Telihold
Tisztelt APEH alkalmazottak, kérem egy kicsit forduljanak el :Đ
Pál levele Rómebeliekhez 8/31.
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Belépett egy rendőr a pincébe, a feje dühtől eltorzulva, láthatólag megviselt idegállapotban és kérte azonnal segítsek rajta. Dolgoznia kéne, de amíg távol volt a gyereke és a rokon gyerekek mindhárom számítógépet tönkretették.
Olyan szinten, hogy egyik gép sem indult el, a monitoron a színek eltűntek, csak piros színt tudott produkálni.
Számomra a legnagyobb problémát az jelentette, hogy fogalmam sem volt róla mit tegyek. Soha nem nyúltam még számítógép belsejébe, erre itt ez a rendőr, aki hallotta, hogy ez számítástechnikai szerviz és sokan járnak hozzám, megbízható ember vagyok, stb.
Teljesen elképedtem, miből gondolják ezt az emberek rólam? Csak annyi, hogy használt alkatrészeket adok el, amikről azt sem tudom eszik vagy isszák, a nevüket se, azt se hogy mire valók, se az árát. Mindent, amit eddig megtudtam, azoktól tanultam, akik vásárolni jöttek hozzám.
Így kezdődött el.
Azt már tudtam melyik a floppy, processzor és ram, meg hogy mi az a hdd, de semmi mást.
Nagy baj nem lehet, féltem, inkább abból lesz baj ha ezen az emberen nem segítek.
Elhoztuk tőle mindhárom gépet és a monitort, mondtam jöjjön vissza másnap, addigra átnézem a számítógépeket.
Miután elment vettem egy nagy levegőt, na most mit csináljak, ennyi erővel bemosakodhatnék akár egy műtéthez is.
Felhívtam pár ismerősömet, akiknek tudtam, hogy van számítógépe otthon. Sajnos nem tudtak rajtam segíteni, fogalmuk sem volt róla mit kell a gépekkel ilyenkor csinálni.
Még egy nagy levegő, még telefon s végre akadt valaki, aki javasolta szedjem szét őket és hogyan teszteljem az alkatrészeket. Egész éjjel izzadtam az asztal felett. Egyik alkatrész sem került vissza a helyére, ha elakadtam rátelefonáltam az emberemre és Ő szerencsére nem hajtott el melegebb éghajlatra. Reggelre kész voltam, már csak a monitor volt hátra, mint kiderült kontakt hibás volt a kábele és a színek azért mentek el, nem a gyerekek tették tönkre.
Nem kockáztattam tovább, elvittem egy monitor szervizbe.
Rendőröm elégedetten csapott egy orrtörlőt, én meg nem szóltam egy szót sem, bezsebeltem a jattot és örültem, hogy nem feljelentés lett a vége
S akkor jött a hwsw. Kerestem a neten ingyenes hirdetési lehetőségeket, így találtam a hwsw bolhapiacára. Micsoda társaság volt jelen, hamar összeverődtünk és vad sörözések közepette csapkodtuk egymás térdét. A guga-féle yóó kis veddmegaddel (degu mentes) népszerű lett.
A telefonom 5 percenként csörgött, a mail lekérdezés 1 percre volt állítva, az emberek egymásnak adták a kilincset. Valamit meghirdettem nem volt téma, nem kellett aggódnom miatta, megvettek mindent hamar, csak az volt a bosszantó, hogy mindig be kellett számítani más alkatrészeket is. Eleinte zavart, de később rájöttem, hogy nekem mindegy, hozd el, letesztelem s majd azt is eladom. Akármit hirdettem meg, mindenbe beszámítottam mindent, így egyre több alkatrészem lett és egyre több pénzem. Eleinte a piacokon vásároltam meg a használt alkatrészeket, de hamar rájöttem, hogy a fórumról biztonságosabb. Hozd el, letesztelem, megveszem s eladom ugyanott másnak. Nagy előnyöm volt a központi hely és a tesztelési lehetőség. Nem az utcasarkon, aluljáróban bizniszeltem, hanem a saját lakásomon és ez nagyot dobott az üzletmeneten. Tudták ki vagyok s hol lakom, látták a körülményeinket és tudták nem lehúzós arc vagyok. Igaz az aproneten csináltam nem egyszer gonosz húzásokat
Megfigyeltem, hogy pl. PIII. Procikat meghirdetik, de nem tudják az árát, ellenben nagyon sokan keresnek is. Tudtam, hogy egy PIII. 800 MHz cpu 20 ezer forint használtan kb. Meghirdettem egyet 15 ezer forintért.
