TISZTA UDVAR, RENDES HÁZ
Kaptam már ebben a témában levelet, de ezt az egyet kiemelném, mert úgy gondolom mások számára is hasznos lehet.
Idézet a levélből:
Idézet
Figyejjémán Soltészrezső!
Tudom, hogy nem tudod a frankó megoldást, de hogy kéne az itthoni dolgainkat intézni? Nem csinálni semmit, csak várni, hogy majd történik valami? Most már nagyon elmérgesedett a viszony, tegnap is jól összevesztünk *** anyukájával.
Mi nagyon igazságtalannak érezzük ezt a helyzetet.
Éjjel felébredtünk és órákig nem tudtunk visszaaludni.
Eszembe jutott Jákob és Ézsau, és valahogy ugyanezt érzem. Most fogadjunk mi is vérbosszút? Akárhogy próbáltam lecsendesíteni a lelkemet, és kitárni Isten felé, a gyomoridegem nem engedte
Most is olyan feszült vagyok, mint egy.....kereszt
Isten mit mond az olyan helyzetekre, amikor megtelsz haraggal és gyűlölettel? Persze tudom, hogy ez nem jó, és főleg nekem nem, de nem tudom hogyan kéne gondolkodni helyesen.
Mát. 18.21
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer * is, hanem még hetvenhétszer is.
Képzeld magad Péter helyébe, akinek a szív állapotát láthatod egyetlen mondatból. Úgy határozott, hogy erőt vesz magán és megpróbál Jézushoz hasonlóan viselkedni, Őt követni, amit kér, azt cselekedni. Mérlegelt magában és végig gondolta, hogy egy embertársának hányszor tud megbocsátani, majd igazolni akarta magát és érvényre juttatni a saját igazságát Jézushoz ment.
Péter szerint és emberi gondolkodást tekintve rendkívül nemes cselekedet az, ha valaki hétszer egymás után megtud bocsátani embertársának. Péter támogatást remélve ment Jézushoz, de Jézus másképpen válaszolt, mint ahogy várta.
Péter lelkiállapota hasonló ahhoz a gyerekhez, aki odamegy a szüleihez, hogy elmennénk a barátommal a tóra korcsolyázni, nem gond?
A kisfiú a lelkében már hozott egy döntést, nem engedélyt kért a szüleitől, nem a szülei véleményére volt kíváncsi, hanem jóváhagyást kért az akaratához.
De nézzük Jézus válaszát. Hetvenhétszer meglehet bocsátani valakinek? Áhhh az rendkívül nagy teher, ilyen ember nem létezik, teljesen lehetetlen. De Jézus szívállapota ilyen volt, Isten szíve az emberekhez pontosan ilyen.
Minden embernek van igazság érzete, még annak is, aki szánt szándékkal megbánt másokat. Az emberek közötti csalódás, félreértés közvetlen felelőse maga a Sátán, aki minden igyekezetével azon munkálkodik, hogy az emberek ne ismerjék fel Isten igazságát ill. egymással háborúzzanak és viszálykodjanak.
A harag, a félreértés, sértődés az emberek lelkében lévő bűn tünetei, ami a Sátántól származik. A Sátánnak akkor okozzuk a legnagyobb örömet ha egymással patvarkodunk és Istenre ügyet sem vetünk, akik így cselekszenek igazán hűen szolgálják a Sátánt.
Az ember lelkében lévő bűn felismerésére adta Isten a 10 parancsolatot, a törvényt.
Nem azért adta, hogy azt betartva éljük le az életünket, betartani legalább annyira lehetetlen, mint hetvenhétszer megbocsátani vagy a holdra átsétálni.
Mégis az emberek Isten akaratát félreértve úgy élik az életüket, hogy próbálnak egy külsőleg erkölcsös életet élni, próbálják a tíz parancsolatot betartva közeledni Isten felé és magukat, a saját igazságukat igazolni.
Ugyanúgy fognak járni, mint Péter, Isten elutasítja Őket, mert a tíz parancsolatot nem betartani kell, hanem az által felismerni, hogy a lelkünk Isten előtt ilyen állapotban van, a parancsolatok olyanok, mint egy tükör.
Péternek sem az a dolga, hogy megerőltetve magát hét alkalommal megbocsásson, mert mi történik a nyolcadik alkalommal? Elbukik és szégyenkezve megy Isten elé?
