En nem ertem, mi ez a borzasztonagy felhaborodas a tandij kapcsan.
Vetitsuk mar le kicsibe:
En dolgozom, a szomszed nem. De nagyon joindulatu vagyok, valamint belatom, hogy jobb lenne, ha o is dolgozna es hasznos tagja lenne a tarsadalomnak.
Ezert azt mondom, gyere szomszed, adok penzt, tanuljal, aztan majd lesz mit dolgoznod. Veszek neked berletet is, hogy tudjal iskolaba jarni, meg kifizetem a felet a muzeumi belepodnek, meg altalaban egy csomo dolognak. Vacsorazzal nalam, sot, beszallok a lakhatasi koltsegeidbe is.
Szomszed orul, iskolaba jar... de
a) nem veszi komolyan, es 3 ev helyett mar 10 eve fizetek neki, mert rajott, hogy ugyse szolok ra. Kozben nyaranta fesztivalozik, vagy valami romkocsmaban valtja meg eppen a vilagot.
b) komolyan veszi, lediplomazik, aztan elhuz valahova, ahol egy honap alatt keres annyit, mint en egy ev alatt, engem meg elfelejt.
A legrosszabb viszont az, hogy par eve meg ki tudtam gazdalkodni a keresetembol a szomszed tanulmanyait, de most mar csak hitelbol tudom ezt megtenni.
Es amikor szolok neki, hogy nem birom anyagilag, akkor habzo szajjal anyazik, hogy mi vilag ez...
En ugy gondolom, hogy szukseg van arra, hogy tamogassuk a tarsadalom azon retegeit, akiknek erre szukseguk van.
De azert legyenek mar hatarok!
Ha befogadok egy csovest, nehogy mar o mondja meg, mit szolgaljak fel vacsorara...
szerk.: Na, johettek kovezni
Szerkesztette: Amea 2013. 01. 27. 09:24 -kor
Súgó
A téma zárva.
Idézet: Gyula2222 - Dátum: 2013. 01. 27. 00:11
