk én már cssk a koncepciót próbálom összerakni, hogy hogy is van az, hogy egy szakmailag bevallottan, magánéletben gyaníthatóan sikertelen balfék próbálja edukálni a szakmailag és magánéletben is többé-kevésbé sikeres hallgatóságát, hogy ők mit csinálnak rosszul, és ehelyett hogyan kéne csinálniuk. Gyula, ez a te fejedben hogy áll össze?

melegen, barnán, puhán, gőzölgően.
+ kitartóan.

Szerkesztette: avmanster 2013. 06. 07. 15:40 -kor

[enpera]

Idézet: debaj - Dátum: 2013. 06. 07. 13:41

A kétdiplomás állástalanok helye a nagy magyar rögvalóságban:



Aki nem hiszi, annak utánajárunk.

Gyula itt hol helyezkedik el? Valahogy nem látom az egyetemi diplomát a megnyilvánulásai alapján, bármennyire is próbálom