Rögtön utána mások is meghirdették 15 ezer forintért, én ahogy megjelent a hirdetésük hívtam őket, hogy hozzad ecsém, itt a cím, tesztelünk és kesselünk, kapod a lét.
Megvettem mindet és töröltem a hirdetésemet, ugyanis mások pontosan azért hirdették meg 15 ezerért, mert látták az enyémet és tájékozatlanok voltak a használt árakban.
Volt vagy 5-8db PIII-as procim, meghirdettem újra, de már 20 ezer forintért és ramot, procit blábláblá. Akkor kezdtem el küvecsezni.
Jó sok mailt kaptam az apronetről, hogy jó nagy marha vagy fiam, abbahagyhatnád ezt a ramotprocit blábláblá, mert baromi idegesítő vagy.
Lehet, de a hatást elértem. Mindent eladtam, még azt is, amit nem akartam, rengeteg procit beszámítottam és megjegyezték a nevemet, sok embernek szereztem kellemes perceket a kolbászos szalonna logo-val az aproneten.
Dőlt a lé, anyagi gondom már nem nagyon volt. 1998-2004, hat évet ölelt fel ez a szakasz, amikor belecsöppentem a számítástechnika világába és minden napomat ez töltötte ki. Csak számítástechnika iránt érdeklődő emberek kerestek meg és csak hibás gépeket hoztak, így egyre nagyobb tapasztalatra tettem szert, rutinossá váltam a hibákat illetően, azonnal kapcsoltam és jó logikával ráéreztem mindenre. Szakmai tudásom az nulla volt, soha nem tanultam ilyesmit, de nem zavart, mert azok az emberek, akik ezt tanulták, sorban álltak az ajtóm előtt és velem csináltatták meg a zűrösebb gépeket.
Arra is rájöttem, hogy a használt alkatrészek mellett érdemes nagykerekből új vga kártyákat hozni vagy márkás ramokat, a legnagyobb processzorokat, mert ezek akár a narkó, az emberek a nyálukat csorgatják utána és éjjel-nappal arról ábrándoznak, hogy egyszer belecsapnak a lecsóba és nagy gépük lesz, nagyobb, sokkal nagyobb, a tiednél is többet fog tudni és a csúcs lesz. Ezeket a váltás hullámokat rendre kihasználtam, amint kijöttek az új vga kártyák bedobtam a horgot és jöttek a kapások. 2-3 év garanciával adtam a kártyákat és nagyker áron, mert a nagykerekben fél áfáztunk cégekkel ha az Ő nevükre vásároltam.
Néha olyan kártyákat számítottam be alacsony áron, amit pár hónappal azelőtt tőlem vett és a szemében elértéktelenedett, mert már kijött az új, új, új. Ez volt a varázsszó.
Elkövettem azt a hibát, hogy nem szerényen csináltam, hanem hangosan és nyilvánosan, túlságosan is felhívtam magamra a figyelmet. Cégeknek kezdtem el dolgozni számla nélkül, feketén és elég égető volt a helyzet, mert már nagyon sokan követelték a számlát tőlem. Muszáj volt fizetni másnak, hogy adjon helyettem számlát.
S akkor megtörtén a baj.
„ Elmész a jó kurva anyádba te köcsög! Feljelentelek a gecibe ha nem húzol el a picsába a netről, megtalállak bazdmeg, tudom hol laksz. Biztos örülni fognak az apehnél ha megtudják milyen jól megy a feketézés a pincédben te geci! Sürgősen szűnjél meg, mert bajod származhat belőle”
Ezt a levelet kaptam, a gyomrom egyből görcsbe rándult. Tanakodtunk a nejemmel, hogy most mi legyen? Valamit tenni kell, nem hagyhatom annyiban, vagy ne is foglalkozzak vele?
