Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2012. 07. 23. 13:54
A szövetség a megegyezésekre épül. Kétoldalú és csoport megállapodásokra.
Emellett a szövetségi rendszerben alapvetően, erdmény osztozkodás és csere (piac) van.
A szakmánkénti (átlag) jövedelem szint (arányok) is éppen úgy kialakul, mint ahogyan a krumpli és a paradicsom közötti árarány. És ez is változik térben és időben.
Tehát, nem az van, h egy országos népszavazást rendeznek, ki mennyit kapjon.
A kompetencia környezet az az a környezet amelyben valaki tevékenykedik (amelyre közvetlenül hat és amely közvetlenül hat rá.
A szövetségi rendszerben az általános életcélszerűségre (legjobb ellátottságteremtési hatékonyságra) szerveződnek a tevékenységek. Ebből az is adódik, h az emberi tevékenységek is (célszerűségi alapon) közelítenek a bioszféra ökoszisztémás rendjéhez. Ez másképpen megfogalmazva a területi alapú (közösségi) önellátottság teremtést jelent (munkamegosztásban és közvetlen termelő együttműködésekben). Kevés olyan termék van amelyet már nem érdemes egy városállamnyi konstrukción belül (önellátási mennyiségben) létrehozni. Így kevés olyan szükséglete van egy ilyen komplexumnak, amelyben a tágabb környezetétől függ (ez nagy létbiztonságot ad).
Mivel ebben a rendszerben kétoldalú megállapodások is vannak és ezekhez több potenciális partner, minimális az egyoldalú függőségek száma (gazemberségekre jól felhasználható monopol helyzetek). Ami a nagyon jó, h a gazdasági, közvetlen megélhetési függőség a távolabbi környezettől minimális (és ezek zöme sem egyoldalú függőség (egy monopol helyzetben levőtől). Ez minimalizálja a rendszerben a vámolhatóságot és a (megélhetéssel való) zsarolhatóságot (embargóval való zsarolás).
Emellett virágozhatnak a széleskörű információs és kulturális kapcsolatok nagyban javítva az életminőséget.
Mi van, ha valakit beosztanak egy adott fizetési kategóriába, mert a szövetség szerint oda való. És egy másikat is. Az első ragyogó képességű, szépen megcsinálja a feladatot. A másik egy semmirekellő, lusta és alacsony képességű tetű, aki beleszarik mindenbe, de azért valami selejtet ő is kiad a keze közül. A fizetés ugyanaz, a berakott energia teljesen más.
Mivel cserekereskedelem van, ezért a fenti két munkás termékei lesznek a fizetőeszköz. Az egyik jóval többet ér, mint a másik.
Akkor most ezt hogyan kezeli a szövetség? Mi lesz az ösztönző erő, hogy a jobb munkás megmaradjon jónak, ha ugyanaz a fizetség? Mi ösztönzi a lusta bunkót, hogy jobban dolgozzon, ha nem lesz kisebb a fizetsége?
Mitől is virágozna a széleskörű információs kapcsolat, ha még áramotok sem lenne, nem hogy kommunikációs eszközök?