Péternek a saját szívét és gondolatait el kell hagynia és helyette Isten szívét kell befogadnia.
Péter lelkében lévő bűnt el kell távolítani és ha már bűntelen ember, akkor megkaphatja Isten lelkét ajándékba.
1 Kor. 6.17
A ki pedig az Úrral egyesül, * egy lélek ő vele.
Ha ez megtörténik Péter lelkében, akkor már nem jelent terhet számára hetvenhét alkalommal megbocsátani, mert ugyanaz a lélek van benne, mint Jézusban.
Számodra is jelen pillanatban nem az a kérdés, hogy Isten mit mond az olyan helyzetekre, amikor megtelsz haraggal és gyűlölettel?
Isten nem csak ezt az egy helyzetet szeretné rendezni az életedben, hanem egész életedre nézve szeretne megoldást nyújtani. Hogy könnyebben megértsd, elmesélek egy rövid történetet.
Egy koreai házaspár minden vagyonukat pénzzé téve és egy kis hitelhez jutva, a hegyekben építettek egy kis szállodát. Abban éltek Ők maguk is és úgy tervezték, hogy a vállalkozásuk fedezni fogja a hátralévő életüket.
Jöttek is a vendégek, nem is volt túl nagy problémájuk, leszámítva egy apróságot, hogy a hegyekben arra hemzsegtek a nem halálos marású skorpiók.
Nagyon kellemetlen és fájdalmas volt az apró rovarok csípése és sok vendég panaszkodott emiatt.
Megtettek mindent, vettek 1 m magas hálót és körbevették a szállodát, vettek rovarirtót, bogárcsapdát, de mindez kevésnek bizonyult. Nagy fejfájást és terhet jelentett nekik.
Egy nap aztán szórólapokat kezdtek el osztogatni a közeli városban, hogy egy nagy gyógyszertár minden kelléket biztosítva a skorpiók befogására, felvásárolja a befogott példányokat.
Később ugyan még előfordult, hogy megcsípett egy-egy vendéget, de a legtöbbet már a szállodán kívül befogták. S az, ami eddig számukra rendkívül nagy terhet jelentett, örömmé és könnyebbséggé vált.
A ti helyzetetekbe belegondolva is ennek kell megtörténnie lélekben. Istennek megvan hozzá a hatalma és képessége, hogy azt a viszonyt, ami számotokra most teher és gyűlöletes, azt örömmé és egyetértéssé változtassa. De ehhez az első lépés nem az, hogy Istentől valamit kapni, hanem magát Isten lelkét kapni.
Jelenleg ez számotokra lehetetlennek tűnik, de a saját életemből tudom, mert megéltem, hogy megtörténik.
Azt mondod magadban, hogy igen is Isten szolgáltasson igazságot számodra. De, mint a kisfiú, aki már eldöntötte magában, hogy lemegy a barátjával korcsolyázni a tóra, te sem Isten igazságára vagy valójában kíváncsi, hanem azt szeretnéd ha Isten neked adna igazat és támogasson az elképzeléseidben.
Na de mi van akkor a másik féllel? Isten a **** anyukájának is szeretné adni a lelkét ajándékba.
A következő példázatból nagyon könnyen megérted.
Ján. 8.3
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy * az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
És újra lehajolván, írt vala a földre.
Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé * ne vétkezzél!
Ez az asszony, akit tetten értek, halálos bűnt követett el. Mire odajutott Jézus elé, már biztosan megköpdösték és meggyalázták, a halálát követelték, de mielőtt megkövezték volna, Jézushoz vitték, hogy megkísértsék Őt és kikövetelték, szolgáltasson igazságot.
A farizeusok számára csak két lehetőség létezett, vagy megkövezni, vagy nem. Ha Jézus azt mondja meg kell kövezni, akkor rendben van, a törvény is ezt mondja, helyes és követendő.
Ha Jézus azt válaszolja, hogy nem, nem lehet megkövezni, akkor azt meg is kell, hogy indokolja, hogy miért nem.
Teljes elhatározással és bátran s egyben kíváncsian vitték Jézus elé az asszonyt. Vagy igen, vagy nem.
Ám Isten számára soha nem csak ez a két lehetőség létezik, Isten nincs olyan emberi korlátok közé szorulva, mint mi emberek. Isten számára végtelen lehetőség van és adódik, hogy egy helyzetet megoldjon.