Csak sejtettem, hogy valamelyik környékbeli számítástechnikai boltból küldhették, zavarta őket a forgalmam, amit illegálisan bonyolítottam. Néha találkoztam eladókkal vagy sofőrökkel a nagykerben, meg láthattak az aproneten, ahol Ők is megpróbálkoztak, de nem sok sikerrel. A fórumokon is elég zavarosan nyomtam. A meghirdetett alkatrészek mellett ment a blogolás ezerrel és a vihogás, már én sem tudtam, mit akarok igazán és elég hülyén festett a topikom. Eladó dvd író + egy kis szösszenet az életemből, amire elég sokan kíváncsiak voltak és megugrott a topik látogatottsága és ismertsége.
A nejemmel úgy döntöttünk ennek Bt. Lesz a vége, egyre zűrösebb a talaj a lábunk alatt.
Ím elindult bátor sir Robin.
Az összes illegális cd-t kidobtam a kukába meg elosztogattam. Egy deka MP3, divx, vagy másolt office, xp nem maradhatott a lakásban, a szemétbe mindent és azonnal.
Elmentem egy ügyvédhez és elindult a Guga Bt.
Akkor már
Ücsüküé is képben volt ill.
Témi.
Hárman kezdtük el csinálni a boltot. Én szervizeltem, Ücsüküé telefonos titkárnő volt és intézte a cég ügyeit, amikhez én sík hülye voltam, Témi meg mindenkihez jó volt és fuvarozta a gépeket ki-be, mint a szorgos kis méhecske s mindenkit beporzott :Đ
Nézd mi lesz a cserebogárból.
Ma már tudom, hogy azt a levelet Isten engedte, hogy elküldjék nekem. Ha nem jön soha nem csinálok céget, soha nem lépek ki a guga-féle yóó kis veddmegaddel (degu mentes) szerepből.
Napokban kérdezte anyaanya, hogy te félig üres vagy félig tele típus vagy?
Egyik sem, mint a hold olyan vagyok.
A ragyogó telihold besugározza a földet, fényénél nem botlasz meg éjjel, ha eléri a teljességet, akkor kerekded és akár az aranykorong, fenséges. Aztán lassan elfogy, csökken, napról-napra gyengébben adja át a fényét míg egy nap elfogy és sötétség van a fény helyén. Egy hajszálnyi sem látszódik belőle, semmi, aztán megint előbukik és meghízik.
A hold fénye nem a sajátja, a holdnak nincs semmilye, amitől ragyogna. A ragyogást a naptól kapja, amennyit a nap ragyog rá, annyit tud átadni a földnek.
Nekem dicsőségem, belőlem származó bölcsesség nincsen. 10 év távlatából nehezen ugyan, de megtanultam, hogy ha felhős is az ég, a nap ragyog. Istenre figyelni és nem az adott helyzetemre nehéz és csak Istentől származó hittel lehet.
Néha megsötétedik a lelkem nekem is, nem ragyog, semmit át nem adhatok, csak kétségek közt gyötrődöm, hogy mi lesz velünk?
Aztán hosszú idő múlva Isten válaszol és megadja a kimenekedő utat, nem kapkodja el.
Megtanultam, hogy Isten nem hagy problémák nélkül, egyre nagyobb hitet próbál tanítani.
Az elém tárulkozó problémák meghaladják a képességeimet, nem azért adja, hogy egyedül oldjam meg, hogy elpusztítson általuk. Akár a csecsemőt az anyja, aztán az első bizonytalan lépés, csak a fal mellett tapogatózva, faltól ágyig hirtelen tipegve és ahogy mosolyog, sikerült.
Isten sem nézi jó szemmel, ha hitben járva megrekedünk egy szinten. Az anyának is végtelen szomorúságot okoz ha a gyermeke nem tanul meg önállóan járni.
Sosem akartam Istenben hinni, sőt most sem gondolom magam olyan embernek, aki méltó arra, hogy Istenről beszéljek.
Eléggé heves természetű és buta ember vagyok, sosem igyekeztem tanult ember lenni.
A viselkedésem, modorom sosem tükrözi Istent, nincs olyan napom, amikor úgy hajthatnám álomra a fejem, hogy ma igazán jó ember voltam és Isten büszke lehet rám.
