Idézet: nevergone - Dátum: 2002. aug. 26, hétfő - 18:48
Sziasztok... megint egy jó kis téma...
Ma hallottam, hogy Németországban ki akarják szorítani a pályaudvarokról a dohányosokat, így készítve "füstmentes" pályaudvarokat. Nektek mi a véleményetek arról, hogy a dohányosokat kiközösítik, még ott is, ahol egyébként nem kellene (pl. pályaudvar, hiszen az nem zárt hely, max. csak a váróterem). Egyre több helyen tilos rágyújtani, holott maga a dolog, a cselekedet legális.
Előrebocsájtom, hogy lassan 9 éve dohányzok, így lehet, hogy kissé szubjektívan gondolkozom a dologról.
Ti mit gondoltok...?
Az a baj (és most kérek minden dohányost, aki olvassa, ne személyeskedésnek vagy lenézésnek fogja ezt fel), hogy "Ti" nem tudjátok sokszor elképzelni, hogy egy olyan embernek, aki nem él a cigifüsttel körülvéve nap mint nap, mennyire zavaró tud lenni a legmesszebb meggyújtott cigaretta szaga is. Hiszen az orrotok megszokta és valószínűleg amúgy sem kellemetlen, hiszen akkor nem szívnátok (masszív dohányosok kivéve
). Egy heylzetkép. Vonaton vagyok, nemdohányzó fülke. Ajtó nyílik, szinte azonnal a cigi ugyan kicsit érezhető, de számomra annál kellemetlenebb, gyomorforgatóbb (hozzáteszem: Egyszer pipázni fogok, mert a pipa és a szivar illata nekem kellemes). Pedig, aki rágyújtott, a folyosó másik végén van! De mégis begyűrűzik a füst és számomra nagyon kellemetlen. Sokkal rosszabb az orromnak, mint egy nagyforgalmú út melletti levegő. Az autók ellen nem lehet tenni, a cigaretta ellen ilyen módon lehet. ha nagyon egósan közelítem meg, akkor úgy fogalmazok: Ér engem az életben elég káros hatás, akkor miért szenvedjek mások szenvedélybetegségétől is? A cigivel nekem semmi bajom nincs, amíg élvezeti cikk szerepét tölti be az életben, de amikor az ember egyszerűen nem képes megállni, szüksége van rá, mert csak ez nyugtatja meg, akkor az már szenvedély. No, nem a heroinistákkal hasonlítom össze (orvos szájából-nem is egyéből hallottam, hogy ők márpedig azzal mérik össze valamilyen nézőpont szerint) , inkább olyasmi, mint a kávé.
Szóval erkölcsi oldalról egyetértek azzal, hogy az efféle korlátozás valahol tényleg a szabadságjogok nyirbálása, de az érem egyik másik oldala pedig az, hogy a Te szabadságjogodon az én egészségem testi-lelki közérzetem csorbul. Ami szintén szabadságjog. Én közterületen ellenzem a dohányzást az ott tartózkodó nemdohányosok beleegyezése nélkül (értsd úgy: Ha a tömött vonaton, ahol esélyem sincs nemdohányos helyre ülni, akkor legalább az lenne az illő, hogy a T. dohányos megkérdezi, hogy zavar-e valakit, ha rágyújt és elnézéssel kezdett, szépen kérő mondatomra nem böfögné le a fejemet azzal, hoyg őneki joga van itt dohányozni, mert ide vett jegyet-nade a dohányzás nem extraszolgáltatás a MÁV részéről, amiért pluszpénzt fizet...).
Remélem, nem sértő a megnyilvánulásom, mert nem megvetést érzek, hanem egyetértés hiányát és bizony őszintén bevallom, sajnálatot is azok iránt, akik a cigi valódi élvezeti értéke helyett a nikotintól való valamilyen mértékű függésben "szenvednek" és erre havi sok-sok ezret "kénytelenek" költeni.
Súgó
A téma zárva.
Elküldve: 2004. 05. 20. 10:36
Látod, ezzel én is így lettem pár napja...
Elküldve: 2004. 05. 20. 18:07