A törvény elénk vetíti Isten jellemét, ami Jézus Krisztusban teljesedett be egészen. Nos a farizeusok, akik önmagukat a törvény leghívebb megtartóinak vallották, állandóan szemben álltak Jézussal. Miért fordultak szembe és miért üldözték Jézust éppen azok, akik a törvény követői voltak, amely törvény viszont éppen azzal a céllal adatott, hogy az embereket Krisztushoz vezérelje. Azért, mert ezek az emberek nem értették meg a törvény lényegét, tudniillik félreértették.
Máté Evangéliumának 12. fejezetében a farizeusok Jézussal vitatkoztak. A vita tárgya éppen a törvény volt. A tanítványok, akik Jézussal együtt a gabonaföldeken mentek át, csillapítván az éhségüket, letépkedték és megették a kalászokat. A farizeusok szidalmazták őket emiatt, aznap ugyanis szombat volt, a nyugalom napja. A törvény szerint szombaton semmit sem szabad tenni, a farizeusok pedig ragaszkodtak ehhez. Gyűlölték Jézust, sőt tanúskodtak ellene, hogy megölessék őt, amiért meggyógyított egy sorvadt kezű embert szombaton. Azt hitték, hogy azzal örömet szereznek Istennek, ha a törvényt pontról pontra betartják. Pedig ez egy igen nagy tévedés. Isten emiatt soha nem adott volna törvényt.
…mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. (Róm. 3, 20)
Isten nem azért rendelte el a törvényt, mert azt meg kellene tartani, hanem azért, hogy a bűn felismerése által Jézushoz vezethessen minket. Amikor megalkotta a törvényt, természetesen azt parancsolta, hogy azt teljes mértékben tartsa meg mindenki. Izráel népe ugyanis egyáltalán nem ismerte fel a saját gonoszságát. Ezért hihették azt, hogy képesek lesznek engedelmeskedni a törvénynek. Isten tehát azt mondta nekik: „Rendben van, tartsátok be a törvény összes parancsolatát!” Ám azt a törvényt, amely Isten szentségét tükrözi, egyedül csak Jézus Krisztus tudja betartani, aki rendelkezik Isten jellemével. De a mi jellemünk, ami nem más, mint puszta bűn, soha nem képes a törvénynek engedelmeskedni.
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. (Gal. 2, 16)
Miután az ember már elszakadt Istentől és a Sátán uralma alatt áll, a szívében bűn utáni vágy van. Jeremiás próféta így vallott erről:
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az, kicsoda ismerhetné azt? (Jer. 17, 9)
Az ember szíve tehát gonoszsággal van telve. Nyilvánvaló, hogy ez az ember nem képes engedelmeskedni a Szent Isten törvényének. Isten a kezdet kezdetén sem várta el, hogy a törvényeit betartsuk. A törvénnyel csupán a bűneinket akarta láthatóvá tenni, hogy ez által Jézus elé vihessen bennünket. Isten nem kíváncsi a tetteinkre, mindössze kegyelmet szeretne adni nekünk. A Jézus idejében élő törvénytudók és farizeusok szíve mégis erősen kötődött a törvényhez. Ragaszkodtak hozzá, hogy Istenért valamelyest munkálkodhassanak, mert úgy érezték, hogy így tudják csak jól szolgálni Istent. A szívük a Sátán csalárdságának köszönhetően távol volt Isten szívétől.
A Sátán sokféle fortélyt használ fel céljai elérése érdekében. Ez a cél pedig nem más, mint hogy az emberek ne jöhessenek rá, hogy Isten milyen szívvel adta a törvényt. A fortélyok közül az egyik az a gondolat, mely szerint, ha helyesen megtartják a törvényt, akkor Isten előtt kedvesen cselekednek. Ezért Jézus szándékosan jót tett szombatnapon, hogy ilyen módon megszabadíthassa őket szívük gondolataitól és elvezethesse őket a kegyelemhez.
Azt mondod magadban szolgáltasson Isten igazságot, mert a helyzet elviselhetetlen.
Magam is voltam már elviselhetetlen helyzetekben, amire azt mondtam ezt tovább így nem bírom, azonnali változást szeretnék. Sajnos csak tíz év után kaptam rá választ és teljes lelki nyugalmat, szóval nem akarlak azzal biztatni, hogy ne félj, csak napok kérdése és Isten válaszolni fog, de egy biztos.