Nem küzdök önértékelési válsággal, van Isten miatt lelkiismeret furdalásom, de jól érzem magam. Hálás vagyok, hogy megúsztam az elmúlt éveket, van feleségem, két égetni való gyerekem. Gyönyörű környezetben lakunk, egészségesek vagyunk és kész, ezt szeretném hosszú ideig élvezni, ha megadatik. Csak most tíz év múltán értettem meg, hogy mi az Istentől kapott szabadság lényege. Rajtam semmi sem múlik, minden Istentől ered s én bármit megtehetek. Úgy értem minek vívnám ki az Isten haragját feleslegesen, de tudom ha nagyot hibázok, Isten akkor sem vonja meg az irgalmát, megfenyít, hogy tanuljak belőle.
Az Őrs vezér tere aluljárójában még 98-ban, mikor a béka segge volt a telihold számomra.
A földön, előttem kipakolva a családi ereklyék, porcelánok, asztali díszek, könyvek, családtól kapott ajándékok. Próbáltam pénzhez jutni, a felszínre bukni egy kis levegőért. A fal mellett sokan álltunk mindkét oldalon, középen a tömeg sodródott s néha kíváncsian felemeltek valamit. Egy vak ember sétált le a lépcsőn, botjával kocogtatta a falat és a korlátba kapaszkodott. A lépcső aljára érve rálépett az első ember portékáira, lábával érzékelte és arrébb rúgta, nem sejtve hogy van még bőven, nem látva, hogy előtte még hosszú métereken keresztül kipakolt lomok vannak. Ideges lett és elkezdett kiabálni s hadonászni. Én a szemben lévő oldalon álltam, lelkemben olyan mély keserűség volt, hogy nem szántam meg azt az embert és senki más sem. Annyira nehéznek éreztem az életet, annyira össze voltam törve, hogy tőlem bárki elveszhetett, rosszat akartam mindenkinek, történjen mindenkivel az, ami velem, legyetek szánalmas és nyomorult emberek. Ha önfeledten mosolygott valaki, vagy vidáman nevetett, vad gyűlölettel néztem rá.
A vak embernek senki sem segített, elvesztette a megszokott irányt és mindig visszakerült a fal mellé az árusok közé és a lomjaikon lépdelt. Akinek rálépett a fóliájára és csörömpölve gurultak szét a cuccai az arrébb lökte részvét nélkül.
Menjen már innen ember! Nem lát a szemétől? Pedig látták a fehér botot.
Nagy és vesződséges küzdelem árán a lomis sor végére ért, addigra már a hadonászásával pár embert megütött. Ő ugyan nem látta, hogy már nincs előtte akadály, haladhatott volna zavartalanul tovább, de olyannyira ideges és riadt volt, hogy továbbra is csak hadonászott, a botja csattogott a falon és ijedten kerülgették az emberek.
Az én hitem is ilyen, ha Isten akadályokat gördít az életemben elém, akkor én is így viselkedem, s ha már szabad az út…
Ott az aluljáróban egy alkalommal rosszul lettem és haza kellett mennem.
Semmi fizikai probléma, egy kisgyermek láttán lett önmagamtól hányingerem.
Az aluljáró zsúfolt volt és fülledt nyáresti meleg. A lelkem, mint mindig megsötétedve és reménytelen. A tömeg szenvtelenül, mint a zúgó folyó, szánalom nélkül átrobogott, megvető pillantások, elejtett megjegyzések, amik mindig abba torkollottak, hogy az a baj....
4 éves forma gyerek szaladt le az aluljáróba meztelenül és ordított román nyelven. Rémisztő volt a látványa és a hangja, az anyja után sírt, az anyját szólította szüntelenül. A lépcsőn felszaladt, egy kis ideig eltűnt, majd újra sírva le, folytak a könnyei, ember sem volt a környéken, aki megállította volna, kollektív bűntudat, utáljuk a románokat. Több mint egy órán keresztül jajveszékelve futott hol erre, hol vissza. Nem bírtam tovább, öklendezni kezdtem a meztelen kisfiú látványától és a hiábavaló jajveszékeléstől, menekülnöm kellett onnan.
Ez is én vagyok.
Lelkész szokta mondani, hogy az emberi lélek, mint egy folyó. Csak a felszínét látjuk, ami néha sima, néha fodrozódik, de a lerakódott hordalékot gondosan elrejti. Azt a sok mocskot soha nem látni, arról egyedül Isten tud.
