Idézet: bipi - Dátum: 2004. április 6, kedd - 7:52
Tök üres buszmegállóban rágyujtok (régi dohányos vagyok). Jön a csóka, beáll szélirányba, 1 méterre tőlem. Fél perc múlva elkezd kiabálni, hogy ne fújjam az orra alá a füstöt. És én vagyok a szemétláda.
De szerintem bárki dohányos tudna ilyen történetet mondani Neked.
Jaja, a dolognak kettő oldala van...
Lemegyek dohányozni, majd feljövök az irodámba és leülök a helyemre. Velem egy irodában levő Kolléganőm jól tudja, hogy lent voltam füstölögni, de azért odalép hozzám valamilyen ürüggyel... szóvá teszi, milyen kellemetlen füstszagom van, majd durcásan kinyitja az ablakot és kirohan az irodából.
Másik, amit utálok, amikor azt kérdezik, miért szívom, miért nem hagyom abba, majd tüdőrákban meghalok, stb. Ez spam.
Szóval jogos kérés, hogy mi, dohányosok, legyünk toleránsak... csakhogy a dolog kétoldalú kéne, hogy legyen. Mennyire toleráns a teljes kirekesztés, és mennyire nem diszkriminatív...

Súgó
A téma zárva.