1 Kor. 10.13
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket * feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
Emlékszem egy anyukára, aki nagyon későn szült gyereket, már elmúlt negyven éves. Annyira féltette, óvta a kicsit, hogy kesztyűben nyúlt csak hozzá és mindent sterilizált körülötte. Nem szeretek ezzel példálózni, mert egyrészt butaság, ahogyan viselkedett, másrészt tragikus.
A kicsi miután közösségbe került, meghalt agyhártyagyulladásban. A szervezete védtelen volt, nem tudott megerősödni.
Én, ahogy Isten lelkét megismertem, nem finomkodik, igyekszik megedzeni az ember lelkét hasonló konfliktusok által. Mint, ahogy Dávid megküzdött előbb rókával, farkassal, medvével s végül Góliáttal és csak utána lett király. Isten az ember életében is véghezviszi ezeket az egyre nehezebbnek tűnő akadályokat és eléri, hogy hittel s félelem nélkül nézzünk elébe.
Tudva azt, hogy Isten nem azért gördítette elém, hogy egyedül küzdjek meg s elbukjak ez által, hanem Isten segítségét igénybe véve, tudva, hogy nélküle nem fog működni.
Még valami:
Jak. 1.19
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a * szólásra, késedelmes a haragra.
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
Annak ellenére, hogy üdvözült ember vagyok és Isten lelke lakozik bennem, én is elkövetem azt a hibát gyakran, hogy a saját józannak ítélt gondolataimra és indulataimra támaszkodom. Meg is lett ennek a fizetsége, ha valamit a saját fejem után menve próbáltam meg rendezni az mindig rosszul sült el. Volt, hogy magamból kikelve kiabáltam s próbáltam érvényre juttatni az igazamat.
De rá kellett jönnöm, hogy ha a magam igazáért én harcolok, akkor fáradtságos és kétes a kimenetele, viszont ha Istenre bízom s átadom neki, tudva, hogy Isten igazságos, akkor mindig úgy zárultak le konfliktusok, hogy nem maradt senkiben ellenérzés.
A nejemmel vagy tíz perce azon tanakodunk, hogy volt e valakivel ennyire mély konfliktusunk és azt Isten hogyan hozta rendbe, de sajnos nincs ilyen bizonyságtételünk. Természetesen mást el tudnék mondani, hogy kilátástalannak tűnő helyzetekből hogyan vezetett ki, de nem passzolna ide.
Emlékszem kb. egy éve a sláger rádióban a hajnali „dumakanyar?” c. adásban egy fiatal asszony elmesélte, hogy a lakásproblémájukat hogyan oldották meg és miként mérgesedett el a helyzet. A fiú szüleihez költöztek és a padlás helyére építettek egy második szintet.
Egy ideig nem volt semmi gond, de a fiú szülei egyre többet jártak fel, kérdezés nélkül. Rendre utasították az asszonyt, hogy ezt ide kell tenni, azt úgy kell csinálni. Az apósa rányitott, amikor fürdött és egyáltalán nem zavarta, hogy a menye meztelen van a kádban vagy törölközik.
Elviselhetetlenné vált számukra az ottlét és úgy tudtak megmenekülni, hogy kiadták albérletbe a felső szintet, mivel külön bejáratú volt s a kapott pénzből béreltek egy másik lakást.
Ebben az esetben sajnos nem nyújtott a maguk választotta lehetőség végleges megoldást, mert bennük is megmaradt a harag s a szüleiben is + egy olyan problémával állították Őket szembe, ami a részükről bosszúnak is felfogható. De nem hibáztatom Őket, mert Istent nem ismerve döntöttek így. Ha Istent ismerték volna, akkor egészen biztosan állítom, hogy mindenki számára megnyugtató helyzet alakult volna ki.