Jer. 17.9
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
A gyors és kegyelmes halál híve vagyok, amit észre sem veszel. Horgászás után, mikor a hal a fazékba vágyik, mindegy mekkora a hal, egy másodperc alatt végzek vele, nem bírom, ha valaki, valami szenved. Egy nagy pengéjű, nehéz kést használok, lesújtok rá, átvágom a gerincét, ugyanazzal a lendülettel az egész fejét. KÉSZ. S még valahol ezt is jócselekedetnek veszem a magam részéről.
Denivel mentünk a ligetbe halakat menteni. Lecsapolták a csónakázó tó vizét és keszegek, naphalak, kárászok maradtak volna szárazon. Nagyon ki mennyiségű vízben iszonyat mennyiségű hal zsúfolódott össze, a kutyát sem érdekelte.
Denivel vettünk egy szatyor sört, vittünk hálót és megmentettünk egy csomó halat, átdobáltuk őket abba a tóba, amelyikbe mindig van víz.
Kis srácok karéjban állva ügyködtek valamin, és látszott nagyon dugják mindenki elől. Azt hittem piáznak, vagy cigiznek. Se füst, se üveg, de csak motyorékolnak valamin egymás felé fordulva, aztán megláttam az egyik kezében a kacsát, fogtak egy nagytestű vadkacsát. A nyaka félrefordulva és sípolt a levegőért, alig élt, de ez volt a legborzasztóbb, hogy élt. Elindultam feléjük és ledobták a kacsát a földre, elszaladtak. Kés nem volt nálam, ha a fejére taposok, és valaki meglát hülyének néz. Megfogtam, bedugtam a pulóverem alá, láttam már menthetetlen. Tekertem egy menetet a nyakán, aztán még egyet, addig, amíg éreztem ketté vált. Hülye érzés volt, s a mai napig úgy érzem helyesen cselekedtem.
A teliholdra érzékeny vagyok, nem tudok aludni, megmacskásodnak a tagjaim, forgolódom, égető érzés az izmaimban, s ha egy kicsit sikerül elaludnom, nyüszítve ébredek, rémálmok gyötörnek. Megfoghatatlan, földöntúli érzések kerítenek hatalmába, a szobám nem a megszokott hangulatot árasztja, idegenek a tárgyak, feszült és ingerült vagyok, várom a reggelt, elaludni nem merek.
A hold ragyog, sugározza a nap fényét a földre, én is azon vagyok, ti is ragyogjatok
Az Istennel való közösség lélekben hasonló az aranyásók munkájához. Nem mondhatom el minden napomról és tettemről, hogy arany. A legtöbbje csak salak, nagy ritkán, ha Isten munkálkodik az életemben, az megmarad.
Denivel beszélgettem arról, hogy se Ő, se én nem tudunk büszkélkedni a mennyországban semmivel, egyedül csak azzal, amit Isten munkálkodott az életünkben. Nem voltunk kitűnő tanulók, nem érettségiztünk, nem diplomáztunk, nem lettünk kiváló és okos, megbecsült emberek. Nem büszkélkedhetünk az elért pozícióinkkal, hogy ez lettem, az lettem.
Nem cseng jól a nevünk sem, semmi nem fűződik a nevünkhöz, lehetetlen senkik lettünk.
De örülök.
Mert Isten munkája ez is az életünkben. Ha sikeres ember lennék, magam lennék Isten közöttetek, és nem lenne szükségem az igazira. A pozitív visszajelzés tükrében ragyognék, ünnepeljetek, és én majd élvezem.
Nem irigyelem azokat az embereket, akik érdemeik elismerése mellett esélytelenek Isten megértésére. Ők a saját maguk által elért érdemeket viszik Isten elé, aki azt mondja:
Jer. 9.23
Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék + gazdagságával;
Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes * és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.
Még azt sem mondhatom el magamról, hogy én valaha is meg akartam ismerni Istent, az is az Ő akaratából történt, Ő ismertette fel magát.
Hja és a Guga Bt., annak vége, de ez már egy másik történet lesz
kép
kép
:Đ 
nnyéinnen 
)
Súgó
A téma zárva.