A lelkészünk mesélte, hogy egy ugyanazon jött be hozzá panaszkodni két anyós és két meny, egymás ellen. Hirtelen nem tudott mit kitalálni, az egyik anyóst összeültette a másik menyével egy szobába, hogy várakozzanak, a másik anyóst pedig a másik menyével egy másik szobába. Ő pedig leült Bibliát olvasni. Miután úgy érezte kellően hosszú idő eltelt és biztos beszédbe elegyedtek egymással, mindegyikhez bement. Mivel egyik anyós sem a saját menyével beszélgetett, bizalmába fogadták egymást és lehetőségük nyílt a másik problémáját kívülről és más szemszögből megélni. A lelkésznek ezek után nem is volt semmi dolga, mert valójában az anyósok és a menyek között a párbeszéd hiánya volt a legnagyobb probléma, az hogy magukba fojtották, s hordozták. Tegyük hozzá, hogy mind a négy ismerte Istent s üdvözült emberek voltak, ennek ellenére mégis.
Én magam sem olyan ember vagyok, aki szeret tétlenkedni. Cselekvő és akaratos, hirtelen ember vagyok, sokszor hozok nagyon rossz döntést. Félni azonban már nem szoktam, mert ha hibázok, Isten nem azért Isten, hogy ne tudná helyrehozni.
Te is azt kérdezed, hogy ne csináljak akkor semmit?
De, nyugodtan, bármit megtehetsz, amit a lelked helyesnek ítél, de te is tudod pontosan, hogy a legjobb tudásodat és szándékodat igénybe véve jutottál/jutottatok ebbe a helyzetbe + a külső tényezők, amik ellen nem tehettetek. Gondolom, ha csak rajtatok múlt volna, akkor másképpen alakul.
Most hiába jönnék neked a szokásos karácsonyi maszlaggal, hogy jááááj árányom, a szeretet mindent megold, egymást szeretni kell. Francokat, pont a „kell” az, ami elborzasztó is kiábrándító. Miért kell? S ha nem megy, akkor is erőltessem?
A szeretet az vagy automatikus, vagy megfeszítem magam s talán hétszer sikerül.
Ha a saját gondolataid által vizsgálod a helyzetedet, akkor reménytelen, akárhonnan közelíted meg. Vagy igen, vagy nem. De ha a gondolataidat kidobod és valóban Isten munkálkodására vársz, akkor a saját életemből merítve biztosan állíthatom neked, hogy Isten nem hagy ebben a helyzetben s válasz nélkül.
Isten nem hazudik, nagyon is tettre kész, ha valaki az Ő igazságára és lelkére vágyik.
Mutatok neked egy érdekes dolgot a Bibliából a szeretett kis Jézusról, aki a jászolban született és csücsögünk hozzá a karácsonyfa körül meg tele szájjal morzsázunk a beigliből.
Na figyi:
Mát. 10.34
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
És hogy az * embernek ellensége legyen az ő házanépe.
Phőőőjjj de finom mi? Karácsonyfa alá berakni nagybetűkkel?
Ezt az a Jézus mondta, akit táncikálva ünnepelnek, höhhhnyeee.
Na, ezt a fonalat nem viszem tovább, mert már most látom, hogy ez saját magam vagyok, nagyon szeretek beolvasni a saját maguktól elalélt embereknek :Đ
Van ebben a kijelentésben egy óriási titok. Mégpedig az, amit nemrég a pipafüst c. írásomban már leírtam. Isten nem hagyja, hogy az emberek Jézuson kívül nyugalmat leljenek. Ha egy ház népe egymással haragban is áll, mert Isten lehetővé teszi, akkor a kimenekedést mindannyian Jézusban találják. Ember és ember önmagában, egymás viszonyát illetően lehet és lesz is Jézus szava szerint ellenség, de Jézusban egység van.
Ezért ha mindkét fél enged Istennek, akkor békességre lelnek. Nem könnyű és majdnem lehetetlen, meg ritka. Nem mondják be a híradóba, de ismerek ilyen embereket.
Mivel mással zárnám le, ha nem egy Bibliai idézettel?
Róm. 12.16
Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne * kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek + timagatokban.
Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. * A tisztességre gondotok legyen minden ember + előtt.
Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. *
Magatokért bosszút ne * álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én + megfizetek, ezt mondja az Úr.
Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. *
Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
Csak megnyugtatásképpen mondom, hogy ha a te helyedben lennék és valaki ezt az utolsó idézetet adná biztatásul, nem hogy megnyugodnék, de valószínűleg felpofoznám, nem igyekeznék megbocsátani hétszer se, meg egyszer sem.
Isten azonban nem ilyen
:Đ
:Đ
Súgó
A téma zárva.